Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-30 / 229. szám
4 KÉPERNYŐ emir Hó végi hajrá — ...az Románia fővárosa? — Nem! Az Bukarest, a miénk Budapest... — Elnézést. Mindig azt hittem — ... és az Ausztriában ▼an, ugye? — Nem! Magyarorszag fővárosa... 1 — Ah so... gulasch, fokosch ... Piroschka... Az ellen is sokat tehetünk, tettünk is minden bizonnyal, hogy a külföldi, elsősorban a nyugati átlagember valamit kapiskáljon Magyarországról. A borról — a fociról ma már nem —, a szép magyar nőkről, a Balatonról sokat tudnak, s hogy mennyire kíváncsiak, arra bizonyíték a Hét kö- zelmúlti műsora, amikor a L’ Humanité ünnepségeiről beszámolva, egy hazánk után oly lelkesen érdeklődő francia kislányt mutatott be. És talán mindannak az ellenkezője is igaz, annak a párbeszédnek az ellenkezője is, amellyel kezdtem, mert Európa országútjain járva, nem kevesekkel találkoztam, aki ilyen vagy olyan (?) okból, de élénk figyelemmel kísérték és kísérik hazánk sorsát. Meg persze olyanokkal is, akik — uram bocsá’ — még Puskás neve nyomán sem kapcsoltak hazánkat illetően. Nos, ez sem lenne még „külügy”, hazánk szierepe a világ mindennapi köztudatában, sem a szocializmus eszméje általában, sem közvetlenül a szocialista Magyarország tekintélyét ille-. tőén sem lenne az. Ám, hogy a hozzánk látogatók, szerencsére mind nagyobb és nagyobb százezres és milliós táborában, milyen kép alakul ki a mai Magyarországról: az belügy és külügy egyszerre. Itthon megoldani való ügy. A „Hó végi hajrá” egyen-' letesnek ugyan nem mondható szeptemberi „számát” magasan műfaja megszokott színvonala fölé emelte az a riport, amelyet először csendesen derülve, aztán arcra fagyott mosollyal, végül nem is csendes dühvei nézhettünk végig: ki, mit visz haza Magyarországról? Tudom, sőt biztos vagyok abban, hogy a riport két okból is tendenciózus volt. Annak kellett lennie, mert műfaja, a torzító tükör, a szatíra fintora, egyfajta kiélezett- séget, hogy ne mondjam, túlzást követel meg. De tendenciózus volt azért is, mert tudatosan akarta azt megtudni : propagandánk minden erőfeszítése milyen kevés, különösen, ha ez a propaganda és ezek az erőfeszítések is krajcáros szintűek és lehetőségűek. Sok minden kiderült ebből a kis „humoros” riportfilmből, de a legfőbb, ami kiderült: szégyelljük a propagandafüzetek soraival, a kimondott szavakkal és életünk valóságával, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön hozzánk és ne távolabb? Való tény: idegenforgalmi gondjainknak csak egyik oldala a szállodahiány, vagy a játékkaszinók hiánya. Legalább ilyen nagy gond, II. Rákóczi György (Szilágyi Tihor), Páskánd! Géza Apáczai Csere Jánosról szóló történelmi drámájában. A dráma nemcsak egy nagy tudós szárnyszegettségének története, de Erdély egy korszakának történelme is. határozottan ki- és elmondani, hogy Magyarország szocialista ország, kommunista ország, a proletárdiktatúra országa. A Balaton kék vizével, Szent Gellért ma is bárgyúra hangolt történetével, a borral és a pincék homályával tereljük el a figyelmet, a jó ég tudja miért: igenis, minden ami itt van, amit lát és élvez a hozzánk látogató, az egy szocialista ország valósága. Hallgatnak erről a prospektusok, amelyek, ha vannak is, bikkfanyelven készülnek, hallgatnak erről az idegenvezetők, egyáltalában ostoba és érthetetlen