Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-15 / 242. szám

' A kereskedelem a megyei tanács rí» előtt SOK SZŐ ESIK mostaná­ban gazdaságunk helyzeté­ről; nyilatkozatok, érté kelé­sek, részletes elemzések hallhatók, olvashatók, s többnyire éppen a legfelső irányításban részt vevő ve­zetőktől. Természetes lehet ez, hiszen egy újabb terv­időszak tennivalóinak kidol­gozása folyik ezekben a he­tekben. hónapokban, s nyil­vánvalóan sok vita előz meg egy-egy döntést. Az ankétok, előadások pedig az új törekvések minél széle­sebb körben való elterjesz­tését szolgálják. De pillanatnyilag — saj­nos — nemcsak erről van szó. A legtöbbel a követke­ző évek feladataival kapcso­latban mostanában a nép- gazdasági egyensúlyról be­szélünk. Régi, bölcs — s ta­lán kissé cinikus — mon­dás: ha valamiről sokat be­szélnek, azzal már bajok vannak. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetéről is el kell mondani, hogy az utób­bi időben nem terveink, el­képzeléseink szerint alakult. S az egyensúly helyreállítá­sa mind sürgetőbb szükség, mert a mostani állapot hosz- szú távon mindannyiunkat érzékenyen érintő következ­ményekkel járna. Kétségtelen tényként fo­gadhatjuk el: országunk gaz­dasága az elmúlt években még soha nem tapasztalt len­dülettel fejlődött; életszínvo­nalunk gyors emelkedése, szociálpolitikai intézkedések megvalósulásának egész so­ra igazolja ezt. Külkereske­delmi forgalmunk gyarapo­dása a fogyasztási javak bő választékát eredményezte. Ebben a helyzetben ért az­tán bennünket 1973 végén az igen kedvezőtlen hatás, az Őszi munkák a füzesabonyi Petőfi Tsz-ben (Tudósítónktól:) Finiséhez értek az őszi mezőgazdasági munkák a füzesabonyi Petőfi Termelő­szövetkezet földjein. A kö­zös gazdaságban, ahol már több éves múltra tekint visz- sza az iparszerű kukorica­termesztés, két kombájn végzi folyamatosan 654 hek­tár kukorica törését, amely hektáronként 80 mázsás át­lagtermést ad az idén is. Befejeződött a dohány tö­rése, s a dormándi üzemegy­ségben ezután kerül sor a megszáradt dohánylevelek si­mítására és csomózására. Jó közepes termésátlagot adott a 230 hektáron termesztett napraforgó, melynek betaka­rítása szintén jól halad, s a 75 hektáron termesztett cu­korrépának közel 50 százalé­kát takarították már be ed­dig, szintén gépek segítségé­vel, és a szállítása is folya- batos. Cukorrépából hektá­ronként 300 mázsa a termés­átlag. Betejezódtek a betakarítási munkáik a szövetkezet kerté­szetében, utolsóként a papri­ka és a téli káposzta termé­sének leszedésére került sor. A betakarítási munkák vé­ge felé egyben a jövő év elő­készítésén is fáradoznak: időben elvetettek 105 hektár repcemagot, és a tervezett 1200 hektár őszi búza veté­sének 65 százaléka is a ta­lajba került. Négy nagy tel­jesítményű vetőgép folyama­tosan dolgozik és naponta mintegy 150 hektáron veti el a nagy hozamú búzafajták vetőmagját. Kedvező időjá­rás esetén október 15. és 20. között ez a munka is befe­jeződik. A szántóföldeken teljes ka­pacitással dolgoznak a trak­torok is. Már elvégezték az ősziek aló történő vetőszán- ü&okat, és 230 hektáron az fiad mélyszántást is Viűszdr Istvá« olajválság, majd az azt kö­vető gazdasági depresszió, a tőkés országokban. Báy eze­ket a hatásokat a KGST­országok közössége nagyobb­részt sikeresen kivédte, a cserearányok romlása érzé­keny veszteségeket okozott. A behozott termékek, alap­anyagok árai sokkal gyor­sabban emelkedtek, mint az általunk külföldre szállított árucikkeké; adósok marad­tunk nem egy esetben. EZ AZ ÁLLAPOT viszont arra is jó volt, hogy a szük­ségszerűen mélyebb vizsgá­latok országunk gazdálkodá­sának