Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
Az iskolás gyerek és a család foglalkozzunk az iskolás gyermekkel? Mivel járu'hat hozzá a csa- : Md a diák iskolai sikereihez? i Családszociológiai felmérések tanulsága, I hogy a gyermekek iskolai eredményei alig t függnek a szülők anyagi helyzetétől és I foglalkozásától. A jó kereset, mint szociá* lís tényező, csak másodsorban hat a tanu- [ tásra. Az első helyet az otthon kulturális légköre, a szülők művelődési igénye, a be- i szélgetések gyakorisága és az életvitel gaz- ! dagsága határozzák meg. Ezen belül is kü- I lönös szerepet kap az édesanya is’:o1ni vég- ; zettsége, hiszen a mai családi munkamegosztásban nagyrészt az édesanyák' nevelik a gyermeket, kérdezik ki a leckét. A családi háttér előnyt, de hátrányt is jelenthet, s egyenlőtlen helyzetbe hozhatja a gyermeket. Az iskola ugyanis nem tesz ! különbséget, egyenlően veszi diákjait, ho-, lőtt nem azok. Az iskola nincs tekintettel arra, hogy az édesanya napi munkája mellett még otthon is dolgozik, takarít, bevá- I sárol, mos és főz a családra, s es megná- ! tolja abban, hogy türelmesen és finyelme- 1 »en hallgassa meg gyermekét. A diákok 1 otthoni esélykülönbségeiket magukkal vi- 1 szik a tanterembe. • Az édesanyák kiemelkedő szerepét gyermekük iskolai boldogulásában és eredményeiben bizonyítja az a statisztikai adat, mely szerint az érettségizett édesanyák gyermekei jobb tanulók, könnyebben érnek ! el sikereket, s könnyen illeszkednek be az Osztályközösségbe. Ugyanezt még a diplomával rendelkező édesapák esetébén sem érzékelik a pedagógusok. A jó rendű, s négyes osztályzatot elérő és stabilan megtartó gyermekek édesanyja döntő többségben érettségivel rendelkezik, s ahogy csökken az édesanyák iskolai végzettsége, úgy esik gyermekük átlagosztályzata. Ha akad ösztönző körülmény az édesanyák, vagy leendő édesanyák továbbtanulására, akkor ez minden bizonnyal az lehet. Sok családban félreértik az iskolai munka támogatását, lábujjhegyen járnak a tanuló gyermek körül, és „megkímélik” minden otthoni munkától. A mindennapi beszélgetések, o, tanulást Ösztönző, az érdeklődést felkeltő légkör, vagy az olvasás tisztelete a fenti kíméléseknél sokkal többet jelent. Az otthoni munkába temetkező, a konyhában rostokoló édesanya, az újságját bújó, örökké tévét néző édesapa végeredményben magára hagyja gyermekét* A legjobb vacsora sem segít, ha a gyermek csordultig van mondanivalóval, de nincs kinek p'mondania iskolai örömeit, vagy kis kudarcait. ogy honnan vegyenek főleg az édesanyák időt és energiát mindezekhez? Csakis otthoni munkáink jobb megszervezésével, a szolgáltatások szélesebb igénybevételével, s a családi munkamegosztás megvalósításával válhatnak alkalmasabbá anyai hivatásuk . teljesebb betöltésére. Kocsis Éva Most megy elsőbe. A gyakorlatlan szülőknek — akiknek eddig nem volt iskolás gyermekük — szól ez a néhány tanács. Iskolába csak az olyan ruhanemű praktikus, mely kényelmes, mozogni és ülni is egyformán jól lehet benne, nem bántja a gyermek bőrét és jól elfér az iskolaköpeny alatt. Könnyen lehet mosni és vasalni, vagy olyan anyagból van, amely nem piszkolódik (pamut, jersey, kordbársony, farmervászon), szón). Válasszunk egyszerű formát és lehetőleg több részes megoldást, mert így köny- nyebb tisztán tartani és az időjárásnak megfelelően variálni. Az iskolaköpeny nem divatcikk! Az egyszerű forma kevésbé unalmas, ha 6ok van együtt belőle, és köny- nyen is kezelhető. 1. Klasszikus viselet a szoknya-mellény blúzzal. Készülhet szövetből, düftinből, saját anyagból, vagy bőrből készült kantárral. 2. Kordbársonyból szabott nadrág és puha kidolgozású, derékban behúzott zubbony való kisfiúknak őszre-télre. 3. Düftinből, tweedből, vagy flanellból készült szoknya élénk színű blúzzal, mindig jól öltözteti a kislányokat. 4. A „huzatruha” tulajdonkénen ujjas kötényruha, kicsiknek is nagyon divatos., Könnyű, lágyesésű szövetből, pamut-flanellböl is elképzelhető. 5. A kötött mellény válla széles, bordás kötéssel készül, mely lazán a vállra borul. k. ’A kötényruha nagyon jól bevált viselet nemcsak „civilben”, hanem az iskolaköpeny alatt is. Kordbársonyból, flanellból, vagy könnyű szövetből készülhet. Ha alsitlc a bíró A svájci legfelsőbb bíróságnak rövidesen döntést kell hoznia abban a kérdésben, hogy perújrafelvételt kel]-e elrendelni abban az esetben, ha a bírák közül valaki elalszik. Sión városában ugyanis a bírósági ülés alatt a bíróság egyik tagja elalndt. A védő megfellebbezte az ítéletet azon az alapon, hogy a szundikáló bíró „kis időre elhagyta az ülést”. Hírek és slázadok ...Egy New Ycrrk-i papírgyár közleménye szerint az egyik hatalmas helyi fehérnemű üzlet papírból készült takarókat, párnákat, matracokat hozott forgalomba. A papírágynemű, egyéb előnyös tulajdonságai mellett, nagyon könnyű, télen kellemesen hűsít, nyáron pedig nagyszerűen tartja a meleget. ...A kórházi betegek hamarosan papír pizsamákban, papír lepedőkön fognak aludni. A nővér papír egyenruhát visel, a sebész papírköpenyben operál. Néhány cég már dolgozik is a papír- ruha kórházban történő alkalmazásán, s az egészség- ügyi szervek állítják, hogy ez az újdonság hozzájárul a higiéniához és csökkenti a mosási költségeket. Eddig a két hír, amelyek önmagukban semmilyen szenzációs információt nem tartalmaznak. Az viszont legalábbis elgondolkoztató, míg a második bekezdést a Weekend című angol lapból vettük ki, addig az első bekezdés a Vokrug Szvéta című szovjet folyóirat 1886-os kiadásában jelent meg. ! XVII. Lajos koponyája Nem régen az egyik párizsi árverésen XVII. Lajos egyetlen, megismételhetetlen, felbecsülhetetlen értékű koponyája került kalapács alá. Ez eddig rendben is lenne, de, ezekből a koponyákból a világon már több mint 6 található. Abban, hogy Napóleonnak volt néhány dugóhúzója, nincs semmi rendkívüli. De azért aligha lehet belőlük tizenhét, holott, ezekből a praktikus eszközökből pontosan ennyi került Párizsban eladásra az árveréseken (természetesen teljes garanciával.) A legtalányosabb a helyzet Talleirand parókáival. A herceg-diplomata élete során jó néhányszor válthatta őket, de „utolsó paróka” aligha lehetett több egynél, az árveréseken viszont már 40 „utolsó paróka” talált gazdára. I Fur- \ I csa- I I sá- n j gok I ^VXA^vVVNAAAAA^AAAAAA/VSAAA/VS/VV* Elegáns végjáték i Antonio Gomez argentin színész és a brazíliai Maria da Silva személyesen nem ismerték egymást, holott kapcsolatuk meglehetősen régi keletű, hiszen levelező sakkpartikat folytattak egy- i mással. A postás két éven I keresztül hozta-vitte a leveleket. Szegény Antonionak nem volt szerencséje: mindig veszített. A közelmúltban aztán a brazil lány a lépést tartalmazó boríték helyett a következő táviratot kapta: „Gratulálok — hangzott a lakonikus szöveg — legyőzött! Köszönöm, legyen a feleségem! S Maria de Silva habozás nélkül igent mondott. » Világrekord Olaszország világrekordot állított fel, de ezért bizonyára senki sem fogja irigyelni sem Itáliát, sem az olaszokat: 1974-ben az autólopásokban az olaszok sehol a világon nem látott teljesítményt mutattak fel: óránként 30 személygépkocsi cserélt’ illetéktelenül gazdát. Ebben az egyetlen évben 262 232 autót loptak, mégpedig rendkívül ügyesen, mert 95 416 örök időkre eltűnt. Kutyaháború i Több kutya — több gond. A kutyabarátok szerint a kutya „az ember leghívebb barátja£, ellenfeleik viszont azt hangoztatják, hogy a kutya fölveri a csendet és mindent összepiszkít. A kutya eloszlatja a magányt, egy darabka eleven természet a technika sivatagában — érvelnek a kutyabarátok. Sajnos, ebből az „eleven természetből” mostanában kissé túl sok van. A nagyvárosokban a kutyák tonnaszám termelik a piszkot a parkokban, az utcákon, a pázsiton, a játszótereken. Olykor már a hatóságok is kénytelenek beavatkozni. Svájcban például hozzávetőlegesen 270 000 kutya él, és számuk egyre nő. A zürichi főállatorvos úgy véli, a helyzet katasztrofális és azt javasolja, kötelezzék a kutya- tulajdonosokat arra, hogy szoktassák le az emberek a hangos ugatásról. Hogy mi módon, arról nem szól a fáma. Ezenkívül külön kutya illemhelyek kijelölését javasolja. Persze, hiába jelölnek ki Ilyen helyeket, ha a gazj dik és a kutyák mit sem törődnek a szabályokkal. A másik, föltehetően hatásosabb módszer a kutyaadó emelése lesz. Baselben a második kutya után kétszer annyi adót kell fizetni, mint az első után. A lakásszövetkezetek is csatlakoztak a kutyaháborúhoz: nagy kutyát csak egészen nagy lakásban szabad tartani, ilyen lakást viszont nehéz kapni és rettentően drága. „Bursikóz blöff..." (?!) A címbeli két szó nem véletlenül került egymás mellé. Mind a kettő önmagában is megállítja az olvasót, még inkább akkor, ha versben találkozik velük. Vas István A tüzlopó című költeményében olvashatjuk a következő mondatokat: „A szándék vagyok, az elgondolás, / És tehetnek akármit öntudatlan / erőket búj- togatva ellenem. / Felbontom álnaív egységüket / Amelyben együtt van a szerelemmel az öldöklés, bursikóz blöffjeik / Valódi égzengéssel keverednek ...” A mitológiabeli Prométheuszról van szó, a „tűzlopó- ról”, aki vállalta a következményeket, akit hiába láncoltak a sziklához, mert mindig lesz, aki feloldozza, hogy általa a tűz a földre, az emberek birtokába került. Miért jutott ez a két ide- , gén szó versbeli szerephez? Van-e külön közlő értékük? A válaszunk igenlő. Ennek megértéséhez a két szó. életútját is meg kell ismernünk. A blöff szó általánosabb használatú: a köznyelvben és az irpdalmi nyelvben egyaránt gyakrabban találkozunk vele. Tipikusan nemzetközi szó: valamennyi európai nyelvbe bekerült. Ma már szócsalád is alakult körülötte, s a blöff, blöfföl, blöffölés szóalakok a következő magyar megfelelőkkel kerülhetnek rokonértelmű szósorba: nagyzol, nagyzolás, dicsekszik, dicsekvés, porhintés, elképeszt, el- képesztés, félrevezet, félrevezetés, megtévesztő hazug dicséret, hencegés stb., stb Az bursikóz melléknév már ritkábban jut nyelvi szerephez. Valójában görög eredetű szó. s a latinon keresztül jutott be a mai nemzeti nyelvekbe. Két alakváltozata: a burza és a börze is a szócsaládjába tartozik,. Alapjelentése: bőr, irha. Ebből fejlődött ki a pénzes zacskó, a tarsoly jelentésváltozat. A középkori egyetemekhez kapcsolódó, a különböző alapítványokból élő diákok közösségének, házainak neve, a burza is ebbe a jelentéskörbe vonható. Ennek a középkori latin szónak köze van tehát áttételesen a német bursikóz szóalakhoz is. Ezek a jelentésárnyalatok is erre utalnak: deákosan jókedvű, legénykedő, pajzán, fiatalosan virgonc, szabadosán örömittas stb. A merész, a jó szándékot jelképező „tűzlopó” a bosz- szúálló istenek elleni kíméletlen kritikáját csak erősítette a két idegen szóból megalkotott jelzős szerkezei. Az olvasót ugyan megállítja az idegen kifejezés versbeli szerepe, de ha ismeri fogalmi értékét, és stilisztikai szerepét, rájön arra, hogy jól beilleszkedik a vers szövegébe, s egyetlen magyar megfelelővel sem érdemes felcserélni. Gyulai Irén —- Halló, Títica? — Te vagy az, Af- rodita? Mit csinál a kicsi? — Jól van. Taxival gyere a kórházba, de vigyázz, nehogy be legyen törve az ablaka, mert megfázik a pici. — Afrodita, mondott már valamit a fiú? Mondta már, hogy „apuka”, „anyuka”? — Azt mondta, hogy „Nabukodonozor”!... Nevetséges vagy. Hogy beszélhetne egy tíznapos gyerek? ... Siess! Titica Leustean befejezte a telefonálást és elindult a kórházba. Odahaza ezalatt ádáz háború készült a meghívott rokonok és a minden jóval megrakott. asztál között. A fridzsiderben több üveg ürmös hűlt, a szobában pedig Afrodita Leusteant és a kis Drogost várták egyre türelmetlenebbül, annál is inkább, mivel gyomrukat veszettül mardosta az éhség. Majd felfalták az asztalt sóvár tekintetükkel. Titicáék azonban késlekedtek. Egyesek diszkréten kieresztették a nadrágszíjukat, mások eltűntek a fürdőszobában, hogy Mihail Joldea: Tévedés rendbe hozzák a mű- fogsorukat. — Lica, gondolj a vérnyomásodra! — Costica, kicsit felelőtlen vagy az itallal! — Ortanso, vigyázz, ne legeld fel az endi- viasalátát, hogy jusson másoknak is. —• Lascarica, ne idd le magad, ahogy szók- tad. Majd megint elkezdesz üvölteni, hogy összeszaladnak a szomszédok! A várakozás lázában az izgatott nagynénik egymás után rendezték el az asztalterítőt, nem feledkezve meg közben 1 arról, hogy elcsenjenek egy- egy szem töltött olajbogyót; a nagypapáknak is folyton dolguk akadt az ebédlőben, s útközben el-elragadtak egy szelet sonkát, amit titokban gyorsan el- majszoltak. — Ha Titicára hasonlít, az kész szerencsétlenség! — suttogta bizalmasan az egyik néni egy bácsinak. Mindketten Afrodita Leustean közvetlen rokonai voltak. — Csak Titicára hasonlíthat! — dörmög- te egy másik néninek a fülébe egy másik nagybácsi, aki Titica rokona volt, miközben rákacsintott a nénire (azaz: tudjuk, amit tudunk!). Végül megérkezett a boldog család. Apa, anya és a kis Dragos. A rokonok elragadtatott üvöltése felébresztette az ifjú Leusteant, és ő is üvölteni kezdett, hogy szinkronban legyen a többiekkel. — Jaj de édes! Kiköpött apja! — mondta az a néni, aki néhány perccel ezelőtt még azt suttogta a bácsi fülébe, hogy ha a gyerek az apjára hasonlítana, az kész szerencsétlenség lenne. Titica kidüllesztettfí a melléi, ám csakhamar észrevette, hogy elszakadt a nadrágszíja. — Tiszta anyja! — szólalt meg az a bácsi, aki az előbb a néninek azt dörmögte' a fülébe, hogy ha a gyerek az anyjára hasonlít, akkor neki csavargó legyen a neve. A többi rokon is fifty-fifty szélhámos- kodott. A szeme Titi- oáé, a szája Afroditáé. Egy unokaöccs, aki haragban volt a gyerek anyai nagyapjával, hogy kiengesztelje az öreget, azt mondta, hogy a kis Dragos szakasztott az anyai nagyapja. Mire persze az apai nagyapát ütötte meg a guta. Vörös lett, mint a cékla, dühösen köhögött, majd’ kiugrott a szeme. — Ú dé sikerült kölyök! — Milyen cukorI — Micsoda férfi lesz! Meg fognak érte bolondulni a lányok. — Ó, ez a szájacs- ka! — Ö. ezek a sze- meQgkék! Az általános lelkesedés kellős közepén, amikor mindnyájan elhelyezkedtek az asztal körül, és mindenki nyelt, csuklóit, hadonászott és üvöltött, váratlanul megszólalt a csengő. Titica — gőgösen, mint egy kakas — felállt az asztaltól és ajtót nyitott. Borzas hajú szakállas férfi rontgtt be. Mögötte egy nő nyomakodott a szobába, kezében kis batyu, amelyből éles visítás hallatszott. — Uram — lihegte a férfi —, tévedés történt! — Tévedés? — Titica komoran felvonta a szemöldökét. — Ugyan miféle? — A nagy sietségben önök elvitték a kislányomat, én meg elhoztam az önök kisfiát. Halálos csend támadt. A két gyereket kihámozták a pelenkából, hogy ellenőrizzék, kinek micsodája van, azaz, hogy ki kicsoda. Ügy volt, ahogyan a. szakállas állította. Titica feltételezett fia kislánynak mutatkozott, a másiknak a lánya pedig fiúnak .., Románból fordította: Zahemszky László Dr. Bakos József I í'Tuttífií ^^aaaaaaaaaaa/naaaaaaaaaaa'VVv'.
