Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-22 / 196. szám
0trand a mátrafüredi fenyvesek között. (Fotó: Szabó Sándor) Szeptember elsején: ünnepélyes tanévnyitók \z 1975—76-os tanév feladatai és munkarendje Az oktatási miniszter utasításban tette közzé a kö- vetKezö, az 1975—76-os tanév feladatait és munkarendjét. A következő tanév fő fe.adatainak megjelölésében a miniszteri utasítás többek között kimondja: arra kell törekedni, hogy az iskolák eg esz munkássága a szocialista világnézet és erkölcs bejogadására kész, aktív közösségi életét élő, a munkát szerető, művelt személyiségek nevelésére irányuljon. Különös figyelmet kell for- dí.ani a világnézetünk alapjai oktatására, az állampolgári és családi életre nevelés, illetve az osztályfőnöki tevékenység erősítésére. Nagyobb gondot kell fordítani az általános iskolák és a szakmunkásképzésben* részt vevő intézmények, valamint a túlnyomórészt munkások lakta települések iskoláinak fejlesztésére. Törekedni kell a munkás szülök tehetséges gyermekei.aek továbbtanulását segítő foglalkozások, előkészítő tanfolyamok színvonalasabbá tételére. További eredményeket kell elérni az általános iskolai körzetesítés megalapozott ~ fejlesztésében, a diákotthoni és kollégiumi, illetve a bentlakásos intézményi nevelőmunkának és feltételeinek magasabb színvonalra emelésében. A felnőttoktatásban tovább kell növelni a tanulók számát, ehhez biztosítani a feltételeket, keresni a korszerű oktatási módszereket, javítani a színvonalat. Megkülönböztetett figyelemmel kell segíteni, fejleszteni a dolgozók általános iskolai végzettségét biztosító formákat, valamint a szakmunkások középiskoláját. A következő tanév időbeosztása az érvényben levő rendtartás szerint valósul meg. A tanévnyitó ünnepségeket az általános és a középiskolákban egyaránt szeptember elsején Jartják. az első tanítási nap pedig szeptember 2.-a lesz. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1976. június 15-e. Azokban az általános iskolákban, amelyekben az előírt 198 tanítási napot teljesítették, június- elsejétől a fennmaradó időt tanévi tevékenységet kiegészítő, társadalmilag hasznos munkával, kirándulással, sport- és kulturális foglalkozásokkal tölthetik el, tanítás nélküli munkanapok keretében. A középiskolák IV. osztályában 1976. május 8-a, kz I—III. osztályokban pedig június 8-a az utolsó tanítási nap. A következő tanév rendjével kapcsolatos további kérdésekben is a rendtartás rendelkezései az irányadók. Eszerint a tanévzáró ünnepségeket június 12- és 17-e között, az igazgatók által kijelölt napon tartják. A téli szünet december 22-től január első vasárnapjáig, a tavaszi szünet április 5-től április 13-ig tart. A tanítás a következő napokon szünetel: november 7-én, március 15-én, március 21-én, április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én. A tanév legfontosabb tudnivalóiról az Oktatási Minisztérium tájékoztató füzetet jelentetett meg a szülök számára több százezer példányban, amelyet az iskolákban díjmentesen kaphatnak meg az érdeklődők. A tájékoztató részletezi a minisztérium álláspontját a nevelés javításáról, annak fontosságáról és lehetőségeiről, a világnézeti és a munkára nevelés feladatairól, a társadalmilag hasznos munkáról. Szó esik a tájékoztatóban a családi életre való felkészítésről, a testnevelés é6 sport helyzetéről, továbbá azokról az intézkedésekről, amelyek az eredményesebb tanulást segítik elő. Ennek során az Oktatási Minisztérium egyebek között hangsúlyozta: a felmentés, a hiányzás és a késés még mindig meglehetősen sok az iskolákban. Demokratikus" iskolarendszerünk minden gyermeknek lehetőséget nyújt az alapműveltség megszerzésére. Ezzel a lehetőséggel azonban élni is ell. Noha csökkenő irányzatot mutat az általános iskolát nyolc év alatt el nem végzők aránya, mégis gond, hogy sokan vannak még, akik nem a képességek hiánya, hanem a rendszeres iskolába járás elmulasztása miatt lemorzsolódnak, idő előtt abbahagyják a tanulást. Előfordul, hogy az iskolakerüléshez a szülök is segédkezet nyújtanak, igazolják a hiányzásokat. Az oktatásügyi kormányzat nagyon sokat tesz azért, hogy az iskoláskor elején minél kevesebben kezdjenek sikertelenül, minél többen átjussanak az első akadályon. Növeli az óvodáztatási lehetőségeket, iskolára előkészítő tanfolyamokat szervez, pedagógiai kísérleteket támogat, hogy az I. és II. Osztály sikertelenségei ne jelentsenek automatikusan évfolyam ismétléseket. S közben növekvő gondokat okoz az iskoláskor vége felé közeledők jelentős hányadának a sorsa. Még ma is a gyermekeknek csaknem 20 százalékát jelentik azok, akik 14 éves korukig nem végzik el a VIII. osztályt. Igaz, ezek túlnyomó többsége ott marad az általános iskolában, s 15 —16 éves koráig befejezi az általános iskolát. Tavaly egy miniszteri rendelet lehetővé tette a 14.' életévüket betöltötteknek, hogy tankötelezettségüknek a felnőttoktatás keretében, a dolgozók általános iskolájában is eleget tehetnek. A rendeletre szükség volt, a tényleges igényeket elégíti ki, hiszen vannak olyan családok, ahol a 14 éves fiatal keresetére is szükség van. Csakhogy ezt elég gyakran az állampolgári kötelesség alóli kibúvónak használják fel, s eddig a tanügyi igazgatás is eléggé elnéző magatartást tanúsított. Buszon, óra előtt lapozgatják a könyveket. Szinte általánosan jellemző a szorgalom hiánya; pedig hát pontosan nekik kellene többet tanulniuk. — De hát miért nem tanulnak? Nincs ami ösztönözze őket? — Mindenük megvan. Amit akarnak, azt ennyi munkával is elérik... Ezeket a mondatokat a Mátravidéki Fémművek siro- ki gyárának tanműhelyében jegyeztem fel. Az egyik szakoktató véleménye ez, é6 nem éppen biztató. , Megvan mindenük A szakemberek állítják: többet is tudnának, ha jobban ösztönözné őket valami. De hát, megvan mindenük. Ez a vád gyakran éri ma a fiatalokat. Sokszor csak megszokásból is. Nézzük meg, ezúttal mi van mögötte: — A gyár igyekszik a lehető legtöbb kedvezményt biztosítani a tanulóknak — mondja Farkas Nándor tanműhelyvezető. — Júniustól ingyen szállítjuk őket a munkahelyre és haza. Az ebédért egy forintot fizetnek. A harmadévesek félévtől már üzembe kerülhetnek órabérért. ha két kettesnél nincs több a bizonyítványban. Közepestől jelesig differenciált az órabér, 8 forint 80-tól 9 forint 30-ig. A tavalyiak egy- harmad részét emelhettük ki így. Mindezek azért jó ösztönzők, de ha már két évet eljátszott a gyerek, akkor nehéz javítani. — Az ösztöndíj nem elég ösztönző? — A központilag meghatározott ösztöndíjat kapják a már említett kedvezményeken kívül, s az iskola ad támogatást még a szociális helyzettől függő összegben. A forgácsolók a gépszerelőkhöz képest annyi előnyt élveznek, hogy kétszáz forinttal megtoldják a tanulmányi eredmény szerinti ösztöndíjukat. Ez nyilván azért (van, hogy ide többen jelentkezzenek. Elvileg egy harmadéves jeles forgácsoló tanuló 650 forint , ösztöndijat. plusz 200 forint kiegészítést kap. Azért mondom, hogy elvileg, mert tavaly csak egy jelesünk volt a három évfolyamon, az is gépszerelő. — Hogy aztán mindez elég ösztönző-e? Nehéz válaszolni rá. Tény az, hogy a gyerekek rendszerint egy-két hét késéssel veszik fel a pénzt, amiből az látszik, nem hiányzik nekik különösebben. A kismotor és a többiek Négyesben folytatjuk a beszélgetést; két szakoktató, Ve- rebély György és Bíró László is bekapcsolódik. — Nagyjából ismerjük a szülők anyagi helyzetét, hiszen többségük ide jár a gyárba. — mondja Verebély György. — Nem nagy jövedelműek, bár nincs közöttük olyan sem, akit szegénynek lehetne nevezni. A gyereküktől nem várnak különösebbet, hiszen nem volt olyan jó tanuló addig sem. Viszont anyagiakban egyik sem akar elmaradni a többitől: kismotor, magnetofon, meg ami kell, minden megvan. — Jobb munkát várunk az általános iskoláktól: ezek a fiatalok még most sem tudják milyen az a szakma, amit választottak, vagy választattak velük — folytatja Bíró László. — Sok gondot okoz az általános iskolák színvonalbeli különbsége. Hogy gyengén tanulnak ezek a fiúk, lányok, annak ilyen okai is vannak. Persze vannak egyéb okok is. Konkrét példákat sorolnak: ^ — Az egyik fiú félévkor egy tantárgyból megbukott,. A jó tanulásért korábban megígért kismotort ennek ellenére tavasszal megkapta. Év végén kettőből bukott meg. — Kirívó példa, de sajnos ez is előfordult. Az egyik édesapa panaszkodott nyár végén, hogy a fia azt mondta, otthagyja az iskolát, ha nem kap egy autót. Némi töprengés után az apa megvette a kocsit s a gyerek három hét múlva kimaradt a szakmunkásképzőből. „Nem ludorn, mi lesz...” — Melyik szakmát tanulod? — Forgácsoló vagyok, most leszek harmadéves. — Jól megy a tanulás? — Hát, mehetne jobban la. Nem értem el a három egészet. de most szeretnék legalább 3,7 lenni. Jórendű. — Engem esztergályosnak vettek föl. de apám bejött és kérte, hogy lehessek gépszerelő. így kerültem ide tanulónak. Édesapám tsz-ben dolgozik, én eredetileg autószerelő akartam lenni, de nem volt elég jó a tanulmányi eredményem. — Tudnál javítani a mostani átlagodon? — Tudnék. 3.4 voltam, most a harmadévben négyes szeretnék lenni. — Te is hazaadod az ösztöndíjat? — Igen. mindet betesszük a takarékba. — Neked is van kismotorod? — Van, persze, csak most rossz. '— Szüleidtő kaptad? — Nem. Ügy cseréltem egy versenybicikiiért... — Én két tantárgyból... nem sikerült. — És most? — A pótvizsgára készültem a nyáron. Jövőre hármas szeretnék lenni — Mennyit szoktál tanulni egy héten? — Hát. .. magyart meg történelmet félórát, a többiből egy órát. — Nehéz lesz a következő év. Gondolkodtál már azon. mit csinálsz, ha nem sikerül? — Nem. Arra még nem gondoltam. Nem tudom, mi lesz... • Kocsis Sándor, Borics József. Verebély István verpeléti szakmunkástanulók. Nem volt szándékos a kiválasztásuk. ★ Elcsépelt szólamok: a szülő túlzott gondoskodásával csak árt a gyereknek, azt, amit munka nélkül kap. nem becsüli meg, és így tovább. Amikor arról beszéltek a tanulók, hogy a házhely, ahová nekik építenek, már ki van jelölve, hogy a kismotor életük tartozéka, hogy az átlagos falusi család gyakorlatilag minden igényét teljesíteni tudja a tinédzsernek, akkor is inkább arra gondol az ember: jó, hogy itt tartunk már. De a tanulóképzéssel foglalkozó szakemberek erőfeszítései a gyár anyagi áldozatai ez idáig nem hoztak kellő eredményt — ez tény. Téhát nincs határozott cél, ami ösztönözzön? Hckeli Sándor PLANÉTA mmt SSTS. augusztus 22., péntek A tizen- és huszonévesek közül már nemigen emlékeznek a planétára. Pedig annakelőtte a planétás ember elmaradhatatlan tartozéka volt az ünnepeknek, s még a falusi búcsúk se múlhattak el nélküle. A planétás fontos kelléke volt egy nyakban lógó kíntorna, vagy kézzel tekerhető tölcséres gramafon, egy öreg — rendesen fehér színű — termetes papagály, s egy rekeszes faládikó, amelyben a jövőt megjósoló, kézzel sokszorosított szövegű cédulácskák sorakoztak szép rendben. Szólt a sejtelmes hangulatot árasztó, nyekergős, érzelmesen nyúlékony zene, a papagály kicsippentette csőrével a cédulát valamelyik rekeszből, s az emberfia izgatottan olvashatta: mi vár rá az életben? Mennyi izgalom, menynyi regény esség volt ebben! Hogy miért mesélek erről? Csak azért, mert nemrég újra láttam a planétás embert egy vásárnyi sokadalomban. Ügy néztem rá, olyan hitetlenül, mintha valami régi csodát látnék. Pedig nem volt nyakban lógó kintorna, nem volt tölcséres gramofon, s nem volt szomorkás, sejtelmes hangulatot árasztó muzsika sem — egy elemes, kazettás magnóról harsogott a vad beat-zene. A cédulás fadoboz is nikkelezett fémlá- dikává változott. Egy volt -az, amit hamisítatlanul a réginek láttam: a tollászkodó, nagy fehér papagály. Nem tudtam ellenállni, planétát kértem. — Melyik hónapban mél- tóztatott születni, uram? — kérdezte a planétás. — Április ... — Április... — dönnyög- te. — Igen, igen. Szép hónap. A fiatal hagymák és retkek hónapja, ugyebár. Odatolta a nikkeles láda megfelelő rekeszét közvetlenül a papagály csőre alá. Ez a mozdulat kiábrándított. A régi papagályok, ugye, előbb szomorkásán elmélkedtek, gondolkozni látszottak, míg a planétás ki tudja milyen rejtett intésére — a tettetett válogatás után — kihúzták a keresett cédulát. Elvettem á planétát, olvasni kezdtem, „ön a Bika jegyében született. Jámbor természetű, de nem tűri el, ha ok nélkül bántják. Ha nem bántják, ön se bánt senkit ...” Ez tiszta dolog. Nem tűröm, ha ok nélkül bántanak. Bolond lennék, ha tűrném. És az is igaz, hogy senkit nem bántok, aki engem nem bánt. „ ... Fiatalsága nehéz volt, sok próbát kellett kiállnia. Mindig megsértésre -vágyott, szeretet után sóvárgott..Pontosan így van. Nincs félreértés, ez az írás nekem szól, rólam szól. Hajaj, milyen nehéz volt a fiatalság. Alig éltem, jött a háború, ami a szegénynél is szegényebbé nyomorította a családot. Éheztünk, fáztunk. Kantliban hordtam a melaszt, dér csípte kökényt pirítottunk tepsiben, marharépát főztünk, azt ettük. Bocs- korban jártam, mert nem volt cipőm, meg kellett várni, amíg a nővérem kinövi, csak azután lehetett az ő cipője az enyém. És mindig szeretetre vágytam. Ennyire pontosan ismerik a múltamat? Meghökkentő. Persze, távol áll tőlem, hogy higgyek az ilyen ostobaságoknak, mint ez a planéta is. Az ember múltját nem lehet kitalálni, tudom, és a jövőjét sem lehet. És mégis! Véletlenül, de szóról szóra igaz, ahogy a planéta állítja. „... Biztos lehet abban, hogy sikeres, boldog élete lesz .. Köszönöm. Köszönöm. Jólesik ez a biztatás. Csak, mintha elkésett volna ez a jóslat. Hiszen régóta boldognak érzem magam. De olvassuk csak tovább: „Hamarosan férjhez megy .. Mi a -fene? Tizenöt éve -nős vagyok. Tizenhárom éves a lányom. De, olvassuk csak, olvassuk: „...Egy középkorú férfi régóta titkon lesi az ön lépteit. Most is a közelében tartózkodik. Becsületes szándékkal közeledik Önhöz. Hallgasson a szívére, tegye boldoggá azt a férfit és ön is boldog lesz..Mi a csoda! Ez a Lóri papagály talán összekeverte a dolgot, biztosan egy nőnek szóló planétát húzott nekem ... Középkorú férfi ... Most is a közelemben van... Aha! Látom. Közeledik. Nagy a tömeg. Mi is áll a Lóri céduláján? Becsületes szándékkal közeledik... Micsoda? Látásból ismerem ezt a sze- ladont. Hogy miket hallottam én erről a becsületes szádékú illetőről!?! Hát, kérem! Ha a közelembe mer jönni, én rúgok. Előbb -sípcsonton. Aztán, ha ez nem elég, feljebb is. De nem, nem várok addigy hogy a közelembe jöjjön. Inkább szólok a rendőröknek. No, ez kellett neki! Betuszkolták az autóba és elrobogott vele az URH-kocsi. Az egyik rendőr, búcsúzóban, cukrot adott a papagálynak: — „Koszi, Lóri! Már régóta keressük ezt a jómadarat .. Paiaky Dezső Nem kell az ösztöndíj?
