Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
(íj világ ígérete A nagy nap” — ezt a címet adta tudósításának a moszkvai Pravda az európai biztonsági értekezlet helsinki befejező szakaszáról szólva. Tömörebben aligha lehet megfogalmazni azt, ami a helsinki csúcson ezekben a napokban történt. Nagy nap volt ez, nemcsak Európa, hanem a világ történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívása előtt egész sor, többé-kevésbé pontos történelmi párhuzam látott napvilágot. A kommentátorok a XIX. század derekának nagy nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak vissza — a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A kutatás azért volt törvényszerűen hiábavaló, mert a helsinki fcsúcs párját ritkítja Európa és a világ történetében. Bármilyen széles körűek voltak is a múlt század nemzetközi tanácskozásai, szükségszerűen egy azonos társadalmi renden belüli megállapodást szentesítettek. Most először fordul elő, hogy legmagasabb szinten különböző társadalmi rendszerű országok szentesítsenek egy nemzetközi magatartási kódexet. Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részletességgel, a politikai, gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit. Természetes, hogy egy ilyen megegyezés önmagá- £ ban hordja az okos, minden résztvevő alapvető érdé- | keit tiszteletben tartó kompromisszum szellemét. < Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg $ Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „a I hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs > győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész í diadala. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk bé- | kéje és biztonsága”. I Az, hogy mindenki nyerjen, természetesen félté- i telezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi | részt vevő állam érdekeinek pontosan kimért egyen- ? súlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban j vannak olyan megállapítások a magatartási kódexben, 5 amelyek különlegesen fontosak. Az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés megtestesítése. konkretizálása a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatat- lanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet elsőrendű jelentősége a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről, a reális leszerelési intézkedések kidolgozásáról párhuzamosan folyó nemzetközi tárgyalásokat. Itt a gyakorlatban egyrészt a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások újabb szakaszáról van szó, r.mely a stratégiai rakétarendszerek mennyiségi és minőst ji korlátozását hivatott megszabni, másrészt arról, hogy a bécsi tanácskozásokon az eddiginél kedvezőbb légkörben lehet keresni a köiép-errópai haderőcsökkentés olyan módozatait, ."‘Melyek egyetlen résztvevő biztonságát sem c í‘ >, hítják ..........Magyarország álláspontját és' érdekeltségét megragadó szavakkal vázolta a Finlandia nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egyaránt az Európában élő népek sorsához kötődik. J ogos büszkeséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i budapesti felhívásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. K ivettük részünket abból a több mint hatesztendős munkából, amely végül az előbb rendkívül heves, majd egyre gyengülő ellenállás leküzdése után a Finlandia-palota nagytermébe vezetett. Európa népeinek várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: „ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát, és egy új, jobb, békésebb világ korszakjelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is megoldjuk”, (KS) ‘t^AA/\AAA/^AA*A/V^A>VWVW\/WWVVWVWWWVWWWV^WWWWVVVW © PtOtftAUAS, EGYESÜLTETEK! : AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEITANACS NAPILAPJA ; NXVL évfolyam, 18L szám ARA: 1,— FORINT 1915. augusztus 3., vasárnap Kádár János nyilatkozata Legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Lurópában Hazaérkezett Helsinkiből a magyar küldöttség Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk küldöttsége, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik, zárószakaszának ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja f rigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf, a Magyar Nép- köztársaság helsinki nagykövete, A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczé! György, miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter és Marjai József külügyminisztérium! államtitkár. Jelen volt Tapani Lehtínen, » Fin» Köztársság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk Leonéid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben A megérkezés után Kádár János nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Kárőlynak, a televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, alaira^a után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együttműködési' értekezlet kitűnő körülmények között végezte1 munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntük. Nagyon jó munkafeltételek. között dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva a rendelkezésre álló nem sok időt* több nemzet képviselőivel találkoztunk, így találkoztunk Kekkemen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn. kormány tagjaival, Helsinki városvezetőivel, testvérpártunk, a Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként, nagy figyelemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen űr, a finn emberek mindenütt leikemre kőKádár János nyilatkozik Ipper Pálnak, a Magyar Televízió és Vajda Péternek, a Népszabadság munkatársának. (Népújság «del»*» Mi — Vigwetti Ferenc Mit — iiSt* tötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezennel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, nogy sokoldalúan kapcsolatokat építsen, ■ személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok képviselőivel is, ■ akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Maga az ..európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta» az európai népek képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrendszerré vált; azóta Európa országai két megkülönböztethető társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada; akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a JoJdgömb egész északi, felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a 'Magyar Népköztársaság képviseletében Qtj lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vertem részt, amelyen pártunk vagy országunk kéoviseletében kapcsolódtam be és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis ’különleges alka- . ..ómnak tartottuk* hogy ttom Kádár János aláírja Helsinkiben a záródokumentumot, (Népújság telefotó — AP—MTI—its) az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Nép- köztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismeretid hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését, Ogy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában; a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági ér. tekédetnsk m, indító -aktusa járt küldöttségének vezetője kifejezésre, juttatta — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekez- lettel kapcsolatban nem sza- bad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzöttek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is énnek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személye* dolgokat is említek: egy alkalommal, amikor odamentem a sajtó munkatársaihoz, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: Mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? **• Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista, országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok kép- visdői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságíróknak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — . 4Fol$ßat£s « ■&> \ \
