Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

Bezárt a vásár - nyílik a vásár Szezonvég az üzletekben — mindenki hasznára Cukorrépa-betakarítás gépekkel A tavalyi 200 hektárral szemben, ez évben 300 hektáron termelnek cukorrépát e hatvani Lenin Mg Tsz földje in. A termésátlag igen biztatónak ígérkezik, mintegy 400 mázsa hektáranként. A be­takarítást teljesen gépesítette a termelőszövetkezet. Munkában a Herriau-gépsor. (Fotó: Szabó Sándor) Jobb munkánk alapja Valami szokatlant érez az , ember, ahogyan sétál a dél- ! utánban. Mintha tegnap más | lett volna... De mi lehet, | vajon mi lehet ez a válto- ; zás? Nézegetünk, töpren- r günk, mígnem mégis rá kell i jönni a dolog nyitjára: ha­i marabb haloványul a dél­után. Úgy tűnik, augusztus ! végére megöregedett a nyár. A kirakatok tükrében már másképpen öltözött nők (és férfiak) nézegetik titkon ma­gukat. Így veszik észre, hogy — lám, a kirakatok is meg­változtak. Antilopkesztyű, bőrkesztyű, esernyők, öltönyök, kosztü­mök, pulóverek. És a deko­ráció is: díszítőelemekként most is a virágok dominál­nak, de ezek már mások, mint a néhány héttel ezelőt­tiek. Ezek már az illatos, szüretelőkészítő szeptember színei. Még el sem múlt a nyár, de íme, beosont az ősz bolt­jainkba, házainkba, gondo­latainkba. — Talán még kissé korai a borongós őszi hangulat — fogalmazza meg a szakem­ber — és nem utolsósorban az üzletember — vélemé­nyét Forgács György áru­forgalmi főosztályvezető és Gál Béla áruforgalmi osz­tályvezető a, Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szétszórt irodáinak egyikében, nevezetesen ab­ban, amely az egri Buttler- házban kapott ideiglenes .menedékhelyet, — De hiszen a kirakatok... ;— igyekszem felsorakoztatni érveimet az ősz mellett, ök mégis azt javasolják, ne mondjunk ilyen hirtelen bú­csút a nyárnak. — Az a helyzet — ma­gyarázza Forgács György —, hogy a szállító vállalatok és a kereskedelem között még nem ért véget az őszi-téli ruhák szállítására vonatkozó hosszú megbeszélés-, tárgya­: lássorozat Néhány realizá- - lása éppen a napokban vár­ható, így egy hét múlva • már teljesebb képet adha- , tunk az őszi-téli ruházati , felkészülésről. ) — Helyette — javasolja Gál Béig. — érdemes lenne r inkább arról tájékoztatni a közönséget, hogyan zárult a nyári szezon végi kiárusítás. A közeljövő helyett tehát a közelmúlt lett a tárgya beszélgetésünknek, s az osz­tályvezető szavai nyomán az alábbiak kerülnek jegyzet- füzetembe: Olcsó, de jó Heves megyében a válla­lat 46—48 árudája vett részt a kéthetes szezon végi nyá­ri vásárban. Augusztus 4-én 11 millió forintos készlettel kezdtek, és ebből az áru- mennyiségből két hét alatt 9 millió forint értékűt vásá­rolt meg a lakosság, általá­ban 30—40 százalék áren­gedménnyel. A 9 millióból ugyanis az engedmény alap­ján csak 5,6 milliót fizet­tek ki, 3,4 millió forintot pe­dig ily módon megtaka­rítottak a vevők. A szezon végi vásár ide­jén különösen méteráruból és konfekcióból rendelkezett jó árualappal a vállalat. Jel­lemző erre, hogy míg az el­múlt évi hasonló akció ide­jén hatszázezer forint érté­kű méterárut adtak el, most ugyanebből 1,3 milliós bevé­telt értek el. — Sokan úgy vélik, hogy az ilyen kiárusításokkal mégis a boltok járnak job­ban, mert ez jó alkalom számukra, hogy megszaba-. dúljanak a silányabb áruk­tól. — Ez tévedés — hangzik a határozott válasz. Alap­szabály a kereskedelemben, hogy a szezonárut még a szezon vége előtt értékesíte­ni kell. Ha ez nem sikerül, a megmaradt szezoncikkeket — a drágábbakat és az ol­csóbbakat egyaránt — 7—8 hónapon át raktározni kell. Márnedig ily«n raktári ka­pacitásunk nincs, még in­kább pedig nincs olyan pénzalapunk, hogy megen­gedhetnénk magunknak több millió forint értékű szezon- éru hónapokon át történő •fektetését”. Röviden szólva gazdaságtalan lenne táro­lásuk. Gazdaságtalan akkor is, ha ezek teljes értékű, ahogyan mi a szakmában nevezzük, reguler cikkek. Bunda, bunda... A beszélgetés befejezése után a Centrum felé ve­szem az utam. Szép kiraka­tai az ősz hangulatát idé­zik, Koppány János igazga­tóhelyetteshez mégis azzal a kéréssel fordulok, • hogy be­széljen ő is az idény végi kiárusítás eredményéről. — Hallottam ugyanis — magyarázom —, hogy az őszi-téli felkészülésről még kissé korai lenne .. . — Korai?! — kiált fel az éppen néhány napos sza­badságra induló Kovács Lászióné, a Centrum igaz­gatója. — De hiszen már meg is kezdődött. Hogy mást ne mondjak, már több bundát eladtunk, naponta vagy tízet... Ezek után tanakodtunk egy kicsit, mi is legyen, ősz-e avagy nyár — aztán végül maradunk az utóbbi­nál. Mert az ősz minden szempontból várhat még egy kicsit (minek is annyira siettetni?), a nyár viszont már nem ér annyira rá. Te­hát: — Elmondhatom, hogy optimálisan felkészültünk a szezon végi kiárusításra — mondja Koppány János, s közben az íróasztalán heve­rő kimutatásokat rendezge­ti. — Optimálisan alakult a forgalom is: 80 százalé­kát értékesítettük a vásárba bevont árunak. — És ebből mennyi a si­lány cikk? — Ilyenről nálunk nem le­het szó. Mindenekelőtt azért, mert olyat nem is tartunk. Mi azokat az árucikkeket vontuk be az akcióba, ame­lyek nyári jellegűek. A ki­sebb jövedelmű vásárlók így szezon végén olcsón jutnak olyan ruhákhoz, amelyeket jövőre is nyugodtan hasz­nálhatnak. .. — És a pénzesebbek? — Ök még jobban járnak ilyenkor. Nem kell a fize­Túl a hivatalos találkozó­kon, ismerjük meg egymást kötetlen, baráti hangulatban is; körülbelül így lehetne megfogalmazni az egri váro­si pártbizottság elképzelését, amelynek alapján egész na­pos kirándulást szerveztek Eger város MSZMP-alapszer- vezeteinek titkárai részére. Szombaton reggel három autóbusszal indult el a vidám kedvű társaság, hogy egy na­pot a fővárosban töltsön. Az első állomás tulajdonképpen egy tapasztalatcserével össze­kötött látogatás volt a megye testvérkerületének, Angyal­földnek egyik üzemében. A Duna Cipőgyár kollektívája látta vendégül az egri párt­munkásokat. Polgár Gyula, a gyár igazgatója tartott rövid beszámolót a gyár életéből. Talán a legjellemzőbb és leg- érnekesebb adat a termelé­kenység emelkedéséről: a gyár ma fele annyi munkás­sal termel annyit, mint 10 tésre várni, ha leszállított áron akar megvásárolni va­lamit, hanem már az akció első napján megveszi azt, amire szüksége van. Aki később jut pénzhez, az ter­mészetesen már csak abból válogathat, ami megmaradt. Így hát elmondhatjuk, a pénzesebbek kétszeresen jár­nak jól ilyenkor. Garantáltan: reguler — Ami a minőséget ille­ti: itt_is — reguler? — Garantáltan. Ilyen áru­cikkekből értünk el a mos­tani idény végi kiárusítás alkalmával 50,4 százalékkal magasabb eredményt, mint az elmúlt évben. A vásárlá­si akcióban négymillió fo­rint értékű cikkünk szere­pelt. ebből 3,2 millió érté­künkéit el, aminek megvá­sárlásával vevőink összesen 1.1 millió forintot takarítot­tak meg. Ezzel kapcsolat­ban még érdekességként el­mondhatom, hogy a szezon végi kiárusítás jó hatással volt a nem szezonjellegű, te­hát teljes árú portékáink forgalmára is. Augusztus el­ső két hetében például száz bundát adtunk el... Erről azonban ne essék szó egyelőre. Elég az, hogy a kedvezményes akció során nagy kelendőségnek örvend­tek a Centrumban a női és leánykaruhák, a pamut- és méteráruk, kötött alsó- és felsőholmik. Férfi- és fiú­pulóverekből a vásárlási ak­cióba bevont összkészletet eladták és nagy népszerű­ségnek örvendtek a rövid­ujjú ingek, a férfi fürdő­ruhák, a férfi- és kamasz­pantallók. A szövetárukból viszont a várakozáson alul maradt a kereslet, s hason­ló volt a helyzet a nagy- és kiskamaszöltönyökkel, vala­mint a női 6ling-szandálok- kal. a férfi víkendcipőkkel... Koppány János mosolyog­va fejezi be a felsorolást: — Hiába, a melegebb hol­mik lassacskán jobban men­nek. Az ősz szele ez már. B. Kun Tibor évvel ezelőtt: négymillió pár cipőt évente. Az ismertető után a párt­munkások csoportokban, egy- egy helyi osztályvezető kalau­zolása mellett végignézhették, hogyan készül a cipő. A min­tateremben látni lehetett, milyen modelleket készített a gyár tervező kollektívája az 1976-os évre. Közben termé­szetesen sok kérdés merült fel, az ipar és kereskedelem kap­csolatáról, s a gyár szociális, kulturális intézkedéseiről is. A napi program kiemelke­dő része volt a látogatás a Parlamentben, hiszen a párt­munkások egy része ez alka­lommal látta először belülről az Orezágházat. Az út ezután a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házába vezetett. A kedves fogadtatás külön is jóleső volt, s a ház vezetői külön programról is gondos­kodtak. Negyvenperces do­kumentumfilmet vetítettek a hős városok háború utáni életéről, újjáépítéséről, fej­ÍJj kalocsai fűszer­paprika Sikeres nemesítő munkát jegyeznek az idén a kalocsai fűszerpaprika-kutató állomá­son. Az intézetben, ahonnan az utóbbi években négy új fűszerpaprika-fajta került ki a köztermesztésbe, két újabb hibridet állítottak elő. Ezek jobb értékmérő tulajdonsá­gokkal rendelkeznek a ko­rábbiaknál: nagyobb a fes­téktartalmuk, gépi szedésre alkalmasak és a .vírusbeteg­ségekkel szemben ellenáll­nak. léceséről. A film utón a nép- művészeti alkotásokból meg­rendezett kiállításon csodál­hatták meg a látogatók a művészi fafaragásokat, csont- szobroeskákat, ezüst ötvösre­mekeket. Arra is sor került, hogy ízelítőt kapjanak az orosz és szovjet zeneszerzők műveiből, s rövid ismertetést arról, hogyan foglalkoznak a zenei neveléssel. A búcsú szavai ezek vol­tak: látogassanak el máskor is, s szívesen várják a párt­titkár elvtársak kezdeménye­zésére szervezett csoportok látogatását egri üzemekből, vállalatoktól, intézmények­ből. Gyorsan repültek a sok látnivaló között az órák, s délután némi kerülővel haza­felé indultak a kirándulók. Közben még Abasárra is el­látogattak, ahol a tsz elnöke ismertette az egri pártmun­kásokkal röviden a közös gazdaság fejlődését, jelenlegi munkáját. Rövid pincelátoga­tás során meg is kóstolhatták az abasári „hegy levét”. Este pedig a tiszti klubban ünnepi vacsorán Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára mondott pohárköszön­tőt Jól 'sikerült a kirándulás, jól sikerült kezdeményezés volt, hogy akik eddig csak a különböző hivatalos értekez­leten találkoztak, ismerjék meg egymást egy hangulatos kiránduláson és a fehér, asz­tal mellett is. Az egész napos kirándulás kellemes élmény volt, s egyben tapasztalatcse­re, hiszen senki sem tagad­hatta meg önmagát, a be­szélgetések során mindunta­lan a napi problémák is szó­ba kerültek. Jó kezdeményezés, — s mint ígérték a kirándulás szervezői, ezt évente megis­métlik, — egy jó hagyomány alapjainak lerakása is volt. — d. — Néha a nem kevés pén­zért vásárolt cipő felső bőre néhány hét, vagy hónap alatt elreped. Emiatt el kell dobni, noha a talpa, vagy belső része még sokáig el­tartana. Közismert példa ez a minőségre, amely mosta­nában elég sűrűn elhangzik. Mert mindenki tudja, hogy ugyanabból az anyag­ból, ugyanannyi munkával lehet jó, de rossz terméket is készíteni. Vagy kicsit több, gondosabb munkával sokkal jobb alapanyagot, terméket előállítani. Milyen pazarlás ez a javakkal, ha a jó nyersanyagból haszon­talan termék készül, vagy rossz anyagra a feldolgozás során kifogástalan munkát fordítanak. A minőségről van itt szó tehát, amely szorosan össze­függ az ésszerűen takarékos gazdálkodással. Hogy erről manapság mégis olyan sok szó esik, annak mélyebb oka van. Mert a takarékosság tulajdonképpen emberi ma­gatartásra épül. Egy üzem, vállalat, vagy gazdaság va­lamennyi dolgozójának, mun­kásának nemcsak feladata, hanem érdeke is. A legvaló­dibb takarékosság az, ha a rendelkezésre álló anyago­kat, gépeket és a munka­időt olyan gyártmányok ter­melésére használják, ame­lyek a népgazdaságnak a legnagyobb értéket jelentik. Erről is szó esett a Mi­nisztertanács csütörtöki ülé­sén, amely népgazdaságunk első félévi eredményeit értékelve megállapította, hogy „... továbbra is szük­séges az aktivitás fenntar­tása, a belső tartalékok fel­tárása, és a gazdasági mun­ka hatékonyságának fokozá­sával az éves terv teljesíté­se .. A KGM Technika Házá­ban hétfőn megkezdődött a Gépipari Technológiái Inté­zet V. tudományos üléssza­ka, amelynek szervezésében a Gépipari Tudományos Egyesület, valamint az Or­szágos Bányászati \ és Kohá­szati Egyesület is részt vett. A tudományos ülésszak 7 szekciójában 142 előadás hangzik el, felölelve a gép­ipari technológia 26 téma­körét. Tíz ország 36 intéz­ményének képviseletében külföldi szakemberek is ér­keztek, akik mintegy 40 Kétségtelen, az első hat hónapban komoly eredmé­nyek születtek, mégis baj van a munkaidő-kihaszná­lással, a munkafegyelemmel. Pedig az áttekintőbb. pon­tosabb, selejtmentesebb te­vékenységgel igen sok időt és anyagot takaríthatunk meg. Az energiával, anyag­gal való gondos bánásmód különösen fontos napjaink­ban, amikor a világpiacon magasra szökkentek e ter­mékek árai. Lényegesen ma­gasabbra. mint azoké az áru­ké, amelyekkel ezek im­portját fizetjük. Mivel arra nem lehet szá­mítani. hogy a nyersanyag- árak az egy-két évvel ez­előtti szintre álljanak visz- sza. ezért fontos, hogy a következő hónapokban is ésszerű anyag- és energia­takarékossággal mérsékeljük a népgazdaságot erőteljesen terhelő kiadásokat. Nem utolsósorban óriási megta­karítást jelent a munka- és üzemszervezés is, Ez azt je­lenti, hogy azonos munkával nagyobb értéket termeljünk, tehát ne csak többet, ha­nem' jobban és olcsóbban dolgozzunk. Az ilyen takarékosság igen nagy segítséget jelent­het ahhoz, hogy a kedvezőt­len világpiaci változások mi­att minél kevesebb nehéz­sége legyen annak az élet­színvonal-növelő politiká­nak, amelyet a XI. kong­resszus meghatározott. Az ésszerű takarékosság tehát jobb munkánk alapja, amely a gazdasági élet minden te­rületén szükséges, hogy a jövőben még jobban éljünk, hatékonyabban és gazdasá­gosabban termeljünk... előadást tartanak, ezzel le­hetővé teszik, hogy a leg­újabb nemzetközi eredmé­nyeket is felhasználhassák Magyarországon a gépipari technológiai korszerűsítéshez. Az ülésszakot Gácsi Mik­lós kohó- és gépipari állam­titkár nyitotta meg. 1975. szeptember 2« kedd Dicsérendő kezdeményezés Egri pártmunkások a fővárosban (mentusz) Tudományos ülésszak a gépipari technológiáról

Next

/
Thumbnails
Contents