Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

Edit, a kisfiizesiek szószólója — Pénzt gyűjtöttem ház- *£á házra járva. Nem lelke­sedtem túlságosan ezért a feladatért, féltem, hogy nem hallgatják majd meg az emberek, és eredménytelen lesz minden erőfeszítésem. De nem így történt. Minden­ki adott, „beszállt” a járda­építésbe egy kis összeggel. A nyugdíjas, idős lakók házát azonban szándékosan kike­rültem És itt kezdődött a baj. Elégedetten indultam haza, amikor a 91 éves Sán­dor bácsi megszólított és nem éppen kedves hangon azt mondta: Mi, öregek, már semmit sem számítunk, és te is csak a fiatalokhoz hú­zol. Elmész a kapunk előtt és még be sem szólsz? Hiába mentegetőztem, a kezembe nyomott egy agyon­gyűrött húszforintost: Most csak ennyit tudok adni, de így legalább senki sem mondja rólam, hogy ingyen van a jó út a házam előtt. A járda már régen elké­szült, de ez a történet soká­ig megmarad az emlékeze­temben. Végh Edit, asszony nevén Pálinkás Józsefné, alig volt húszéves, amikor a pétervá- sári közös községi tanács ve­zetői ezzel fogadták: Téged jelöltünk, legyél a kisfüze­snek szószólója Aztán a tanácstagválasz­táson minden kisfüzesi rá­szavazott. — Gondolkodott már azon, hogy mivel tudta elnyerni az emberek bizalmát? — Születésem óta’ ott élek közöttük, az ő gyermekeikkel együtt nőttem fel. Tudják rólam, hogy milyen eredmé­nyeket értem el tanulmá­nyaimban, tudják, hogy Egerben végeztem a keres­Kismamák találkozója Gyöngyösön (Tudósítónktól.) Találkozóra hívta a hét ele­jén az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának szakszervezeti bi­zottsága a város művelődési központjába a gyermekgon­dozási és szülési szabadságu­kat töltő kismamákat. Több mint félezer kismama jött el a találkozókra, amelyre gyer­mekeiket is magukkal hoz­ták. Skultéti János igazgató, a gyáregység munkájáról, a távlati elképzelésekről tájé­koztatta a fiatal édesanyá­kat, s a kötetlen beszélgetés során arról is szó esett, hogy milyen új munka- és tanulási lehetőség várja a munkába visszatérő dolgozó nőket. Ezentúl évenként megrendezik majd a gyár vezetői és a gyermekgondo­zási szabadságon levő dolgo­zó nők találkozóját. Csefán József 21 35 Budapesti művészeti he­tek eseménysorából mindig is kiemelkedtek a zenei prog­ramok. Idén ugyancsak köz­vetítést ad a televízió a bu­dapesti zenei hetek legfonto­sabb eseményeiről. Ezen a napon az Erkel Színházból helyszíni közve­títéssel mutatják be Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. A Balázs Béla művéből készült opera két hőse Ju­dit, a szerelmes asszony és a Kékszakállú, aki Juditot, mint új asszonyát várába hozza. Judit mindent tudhi akar a férfiról. A vár sorra kinyíló ajtajai nemcsak a régi asszonyok alakjait idé­zik fel; az emberi lélek mélységeibe engednek bepil­lantást. A Kékszakállú: Me­ts György, Judit: Szőnyi A Magyar Állami Hangversenyzenekart Feren- tatk János vezényli. kedelmi iskolát, és hogy na­ponta korán kelek, hogy idejében beérjék Pétervásá- rára, a munkahelyemre. Ne­héz volt elhinni kezdetben, hogy bíznak bennem, hogy elfogadnak maguknak. Elő­ször nem mertek bekopogtat­ni hozzám, de most már egymásnak adják a kilincset: Ugye, Editke, te majd elin­tézed, majd te szépen meg­magyarázod ... — Ilyenkor érzem, hogy szükségük van rám. A fiatalokat is jól is­merem, íiiszen ők választot­tak meg annak idején a he­lyi KISZ-szervezet titkárá­vá. Mégis velük több gon­dom volt, mint a nagyanyám korabeliekkel. Kevesen dol­goznak otthon, s azt a keve­set is nehéz összefogni. Pár éve közösen kiharcoltunk egy