szerénységgel hallgatunk mind- valamennyien. Még véletlenül sincs arról szó, hogy a hozzánk látogató vendéget a színes leporellók helyett szemináriumi füzetekkel halmozzuk el, hogy teletömjék a fejüket múltunk és jelenünk, történelmi nagyjaink- nak a nevével, hogy egyáltalán a valamiféle stúdium generale-t tartsunk a számukra. De annyit ég oly mennyiségű tudást adhatunk, amint ez a vendéglátóknak kötelessége is lenne, hogy valamiféle képet tudjon alkotni önmaga számára az idelátogató turista. És miért lenne szégyen, ha ebben a képalkotásban ráadásul úgy segítenénk neki, hogy ■ idegenforgalmunkat helyesen és jól ágyazzuk be gazdaságpolitikai rendszerünkbe, kulturáltan, de határozottan hatni akarván a hozzánk látogatókra. Az eszmék szabad áramlását is biztosítva — hazánkon belül —, szolgálván ezzel eszméink hatámélküliségét. A „Hó végi hajrá”-ról fél mondatban, szinte odavetve azt jegyeztem meg, hogy nem volt egyenletes. Az igényre értettem. Ahol két olyan szellemes és jól megkomponált riport elhangozhatott — a másik a szakállasokkal —, ott nincs helye sete-suta klozettpapír-témá- nak. Még véletlenül sem holmi álpuritánság miatt, hanem sakkal inkább azért, mert talán most villantotta fel először ez a műsor a benne rejlő igazi nagy lehetőséget. Az önleleplező szatírára, a társadalmi valóság meglévő ellentmondásainak feltárására, a jobbító öngúnyra. Úgy, hogy közben persze derüljünk, nevessünk és mérgelődjünk. Üj, magasabb és egy kicsit más mércét is állított fel önmaga számára ez az immáron havonta visszatérő műsor: kivárom, hogy soha ne verje a lécet. Gyurkó Géza Képzőművészeti világhét ’75 A Heves megyeiek őszi tárlatáról A HEVES megyei festők, szobrászok és grafikusok tárlatát a képzőművészeti világhét keretében, annak megyei megnyitójaként a füzesabonyi művelődési központ dísztermében rendezték meg. Tizennégy, megyénkben élő és dolgozó művész anyagát nyújtja át nekünk a tárlat. A tarka együttes bizonyos mértékig azt adja, amire eddigi jelentésük után számítottunk. Az érett művészek ismert stílusjegyeikkel, de lankadatlan alkotókészséggel serkentik a nézőket újabb kíváncsiskodásra. Akadnak olyanok is, akik az eddig megszokott technikájukat félretéve íjiost csak a könnyedebb, a líraibb műfajban, az akvarellben szeretnének hangulatot teremteni. Bemutatkoznak fiatal erők is. Olyanok is voltak, akik sok elfoglaltságukra hivatkozva nem állítottak ki ezen a tárlaton. A derűs elbeszélő jókedv és modor jellemzi id. Kátai Mihály és Kastaly István munkáit. Szívesen látjuk őket még nagyon sokáig a tárlatokon, ahogyan az egri város- és várrészleteket megörökítik, a közeli hegyvidék falvaiba elkalauzolnak bennünket, mert tudjuk, hogy a folyton változó világban ezek a házak, ezek a falvak az idő martalékává válnak. De nem a színek és formák, amiket a vászon megőriz. MÁS MONDANIVALÓ jellemzi Kengyel Zoltánt és Katona Zoltánt A táj másképp kerül vászonra náluk, mint az előbbieknél, de abban azonosak, hogy a színek és a formák hangulatot közvetítenek, náluk azt a pillanatnyi élményt fogja fel az alkotás, a mű, amely egy kiránduláson, vagy egy tájra történt rádöbbenésükkór őket megejtette. Kocsis Árpád, András Gizella és Kocsis Katalin egy zárt élményvilágban kutatnak és a lírai mozzanatokra figyelnek elsősorban. A felszínen, vagy a felszín, közelében. Seres János mindhárom képén bonyolultnak látszó ar- tisztikum kapható, az indító motívum megfejtésének némi reményével. A képek aláírásai nem mindig igazítanak el pontosan.' Nagy Ernő újabb technikai fordítással néz a tájra. A Parti fák, a Nádas, a Párás hajnal, a Hajnali, a Reggel — mind-mind egy tőről fakadó élmények és líra, líra, a testtelen, vagy a testtelennek látszó hajnali fény és táj hatása, az, ahogyan a. csendes- séges idő a moccanatlan térben hatalmába keríti a lelket. Blaskó János három táblájával rangjához mérten is a kiállítás fő helyén foglal helyet. Szépek, magukkal ra- gadóak ezek a színek! Felfűtöttségük rögtön elárulja, hogy gazdájuk évek óta ezeket küldi küzdelembe, amikor a nézővel meg akarja vívni a megértés és az egymásra találás, a találkozás nehéz harcát. De nem indokolatlan önkorlátozás-e, hogy ezeket a színeket nagy szigorúsággal és szűkszavúság-, gal néhány négyzetábra, az ábrák egymáshoz való viszonyítása, harmóniája, ráhatása kapcsolja egybe, teszi harmonikussá? Kifejezi-e egy ilyen alkotás ilyen tömörség, leegyszerűsítés mellett azt a bonyolult elvontságot, gondolatiságot, amit a művész ránk akar bízni? Elegendő-e ennyi jel, a jeleknek ez a kevésből álló szigorú rendje, hogy a műhöz felnőjünk a belső harmónia megismerésére, amelyet Blaskó János feltétlenül adni akar és ilyen alázattal? Kérdések ezek, amiket fel kellene oldani. Lehet, hogy Blaskónak van igaza, aki ehhez a kifejezési rendhez ragaszkodik immár évek óta és nekünk kell ma még lábujjhegyre állni, hogy bekukkantsunk a magas paravánok titkaiba?! Ilyen-e a mi világunk, ilyen-e az elkerülhetetlen, a végzet, vagy ilyenek-e valóban a gondolatok, amikor egy-egy kis ember a világra születik? Honnan kell ide közelíteni? Ebben az egyébként fáradtnak és bágyadtnak tűnő tárlati anyagban itt szikrázik fel az érdeklődés, a különösség, a nagyon-egyéni hatására. A KÉT FIATAL, Magyar István és Herczegh István a folytatás ígéretét mutatja Isi nekünk. Magyar olajfestményein az absztrakció inkább fecü, mintsem ragyogtatja azt az izgalmat, amellyel a saját útját keresi. Herczegh István grafikai munkái határozott egyéniséget jeleznek, határozott mondanivalókkaL A Fegyver és a hangszer a legsikerültebb grafikai lapja; a többin is jellegzetes ma még az ötlet és mondanivaló bőségének zavarával küzd. Érdekes lenne egy önálló kiállítást látni tőle, jobb installációs viszonyok között, mert ezen a tárlaton nemcsak az ő munkái kaptak elégtelen világítást, a tárlat egész anyagát is sújtotta a mostoha fénymegoldás. Trojan Marian Józef linója és az „1945—1975” feliratot viselő fametszete arról győz meg bennünket, hogy ez a kis formátumokban dolgozó és gondolkodó művész talán nem egészen indokoltan rendeli alá magát és készségeit az ex librisek miniatűr méreteinek. Király Róbert éremsora, két portréja, a „Tavasz— nyár—ósz—tel” halakkal komponált allegóriája mintha azt vallaná, hogy az eddig ritkábban kiállító szobrász újabban nagyobb igénynyel és munkakedwél vesz részt tárlatokon. Megállapításaink érvényét nem rontja le, csak árnyalja az a megjegyzésünk, hogy ez a kiállítás anyagában nem reprezentálja azt az alkotó erőt és tudást, amit a Heves megyei művészek képviselnek. Hiányoznak művészek és művek, viszont átjutottak a zsűri rostáján ak- varellek, amelyek ilyen tömegben nem hatnak az újság és a frisseség ingerével. FÜZESABONY igényét kiállítások megrendezésére, örömmel nyugtázzuk. A szakemberek közreműködése és segítő készsége azonban nélkülözhetetlen egy ilyen törekvésnél, hogy a jövőben, mór jövőre az alapvető világítási hiányosságok ne ejtsenek foltot a művekre és a házigazdákra. Még képletesen sem! Farkas András Továbbképzések, hangversenyek, kiállítások A Heves megyei művelődési házak októberi programjából Színes, változatos program várja az érdeklődőket a megye művelődési házaiban októberben is. Október 5-én, Gyöngyösön a városi-járási művelődési MVWVVVVVVS/VVVVVV^AA/VVySA/^/V^^(^^^^^^/^/^AlV>Al^AÁAAA^VSA(^A/WWWSó/vW^AÓAAAA^^^AA/A^ÓAAW , Körbe ültük a fehér asztalt, szürcsöltük sörünket, s közben mindenki elmondta feleségének történetét Amikor rám került a sor, azzal kezdtem, hogy egy színésznőnek udvaroltam és már- már úgy volt, hogy kimondom a holtomiglan-holtodig- lant. De a sors közbeszólt Akkortájban történt, hogy a Vörös Csillagban a Különös házasságot játszották. Művészi hangsúllyal ezt mondta nekem Jutka: „Fiacskám, végy mára, az első előadásra két jegyet a harmadik sorba, minthogy egy kissé rövidlátó vagyok.” Amikor visszamentem és mondom neki: „Tessék, drágám” és nyújtom a jegyeket, rám sem nézett, csak közölte: „A Mayerék az első emeletről is az első előadást nézik, nem ülhetünk a harmadik sorba, mert megszólnak. Menj fiacskám, cseréld ki a jegyeket, mondjuk a tizenötödik sorba”. Erre én visz- szamentem a Vörös Csillagba, beálltam a pénztár elé és kicseréltem az első előadás Qjtwmä, í ül «ptemher 39*kod4 Feleségem története harmadik sorába szóló jegyeket az első előadás tizenötödik sorába szóló két jegyre. Amikor visszatértem, a művésznőnek vendége érkezett, mégpedig az a potrohos nagynénje Miskolcról, ö is meg akarta nézni az előadást, de előbb harapni akart, mert olyan éhes volt, mint a farkas. Tehát visszamentem a Vörös Csillagba, kicseréltem az első előadás tizenötödik sorába szóló két jegyet a második előadás harmadik sorába szóló három jegyre. Amikor visszatértem, ühü- hüm-bühühüm, sír ám a művésznő. Valódi könnyeket ejtett, mert nem voltam kedves Máli nénivel. Juditot aznap hat lóval sem lehetett volna elvonszolni az előadásra. „Hogyisne” — mondta, „majd kisírt szemekkel”. „Nem baj” — gondoltam, — „majd holnap”. Mindjárt melegében visz- szamentem a Vörös Csillagba és kicseréltem a három jegyet a másnapi kettőre, a második előadási az elsőre és a harmadik sort a negyedikre. Ám mielőtt nekiindultunk rátnője érkezett azzal a kopasz Moldoványival súlyosbítva. Újra Vörös Csillag, pénztár, cserebere: két jegyről négyre, az első előadásról a másodikra, az ötödik sorról a tizenkettedikre. Csakhogy ismerni kellett volna Moldoványi maziundo- rát, csere négy jegyről háromra, a tizenkettedik sorról a negyedikre. Csak a második előadás maradt. Ezután Jutka barátnője felhúzta az orrát, Moldoványi után indult. Maradtunk mi ketten. Újra Vörös Csillag, csere háromról kettőre, a második előadásról a harmadikra. Barátaim már a habot törölték szájukról, aztán egyikük csendesen megkérdezte: — Még mindig nem látom, hogyan vetted el a feleségedet. Nem lehet rövidebbre fogni? — Dehogynem — folytattam hidegvérrel, — kicseréltem a harmadik előadás negyedik sorába szóló két jegyet a másnapi első előadás harmadik sorába szóló két jegyre, majd az első előadás harmadik sorába szóló két jegyet a második előadás negyedik sorába szóló két jegyre, ezt a kettőt ötre, a máshatosük torba. aztán a másnapi első elő- < adást a másodikra, az öt je-5 gyet vissza kettőre, a hatodik j sort a másodikra. Ezt köve-< tőén a második előadást a j harmadikra, a második sortí a nyolcadikra, majd a bar- < madikat elsőre, a nyolcadikat hatodikra, az elsőt másodikra, a hatodikat harmadik-^ ra, a hatodikat negyedikre,; a másodikat elsőre, a harmadikat az ötödikre... — És legalább láttad aKü-j lönös házasságot? — Nem, de az eljegyzést^ felbontottam a művésznővel. < Azóta a pénztárosnő a fele-5 ségem. „Igenis, drágám” sző- ^ veggel teszi elém az ebédet, az előszobában lesegíti ró-5 lam a kabátot, ha netán éj - 5 félkor mennék haza a sörö-5 zőből, kicsinosítva vár rám} az előszobában, és ezt mondja: „Isten hozott, szerelmem,^ már nagyon hiányoztál...” Kornhúber tátott szájjal $ hallgatta az eszményi asz-j szony történetét, egyszerre j megállt a gigáján a sör ésj irigykedve ezt dörmögte maga elé: — Ó, én tökfej. Miért is> nem a Vörös Csillagból nő-\ sültem? SifíU István központban rendezik meg a módszervásár megyei döntőjét, amelynek győztesei részt vesznek az 1976 elején, Székesfehérvárott megrendezésre kerülő III. országos módszervásáron. Október 12-én Egerben, a Dobó István Gimnáziumban a megye nép- táncoktaitói vesznek részt továbbképzésen. Másnap, 13- án az egri székesegyházban a komolyzene kedvelői az Egri Szimfonikus Zenekar hangversenyét hallgathatják. Rajnai László pantomimművész 13—18. között mutatkozik be a megye ifjúsági klubjaiban. A népdalkórusok országos minősítésére Füzesabonyban kerül sor október 19-én. Ugyanezen a napon Egerben, a Megyei Művelődési Központban az irodalmi színpadok megyei találkozóját, s egyben, első selejtezőjét rendezik meg, majd a színpadvezetők továbbképzésen vesznek részt. Psota Irén előadóestjére október 19-én kerül sor Egerben. A Pallas-rendezvények október 22—25. között lesznek. Huszonötödikén, a nemzetközi esten perük bolíviai, kongói és etióp diákok is részt vesznek. Gyöngyösön Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló tudományos munkatársa október 27-én tart előadást „Űrszondákkal a bolygók közelében” címmel, majd megnyitja a Szovjet—amerikai űrkutatás című kiállítást 20. OS: Fő az egészség Pierre Étaix egy személyben írója, rendezője és főhőse is filmjeinek. Szinte a szórakoztató műfaj minden ágát művelte már életében. Volt bohóctréfák írója és művelője, pantomimművósz és a zseniális rendező: Táti asz- szisztense. Példaképeihez, :„jé»-Buater.-£eartonhoz hasonlóan legnagyobb sikereit mégis burleszkjeive] érte eL Fő az egészség címmel i televízió most négy rövidjátékfilmjét mutatja be amelyek mindegyike húsza dik századi környezeti ártalmainkról szól. Az első például az álmaltanságról, amelyet még tetéz az a tény hogy az álmatlan ágyában krimiket olvas — és a történet képzeletében meg is elevenedik előtte. Ártalmas az is, he az ember a moziban nem talál olyan helyet, ahonnan lát (Franciaországban ugyanis nincsenek számozott helyek). Ellenségévé lett az embernek a természet is, amelyet a kerítések és akadályok élvezni sem hagynak; nem is beszélve a zajártalomról, amely nemcsak a beteget bolondítja meg — ha-- uem na «vmtriSt
