Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

Közösségi és össztársadalmi érdek Azt mondhatjuk, hogy közösségi érdek mindaz, ami társadalmunk zökkenőmentes tevékenységét, ami az ál­lampolgárok folyamatos, „normális’’ életvitelét biztosítja. Ilyenek azok a tevékenységek, amelyek a társadalmi együttműködés és érintkezés feltételeinek, kereteinek ál­landósítását, megóvását és fejlesztését célozzák. Közössé­gi érdek — minden egyes ember érdeke — például, hogy szilárd legyen a közbiztonság. Közösségi érdek, hogy ha valaki visszaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hátrányos helyzetbe, csak azért, mert bírál. Közösségi érdek környezetünk szennyeződésének meg­akadályozása — s a felsorolás még hosszan folytatható. A közösségi érdekek biztosításával, feltételeik megte­remtésével különféle társadalmi intézmények foglalkoz­nak. Ezek az érdekek jól érzékelhetők' az egyén, az egyes ember által is. És ez a legdöntőbb. Csorbulásukat, meg­értésüket a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Ezért a kö­zösségi . érdekek jó részéről elmondható, hogy azok — ép­pen. mert „bevonódnak” az egyéni életvitel szervezésébe — indítékává, mozgatórugójává is válnak az egyéni cse­lekvésnek. Gondoljunk pl. arra, hogy a lakosság milyen nagy arányban hajlandó segíteni a rendőri bűnüldöző szervek működését, amikor azok kérésükkel hozzáfordul­nak. Létezik tehát a közösségi érdeknek egy olyan tarto­mánya, amely az egyének hétköznapi tevékenységében mozgatóként, belső hajtóerőként működik. Érdekesebb mármost, ha ott tesszük fel a kérdést, ahol hasonlókép­pen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — csakhogy az említettektől eltérő formában. A növekvő népességsza­porulat például közösségi „érdek, társadalmi érdek. Azt azonban már nehéz állítani avagy elvárni, hogy a „de­mográfiai apály elhárítása” vezérelje az egyes embert társas kapcsolataiban. Magyarul: az emberek nem azért házasodnak és. nemzenek gyermekeket, hogy felerősítsék a népességszaporulat növekedési rátáját, hanem azért, mert szerelmesek; vagy mert erre más, talán kevésbé ro­mantikus, de nem kevésbé személyes okuk van. A demográfiai hullámvölgy elkerülése tehát közösségi érdek, ám; ebben az elvont, tézisszerű formájában nem lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szempontból keveset ér a felvilágosító-felhívó szó: olyan társadalompolitikai (szociálpolitikai, elosztás- politikai) eszközökre van szükség, amelyek valóságosan képesek az egyes ember mozgósítására, arra, hogy a kí­vánt cél irányába mutató tevékenyég-indítékokat építse­nek ki. Ez a kiragadott példa is mutatja; meg kell tanul­nunk, hogy a társadalmi céljaink és értékeink síkján je­lentkező közösségi érdeket hogyan lehet közvetíteni az egyes ember felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatát, élményvilágát — mondhatnánk: egyéni ér­dekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére. Bonyolódik a helyzet, ha átlépünk az öíssztarsadalmi ér­dekek világába. Ezek az érdekek is nevezhetők közössé­ginek ám felépítésük, működési mechanizmusuk az emlí­tettektől jórészt eltérő sajátosságokat mutat. Vegyünk megint egy példát. Az életszínvonal emelése — társadal­— műnk egésatúek érdékel Kivitelezése azonban alapvetően más--képletet mutat, mint mondjuk a közbiztonságban megte^J^igő közösségi, érdek, megvalósítása. Az életszín­vonal emelése például azt is jelenti, hogy fehérjedúsan táplálkozzunk. Ehhez húsra van szükség, viszont a húst elő kell állítani, tehát ösztönözni kell az állattenyésztő­ket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez persze vala­honnan el kell vonni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékeny­kednek, ahol nem állattenyésztéssel foglalkoznak, meg­kérdezik: miért az én zsebemből fedezik a húsprogra­mot? Miért a nekem szánt támogatások megvonásával juttatják magasabb keresethez a mezőgazdaságban dol­gozókat, vagy azok egy részét? Példánknál maradva látható tehát, hogy az össztársa- - $ dalmi érdek kivitelezése a beruházásnak és az elosztás­nak, a ráfordításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségkép­pen előnyben részesül, míg mások ezeket a preferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élvezik. Más út azonban nincs: a társadalom munkamegosztásának vala­mennyi ágazatában helyet foglalók elvárásait egyszerre és egyforma mértékben soha nem lehet figyelembe ven­ni. Más szóval: léteznek olyan össztársadalminak nevez­hető érdekeink, amelyek érvényesítése bizonyos csopor­tok érdekeinek a megkülönböztetett figyelembe vétele út­ján történhet. így természetszerűen feszültség, esetleg el­lentmondás keletkezik a társadalom egyes részei, területei között. S e ponton lépünk a politika porondjára. A politika feladata, hogy a rendelkezésre álló mun­kaerőt. s az anyagi és szellemi erőforrásokat a termelési szektor egyes ágazataiba összpontosítsa, hogy az ágazato­kat átrendezze, hogy támogasson és elvonjon. Politikánk. — éppen az össztársadalmi éi’dek figyelembevételével — olyan döntéseket jelent, amely az egész társadalom érde­két a létező csoportok meghatározott arányainak, érvé­nyesülésük feltételeinek állandó változtatásával biztosít­ja. De ebből következik az is, hogy az össztársadalmi ér­deknek éppen ilyen, bizonyos különös' érdekek kiemelé­sén keresztül történő megvalósítása, a döntések indokolt­ságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagya­tását igényli, a társadalmi demokratizmus növelését elő­feltételezi. El kell fogadnunk tehát, hogy az üssztársad almi ér­dek — adott esetben — nem egynemű, itt és most min­denkire nézve előnyös: éppen ezért egyéni elsajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a követelmé­nyeket támasztani, mint mondjuk a közösségi érdekek — fentebbi — tartományában. Ahogy el lehet és el is kell várni, • hogy a környezet szennyezésének elhárítását — a közösségi érdeket — társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenységükben .is elősegítsék, úgy kevesebb joggal lehet megfogalmazni azt a követelményt, hogy az egyes ember a munkapad mögött a „népgazdaság egyen­súlyára” függesztve szemét, termeljen. Utóbbinak a bizto­sítása elsősorban önálló döntési jogkörrel rendelkező po­litikái és szakigazgatási szervek feladata, amelyhez a szé­les társadalmi tömegek támogatását kell kivívni. Egyet­értésük az össztársadalmi érdek elfogadását jelenti. — ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyanaz az össztársadalmi érdek elterő keretfeltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak kialakításá- ban. PAPP ZSOLT, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa V^A^S/WVVS^VVV^A^VWV<»VVVWVWVWVS^^^VWVWWVW^VVVi^AA/^^A^AA^^^^W\AAA^VV^AAAA/V^A«^/VWVV\A^WWVVVVVWWVV^^A^>^A^V»^AA^^^^^VW,^ A^A*'*>AAAAA/>AA/,^AAAAA/W\*>A/>A^A^W\^AA/W^^A/^^^^^^^V,\A/^^^^^W^^^A^^AAA/\AAAAAAAAAAA^AA^^A^NAA/\AAAAA^A/>A»A/>A/S^^NAAAA/VAAAAAA^i^^AAAA^ Nem akármilyen község Szűcsi. Jóval többre vitte, mint azok a települések, amelyeknek a neve csupán a nyilvántartásokban és a lexi­konban szerepel. Tudós írá­sok is számon tartják, mert a Bajzák lakták, akik a múlt században végzett munkás­ságuk után érdemelték ki, hogy tudjon róluk a kis or­szág, főként a humán is­meretek iránt érdeklődők tá­bora. Dombok alján és oldalán búvik meg a község, amely valamikor, nem is olyan rég, mint vendégmarasztaló, el­hagyott hely, isten háta mö­gé elrejtett falu volt közis­mert. Aztán jött a bányászaik, majd ezt követte a szövetke­zés, és itt is fordult a világ sora. Most a legújabb és a legfrissebb események, ter­vek és elképzelések iránt ér­deklődtünk Szűcsiben, 0 O 0 © — Meg tudná mondani, kik a szegény emberek a fa­1 luban? Név szerint sorolja fel őket. Néma csend, töprengő te­kintet, látszik, hogy a meg­kérdezett nagyon kutat em­lékezetében. — Olyan idős, elhagyatott ember, nő vagy férfi él a községben, akivel nem törő­dik a családja, de nekik sincs megélhetési gondjuk. Nem, nem tudok szegény em­bert mondani. — Akkor fordítsunk a dol­gon. Nevezze meg azokat, akikről mindenki tudja, hogy jóval gazdagabbak, mint a többiek. Ne ismételjük az előző né­hány pillanat, leírását. Min­den úgy zajlott le. — Az igazság az. hogy Szűcsiben soha nem volt nagy különbség az emberek között. Négy nagybirtokos családé volt a határ egy ré­sze. de a helybeliek közül a legmódosabbnak is legfel­jebb tizenöt holdja volt, de a szegények mindegyikének is legalább egy holdja akadt. A hajdani egyetlen kastély­ról, amit így emlegetnek az idősebbek: nagyon szép volt, óriási parkkal: hatalmas fákkal — a fiatalok már nem is tudnak. Szétszedték a front után. Av fákat kivágták, most az iskola látható.a park helyén. © © © © A mezőgazdasugi szövet­kezet ma már egyesülésbe tö­mörült. Pata és Gyöngyös- tarján csatlakozott még, fo­gott össze Szűcsivel. A köz­pont Patán található. Szűcsi­ben a körzet: székel. a volt központi épületben, a külső­re is tekintélyes emeletes házban. Bent nem valami nagy to­longás fogadja az érdeklő­dőt Most aztán az „irodá- sok” nem panaszkodhatnak •s aeúfoUeagc*, A dombok kost megbúvó falu A párttitkár, Kovács János tájékoztat arról, hogy a hely­belieknek nem kell egy ta­podtat sem menniük, min­den ügyüket itt intézik. A hangulat jó, már a munkaerő sem gond. mert a négy köz­ség kisegíti egymást. Mindig oda viszik a munkáskezeket, ahol szükség van rájuk. Nem adták fel a már szin­te hagyománynak számító szokást sem: minden évben megemlékeznek az idős isz- nyugdíjasokról, járadékosok­ról, mint most is. Aznap ké­szültek a fogadásukra, hogy körbevigyék őket autóbusz- szál a határban, aztán kö­szöntsék őket, néhány száz forintos támogatást is adja­nak mindegyiküknek, majd fehér asztal .mellett szóra­kozzanak, csillapítsák éhsé­güket, szomjukat. Akinek úgy hozza a kedve, az még nótára is gyújthat, mert a hangulatról a patai Páva­kor gondoskodik. © o o o Ez a falu már csak részben hasonlít a régire. A magja nem. változott, bár a régebbi házakat is igyekeznek meg­fiatalítani, korszerűsíteni, de az új házhelyeken több szo­bás épületek magasodnak: fürdőszobával. némelyik központi fűtéssel. Nincs ugyan még vízvezeték a köz­ségben, de a telken található kútból szivattyú nyomja a vizet a csövekbe, a konyhá­ba >és a fürdőszobába. Ate emberek a jövedelmük nagyobbik részét a házra költik. Méghozzá mértéktar­tással — általában. Nem a szomszédnak építkeznek, nem azért, hogy egymáson tültegyenek. Legfeljebb a szülőknek, a kislánynak és a fiúnak is csináltatnak egy-egy szobát. Más kérdés, itt sem lakják az egész házat. A négy vagy öt szobából csak egy szolgál lakhelyül, de a legfőbb tar­tózkodási hely' a konyha. Ha vendég jön, azt végigvezetik az egész házban. Hadd lás­sa, milyen szép bútorok, sző­nyegek vannak mindenütt-. — A rongyrázás nem szo­kás mifelénk. Jól mutatja ezt a lagzi is. Még ma sem ritkaság a tíz- és a húszfo­rintos a menyasszonytáncban. Jó néhány százas is megziz- zen ilyenkor, de ötszázast legfeljebb a keresztapa vagy a testvér ad. Ajándékban sem szokás az -esküvőre Esté­keket vinni. A mosógép vagy a centrifuga, a gáztűzhely már nagy megbecsülésnek örvend. © o o o Mindenféle üzlet megtalál­ható a községben. A Heves megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat boltjai mel­lett. a GYÖNGYSZÖV üzle­tei is várják a vevőket. — Tulajdonképpen semmi fontos áruért nem kell a va­rosba menni busszal. Más do­log az. hogy lehetne több hús, ahogy a töltelékáruk választéka sem mindig meg­felelő. Az ÁBC-boltban a vasáruk nem kaphatók meg mindig, Azok, amik gyakran kellenek a háznál: szög, csa­var, drót, más hasonló dol­gok. De a jó kenyérről a Mátravidéki Sütőipari Válla­lat szakboltja gondoskodik, a tejet is meg lehet vásárolni, többször pedig az élőbarom­fit kínálják. Szinte minden udvaron kapirgálnak tyúkok, de az asszonyok szívesen megvásárolják az élő ba­romfit is, ha van. No, a mi­relit-csirke sem romlik rá a boltosra.' Amióta a GYÖNGYSZÖV az olajkutat megcsináltatta, azóta azzal sincs gond. In­kább a palackos gáz körül tá­mad nehézség esetenként, mert a szállítás nem egyen­letes. Bisztrónak hívják azt a vendéglátó egységet, amely különbözik az italbolttól, de meleg ételt itt sem lehet kap­ni. — Tavaly még főztek a á tsz-ben dolgozóknak, az idén azonban már nem. Azt mondták az asszonyok, kap­ják meg naponta az öt forint ebéd pénzt, majd ők ellátják magukat. A bisztróban a fiatalok szí­vesen elüldögélnek egy pohár sör, kóla vagy kávé mellett, hallgatják a lemezeket, do­bálják a kétforintosokat a zenegépbe. © O © © — Ha a terveinkről szó­lunk, akkor elsőnek a víz­müvet említjük. Van már egy eredményes fúrásunk, ami jó vizet ad. Összesen két. olyan, kút van most a falu­ban, amelynek a vize nem kólival fertőzött. A víztársu­lat megalakítása van. .már napirenden. Aztán kellene egy új óvoda. A mostanit nemrég bővítettük társadal­mi összefogás segítségével, és, most két csoportöt fogad be. De a régi épület helyett szeretnénk egy újat, hogy ebbe az idősek napközijét he­lyezhessük el. Aztán az isko­lát is bővíteni kellene. Még­hozzá úgy, hogy a tornaterem se hiányozzék ezután. A község belső útjai aligha dicsérhetek. Ha minden igaz, akkor már nem sokáig kell várniuk a felújításukra, mert a megye ígéretét bírják. Persze, a villanyhálózat korszerűsítése,, -a járda fel­frissítése is ott szerepel a feladatok sorában. Hogy ezek közül mit hagynak majd jó­vá a felsőbb szervek a kö­vetkező ötéves terv időszaká­ra, azt még nem tudják. A község csinosításara, vi­rágokkal, fákkal, bokrokkal történő szépítésére már az első omoly lépéseket megtet­ték. Csináltak a község köze­pén egy szép rózsaligetet. Elég sok pénzbe került, szeretnék a jövőben a hasonló feladato­kat társadalmi összefogással végrehajtani. © 0 © o Szűcsi felnőtt férfilakossá­gának a nagyobbik fele az iparban dolgozik. Valamikor is a bánya vitte el őket mun­kára, most is ez a legfőbb vonzó erő, illetve a Mátraal- ji Szénbányák valamelyik környező üzeme. A fiatalok közül nemrég tért vissza néhány Pétervá- saráról, ahol kitanulták a mezőgazdasági gépek kezelé­sét. Szerződés fűzi őket a helybeli tsz-hez. Sokan el­járnak az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyáregységébe is, fő­ként a lányok. Akik középis­kolában tanulnak, vagy ma­gasabb végzettséget szerez­nek, nem mindig fordítanak hátat a falujuknak. — Valahogy úgy vagyunk, hogy alig változik a község lélekszóma. Amennyi elmegy, annyi jön is hozzá. Már a születések száma is figye­lemre méltó, a környező köz­ségekhez képest a legjobb. Ez is fontos körülmény. Hogy milyenek az emberek Szűcsiben? Szorgalmasak, ki­egyensúlyozottak, mértéktar­tók. — Ma már szívesen men­nek el üdülni, pihenni az or­szág különböző részeibe, ha a határokon túlra nem vágy­nak még. Amikor a tsz meg­alakulása után először akar­tuk üdülni küldeni az embe­reket, megkérdezték: mit fi­zetünk nekik egy napra? Megkapják-e a munkaegysé­get úgy, mintha itthon ma­radtak volna? Ma már a tsz-nek is van üdülője, a bányának is, a környező üze­meknek is, de így is gond az igények kielégítése. © o © © Augusztus 20. — alkotmá­nyunk ünnepe. Ilyenkor szok­tunk beszélni a munkás-pa­raszt szövetségről. Szűcsiben aligha kell ennek a jelentő­ségét méltatni, elemezni. Itt szinte nincs is család, amely­ben, egymás mellett, együtt ne élne az ipari munkás és. a szövetkezeti tag. A Saját éle­tük alakulásán tudjak lemér­ni, mit adott az új társadal­mi rend. a munkás-paraszt szövetség a ma emberének. Szűcsi a gyöngyösi járás. Heves megye, az ország egyik községe. Olyan dolgos, szor­galmas, egyszerű, mint a többi. C. -Molnár .Férem ­ÜB ünnepi tűzijáték

Next

/
Thumbnails
Contents