Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

Hogyan élnek a szakmunkástanulók? I Kezdjük néhány számadat- I tel: az elmúlt tanévben 5796 I szakmunkástanuló közül a ' megyében 811 volt kollégis­ta, 292 lakott albérletben, 1453-nak volt a lakhelyén az iskola, 66-an laktak mun­kásszálláson és 3174-en jár­tak be vonattal, autóbusszal. Tehát a fiataloknak több mint a fele már a tanuló­évek idején megismerkedett a munkások oly nagy részé­nek életformájával, az ingá­zással. Ezek az arányok lé­nyegesen ebben a tanévben lem változnak. Mindenük megvan A- hallottuk nemré­giben a véleményt szintén egy riport készítésekor a szakoktatóktól —, ezért ne­héz ösztönözni őket jobb ta­nulásra Ez a vélemény is Igaz, ugyanakkor viszont kétségtelen: kevés az az idő, amit az igazi cél, a jó mun­kássá nevelödés érdekében tanulással, műveltséget gya­rapító szórakozással eltölte­nek, eltölthetnek ezek a fia­talok. Tapasztalatok bizo­nyítják ezt. Kevesebb három osztállyá! Gyöngyösön a szakmun­kásképző intézet igazgatója, Tol may er Ferenc csendes, kihalt iskolában fogadott. A tanulók öt napig a környék termelőszövetkezeteiben segí­tenek, szedik -a szőlőt. — Nem tudom, hogy örömmel, vagy szomorúan mondjam-e: az idén a tava­lyinál három. osztállyal, csaknem százzal kevesebb tanuló kezdte meg a tan­évet az intézetben. Nem ép­pen szívderítő tény ez, hi­szen az üzemek, vállalatok által benyújtott, igények egy- harmadát teljesíthettük csu­pán a 350 első évre beisko­lázott tanulóval. De egyúttal a gondjaink is kisebbek let­tek. Az elmúlt években az 1700-at is elérte a létszá­munk, bizony sokszor szinte alig tudtuk, mit kezdjünk az egy tömegben összegyűlt sok gyerekkel. Kicsiny az is­kola, délelőtt, délután taní­tás, a bejárókkal nemigen tudtunk foglalkozni órák után, szinte ellenőrizhetet­len volt, merre járnak, mit csinálnak. (Most 1150-en ta­nulnak itt, 130 férőhely van a kollégiumban. A felsze­reltség jó, a szobák 4—6 ágyasak, a lányok részére kaptunk most még 50 fel­szabaduló helyet a régi Baj­za kollégiumban is. Persze a hirtelen létszám- csökkenés ellenére is zsúfol­tan vagyunk. Két nap kivé­telével most is kétműszakos az oktatás. Az egyéb foglal­kozások persze kitöltik eze­ket a napokat, még szombat délután is vannak itt tanu­lók. — Hogyan telik el egy napja itt a bejáró tanuló­nak? — Reggel öt óra után, fél hat tájban indulnak a busz- 6zal, vonattal. A gyakorlati oktatások 7-kor, az elméleti­ek 8-kor kezdődnek. Egy órakor van vége az elméleti oktatásnak; utána ebéd, a vonat, busz fél négy-négy órakor indul. Délután Ötre vannak otthon, s akkor még tanulni is kellene, elkészíte­ni a leckét. Bizony, ehhez már fáradtak A délutáno- 6ok 1! óra körül érkeznek, s általában este 9-re van vége a foglalkozásoknak. Hazain­dulni csak a második mű­szak munkásjárataival lehet, tíz óra után. Most értünk a demográfiái hullámvölgybe, kevés a gyerek, de én úgy hiszem, a környékbeli szak­munkásképzők jobb ellátott­sága is oka nálunk a tanu­lólétszám csökkenésének. Nagy szükségünk van egy új szakmunkásképző intézet­re. mert így nem tudjuk biz­tosítani a tervezett munkás- utánpótlási A~';_ o «cm* »rHul... A hatvani szakmunkást;" • ” 10I \ '•‘ •• v-> cuiímrn, ssest vas&saj? át: korszerű, jól ellátott, de már kicsi. Kinőtte az intéz­mény, ahol .az idépi már 875 leendő szakmunkás tanul. Nem is annyira a délelőtt- délután folyó oktatás okoz itt nagy gondot, hiszen ez megszokott ezekben az isko­lákban; inkább az, hogy nincs kollégium, s a 630 be­járó tanulóból mindössze 70- en tudnak csak itt ebédelni. — Négy megye határán vagyunk — kezdte beszélge­tésünket Ambrus Sándor igazgató —, így az igények