Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám
Mielőbb elköltenil Nagyarányú korszerűsítés a hatvani cukorgyárban fogadni Amerre megfordul az ember, s cukoi’i’wpa. neun, érdeklődik, szinte egyhangú a gazdaságvezetők véleménye: rekordtermés Ígérhetik! Szükség is van erre, hiszen a gabonák megsínylették a sok esőt A bő csapadék viszont jól jött a répára. Persze, senki nem akarja elkiabálni a dolgot, emlékeznek a tavalyi őszre, amikor ennek a mezőgazdasági terméknek a betakarításával gyűlt meg a szövetkezetek, cukorgyárak gondja. Nos, ha már ilyen gazdagságot ígér az idei répaszezon, nem érdektelen utána néznünk, miként készül erre a feldolgozóipar? Beruházás, felújítási munkák tekintetében a Mátra- vidéki Cukorgyárak Vállalet hatvani üzemében igen jó benyomásokat szerezhettünk. Hetvenmillió forintot fektetnek új gépekbe, épületekbe, a meglevő gépi berendezés javításába. S mind ezt az év végéig, tehát még szezon alatt el akarják költeni. Lerövidült idő A viszontagságos előző répaidény két hónappal megnyúlt, azonkívül 10 ezer vagon földet, kőtörmeléket kellett eltakarítani a nyersanyagként felhasznált répa után. Ez egyben annyit jelentett, hogy lerövidült a felújítás ideje. S a karbantartóknak roppant megteszipaszállítmányokat tudja a gyártelep. Gépi rekonstrukció tekintetében különösen sokat remélnek a vezetők az NDK- tól vásárolt zangerhauseni cukorkristályosítótól, ami a most kidobott, harmincesztendős masina helyébe kerül. Hans Klatt irányításával szépen halad a munka. S hogy az új gép teljesítményéről is képet alkothasson az olvasó, elmondjuk: négy- óránként 500 máasinyi cwinkább aggasztja a vállalat szakembereit, hogy nem úgy mennek a dolgok pillanat nyilag, mint ők szeretnék. Az építőipar kicsit lemaradt a munkával. S ez hátráltatja a csepeli gépgyárat az általa szállított berendező sek összeállításában, szere lésében. Nem nyugtathatja meg az építőket áz a sajnálatos körülmény sem. hogy a koráb ban említett lengyel centrf fimáif beszerelése sem za Debrödi László és Karácsonyi István, akiknek nevéhez a „hazai” kőfogó ötlete fűződik. (Fotó: Szabó Sándor) Hans Klatt és Balázs József a kristályosító szerelése közben. téssel, szinte éjjel-nappal kell dolgozniuk, hogy az augusztus végére, szeptember első napjaira várt első rékorpépet képes kristályosítani ez a konstrukció! öt lengyel gyártmányú automata centrifugával bővül még az üzem gépparkja. Ezek mindegyike tíz tonna pépet fogad be, s jelentősen gyorsítja a termelő- munkát. Itt jegyezzük meg, hogy mind az említett német, lengyel berendezések, mind pedig az új répa tárolóba kerülő műszaki felszerelések világszínvonalúvá teszik a hatvani cukorgyártást. Tíznapi tartalék Répatárolót említettünk. A februárban indult építkezésnek igen nagy jelentősége van az üzem folyamatos termelőmunkája szempontjából. Ha készen lesz — szeptemberre várják! — háromezer vagonnyi répát lehet benne raktározni, ami tíznapi nyersanyagtartalék. Feltöltésével tehát csökkenteni lehet a leállás veszélyét, ami a tavalyi szeszélyes időjáráskor gyakran előfordult. Ez a létesítmény, felszereléssel együtt, mintegy 24 millió forintot emészt fel. Ez kisebb probléma. Sokkal Megkezdődött a pedagógus kőrusvezetők országos tanfolyama Immár második alkalommal találkoznak Egerben az ország pedagóguskórusainak vezetői. A továbbképzés jellegű tanfolyamot Fasang Árpád. nyugalmazott szakiskolai igazgató vezeti. A hétfői megnyitó után Tillai Aurél, a Pécsi Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének vezetője tartott előadást a hangképzésről. Kedden Dobos László, a Pécsi Tanárképző Főiskola helyettes tanszékvezetője ismertette meg a résztvevőket a neves madrigálszerző, Don Carlo Gesualdo műhelytitkaival. Ezután Bárdos Lajos, a Zeneakadémia nyugalmazott professzora beszélt a népaalkórusok szerepéről, jelentőségéről s a mozgalom fejlesztésének alapvető tennivalóiról. Tillai Aurél az intonálás- ról nyújtott tájékoztatót. Ma a kórusvezetők a Mátra nevezetességeivel ismerkednek. Csütörtökön reggel Emödi Ouó rgyit a Népattvelesi intézet előadóművészeti osztályának munkatársa ad zene- történeti áttekintést. Avassi Béla, a Szegedi Tanárképző Főiskola énekzene tanszékének docense ezt követően zeneelméleti témákat taglal, Egy romantikus akkord elemzése címmel. A csütörtöki program karvezetéssel zárul. Augusztus 22-én, pénteken sokakat érdeklő kérdés kerül napirendre. Szabó Miklós, a győri zeneművészeti szakközépiskola igazgatója összefoglalja azokat az eredményeket, amelyeket az audiovizuális eszközök használata jelentett az iskolai ének-zenei oktatásban. Fasang Árpád előadása népzenei összefüggésekre dérit fényt. A továbbképzés utolsó napján, augusztus 23-án a pedagógusok — parlament keretében — megvitatják az 1976 tavaszán, Sopronban megrendezésre kerülő orszái- gos kórusfesztivál program- 4Óár. « varmentes. Itt néhány fontos alkatrésszel adós az importot bonyolító vállalat. Ha ezek nem érkeznek Hatvanba rövid időn belül, illuzórikussá válik az egész üzemrész termelőmunkájának pontos indulása. Megtakarított deviza A cukorgyár meohanizá- ciós beruházása tulajdonképpen már 1970-ben indult, s most tart a finisnél. Az öt eltelt esztendő folyamán sok egyéb korszerűsítést valósítottak meg a telepen. Gondolunk a répamozgatásra, úsztatásra, mosatásra, legutóbb pedig a kő- és gazfogó megépítésére. Utóbbit azért emeljük ki, mert egy sikeres helyi kísérlet megvalósításáról van szó, ami devizamilliókat takarít meg, népgazdaságunknak! Karácsony István gépésztechnikus nevéhez fűződik az új rendszerű kőfogó. A készülék valamennyi kelléke hazai piacról származik, s előállítása alig került 250 ezer forintba. Végezetül — nincs ugyan összefüggésben az idei répa- szezon indulásával — említsük meg, hogy épülőfélben van egy 5000 köbméteres pakuratároló js Hatvanban. Tizenkétmillió forintot szánnak rá, kivitelezője szintén a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, továbbá a fővárosi Vegyipari Gépgyár. Ha ez tető alá kerül, bátran kijelenthetjük: az itteni feldolgozóipar lépést tud tartani a lendülőfélben levő cukorrépa-termesztéssel. Moldvay Győző Bizakodva mondtuk, irtuk két hónappal ezelőtt: jöhet nehéz aratásunk, de arról, hogy a parasztember a kaszát még egyszer a kezébe vegye, szó se lehet . Szavainknak az aranynál is értékesebb fedezete volt Tizenötezer kombájn bevetésre készen várta a kenyércsatát Csakhogy az „ellenség” húzásai is rendkívüliek voltak. Olyan víz- özön-időszak jött, hogy álltak az udvaron á világ legdrágább kombájnjai, de a gépcsodákat a türelmetlen kezelők csak esernyővel tudták megközelíteni. Indulásról szó se lehetett. És megtörtént a hihetetlen: 1975-ben még parasztembereket kaphatott lencsevégre a fotós, akik kézi kaszával nyúzták- nyesték tocsogós földön az összekuszált gabonát Ez azonban már ritka kivétel volt, szerencsés fotósnak kellett lenni, aki ilyet elkapott. Mert ha picit szűnt az eső, szikkadt a föld, támadásra lendült a gépek serege Sáron keresztülgázolva, kuszáit szalmával szembeforogva Kdeddlg várjunk még? Nem, ez a felvétel nem 1955-ben készült, hanem 197S- ben. Még akadtak néhányan, akik nem felejtettek el kaszálni. Az eső elállt, teljes gázzál előre. indultak újból és újból munkába a kombájnok. Amint visszaszorult a Természet, fogyott a gabona, úgy jelent meg egyre több gép a még lábon álló táblákon. És befejeztük az aratást. A páciens A páciens szélesre A páciens együttér- tárta a körzeti rende- zően bólogatott: lő ajtaját és kiszólt a — Ilyen az élet. folyosóra: Mindenkinek van pa— Kérem a követ•: naszkodni valója, hezőt! Most miről beszélges,, , .. sünk? Talán az idöAlacsony, hajlott hátú, idős néniké ti- _ Beszéihetünk lel- pegett be a szobába. lé van egy tojás a hátamban! ... A páciens gyorsan közbevágott: — Ezt már ne nekem tessék elmondagítségét. A betegek a rendelőben az első tíz percben magánjellegű panaszaikat mondják el. Ezek meghallgatásához A páciens barátságosan megjegyezte: — Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? — Elég rosszul, kecském. Reggel, amikor lementem tejért, nagyon fújt a szél. Alig győztem átmelegedni. Hiába, már nem vagyok a kedveském. A fiam régi. már négy hónapja A páciens továbbra nem járt nálam. Sajnos. a menyem ellenem uszítja, pedig tessék elhinni, én igazán egy rnssz szót nem mondok róla-sc-ftfaftdá _____ , n i, hanem a doktor nem kell orvos, meg- úrnak. teszi egy laikus is. Gyors mozdulattal Ezek az inproduktiv elhúzta a fehér füg- tíz percek rengeteg gönyt: felesleges időt jelen— Főorvos úr, le- tenek. Még egyszer gyen szíves. Rémé- köszönöm fáradozá- lem, sikerült gyorsan sát. Most már én fogbekapnia az ebédjét, lalkozom a nénivel. amíg én elbeszélgettem a nénikével. A doktor egy falat kenyérrel felitatta a pörköltszaftot, és lenyelte az utolsó falatot. Aztán a páciens delek ismét, elmar xinám, hogy fülébe súgta:-eidattijdenejítíjl 4&ÜOm —Köszönöm.* -se- lüelambos Szilveszter » is türelmesen érdeklődött: — Miről beszélgessünk még, nénikém? — Most már inkább A páciens udvariasan meghajolt: — Viszontlátásra holnap délben. Amíg megeszi a töltött káposztát, szívesen renVÍTI Fotó — KS) Rövid távra emlékezünk most az új kenyér ünnepén, a közelmúlt hetek megpróbáltatásaira. Nem veszteség nélkül,- de megoldottuk a feladatot, álltuk a próbát. Köszönet érte mindazoknak, akiké az érdem. A munkásoknak, akik gyártották a gépet, az alkatrészt, biztosították az üzemanyagot; a sokat próbált mezőgazdasági szakmunkásoknak, akik ültek a nyeregben; a vontatósoknak és teherautósoknak, akik ha kellett éjjel-nappal szállították a szemet; a gépkezelőknek, akik mérlegeltek, szárítottak és raktároztak; a vezetőknek, akik mindezt lelkiismeretesen, öntevékenyen, jól szervezték. Jövőre pedig még Jobban felkészülünk! .4915, .augusztus. 80,, .szesdá Álltuk a próbát
