Népújság, 1975. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

32 milliárdos érték vő-J^mére

Korszerű szabályozó rendszer a Zagyva—Torna vízgyűjtőjén

\

— Jövőnkről, felnövekvő ifjúságunk egészségéről van szó — állapította meg az egyik felszólaló. Ez a felelősségérzet, jellemezte valamennyi bizottsági tag véleménynyilvánítását a megyei tanács végfehajtó bizottságának legutóbbi ülésén, amikor az iskolai testnevelés és sport fejlesztésének megyei feladatairól szóló jelentés vitájára került sor.

Nem kis felelősség terheli mindazokat, akik ezen a területen bármit is tehetnek. A vb egyik tagja hivatkozott egy felmérésre, amely szerint fiataljaink csaknem húsz százaléka fizikailag fejletlen, nem kellően edzett, testi adottságaik gyengék. Pár esztendeje hallottam egy testnevelő tanártól, hogy évekre, talán évtizedekre van szükség, mire ráeszmélünk, milyen mulasztásokat követtünk el, mennyire nem készítettük fel az új generációkat a megváltozott élethez való alkalmazkodásra.

Nem lett igaza. Pált- és kormányhatározatok utasítják a sürgős tennivalók elvégzésére az illetékes szerveket. Egyre több olyan konkrét intézkedésről hallhatunk, melyekkel a hiányosságokat számolják fel. A tények kozmetikázására nincs okunk. Jócskán van tennivalónk megyénkben és ezeket alaposan taglalja a vb elé terjesztett jelentés.

Nem mondjuk az írástudatlannak: ne írj; s annak, aki nem tud olvasni: ne olvass! Arra törekszik társadalmunk, hogy mindenkiben kialakuljon a tudás vágya, a továbbtanulás igénye. Ugyanígy feladatunk, különösképpen az iskolai oktatás feladata, hogy az egészséges életmód igényét alakítsa ki a felnövekvő fiatalokban. A tanulók a testnevelési órákon, s£ortfoglalkozásokon szerzett fizikai alapképességgel, fejlettséggel és a rendszeres testmozgás igényével felvértezve illeszkedhetnek be zökkenőmentesen majdani munkakörülményeikbe. Közismert, hogy a gépesítés, az automatizálás együtt jár a szervezet egyoldalú terhelésével, ugyanez jellemzi az ülő foglalkozásban, irodai munkán dolgozó embert.

Szaktanár, teremr,tanszer együtt

A nevelőmunkának alap- feltételei vannak. Személyi feltétele a szakképzett tanár, de mint azt a statisztika adatai mutatják, megyénkben testnevelőkből

nincs elég. A 170 általános és középfokú iskolában csaknem 46 ezer fiatallal mindössze 106 testnevelő foglalkozik. Túlterhelésüket a harmadik testnevelési óra bevezetése tovább fokozta. Az általános iskolák ellátottsága rosszabb: 197Q-ben harminc- százalékos volt, jelenleg 45,7 százalék. A* hiánnyal egyáltalán nincs arányban a megyében meghirdetett pályázatok száma. Ennek egyik oka a művelődésügyi osztály vezetője szerint az, hogy a kis iskolákban nem tudják fogadni a szaktárgyi párosítás miatt a testnevelőket, nem lenne ki kötelező óraszámuk. Természetesen ezeket ’az iskolákat is arra serkentik, hogy alkalmazzanak testnevelőket, s emellett ösztöndíjasokkal kötött szerződésekkel igyekeznek a helyzeten javítani.

Ha az iskolában szakember oktatja a testnevelést, akkor sem mondhatjuk még, hogy ezzel megoldódott az egészséges életmódra nevelés. Egyedül, elszigetelten még egy szakember is képtelen elvégezni a mozgásigényre nevelés sokrétű feladatát. Különösen akkor, ha a tantestület tagjai lekicsinylőén vélekednek róla, ha közömbösek munkája iránt, ha az igazgató — akinek' munkaköri kötelessége is ennek a tevékenységnek az ellenőrzése, támogatása — ~em áll segítőkészen a testnevelő mellett. Amikor a btiyet» szemléié Lmod kialakít

fását, a tennivalók pontosítását, kidolgozását sürgeti a vb határozata, éppen a kollektív nevelői tevékenységet hangsúlyozza.

Óvjuk a meglevőket

Közismert, hogy a testnevelés, a sport tárgyi feltételei mennyire hiányosak megyénk oktatási intézményeiben. A 173 iskola csak 74 tornateremmel, illetve sziik- segtornateremmel rendelkezik, ezek közül hat a negyedik ötéves tervben készült el. Jelenleg négy tornaterem és egy edzőterem építése foiyik. Kevés a szabadtéri létesítmény is, bár a sportudvarok, bitumenes kispályák készítésé — éppen hiánypótló szándékkal — az utóbbi időszakban meggyorsult. A megyei tanács támogatásával eddig 17 ilyen pályát építettek, ezek száma még ebben az évben húszra, a következő öt évben pedig a tervek szerint ötvenre növekszik.

A sporteszközök, felszerelések tervszerű beszerzése az idén kezdődött el, az osztott iskolákat már megfelelően ellátták, a többi iskola hiányait pedig a következő két esztendőben pótolják. Elhangzott az ülésen az az észszerű takarékosságra figyelmeztető vélemény is, hogy nemcsak a 'étesítményeketés felszereléseket kell állandóan gyarapítani, hanem arról is kell gondoskodni, hogy ezeket karbantartsák.

Minőség és tömegesség

Az iskolai sport csak a

közeimúltban került a művelődésügyi szakigazgatási szervek hatáskörébe. Az átszervezés megyénkben még most sem fejeződött be. Az országos tapasztalatokhoz viszonyítva késve töltöttére be a művelődésügyi osztályon létrehozott testnevelési és sportfőelőadói állást, a díá'r- sporttanács pedig még most sem alakult meg. A középfokú iskolákban a tan órán kívüli sporttevékenység szer vezeti kerete a diáksnortkör. A DSK-k rr.ár megalakultak, a jelentés foglalkozik is velük, de kérdéses, hogy a rcn delkezések betartásával működnek-e? A tervek szerint október elején megalakuló diáksporttanácsnak ezt ellene legelőször ellenőriznie és a sportköröket az elő rt, legalább három szakosztály működtetésére köteleznie. Az össztanulói létszámot figyelembe véve ugyanis kevés a

DSK-kban tevékenykedők száma, előfordul, hogy kevesebb a szakosztály és megesik az is, hogy csak formálisan működik a spoitköi.. A diáksporttanács megalakulásáig, az iskolák felelős vezetői tehetnek ezeknek a ie- lenségeknek a felszámolásáról. Míg a középiskolák Pan a jelenlegi versenyrendszer alapfokon biztosítja a tanulók egész éves rendszeres foglalkoztatását, ugyanez nem mondható el az általános iskolák versenyeztetési formájáról. Az úttörő-olimpia segíti ugyan a sporttevékenység fejlesztését, a tehetségek kiválasztását, azonban alsóbb szinten nem teremti meg a rendszeres sportolás lehetőségét. Olyan új formát, esetleg ösztönzési módot kell találni, amely egész évben rendszeresen a legifjabb iskolások tömegeit mozgatja meg.

Nincs varázsszer

A mozgásigényre nevelés fontosságát többen is említették a végrehajtó bizottság ülésén, A jelenlegi helyzet megítélése, az okok, a járható út megjelölése közben megfogalmazódott, hogy túlzott általánosítás az, miszerint fiataljaink többsége nem kedveli a testnevelés tantárgyat, sőt kifejezetten idegenkedik tőle. Találkozhatunk ezzel a jelenséggel, de korántsem olyan mértékben, mint amilyen súllyal hivatkoztak rá. A testmozgás igényének léte, vagy nem léte függ az iskolában uralkodó szemlélettől, az egész tantestület magatartásától, és természetesen a szaktanár személyiségétől. Éppen ezért nem helyes az sem, hogy a tantárgy osztályozásának

megszüntetése egy csapásra, átformálja a testneveléstől, idegenkedő gyermekek véleményét. Ez a módszer nem varázsszer, legfeljebb egy lehetőség a sok közül, de semmiképpen nem az egyetlen lehetőség.

Nem várhatunk tőle egyértelmű megoldást, mert például a tanórán kívüli tevékenységet eddig sem értékelték érdemjegyekkel, s ki állítaná, hogy annyian vettek részt ezeken, ahány fiatalnak szüksége lenne rá. Eredményt csak a sokoldalú, következetes nevelőmunka hozhat, a tantestületen helüli összhang, együttműködés, mint ahogyan a feltételek megteremtéséhez is a széles körű társadalmi összefogás vezethet el.

Virágh Tibor

Mint az élet megannyi területén, úgy például a vízügyi ágazatban is jelentősen fokozódott az információ- igény az utóbbi évtizedben. Tekintve, hogy a , szükséges adatokat már mind kevésbé tudja szolgáltatni a jelenlegi észlelő hálózat, feltétlenül tökéletesíteni, korszerűsíteni kell a rendszert.

A felismerés nyomán született az elképzelés, miszerint — a majdan megvalósítandó országos program első ütemeként — a Zagyva és Tárná vízgyűjtőjén hozzáfognak. a mostaninál megfelelőbb szakmai tájékoztatás feltételeinek biztosításához.

S a választás korántsem véletlenül esett erre a vidékre: a vízgyűjtő ugyanis ama kevesek egyike, amelyek az országhatárokon belül vannak, ennélfogva pedig teljesen szabad, zavartalan utat engednek az elvégzendő feladatoknak.

A munkák — ahogyan a

46.5 millió forintos beruházással megbízott, illetve a későbbi „üzemvitelre” is hivatott Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóságnál Rad- ványi Rudolf főosztályvezetőtől és Károlyi Attila mérnöktől megtudtuk — a két folyó körzetében létesülő távmérő rendszer kiépítésével kezdődtek, még 1973- ban. Ennek során Pest, Nóg- rád. Heves és Szolnok megyékben összesen 18 állomás születik — „szűkebb hazánkban” Gyöngyöspatán, Hatvanban. Markazon. Mát- raszentimrén, Parádfürdön, Pétervásárán. Sírokban. Ver- peléten és Viszneken. Céljuk mindenekelőtt az árvízi előrejelzés, a megelőzéshez szükséges időelőny növelése — amelyet különös módon indokol a veszélyeztetett 47 ezer hektáros terület 32 milliárd forintos gazdasági értéke.

e— Aligha kell hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a védekezés — hallottuk a budapesti igazgatóságon — amikor egy-egy elöntésből 5—6 milliárdnyi kár származhat... A már említett, s a kiépítésének befejezéséhez közeledő hálózat, a tervek szerint, képes lesz a veszély gyorsabb előrejelzésére. Az állomások mindegyike naey pontosságú mérésekre alkalmas — feladataiknak megfelelően meg- állaníthatják a lehulló csa- jpadék mennyiségét, a hó víztartalmát, a talaj nedvességét, hőmérsékletét, a fagyott talajréteg vastagságát, a levegő hőmérsékletét, a folyó vízállását: mindazt, amiből

következtetni lehet az áradás idejere, mértékére — s ezeket a budapesti Duna-szaka- szon levő gyűjtő, illetve feldolgozó központba képes továbbítani. A Zagyván például a hatvani állomás az egyik legfontosabb előrejelző, a Tárnán, a pétervásári állomás a folyó felső, gyors lefolyású területének viszonyairól küld jelentést. A Gyöngyös-patakon a viszneki állomás a meteorológiai adatok kiegésztő vízhozam-információját adja, míg másutt a parádfürdöi a Mátra keleti oldalának, a mátraszentimrei pedig a hegység magasan fekvő,, hóban gazdag területeinek az adatait szolgáltatja, hogy csak néhányat említsünk. Az automatikus rendszerben, a számítógépes központ menetrend szerint, óránként — vagy a veszély- helyzettől függően sűrűbben — vezérli a mérési adatok gyűjtését, értékeli a telexen érkező tájékoztatásokat. S ha kell: mindjárt utasításokat is ad a felkészüléshez, a védekezéshez. A központi gép öt napon keresztül tárolja az értesüléseit, majd az adatokat — rendszerezve —lyukszalagon „archívumba” továbbítja esetleges későbbi felhasználásra, elemzésre. S ha nem is ilyen hosszú ideig, mindenesetre 8—10 óráig megőrzik Információikat az egyes állomások is. így, ha egy-egy helyi energiakiesés miatt olykor nem is jelentkezhetnek friss „hírrel”, utóbb, az összeköttetés megteremtésekor visszakér dezhe- tők... A program kidolgozásában, megvalósításában fontos szerepe van a Budapesti Műszaki Egyetem — dr. Schnell László professzor irányítása alatt álló — műszer- és .méréstechnikai tanszékének, ezen belül pedig Selényi Endre adjunktusnak, akikkel évek óta együttműködünk.

A hálózat kiépítésével, az érzékeny műszerekkel felszerelt állomásokkal, illetve a pesti központtal sikerül alapot teremteni egy komplex vízgazdálkodási szabályozó rendszer megteremtéséhez is. Ez utóbbival már nemcsak egyszerűen az árvízi előrejelzésre, a felkészülés tökéletesebb előkészítésére, a védekezés jobb megszervezésére

nyílik mód. Iranern megfelelően befolyásolhat ja le, irányíthatják — „kormányozhatják” — a vízlefolyást * csapadékszegényebb időszakban. vágj" akár a vízminőséget is változtatják, javítják.

így, távlatban szó van tározók — részben árvízcsúcs- csökkentő, másrészt komplex hasznosítású gyűjtőmedencék — vezérléséről is. S a Zagyva felső szakaszán létesülő öt tó mellett — a hatékonyság fokozására — a Tárná völgyétien, illetve a Mátrában épülő tározókat is a rendszerbe kapcsolják.

A tavak befogadóképessége általában egy—hárommillió Itöbméter, egyik-másik esetben azonban elérheti a 10 milliót is. Az egyre növekvő ivóvíz-, az ipari és mezőgazdasági vízigények mind jobb kielégítésére hivatottak — tekintve, hogy a ‘ (Budapest nélküli) országos átlagnál . nagyobb népsűrűségű területen a természetes felszíni vízkészletek szinte teljesen kimerültek, a felszín alattiak pedig közismerten igen korlátozottak.

Az elképzelt feladatok végzésére fegyébként jellemző, hogy a komplex program megvalósításával — a táv.iel- ző. rendszer végső kiépítésével — csapadékos időszakban például napi hat-nyolcezcr adatot továbbítanak majd az állomások a központba, árvízkor pedig az információk száma elérheti a 100 ezret is!

Komoly és felelősségteljes vállalkozásnak lehetünk tehát szemtanúi ezekben a hónapokban — s élvezői a jövőben. A tekintélyes beruházás, illetve a továbbiakban még jelentősebb összeggel folyósítandó munkák valamennyiünkért vannak, akik itt élünk ezen a vidéken. Ezért az öröm mellett, egyszersmind érezzük kötelességünket is a nem eg>’ esetben lakóhelyektől távol —-. erdőn, mezőn — elhelyezett értékes berendezések védelméért. Amire emlékeztetni, figyelmeztetni annál is inkább szükséges, mivel egjTes. magukról megfeledkezett emberek máris szabad prédának próbálták tekinteni némelyik állomást. S az ilyenféle rombolásnak nem szabad megismétlődnie!

Gyóni Gyula

22 000 új otthon

Gyárak falun

Bevezetőként egyetlen ® adat: az ország lakosságának 20 százaléka él a fővárosban, de itt, a kétmillió- nyi ember lakókörzetében van az ország iparának 40 százaléka. Még rosszabb az arány, ha azt is figyelembe vesszük, hogy néhány nagyvárosunk a fővároshoz hasonló mértékben rendelkezik iparral. A következmény: Budapesten és a nagyvárosokban kevés a munkaerő, gépek ■ állnak kihasználatlanul, a két-három műszakban termelni képes' üz-mek egy részében még az is gondot okoz, hogy egyetlen műszak létszámigényét biztosítsák. Az ország sok vidékén viszont kevés a jelentkezőkhöz képest, a munkaalkalom.

A megoldás már évek óta

közismert: ipartelepítés vidékre. Számtalan községbe jutott el egy munkalehetőség. A több éves tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy a vidéki ipartelepítés, a nagyüzemek egyes részlegeinek, műhelyeinek meghonosodása a falvakban, mindkét fél számára hasznos, előnyös. Nem is az akaratban van a hiány. Inkább az a baj, hogy sok helyen nem készülnek fel megfelelően a vidéki ipartelepítés „követ-, -kezmen^cire',.

Röviden megfogalmazva, sokkal többről van szó a vidéki ipartelepítésnél, minthogy azt csupán gazdasági mutatókkal mérhetnénk. Emberek tíz- és százezrei válnak ipari munkássá, s egyéni életük is ezzel párhuzamosan változik. Nem lehet közömbös egyetlen család számára sem, hogy a helyi ipar létrejötte után megszűnik a fizikailag, idegileg fárasztó napi-heti ingázás, megszilárdul a családi élet, az eddig utazásra fordított idő szabaddá lesz, művelődésre, szórakozásra Is jut idő.

A családok életének változása egyre inkább kihat a társadalomra. És erről a tényről sem a helyi vezetőknek, sem az ipartelepítőknek nem szabad megfeledkezniük. Az üzemi élet mindennapjai szervezett közlekedést kívánnak. Nem ienet sokáig megoldatlan az üzemi étkeztetés, s nem lehet úgy ipart telepíteni vidékre, hogy ne teremtenék meg az illetékesek a megfelelő szociális körülményeket.

Mindezek azonban azt bizonyítják, hogy az ipar megtelepülése a falvakban nem csupán egyszerűen, forintban merhető tennivalókat sürget. Tapasztalat például, hogy «£ .sl-ao ew*

után érzékelhetően megváltozik a település közösségi arca. Egyetlen külső jel: néhány év alatt az emberek öltözködése városiassá változik. És nyilvánvaló, hogy nem csupán a külső jelek változnak, hanem az emberek belülről is formálódnak, igényeik is változnak, növekednek.

Felgyorsul a községben a társadalompolitikai, kulturális fejlődés, a fiatal pályakezdők közül egyre többen válhatnak szakmunkássá, elindulhatnak a társadalmi, közéleti ranglétrán. Az az igazság, hogy nincs falusi család, amely az ipar megtelepedésének anyagi haszna mellé, ne tudna felsorakoztatni forinttal nem mért, de az életüket szebbé, jobbá formálódó tényeket.

Az MSZMP. XI. kong- resszusán az ipartelepítésnek az a forintokkal nem mérhető haszna így fogalmazódik meg: „Azon

munkálkodunk, hogy tovább csökkenjenek a különbségek az azonos jellegű települések, valamint a város és a falu kommunális, kulturális, egészségügyi ellátásában. Településeink nyújtsanak a szocializmust építő embernek mind kedvezőbb feltételeket.” íme. az ipartelepítés ígv éri el igazi célját.

Ül. Gtt-j

Gyorsjelentés az építőipar munkájáról

Az' Építésügyi- és Város- fejlesztési Minisztériumban elkészült az építésügyi ágazat állami vállalatainak, építőipari szövetkezeteinek, termelőszövetkezetek közös vállalkozásainak — a szocialista építőiparnak — ez év első nyolc hónapjában végzett munkáját értékelő gyorsjelentés, amelyből kitűnik, hogy múlt év azonos időszakához viszonyítva 6,3 százalékkal bővítették termelésüket, s e növekedést csaknem teljesen a munka hatékonyságának javításával, a termelékenység emelésével érték el.

Az év első 8 hónapjában csaknem 22 000 új otthont adtak át a kivitelező szervezetek, majdnem 400-zal többet, mint múlt év azonos időszakában. Ezzel az idei átadási előirányzat 42,2 százalékát teljesítették, tehát az 1975. évi tervekben előirányzott lakások túlnyomó részét még az év utolsó négy hónapjában kell befejezni és átadni. Az átlagosnál nagyobb «arányban teljesítették lakásépítési feladataikat az É'VM és a tanácsi vállalatok. Az év hátralévő részében elsősorban az építőipari szövetkezeteknek kell nagy erőfeszítéseket tenniük, hogy négy hónap alatt befejezzék a munkálatokat az 1975-ben a ludasra doajanyr.

zott lakásoknak még hátramaradt több mint 70 százalékában.

Az építőanyag-ipar — a szövetkezetek nélkül — 6,5 százalékkal, tehát valamelyest nagyobb ütemben bővítette termelését, mint az építőipar, hogy gondoskodjék az építkezések folyamatos anyagellátásáról. A falazóanyagok közül elsősorban a vasbeton falpanel termelését növelték, mégpedig több mint 24 százalékkal. Egetett cserépből 117 millió darabot, az egy évvel ezelőttinél 12 százalékkal többet szállítottak a megrendelőknek. Jelentősen éreztették hatásukat a termelés bővítésében az építőanyagipar új és korszerűsített régi üzemei. A korszerűsítések alapján az üvegipar 16 százalékkal több húzott és hengerelt síküveget gyártott Padlóburkoló lapból 60 százalékkal bővült az építők ellátása. Az előre gyártott vasbeton elemek közül 30 százalékkal növelték a vázszerkezetek gyártását és 16 százalékkal a betonlefolyócső és kútgyűrű termelését.

13Ö. tgefttonriyr srembAl

Mielőtt számon kérik tőlünk

A megyei tanács vb napirendjén: az iskolai testnevelés és snort