alakulása és a vonzáskörzet is meglehetősen változatos képet mutat. A felét tudtuk beiskolázni a vállalatok ál­tal kért létszámnak. Hogy milyen körülmények között tanulnak a gyérekek? Nagy részük 8—10 kilométeres körzetből jár be, de száznál többen vannak azok is, akik ennél nagyobb távolságokat tesznek meg mindennap, pél­dául 40 kilométerre levő helységekből. Tanulnak Itt többek között szihalmi, ver­peléti, kompolti, vécsi gye­rekek. Két-három óra uta­zás naponta, vagy még több is. Az oktatást reggel 7.15- kor kezdjük, negyed kettőig tart. A salgótarjáni vonat azonban csak fél négykor in­dul és a buszokra is kell várni legalább ennyit. — A várakozási időt hol, töltik a tanulók? Minden lehetőséget igyekszünk kihasználni, de sajnos, nagyon sok az „üres” óra, különösen a műhelyna­pokon. Szakköröket, ének­kart, sportköröket, klubot, tanulószobai foglalkozást szerveztünk, Szerencsére nagy az érdeklődés. Ezeket nem tehetjük kötelezővé, de mindenképpen igyekszünk vonzó programokat kialakí­tani, hiszen számunkra sem mindegy, milyen hatások érik a gyerekeket. Vasútállo­máson, a resti környékén töltlk-e az idejüket, vagy pedig az iskolában. Sajnos, nagyon sokan vannak kö­zöttük olyanok, akik nem megfelelő családi környe­zetbe térnek vissza nap mint nap, nekik a kollégium je­lentene igazán megoldást. Figyelemre, követésre mél­tó törekvés itt Hatvanban, ami szintén az órán kívüli nevelésben segít: a rendsze­res könyvtári foglalkozás. Hegyi Ferenc könyvtárostól a következőket tudtuk meg: — Az elsőévesekkel kezd­tük szeptemberben ezt a kísérletet: nem kötelező jel­leggel, a délelőtti oktatás utolsó órájában és a délutáni oktatás első órájában könyv­tári foglalkozást tartunk, elő­re kidolgozott tanterv alap­ján. Vonzó környezetben, já­tékosan ismerkednek a tanu­lók a könyvekkel, írókkal. A könyvtári forgalom növeke­dését is várjuk ettől, de sok más előnye is lehet, egye­bek között például a be­szédkészség javítása. Ma­gunk alakítottuk ki a könyv­tárhelyiséget, én például par­kettáztam is... Műveltek legyenek Szűkös pénzügyi lehetősé­gek, 6ürgető igény a fej­lesztésre, bővítésre, tgér-e a jövő változást? Ezt kérdez­tük Kameniczky Antaltól, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának helyettes vezetőjétől. — El kell mondani, hogy a IV. ötéves terv idején so­kat javultak a szakmunkás- képzés feltételei. Az iskola­bővítések, korszerűsítések mellett új intézményeket adtunk át, ilyen például Egerben a szakmunkásképző korszerű, 360 férőhelyes új kollégiuma. Ez megoldja a Füzesabony, Heves környé­kéről bejárók gondját is, mindegyikük kollégiumi el­helyezést kaphat Gyöngyösön tervezzük az új szakmunkásképző intézet felépítését; kollégiummal, központi tanműhellyel. Az V. ötéves tervben valósul ez meg, az építési programot jóváhagyták. Ha elkészül, ez lesz majd a megye legkor­szerűbb szakmunkásképző in­tézete — amint a jelenlegi helyzet Igazolja, nagy t«ük­Hatvanban új az iskola, s a kollégiumi, illetve egyéb ellátás hiányát is úgy-ahogy a közelben levő selypi szak­munkásképző ellensúlyozza. Beruházásra ott egyelőre nincs pénz, viszont együtt­működve az M—3-as út épí­tőivel, ők az iskola mellett, tanulóotthon céljaira is al­kalmas munkásszállót épít­hetnének, s ezt körülbelül 1980-ra tudnák átadni a szakmunkásképzőnek. Ezt a lehetőséget igyekszünk ki­használni, végleges döntés még nem született. — Való igaz, nehéz fel­adat a nevelés ott, ahol kevés a kollégium, vagy egyáltalán nincs. Az iskolák oktatása 80 százalékban két­műszakos, a kereskedőtanu­lók esetében pedig mégrosz- szabb a helyzet. Sokszor a tanuló még az ebédet sem tudja megenni, rohan a vo­nathoz, buszhoz. Este