Népújság, 1975. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

Csütörtökön folytatódott az európai biztonsági konferencia záróülése (Folytatói az 1. oldalról) ma, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsola­tok felépítésére. s A Szovjetunió a tanács­kozás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata. hogy a jelen realitásai és az európai né­pek több évszázados ta­pasztalatai alapján elképzel­je és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nem egy­szer ékesítették magukat ké­tes „babérokkal” az ag- ressaorok, akiket azután el­ért a népek átka. Itt, Euró­pában politikai doktrínává. kiáltották ki a világuralom­ra való törekvést, amely az­után több állam csődjével ért véget, amelyek erőtarta­lékaikat bűnös és ember­gyűlölő célkitűzések eléré­sére áldozták feL Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szüksé­ges kollektív következtetése­ket a történelem tapasztala­taiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tu­datában vonjuk le, hogy fe­lelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell létez­nie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvetésétől a tető­pontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöt­tünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi po­litikai erők viszonyát és di­namikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés ha­talmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák Európa és a világpolitika alakulását és e tanácskozás eredmé­nyei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tar­talmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. X részt vevő országok kö­zötti kapcsolatok szilárd ala­pot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követen­dő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mel­lett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megalapító­ja, Lenin és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatá­rozta a kereskedelmi-gazda­sági, a tudományos és mű­szaki területen, a környe­zetvédelem területén, a kul­túra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcso­latok Irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehető­ségei most olyan területek­re is kiterjednek, amelye­ken ez a hidegháború évei­ben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság ér­dekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az infor­mációs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhat­ják, de a viszálykodás mér­gét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk re­mélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fon­tos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai eny­OäMim hülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségi­leg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A Szovjetunió követ­kezetes híve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés to­vább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a közép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogy az senkinek se csorbít­sa a biztonságát. Vagy meg­fordítva: mindenkinek hasz­nára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos po­litikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható ösz- sze, hogy ezeket a megálla­podásokat a részt vevő álla­mok legfőbb vezetői erő­sítsék meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb fel­adatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képvi­selt valamennyi orezág meg­valósítja az elért megállapo­dásokat, Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az érte­kezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindin­kább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kéz­zel foghatóvá tétele a lénye­ge mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná tehe­ti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését, reális leszerelé­si eredmények elérését tesz- szük az első helyre. Nagyon fontos az állam­közi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghir­detése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé válja­nak, amelyet senki sem 6érthet meg. A mi békepo­litikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk, erről a nagy tekintélyű szónoki emel. vényről. Természetesen a 33 euró­pai állam, az Egyesült Ál­lamok és Kanada vezetői­nek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcs- fontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésének fo­lyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találko­zóval, a tanácskozás dönté­séivé! kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra vál­hassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre, valamennyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis nehézsége­ket leküzdve végül is képe­sek voltak kidolgozni az ál­talánosan elfogadott megál­lapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes résztve­vői a többiekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figyelem- bevételével és közös egyet­értésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszu­mok, olyanok, amelyek a bé­ke javát szolgálják, anél­kül, hogy elmosnák az ideo­lógiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a részt vevő államok közös politikai akarata jut kifeje­zésre abban a formában,' amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos követ­keztetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a leg­főbb, ami a záródokumen­tumban is kifejeződik: sen­ki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra tá­maszkodva, megkísérelje elő­írni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Minden népnek szuverén jo­ga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzet­közi együttműködés szem­pontjából. Az általunk aláírandó do­kumentum, az államok szé­les körű, de pontos akció­platformja, amely 'egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek ha­tárt. Ez a lehetőségek ma­ximuma, holnap pedig kiin­dulóponttá kell válnia a to­vábbi előrehaladáshoz a ta­nácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tet­tekben megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 ál­lam hozzákezd. Ez tükröződik abban, hogy kijelölték a további lépése­ket az első európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfej­lesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretnem ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik ál­landó vonását — a béke és a népek közötti barátság ‘.e- nini politikáját, annak hu­manizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának ha­tározatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehí­vásáról szól. Nagy megelégedéssel álla­pítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgáílják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dol­gozókét, az értelmiségiekét, Elnök elvtársi Tisztelt küldöttek! A magyar közvélemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogat­ta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tevékenységét. Történelmi jelentőségűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érde­kelt egyetértésével most ösz- szeült a biztonsági értekez­let legfelsőbb szintű záró szakasza. A népek várakozásait, egy jobb jövő iránti re­ménységeit fejezi ki, és kétségtelen, hogy Euró­pa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácskozás, A magyar küldöttség ne­vében tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Minden küldöttségnek jó munkát, az értekezletnek teljes sikert kívánok. A Magyar Nép- köztársaság és a magyar nép nevében köszönetét mondok a Szovjetunió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egyesült Államok és Kana­da vezetőinek és kormány­zatának, hogy felelősen hoz­zájárultak az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet létrejöttéhez. Szív­ből köszöntöm fáradhatatlan, áldozatkész munkájukért nagyra becsült házigazdáin­kat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság elnökét, a finn kormányt, Helsinki vá­ros vezetőit, testvéri finn vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekint­hessen a jövőbe. Az általunk elért megálla­podások kibővítik annak le­hetőségét, hogy a népek fo­kozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik, a min­dennapos problémákat is. Előmozdítják az ember élet- körülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítá­sát, a jobb művelődési felté­teleket. összefüggnek az egészségről való gondosko­dással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat, a fia­talokat és a különbötó tár­sadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet az összes szóvivő közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajtanak Európa ha­tárain túl is. A hosszú tárgyalások ered­ményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tö­mörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk béké­je és biztonsága. Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy mindannak a sikeres megvalósítása, amiről itt -megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást je­lent az a világbéke meg­szilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlévők kö­zül sokan osztanak. A ta­nácskozás a nemzetközi poli­tika hasznos iskolájának bi­zonyult a részt vevő államok számára, különösen hasznos­nak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisí­tésre hihetetlen eszközök áll­nak rendelkezésre. Kádár János Tisztelt küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­lentőségű tanácskozáson, amely államot alapítva 1109 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kö­tődik. Meggyőződésünk, hogy Eu­rópa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehet­séges, még fokozottabban így van ez a magyar nép eseté­ben, amely évszázadokon át a hadak útjának keresztező- dési pontján élt es mérhetet­len wéráldcsalakat ' .huzata. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetői­nek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a bé­kés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, sze­mély szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagysze­rű megszervezéséért, a rend­kívüli szívélyességért és vendégszeretetért. (TASZSZ) Leonyid Brezsnyevet kö­vetően Liam Crosgave mi­niszterelnök, az ír Köztár­saság küldöttségének veze­tője emelkedett szólásra. Beszédében úgy jellemezte a biztonsági konferencia záró­dokumentumát, mint „a kapcsolatok megjavítására és a részt vevő államok kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztésére szóló progra­mot Európa és a világ ja­vára”. A dokumentumot különböző társadalmi rend­szerű államok dolgozták ki, egyáltalán nem tesz kísérle­tet ezeknek a különbségek­nek az elmosására. A doku­mentumok alapja a 35 or­szág közös érdeke a béke fenntartásában — mondotta az ir kormányfő. Ezt követően Makariosz érsek ciprusi elnök szólalt fel. Makariosz érsek a bizton­sági konferencia Európa ha­tárain túl ható jelentőségét méltatta, elsősorban az ál­lamok közötti kapcsolatok alapelveinek megfogalmazá­sát. Ezek közül is különö­sen az erőszakról és az ál­lamok szuverenitásának megsértéséről való lemon­dást emelte ki. Mint mon­dotta, ezeknek az alapelvek­nek a csorbítatlan megvaló­sítása szabad utat nyithat a ciprusi probléma megoldá­sára. Makariosz érsek felszóla­lása alatt, amelyben elítélte Törökország ciprusi katonai intervencióját, a török kül­döttség kivonult a konfe­renciateremből. A ciprusi államfő után Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar küldöttség vezetője emelke­dett szólásra rendíthetetlen hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyege­tő pusztulással szemben. Századunkban, az első világ­háború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egy- harmadára csökkent, a II. vi­lágháborúban urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, elvesz­tette felnőtt lakosságának 8 százalékát és az ország rom­halmazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az antifa­siszta koalíció történelmi győzelmének és annak követ­keztében, hogy a szovjet had­sereg, a vele együtt küzdők­kel, kiűzte hazánk területé­ről Hitler fasiszta megszálló hadait, új, jó fordulatot vett. Azóta békében él a ma­gyar nép, visszanyerve nem­zeti függetlenségét és állami szuverenitását, szilárdan és eltökélten halad magaválasz­totta útján, s ma a fejlett szocialista társadalmat építi. Történelmünkből mi levon­tuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti, hogy a szocialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek béké­je, biztonsága, barátsá­ga és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem szilárd el­veken, súlyos történel­mi tapasztalatokon nyug­vó, hosszútávú politikát, és a magyar nép életbe­vágó érdekelt fejezi ki. Tisztelt küldöttek! Közismertek az európai né­pek múltbeli szenvedései, a k£t BLU&haboru .rattonet* pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földrészün­kön robbant ki. Mindezt, de legfőképpen azt figyelembe véve, hogy a felhalmozott korszerű fegyverek konflik­tus esetén eddig soha nem látott szörnyűséggel és pusz­tulással fenyegetik Európa és a Világ népeit, minden ország felelős tényezőinek hatéko­nyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az utóbbi időben mutatkozó enyhülés tarlós, a béke biztosított és szilárd le­gyen. Ügy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredményes­ségétől, és a jelen értekezlet szellemében végzendő to­vábbi munkától függ né­peink, földrészünk, Európa, és nem túlzás ha azt mond­juk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az álta­lunk képviselt népek remé­nye az, hogy az. értekezlet jó munkát végez és e jövendő a béke lesz. A magyar küldött­ség azt a megbízást kapta, hogy járuljon hozzá az ér­tekezlet sikeréhez. Igyek­szünk e megbízásnak eléget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1969-es budapesti felhívás­nak, amely javasolta, az eu­rópai biztonsági értekezlet összehívását. Szövetsége­seinkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekezlet létrejöttéért. Képviselőink mindvégig részt vettek az elő­készítő munkálatokban és a jelen értekezlet aláírásra ter­jesztett okmány kidolgozásá­ban. Tisztelt küldöttek! A Magyar Népköztársaság azt vallja, hogy mindent meg kell tenni a fegyveres összeütközésekkel fenyegető kérdések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése" érdekében. Kormányunk úgy véli; to­vábbi erőfeszítéseket keli tenni az általános leszerelés előmozdítására. Támogatunk minden komoly leszerelési törekvést, így támogatjuk a Szovjetunió javaslatát lesze­relési világkonferencia ösz- szehívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsola­tainak javulását, megállapo­dásukat és további tárgyalá­saikat a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja, hogy az emberiség fejlődésének jelen szakaszában a világháború elkerülésének nincs más reá­lis és elfogadható alternatí­vája, mint a békés egymás mellett élés. a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való rendezése, a fegyverkezési verseny megállítása, a fegy­verzetek korlátozása, majd a leszerelés, az államok ren­dezett viszonya, a közös ér­dekű kérdésekben az együtt­működés. a népek közeledé­se és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szelle­mében építi nemzetközi kap­csolatait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. s közel hatszáz más nemzetközi szervezetben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bonyolult kérdését tárgyal­ja. A magyar küldöttség ki­emelkedő fontosságúnak tart­ja az államok kapcsolatait és együttműködését szabá­lyozó elvek rögzítését. Az ér­tekezlet munkájában részt vesz 35 szuverén állam, kö­zöltük vannak nagy és kis államok, iparilag fejlettek és kevésbé fejlettek, szocia­lista- és nem szocialista, el­kötelezet* és el nem kötele­zett országok, semleges ál­lamok. Az államok kapcso­latait szabályozó elvek — mint a szuverén egyenlőség, az erőszaktó1 va'ó tartózko­dás. a hat"~ok p-q q r, 1->—> ol-^r --­p thon f oi*J • q p<5 • vq­korlati énrénvesni*«:«» mesfe­lel a részt vevő 35 különböző .(Foljflatáx * .3, oldalon) A Magyar Népköztársaság híve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének 1*"5. lagu&stu# 1., pestek.

Next

/
Thumbnails
Contents