Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
I if eOil dggrt » ...hogy nagynak ugyan nem nevezhető, de azért már tisztes értékű vagyon részese vagyok. Ném birtokosa, hanem részese. Részesülője: egészen pontosan. Es, aki arra is kíváncsi, hogy mennyit tesz ki ennek a vagyonnak az értéke, amivel itt büszkélkedni akarok, akkor még az összeget is megmondhatom: 210 ezer forintot. Tudom, hogy ez az összeg egy balatoni pecsenye- sütőnek nem okoz ájulásnyi örömet, hogy lottón, vagy totón ennek éppenséggel akár tízszeresét is meg lehet nyerni, mint ahogyan már egyesek meg is nyertéit. De ez a 210 ezer forint mégis csodálatos egy pénz. Nemcsak azért csodálatos, mert részese vagyok és részesü- ' lője, nemcsak azért, mert nekem, aki nem halsütögető sátorral jöttem a világra, szóval, hogy nekem ez igen, igen nagy pénz —- nemcsak ezért. De azért is inkább, mert ez a pénz ellentétben a lottőnyereménnyel, fial; szaporodik. Nem fogy, hanem gyarapszik! A 210 ezer forint ugyanis hazám nemzetó jövedelmének reám eső része. Miután nehezen képzelhető ei, hogy egy ország évi nemzeti jövedelmeit totón, vagy lottón nyerje meg, hogy pénzügyminiszter, vagy valamelyik ipari miniszter keresztrejtvényen nyerjen nyersanyagot, licen- cet, avagy éppen, devizát — ez a nem kis summa-summám! —s a közös munka szerzeménye és eredménye. Nem kellett mást tennem, mint dolgozni. Munkálkodni. Javakat létrehozni. Emberhez méltóan élni és máris pénzem lett belőle: vagyonom. Melyik pénzkereseti lehetőség, szerencsejáték az, amelyhez nem kelletik más, mint semmi különöset nem csinálni. A totóhoz variálni kell, a lottóhoz meg különösen kelletnek a táblázatok, a kézikönyvek, a valószműségszámítás a kártyához, ultihoz, vagy a ámenhez, a íerblihez, vagy a huszonegyhez a kártyázni tudás, e játék szelleméhez való különleges adottság a szükséges. A lóversenyhez? Bátorság és lóismeret, merészség és pénz. (Mindenhez, 4. mindenfajta ilyes pénznyerési lehetőséghez pénz keik Amivel leülök kártyázni, amiből lottó-, vagy totószelvényt veszek, tikettet vásárolok a lóversenypályán.. Ehhez az én 310 ezer forintomhoz semmi más nem kell, csak az, hogy ember legyek. Ne homo ludens csak, és elsősorban ne játékos ember, hanem homo fabere, tevő, cselekvő, dolgozó ember. "Mindössze ennyi, Ilyen kevés. ■Es ilyen sok] 5 "Volt idő, nem is olyan nagyon régen, amikor a részem a nemzeti vagyonból a mai összegnek csak töredéke volt és lesz idő, tudom, hogy lesz, amikor ez a mai, az ez évi 210 ezer forint töredéke lesz immár majd annak, ami akkor nekem jár. Mert ugyanis nekem jár ez a rész, nekem jussom van a befektetett tőkém után a részesedéshez. S minél több és jobb a befektetett tőke aránya, annál többet és többet részeltet majd engem a nemzeti jövedelemből az ország. Korrekt üzlet. Túl korrekt is. Mert ebben a 210 ezer forintban az is részesül, aki nem ennyi hasznot, de ennyi kárt okozott közös vállalkozásunknak: a szocialista társadalomnak. Az is, aki csak tessék-lássék adta oda tőkéjét, lukas fillérekkel szúrva ki az ország szemét az adásnál, és cserfes szorgossággal és nagy hanggal kevesli a részt, amit juttat neki is az állam —, a kapásnál. De hát ez ellen nehéz tenni. Utóvégre egy állam mégsem vezethet olyan tökéletes egyenlegei?, amelynek egyik oldalán fillérre, percre, becsületre ott szerepel a befizetés és a másik oldalon az érte járó részesedés: a jog, a lehetőség, a közlekedés, az áru bősége és minősége, az üdülés, az orvosi ellátásb a kultúra meg a többi „részjegy”. Olyan korrekt „üzlet” ez a szocializmus, hogy néhány rossz vevőért nem kérdőjelezik meg a jókat, akik mégis igencsak többen vannak. A 210 ezresek jogos brigádját, ezt az országnyi népességű brigádot, amelynek köszönhető, hogy az évek örömei és gondjai mellett és ellenére eljutottunk idáig, s akik garanciát jelentenek, hogy jutunk mi messzebb is, tovább is, gazdagabb tájakra is. Mennyi az annyi? Azaz: mennyi ez a 310 ezer, összevetve a fejlett. Vagy a legfejlettebb országok egy főre eső nemzeti jövedékével? Kiknél kevesebb ez, kiknél Ugyanannyi, kiknél meg már lényegesen több: a legfőbb azonban önmagunk egykori 'múltjához képest. Ahonnan elindultunk, hogy dolgozva építsünk es építve dolgozzunk, s ahonnan eljutottunk idáig. Odáig, hogy nagynak ugyan nem nevezhető, de tisztes értékű vagyon részese lehetek manapság. Es,lehetünk mind valamennyien. Mi, a tízmillió részvényes.-~iTnimirn~ " "yíifiifi\nfinni»w A díadémjátő! megfosztott, a robbanásoktól tépdesett hajdani csúcs sziklái szinte vakító fehérek, A festői völgyet dús lombú erdő koszorúzza. A fák között búvik meg az egykori císzter templom, s itt találhatók a hajdani monostor romjai is. Valaha, az erélytelen bégéről híres II. .Endre országié- sa idején, ebbe a buja ősvadonba — akkoriban fák rengetege kúszott egészen a csúcsig — aligha tévedt ember. Érthető is, hiszen táVol esett a forgalmas írtaktól, a gazdagon termő földektől, a kincsesnek címzett városoktól, a nagyúri fészkektől. Aki itt megtelepedett, az jól tudta, hogy csak két keze munkájával keresheti meg kenyerét, s verejtékével fizet minden falatért A bencés rendből sarjadt ciszterciták mégis idejöttek. Messze frank földről a számukra idegen tájra. S ezek a korukban polihisztornak számító szerzetesek — írtak, olvastak, szántottak, vetettek, építőmesterként is tevékenykedtek — ott folytatták, ahol Franciaországban abbahagyták. Idegen volt számukra a papi arisztokráciára annyira jellemző fényűzés és hivalkodás. Kerülték a pompát, az egyszerűség hívei voltak, s a maguk módján igyekeztek mások számára is hasznossá tenni életüket. A kultúrát magukkal hozták a Bélkő lábához is, ahol 1232-ben kezdték építeni templomukat és kolostorukat. Tudásukat nem tartották kiváltságnak. Nem őrizték féltékenyen, mint a hatalom bűvöletében élő egy házié je- delmek és a földi javakban dúskáló apátok. Tapasztalataikat, ismereteiket önzetlenül továbbadták azoknak, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: a/, egri püspökség kisemmizett, adóktól sanyargatott parasztjainak. Meghonosították a szőlőművelést, a völgyben halastavat létesítettek. Nem dolgoztattak, maguk végeztek minden munkát. A fiatalabbak a földeken szorgoskodtak, az idősebbek egyházi iratokat, kódexeket ma- -, Monos tor, a Bélkő alján Oklevelek tanúsítják, hogy csak néhány felszentelt pap és fráter élt itt Ezt bizonyítják a templom és a monostor szerény méretei is. Tettük mégis nagy horderejű, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása. Az egymást váltó nemzedékek évszázadokon át serénykedtek itt, Mohács után azonban már nem hallani róluk, szétszéledtek, elhagytál! a Bélkő lábánál megbúvó menedéket A monostor falai leomlottak, a templomot is pusztította az idő. Egészen addig, amíg a XVII—XIX. század során helyre nem állították a megrongálódott boltozatrendszert, « beállították a barokk oltá- rókát Egyikük — a Szent Imre nevét viselő — 1748-ban készült el. Faépítményét és szobrait minden valamirevaló művészettörténeti szakkönyv számon tartja, A látogató számára emlékezetes élmény a különböző stílusjegyek sajátos harmóniája. A bazilikába szerkezet, a megvilágítás, a nyugati homlokzat hatszírmú, mestermunkára valló rózsaablaka, a díszítésben térhatást keltő kapuzat, az egyszerűségében, puritán voltában is lenyűgöző templombelső, a faragványok zárt, mértani rendje XIII. századi, francia hatást idéz, s a hajdani építőkre, a szorgos ciszter szerzetesekre emlékeztet, akiket hivalkodás helyett a célszerűség vezényelt. Ehhez az Árpád-kori atmoszférához alkalmazkodnak a túlzásokra egyébként hajlamos barokk motívumai. Szerényen meghúzódva, s kiemelve a meghatározót, a lényegest. K Az egykori monostor romjait 1964—65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak, maradványainak konzerválásáról is. így aztán a látogató képet alkothat a XIII. századi építményről, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremről, ahol hajdan a felolvasásokat és a közös meditációkat tartották, az unalmat nem ismerő, a folytonos tevékenységben tartalmat találó szerzetesek. A belső udvaron levő kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelőtt. . í$ homlokzat a : " ~ *'!% '; rózsaablakkal. {Fotó: Ssabc 5átadod Napvilágra került az épület belső díszítésének néhány faragványtöredéke. Előkerültek az egykori vízvezeték — a kényelemre azért adtak a díszterek is — darabjai, tanúskodva a több mint hét évszázad előtti építőmesterek hozzáértéséről A kiállítás anyaga a hajdani mindennapokra utal. Jobbára egyszerű használati eszközök sorakoznak itt, bizonyítva a rend puritán széllé, mét. Közöttük valóban luxusnak számít a XIV. század végéről származó ezüstlemez- díszű kés. Talán a ritkán kopogtató előkelőbb vendégek számára tartogatták... 31 Kétségtelen véletlen, mégis szimbolikusnál! tűnik, hogy a szorgos papok. otthonának romjaira épült — 1843-ban —■ a Hüttner József által alapított apátfalvi keménycserép-, gyár egy része. A kis üzem ügyes kezű munkásai ugyanis méltónak bizonyultak az elődök örökségéhez, s termékeik híre idővel túljutott hazánk határain túlra is. Az általuk előállított díszes edények már az 1846-os III. Iparműkiállításon sikert arató- iák. Az úttörők és utódaik hagyományt teremtettek, sajátos stílust alakítottak ki, amelyre a népi hagyományok hatása, a csokros kompozíció, a tálak szélét díszítő virágkoszorú a jellemző. A gyáralapító, s az őt követő bérlők sora nem gyűjtött vagyont a bélapátfalvi vállalkozásból, a névtelen mesterek munkáinak legjavát azonban ma is láthatja az érdeklődő turista a monostor romjainak szomszédságában meghúzódó épület szobáiban Kár, hogy hiányzanak a vendégcsalogató, a látogatót tájékoztató ismertetők, prospektusok. Nincs szakképzett, legalább egy idegen nyelvet beszélő idegenvezető sem, s így aztán a külföldi csoportok —» nyári vasárnapokon öUhatszáz érdeklődő érkező: — csak hiányos felvilágosítást Kaphatnak. Kevesen tudnak erről a munkás elődöket idéző, sajátos élményt keltő templomról és monostorról. Jó lenne — hírverésnek — legalább négy-ötfajta színes és feketefehér levelezőlap. Aki idejön mégsem távozik csalódottan, mert a látvány önmagáért beszéL Akárcsak a panoráma. A festői völgy, s a Bélkő fehér szikláit kiemelő mélyzöld lombrengeteg... ■ v Vitorlás I m j < Arany- j kapuban j fcgry József (1883—1951) I — a Balaton festője —■ I Vitorlás az Aranykapuban | című alkotása olyan áttét- J *• szőj, opálos fények vibrálá- í sa, amely nyári napokon £ gyakran lenyűgözi a tós szemlélőjét. , {Nemzeti Galéria) £