klubot, egy darabig ment is, aztán megunták, inkább beutaznak Péterkére, vagy Egerbe szórakozni. Már nem vagyok KISZ-titkár, de mint tanácstag, talán több erőm lesz foglalkozni velük. — Mi az, ami most a Jcis- fiizesi tanácstagot foglalkoz­tatja? — Még nem mindenütt van járda, sok helyütt korsze­rűtlen az utcai világítás, és szükséges, hogy bővítsük a község vízhálózatát is. Kü­lönösen nagy dolgok nem történtek nálunk, teljesíthe­tők a kérések is. A falusi ember igénytelen, nem köny- nyű kimozdítani őket meg­szokott mindennapjaikból, az újat nehezen akarják elfo­gadni. De ne higgye, hogy egyszerű a dolga a falusi ta­nácstagnak, hiszen nem kis utánjárást igényel még az útkövezés sem. Nemcsak otthon, és itt a bútorüzletben, hímem dél­után, hazafelé menet is meg­szólítanak gondjaikkal az emberek. — És vajon ki segít a ta­nácstagnak, ha bajban van? — Mint minden fiatal, mi is lakásgondokkal küszkö­dünk. Építkezni szeretnénk, hiszen januárban jön a gye­rek. Most valóban nekem is jól „összejöttek” á tenniva­lók és többnyire magamnak kell azt megoldani. Ezért van az, hogy mostanában kevés idő marad a pihenésre, ki- kapcsolódásra, hiszen a nyolcórai munka végeztével, a község gondjainak intézé­se után kezdődik a harma­dik műszak, vár a férjem, a családom, a házi munka, s ezek alól nem kap felmentést még egy tanácstag sem. Szüle Rita Találós kérdésként tette fel valaki egy társaság tag­jainak: ki az, akinek mindig igent mondanak? S mindjárt rá vágták a választ: anya­könyvvezető. Hogy igent mondanak, ez megszokott, természetes dolog. Az én anyakönywezetőm, aki mű­ködése során eddig már leg­alább tízezer mátkapárt adott össze, érdekesebb szto­rival rukkolt elő. — Vidéki mátkapár jelen­tette be egyik nap házasság­kötési szándékát nálam. Tü­relmetlenül várták az egy hónap elteltét, hiszen a vá­rakozási idő alatt többször is betértek a házasságkötőbe. Áhítattal nézelődtek a fres­kódíszes teremben, óvatosan lépkedtek, nehogy zajt üsse­nek, s beszélni is csak sut­togva mertek egymással. Az­tán elkövetkezett az esküvő napja. Autókkal érkeztek, felvirágozott gépkocsikon, a násznépet pedig autóbusz hozta. Az irodában elintéz­tük a formaságokat, vártam, hogy a mátkapár elfoglalja helyét, aztán én is a már­ványasztalhoz lépkedtem. Igen érzelmes beszédet mondtam: elindulnak az életbe egymás oldalán, kö­zös úton, de ez az üt nem lesz mindig, mindenütt ró­zsákkal beszórva, satöbbi. Még büszke is voltam önma­gámra. hosv lám, mennyire meghatódott a szép kis meoyesszonv. törölgeti a sze­mét. Eszembe se iutott vol­na, hegy eev szavamra sem figyel, más miatt könnyezik. Következett a kérdés;... Ju­Gólyák a gyöngyösi Diákok, most kezdődött szá­mukra is a tanév, mégis jól érzik magukat, ha nem len­nének szégyenlősök, úgy mon­danák: boldogok, mert elér­ték azt, amire vágytak. Rendhagyó az álláspont­juk? Rossz beidegződéseink szerint a tanév a diák gyöt­rődéseinek a kezdete. De ha egyszer ők így ér­zik, ahogy mondták, miért ne lehetne igazuk? Nekik, a gyöngyösi Kertészeti Főisko­la elsőéveseinek, a gólyák­nak, a kezdőknek. ★ — Engem még mindig gye­reknek néznek otthon, pedig jó lenne, ha már felnőttebb­nek tartanának — mondja Vitári Miklós, cseppet sem panaszkodva. — Itt a főisko­lán már minden más, mondta az igazgató úr is, hogy fel­nőttekként kezelnek bennün­ket, így is kell tehát visel­kednünk. Könnyű ez? Aligha. A sza­bad idejüket úgy osztják be, ahogy akarják, és miután a naponta fenyegető felelés ré­me is elmúlt a fejük fölül, a naponta kötelezően kénysze­rű tanulás sem vár rájuk. — Elhatároztam, hergy a jegyzeteket, a tankönyveket nemcsak a beszámolási idő­szak előtt veszem a kezembe. Persze, ezt nem lesz könnyű megvalósítani, mert van von­zó program itt is esténként, aztán edzés is lenne, randevú is akad, de előfordulhat az is, hogy otthon, a nagy magá­nyomban egyszerűen nem lesz kedvem tanulni. Sport­ember vagyok, az akaraterő nem hiányozhat belőlem, te­hát meg kell felelnem a cél­jaimnak. Igen, a kezdeti fogadkozá­sok: jut eszünkbe azonnal. Akárcsak újév környékén. A vége pedig...? No, majd ki­derül Vitári Miklósnál. — Azért itt is van olyan, hogy te „kopasz” vagy, te még hallgass! — jegyzi meg, a főiskolai hierarchiára ért­ve. Az elsősöket becézik így a felsőévesek: a gólya mellé olykor a „kopasz” jelző is utal főiskolai-társadalmi helyzetükre. Ez már így van. ★ Mindig szeretett a virágok­kal foglalkozni Jenes Péter, aki végül azért kötött ki a szőlészetnél, mert ezt a szak­mát lakóhelye, Eger kömyé­NEM! liánná, akar-e az itt jelenle­vő ___ István felesége len­n i? Csendesen jött a válasz, de igen határozottan: „Nem!” Nagyon meghökkentem. Ilyesmi még nem fordult elő a praxisomban. Biztosan nem jól hallottam a választ. De jól hallottam, mert a vőle­gény arca rákvörös volt, s az ádámcsutkája olyan idege­sen ugrált, hogy még a cso­kornyakkendője is billegett bele. Megköszörültem a tor­kom és újra feltettem a kér­dést. A menyasszony arca sötétbe pirult, még jobban könnybe lábadt a szeme, a hangja keserűen, de igen ha­tározottan csengett: „Nem”! Akkor megszólalt a vőle­gény, csupa sértődöttség volt a hangja: „De Juliska... drága ... !” Juliska pedig újra mondta, most már da­cosan: „NEM!” Mosolyogni próbáltam, de nem ment. Kérem, mondtam a meny­asszonynak, ' ha nem akar hozzámenni, miért nem in­tézték el egymás között a dolgot. Egy hónapjuk volt a gondolkodásra. A menyasz- szony azt erősítgette, hogy tiszta szívből akarta a házas­ságot, de amikor a márvány- asztalhoz értek, már nem. Mi történt, ami az elhatáro­zását megmásította? — kí­váncsiskodtam. „Tetszik tud­ni, — magyarázta a lányka — nemrég vettem ezt az új cipőt, ami rajtam van. Az es­küvőre vettem Vastag, ma­gas sarkú cipő, furcsán esik benne a járás, s ahogy a te­rembe léptem, picit megbot­lottam. István erre, festítve kén biztosan jól tudja majd hasznosítani. Szülei örültek az elhatározásának, az édes­apja azért, mert ő Csányról került a városba, benne még mindig nagy a vonzódás a föld, a mezőgazdaság iránt, az édesanyja pedig valószí­nűleg azért örült, mert így továbbra is megmarad a fia a családi környezetben. — Nekem nem volt nehéz választásom a jövőmre nézve — mondja az ifjú ember. Ott­hon van néhány szakköny­vem is, azokat szívesen for­gattam. Mindig nagyon sze­rettem ültetgetni, ápolgatni a virágokat. A szőlő? Hát igen, de az sem esik nagyon mesz- szire a virágoktól. Igyekszik tehát a kapcsola­tot megtalálni a korábbi vonzalom, valamint a mosta­ni szakma között. A vonzalom? Igen, a kis* lány, Káíalin. — Már az első nap meglá­togatott, leugrott Egerből. Nem maradt sokáig, sietnie kellett vissza, haza. Ki tagadhatja, ez is az élet­hez tartozik, még a „gólyák” körében is. Nem is mellékes tényező, a pályaválasztásnál sem. ★ Nem titkolja, kis szorongás­sal jött el otthonról, a csa­lád egyetlenkéje, Török Tün­de. Még hogy kollégium? Amikor ő úgy megszokta a szobáját, ahol mindennek megvolt a maga nagyon megfelelő helye, ahová olyan jó volt bevonulnia. — Hárman vagyunk itt egy szobában, de jól érezzük ma­gunkat. Alkalmazkodnunk kell, az természetes. Hogy mi­ben? Például: én nem szere­tek korán kelni„a társaim pe­dig már hatkor fenn vannak. Amikor készen vagyunk, ülünk, nézzük egymást, be­szélgetünk. Otthon én mindig későn keltem. ‘ Irt-e már haza? Még nem. Ahogy a távoli Kalocsára is csak a nehéz sóhajai szálltak még el, egy kiskatonát keres­ve. Bizony, Gyöngyöstől Ka­locsa messze van. — Szerettem volna a kerté­szeti egyetemre menni, de oda a felvételihez matek is kell, az pedig...! Itt most jó nekem, azt is tudom, a virá­gokkal is foglalkozunk majd. ★ A kezdőket, a gólyákat nem hagyják magukra. Dr. Dráviczky Imre főiskolai te­lepijeit mellettem, rám szi­szeget a fogai közül: Vi­gyázz, még eltaknyolsz itt nekem, te hülye...!” A vő­legény magyarázkodott, hogy nem akarta megsérteni, csak úgy kicsúszott a száján, amit mondott. „Csak úgy ki­csúszott? Jól tette, hogy ki­csúszott. Aki az esküvője napján ilyesmit mond, mit mondhat később?!” Aztán nekem magyarázott: „Tet­szik tudni, azért is szerettem Istvánt nagyon, mert mindig udvarias, előzékeny volt, mindig szépen szólt hozzám. Én mindig ilyesmire vágy­tam. Édesapám, nyugodjék békében, rettenetesen durva ember volt, édesanyám örök­ké sírt, szenvedett mellette. Én szép, békés házaséletre vágytam. De nekem egy ilyen képmutató, mint az István, nem kell... És ne tessék ezért énrám haragud­ni.” Nem haragudtam, kihoz­tam az irodából a személyi igazolványokat, amelybe szerencsére még nem írtam bele a változást. A lányka átvette az ő igazolványát, kö­szönt nekem és magassarkú cipőjében kilibegett a terem­ből. Odakint nagy felzúdulás­ban voltak a rokonok, hoz­zátartozók. „Nahát, micsoda botrány! Ilyesmiért felrúgni egy esküvőt!” Legjobban azért háborogtak, hogy a sok költség, azzal mi lesz most már. Az ajándékokat még csak vissza lehet válta­ni, a bort, a sört, a pálinkát is. De a sok étel?! Ki Éogja azt megenni? főiskolán nár, a pártszervezet titkára elmondta, hogy a fiatalabb tanársegédek, adjunktusok nemcsak hivatalból, hanem pártmunkában is kapnak megbízatást a fiatalok gyá- molítására. Évfolyamíelelös és csoportvezető tanárok ők. A KISZ pedig már a felvételi vizsgákon odafigyel a jelent­kezőkre. Majd a tanév első napjától kezdve szinte kézen fogják az új környezetbe be­csöppent, ezért bizonytalan­kodó fiatalokat, és minden­ben eligazítják őket Nagyon jelentős segítség az is, amit a főiskolai évek alatt végig élvezhetnek a tanul­mányi csoporttól az ifjak. — Általában rendesek, fe­gyelmezettek a főiskolások — halljuk Hodászi Miklós igazgatótól. — Elvétve akad közöttük olyan is, aki ezt az aránylag szabadabb életet, a középiskolai sok kötöttség megszűnését félreérti, rosszul használja ki. De volt alkal­munk válogatni, mert a szőlé­szeknél hatszoros, a növény- termesztőknél és a zöldsége­seknél több mint háromszo­ros túljelentkezés volt az idén. Tapasztalataik szerint az első félév végén a hozott je­gyeknél egy egésszel érnek el alacsonyabb osztályzatot, az­tán a tanulmányi színvonal év végére megnő. Mintegy tíz százalék az, amelyik az év végére lemarad, ezek jó része azonban utóvizsgákkal, év­folyam-ismétléssel továbbra is a főiskolán tanul. A kollégium kényelmes el­helyezést nyújt, de nagyon sok segítséget is ad a kez­dőknek. Miután Gyöngyösön felnőtt-továbbképzés is fo­lyik, de még külföldi állam­polgárokat is tanítanak, őket elkülönítve helyezték el, mert a korábbi tapasztalatok sze­rint a fiatalok inkább csak a kevésbé követendő felnőtt- szokásokat igyekeztek átven­ni, megtanulni. ★ Az idén 107 nappali és 26 levelezés van az első évfolya­mon. Már szeptember 8-án megkezdődött a tanítás a fő­iskolán, de az