Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

^agyosu iaiKtüietiei, határozottsággal Nem kisebb horderejű tá- .mát tűz-ut napirendre a kö­zelmúltban a füzesabonyi járási part-vegrehajtóbizo t- ság, mint azt, hogy a járás ipari, mezőgazdasági üzem á, termelő egységei miként hí j- tottak végre a Központi E - zottság 1974. december 5-i határozatát, illetve a pár - szervek, pártalapszervezetek miként segítették a határozat megvalósulását. í Gondok, problémák 'Mind a végrehajtó bizott­ság elé került jelentés, mind pedig a hozzászólók megál­lapították, hogy a pártszer­vek és az alapszervezetek testületi üléseken tárgyalták meg a határozatból adódó helyi feladatokat s a tenni­valókra nem csupán a párt­tagságot, hanem a párton* ‘ kívülieket is mozgósították, A járás üzemeiben dolgozó 269 szocialista brigád (több, mint háromezer fővel) is be­kapcsolódott a feladatok eredményes megvalósításába. Mégis, mint ahogy a szám­vetésből kiderült, elég sok gond, probléma merült fel az elmúlt hónapok során. A járásban az állami és szö­vetkezeti Ipar termelési üte­me az év elsó hat hónapjá­ban azonos volt az elmúlt év hasonló időszakával, de a tervhez viszonyítva 6,2 szá­zalékos lemaradás mutatko­zott. Egyes termelő üze­meknél az átlagosnál is sú­lyosabb gondok jelentkez­tek. A füzesabonyi Javító, Szolgáltató Ktsz például vesz­teséggel zárta az első fél­évet. A szövetkezetnél a ter­melési mutatók igen kedve­zőtlenül alakultak, a ter­melési kiesés például meg­közelítette a 2 millió 400 ezer forintot, főként azért, mert az export akadozott A járás legjelentősebb ipa­ri üzemében, a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárában sem sikerült tel­jesíteni az első félévi tervet. A tervteljesítés mindössze 93.2 százalékos volt. A ki­esés alapvetően az év első negyedében következett be, amikor a gyár nem rendel­kezett a termékek előállítá­sához szükséges alapanyag­gal. A gyár vezetői megpró­báltak intézkedéseket ten­ni a termelési szerkezet kor­szerűsítésére, valamint nagy­mértékben csökkentették a r^daságtalan termékek gyár- iását. Az intézkedések elle­nére is komoly kiesés kö­vetkezett be az exportnál, az első félévi exporttervet nak 38,1 százalékra sike­rült teljesíteni. Elgondolkoztató a jelen­tésnek az a megállapítása is, hogy összességében romlott a gyártmányok önköltsége is, t mely főként a költségek nö­vekedése, a termelés vissza­esése, valamint az egyes gyártmányok gazdaságtalan, sága miatt következett be. S érdemes a végrehajtó bizottság azon megállapítá­sára is felhívni a figyelmet, hogy az állami es szövetke­zeti ipar területén az is probléma, hogy a tervek vógrehsitásávai nem megfe­lelően foglalkoznak. A dol­gozó kollektívák nem kap­ják msg a szükséges infor­mációkat, s miután a ter­vek tudatosítása nem megfe­lelő módon történt, így a végrehajtás során a dolgo­zók részvétele nem érvé­nyesül megfelelően. \ járás gazdasági életé­ben igen nagy szerepet töl­tenek be a mezőgazdasági nagyüzemek. A jelentés sze­rint az időszerű munkákat az üzemek időben elvégez­tek. A gazdaságos termelési szerkezet kialakítására ko­moly intézkedések történ- kőt termelőszövetkezet a zöldségtermelésre, négy t mmel "szövetkezet és a Fü* z?r*tbonyl Állami Gazdaság a cukorrépa-termelésre szako­sodik, Három termelőszö- v"tkezet között. f’korrépa- tprmeiési társulás Jött lét­re. Nem c«upán az időjárás Az eredmények mellett azonban gondok is adódtak. A kalászosok termésátlaga például az elmúlt évi átlag- termeshez képest majdnem hét mázsával csökkent. Nem vitás, hogy a gyengébb ter­mésátlag kialakulásához hoz­zájárult az elmúlt évi rend­kívüli időjárás, is, de mint a végrehajtó bizottság tagjai megállapították, esetenként közrejátszottak a vezetési fogvatékosságok, a nem kel* lő időben és minőségben végzett munka is. Az állattenyésztésben is vannak gongok, a vitatha­tatlan eredmények mellett. A szarvasmarha-állomány a közös gazdaságokban ugyan növekszik, de a háztáji gaz­daságokban — sajnos — csökken. S amíg például az ossz sertésállomány növeke­dett, az anyakoca-állomány öt százalékkal csökkent. Probléma, hogy a szarvas­marha-férőhelyek korszerű­sítése. a technológiai felsze­reltség elmarad a kívánt szinttől. Több gazdaságban változatlanul a vegyes hasz­nosítású tehénállomány tar­tására törekszenek, ez is az egyik oka annak, hogy a járásban a tejtermelés (egy tehén átlagban évente 1979 liter tejet ad) jóval alatta van a gazdaságosság hatá­rának. Továbbra is gond, hogy bár javult a termelő- szövetkezetek erő- és mun­kagép-ellátottsága, még min­dig igen sok elhasználódott, korszerűtlen gép dolgozik. Az erőgépek többségét még mindig a kisteljesítményű traktorok alkotják. A járásban is — akárcsak országosan — az egyik leg­nehezebb „téma”, a beruhá­zások kérdése. A jelentés szerint az előirányzott beru­házásoknak mintegy 43 szá­zaléka valósult meg, tehát kevesebb a tervezettnél. Ál­talában az építkezési jelle­gű beruházások lassabban, a gépi beruházások gyorsab­ban valósultak meg. Baj van a lervszerüséagfl A jelentés megállapítja, hogy a beruházások tervsze­rűsége még mindig nem ki­elégítő. Továbbra is sok a hiányosság a mezőgazdasági üzemeknél a döntések elő­készítésében, de az is meg­fogalmazódott, hogy a ter­vező és kivitelező vállalatok „hozzáállása” sem kielégítő, A mezőgazdasági üzemek beruházásait kis összegűnek tartják, így csak kényszer- hatásra vállalják. _ A beru­házások kivitelezési Ideje nem csökken, az áthúzódott beruházások megvalósítása, üzembe helyezése nem elég gyors. Várható, hogy néhány ilzi-mbert rlem tudják az év végére sem átadni a szük- eéfes létesítményeket. A takarékosság terén a benzin és a szén felhaszná- Iteárál er'dmenyek vannak, de nőtt a villany és a gáz- o'aj fogvasz'ása, Ez részben amiatt van, hogy új energia- fogyasztók leptek be, de r'v7,ben amiatt, is,p hogy né­hány hplyen elavult, rossz h fokú gépeket is üze­meltetnek. S még egy meg­állapítás: nem kielégítő a törekvés továbbra sem az importanyagok csökkentésé­re! a h°lvi anyagok jobb felhasználására. A jelentés vitája során az is felvetődött, hogy néhány helyen bizonyos szemléleti problémák is mutatkoztak és mutatkoznak. Így például néhány vezető a Központi Bi­zottság hatáiozatát leszűkíti, s csupán az anyag- és ener­giatakarékosságot érti alatta. A határozat pedig komplex módon az egész gazdasági, gazdálkodási tevékenység ja­vítását célozza, aminek ter­mészetesen része a takaré­kosság is. Megfogalmazódott az te, hogy a munkát — minde­nütt — nagyobb fegyelem 1 mel, határozottsággal és len­dülettel keil folytatni, hi­szen csupán így lehetséges a kitűzött célok valóravál- tása. S azt is el kell érni, hogy minden területen meg­valósuljon és hatékonnyá váljon a pártszervek, alap­szervezetek termelést irá­nyító, segítő és természete­sen ellenőrző munkája is. A végrehajtó bizottsági ülés munkájáról teljes ké­pet nem lehet adni, de azt meg lehet állapítani, hogy a féléves munkáról készült számvetés ráirányította a figyelmet a fejlődést gátló tényezőkre, és hozzájárult, hogy az eddiginél sikeresebb munka alakulhasson ki a já­rás területén.' Kaposi Levente Gabonasilők sorozatban Ménföcsanakon nyolc, egyenként 23 méter magas gabonasiló tartály épül a Ga­bonafelvásárló Vállalat részé­re. A 16 millió forintos beru­házást februárban kezdték és a tervek szerint decemberben adják át a silókat. (MTI-fotó — Hadas János felv. — KS) m Együttműködés a kereskedelemben ■ Utazik az ABC *• ■ Összefogás a jobb ellátásért Van a Dunán innen egy so­kak számára évek óta ered­ményesen tevékenykedő, meglehetősen nagy kereske­delmi szervezet, amelynek a munkájával Hevesben is na­ponta találkozunk — valójá­ban azonban alig tudunk ró­la valamit. — A terület ellátásának ja­vítására, a fogyasztói igények tökéletesebb kielégítésére született — kezdte érdeklő­désünkre a bemutatását Csépány Ferenc, az alapítást kezdeményező Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — Kö­zép-magyarországi Élelmí- szerkereskedelmi Vállalatok Egyesülése néven, eredetileg hat testvércég társult, idő­közben pedig további kettő kérte felvételét. Így most már hét megyében dolgozva ipar­kodunk célkitűzéseinket meg­valósítani. A „KÉVE" — így|rövidítik az egyesülést — szerepet ját­szott már a IV. ötéves terv kialakításában is. Mint meg­tudtuk: összehangolta a tag­vállalatok üzletpolitikai irányelveit, közös beszerzé­sekkel biztosított gazdasági előnyöket a résztvevőknek. A távolabbi városok, községek számára is kihasználta a Ikis- határmenti forgalom lehető­ségeit, együttműködést te­remtett például a Magyar Édesiparral, az egyes tájegy­ségek termelőivel, hogy csak néhányat említsünk. így az­tán színesedett, gazdagodott az üzletek választéka, csök­kentek az egyes szezonális cikkek terítésének gondjai is. Emellett, a szervezeten be­lül sor került már például beruházási tervek adaptálá­sára is. Ennek következtében jutott más vállalathoz is &z egri La jós városban, illetve Heves megye egyéb települé­sén hasonlóan felépített, be­rendezett ÁBC-áruház doku­mentációja, s így szeretnék megvalósítani a sástói, leen­dő üzletházat amelynek ere­detije történetesen Békés megyében van. Esetenként tapasztalatcseréket rendeznek a vállalatok szakterületein dolgozó vezetők számára, az utánpótlás nevelésére, erősí­tésére évről évre rendszere­sek a tanulók versenyei. A harmadéves fiatalok legutóbb Gyöngyösön, ezt megelőzően pedig Egerben mérték össze a tudásukat. Mindkét esetben a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, miután a versenyszabályok értelmében mindig a kupavé­dő csapat rendezi a kővetke­ző vetélkedőt, s megyénk együttesének része lehetett ebben. — Az egyesülésnek igazga­tói tanácsa, titkára, árufor­galmi és gazdálkodási mun­kabizottsága van'— hallottuk Csépány Ferenctől — s a tes­tületek rendszeresen ülésez­nek. Mindig másutt kerül sor a munkaértekezletekre, s a határozatok tulajdonképpen helyi, igazgatói utasítások formájában kerülnek az egyes vállalatok hálózatába. Leg­utóbb például Nyíregyházán tartottunk igazgatói tanács­ülést, s ezen, egyebek mel­lett, a takarékossági intézke­dési tervekkel kapcsolatos ta­pasztalatok kerülték napi­rendre, különböző módszer­beli tájékoztatást adtunk egymásnak, illetve a közgaz­dasági szabályozók várható változásairól esett szó. Gaz­dasági munkabizottságunk .szeptember 9-én, Vácott ke­reskedelmi helyzetelemzéssel foglalkozik. Áruforgalmi munkabizottságunk pedig szeptember 46-án ül össze Szolnokon, s a szezonváltás feladataival foglalkozik, a jövő évi szállításokról tár­gyal. A Belkereskedelmi Minisz­térium is rokonszenwel ' vi. seltetik az egyesülésiránt: fi­gyeli munkáját, törekvéseit, felhasználja jelzéseit, mérle­geli, figyelembe veszi a kü­lönböző technikai kérdések­kel, ártémákkal, bérrel, anyagi érdekeltséggel össze. Aki közigazgatási pályára lép, cseppet sem irigylendő. Mindenért okolják, ami rossz, ami nem sikerül. S elfeledkeznek róla, ha ér­deméből dicséretes dolgok történnek fal in, városon, aszerint, hol szolgál. Tóth István, hatvani lé­vén, itt szegődött el szelle­mi ínségmunkásnak még az 1940-es évek legelején. Előbb a községi elöljáróságon, majd a városi tanácsnál vészelt át nehéz Időket. De mindmáig nem bánta meg a kezdő­lépést! — Számszaki ember va­gyok, hívtak sokfelé har­mincnégy esztendő alatt, ígértek magasabb fizetése­ket, mégsem tudtam elsza­kadni a közigazgatástól — mondja most, hogy a taná­csok megalakulásának ne- . gyedszázados évfordulóján felidézzük életpályáját. — Valóban nem hálás a mi posztunk, de vigasztal ben­nünket a fejlődés, aminek a nyomai azért letörölhetetle- nek egy-egy település arcá­ról. Liszt, zsír, cukor A községi szellemi ínség- munkásból. 1950-ben, ami­kor a várossá alakult Hat­tanácsát életrchívíák. Negyedszázad a hatvani tanácsnál [fricskától az érdemrendig kereskedelmi felügyelő lett. — Bezzeg meg voltunk áldva, hiszen éppen csak megszűnt a jegyrendszer! Lejárhattuk a lábunkat, mi - re az alapvető élelmezési cikkeket biztosítottuk a la­kosságnak. De még annyi utánjárás sem volt elegendő. Sokszor sorban várakoztak az emberek lisztért, zsírért, cukorért a földművesszövet­kezeti és állami üzletek előtt... Bevallom, másik munkaterületem, a mezőgaz­dásági osztály , sem mutat­kozott könnyebbnek. Ponto­san a termelőszövetkezeti csoportok szervezésébe poty- tyantam, elsőként a Kos- suthért tartozván felelősség­gel. Püspöki Mihály volt az osztályvezetőnk, autó egy fia sem, ő maga fabrikált egy kétkerekű bricskát, azon közlekedtünk a széles határ­ban. Hetente kellett jelen­tést szerkesztenünk a mély­szántás, vetés, betakarítás állásáról, s az mutatkozott a legbiztosabbnak, ha mi szed­tük össze a hozzá való ada­tokat) Vizsga és érdemrend Eközben Tóth István nem feledkezett meg,, hogy a jobbára gazdasági, pénzügyi feladatok jó ellátásához szükséges tudományt meg­szerezze. Belkereskedelmi szaktanfolyamokat végzett, az adóhivatalhoz kerülvén pe­dig sikeres vizsgával zárta a négyéves igazgatási oktatást. Nős, családos ember volt már ekkor, s nem kis le­mondásba került hetente utazgatni Egeibe a különbö­ző foglalkozásokra. Viszont egyre megbecsültebbé vált a tanácsnál, olyannyira pedig, hogy 1970-ben a főkönyvelő- 'ség főelőadójává avanzsált. S még akkor nem említet­tük különböző társadalmi funkcióit! Huszonkét esz­tendeje gazdaságfelelőse a közalkalmazottak szakszer­vezetének, benne van a vöröskereszt szervezet szám- vizsgáló bizottságában, utóbb pedig a döntőbizottság elnö­ke lett. A kormány nyilván ezt a sokrétű, áldozatos te­vékenységet honorálta né­hány esztendeje, amikor a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával tüntette ki Tóth Istvánt. Négyes lottó Aki azt hiszi, hogy eny- nyivel kimerült egy tanácsi főelőadó mindennapos élete, csalatkozik. A csendes, sze­rény tisztviselőnek — a Pe­tőfi utcai ház mellett —van kétszáz négyszögölnyi kert-, je, ahol kora tavasztól ké­ső őszig munkát talál még magának. Zöldség, gyümölcs, ezek adják ki a kertet. S akkor elégedett igazán Tóth István, ha ház körüli tény­kedése nyomán haragoszöld paprikák, nagy fej káposz­ták, édes szőlőfürtök gazda­gítják a konyhaasztalt. Szórakozás? Főleg a spor­tot, a futballt kedveli. Míg sógora a MÁV HAC-ban kergette a labdát, kint volt mindé/ hazai meccsen. Most már inkább a televízió elé telepszik, jobb együttesek játékában gyönyörködik. És ott a totó, meg a lottó! Utól> bit szerencsével űzi, hiszen mikor az adócsoportnál dol­gozott, hetőjüknek sikerült egy négyes. Valami hatezer forint ütötte mindenkinek a markát. Miért jobb most? Ezt kérdeztük búcsúzóban Tóth Istvántól, miután elég­gé kesernyés szájízzel em­legette a második világhá­ború alatti éveket, s a koa­líciós időket. Nem sokat kés­lekedett a válasszal. ' — Tisztességesen fizetnek bennüpket, s több az elisme­rés. Nem az érdemrendre gondolok elsősorban, hanem az egész légkörre, ami a tanácsi dolgozókat körülve­szi. Mindenütt számon tar­tanak bennünket, mindenütt számítanak ránk. Ez pedig olyan poaitívum, amit csupán anyagiakkal nem lehet egyensúlyban tartani. — Szóval, ha újra kezd­hetné? — Csak ide jönnék a ta­nácshoz. Isméílym, nagyon előtérben vagyunk, sűrűn csattan rajtunk az ostor méltatlanul, de amit vég­zünk, annak igen nagy kö­zösség, egy egész település lát ja hasznát... függő előterjesztéseit. Éppen nemrégiben például országos megvalósításra alkalmas min­tarendszerül is elfogadta a gyöngyösieknek a tagvállala­tok között már alkalmazott gtp, adatfeldolgozási módsze­rét. — Úgy véljük, hogy az együttműködésünk hasznos valamennyiünk számára — mondta a gyöngyösi vállalat igazgatója —, a már említet­tek mellett, az összehangolt munka következtében, a ko­rábbinál eredményesebb a piackutatásunk, jobb a rek­lám és propaganda, sikere­sebbek például az árubemu­tatóink. Szeretnénk azonban még előbbre lépni... Már ko­rábban és többször is felve­tődött, a még erősebb kapcso­latok kialakításának, a haté­konyabb munkának a gondo­lata. Szó volt bizonyos közös alapok létesítéséről, olyanok­ról, amelyek segítségével sokkal közelebb vihetnénk egyik vagy másik vállalatot céljai eléréséhez. Lehetnének akár közös, nagy raktáraink is 'egy-egy terület ellátására, a szállítások gyorsabb, gaz­daságosabb elvégzésére. Ezek­ben a kérdésekben azonban, sajnos még nem sikerült egy­öntetű megállapodásra jut­nunk, viszont reméljük, hogy előbb vagy utóbb létrejön a közös megegyezés, s ebből valamennyien ismét profitá­lunk. Gyóni Gyola A vendégnek — Luca székét ? Jó másfél éve, hogy Eger­ben — „ideiglenes jelleggel'', szükségmegoidásként —r bő­víteni kezdték a piaci vá­sárcsarnokot. ' A tervek, a munkák vadonatúj épületet ígértek. Olyant, amelyben — többi között — helyet kap­nak majd a vendéglátók is. Akik végre kulturált környe­zetben mérik az italt, sütik, árusítják a lángost, a flek­ként, a hurkát, a kolbászt, a halat, s még ki tudja mi mindent, ami jó falat. S e sok finomságot természetesen kulturált módon fogyaszthat­ják is a vendégek: asztalok­nál, padra ülve, esetleg er­nyők alatt. Nos, az újabb csarnok — ha az ígért határidőnél ké­sőbben és az eílcépzeltnél sze­rényebb kivitelben is, de — elkészült. A vendéglátók pa­vilonsora azonban még min­dig csak álom. Az egymás mellé épített helyiségek ugyanis félbehagyottan, üre­sen ásítoznak a közeli építke­zés deszkapalánkja mögött. Vagy inkább: sóhajtoznak. Mert némelyiküket — szo­rultságból-e, vagy kritikai szándékkal — illemhellyé változtatták... Ami meglehe­tősen lehangoló. Az épület és a helyiségei — hangsúlyozni sem kell — jobb sorsra érdemesek. A ter­vezett vendéglátó egységekre szükség van a nagy forgalmú város élénk piacán, miután a tér más helyén levő bódék fe­lett —, hogy finoman fejez­zük ki magunkat — régen el­járt az idő. Luca széke helyett — jöj­jön hát végre az a pavilon­sor! f—ni) Nmusönd Moldvay Győzd 1976. augusztus 28,, csiiUu^nai

Next

/
Thumbnails
Contents