Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

Feleltetés nélkül... Érettségire, klubban A KLUBTEREMBEN ké­nyelmes széliek, vidám füg­gönyök, lemezjátszó, magnó, diavetítő. A dohányzóaszta­lokat húszán ülik körül; az európai humanizmusról, a magyar reneszánszról beszél­getnek. Néha belelapoznak egy-egy könyvbe, lejegyez­nek néhány szót, van, aki csak csendben cigarettázva fi­gyel. Aztán Balassira terelő­dik a szó, s ekkor fölkerül az első név — a zöld isko- Jatáblára. A Megyei Művelődési Köz­pont érettségire előkészítő tanfolyamának irodalom- „óráján” vagyunk. Órán, de csak így idézőjelesen, hiszen a táblán, a krétán és a fü­zeteken kívül semmi sem emlékeztet erre az iskolai fogalomra. A tanárnő egy-egy kérdé­sére, megjegyzésére, hol az egyik, hol a másik sarokból érkezik felelet. Néha össze- gabajodik a szó, ilyenkor könnyű nevetés hullámzik végig a termen, s kedvesen javítják a tévedést. Aprán­ként összegyűlik mit is il­lik tudni a költőről. Aztán ismét az oktató veszi föl a fonalat, élénken magyaráz, verselemzés következik. Fo­rog a lemez, Bessenyei sza­val. Feszült figyelem az ar­cokon: á, á, b, c, c, b, d, d, b ... megvan a jellegzetes Balassi strófa képlete. S le­telt a 45 perc is. Szünet. — Ki kér kávét? — Mari­ka miért nem jött? — Jól van a gyerek? — Röpköd­nek a különböző kérdések és felszabadult zsongás tölti be a teret. A KÁVÉZÓBAN NAGY, kerek szemű, pattogó beszé­dű kislány viszi a szót. — Osztályozás, feleltetés nélkül tanulni ? Számomra ez volt a legfurcsább, ami­kor beiratkoztam — emlék­szik vissza az alig 18 éves Csuhaj Erzsébet, aki csak nemrég került ki a gyors- és gépíróiskola padjaiból. — Nem tudtam elképzelni, hogy úgy is készüljön vala­ki, ha. nem kérik számon tő­le. De a • vőlegényem bizta­tott, ide jelentkezzem, hi­szen itt kapom meg legha­marabb (három év alatt) az érettségi bizonyítványt. — Én is azért választottam a klubot — kapcsolódik a beszélgetésbe Halmai Jutka. — Csaknem tíz évvel ezelőtt fejezteim be a nyolcadikat, s bár szüleim is, testvéreim is mind tanult emberek, nekem akkor sehogy sem fűlött a fogam a könyvekhez. Most, hogy észbe kaptam, persze sürgős lett a dolog. A mun­kahelyemen, a kórházban is beiratkoztam az asszisztens­képzőbe, s ezzel párhuzamo­san szeretném elvégezni a gimnáziumot. — Kicsit töp­reng, aztán mosolyogva folytatja. — Ügy tervezem ezután sem állok meg... Itt valahogy rákaptam a tanu­lás ízére. Az óra elején ál­talában közösen fölelevenít­jük, mit hallottunk a múlt­kor, majd pedig (a már elő­re elolvasott) következő feje­zettel ismerkedünk meg részletesen, alaposan. A ho­mályos részekre rákérde­zünk, vagy kiegészítést ké­rünk, néha vitatkozunk, szó­val nemcsak úgy végigülünk egy-egy előadást. — Mennyit kell készülni a foglalkozásokra? — Csak a legszükségeseb­beket szoktam elolvasni — szólal meg mellettünk egy szemüveges, hosszú hajú fia­talember, Adler Antal, aki mint elmondja, Kerecsenden dolgozik, lakatos, s így az egész napi kopácsolás után gyakran zúgó fejjel érkezik a tanfolyamra. — Egy monoton, száraz előadást biztosan nem tud­nék végigülni, egy érdekes szócsatára önkéntelenül is odafigyel az ember. A be­szélgetések szerencsére jól megmaradnak a fejemben. — Bár hetente csak két­szer, hétfőn és pénteken jö­vünk a klubba, , azért én mégis mindennap tanulok egy félórát — mondja Erzsi­ké, pirulva teszi hozzá — persze a vőlegényem noszo­gat... — Az én. módszerem meg áz — vág közbe Jutka —, hogy rendszeresen elolvasom -az egész fejezetet, így egység­ben látom az anyagot. Vizs­gára már csak ismételni kell. — S íz eredmények? — Magunk is csodálkoz­tunk azon — néznek össze —, milyen sikeresen szere­peltünk az év végi vizsgá­kon, pedig nem is az itt ta­nítók ^lőtt számoltunk be tudásunkról. A legtöbb jegy 3-as, 4-es. 21.00 Hikrokozmosz i. A budapesti művészeti he­tek alkalmából mutatja be a televízió új, Bartók Bélá­ról készült ötrészes soroza­tát, Mikrokozmosz címmel. A sorozat a zeneszerző W75. szeptember 24., szerda életének apró mozzanatait a visszaemlékezések tükrében idézi fel. Emlékeznek azok, akik legközelebb álltak Bar­tókhoz, családtagjai, barátai, partnerei. Talán jelentékte­lennek tűnő jelzések azok, amelyeket a halványuló em­lékezet megőrzött; belőlük mégis összeáll a zenéjéből jól ismert emberi portré. A sorozat első részében Apám, Bartók Béla címmel fia mondja el régi lakásuk­hoz, a rákoshegyi kertes házhoz fűződő emíékeit; a gyermekkor eseményeit fel­idézve. A műsorban érdekes és ismeretlen cgaládi erek­lyéket láthatunk: portrékat, karikatúrákat. A további ré­szekben Férjem, Bartók Bé­la címmel Bartókné Pásztory Ditta emlékezését hallják; Barátom, Bartók Béla cím­mel három barátjáét; Bartók szonátapartnere voltam cím­mel Gertler Endre hegedű- művészt; Az alkotó Bartók címmel pedig Denijs Dille zenekutató tudós idézi meg Bartók alakját. (Fotói Pert Márton) ■— Na, azért egy-két ket­tes is becsúszott! — csóválja a fejét Antal. KÖZBEN MEGÉRKEZIK a biológiaórát tartó tanár is. Fodor János, az egri Gárdo­nyi Géza Gimnázium igazga­tóhelyettese, így summázta véleményét: — Nem volt igazuk azok­nak, akik arra tippeltek, hogy ez a szabálytalan, klub­szerű tanfolyam csúfos ku­darcba fullad. Tartok né­hány órát a dolgozók gimná­ziumában is, így össze tudom hasonlítani a hagyományos és a rendhagyó oktatást. Itt a kellemes környezet, a csa­ládias légkör föloldja a hall­gatók gátlásait. Nem szé­gyellnek hozzászólni a té­mához, bátran kérdeznek, így mindig tisztában vagyok azzal, hogy a csoport meg­értette-e már az anyagot, haladhatok-e tovább? A dolgozók, talán éppen azért, mert nem iskolapadba prése- lődve üldögélnek, aktívak, érdeklődőek, figyelmesek. Az is előny, hogy egy-egy feje­zethez ajánlhatjuk a művelő­dési központ rendezvényeit, előadásait, így más irányból is kiegészül az itteniek tudá­sa. — Azt mondják: „tovafu­tó tanfolyam”. Ezzel ugrat­nak a munkahelyemen — veszi át a szót Halmai Jutka. — Pedig igazán részletesen, alaposan megtanuljuk a tan­anyagot. Tavaly az első osz­tályt végeztük el, az idén egyszerre a másodikat és a harmadikat. — Jöttök, gyerekek? — kukkant be egy fej a kávé­zóba, s véget ér a beszélge­tés. — Menjünk, nem jó most hiányozni, hiszen ez az esz­tendő a legnehezebb — áll föl sóhajtva Erzsiké —, s in­dul a többiek után. BECSUKÓDIK AZ AJTÓ, elcsendesedik a folyceo. Bio­lógiaóira következik. Németi Zsuzsa Örökbefogadottak NEMRÉG, egy hatvani if­júságvédelmi tanácskozás kapcsán, meghökkentő adat került felszínre. Megyénkben a különböző intézményeknek, társadalmi szerveknek ki- lencszáz gyermek nevelésé­ről, iskoláztatásáról, utóellá­tásáról kell gondoskodniuk. Ez sokféle módon történik. Az elhagyott, szülő nélkül növekvő ifjak jelentősebb ré­sze állami fenntartású ottho­nokban jut fedélhez. Máso­kat pótmamához helyeznek el a gyámhatóságok, bizo­nyos eltartási költség egy­idejű folyósításával. Utóbb pedig növekszik már az olyan apróságok száma, aki- • két gyermektelen házaspárok örökbe fogadnak. Egybehangzó vélemény, hogy az utolsóként említett nevelési forma a legcélrave­zetőbb. A családi otthon igaz melegéi, a kicsinyek, a fel­serdülők személyiségének egészséges formálását semmi intézményes beavatkozás nem biztosítja kellően. Ah­hoz azonban, hogy az örök- befogadás kérdése szélesebb körű megértésre találjon, s betöltse társadalmi rendel­tetését, néhány probléma tisztázásra szorul. Első példaként emKtsük a titkosság kérdését, mert ez döntő mind az örökbe foga­dó szülő, mind a gyermek szempontjából. Nos, monda­nunk sem kell, gyámhatósá­gaink e tekintetben szigorú felelősségtudattal ragaszkod­nak az előírt rendelkezések­hez. Készséggel nyújtanak ugyan felvilágosítást minden gyermektelennek az örökbe fogadandó kisleány, kisfiú származásáról, amennyiben ilyesféle adatokkal rendel­keznek. De ahogyan az egye­lőre eléggé hosszadalmas el­járás befejeződik, s a gyer­mek új szülőkhöz kerül, e pillanattól előtérbe kerül a titkosság. Nincs ugyanis ar­ra szükség, hogy anyai, apai mivoltukat megtagadó, meg­csúfoló emberek később be­leavatkozzanak elhagyott gyermekük / életébe, felfedjék magukat, különböző igény­nyel rukkoljanak elő, óha­tatlanul törést okozva a serdülő ifjú lelki egyensú­lyában, szellemiségének fej­lődésében. Nem szólva arról, hogy izgalmat okoznak az örökbe fogadó szülőknek. GYERMEKTELEN házas­pároknak örökbefogadás-előtt gondot okoz a kiválasztott emberpalánta egészségi álla­pota, szellemi képessége is. Jogos, érthető az igény, s van rá mód, hogy az ilyen családok ne sodródjanak tra­gédiába, Megyei tanácsunk például Egerben, a Klapka utcában, tanácsadót nyitott, ahol szakemberek vizsgáljak meg az örökbe fogadandó ki­csinyek neveltségi szintjei, értelmi fogékonyságát. Ugyanitt iskolaérettségi vizs­gálatokat végeznek, ami öt­hat esztendős gyermekek széllemi szintjéről nyújt biz­tosító ellenőrzési anyagot és adatot a leendő családanyá­nak, családapának. Céloztunk már az örökbe­fogadási eljárás hosszadat másságára.. Jelenleg érvény­ben levő rendeleteink, saj­nos, valóban eléggé körül­ményessé teszik a gyámható Ságok ilyen irápyú tevékeny­ségét. Ez a tény önmagában sokakat visszariaszt a vállal­kozástól, holott érzelmileg talán már kötődnek vala­mely kiszemelt csöppséghez. Jogalkotásunk egyik soron következő, parancsoló szük­sége, hogy felülbírálja a je­lenlegi gyakorlatot, egyszerű­sítse az örökbefogadást, ugyanakkor pedig több biz­tosítékot teremtsen az új szülőnek önként vállalt szép hivatása töretlen, folyamatos betöltéséhez. SZOCIALISTA társadal­mi rendünk persze mielőbb kinövi ezt a betegséget, nem lesz mindig annyi kicsiny ember, serdülő ifjú, aki a társadalom, az állam gon­doskodására szorul. Ma még azonban teltek a nevelőott­honok, e tényt elkendőzni semmiképpen sem célszerű. Átmeneti korszakot élünk, vadhajtásokkal. S ha jelen probléma kapcsán emberileg, társadalmilag, etikailag az anyátlanná vált kisgyermekek örökbe fogadása tűnik a leg­jobb, erkölcsileg a leghasz­nosabb megoldásnak, akkor ápolnunk kell az ilyen irá­nyú tapogatózást. Szélesíte­nünk, könnyítenünk szüksé­ges az utat, amelyen a társ- talanná vált kis lények el­jutnak egy-egy család köte­lékébe, megmelegszenek ott, s majdan hittel szolgálják a jövendőt!. Természetesen nem látvá­nyos, zajos népi megmozdu­lásra gondolunk. Sokkal in­kább bízunk a megyei taná­csok ifjúsági bizottságainak szívós, mélyrehatóié tevé­kenységében, ami összecseng a társadalmi igénnyel, mo­rállal. S bízunk a különböző intézményekben, amelyeknek személyiségkutató, jogalkal­mazó munkája támogatja, erősíti a mozgalom érvényre jutását. ÉSPEDIG azok érdekében, akik legjobban rászorulnak de legkevesebbet tehetnek elesettségükről! Moldvay Győző Gyűrött arccal, mélyen ülő szemekkel, ideges ciga- rettahamuztatással ül a frissen fölsöpört, parányi al­bérlet fél szobát betöltő ágyán. — Ez van ... — mondja—, az ember mindig meggondol­tan cselekszik. Másfél eve nősült, és most válni készül. Alig huszonhá­rom éves, még tanul. Az ember kérdezni is alig meri. — Hogyan történt? — Mikor megismerked­tünk, még ő is tanult, két évvel járt fölöttem, össze­házasodtunk, mert úgy érez­tem, szeretem. Hát persze, még talán ma is. Meg ez a korai házasság valahogy di­vat manapság. Engem is el­kapott a sodrás. Mélyeket szív a Sympho- niából. — Aztán? Pfistee ken&t gyr kül­kereskedelmi vállalathoz, tol­mácsnak. Először hetenként, aztán kéthetenként találkoz­tunk. Fél év múlva már éreztem, hogy nyűgös neki, én neveztem így el, ez az albérlet-szerelem. Más kör­nyezet, nagyváros, hülyén hangzik, de igaz; nagyvilá­gibb élet. Elfeledte korábbi önmagát . — Eltávolodtatok. — Nem volt meg a koráb­bi összhang. Őt más problé­mák foglalkoztatták, a fize­tése is vagy ötezer forint lett. Nekem meg háromszáz forint ösztöndíjam van, meg némi szülői segítség. Mikor azt mondtam neki: szívesen mennék falura tanítani, meg­rökönyödve nézett rám: Te hülye — mondta —, ha éhen akarsz halni, tessék. Hogy lehet valaki ilyen kisstílű — tette még hozzá. Egyszer ar­ról beszélgettünk, hogy őt nem elégítené ki ez a kobzon kisváros. Azt mondta, ne ha­ragudjak, de kinőtt engem. Mint kamaszlány a ruháját. — Csak a megváltozott körülményeit okolod ezért? — Nem tudom. Nem ilyen volt. Mikor megismertem, szerény falusi kislány volt. Most — hogy is mondjam —, nagy nő lett. — Lehet, hogy ostoba a kérdés: sajnálod magad? — Még nem oldódott fel bennem az egész. Én tudom, mit csinálok. Talán tévedés volt. Lehet, igen, kissé saj nálom magam, öt is. Sok mindenért. Elnyomja a cigarettát, uj- jai még sokáig rajta marad­nak a csikken. — Hogyan tovább? — Idén végzek, nekem cé­lom van, tanítani akarok! A helyem is megvan. Jövő hó­napban lesz a békéltető tár­gyalás. — Ha úgy adódna, kibé­külnél vele? — Nem. nem hiszem. Bár nekem ritkán adnak okos ta­nácsokat. Az ember főleg magára hagyatkozhat. Most először néz rám, bo­rostás arcát megsimítja, be­lekotor a cigarettásdobozba és újra rágyújt. Káló Béla . 8.£i 8.57 9.10 9.28 10.05 10.40 11.30 12.20 12.35 13.20 14.15 14.40 15.10 15.53 16.05 16.35 17.10 19.25 19.48 20.46 23.38 ^UädUi'H Harsan a kürtszó: Operetttíalok. Egy eűníró emlékiratai. Cigány da lók, csárdások. „Nyitiiikék”. Barokk muzsika, A Szabó család, (1sm.) Ki nyer tna? » Tánczenei koktél. Színes népi muzsika* Az Ifjúsági Rádió bemutatója. Mozart: c-moll szereoácL Iskolarádió. Kórus pódium. Diák tarisznya. Az. élő népdal. Közvetítés a Magyaror­szág—Ausztria EB selej­tező mérkőzésről. Népdalok. Gondolat. Bellini: A puritánok. A muzsika hangja PETŐFI 8,05 9.30 10.00 12.00 12.30 13.03 13.40 14.00 18.20 19.42 20.28 21.15 21.20 21.40 22.00 22.20 23.15 23.38 Zenekari muzsika, Mj van a varázs- dobozhan? \ A zene hullámhosszán Donizetti-áriák, A 04, 05, 07 jelenti. Bartók-müvek. Orvosi tanácsok. Kettőtől — hatig .. # Fiatalok hullám­hosszán. Mit olvastunk? Nóták. Kis magyar néprajz. Holnap közvetítjük . ,. Fejezetek az orosz nép történetéből. Sárai Tibor: n. szimfónia Tánczene Varsóból. A Magyar Rádió esztrád- zenekara játszik. Brahms: d-moii szonáta. SZOLNOKI RADIO 17.30—18.00 Műsorismertetés — Hírek — Vetik a búzát. — Ba­logh György riportműsora. — „Meg kell a búzának, érni.” Urbán Katalin népdalokat énekek 18.00 Alföldi krónika. 18.15—19.00 Könnyű hangszer­szólók. — Zenés autó­stop. Közlekedési maga­zin. Szerkesztő: Forró Ta­más. — Hírösszefoglaló. TQ MAGYAR 8.05 10.21 10.25 10.50 12.40 13.05 17.05 19.05 19.30 20.00 21.00 23.40 22.30 Iskola-tv. Tv-torna. Delta. (Ism.) y Waldhaus utca 20, (NSZK tv-film.) Játék a betűkkel. (Ism.) Iskola-tv. (Ism.) Magyarország- Ausztria labdarúgó EB- selejtező mérkőzés Bemutatjuk a „konténer terminál’’-t. Tv-híradó. Kék fény. (Riportműsor.) Budapesti művészeti hetek. Művészeti magazin. Tv-híradó. 3. 2. műsor 20.01 Szeget szeggel. (Francia filmváltozata) POZSONYI 17.20 Ifjú szemmel, 18.00 Esti me-se. 18.10 Autó — motor revü. 19.00 Híradó, publicisztika. 20.00 A vörös sátor, 21.20 Híradó. 21.45 Musica Viva. í mozi ] EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 2Z-33) du. fél 4, fél 6 és 8 órak. Ereszd el a szakállamat! Színes magyar filmvigjáté EGRI BRODY (Telefon: 14-07) du. tél 6 és este fél 8 órakor Csapda Színes román film. EGRI KERT Este 7 órakor Az asszony és az elitéit GYÖNGYÖSI PUSKIN du. fél 4 és este 7 órakor Sivatagban, őserdőben I—ti. GYÖNGYÖSI /SZABADSÁG du. fél 4 órakor Szerelmem, Moszkva du. fél 6 órakor Sivatagban, őserdőben I—II. GYÖNGYÖSI KERT Áldd meg az állatokat és a gyerekeket HATVANI VÖRÖS CSILLAG Olsen tervez — a banda végez HATVANI KOSSUTH du. 4 és este 7 órakor Volt egyszer egy vadnyugat

Next

/
Thumbnails
Contents