fáradt, tanulni kellene, hajnalban kel. Tanórán kívüli foglal­kozásokra, szakkörökre min­dig biztosítottuk a pénzt, ez nem volt akadály, de az ok­tatók terhelése is véges. Nem öröm az álalános lét­számcsökkenés, ám most se­gít a gondjainkon, eredmé­nyesebb munkát végezhetnek a nevelők. Művelt, sokolda­lú embereket akarunk ké­pezni, s az a cél, hogy az úgynevezett külön foglalko­zásokon minél többen részt vegyenek. Ezt elérni azonban ma még egyáltalán nem könnyű.., Hekeü Sándor 20.05 Lila ákác Szép Ernő regénye, amely a nagyvárosi nyomorúságnak, az éjszakai élet cifra nyomorúságá­nak állít emléket, többszörös életet él. Regény, színdarab ás film is készült belőle. Sőt: két film, két magyar film, az egyik 1934-ben, a másik 1972-ben. Ér-» dekessége, hogy mindkettőnek azonos a rendezője — a harmin­cas években Amerikába kiván­dorolt — Székely István. Ezen a napon az 1972-es Lila ákácot láthatják. Hősei Tóth Manci, a kis varrólány, aki mindenáron táncosnő szeretne lenni, ami sikerül is neki. Tóth Manci: Halász Judit, Rali: Bálint András. A légy A legyeknek rengeteg dol­guk van, kora reggel kezdik, késő este végzik, napközben a légyfogó körül, este a vil­lanykörte körül repkednek, elöl repül az apalégy, s utá­na a kislegyek, az apalégy szép köröket csinál, de a kis- legyeknek bizony elég gyat­rán megy a munka, elrontják a dolgot, és az apalégy kia­bál, újra, megismételjük, még egyszer elölről, nem le­het ilyen naplopó módon röp­ködni, mi lesz belőletek, de egy kislégy elégedetlenül zümmög, jaj de unom ma­gam, — nem így képzeltem el az életet, valami nagy dolog után vágyom, apa értetlenül mered rá, anyuka értelmetle­nül mered rá, és a testvérek is, mit szeretnél, mondják m>: m m* ä & ? Nyolc napig tartott az a sorozat, amely az idén a gyöngyösi szüreti napokat fogta át. Ha meggondoljuk, ennyi időt kitölteni megfe­lelő tartalommal, nem köny- nyű feladat. Ha tehát össze­gezni akarjuk a tapasztala­tainkat, lényegében egyetlen kérdést kell vizsgálódásunk középpontjába állítani: mennyire sikerült megfelel­ni annak a várakozásnak, amely ezt a rendezvényt megelőzte? A látszólag egyszerű kér­dés kibontása azonban na­gyon sok összetevőt tételez fel. Ahhoz, hogy minden rend­ben menjen, mindenkinek pontosan tudnia kell a tenni­valóját. Percre pontosan azt is, hogy az adott időben hol kell lennie, mit kell csinál­nia, kiknek a társaságában, a közreműködésével. Egyetlen példát erre: a megnyitó ünnepségen a vá­ros elnöke átadta a vígság jelképét, a borral telt serle­get Karnevál hercegnek. Egy órával az ünnepség előtt az egyik rendező csak úgy mellékesen megkérdez­te: hol a serleg? Csakugyan — hol a serleg? Néztek egy­másra többen is, hirtelen megdöbbenéssel. Az csak természetes, hogy a szükséges időben a serleg ott volt a tanácselnök keze ügyében, borral együtt. Ha azt vesszük, hogy az idei gyöngyösi szüreti napok rendezéséhez már egy évvel ezelőtt hozzáfogtak a műve­lődésügyi osztály szakembe­rei, kiderül, hogy ezt a mun­kát nem lehet elég korán kezdeni. Szükség van az úgynevezett forgatókönyv összeállítására, megfelelő elő- retartással, mert valami apró­ság mindig közbejöhet. Ahogy a serleggel is tör­tént. A közönség azonban még az ilyen kis epizódot sem vette észre, és itt van min­dennek a lényege. A szerve­zés, a rendezés az idén jeles­re vizsgázott. Sem fennaka­dás nem történt semmiben, sem üresjárat nem okozott idegességet és rossz hangu­latot. Minden program perc­re „stimmelt”. Hogy ez ilyen gördülékenyen menjen vég­be, nyolc napon át, ahhoz az előkészítésben nagyon nagy alaposságra, körültekintésre volt szükség. ■ ■ ■ ■ A könnyebbik oldal a ren­dezvényeket meghatározni, a nehezebbik: ezeket a ren­dezvényeket színvonalasan megtartani. kislégy esak elbúcsúzik tő­lük és elrtpül, s képzeljetek szerencséje van, egy világ­űrbe készülő expedícióhoz kerül, a kislégy velük megy, a földgolyó körül repked, szép nagy köröket ír le, míg apa a kislegyekkel kis körö­ket ír le a villanykörte körül, a kis agyonhajszolt legyek éj­jel nem tudnak elaludni, az ablaktáblákon mászkálnak, meresztik szemeiket a sötét­be, hátha meglátjuk őt, gon­dolják magukban, a mi test­vérkénket, a mi csillagunkat, vajon melyik lehet ő, ez a kérdés, nem is olyan egysze­rű, hisz annyi a csillag az égen, mint a légy. A kérész Egy natx akárhogy is séz­m> 9S& m as?» zm Minden ilyen és ehhez ha­sonló program magában hor­dozza a buktatóját is. Nem is egyfélét. Hiszen, ha azt mondjuk: szüret, azonnal hejehujázás, bor, frissen sült húsok illata, nóta és feldön­tött italoktól ázó abroszok jelennek meg előttünk. Vagyis az a része a rendez­vénynek, amihez nem kell semmi szervezés, magától is bekövetkezik. Jó ez így? Semmiképpen nem. Sőt: ha csak ennyi a szüreti napok lényege, akkor az nem illő egy magát rangosnak tartó város szellemi színvonalához. Lehet azonban a másik végletbe is beleesni, éppen a lazítástól való félelem, tar­tózkodás válthat ki valami olyasfajta törekvést, hogy „ne adjuk el olcsón magunkat” — mutassuk meg, mennyire törődünk a szellemi elittel, mennyire komolyan vesszük „küldetésünket” — tartalmas szórakozást nyújtani ezrek­nek és ezreknek. Ez a fajta, már rosszul ér­telmezett puritánság riasztó­an hatott volna. Ebből a mondatból az is kisugárzik, hogy véleményünk szerint a gyöngyösi szüreti napok ren­dezői elkerülték a szélsősé­geket. Adták viszont mind­azt, ami egy ilyen program­nak szerves tartozéka: a szel­lemi és a materiális javakat egyaránt, megfelelő arányok­ban és az érdeklődés mérté­kének eleget téve. Éppen ez a jó ízlestől vezérelt mérték- tartás az, amelyik egyik fő erénye volt ennek a mostani gyöngyösi szüreti program­nak. ■ ■ ■ ■ Lehet-e, érdemes-e egyes részletekre külön is kitérni? Bizonyára elvárják az ese­mények krónikásától, hogy véleményét konkrét tények­ről is elmondja. De nem is lehet ezt elkerülni sem. Nem is szabad elkerülni. A fő program a szüreti felvonulás volt. Summázva annyit: általános sikert arat­tak a különböző csoportok. Hangulatos volt, amit csinál­tak. benne gyökerezett a múltban is, de a mai „népit” is adta, megjelenítette, még inkább: bemutatta, hadd lás­sák azok is, akik csak újsá­gokból, tv-ből és más hír­közlő intézményektől nyert értesülések alapján tudnak a mai mezőgazdaságról ilyen vagy olyan dolgot. Ha úgy tetszik: most szem­tanúi vagyunk mindannyian egy korszakváltásnak, a "mo­dem. gépesített, valóban nagyüzemi mezőgazdasági kultúra kialakulásának. Kor­társként kísérhetjük figye­lemmel az új megszületését és megerősödését. Nyissuk ki hat örökké egy nap, még kó­rul sem néz az ember, s már másnap van, a teknősbékának ez persze totál mindegy, azon tűnődik, hogy üsse agyon az időt, reggeltől estig alszik, de a kérész még esak nem is gondolhat alvásra, hisz körül sem néz az ember, már más­nap van, pedig a kérész any- nyi mindent szeretne látni, sorra veszi magában, meg kell néznem egy kiállítást vagy egy színdarabot, meg az Orlojt is, bele kell kuk­kantanom a matematikába, annyi dolog van a világon, sokat nem bíbelődhet semmi­vel, és most képzeljük el, hogy a tejcsarnokban kell az idejét vesztegetnie, bele kell őrülni, a percek repülnek, a kérész egyre az órájára pis­log, na, gondolja, már le is késtem, most már igazán nem lesz érkezésem mindenre, nyugi, viselkedjünk okosan, csak semmi pánik, annak az­tán végképp nincs értelme, inkább jól körülnézni, alapo­san szemügyre venni ezt a tejeskannát, a vajas, sajtos- és juhtúrós köcsögöket, az Orloj meg egy ilyen kanna között nincs is olyan nagy különbség, és a kérész nézi a napfényben csillogó kannát, ünnepien szép ez a kanna, valami hihetetlenül szép. s a kérész a könnyekig megható­dik, de mindjárt rá is szól magára, csak nem sírni, könnyes szemmel homályosán san lássuk is ezt meg. A he­likopterrel való növényvédel­met, a szőlőkombájnt, a 175 lóerős traktort és a többi, óriási teljesítményű gépeze­tet, amely mind az ember munkáját könnyíti meg. Könnyíti? Már szinte he­lyettesíti is. Ez a ma valóságának • „népi” jellemzője. Es az a kápráztató ter­ménybemutató, amely sze- met-szájat gyönyörködtetően hívta fel magára a figyel­met. Már ilyet is tudnak a mi gazdaságaink, és ezek holnapra már általánosan el­terjedt termények lesznek: paradicsomból, uborkából, de a szőlőből és más egyéb­ből is, mindezt a piacon ál­landóan meg lehet találni. Ebben a „mai népi jelleg­ben” gyökerezett minden rendezvény és ez a központi szándék félreérthetetlen megelevenedését mutatta meg. Hiszen még a fiatal népművészek stúdiója is úgy lopta vissza a múlt tárgyait, díszítőelemeit, technikai ügyeskedéseit, hogy az mind a mának szólt, a mai létün­ket tette színesebbé, gazda­gabbá. Egyszóval: a rendezők egyetlen fonálra fűzték fel mindent, a népi ihletettségre, és ebből nem engedtek, ettől nem engedték magukat elté­ríteni, S S B 1 Feltétlenül szólni kell ar­ról a kulturáltságról is, ami általános jellemvonásként megnyilatkozott a nyolc nap alatt varos- es rendezvény- szerte. Mindenütt tömegek mozogtak, borból is jócskán fogyott, mégis csak a jó han­gulat uralkodott, sehol a du­hajkodás, a fékezetlenség. Ennek a mostani összné­pi ünnepélynek volt tartása, karaktere. Egy város mu­tatkozott be ország-világnak, adott hírt és képet magáról: ilyen vagyok, így élünk, így dolgozunk, ezek az eredmé­nyeink és ezek a törekvé­seink, gyertek, jó barátok, is­merjetek meg bennünket. Ez a „bemutatkozás” — # korábbi hasonló rendezvé­nyek folyamataként — na­gyon jól sikerült. Emlékeze­tes képet vihettek magukkal ezrek és ezrek, mindazok, akik ebben az aranyosan szép őszi verőfényben, késel nyárban felkeresték Gyön­gyöst, ellátogattak a „Gyön­gyösi szüret ’75” rendezvé­nyeire. A viszontlátásra, öt év múlva! A pulyka A pulyka állandóan Inge­rült, nincsenek rendben a* idegei, ha vöröset lát, egye­nesen meg van veszve, vörös dolog pedig sok van a vilá­gon. vörösek a háztetők, a trolibuszok, a szegfű is vö­rös, vörös dolog sok van a. vi­lágon, s mivel egyre több lesz, a pulyka kénytelen fúr- ton-furt a pszichiáternél ül­ni, az meg egyre azt hajtogat­ja neki, hogy nem szabad ar­ra gondolnia, ne nézelődjön annyit a világban, olvasgas­son, hallgasson könnyűzenét és esténként egy kis séta, de hiába, aki pulyka, az pulyka, minden semmiség feldühíti, találkozik véletlenül a bél­pettyes katicabogárral, s mai- kész a baj, a pulyka egészen belekékül, ordít, de most már aztán igazán elegem van eb­ből, s szalad a háztartási bolt­ba. vesz egy csomó fehér fes­téket, rámegy az összes spó­rolt pénze, s fehérre mázolja az összes benzinkutakat, az összes céklát és a gyerekek építőkockáit, fehérre mázol­ja az egész világot, és most képzeljétek, barátaim, valaki azt hiszi, hogy karácsony van, karácsony, amikor pulykát esznek az emberek, és így a pulyka azt sem tudja, miért est hogyan, s már nem is áh ^ Ba&ar- Emse Máctím* G, Molnár Ferenc MILOS MACOÜREK sí ' Gyöngyösi szüret *75 Megmarad jó emlékezetűnkben hát a szemünket és tudat»'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents