Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

Megértettük-e az idők szavát?

C

gy tűnik nem. Vagy legalábbis nem eléggé.

Amikor a Központi Bízott, »ág átfogó és ésszerű taka- rékoss&gi intézkedés bevetőét sürgette az egész népgazdaságra kiterjesztve, sokan — ma kevesebben, de még mindig akadnak — r1”'etlen okra vezették visz- s^a a takarékossági elv meghirdetését. Ez az ok eddig a kedvezőtlen világpiaci hatás volt. Az emelkedő nyersanyaga >ak és energiahordozók árai tették szükségessé, hogy szigorúbban gazdálkodjunk — vélekedtek az emberek.

Az igazság az, hogy a kedvezőtlen világpiaci hatástól függetlenül már régen itt volt az ideje, hogy a kor szellemének és követelményének megfelelően gnzdálkodjunk. Ezt több — nem sok — vállalat már a Központi Bizottság állásfoglalása előtt saját, jól felfogott érdekében megtette. De nem ők voltak többségben. A megtett intézkedések hatására takarékossági tervek készültek a nagyüzemeknél és számszerűen ki lehetett mutatni, hogy hány és hánv tízmilliót lehet megfogni, ha jobban odafigyelünk a munkákra.

A nagy számokat olvasgatva önkéntelenül is felmerül két kérdés. Az első: Ha újra és újra nem hívják fel nyomatékosan a figyelmet a takarékos gazdálkodásra, még meddig csordogált volna el haszontalanul zsebünkből teljesen fölöslegesen a pénz, s az is elgon- - dolkodtató, hogy milyen gazdálkodás folyhatott annál a vállalatnál, ahol súlyos tízmilliókat lehet megtakarítani egyszeriben. Eddig miért nem lehetett? i A másik kérdés mér tovább mutat. Vajon vezetőink többsége megérti-e, hogy a számokon, kimutatásokon túl a takarékossági f intézkedés legfőbb követeí- f ménye az, hogy szemlélet- I lien, gondolkodásmódban ' igazodjunk a mához.

I Vajon mit értett meg az a ■ vezető az egész elv lényegéből, aki úgy „takarékoskodik”, hogy gmikor elfogy a vállalatnak engedélyezett kilométer — gépkocsihasználatról van szó — akkor igénybe vesz taxit, folytatódik azzal az utazgatás, mert azt már máshová is el lehet számolni, lényeg az, hogy vállalat saját autói a megengedett kilométert fűtötték la

Ahelyett, hogy megérte?

' nénk végre, nekünk nem papírom, kimutatásokban, ellenőrizhető táblázatokban ken takarékoskodni, hanem a való életben.

Az élőbb említett gépkocsi példának azonban van egy másik oldala is. Hé mondjuk elfogyott a vállalatnak a kflométerkerete, de az. igazgatónak ott kell Tenni időben egy olyan tanácskozáson, ahol 20 millió forintos üzletet köthetne, akkor ne fizessen ki kétezer forintot taxira? Ésszerűen kell takarékoskodni, s ex bizony nem könnyű.

! Ehhez szükséges az Is, ihogy az elvárások ne formálisak legyenek, szükséges az is, hogy szakmailag és politikailag a helyzet magaslatán, álló okos, önálló döntésre és cselekvésre képes vezetőink — szerencsére egyre többen varrnak —'irányítsák a vállalati, üzemi, intézményi kollektívákat, szükséges az is. hogy kinőjünk a kissé hosszúra nyúlt gazdálkodási kamaszkorból.

Talán túl sokéig tartott az a varázslat, amikor először birtokba vettünk egy országot és valahogy úgy voltunk, mint a kamaszodó fiú, aki azt gondolja, hogy a papa pénztárcáig végtelen, bármikor bármiért bele lehet nyúlqj és soha nem fogy el a zsebpénz.

Azóta magunk mögött hagytuk a kamaszkort. De vajon, kinőtt-e a kamaszkorból az a termelőszövetkezeti elnök, aki arra a kérdésre nem tudott választ adni, hogy hány szakmunkás

dolgozik a vezetése alatt álló termelőszövetkezetben?

Mit gondoljunk egy olyan vezetőről, aki úgy óhajtotta megvalósítani * a takarékosságot, hogy kevesebb műtrágya felhasználását irányozta elő a gar#'aságban, úgy általánosságban véve. Kinek lesz ez takarékosság?

Az ilyen vezetőre — aki jelentésben. statisztikában mindenáron ki akarja mutatni, hogy ő takarékos, hogy igazolja, magáévá teszi a nagy gondokat — azt kell mondani, hogy nem értette meg az idők szavát. Néni értette meg, hogy nem a felettes szervek kedvéért kell ésszerűen gazdálkodni, hanem azért, mert a mai világ bonyolultan berendezett ezer és ezer kapcsolási szállal átszőtt világában a hibák, hiányosságok láncreakciója sokszoros erővel üt vissza, és nemcsak arra, aki a hibát elkövette, hanem mindany- nyiunkra.

Az új helyzetek új megoldásokat, sokszor a hagyományos értékrenddel és a kialakult szokásokkal szakító módszereket követelnek. Egyik fiatal termelőszövetkezeti elnökünk időelemzést végeztetett a növénytermesztésben dolgozók között. Kiderült, hogy a tízórás napi munkaidőből csupán hét és fél órát töltenek el aktív munkával. Kísérletképpen bevezette a részleges nyolcórás munkaidőt és kiderült, hogy a hatékonyság a sokszorosára emelkedett.

Az elv lényegének megértéséről tanúskodik annak a termelőszövetkezetnek az intézkedése, ahol például pénzt költöttek a takarékosságra. Tízezer forintért elvégeztet-, ték az áramfogyasztás felülvizsgálását az üzemen belül és kiderült, sok olyan hely van, ahol annyira kevés áramot fogyasztanak, hogy' többe kerül a leves, mint a hús. Ezeket az egységeket kiiktatva kamatostul térül meg a vizsgálat összege. Ugyanez mondható el a táblák talajtani vizsgálatáról. A 'laboratóriumi elemzések műszeres pontossággal mutatták ki, hogy melyik föld- darabnak mik a tápányag- igényei, s így már ténylegesen lehet takarékoskodni a műtrágyával.

Az pedig egyszerű intézkedés dolga volt ugyanebben a termelőszövetkezetben, hogy a nagy teljesítményű gépek több műszakban; minden percet kihasználva dolgozzanak és ne a szín

alatt álljon a drága valutáért vásárolt gép.

Sorolhatnánk még a jó példákat, mert azok is vannak bőven, és szerencsére azok vannak többségben. Azt is meg kell említeni, hogy sok helyen ma már külön szállítási előadó foglalkozik az anyagmozgatás kérdéseivel, s olyan egyszerű, de igen hasznos, intézkedések is beletartoznak a takarékos gazdálkodás keretébe, hogy például kis távolságra nem szabad igénybe venni teheráutót — ha még megvan, ki kell használni a régi fogatokat — hosszú útra pedig nem szabad szállítást szervezni Zetorokkal, vontatókkal, mert a tehergépkocsi minden tekintetben hasznosabb. Gyorsabb és olcsóbb is.

Az is a mérleg pozitív oldalát gazdagítja, hogy egyik tsz-ünk nyolc erőgépet selejtezett ki, miután felülvizsgálta a traktorok paramétereit. Az elöregedett gépek ugyanis többet vittek el a konyháról, üzemanyagban, alkatrészben, állásidőben, mint amennyit hoztak.

Van tehát jó példa és legyen még több! De nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy látszat takarékosságra,, formális intézkedésekre nincs szükségünk.

Arra sincs szükség, hogy kampányt csináljunk a takarékosságból. Nem arról van ugyanis szó, hogy most egy ideig meg kell húzni magunkat, még kevésbé árról, hogy értelmetlenül spórolni kell egy darabig. Arról van szó, hogy ma már és a jövőben még inkább a lényeg megragadását kérjük számon a gazdálkodást irányító vezetőink szemléletéből, amelynek konkrét, kimutatható, számokkal, adatokkal, életszínvonallal bizonyítható következményei lesznek. De nem megfordítva. Nem úgy, hogy a mai élet kívánalmaiból csak any- nyit értsünk meg, hogy most mindenképpen olyan Intézkedéseket kell tenni; ami tetszetősen és jól adminisztrálható.

E

rről ugyanis a legkevésbé van szó. Arról már annál inkább, hogy !meg tudjuk-e állni helyünket íaz élet egyre gyorsuló tempójában, az egyre magasabb követelményeket támasztó valóságban.

Szigethy András

Csányról, főleg a csányi kertészetről a megyében, de az ország távoli vidékein is, a legtöbb embernek a dinnye, a dinnyések, jut az eszébe. Ha valahol ugyanis nagyobb területen dinnyét termesztenek, ott csányiaknak kell lenniük, mert csányiak nélkül kevés a remény a jó és bőven termő dinnyére.

A csányi termelőszövetkezel kertészetében mégis elenyésző részarányt képvisel a dinnye.

— Valahogy úgy áll a dolog — tájékoztat fiai György, a kertészeti ágazat vezetője —, hogy Itthonra már nem marad vállalkozó. A legtöbben szívesebben mennek távolabbra része® dinnyésnek.

— Mekkora a dinnyeföld- jük az idén?

— Mindössze 12 hektár. Ez viszont nagyon jó fajta. Szigetcsépi. Nálunk ez vált be a legjobban. Most különösen nem lehet panaszunk a minőségre. Szinte rossz dinnye nincs is...

A puszta monostori hepehupás dűlőúton nagy a forlorn. Nem elsősorban a diny- nye miatt. Lovaskocsin viszik

Török Sándor és felesége elégedett az idei paradicsomtermessel.

kül, hiszen ezt támasztja alá a konzervgyár képviselője is, Jiihász György:

— Valóban az az igazság, hogy a most átvett, s itt elszállításra váró ládák tartalma kiváló minőségű. Ha a

Az IFA platója megtelt, t már a pótkocsira sem fér szépen fejlett főzőtökből.

az üres ládákat, IFA-teher- autó „rogyadoz” pótkocsijával együtt, amint főzőtökkel megrakva iramodik Hatvan irányába, a konzervgyári átvevő telepre. Kint, a monostori dűlőben a közös gazdaság 200 hektárnyi kertészetének a közepén szorgos asszonyi kezek válogatják, osztályozzák a frissen szedett paradicsomot.

— Ez az első szállítmányunk az idén a konzervgyár részére — mondja Nagy László brígádvezető. Dicsérik a minőséget, s nem ok néltöbbi is ilyen, nagyon elégedettek leszünk.

— Szerencsére az idén nemcsak a minőséggel, de a mennyiséggel is meg lehetünk elégedve — mondja a kertészeti ágazatvezető. — Ugyanis 300 mázsát terveztünk hektáronként, de az eddigiek szerint úgy néz ki, hogy meg lesz a 400 mázsa is. A SZÖV- TERMEK-nek is átadunk étkezési célra már 10 vagonnal, de még szállítunk legalább ennyit, mivel van rá igény.

A kertészet — ahol most az

INGAZOK

Néhány adat az ingázókról

AZOKNAK az aktív keresőknek a száma, akik az állandó lakóhelyüktől eltérő, más településen dolgoznak — az 1970. népszámlálás adatai alapján — 1 261000 volt. Közelebb járunk a mai tényleges helyzethez, ha másfél millió ingázóról beszélünk. Vagyis, az aktív keresőknek valamivel több mint egynegyede lakóhelye és a munkahelye között „ingázik”.

Az adatok tanúsága szerint a lakóhelyükön kívül dolgozók aránya Budapesten és a vidéki városokban viszonylag alacsony, ugyanakkor a községekből az ottlakó aktív keresőknek több mint egyharmada eljár dolgozni. A nem lakóhelyükön munkát vállalók csaknem egyötöde a fővárosban dolgozik, de még ennél is többen járnak be a vidéki városokba (az összes ingázóknak több mint egyharmada). Mindez azzal magyarázható, hogy a fővárosban 16, a vidéki városokban 25 százalékkal több, a községekben pedig 21 százalékkal kevesebb munkaerőt foglal koz- I .

tatnak, mint amennyi helyben lakik.

Jelentékeny a különbség a férfiak és a nők ingázást arányában. Az aktív kereső férfiak közül minden negyedik, az aktív kereső nők közül viszont csak1 minden nyolcadik dolgozik lakóhelyén kívül, ugyanis a családos, többgyermekes nők kevésbé tudják vállalni az ingázással járó fáradalmakat, a közlekedéssel járó időtöbbletet. Az ingázó nők zöme hajadon vagy gyermektelen fiatalasszony.

A nőkre tehát különösen (de a férfiakra is) érvényes, hogy a fiatalok inkább vállalkoznak az ingázásra. A nem lakóhelyükön, dolgozó aktív keresők 45 százaléka 29 évesnél ifjabb, vagyis az ingázóknak közel fele a fiatalabb korcsoporthoz tartozik.

Ha az Ingázók foglalkozás szerinti megoszlását nézzük, akkor megállapítható, hogy a vezető állásúak és az értelmiségiek csoportjaiban a legkevesebb és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók. ezen belül is a kvalifikálatlanok csoportjaiban a

legtöbb az ingázó. Érdekes jelenség, hogy viszonylag sok alsószintű vezető sem a lakóhelyén dolgozik.

Ha tehát társadalmi csoportok szerint nézzük az ingázók összetételét, akkor egyértelműen kirajzolódik az a tendencia, hogy a tudás, az irányító tevékenységtől való távolság lényegében egybeesik a munkalehetőségektől való területi távolsággal is.

KÜLÖN FIGYELMET érdemelnek a községekben lakó munkások: az ingázóknak közel 50 százalékát ők adják. A szocialista mező- gazdaság technikai színvonalának emelkedése, a mdern szolgáltatás falvakban való megjelenése, a falvakba k'- v helyezett ipari telephelyek növelték ugyan az ipari munkalehetőségeket a községekben, de korántsem olyan mértékben, hogy mindez jelentékenyen csökkentette volna az eljáró dolgozók számát és arányát.

A modern iparosodás világszerte a mezőgazdaságból szívta el a munkaerőt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a gazdaság moderauaiocU

*a erőteljesen növelte a városi munkahelyek számát, amelynek betöltéséhez a városi lakosság nem adott elég utánpótlást. így a város rqunkaerő-szükségletének egy* részét a falusi — azon belül is a korábban mezőgazdasági foglalkozású — lakosságból tudta csak, kielégíteni.

Az a tény, hogy a mai munkásság fele községekben lakik, már önmagában is kérdésessé teszi a munkásságról' hagyományosan kialakult képet, amely többek között a falut a parasztsággal, a várost a munkásosztállyal azonosította.

A magyarországi munkásság utánpótlásának tekintélyes részét a felszabadulás előtt is a parasztság szolgáltatta és ez a felszabadulás utáni időszakra is érvényes maradt: jelenleg minden második magyar munkás paraszti származású HA AZT NÉZZÜK, hogy a mai községekben lakó munkások hogyan oszlanak meg szakképzettségük szr- rint, akkor azt figyelhetjük meg, hogy nagyobb mértékben a szakképzetlen munkásrétegek maradtak falusi lakosok. így 1970-ben a szakmunkásoknak 46 százaléka, a betanított munkásoknak 52 százaléka, a segédmunkásoknak 52 százaléka lakott községekben.

Hanák Katalin — Ladányi János (Folyt, kön.)

aratáshoz hasonlóan ugyancsak csúcsmunkák folynak — beváltja a hozzáfűzött reményeket. mind a 130 termelőszövetkezeti , részestermelő, mind a közös gazdaság vezetősége és tagsága számára. Nemcsak a dinnye, a paradicsom, de igen jól fizetett az uborka is: 12 hektáron mintegy 23 vagon termett, amely 750 ezer forint árbevételt eredményezett.

— Nagyon kellemes meglepetést hozott a főzőtök is az idén — mondják a szövetkezeti gazdák. — 400 mázsát terveztünk, s már leszedtük a termés 90 százalékát és 500 mázsa körül alakult a hektáronkénti hozam. Ez azt jelenti, — mondja Rai György — hogy a konzervgyárhoz le- • szerződött 67 vagon árut már át is adtuk, s a SZÖVTER- MÉK-nél lekötött 40 vagon is rég az árudákba került. Ami többlet még van, az már ugyancsak terven felüli bevételt eredményez.

A legnagyobb területen pap/ikát termesztenek a csányi kertészetben. Amint mondják nagyon megkedvellek a pritamin-paprikat.

m;

Vígh Jánosné paradicsomszedés közben.

(Fotó: Szabó Sándor)

amelyet az idén is 100 hektáron termesztenek. A kilátások itt is kedvezőek, noha egyszer kisebb kárt tett a jégeső, de ennek ellenére aggodalomra nincs még ok.

— Azért is foglalkozunk a pritamin-paprikával ■— tájékoztat a brigádvezető —, mert rpire ennek a szedése megkezdődik. akkorára a többi kertészeti növény termését már betakarítjuk. Bizony kell Is a munkáskéz egy ekkora kertészetben, s ez nem kis gond ma már a legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben. Csányban úgy szervezik évek óta a kertészeti munkát, hogy családoknak részes művelésre kiadják az egész területet. Így aztán az anyagi ösztönzéssel nincs gond, mert valamennyi tsz- tagoak, aki részes művelésben területet vállal, közvetlen erdeke, hogy a növényápolási munkákat időben és jó minőségben végezzék el.

Ez a gondosság vitathatatlanul meglátszik az idei terméseredményeken is. ..

(faludí)

„Csúcsforgalom” a csernyi