számos fonákságára felhívják a figyelmet. Olya­nokra, amelyeket itthon, ha­tárainkon belül lehet és kell megoldanunk. Eltekintve ez­úttal a kívülről érkező ká­ros következményekkel járó hatásoktól, amelyekről meg kellett állapítani, hogy né­hány esztendeig bizony még jelentkeznek. Gyorsabban kell tehát megoldást találni jelenlegi gondjainkra, mint amilyen gyorsan „kint” vál­toznak a körülmények. Sokaknak az a vélemé­nyük, hogy a gyors fejlődés óhatatlanul együtt jár az egyensúly megbomlásával: aránytalanságok keletkeznek az egyes ágazatokban, s nem fordítanak kellően gondot a termelés és a fogyasztás szükségszerű összhangjára. A gyors fejlődésnek valóban le­het ilyen következménye is, ha abban a tervszerűen meg­határozott irányvonal mel­lett, kapkodás, elhamarko­dott döntések érezhetők. Ezek nálunk például úgy je­lentkeztek, hogy a vállala­tok pillanatnyilag hasznos­nak tűnő beruházások soro­zatába kezdtek, megkapva hozzá a megfelelő központi támogatást, s mind bátrab­bak voltak ezek. a vállalko­zások, mert az önállóság a kockázat vállalására már nem terjedt ki. Mindig volt mód­juk kimászni a bajból azok­nak a cégeknek, ahol vesz­teségek keletkeztek a meg­alapozatlan döntésekből. Közben pedig nem változott az elavult termékszerkezet, a beruházások elhúzódtak, anyagi okok nem kénysze­rt tettek a gyors befejezésre, megtérülésre. A szervezet­lenség, a ki nem használt idő munkaerőhiányt ered­ményezett, s ennek együttes következménye a fegyelem romlása. Megyénk nem egy vállalatánál alakult ki pél­dául az a helyzét, hogy a korábbi évek „nyugalma” következtében nem fejlődött megfelelően a műszaki szín­vonal, a piackutatás, s most bizony bajok vannak az ér­tékesítéssel, kapkodnak új termékek után. Ez alól az sem lehet mentség, hogy né­ha aggasztó anyaghiány mellett kellett a tervet tel­jesíteni. HELYRE KELL ÁLLÍTA­NI a gazdaság egyensúlyát: szigorúbb, határozott intéz­kedésekkel, következeteseb­ben kell végrehajtatni a döntéseket, meghatározni az esetleges szankciókat. Most megszorításokra van szük­ség, s ez egyáltalán nem népszerű feladat. Van, ahol nem lehet visszalépni, mert alapvető céljainkat nem mó­dosíthat juk : a közlekedés, kereskedelem, szolgáltatások fejlődési üteme nem változ­hat. Kiemelt beruházási prog­ramjainkat, szociálpolitikai terveinket maradéktalanul meg kell valósítani. Sokkal in­kább érvényesülnek tehát a megszorítások más területe­ken; erről hallhattunk pél­dául a közelmúltban Eger­ben, a Technika Házában rendezett ankéten, ahol a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese tartott tájé­koztatót a hitelpolitikai irányelvekről. Szorosabb fel­tételek között jobban be kell osztani a pénzt, hamar ki­egyenlíteni az adósságokat. A nagyobb hatékonyság igé­nye már nem lehet csupán egy jelszó a többi között. Szabad útjuk lesz például a többi rovására a tőkés ex­port fejlesztését szolgáló be­ruházásoknak, s átmeneti időre korlátok szűkítik a be­hozatalt. SOK MINDEN MÚLIK azon, mi*, s hogyan tanu­lunk meg a mai leckéből. . . Hekeli Sándot A helyi kezdeményezés javíthatja a megye ellátását A kereskedelem mindig iz­galmas témát kínál a testü­letek tagjainak. így volt ez a megyei tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén is, ahol vaskos beszámolók — köztük egy minisztériumi vizsgálat tapasztalatait ösz- szegező jelentés Is — tudósí­tottak arról, hogyan alakult, fejlődött megyénkben a ke­reskedelem. Bár minden fontos kérdés­re választ adtak az összefog­lalók, mégis szükség volt ki­egészítésre is. Így van ez rendjén, hiszen a végrehajtó bizottság tagjainak is van­nak tapasztalatai, ők is