Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

r ■ Nagyvárosi fények Ma már a néző valóban srzon is elgondolkozik, ho­gyan sikerülhetett ennek az apró termetű, csetlő-botló komikusnak annyi energiát és szenvedélyt összesűrítenie magában, hogy egy-egy fil­met maga írjon, rendezzen, eljátssza a főszerepét és még a zenét, is, a néma filmekben annyira fontos muzsikát is ő szerezze. Ügy érezzük, erre a kérdésre magában Chaplin­ben van a válasz. Chaplin úgy kezdte, minta bohóckodáshoz kitűnően ér­tő, a mozdulatok humorát jól ismerő színész. De ez önma­gában még nem tette volna azzá, akivé lett és aki ma. Chaplin ugyanis nem csak pusztán filmeket akart gyár­tani, akár üzleti, akár művé­szeti okokból, igényekből, kényszerekből; Chaplinnek nagyszabású látomásai van­nak az emberről, a társada­lomról, arról a küzdelemről, amelyben az emberek egy­más mellett és egymás ellen élnek. A harc, szerinte is a gyűlölet és a szeretet jegyé­ben folyik. Figyeljük csak a Nagyvá­rosi fények nyitó jelenetét A hízott, nagyképű urak és nagyságák a „béke és fellen­dülés” harsogó jelszavait puf- fogtatják, zsíros szavakban dicsérik önmagukat, amikor a három alakból álló szobor- csoportot leleplezik. Az al­kotás is nagyképű, mint ma­guk az urak. A középső szo­bor ölében, éppen a leleple­zés ünnepélyessé dagasztott órájában ott fekszik, kicsiny, magát még összébb húzva a rongyos kis semmi ember, ez a nagycipőjű jöttment. Hon­nan jött és hová megy? Ki tudja. Van. Hol lakik? A szo­bor ölében. Szeret egy lányt, aki a virágban a szépséget adja el, de ő maga vak. A napszak váltásaiban dél­előttre délután, majd este jön, majd éjszaka és ebben az éjszakában a folyó part­ján megmenti a kis nyomo­Chaplin-film rult, akinek az élete alig is ér valamit, az öngyilkosság­ra készülő milliomost. Szinte ordít a tanulság a képsorból: senkinek az élete sem olyan biztoß, mint amilyennek lát­szik. És amint az már lenni szokott a nagy szellemekkel: Chaplin filmje után egy év­vel beütött a tőzsdei krach New Yorkban és akkor való­ban sokan lettek öngyilkosok a pénz milliomos rabjai közül is. A film szinte ennek a pró­fétája. És ehhez az első látomás- hgz mindjárt csatlakozik a második is, az, hogy a gazdag csak tébolyult állapotában, abnormális körülmények kö­zött tudja elviselni az élet emberi igazságait, a szerete­ted azt, hogy az emberek kö­zött valami kapcsolatnak, va­lami emberi melegségnek, ta­lán szeretetnek mégis lennie kellene. Amikor a milliomos részeg, megszállja a jóság, de amikor „mássá lesz”, kijóza­nodik, nem tűrheti ezt a ba­ráttá fogadott senkit. És itt van a harmadik lá­tomás,, amely már nagy hi­teket mozdít meg Chaplinnél. Ez a visszatérő és pusztítha- tatlan elem nála: hisz a min­den akadályt legyőző szere- tetben. Korunkban, mai szemmel és mai szívvel, az érzelmek mai, viszonylagos tompaságában talán naivnak tűnik, hogy ez az álmodozó filmes ennyi mindent elhi6z és elhitet a szereimről, az emberi élet legnagyobb érzé­séről és hajtóerejéről, az ál­dozatosságról, de talán éppen ettől Chaplin ez a fürgén to­tyogó komédiás. Chaplin nem sokat törődik a mesével. Az csak a váz, a zacskó, amibe belegyűjti a legapróbb részletességgel ki­dolgozott bohókás és komoly, mindig tartalmat hordozó és kifejtő szellemességeit. Nem puszta ötletek ezek, de vé­giggondolt mozdulatsorok, amelyekből a jellem é6 a sors kialakul. Ahogyan a felava­Helyszíni közvetítések világhírű nemzetközi fesztiválokról, előadásokról versenye, R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei című kompozíciója. Szeptember 6-án ismét a luzerni Kunsthaus nagyter­mét kapcsolja a rádió, ez­úttal a New York-i filhar­monikus zenekar, hangverse­nyét közvetítik. A Magyar Rádió az el­múlt évekhez hasonlóan az idén nyáron is egyenes adásban közvetít néhány kü­lönösen értékes hangver­senyt és operaelőadást ran­gos európai fesztiválokról. Augusztus 3-án Bayreuth- ból, Wagner az Istenek al­konya című operáját sugá­rozzák. Salzburgból első al­kalommal augusztus 10-én a londoni szimfonikusok műso­rát hallgathatják a zene iránt érdeklődők. Az est szó­listája Emil Gilelsz, karmes­tere Kari Böhm. Az au­gusztus 11-i kapcsolás szín­helye ismét Salzburg. Műso­ra: Verdi Don Carlos című operája. Ezt az előadást Herbert von Karajan neve fémjelzi. Érdekessége az eseménynek, hogy • nagy karmester nem csupán ve­zényel, hanem a rendezés is az ő munkája. Augusztus 13-án a luzerni ünnepi játékokból ad köz­vetítést a rádió. Ezen a na­pon Ferencsik János vezény­li a svájci ünnepi játékok zenekarát. A műsorban el­hangzik: Bartók táncszvitje, Beethoven Vili. szimfóniája. Liszt Koronázási miséje. Salzburgból közvetíti a rádió augusztus 20-án « Johann Strauss születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett hangversenyt. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső képviseli hazánkat azon az augusztus 26-i, Lu­zernban megrendezésre ke­rülő hangversenyen, ame­lyen a Baden-Baden-i szim­fonikus zenekart Kobayashi Ken-Ichiro vezényli. Az est programja: Mozart: Esz-dúr ketzongovás versenyműve, Mendelssohn e-moll hegedű- versenye, Bartók: zongora­ci.mmm MW. augusztus 8» aaomUi 20.00 Ha kedd van, akkor ez Belgium Amerikai filmvígjáték. Kellemes hétvégi szórako­zást ígér a szellemes, jól per­gő amerikai filmvigjáték amely Európa több országá­ban játszódik. Egy amerikai turistacsoport három hét alatt rohanja le Európát. Járnak Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban. Úgy szágul­doznak egyik városból a má­sikba, egyik katedrálisból, múzeumból a másikba, mint az ámokfutók. Csak a prog­ram lapjairól azonosítják, melyik országban is járnak. S közben egymással, az ide­genvezetővel barátkoznak vagy veszekednek. Különbö­ző turista típusokat látunk viszont a filmben, akik el­vesznek, megkerülnek, unat koznak, szórakoznak, szóval utazn,»^, -turrsto m^ra. tandó szoborról te akar mász­ni, ahogyan barátkozik a számára csak eszközként megjelenő milliomossal, aho­gyan a vak lány kezét megsi­mogatja, az nemcsak futó öt­let, nemcsak a játék egyvala­miben részlete, drámai funk­ciója, oka és okozata van. Olyannyira, hogy a látását visszanyerő lány, a sok-sok véletlen folytán a kéz vi6sza- 6Ímogatásából ismeri fel jó­tevőjét és álmai lovagját. v- Költészet ez a film, vas­kos realitásokról és a művész képzeletében élő világról szó­ló. A hivatalos kategorizálás azt mondja róla, hogy ameri­kai filmburleszk. Hót szár­mazását nézve igaz is lehet ez, de tartalmát, lényegét te­kintve: Chaplin és költészete. Farkas András tanács a Fémmüveknél A Máravidéki Fémművek gazdasági és társadalmi ve­zetőinek részvételével a na­pokban tartotta alakuló ülé­sét a vállalat közművelő­déspolitikai tanácsa. A nyolc­tagú bizottság társadalmi munkában végzi feladatát, s célja összehangolni a szak­mai tanfolyamok, a párt- és szakszervezeti oktatás szer­vezését. A tanács feladata biztosítani a dolgozók to­vábbtanulásának feltételeit, szervezni a helyi tanfolya­mokat, továbbképzéseket. Az összehangoltabb munkával technikai feltételeket is te­remtenek a különböző tan­folyamoknak. Megújul a Palotaszálló (xd!*--flC í ?. - , ■ Egy éve nem fogad vendéget a Palotaszálló. A régi épületet teljesen felújítják. Átépítik a villamos és vízve­zetékeket, modernizálják a fűtési rendszert. Minden szo­ba zuhanyozófülkét kap és nagy családok számára is ki­alakítanak lakrészeket. A munka elvégzéséhez előrelát­hatólag még két év szükséges. (MTI fotó — Kerényi László felvétele) A pofon Ha jön is napközben egy-egy zuhé, a napos órákban mé gi6 harminc fok körül jár a hőmérő. Akinek szabadsága vai erdőbe, hűvösre iparkodik. Benépesülnek a rétek, a tiszti sok. Trabant érkezik a Hereg-rétre és kiszáll belőle a csa Iád. Zsoltika úgy bevágja a Trabant-ajtót, hogy jó ideij visszhangozzák a csattanást a hegyek. — Zsoltika! Megmondtam már ezerszer, hogy ne csap­kodd az ajtót, — így a papa. Közben autók, kirándulók érkeznek, elmennek, nem messze a szalonnasülöhely felől pirított szalonna illatát hoz­za a szél. — Zsoltika, vedd ki a kocsiból a termoszt! A tizenkét évesnyi gyerek készségesen pattan, kikapj a termoszt és újra bevágja az ajtót. A szomszéd völgybe* bizonyára puskadurranasra gyanakszik az erdész. — Zsoltika! Megmondtam, hogy... — és már csattan h a pofon úgy, hogy a gyerek szinte gurul a vadvirágos réten A családi kalamajka azonban nem tart »okáig, mer! Zsoltika — kisírt szemmel bár, de lelkesen — szedi a gallyat a szalonnasütéshez. , A mama, s a nyolcadikos korban lévő Éviké viszonylag békében tesznek, vesznek és természetesnek véve a pofont, ügyet sem vetnek semmire. — Apu! Én hadd gyújtsam meg a tűzeti — Rendben! De ha mégegyszer ... A gyerek többször próbálkozik a gyufával, de a nedve* papír nem kap lángot. — Mit csinálsz, te akasztófára való? Elpocsékolod a gyufáimat! — Püff! És mj" csattan is az újabb pofon Zsoltika ké­pén, aki mérgében földhöz vágja a dobozt. — Apuci! Mi van a gyerekkel? — hallom távolabbról * mama bájos hangját, de választ sem várva mindjárt hozzá­teszi: — Ugye otthon felejtetted a Mackó sajtot? öt percig sem tart Zsoltika siralma és máris az új fel­adattal foglalkozik. Forrásvizet tölt a szifonba és szódát készít. — Zsoltika! Hol a patron? Neked mondtam hogy el ne felejtsük. odahaza, Az egész csalód a szifonpatront keresi. A Trabantból még a poroltó is a fűre kerül. Patron nincs! — Hol vagy, te gazember? Ki hallott még kirándulást szóda nélkül? Még ennyit sem lehet rád bízni? És már csattan i6, — fél órán belül a harmadik, — a legkeményebb pofon. Nem vártam meg a negyediket, de — úgy döntöttem — elmondom önöknek ezt a történetet. Hátha okul belőle vala­ki! És mint — ember az embernek — ennyivel úgy érzem tartozom Zsoltikának is. Ha csak napi egy pofonnal kap kevesebbek neki bizonyára már ez is számít... Szaiay István Nagyanyó és a magnó — Mondtam már, hogy nem... — De miért nem? — Nem tudok én énekel­ni... — Tud, csak nem akar...! — Jó, hát nem akarok... — De hát mégis, no, nagymamái Jó lesz akármi, nem számit. Beleénekel a mikrofonba és megmarad a szalagon. Mónika meg majd hallgathatja, hogy mit éne­kelt az ö dédikéje, amikor nyolcvanöt éves volt. — Akármit én nem éne­kelek ■ ■■! — Tudja. Mónika már egyéves kora előtt énekelt, meg verset is mondott: „Cirmos cica. haj, hová lett a vaj.. — Tudom, fiam, tudom, úgy örülök, amikor a masi­nából hallhatom az édes, aranyos hangocskáját, — Mónika is mennyire örülne, ha majd hallgathat­ná, mit énekelt dédi mamó­ka. — Nem tudok... hiába, én nem tudok. — A legkedvesebbet éne­kelje. — Nines nekem olyan. ■ ■ — Nem is volt olyan, amit nagyon szeretett énekelni? — Nem volt.., — Soha nem mit...? — Valamikor, hogy sum- másnak jártunk. De nem emlékszem már a versére sem... — Akkor csak dúdolja. — Dúdolja a fene! Nincs hozzá kedvem. Soha nem volt nékem kedvem dttíikóz- ni. — Miért? — Aggomra dolgoztam romban. Es később is csak a dolog, a giirc. Bál, muzsi­ka, ugyan, hol volt az. — És fiatalasszony korá­ban? — Jöttek egymás után a gyerekek. Hét gyereket szül­tem. Hiszen tudhatod, él valamennyi... — Azért csak énekelt ma­szoktam a feketét, hogy az lett az én divatom ... Csak a gyerekeim között voltam, értük gürcöltem magamat megfeszítve, mint az állat. De felneveltem mind a he­tet, rendes, becsületes, dol­gozó emberek lettek ők is... Haj, de azok a temetések! móka, ha jókedvében nem, akkor bánatában. — Bánatomban igen. Gyászénekeket. „Ments meg engem uram, az örök ha­láltól ...” örökké gyászol­tam én, fiam, — örökké? Talán örökké azért mégsem?! — Tizenöt éven át nem vethettem le magamról a gyászruhát. Feketében él­tem le a fiatalságomat,, utá­Kezdődött azzal, hogy nagy­apád odamaradt a fronton. Aztán elment az apósom, az anyósom, mentek a testvé­reim férjei, gyerekei. Tizen­öt éven át minden második esztendőben temettem, úgy, ahogy szültem. Szültem, te­mettem, szültem, temettem, és dolgoztam, mint egy ál­lat. Egyéb nem jutott né­kem az életből <... semmi... semnu.„ - TtcM lelkem, amit ment a szalagra? — Rá hát! — Rá az istent.. .1 — De bizony, a masirw felvette. És ha már beszélt akkor jöjjön az ének is. A múltkor sikerült felvenn már a nevetését is. — Hát ilyesmi is rajta van? — Rajta, rajta, csak az ének hiányzik. — Énekelni pedig nem fo­gok, elhiheted, ha mondom. Minek nézel te engem, lel­kem? Semmi andungom, az­tán csak ide rakod elégi az asztalra ezt a micsodát, hogy énekeljek bele. Én a gépnek nem énekelek. — Pedig milyen jó len­ne. ha megmaradna emlék­nek. Mónikának szép em­lék maradna, hogyan éne­kelt az ő dédikéje nyolc­vanöt éves korában. — Megmaradna emlék­nek? — Megmaradna. — Akkor is. amikor én már nem lennék. — Bizony, akkor is, ha már nem lenne. És Mónika hallgatná, hogy mamóka ho­gyan énekelt, nyolcvanöt éves korában. — A teremtőjét! Es len­ne kedve hallgatni, hogy meg vagyok halva és éneke­lek? A teremtőjét! Egész életemben nem volt kedvem énekelni, mikor pedig meg vagyok halva, ha van ked­vem, ha nincs kedvem, egy gombnyomás és énekelek? — Bizony ez a technika, nagymamó. ■ — No hát vidd innét a technikádat, mert úgy kivá­gom az egészet az árnyék­székbe! Értetted?!... Ha én nem élek, akkor engem ne énekeltessen senki. Mert én nem énekelek. És kész — .1 tea- -rá- ~ f ' 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents