Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-06 / 209. szám
Lengyel vendégek Egerben í / m- JL. Barátkozzunk eszperantóval az eszperantóért j Vadhajtások 20.50 Egy kis hazai Részletek a Magyarok Világszövetségének az Operett- színházban rendezett műsorából. Könnyed, vidám esztrád- műsor — lehetne a szombat esti műsor alcíme. Vámos László, az operett- szinházbeli összeállítás rendezője mondta: — összeállításunkkal nosztalgiát akartunk ébreszteni Magyarországtól messze élő honfitársainkban, kínálva nekik a hazai ízek sokféleségét. .. Zenét, táncot, prózát. Színházi évadnyitók Az ősz csalhatatlan jele — a hónap hátralevő napjaiban sorra nyílnak meg a budapesti színházak. Elsőként szeptember 11-én az Egy őrült naplója előadásával kezdi évadját a Pesti Színház. A Nemzeti Színházban a Bánk bánnal kezdik az új évadot, és ezen a napon játszanak első ízben az Erkel Színházban is. A szokásosnál jóval később kezdődik a szezon a Vígszínházban, ahol a tervek szerint október végétől tarthatnak csak előadásokat. Továbbra is zárva marad a Katona József Színház, amelyet a metróépítési munkálatok miatt kellett becsukni. Az egyszerű, könnyű és magától értetődő dolgokat, fogalmakat fölösleges megfogalmazni, értelmezni, hiszen önmagukért beszélnek. Az eszperantisták szerint így van ez az eszperantóval is: a több mint kilencven évvel ezelőtt született nyelv „a nemzetközi világnyelvtervezet legkitűnőbb megoldása”, ahogyan ezt Einstein annak idején tömören megfogalmazta. Nos, a nyelv kétségbevonhatatlan előnyei ellenére — amelyek önmagukért beszélnek —, egyre több és egyre árnyaltabb „magyarázatot”, azaz propagandát igényel hogy betölthesse valódi szerepét. Kádár János az eszperantó jelentőségét abban látja, hogy az eszperantisták különböző nemzetiségű emberek sok százezres tömegét kapcsolják összf, a népeket elválasztó nemzeti elzárkózottság felszámolását, a népek közötti közeledést, a barátság és szolidaritás elmélyítését mozdítják elő. A Megyei Művelődési Központ Pallas — Eszperantó Klubjának tagjai is tudják, hogy a nemzetközi nyelv híveinek táborát elsősorban eredményes, meggyőző propagandával tudják bővíteni. Számos eszperantista látogatott már ide Európa és Ázsia országaiból. A közelmúltban a dallamos eszperantótól volt hangos a Megyei Művelődési Központ, ahol a lengyelországi Przemysl városából érkező küldöttséget fogadták. Henryk Gasiorowsky, a przemvsli gépalkatrészgyár Özönvíz Lengyel film A lengyel történelem — szinte az államalapítástól kezdve — bővelkedett tragikus és forgatagos eseményekben. Tűzzel és vassal támadott a dúsan termő földekre, a gazdaságra és hatalomra éhes német lovagrend, gyilkoltak és raboltak a kor legjobb katonáinak tartott svédek. Nagy csaták, kivételes hőstettek, mindenre elszánt, a hazáért bármilyen áldozatra kész vitézek. Mindez romantikus hangoltságú író tollára méltó téma. Ilyen volt — méghozzá a legnagyobbak sorából! — a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz, aki rendkívül termékeny és sokoldalú publicistából lett olyan művésszé, aki a múlt nagy példáira hivatkozva táplálta a nemzeti önérzetet. Az Özönvíz nagyszabású történelmi trilógiájának középső és legjobban sikerült része. Olyan mű, amelynek plaszticitása szinte kívánja a megfilmesítést. Erre a feladatra vállalkozott Jerzy Hoffman rendező, aki munkatársaival együtt arra törekedett, hogy képi nyelven fogalmazza meg a grandiózus regény úgyszólván minden részletét. Ö és a forgató- könyv másik két társszerzője — Adam Kersten és Woj- ciech Zukrowszki — ezért mentett át minden aprólékos motívuniot, s ezéfA lett négyrészes ' — maratoni hosszúságú alkotás. A munkát jól képzett szakértő, Adam Kersten professzor segítette. Az adaptációt az ő közreműködésével dolgozták át többször is. A statiszták — köztük voltak a szovjet hadsereg alakulatai is — egyenruháit és kellékeit a múzeumokban őrzött példányok alapján készítették. Történészek hada szorgoskodott azért, hogy a XVII. századi csatajelenetek hitelesekké formálódjanak. A czestchovai kolostor korabeli relikviákat és kincseQMbmM 1075. szeptember i. szombat két adott kölcsön a forgatáshoz. Sőt, a film egyes jeleneteiben a szerzetesek is kamera elé álltak. Remekelt Jerzy Vojcik operatőr, különösképp atmoszférateremtő, s olykor poétikug színezetű képeivel. Kazimierz Serocki zenéje széles érzelmi skálájú, s nagyszerűen festi alá a cselekmény fordulóit. A lengyel filmvilág jelesei vonultak fel, s mindannyian bizonyították tehetségüket, karakterformáló készségüket. A főszereplő * Daniel Olb- rychski árnyaltan formálta meg Andrzej Kmicic összetett figuráját. De: vajúdtak a hegyek, s megszületett egy vontatott, töredezett ritmusú, alkotóelemeire hullott, közepes értékű film, amely bizony próbára tette a nézők türelmét. Néha az idegeit is, hiszen a túlzott naturalizmus nem éppen szívderítő látvány. Hát még amikor bőkezűen adagolják! A csatajelenetek során — egyébként ezekkel is jó lett volna fukarkodni! — vágott, lőtt, szúrt sebeket láthattunk közel és félközei képekben. Vonultak, vágtáztak a seregek, a gyalogosok ágyúkat vontattak, porondra lépett a nehéztüzérség is. Történelmi témájú iskolai oktatófilmekben valóban erre van szükség. Egy világ- irodalmi színvonalú mű tolmácsolásában viszont zavaróan hatnak ezek a részletek, hiszen elterelik a figyelmet, a regény gondolati magvárói, az idegen hódítók elleni harc megannyi összetevőjéről. A mindenáron hitelességre törekvés megöli a belső igazságot, a precíz külsőd- legesség elfojtja a lényeget, s már-már a kalandfilm szintjére devalválja az egyébként jó szándékú vállalkozást. Az Özönvíz mégsem csak egy a tucatművek közül, hiszen legalább felkelti az érdeklődést a mi Jókainkkal sok rokonvonást mutató Sienkiewicz-életmú iránt. Érdemnek ez se utolsó ... Pécsi István kultúrotthonának igazgatója, a diákcsoport vezetője, már nyolcadszor jár Magyarországon, így Egerben is. — A barátaim már többször kérdezték, hogy miért megyek egy évben kétszer is Magyarországra. Szerintem ez olyan dolog, hogy a kedvenc italát vagy ételét senki sem cseréli fel szívesen. Magyarországot, de különösen Egert, nagyon megszerettem műemlékei és természeti szépségei miatt. Eger nagyban emlékeztet Przemys. re: főleg történelmi atmoszférája és kisvárosi „nagysága” folytán. — Amikor hazánkban jár, minden alkalommal tanulmányozza a magyar eszperantómozgalmat is? — Igen. Mindig elcsodálkozom, hogy szervezettség tekintetében mennyire fölöttünk állnak a magyarok. Budapesten például 25 eszperantó kör és klub működik, s az önök megyéjében is öt. Ennek ellenére az a véleményem, hogy még mind a két országban, sőt világ- viszonylatban is nagyon sokat kell tenni a nemzetközi nyelv népszerűsítéséért, propagálásáért. Sokan tudják, hogy létezik ez a nyelv, de ez önmagában kevés a ténymegállapítás, egy-egy újságcikk, plakát. Lev Tolsztoj szavalt kell tudatosítanunk mindenkiben, aki számára nem közömbös a soknyelvűségből adódó kölcsönös megértés vagy meg nem értés problémája: „Az az áldozat, amelyet az ember az eszperantó megtanulásáért hoz, olyan csekély, és az eredmény, amelyet elérhet olyan nagy, hogy ezt a kísérletet senkinek sem szabadna visz- szautasítania.” Azok a fiatalok, akik most itt a körünkben vannak, az eszperantó kedvéért is jöttek Egerbe. Mind azt mondják, hogy legalább ötször- tízszer könnyebben boldogulnak vele, mint akármelyik világnyelvvel. Az eszperantó a béke és a barátság nyelve, s nevelési szempontból is kitűnő lehetőségeket rejt magában. Va-< jón azonos vagy különbözik 1 az eszperantisták és a nem '■ eszperantisták barátsága? Elsősorban nyelvi szempontból jelent teljesen újat j a ml barátságunk. Az esz- j perantót mindenki a sajátjá- < nak érzi, hiszen egyetlen; nemzetnek sem „tulajdona”, j Akik megértik a nyelvet,; valóban megértik egymást.; Zamenhof nyelve amely J több mint kilencvenéves; kora ellenére egyre modernebbé válik, teljesen közel J hozza egymáshoz a különbö- J ző országok lakóit. Olyan J ez, mintha valaki a kira-; katban illatos, aromás, finom falatokat pillant meg,; de az ízt, a zamatot, az il-; latot nem érzi, hiszen a ki- J rakat üvege elkülöníti egy- J mástól az embert és az áru J lényegét. Ha két eszperan- ] tista beszélget, ezen a „fa-; Ion” természetesen át tud J hatolni... — A dallamos, könnyed ; csevegés valóban ezt illusztrálja. Gasiorowsky úr, milyen benyomásokat visz ma-; gávffl ezúttal városába? Mi-; ről fog majd mesélni a prze- ; mysli eszperantistáknak? — Minden alkalommal J rendszeresen beszámolok az J itt eltöltött kellemes élmé-! nyeimről, s ezúttal a városban is tartok majd egy; népszerűsítő előadást Eger-; ről. Inkább azonban isme- J retterjesztő előadásról van J szó, hiszen Przemyslben jól J ismerik Egert. Van egy J Egerről elnevezett éttermünk J és presszónk. Magyaros été- J leket, italokat szolgálnak j fel népviseletbe öltözött pin- j cérlányok. Az eszperantóról szóló is- J meretterjesztő előadásaimon, j a nyelvtanfolyamokon pedig} feltétlenül elmondom, hogy j Egerbe minden przemyslinek J érdemes eljönnie: mindenki-! nek, aki a romantika szerel- { mese és évszázadokat akar J fiatalodni, mindenkinek, aki J nem veti meg a szőlő levét. És mindenkinek, aki az esz- J perató segítségével akar igaz j barátokra szert tenni. Saiga Attila Attól még jó az almafa és az alma is, hogy a gallyakon vannak vadhajtások. Am ha a vadhajtások elszaporodnak, tönkreteszik, elsorvasztják a gyümölcsöt. Így vagyunk valahogy gyermekeinkkel is. Nagy többségük, — éppen úgy, mint a felnőttek — rendés, jóravaló, iparkodó. Ifjú életük során azonban kinövesztenek önmagukból vadhajtásokat, amelyeket nyesegetni, metszegetni kellene. — Ki tegye mindezeket? Nem nehéz a válaszé — A szülő, a tanár, az idősebb jó barát, a társadalom. Néhány napja alaposan benépesültek az egri utcák. Kis- és nagyiskolások, főiskolások igyekeznek reggelenként, hogy helyükön érje őket a nyolcórai csengetés. Egy fiú és egy lány mennek előttem, látszólag teljesen egykedvűen beszélgetnek. Egyszer csak a lány karon rántja a fiút, az utca kellős közepén átöleli a nyakát és hosszan szájon csókolja. Kikerüljük, botladozunk bennük, többen hangos megjegyzést is tesznek. Érdekel a helyzet, ezért visszanézek. Most már mennek tovább, de csak néhány lépést mindössze. Ezúttal a fiú csimpaszkodik a kis szöszke nyakába és jóízűen csókolja. — Fantasztikus világ! Megáll az ember esze! — így egy babakocsit toló asszony. — Maga is volt fiatal! — kel gúnyosan védelmükre egy öregedő férfi. — Rendben van, kérem! De nem Itt! Mindennek megvan a maga helye. Iskolában, otthon, ezek a gyerekek nem hallottak jó Ízlésről, illemről? Közismert, hogy Egerben minden negyedik ember diák, így itt könnyen lehet példákat találni: Látja az ember, hogy a reggel iskolába menők az utcán fújják a füstöt. Megállítok két ismerős szakközépiskolás fiút: — Mi lenne, ha most jönne az osztályfőnök? — Francba vágnánk-a bagót, — nevetnek. Ez eddig jó válasz, harmincöt évvel ezelőtt én Is pontosan így válaszoltam volna. — Mennyit szívtok? — Kevés egy csomag Fecske — mondja a két éve ismerős legény. — Nem tiltja az osztályfőnököd? — Csak a suliban! Hogy mi van az utcán, az őrá már nem tartozik.,. Tovább mennek, beszélgetnek: — Mi van a csajjal, Fercsi? — Tegnap begőzölt. — Teljesen bepörgött? — Annyira nem. Csak feljött a fejvize... — Dobtad? — Tuti, öcsikém! Vagy tudsz jobbat? Szóval, — nagyon őszintén mondom, — nem rosszak ezek a gyerekek, de a vadhajtások levágására mostanság mintha egyre kevesebben fognánk „metszőollót”. Pedig néhány év múlva, emiatt éppen tőlük kapunk majd jogos szemrehányást. Szalay István Antalfy István: f; Hetek óta már csak az ablak előtti fonott karosszékben szeretett üldögélni. Innen, az emeleti ablakból, messze lehetett látni, a várőson keresztül arrafelé, ahol az elhagyott falu húzódik meg a síkság szélén. Nem látni a falut, persze, hogyan is lehetne. Majdnem negyven ki- liméter... De ez az öreg fonott karosszék is onnan van, régi bútordarab. Itt szokta elolvasni az újságokat, amik még néha olyan nehezen érkeznek meg. Hiszen már hajnalok hajnalán felébred és az újságos csak hét óra körül csönget. Lábai nagyon fájnak, a bal erősen meg is van dagadva: az orvos nem mondja meg az igazat, hogy mitől van. Mitől... ? A nyolcvankét év mindent megmagyaráz. Olykor-olykor levelet hoz a postás, most már csak a gyerekektől, akik szétszéledtek az országban. A régi barátok már nem élnek, vagy elfelejtették, vagy ha nem felejtették is el, öregek már a toll- forgatáshoz. Hívják a gyerekek ide is, oda is; látogassa meg őket. Ugyan! Ebben a korban már nehéz elindulni olyan útra. Igaz, annyit megígért, hogyha Dezsőék elviszik, egyszer el„Annyi minden megváltozott. .. ” De annak is már vagy két esztendeje. Azóta rosszabb a lába is, kevesebb a bizalom és a koc6i sincs meg.— a piacot járja; az újságot már meghozták, a postás még nem jöhet... Biztosan nagyothalló füle hallucinált. Rossz ez a süketség, a háború ajándéka az aknaszilánkokkal együtt, amik még mindig a bordái között pihennek és olykor nyugtalan újszakákat okoznak. De ez csöngetés! Kelletlenül áll fel, reccsent az öreg, fonott szék, aztán a padló parkettja, de ezeket az apró zajokat nem is hallotta — és megbillenő léptekkel indult a bizonytalan hang felé. Az előszoba üvegajtajára valóban árnyék vetődött. Ott állt valaki, most újra a csengőgombhoz nyúl. látni, újra megnyomja, a hang most már tisztán sikolt. — De sürgős! A kinyitott ajtón Laji lép ... Mintha csöngettek volna. Ilyenkor, délelőtt? Nemigen szokott ilyenkor jönni senki. Hú élettársa, felesége, be, harsány köszönéssé les üdvözlő mozdulata.... . Lajos, aki legmesszibb szakadt a családtól, ez a csuparaegp egy peszafinfaá Mrgtea^opegg öreges -leptekiei .most .szív-ember, hnwiKtesmy-oUiaB ruhában, csaknem kopasz feje sapka nélkül. — Szervusz, papa? — Hát te! Na nézd csakl — Nem értem rá levelet írni, hát eljöttem megnézni hogy vagytok? Az ország másik végéből Igv szokta csinálni: a levélírás nem kenyere, inkább eljön, még ilyen lehetetler időben is. — Hogy vagytok? — kiabálnia kellett, de még in- kább szabályosan formálni, szájával a szavakat, hogj apja megértse. • — öregesen... — mondta biggyesztett az ajkával, erőt. len kezével átfogta a fis vállát. Sem ő, 6em a fia nerr szerették az érzelmeskedést sem a pózokat, de ez a talál, kozás most nagyon jó. — Anyu? — a kérdés bér ott volt minden, ami őt idői szüleihez kötötte. A négy év. tized érett ragaszkodása, i minden percükért való aggó. dás, amely a meg nem írt levelek ellenére is elevenebi: volt, mint a fenyők örökzöld, je. — Tudhatnád..a piacon. .. elment bevásárolni Nem bír egy helyben meg. maradni— A szavak nem a gúny, ha. nem a féltés szaval voltak Azt jelentették; maradhatni itthon inkább, a buta szele iaőben, szédülős fejjel minél mászkálni... hiszen minden elintéznek, beszereznek, el. végeznek a „kislányok”. D< nem, ez már benne van. Dolgozni, hasznosítani magát Amennyire lehet, a lányai tehermentesíteni. Meg talár egy kicsit a korát is cáfol, ni .. — Ülj már le! Egyedül jöttél? Hát Kató? Mikor indultál?