vá­sárolnak a piacon, az üzle­tekben, járnak éttermekbe, s így saját bőrükön — vagy pénztárcájukon — érzik a kereskedelem eredményeit és természetesen hibáit is. Ez a hétköznapi alapigazság mu­tatkozott meg az igen élénk és hasznos vitában, amely a belkereskedelmi államtitkár hozzászólása nyomán ablakot nyitott taz országos helyzet­re is. Egy lakos 17 ezer forintot költött Nem minden lakos, hiszen a 17 ezer forint egy lakosra jutó átlagot jelent. Az 1974. évi kiskereskedelmi forga­lomból megyénkben ennyi jutott egy lakosra. Ezzel az összeggel a megyék között a tizedik helyen állunk. Van tehát javítanivaló. Ugyan­akkor a kiskereskedelmi for­galom az 1973-as évhez mérve, 12,8 százalékkal emel­kedett a többi megyék 12,3 százalékos felfutásával szem­ben. Mindenki elismeréssel szólt a megye megalapozott fej­lesztési tervéről, amelyet si­került következetesen végre­hajtani. 28 ezer négyzetmé­ter nagy alapterületű fejlesz­tés — ez volt a terv, amely jelentős részben Egerre kon­centrálódott. Az elképzelé­sek java már megvalósult — Centrum, szövetkezeti áru­ház, ABC-áruházak stb. —a többi pedig épül. S hogy milyen sürgető volt a megyeszékhely keres­kedelmi fejlesztése jelzi a következő összehasonlítás: Eger kereskedelmi ellátottsá­ga az országos átlagtól 15, míg a megye másik két vá­rosának átlagától 30 száza­lékkal maradt el. Igaz, hogy az elmúlt két esztendőben lényegesen javult a megye- székhely ellátása, de azért jellemző, hogy a végrehajtó bizottság tagjai főleg egri példákkal illusztrálták a ke­reskedelem hibáit. Mitől 11. osztályú egy önkiszolgáló étterem ? Nagy segítséget jelentett, hogy a megyei tanácstagi csoport megvizsgálta Eger ellátását. A vitathatatlan eredmények regisztrálásán túl megállapította, hogy az üzletekben kevés a hűtőgép, nem tudnak megfelelő meny- nyiségű húst, vagy töltelék­árut tárolni, s ez is hozzá­járul ahhoz, hogy akadozik az ellátás. Gondok vannak a gyümölcs- és zöldségellátás­sal is. holott a megye híres gyümölcs- és zöldségterme­léséről, ennek ellenére az üzletek és a piacok nem tudják biztositani a minősé­get, de olykor még a meny­nyi ség'et sem. A kereskedelemtől szinte elválaszthatatlan az idegen­forgalom. A turizmus roha­mos fejlődésének mindenki örül ugyan, de ugyanakkor gondot is okoznak a vendé­gek, akik nemcsak a mű­emlékek sokaságában, a táj ! szépségében kívánnak gyö­nyörködni, hanem vásárolni is szeretnének. S olykor bi­zony elqfordul, hogy ellátási nehézséget okoz az idegen- forgalom. — Közel egymillió turista látogat évente a me­gyébe, jó lenne ehhez mére­tezni az árualapot, többek között a húsellátást is — fo­galmazták meg véleményű két a végrehajtó bizottság tagjai. Szóba került a vita során a vendéglők osztályba soro­lása is. Érthetetlen, hogyan lesz egy önkiszolgáló étté rémből II. osztály. Már épül Eger új önkiszolgáló étter­me, amelynek az lesz a fel­adata, hogy gyorsan és ol­csón biztosítson étkezést nagy tömegek számára. De ne II. osztályú áron! Többször is elhangzott, hogy a helyi kezdeményeié sek jobb es módszeresebb kihasználásával tovább le­hetne javítani a megye el­látását. Itt van például a húsellátás. Igaz, hogy ae üz­letekben kevés a hűtőkapa ritás, de lehetne sűríteni a szállítást, vagy mint a nagy- rédei tsz elnöke elmondta december végétől július ele­jéig akár száz mázsa árut is tárolhatnak a szövetkezel hűtöházában. És nemcsak ez az egyetlen hűtöház a megyében. >. Alapvető cikkekből nincs hiány Aktivaülés Hatvanban: Tizenkétmillió iorintért Sokféle kérdésre válaszolt, s egyben további feladatokat is megfogalmazott az a ta­nácskozás. amelyet a közel­múltban rendezett az MSZMP városi bizottsága a település üzemi, vállalati, szövetkezeti vezetőinek rész­vételével. Szokodi Ferenc el­ső titkár beszámolója példá­ul hűségesen tükrözte mind­azt a munkát, erőfeszítést, amit Hatvan kommunistái, a város életének irányítói a Központi Bizottság 1974 de­cemberi határozata alapján a takarékossági elvek meg- valósítására fordítottak. S nem csupán a mozgalmi te­vékenység, a pártszervezet! munka hatékonysága került itt mérlegre. A beszámoló arra is válaszolt: a városi üzemek,' intézmények meny­nyire váltották valóra ti­zenkétmillió forintos idei ta­karékossági tervüket! Ügy tűnik, a mozgósítás haszonnal járt. Legalábbis az első fél esztendő „zár­számadása” azt mutatja, hogy a felajánlásokban élen járó konzervgyár, Lenin Ter­melőszövetkezet, MÁV von­tatási főnökség, ÁFÉSZ, cu­korgyár és a tanács intéz­ményei költségcsökkentés, ésszerű energiagazdálkodás révén csaknem ötmillió fo­rintot spóroltak. S az ötven­százalékos tervtelj esi léstől nem marad el a többi válla­lat sem. Milyen úton vitték siker­re célkitűzéseiket Hatvan üzemei ? Érdemes néhány jó példát kiemelnünk eszköztárukból. A vontatási főnökség és a MÁV-páiyafenniartas a nui- iadékanyagok feltárására, hasznosítására fordított kü­lönös gondot. A cukorgyár, konzervgyár csökkentette, il­letve lemondta tőkés im­portját, s gépet, alapanyagot döntő többségben szocialista piacról vásárolt. A Lenin Termelőszövetkezet a szál­lítást. rakodást gépesítette, s gyümölcsöző agrotechnikát alkalmazott a cukorrépa, zöldség zái't rendszerű ter­mesztésében. További helye­ken az anyagnormák ‘felül­vizsgálata eredményezett megtakarított forintokat. A beszámolót élénk, ter­mékeny vita követte, bizony­ságaként annak, hogy a ha­tározat megvalósítását város­szerte kulcskérdésnek tekin­tik. Vrabecz Mátyás, a Mát­ráé ideki Cukorgyárak Vál­lalat igazgatója a répaprog­ramról szólva például azt feszegette, hogy pillanatnyi­lag nehézséget jelent szá­mukra az alapanyag-ellátás és a feldolgozás közötti disz- szonancia. Felfutott a répa­termelés, de ezt nem sike­rült nyomon követni a tech­nológia korszerűsítésében. Papp József konzervgyári igazgató ugyanekkor a me­zőgazdasági termelőüzemek­kel kiépített kapcsolatuk ja­vulásáról beszélt, s külön eredményként könyvelte el, bogy a termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságok­ban nemcsak a zöldségter- mő terület növekedett az utóbbi időben, hanem a föld, a zöldségfajták hoza­ma is. Takács Sándor, a G E LK A -szerv iz vezetője a szolgáltatással összefüggő nehézségekre hívta fel a fi­gyelmet, s a hiányos alkat­részellátásban jelölte meg a takarékossági elvek érvénye­sülésének legfőbb akadá­lyát. A tanácskozás során meg­fogalmazódtak _ azok az el­gondolások is, * amelyek he­lyileg előbbre vihetik a Központi Bizottság emléke­zetes határozatának érvénye­sülését. így szó esett egyes vezetők szemléletmódjának megváltoztatásáról, amely parancsoló szükség ahhoz, hogy az anyag-energia taka­rékosság állandó jellegű fel­adattá váljék valamennyi munkahelyen. Folyamatosab­bá kell tenni helyenként az üzem- és munkaszervezésből adódó gondok megoldását, az újitómozgalom pedig kapcso­lódjék a szükséglethez. S hangsúlyt kapott az az igény, hogy a pártszervezetek, szak- szervezeti bizottságok az ed­diginél több politikai szer­vező és nevelő munkát fejt­senek ki az ügy érdekében, figyelemmel az egész nép­gazdaság terheire. A vitát összefoglaló Kiss László, a pártbizottság osz­tályvezetője ugyancsak a szemlélet és cselekvés össz­hangjának fontosságáról be­szélt, amelyért párt- és gaz­dasági vezetők egyformán felelősek. De azt is hangsú­lyozta. hogy a takarékossági törekvéseket sehol sem sza­bad elszigetelten kezelni. Ez a mozgalom akkor lesz iga­zán értékes, széles körben ható, ha kibontakozásával egyazon időben megvalósul­nak az ifjúsági törvényből, nőpolití kálikból, káderután­pótlásból adódó feladataink, így egészíti ki egymást az egyén és a nagyobb közös­ség érdeke, így biztosítható Hatvanban, hogy a köz dol­gaiért mindenki felelősséget érezze«. fm- m*- i A vita befejezéseként dr. Saghy Vilmcs belkereskedel­mi államtitkár mondott ösz- szegező véleményt. Arról be­szélt, hogy a kereskedelem egészen nagyszerű eredmé­nyeket mutat, de a részle­tekben még sok a probléma. Az elmúlt években jelentő­sen javult a kínálat, bővült a választék és magasabb lett a jó minőségű áruk aránya. A bő kínálatot jelzi, hogy ma már minden kifizetett száz forintból 78 forint a ke­reskedelmen keresztül jut vissza az államháztartásba. Jelentős és ugyanakkor meg­becsülendő eredménynek szá­mít az is, hogy a külső gaz­dasági körülmények ellenére alapvető ellátási cikkekből nálunk nem volt komoly hi­ány. Ez a nagy egész, de ugyanakkor akadnak gondok is. A kereskedelem sajátos te­rület, ahoj minden a nép szeme élőt zajlik. A keres­kedelem több mint 200 ezer cikkféleséget hoz forga­lomba, s ha ebből csak ezer hiányzik, ha valaki nem káp pontosan olyan inget, ami­lyet keres, vagy olyan fa­csavart, amilyenre szüksége van, máris kész a véle­mény : rossz az ellátás. Nem beszélve arról, hogy az ipa ri es a tervezői színvonal is mindig a kereskedelemben tükröződik. A vásárló ugyan is csak akkor jön rá, hogy valamilyen áru hibás, vagy nem megfelelő, ha megvet­te. Befejezésül az államtitkár is szorgalmazta a helyi kez­deményezések jobb kihasz­nálását, majd elismeréssel nyilatkozott a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak irányitó munkájáról. (márkusz) Nőtt a munkások aránya az ÁFÉSZ vezető testületekben 1 Az évi rendek közgyűlése­ken az idén általános tiszt- újítást tartottak csaknem 500 ÁFÍSZ-ben, mivel a tiszt­ségviselők és a választott testületek mandátuma le­járt. Mint szokásos, az új testületekről most is felmé­rés készült a SZÖVOSZ-ban. A tapasztalatok és az össze­sített adatok tanúsága sze­rint jellemzően olyan tiszt­ségviselőket és testületeket választottak, amelyek ösz- szességükben jól megfelelnek a társadalmi és a szövetke­zeti követelményeknek, al­kalmasak a kollektívák kép­viseletére, irányítására, el­lenőrzésére és az elkövetke­ző évek sokrétű szövetkezeti feladatainak megoldására. A korábbi választásokhoz hasonlóan 30.4 százalékos az újonnan választottak ará­nya. A nők és a fiatalok részvétele tovább növeke­dett. A nőké az 1967. évi 15,6-ról 26,8, illetve a fiata­loké 5,2-ről, 11,1 százalékra Bár a növekedés tendenciája a három legutóbbi válasz­tást is figyelembe véve tö­retlen, még mindig elmarad a tagságban képviselt ará­nyoktól. Az új, fiatal erők bevonását tekintve a helyi szervekben kisebb méretű a fejlődés, mint az igazgatós«1- gokban és a felügyelő bi­zottságokban, pedig éppen a helyi szervekben szerezhe­tők meg leginkább a vezető testületekben való részvétei­hez szükséges gyakorlati ta­pasztalatok. Folyamatosan emelkedik a testületekben a munkások és a fizikai dolgozok részvéte­le, arányuk például az igaz- gatóságokban az 1967. évi 6,6-ról az idén már 21,4 szá­zalékra nőtt. Ugyanakkor megfelelő a mezőgazdasági foglalkozásúak és a főisko­lát, egyetemet végzett értel­miségiek aránya is a vezető testületekben. (MTI) JjjjßWigjQ 1975, október 15* snrth Szigorúbban és következetesebben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents