Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
I f M't tegyünk falra? A 52ooa, gazdija és falu ŐSZINTÉN SZÓLVA gyanús nekem a kérdés: „Mit tegyünk a inlt-a.'" Mintha ez i a mondat azt feltételez: é ugyanis, hogy ama bizony.s fal valami önállóan < létez í. amelyet az összefüggések!* i kiszakítva díszíthetünl . Mintha valamiféle FALRÓ ^ volna szó. Csakhogy: amíg .•* fal szerkezetileg teljese i egyértelmű, addig esztétikailag már korántsem az, hanem kétértelmű, sőt több értelmű csalfa jószág. Önöket persze bármiféle falnak csakis a belső oldala érdekli, az amelyik a szoba felé fordul. De nemcsak fordul, hogy idegenül nézze a belső teret, hanem egyúttal része is annak a belső térnek, — legalább is lakberendezési értelemben. A falat tehát nem tekinthetjük különállónak, és díszítését sem oldhatjuk meg úgy, hogy ne vegyünk tudomást a fal előtt a szoba belsejében álldogáló tárgyakról, bútorokról, vagy akár figyelmen kívül hagynánk a szabad felület mellett, éppen a fal nyílását takaró kárpitokat. Ebből az Is következik, hogy mindaz, ami a falra kerül, része annak a nagy együttesnek, amely a szoba berendezését alkotja. Mielőtt azonban válaszolnánk a kérdésre, szükséges talán, hogy — amúgy nagy általánosságban — magáról a szobáról beszéljünk. A szobát, berendezését mindenekelőtt j rendeltetése szabja meg: hálószobáról, nappaliról, netán dolgozószobáról van-e szó. Ezenkívül még másvalami is — a mi szempontunkból fontosabb — meghatározza a szoba karakterét, sajátos jellemvonását Mégpedig — a gazdája. TÉVEDÉS LENNE azt hin- hinni, hogy csak a ruhát hordja a testén az ember. Nem, az egész/szobaberende- zést, annak légkörét, a szoba belső terét is úgy viseli, mint egy ruhát; érezheti benne magát feszesen, kényelmetlenül, vagy oly komótosan, mint egy jól szabott, éppen a testére illő ruhában. A bútorok mindenekelőtt a tömegükkel hatnak, azok aránya, clhelyezésmódja adja meg a szoba térszerkezetét. De hatnak a vonalakkal is, a székek háttámlájának karcsú lendületével, a karfák borulásával, vagy egy s-éd rendszerű szekrényfal vízszintes és függőleges vonalainak kiegyensúlyozott harmóniájával. De a bútorokon van kárpit, s a torok is különböző színűek — furnérosak, vágy festettek—, s ezek a színek, a tömegekkel és a vonalakkal együtt alkotják azt a kompozíciót, amely a szoba sajátja lesz. De térjünk vissza a gazdához. Hiba lenne valamilyen „áruházi szemléletből” kiindulnunk, s azt feltételeznünk, hogy mindenki ugyanazzal a bútorzattal rendezkedik he, mini amit az áruházuk kínálnak. Nem a bútorkínálat szabja meg egyedül a használó ízlését. Belejátszhatnak az ősök, az a szemlélet, amely mér a gyerekkorban megragadta, vagy taszította a későbbi felnőttet, belejátszanak az emlékek, nem utolsósorban az emléktárgyak, azok, amelyeket a szülők, nagyszülők őröld'ettek ríjnk, de azok is, amelyeket' mi magunk gyűjtöttünk össze. Mindezeknek az emlékeknek hangulati ér- t van, Olyan azonban, amely kizárólag a tulajdonos számára jelent valamit, de amelyet ált n't nos esztétikai értelemben még sem tudunk elég szépnek nevezni. Itt kezdődik a konfliktus. A s •'orra belső ugyanis ilven szubjektív, meg objektív tárgyak g'-űjeménye. MDS'*’ MAlt nézzük a falat. Lehetőleg ne tegyünk re semmi oiyat. amihez csakis a hasrné'ójának van. lehet szubjektív köze. Hiszen — mint mondottuk — a szoba b vnonrHó, olyan esztétikát egység, amelynek nemcsak a használója, de a látogatója számára 's lehet mondunlva- Hja. Próbáljunk meg a szépérzék szempontjából ,/■' »'tüvan’’ '’álogatnl, s azt ami a falra kerül, úgy válogassuk ki, hogy a szoba valamennyi tárgyával összefüggő egységet alkothasson. Persze lehet, hogy a szoba falára semmi sem kívánkozik, a bútorok és a kárpitok önmagukban is be tudják tölteni esztétikai hivatásukat, s minden a falra aggatott kiegészítés hívatlan vendég lenne csupán. Lehet mzonban, hogy a bútorok tömege között olyan szabad faltelületek maradnak, amelyek valamilyen kiegészítő dísz nélkül üresen.tátonganá- nak. Ide már kívánkozhat ekár szőnyeg, akár kép, akár plasztika, akár valami más. Egyéni ízlésekbe nem lehet beleszólni. Annyit azonban tanácsolok, amennyiben a bútorzat és annak kárpitozása, még a kiegészítő függönyök túlságosan színesek, — úgy ne tegyünk képet a falra, Jobb célt szolgál helyett« az egyszínű szobrászati munka. Vagy valamilyen kerámia. Természetesen lehet a helyzet fordított; a bútorok és kárpitok színének egyhangúságát kell ellenpontoznunk színes képpel, vagy tarka szőtessel. VÉGÜL 18 nem adhatunk mindenki száméra egyformán megfogható ötleteket, legfeljebb hozzávetőleges tanácsokkal szolgálhattunk. De, akkor, amikor a lakás berendezőinek válláról nem tudtuk levenni a terhet, ugyanakkor örömétől sem fosztottuk meg. Attól az örömtől, hogy maga keresse ki magának az üzletből, vagy a családi „kincstárból” a legmegfelelőbbet, s maga keresse meg a bútorok együttesén belül a falon annak a helyét. (B. I.) SÉTAHAJÓ, ZENE, TÁNC ÉB A KÉK SZtNÜ SERBE ÍKáttJi zm m BíM> Humorszolgálat — Hallottam, hogy itt sok a cápa. De én még eggyel sem találkoztam, pedig már két hete itt fürdőm a tengerben. — Tudom. — Honnan tudod? — Ha eggyel is találkoztál volna, akkor én nem találkoztam volna most veled. ★ — Mond ja szomszédasz- szony, miért nem vesznek televíziót? Mindig otthon ülnek. — Nincs rá szükségünk. A férjem anélkül is el tud aludni. — Jegyezd meg, mától fogva legkésőbb este. 10 órakor itthon kell lenned! — Mama, de mar nein vagyok gyerek... — Éppen azért! ★ — Papa. vegyél nekem trombitát. — Aztán folyjon trombitálni fogsz. — Nem, papa, csak ami— „ iánál I kor alszol! ★ — Miért sírsz, kisfiú? — Elvesztettem 10 dinárt! — Ne sírj. Itt van 10 dinár, menj haza! A kisfiú tovább sir. — Most ml bajod? — Nem tizet vesztettem el, húszat! ★ Két nő beszélget, a hangversenyen : — Tudod milyen csodálatos zenét csukott szemmel hallgatni? — kérdezi az egyik. Mögöttük egy férfi halkan súgja: — Csukott szájjal ajánlom! ★ — Ez a három mű fog, amit nemrég csinált, rettenetesen fáj. — Megmondtam, hogy a müfog, amit én csinálok, semmiben sem különbözik az eredetitől! ★ — Mi a különbség a tehetség és a zseni között? — Szinte semmi. Csak annyi, hogy a tehetség minden hónapban fizetést kap, a zseni pedig a Nobel-dijra vár. ★ — Teljesen érthetetlen, hogy elhagyott a feleséged. — Sajnos, meglátta a saját briliánsgyűrűjét a jobb kezemen. — Hát ez nem lehet indok! ■— Már hogyne lehetne! Az én jobb kezem a titkárnőm. Bátorság Nemrégiben vidám írásom Jelent meg, melynek negatív hőse egy Branyiga nevű maradi, gyáva, részeges fickó volt. Ezenfelül még dadogott is. Azért választottam ezt a nevet, mert úgy véltem, ha létezik is egy Branyiga nevű ember, Branyiga Előd biztosan nincs. De volt... A cikk megjelenése után ugyanis látogatóm érkezett, és így mutatkozott be: — Branyiga Előd vagyok... — Lehetetlen — csodálkoztam. — Tessék, Itt a személyazonossági igazolványom. — Foglaljon helyet. Ha óhajtja, megírom, hogy nem azonos az általam elképzelt Branyigával. — Kérem, az kenés! Én elégtételt akarok. Én nem vagyok gyáva, részeges, maradi is nem is dadogok. — De mondom, hogy.,. — Ne igyekezzék meggyőzni. A maga Branyigája is szaru- keretés pápaszemet viselt. — Tudja mit, új írásom főszereplő jené festem és hősnek ábrázolom. Azt is megírom, hogy nem maradi, hiszen a mai fiatalok divatja szerint váltig érő hajat visel. Az új Branyiga csak vizet fog inni, és lendületesen beszél, mint egy szónok. Hősi mivoltának jellemzéséül megemlítem, hogy 1944-ben pofon ütött egy SS- tisztet. — De kérem, én 1944-ben még csecsemő voltam.., — Persze, persze. Van bejárónőjük? — Van. •H Na, akkor megírom, hogy Lehordla a bejárónőt, mert porosán hagyta az Íróasztalát, — Hogyne, hogy a bejárónő faképnél hagyjon bennünket? A feleségem inkább elviselné, ha én hagynám el Őt. — Akkor megment egy fiatal lányt két huligán támadásától. — Kérem, én csak ötvenegy kiló vagyok. — Kiment egy csecsemőt az égő házból. — Ez jó, de kevés. — Két csecsemőt ment ki. — Jó, de ott van a többi negatív Vonás. — Józan lesz! Messzire elkerüli az italboltokat. — Netn bánom, de talán mégis jó lenne még valamit a hősiességemről. — Alaposan megmondja a véleményét az igazgatónak. — Elgondolni is gyönyörű. Hogy én jól a diri szemébe! Hiszen még a csoportvezetőm is remeg tőle. — Akkor megegyeztünk. Mindjárt lediktálom a karcolatot. .. És ha egy órán belül eszébe jut valami jó hősiesség, akkor telefonáljon. — Egy órán belül? Lehetetlen! Most vissza kell mennem az irodába és 'a csoportvezetőnk Is a mi szobánkban dolgozik, — Na és? — Nem merek kikezdeni vele. Mindig nagyon murizik, ha valaki magánügyben telefonál. Palásti László Fotel és komouter? Miért került egymás mellé a két címbeli szó, és miért zártuk kérdőjellel a címadást? Elsősorban azért, mert mindkét idegen nyelvből hozzánk került megnevezés leírásában és kiejtésében nincs egységes gyakorlatunk. Vannak, akik a francia eredetű fotel szó kiejtésében alkalmazkodni kívánnak az eredeti ejtéshez, ezért a fotőj franciás ejtést tartják egyedül helyesnek. Ez a megnevezés lassan köznyelvi szóvá válik, mégpedig a fotel ejtésváltozatban. Különösen a fotelágy összetételben állandósult a francia ejtéstől eltérő forma. Az is igaz azonban, hogy azok, akik tudatosan azt az elvet vallják, hogy az idegenből átvett szavakat közelítsük az eredeti kiejtéshez, következetesen fotőj-1 Írnak és ejtenek. A bútorüzletek kirakatában gyakran kétféleképpen írják a párnázott szék megnevezésére szolgáló fotel szóalakot. Az a tanácsunk, hogy egységesítsük az írást és a kiejtést; s a fotel írásmódot és ejtésformát fogadjuk el egyedül helyesnek. Az elektronikus számítógép angol megnevezése, a computer írásával és ejtésével kapcsolatban sincs egységes gyakorlatunk. Vannak, akik következetesen az eredeti angol írásformát követik. Üjabban többen magyarul írják, de angolosan ejtik. A komputer írásmód tehát egyre általánosabbá válik még a szakcikkekben és tudományos kiadványokban Is. A szó kiejtésében azonban még elég gyakori, az angolos kompjúler ejtésmód is. Még egy versben is így találkoztunk ezzel a szóval: „Jövőjét térképtömbökre vési kompjuterből vezérelt körzős-érctoll” (Andrássy Lajos: Miskolci tájkép). Egy másik versben azonban a komputer forma jutott nyelvi szerephez: ,,Vízjegye nem érvényes, visszaadja a komputer. .. A komputerek közeli szmog-riadót jeleznek” (Palasovszky: Lapiada). Az angol nyelv kiváló szakértői is azon a véleményen vannak, hogy ne alkalmazkodjunk mereven az eredeti angol ejtéshez; ejtsük tehát az egyre inkább köznyelvi szóvá váló angol eredetű megnevezést egységesen és következetesen így: komputer. Azok, akik azon a véleményen vannak, hogy az idegenből átvett szavakat közelítsük az eredeti kiejtéshez, nem elfogadható módon érvelnek. Miért kell nekünk alkalmazkodnunk az idegen kiejtéshez akkor, amikor az átvett szó teljes Jogú magyar köznyelvi szóvá vált, s írásában és ejtésében alkalmazkodik a többi magyar megnevezés ejtésmódjához és írósformájá- hoz. Dr. Bakos József ***** a fehér botnál Kiállta a kísérletek próbáját és megkezdték annak az ultrahanggal működő vakvezető szemüvegnek a sorozatgyártását, amelyet egy angol tudós konstruált. A speciális szemüvegkeret középső részén három adó-vevő korong helyezkedik el. Ezek sugározzák ki rövid időközökben az ultrahang-impulzusokat, illetve fogják fel a visszaérkező jeleket. A sugárnyaláb 60 fokos sugórkúpban kb. hat méter távolságon belül „tapogatja le” a környező tárgyakat, majd a visszaverődő hallhatatlan hangok erősítő készülékben alakulnak át megfelelő magasságú „dallamos” hangokká. A jobb és a bal fül számára a szemüvegkeret szárába épített kis műanyag csövecskék közvetítik a sztereohang két összetevőjét, így a vakvezető készülék térbeli tájékozódást tesz lehetővé. A tárgyak távolsága a hangmagasságból állapítható meg. A távolabbi — de még hat méteren belüli — tárgyakról visszaverődő ultrahangokat magas hangként érzékeli a vak ember. Amint közeledik a tárgyhoz, egyre mélyül a hangjelzés. A visszaverő felületek minősége is befolyásolja a hangjeleket (pl. más hangot ad az utca aszfaltburkolata, mint a fűvel borított felület). A környezetről visszaverődő ultrahangokból meglehetősen összetett hangkép alakul ki, s ebben a „hang-birodalomban” csak kb. 20 órai gyakorlás után tud kiigazodni a világtalan személy. A vakvezető szemüveg hajlékony kábellel csatlakozik * könnyű, zsebben elhelyezhető, kis méretű erősítő és átalakító egységhez.
