Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Kodály Zoltán Daloskor Galántán

A (palántái Kodály Zoltán Daloskör bemutatja műsorát az idei fesztiválon.

.. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Hamrónia, amiben mind egyek lehetünk."

— ezekkel a szavakkal fejezte be Galántára, a mezítlábas pajtásoknak küldött üzenetét Kodály Zoltán, aki gyermekkorának legszebb hét esztendejét töltötte el a községben. Ott kezdte meg zeneiskolai tanulmányait, ismerkedett meg dajkája révén a vidék népdalaival. Ezek a gyermekkori élmények ihlették a zeneszerzőt többek között a világhírű Galántai táncok megalkotására. Kodály hetven éve, 1905-ben járt utoljára felvidéki népdalgyűjtő körúton a galántai járásban.

Hogyan maradt meg Kodály Zoltán a galántai nép emlékezetében? — erről érdeklődtem a dél-szlovákiai községben. A kutatásban Gálffy László, Boócz Ferenc és gglinka Julianna, az 1956 őszén megalakult galántai Kodály Zoltán Daloskör tagjai segítettek.

— Kodály munkássága igen nagy hatással volt zenei életünkre — kezdte a bemutatást Gálffy László, aki maga is egyike a vidék zenei életének mozgalmasabbá tételén fáradozóknak.

— Több mint húsz esztendeje indítottuk el a karéneklési mozgalmat itt, Ga- lántán. Ennek során alakítottuk meg a Daloskört, amely Ag Tibor karnagy vezetésével jelentős munkát végzett és végez ma is a vidék zenekultúrájának fejlesztésében, a zeneszerző munkásságáról szerzett ismeretek továbbadásában.

Boócz Ferenc, a vegyeskar Krónikájának egyik szerkesztője, a kórus működéséről beszélve vette át a szót:

— Az énekkar ötventagú, közülünk már a kezdeti időszakban is aktívan tevékenykedtek a karéneklési mozgalom munájában. Részt vettünk a csehszlovákiai felnőtt énekkarok koszorúpályázatán, és sikerült elnyernünk az ezüst- és aranykoszorút. Két alkalommal Magyarországon is vendégszerepeitünk, és nagy sikerrel mutattuk be Kodály legszebb dalait.

— Miért kapta a Kodály

Daloskor nevet a kórus?

— Először is: igazán csak az utóbbi húsz évben kezdtük átérezni azt, hogy Kodály Zoltán itt élt Galántán. Az ő tiszteletére neveztük el így az énekkart Másrészt repertoárunkban jóval több Kodály-dal szerepel, mint más kórusoknál. Ez adja együttesünk igazi arculatát

— A kórusmozgalom sikeres folytatása, és jól bevált kezdeményezés — mondotta ismét Gálffy László — a galántai Kodály-napok rendezvénysorozata, melyet 1969-től háromévenként tartunk. Már az első Kodály- napi fesztivál is nagyon jól sikerült...

— Nemcsak jól sikerűit — vágott közbe Zelinka Julianna, aki egyébként énekta- námő —, hanem nagy hatással is volt: mozgalmasabbá vált a vidék zenei élete. Megnövekedett a gyermekkórusok száma, s a környező falvakban is sorra alakultak az énekkarok. Néprajzi csoportok kezdték meg működésüket, amelyek a népviselet, a szokások kutatása mellett népdalgyűjtést is végeznek. Közülük is kiemelkednek a nyitrai főiskolások, akik a „Kodály nyomában" elnevezésű akciójuk során felkeresik mindazokat a településeket, ahol a zeneszerző is járt hajdan.

Újra Boócz Ferenc vette át a szót:

— Az első Kodály-napok rendezvényein részt vett a zeneszerző felesége is. A népdalfesztivál sikerét és elismerését bizonyltja, hogy országos rendezvénnyé, sőt azt is mondhatjuk, nemzet közi kórustalálkozóvá nőtt ez a kezdeményezés. Az idén, június második felében rendeztük meg a harmadik Kodály-nápokat. A kétnapos fesztivál első ré szében dr. Sárosi Bálint zenetudós tartott előadást Kodály munkásságáról, és a

tatja be, aki maga Is szenvedélyesen igyekszik bemutatni másokat. Illés Endre mesteri Krétarajzai után, amely sorozatban saját kortársairól vall, csokorba gyűjtve műveik legszebbjeit, most a novellista Illés Endrével ismerkedhetnek.

20.05:

Nyitott könyv

Illés Endre: Örvények között

A kötetből, amely örvények között címmel jelent meg, négy novella került feldolgozásra. Illés ezekben nemcsak prózairól, hanem drámaírói erényeit is felvillantja, kikeresve az emberi élet jellemző, nagy pillanatait.

A négy novella: Alvilág, A hullaszekrény. Paradicsomlé, Örvények között.

A Nyitott könyv mai műsorában olyan író új könyvét muQ Mmm

■Wt'ál augusztus 89.", péntek

Ez utóbbi, a címadó novella hőse írnok az ezredirodán, s azáltal, hogy ő kezeli a katonának behívandók kartonjait, élet- halál ura — eszköze. Maga is eltöpreng e felelősségen, s egy napon kiemel egy kartont a behívandók közül. A háború befejezésével azután elindul, hogy megkeresse azt, akinek az éle- tütün p»--nMfnneat«Wé-T

népdalról. Ezt kővetően a gyermekkórusok mutatták be műsorukat. A második napon húsz felnőtt énekkar lépett fel, köztük a székesfehérvári VIDEOTON- énekkar. Mi azt szeretnénk, ha több magyar kórus venne részt az elkövetkező Kodály-napi rendezvényeinken!

Az eltelt utóbbi húsz esztendő tehát ékesen bizonyítja: Galántán és környékén még ma is szeretettel gondolnak sokan a zeneszerzőre. Igyekeznek meg valósítani Kodály Zoltán üzenetét — megteremteni a „nagy Harmóniát”.

Szalay Zoltán

Másodfokú egyenletek — nyároní

Az asztalon nyitott kockás füzet, benne megoldásra váró példák sora... — bár a naptár még augusztust mutat, s fürdőzők, kirándulók zsivajától hangosak a strandok, az utcák — mégis ilyen látvány fogadja azt, aki mostanában az egri főiskola kollégiumába látogat.

Hat megyéből csaknem százötven gimnazista tölti itt a szünidő utolsó heteit, hogy a Ho Si Minh Tanárképző oktatóinak, hallgatóinak segítségével felkészüljön az egyetemi, főiskolai felvételire. A tanárképző KlSZ-szer- vezetének tagjai az idén immár negyedik alkalommal szerveztek előkészítő nyári tábort, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei számára.

— Tulajdonképpen tavaly szeptemberben kezdődött Kihirdették a harmadik osztályban, hogy aki tovább akar tanulni jelentkezhet az egri tanfolyamra — emlékszik vissza a füzet gazdája, Podráczki Etelka encsi középiskolás. — A barátnőmmel, Nyitrai Ibolyával, azonnal elhatároztuk, jövünk.

— Miután válaszoltunk a felhívó levélre, — veszi át a szót Ibolya — teszteket, feladatlapokat, kérdőíveket kaptunk a főiskolásoktól, egész esztendőben, amelyeket batáridőre vissza kellett küldenünk. A helyes megoldásokat pontokkal értékelték.

— A legszorgalmasabb le. velezöket aztán meghívták Egerbe a hallgatók. Itt még

komolyabb, nehezebb munka vart rátok. Hogyan is készültök a jövő évi felvételire? Mi- ként telik el egy napotok a táborban?

Ló-veronai

Verona olasz város hírét, nevét eddig hárman népszerűsítették: Shakespeare, aki megírta a veronai szerelmesek, Rómeó és Júlia szomorú történetét, Paolo Veronese, a renaissance halhatatlan festője és a veronai felvágott, ami már nem olyan, mint a párizsi, de még nem olyan, mint a Pick szalámi.

(Egernek külön kis kapcsolata is volt Veronával. Még húsz esztendővel ezelőtt is egy erősen hámló sírkő tudatta a Hatvani-temetőben, hogy itt nyugszik Anton. .. gimnastische Künstler aus Verona. Egy tornász-művész, akit a sors vesztére idesodort. A fellángolt képzelet meg is rajzolta alakját. Bizonyára légtornász volt egy cirkuszban, amely itt ütötte fel sátrát a Törvényház helyén a régi vásártéren és lezuhant a magasból. Aztán a képzelet zuhant le a magasból. Kiderült az anyakönyvből, hogy éleme- dett korában halt meg termetes felesége mellett (vesztére) a Betlehem utcában. Mert ennek az utcának ez volt az eredeti neve, nem lévén semmi köze a Bethlen család egyik tagjához sem. Igaz, Betlehemhez se.)

Es most megjelent egy szerény kis felirat egyik egri üzletben: Ló-veronai. Kg. 26 frt. — A döbbenet moraja zúgott fel kebelembe. Lehetséges ez? Honnan vettek hozzá lovat ebben a ló-szürke világban, hogy még ide is jutott belőle?

Régen, az más. Ezelőtt harminc esztendővel bőven volt paripa-szelet, kanca-bonca, lófasírozott, lókolbász. De most? Mindegy, itt van és újabb dicsfénnyel övezi a veronai nevet. Ne csodálkozzék senki, ha éjfelen fehér alak áll meg a kirakat előtt. Júlia szelleme az, ő mondja kissé átalakítva, a helyzethez idomítva a hallhatatlan szöveget: Ó Lómeó, mért vagy

te Lómeó?.—

’por)

A kérdésre Kovács József, hatvani gimnazista válaszol.

— Már a legelső foglalkozás azzal kezdődött, hogy a tanár megkérdezte: most

akarunk-e dolgozatot írni, vagy a következő órán. Ügy ért ez bennünket, mint a hidegzuhany, hiszen a két és fél hónapos vakáció után bizony elszoktunk a tanulástól.

— Délutánonként a szemináriumokat minden csoportnak főiskolás hallgatók tartják — kapcsolódik a beszélgetésbe az esztergomi Valent Erika. Sokan közülük, — mint az oroszosok vezetője is — valamikor szintén jártak a tanfolyamra. Az órák általában este 6-ig tartanak, s aztán vacsora végeztével még neki kel látni az itthoni munkának !

— Házi feladat is van?

— Bizony még az is — sóhajt Etelka — egy évvel ezelőtt igazán nem gondoltam volna, hogy a nyár végén másodfokú egyenletekkel foglal- íkozom majd egész nap.

— Azért csak van mód a kikapcsolódásra is — ellenkezik Kovács József. — Hiszen nemrég jöttünk, de már voltunk moziban, jártunk strandon, a várban, s bejártuk a Lyceumot, a könyvtárat, a csillagdát is. Jó lesz majd ide járni.

— Olyan biztos vagy benne? — nevetnek közbe a lányok.

— Csak több esélyünk van így! — Elkomolyodva folytatja. Hiszen már a levelezésnek is rengeteg hasznát láttuk. Olyan dolgokra ébredtünk rá, amire idáig oda sem figyeltünk.

— Jegyekben is tükröződött a fejlődésetek?

— Hát... Maradt az ötös!

— Biztonságot szerzünk ezen a tanfoyamon. Azt hiszem ez a legfontosabb — summázza a hatvani fiatalember az elmondottakat. — Fölmérjük tudásunkat, új szempontok szerint rendszerezünk, rábukkanunk az elhanyagolt területekre és gyakorlunk, gyakorlunk. Minderre otthon, irányítás nélkül, nem igen lett volna lehetőségünk. Itt szinte egymást késztetjük a tanulásra. E mellett képet kaptunk arról is, hogyan, zajlanak le a felvételik.

— Szeptembertől folytatjuk a levelezést — mondta Ibolya — s tavasszal még egy hétre ellátogatunk Egerbe. És aztán már valóban csak a vizsgák; az érettségi és a felvételi vannak hátra.

— Jó lenne már ott tartani — sóhajt szobatársnője, Etelka — de hát addig még rengeteg matekpélda vár rám. Hiszen még a mai leckével sem vagyok teljesen kész.

— Megmutatnád nekem is, milyen anyagrésszel foglalkoztok — fordult Jóska hozzá. Tudod, a másik szakomul a matekot választanám, és így ez is nagyon érdekel.

— Hát persze... látod az egyenletek... S összehajol a két fej a kockás füzet fölött.

Németi Zsuzsa

Szervizkocsi járja az iskolákat

Sajtótájékoztató a tanszerellátásról

Teljesen kielégítették az általános iskolák tanszerigényeit, az új tanévben elegendő kísérletező eszköz áll majd a diákok rendelkezésére — erről tájékoztatta Koren István, az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat vezérigazgatója csütörtökön az újságírókat a Magyar Sajtó Házában.

Az Oktatási Minisztérium által kijelölt, a fizikai, kémiai, biológiai tanulói kísérletezést segítő 113-féle taneszköz mellett az általános iskolákban nem lesz hiány a hagyományos audiovizuális technikai oktatási segédeszközökből sem. A diavetítők, lemezjátszók, magnetofonok és térképek az iskolákban vannak, s —minthogy tovább bpvült az Oktatási Minisztérium megszabta alapvető taneszközök jegyzéke — az új tanévben jónéhjány matematika-oktatási eszköz segíti e tantárgy megértését, s a tanulók sokhelyütt megismerkedhetnek az írásvetítővel, s néhány új sportszerrel is.

Biztató a jövő is: megkezdte a termelést a vállalat debreceni tanszerüzeme, s a szolgáltatás javítására szeptember 1-től új szervizkocsi járja majd az iskolákat.

(MTI)

PÖSFAI H. JÁNOS:

Hontalanok zsákutcája

3.

Állandóan készültek haza

kap- útján. beteg, látni, A leHoffmannák levelet tak a Vöröskereszt „Sógornőjük súlyos ha életben akarják azonnal menjenek...’ velet Jénában keltezték, valamikor a negyvenes évek végefelé. A házaspár nem tétovázott, Hoffmanné mindenképpen látni akarta egyetlen húgát. Vonatra szálltak; s elindultak az ismeretlen felé. Ausztriában, valahol Salzburg közelében, megállították a vonatjukat. Igazoltatás. Akinek nem voltak kellő dokumentumai, nem sokat teketóriáztak vele. A Hoffmann házaspárt is leszállították a vonatról, betették őket egy lágerbe. Az akkor még fiatal asszony hiába tiltakozott, hiába mutogatta a Vöröskereszt levelét, nem számított. Azt mondták : a háborúnak még nincs vége, csak fegyverszünet van.

A Hoffmann házaspárnak ekkor kezdődött igazán a háború.

Hetekig dűli) a harc köztük és A

között. Magyarokkal találkoztak. Kétségbeesésükben végül is megtalálták azokat, akik segíteni tudtak. A gépszerelő szakmunkás idehaza hosszú ideig dolgozott egy cipőüzemben, mint felsőrészkészítő. A feleségének is ez volt a szakmája. Ennek most nagy hasznát vették. Egy öreg cipőkészítő vette őket pártfogásba. Munkát, kenyeret adott nekik s kiszabadította őket a lágerből.

Most már ők kezdték kutatni a sógornőt. Meg is találták, de nem a Vöröskereszt segítségével. Kavelaar- ból érkezett a válasz. A házaspár el is jutott Nyugat- Németországba, megtalálta a rokont. Hoffmanné húga közben meggyógyult, férjhez ment, s akkor úgy látszott, hogy visszaút nem vezet Magyarországra. A , kitűnő szakmunkás alkalmi munkát vállalt, később „stampe- rezett”, azaz bélyegzett a munkanélküliek táborában.

— Egyszer jött egy német, 24 taxija volt. Azt kérdezte, nem mennék-e el hozzá, a javítóműhelybe. Elmentem.

Egy idő múlva ismét stem- perezett, majd egy lakatos- uzemtoe-k-erüit.

— Volt egy testvérház, abban béreltünk lakást...

A testvérház afféle társasház volt, de nagyon sokat kellett fizetni érte. Hoffmann egy nagyobb céghez került esztergályosnak, ahol több pénzt ígértek. Ágyútalpakat készítettek, mintha tényleg nem ért volna még véget a háború.

— A vállalkozó egy ember után húsz márkát kapott a megbízóitól. Nekünk 2,80-at fizetett belőle. Az övé volt a haszon, a mienk a munka.

Aztán egy kályhagyárba került, majd végleges munkahelyére, a Langen u Sohn- hoz, Krefeld Linbe.

— Nem volt rossz ez a munkahely, pénzt is kerestem. Béreltem egy kis lakást. Az életünk ennek a kis lakásnak a falai közé szorult. Még Ausztriában meglett a kislányunk, csak a családomnak éltem. De már évekkel ezelőtt megvettem ezt a kis telket itt Szelestén, s tervezgettünk, hogy házat építünk rá.

A ház el is készült, Hoff- mannék már benne laknak, csupán a külsejét kell rendbe tenni. Szeledén, a szülőfaluban, par- száz méterré a»-arborétum közepén álló kas télytól, ahol hajdanában < báró úr lakott.

— Milyen volt odakint a életük?

— Volt jó is, rossz is.

— Miért? Mi volt a rossz!

— Az uram kitűnő mun kás, megesett, hogy érte jöt tek a gyárból. Legtöbbszö még vasárnap is dolgozott Keresett is szépen, mégser, éreztük jól magunkat. Soka fizettünk a lakásért, a kosz tért. Főleg az utóbbi évek ben feje tetejére állt min den. Mi idehaza építkeztünk de Krefeldben meg kellel élnünk...

Hoffmannak kétszer vol infarktusa.

Magdaléne, a kislányuk most huszonhárom éves.

— Nem kívánkozik sza?

— Nem, nem. Soha nerr. akarok Németországba men ni, itt van az én hazám — mondja hibátlan magyarság gal.

A szülőket dicséri, hogy i kint született gyermek eny- nyíre tisztán, szépen beszél az anyanyelvét. Ha semmi nem árulnának el magukról, akkor is sok minden' megsejthetnénk Hoffmannék ról-, kitartó, álhatatos és tü relmes negyedszázadukról amelyben állandóan készültek haza.

ütsz•

(FobytatjVik^