ünnepélyes tanévnyitó csak 19-én lesz a fővárosban, a Kertészeti Egyetemen. * A gólyákat oda viszik fel majd autóbuszokkal, ott tesz­nek majd ünnepélyes foga­dalmat. G. Molnár Ferenc A lányka odakint a leve­gőn nagyot sóhajtott. Óvato­san leemelte fejéről a fáty­lat és a gépkocsi hátsó abla­kába helyezte. Hallottam még, hogy egy idősebb férfi, a lány tanúja lett volna, azt mondta: „Jól van, Juliskám! Helyesen cselekedtél. Én is így csináltam volna a te he­lyedben. Nem semmi ez, lány! Bizony, így belemenni egy házasságba. Mi lett vol­na ebből?” Láttam, hogy a hátsó ülésre beült Juliska édesanyja. Idő előtt megöre­gedett, egy életen át meg­alázott asszony látványát mutatta. De akkor, sűrűn le­pergő könnyei között, talán élete legboldogabb mosolyá­val foglalt helyet a lánya mellett... Fataky B«eső MAI műsorok: RÁDIÓ .tüasU'ltí 8.22 Magyar táncokról. 8.42 Egy kunhalom anatómiája. 9.07 Zenekari muzsika, 11.29 Mindenki könyvtára. 12.25 Ki nyer ma? 12.40 Mclődiakoktél. 13.40 Az európai tiövényvéde- . lem időszerű kérdései, 14.00 Éneklő ifjúság. 14.18 Népek zenéjéből. 14.39 Országúton. 15.10 A longjumcau-i posta- kocsis. 15.51 Farkas Fercn—Dcvecseri Gábor: Sportkantáta» 16.05 Rendezte: Kőváry Katalin. 16.41 Magyai fúvószene. 17.05 Operaénekesek a század elején. 17.35 Körmikrofon. 18.00 Népdalok. 18.34 Bemutatjuk uj felvételeinket. 20.20 Népdalok. 20.54 Az Ifjúsági Rádió- színpad bemutatója. 21.38 Liszt zongora- müveiből. 22.30 Félóra a Zenemű­kiadónál ! 23.00 Tánczene. 23.30 Nóták. PETŐFI 8.05 Kamarazene. 9.03 Dzscsszfelvctelekból, 9.30 A 04, 05, 07 jelenti. 10.00 A zene hullámhosszán. 11.50 Lefölözött szolgálat. , 12.00 Kocsár Miklós: NagyródcU lakodalmas. 12.10 Verdi művészi pályája, (Ism.) 13.03 Szolnoki stúdiónk . jelentkezik. 13.20 Klasszikus kórusmúvdL 14.00 Kettőtől — hatig . * e 18.10 Csak fiataloknak! 19.13 Nóták. 19.35 Kapcsoljuk az Erkel Színházat. Kb. 21.35 A hanglemezbolt újdonságai. 21.55 Rádió­hangversenyekről. 22.25 Részletek Darvas Ferenc zenés játékából. 23.15 Ránki György: Cirkusz. SZOLNOKI RADIO 18.00—19.00 Alföldi krónika — Az országgyűlésről jelent­jük — Pár perc dzsessz — ÜttÖrőhíradó. — A dal- irodalom remekeiből — Egészségünk védelmében — Tánczene. MAGYAR 8.05 Ißkola-tv. 13.05 Iskola-tv. (Isrttji 17.20 Síppal, dobbal ..J 18.00 Telesport. 18.25 Falujárás, 19.30 Tv-híradó. 20.00 Szellemes nyomozó. (Angol tv- filmsorozat.) 20.50 Az Országházból jelentjük... 21.35 Budapesti zenei heteké 22.30 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 Szórakoztató műsor« Baden-Badenbol. 21.00 Tv-híradó. 2. 21.20 Ma este családi körben táncolunk. (Román filmvígjáték.) POZSONYI 18.10 így muzsikálj nékem! 19.00 Híradó, publicisztika. 20.00 Hazárdjáték a vasárnapi unalom ellen. 21.25 A győzelmes út. 21.35 Publicisztika. 22.15 Ide repülnek a hattyúk. (Szovjet film.) 23.30 Sajtószemle. mozi " EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) du. fél 4, fél 6 és 8 órakor Mr. Süket trükkjei Színes amerikai bűnügyi film. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) du. fél 4, fél 6 és ítel 8 órakor Az utolsó töltény Színes, szinkronizált román kalandfilm. EGRI KERT Este 7 órakor Feleségem kalandjai GYÖNGYÖSI PUSKIN du. fél 4 órakor Kutyahüség du. háromnegyed 6 és este 8 órakor Gyilkosság péntek este GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ne sírj tele szájjal HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szerelmi bűntény FÜZESABONY Lányok az aknamezőn LŐRINCI özönvíz I—H.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents