Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-23 / 223. szám
/ Álló állóeszközök V Abban a tényben, hogy a ! népgazdaság állóeszköz-állo- I mánya esztendőről esztendő- j re gyarapszik, számos pozi- ! tív jelenség fejeződik ki. Az : íállóeszköz-állomány növekedése mindenekelőtt arra utal, hogy a szocialista gazdaság anyagi-műszaki alapjai folyamatosan bővülnek. S korántsem kizárólag /mennyi- cégben és értékben. Másfél (évtizeddel korábban a népgazdaság állóeszköz-vagyoná- jiak még csupán 28—29 százalékát alkotta a technika, a gép és a szállítóeszköz; ezek aránya azóta 37 százalékra emelkedett, jelezvén a gazdaság műszaki-technikai színvonalának gyarapodását is. A termelés alapvető ágazataiban — az iparban, építőiparban — az 50 százalékot is meghaladja a gépek, ter- melőberendezések, szállító- eszközök részesedése az állóeszköz-állományban. Az állóeszköz-állomány gyarapodása kívánatos és jó dolog. Maradéktalanul azonban csak akkor örülhetünk ennek, ha egyidejűleg az állóeszközök, mindenekelőtt a termelő berendezések megfelelő hasznosítását is biztosítani tudjuk, ha a gyarapodó állóeszköz-állományt racionálisan hasznosítjuk, ha annak növekedése gyarapítja a nemzeti jövedelmet. A feltételes módban való fogalmazás sajnos azt jelenti, hogy pozitív tényékhez az utóbbi években negatív eredmény társult: romlott az állóeszközök hasznosításának a foka, az elmúlt négy év átlagában az egységnyi állóeszközzel előállított nemzeti jövedelem — a korábbi szinthez, eredményhez képest — csökkent. Vitathatatlan, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés általában állóeszköz-igényes, mert a termelésfejlesztési feladatok zömét technikával kell megoldani. A gazdaság egyes ágazataiban — például az építőiparban és a mező- gazdaságban — a szűkebb értelemben vett termelésfejlesztések ugyancsak nélkülözhetetlen feltétele volt a nagyarányú gépesítés, a technikai bázisok bővítése és a lakásépítés iparosítása, a házgyárak üzembe helyezése. Az állóeszközök — különösképpen a gépek és termelő berendezések — jobb hasznosításának legfőbb lehetőségét sokan a műszak- szám növelésében, a gépek időalapjának teljes, kihasználásában látják. Ebben sok igazság van. Jó lenne például, ha az építőiparban amúgy is egy műszakban használt gépek legalább egy műszakot — és nem annak csupán 75 százalékában „dől-- goznán^k.” A feldolgozóiparok legtöbbjében ugyancsak alacsony a gépek üzemideje s azon belül a kihasználás foka. Még a nagymértékű automata gépek jelentős része sincs kellően foglalkoztatva, kihasználva. Elismerjük, sok itt a tartalék. Meliékútra jutnánk azonban, ha a probléma megoldását kizárólag itt keresnék. Reálisan számot kell vetnünk azzal, hogy a műszakszámot növelni nem lehet. Az állóeszköz-hatékonyság javításának fő útja- módja egybeesik a gazdaságos termelési szerkezet kialakításával. Mert kinek lenne jó — a népgazdaságnak, a társadalomnak semmi esetre sem —, ha az állóeszközök „hasznosítása” érdekében növelnénk a gazdaságtalan termelést? A gépek kihasználásának mutatója esetleg javulna, de a nemzeti jövedelem kárát vallaná ennek. Az állóeszközök racionális hasznosítása nem másodrendű feladat. Ettől függ a társadalmi termelés hatékonysága - -’Hgyis az, hogy a rendel ■ álló erőforrásokkal mennyi új értéket tudunk létrehozni — és a gazdaság további növekedése. Ha beletörődnénk abba, hogy az állóeszköz-állomány hozama, hasznosítási foka csökken s nem törekednénk ennek javítására, végső soron a magyar mezőgazdaság fejlődését lassítanánk. Caramvölgyi István Romantika nélkül f W Ősz a kereskedelemben — Ha te írnál a kereskedelem őszi felkészüléséről, mit kérdeznél? Több kollégámnak és ismerősömnek tettem fel ezt a kérdést, mielőtt elindultam a szakemberekhez. Íme, a válaszok: — Vékony szálú, színes harisnyanadrág. — Férfi- és női cipők. — Cipzáras női csizma. — Olcsó télikabát. — Melltartó. — Sálak, sapkák. — Svájci alsó. — A csizmaellátás, az olyan gyér, hogy nem isigaz. — Kabát alig kapható, csak bundák, szőrme, műszőrme. Szép, szép, de kevés — Íme, egy kis őszi „csokor” — hiánycikkből. Ha megengedi, mindjárt át is nyújtanám... Koppány János, az egri Centrum Áruház igazgató- helyettese érti a „célzást”: — Köszönöm, igazán kedves ... Néhány szálat azonban — azt hiszem — kihúzhatunk ebből a csokorból. — Nem olyan vészes tehát a helyzet? — Nem. Szerintem egyáltalán nem vészes, jóllehet hiánycikklistánk most is akad. Teljesebb lesz azonban az őszi-téli felkészülésünkről készülő kép, ha először elmondjuk: a jelenlegi felkészültségünk 15—20 százalékkal haladja meg azt a forgalmat, amit tavaly ilyenkor bonyolítottunk le. Erinek ellenére az is igaz, Kisnánai hő h csöveket Elakadtak, fúróíeValamikor, az ötvenes évek kezdetén nyüt itt, a falu fölött, a Mátra lábánál, a második Tarnóca-pa- tak völgyében egy kis kőbánya. A kisnánaiak, akik közül már sokan dolgoztak ebben a kőbányában, úgy tudják, hogy annak idején, amikor a Mátravidéki Fémművek siroki gyára épült, oda is innen vitték a kiváló minőségű építő- és útburkoló- követ. Ezt erősíti Lizák Ferenc is. aki immár több mint tíz éve dolgozik itt az Ördög-árok melletti, eldugott kis kőbányában. Az utóbbi években ő itt a bányames- tér. — Fontos, vagy úgy is mondhatnám, hogy hasznos üzemága a kisnánai termelőszövetkezetnek ez a kőbánya — tájékoztat az üzem vezetője Szabó László, aki gépésztechnikusként második éve irányítja itt a munkákat. És nemcsak irányítja, hanem akár a bányamester és a lőmester, saját maga is közvetlenül részt vesz a termelésben. Most éppen fent a bánya harminc méter mélységű ködre fölött, a sűrített levegős fúrógépet irányítja és kezeli. — A középső homlokzatot fúrjuk meg. Ez azt jelenti, hogy alulról is 20—25 négyméteres mélységű lyukat fúrunk vízszintesen, innen felülről pedig ugyanennyit majdnem függőlegesen. De ezek már több mint harminc méter mélységű- ek. Amikor valamennyi lyukat kifúrtuk, hozzálátunk a robbanóanyaggal való ' megtöltésükhöz, s az egészet egyszerre berobbantjuk. — Mikor robbantanak? — Ha az időjárás is enged bennünket dolgozni és egyéb különös akadály sem jön közbe, akkor október közepén. — És meddig tart ki majd ez a készlet? — Ha jól sikerül a robbantás, akkor itt legalább 25—30 ezer tonpa anyag meglazul, amelyet jövő év májusáig csákányozgatha- tunk. rámolhatunk lefelé a falról, s csak győzze szállítani a termelőszövetkezet szállítórészlege . .. néhány fogalom, mint a Számolás", itt egészen mást jelent a köznapi értelménél. A meglazult, pontosabban a robbantás által meglazított 30 méter magas, függőleges bányafalon dolgoznak a kőbányászok. Derekukon kötél, amelynek másik vége fönn a hegyen egy-egy erős fa derekához van rögzítve, s kezükben egy hosszú vasrúd, amellyel „rámolják”, vagyis piszkálják, bökdösik lefelé a nagyobb és kisebb kőtömböket. — Egyik szemünk mindig fent s a másik lent — mondja Kovács József és Hadobás Ferenc, a két teg-' idősebb kőbányász. Es elmondják, hogy valamikor, 8 —10 évvel ezelőtt egyik társuk fél lábát rámolás közben vitte el a kö.. Ez volt a ktsnánai kőbánya történetében eddig a legsúlyosabb baleset, s azóta különösen vigyáznak, noha akkor sem bányásztársuk figyelmetlensége okozta a bajt. Az utóbbi években, amióta ezzel a nagy fúrógéppel dolgoznak, s egyszerre ilyen óriási tömegű követ tudnak lerobbantani, megnőtt a teljesítmény. Azelőtt ugyanis hasonló létszámmal alig tudtak többet 8—10 ezer tonna kőnél évente kitermelni, tavaly pedig már túlhaladták a 30 ezer tonnát !s. Ez 12 kőbányász, egy üzemvezető és egy Dutra rakodó éves teljesítménye. A termelési érték meghaladja a hárommillió forintot, s ha azt is hozzászámítjuk, hogy amikor a termelőszövetkezet szállító- eszközei felszabadulnak a mezőgazdasági munkákból, s itt kötik le a szabad szállítókapacitást, akkor mindent összevetve évi másfél millió tiszta nyereséget hoz ez a bánya a közös gazdaságnak Ugyanis nagyrészt a termelőszövetkezet tehergépjárművei szállítják a követ Kiskörére, Leninvárosba, különböző vízügyi létesítményekhez, s az útépítésekhez és la környező falvak kislakásépítéseihez ;s. — Mi a dolga a bányamesternek? — kérdezem Lizák Ferenctől. — Az. ami a többinek. Ép is ugvanúgy dolgozom, legfeljebb nem mást. haném magamat ..küldöm1' a legveszélyesebb helyekre Például legtöbbször én megyek fel a falra rámolni. Egyébként bányamesteri teendőim közé éppen az tartozik leginkább, hogy vigyázzak a többiek testi épségére is, betartsam és betartassam a balesetvédelmi előírásokat. Lent, a bányagödörben, a hatalmas fal alatt a Dutra dörmög és élesen pattog a legördülő és lezuhanó kő. Fent, a bánya fölött, a „szakadék” szélén a légsűrítő masina sípol és fel-feljaj- dul a fúrógép. A második felső lyuk 20 méternél egy agyagrétegbe ért, s már másodszor szerelik ki a hosszú jet cserélnek. * A fúrógép! mellől, fentről jól látni a falu házait, s a közeli lankákat, amelyeken itt is, ott is a szüret készülődik. A termelőszövetkezet megbecsüli a bányászait. Nemcsak a nagy teljesítményű fúrógép és a Dutra az újdonság itt — tavaly építettek egy új öltözőt-melegedőt is, amelyen ott büszkélkedik a bányászkalapács és a köszöntés: — Jó szerencsét.. .! Faludi Si'rn ler hogy ami az egész országban hiánycikk, az nálunk is az: hiánycikk. — Például ? — Elsősorban az importcikkek. Hogy mást ne mondjak — és ezen talán meg is lepődik néhány vásárlónk — nincs elég bőr- és szőrmeárunk. Pedig ebből most 20 százalékkal nagyobb a készletünk, mint az elmúlt őszi volt. A kereslethez képest mégis kevés. Erről annyit még, hogy csak az augusztus-szeptemberi eddigi forgalmunk — tehát kb. másfél hónapról van szó — 60— 70 százalékkal haladta túl a tavalyi második félévi forgalmat! A női konfekció osztályunk például 200 százalékra teljesítette augusztusi tervét — főleg az említett cikkekből. 'Mindez persze szép, mondhatni igen szép dolog., Az is igaz azonban, hogy egy-egy áruház nagy forgalma, sőt, az egész kereskedelem nagy őszi forgalma egyáltalán nem jelenti azt. hogy a kereskedőhöz hasonlóan — a vásárló is elégedett. Hol szorít a cipő? Nézzük csak, hogyan is zajlott le ezekben a napokban egy cipővásárlás — éppen a Centrumban: Vidéki középkorú házaspár álldogál, keresgél az egyébként — látszatra — gazdagon megrakott állványok előtt. — Mit szeretnének vásárolni? — 44-es bőrtalpút — válaszol a férfi, s közben keserves arccal igyekszik belepréselni a lábát egy barna félcipőbe — de eredménytelenül. Odanyújtja aztán a feleségének, aki visszateszi a helyére és folyik a további keresgélés. Az ember halkan panaszkodik a feleségének: — Látod, anyukám, miránk nem gondolnak. A 44- es lábbal nem gondolnak, azzal a kutya sém törődik... A panasz — ilyen formában — persze mosolyra ingerlő. Más kérdés, hogy — jogos-e? — Sajnos, igen — mondja Koppány János. Csak annyi különbséggel, hogy nemcsak 44-esekről van szó. A férfi bőrtalpú cipő és az importcipő — hiánycikk. & — hogy mást is mondjak — a villanybojler is az. Nem látjuk biztosítottnak a mosógépellátást sem. Ügy tudom, a gyár, a Hajdúsági Iparművek lemezjjiányra hivatkozik. Ha ezekhez még hozzátesszük azt is. hogy a vásárlók mindig akkor akarnak vásárolni, amikor nincs és azt, ami nincs... nos, ez esetben elmondhatjuk, hogy a kereskedelemnek időnként alaposan feladják a leckét, összességében azonban egyáltalán nem vészes a helyzet a Centrumban: a hiánycikklista most kb. csak fele any- nyi, mint tavaly ilyenkor volt. Hallgatni — arany (?) — Az importcikkek azonban továbbra is hiánylistán maradnak. Miért? — Tudott dologról van szó: a tőkés importot korlátozni kellett, mert ezek az árucikkek igen jelentős va- lutakeszleteket emésztenek fel. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a KGST-országokból, így az NDK-ból, Lengyelországból és Romániából, valamint a fejlődő országokból tudunk hozni bőrárut, és ezek aránylag jó áríekvésűek. A minőséggel sincs baj, nagyon jo mongol, iraki, egyiptomi kabátokat lehet kapni. — És mi a helyzet a harisnyanadrággal? Állítólag nincs színes, vékony szálú harisnyanadrág,... — Vékony szálú harisnya- nadrágunk van — de a szín, az más kérdés. — Miért? — Talán mert a nők ízlése nem olyan állhatatos, gyorsan megváltozik. AkmeK csinos a lába... — Elmondhatjuk ezt a „normális” sarkú cipőkről is? — Szerintem legkeresettebbek és egyben legegészségesebbek a 4,5—5,5 centi- méteres sarkú cipők. A nők viszont sokszor olyat keresnek, ami másnak nincs. Ha engem kérdez, en azt mondom, akinek csinos a lába, annak a kevésbé divatos cipő is jól áll... — És ha mégis beszerezné a kereskedelem azt a bizonyos álomcipőt? — Nem biztos, hogy meg tudnák fizetni. A mienkkel azonos minőségű osztrák, olasz cipők 60—80 százalékkal drágábbak. De ez a minimum. A mi dolgunk pedig elsősorban nem ezek beszerzése, hanem a tömegigények kielégítése. Erről pedig az a véleményem, hogy azok, akik idejében beszerzik a szükséges őszi-téli cikkeket, azok megfelelő készletből válogathatnak. Kabát 1200-ért — alig Hasonló a helyzet a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál is. Forgács György áruforgalmi főosztályvezető mondja: — Csak konfekcióból 35—40 milliós előrendelésünk van, ez a várható forgalom 80 százaléka. Készletünk mind választékban, mind mennyiségben jobb, mint tavaly. Olcsóbb árukból azonban nem megfelelő az ellátás. Abban a bizonyos hiánycikk-csokorban szerepel például az olcsó. 1200 forint körüli kabát. Mit mondjak? Ebből nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Hasonló a helyzet a bakfis szövetkabá- / tokkal is, gyermek- és baby- ruhából azonban szerencsére van elegendő. — Bői'- és szőrmeáruk? ' — Ezekkel szerintem nem lesz probléma. Olcsó blúzokból és pantallókból — főleg jersey alapanyagúakból azonban kevés van. Szintén kevés világosabb színű ballonkabátunk van, a sötét tó- nusúak viszont kevésbé mennek. Ami pedig a kártolt árukat illeti — ezekből inkább probléma akad. Nagyon hiányzik az import- alapanyag. Nincs például megfelelő választék télikabáthoz. Ernyő, csizma, Triumph... — Jön az esős évszak, van-e elég ernyő? — Tavaly is hiánycikk volt, most is az lesz. — Gumicsizma? — Vagy 15—16-fajta csizmánk van, *250—600 forint közötti áron. Ezzel nincs is különösebb problémánk, de a melltartóellátással már sokkal inkább: úgy néz ki, hogy a magyar ipar nem tudja azt a formát adni, amit a vevők igényelnek. Hiába, csak a Triumph .. .! De hagyjuk az áruellátás — ezek szerint több szempontból is kényes kérdéseit. Kukkantsunk be egy boltba, ahol .percek alatt három „ellenfelet” győz le (és meg) a gyakorlott kereskedő. A főszereplő magas, szőke fiatalember, Ferinek hívják. Édesanyjával és nővérével Tar- naleleszről jött vőlegény: ruhát venni. Október végén lesz az esküvője. Pillanatok alatt szénfekete zakóba bújtatják. — De jól áll . . Tessék megnézni, mintha rászabták volna! A nadrág? Kiigazítjuk azt is. szűkebbre vesz szűk derékban ... A ruha valóban jó, a szóáradat pedig mindent elsöprő. Nincs visszaút, a mama kissé lemondóan mondja a lányának, míg a fiú feszeng az öltönyben. — Ügy látom, Erzsiként, ezt muszáj megvenni... — Kassza — kiált az eladó — 2200 forint marad! Ez is az ősz: Egy fekete öltöny Egerben gazdára, egy kislány pedig, Tamaleleszen — férjre talált. B. Kun Tibor UÜ3. »qptemb« 'ií, kedd
