Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

A tárgyak mítosza Aratás a homokháton... * r Az egyik falusi állatorvos­nak különös szenvedélye van. Minden évben megvesz néhány száz liter bort, egy­forma palackokba tölti és az Ö vegekre a saját maga által tervezett címkéket ragasztja. A címke természetesen utal arra, hogy ez a bor az 6 bo­ra. S azt is kifejezi, hogy ná­la a vendég nem átlagbort kap — nem a minőség, ha­nem éppen a címke révén —, hanem valami különlegessé­get, az átlagostól eltérőt, azon felül emelkedőt. Az egyszerű borosüveg, illetve a bor így lényegül át státusz- szimbólummá, hiszen, ha a bor rendkívüli, akkor nyil­ván a tulajdonosának is annak kell lennie. Napjainkban — sajnos — a tárgyak misztifikálása révén, a tulajdonosi mivolt hangsú- jvozásával, egyre szaporod­nak a státusszimbólumok. Nem egy család a szükségle­teit meghaladó méretű házat épít, nem azért, mintha szük­sége lenne a három, vagy ép­pen négy szobára, hanem azért, hogy lássák, ők meg­engedhetik maguknak a nagy lakást, mert van rá pénzűk. 1 Ee olyan is előfordul, hogy a . családtagok egész évben a nyári konyhában szoronga­nak, amíg a tágas, fényűzően berendezett szobákba csak akkor lépnek be, ha éppen takarítani kell. A példákat persze bőségesen lehetne so­rolná. Van, sári zongorát vesz, holott a családban sen­ki nem tód rajta játszani; van, aki csak azért utazik az IBUSZ útján Japánba, mert oda azért „még csak nagyon kevesen juthatnak el”. A stá­tusszimbólum teremtésnek tehát a legkülönbözőbb mód­jaival lehet találkozni, az egyszerűbbtől egészen a leg­rafináltabbig. A cél azonban mindig ugyanaz: bizony«« tárgyak birtoklásával kifejez­ni: „én más, több vagyok, mint az átlag”. A jelenség bizonyos mérté­kig magyarázható. Éppen szocialista társadalmunk ál­landó fejlődése folytán nö­vekszik az életszínvonal, s egyre növekszik a jövede­lemnek az a része, amelyet nem kell közvetlenül a napi fogyasztásra költeni A ré­gebben divatos mondás, hogy „szegények vagyunk, de jól élünk”, egyre inkább a múlté, hiszen a bőséges táp-, lálkozás mellett jócskán jut televízióra, autóra, külföldi utakra is. S itt jön az a kérdés, hogy vajon baj-e ez? Rögtön meg Is lehet a választ adni rá, hogy nem Sőt A marxista felfogás szerint az emberi élet teljessége csakis az anya­gi jólét alapján lehetséges. S nálunk is — hasonlóan a többi szocialista országhoz — a tervgazdálkodás alapvető célja az, hogy a lakosság jó­létét állandóan fokozza. Ép­pen ezért csak örülni lehet annak, hogy egyre több em­bernek, családnak van jól be­rendezett lakása, egyre több magángépkocsi fut az uta­kon, s egyre többen jutnak el küllőidre a. Ünnepelnek vasutasaink Mindez elsősorban nekik, a vasutasoknak köszönhető. A váltókezelőknek, a forgalmis­táknak, a nyílt vonalak őrzői­nek, a pályafenntartóknak, a távközlő- és biztosítóberende­zések kezelőinek, a tervezés­sel, a tudományos kutatással megbízott mérnököknek, köz­gazdászoknak, technikusok­nak. Több ezer tagja van az is­merős és az ismeretlen nagy családnak. Ünnepüket nem a kalendáriumok jelzik, dacol­niuk kell a faggyal, hóval, a kánikulával is. Mert igaz ugyan, hogy a harminc év alatt a magyar vasút is megújult megfiatalo­dott. Igaz az is, hogy egyre több ókos gép segíti az irányí­tást az ellenőrzést de bár­milyen magas fokú is legyen s technika, a vasút megbízha­tóságának legfontosabb zálo­ga mindenkor a dolgozó em­ber, a vasutas marad. őket köszönti ma az or­szág. Hetyzefjulcntás a Hatvani Konzervgyárból Zöldborsó ntán bab9 uborka, paradicsom M&ény natS-S vége a bori scezxsnanak a Hatvani Kónaervgyárban. Időjárási ofoofc miatt nem sikerült úgy. mint ahogyan számítot-i tak zá az üzem vezetői, a kiesést azonban behozhatják a többi tennék feldolgozásá­nál. Meg is kezdődött már a tők szállítása« s a szerződött szövetkezeti és állami gaz* daságokbói egyre több bab; uborka érkezik a gyártelep­re. Vagyis — ahogyan Papp József igazgató fogalmazott — alaposan benne vannak a szezonban. A most feldolgozás alatt levő tök szinte teljességgel belföldi fogyasztásra, értéke­sítésre kerül, míg a bab- és u barkakészítmények jelen­tősebb fele exportra megy. Itt kell megjegyeznünk a gyár politikai és gazdasági irányítóinak azon állásfogla­lását is, amely szerint a külföldi szállítás nem befo­lyásolhatja a hazai fogyasz­tók igényeinek teljes érté­kű kielégítését. Tehát első a hazai kereskedelem! Miközben az előbb emlí­tett zöldségeket dolgozzák fel a különböző gépsorok, s teljes lendülettel folyik a termelés, a „paradicsomvo­nalon” a műszaki próbákat tartják. Ugyanakkor sorra ellenőrzik a műszakiak az egyes gazdaságokban, közsé­gekben létesített légyűjtő állomások felszereltségét, hi­giéniai állapotát, s az ott foglalkoztatottak kellő lét­számát. Erre azért van 6zükség, mert a pillanatnyi helyzet, a paradicsom érett­ségi foka alapján július 27— 30 között megindul szállítá­sa, feldolgozása is. Hogy mennyi árut szer­ződtek a különböző üzletfe­lek? Értesülésünk szerint mintegy 6200 vagon nyers paradicsomra szólnak a meg­állapodások, amiből 1100 va- gonnyi készárut gyártanak majd az üzemben. , , — Ének a homoknak a múlt ősszel örültünk csupán — mondta a határban Be­senyői Illés, a kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszö­vetkezet főmezőgazdásza. Rövidesen kd is derült, hogy mi volt az öröm oka a múlt év őszén: ezen a területen lehetett vetni, mivel itt gyor­sabban száradt fel a talaj, s rá tudtak menni a gépek. Ennek az örömnek azonban most az aratáskor már nem sok hasznát látják, mert bi­zony amint a 465 hektár le­nem kaptunk megfelelő al­katrészeket Terepsebesség­váltót például egyáltalán nem lehet kapni. Ezért va­lamennyi kisebb teljesitmé- nyű traktorunkat beállítot­tuk a szállításhoz, amelyek pótkocsikkal viszik a ter­ményt a földekről az átve^ vőhelyre. Sós Istvánnal már kint találkoztunk a Határhármas- dűlőben, Kál és Erdőtelek között. — Most volt főjavításon a Dutra — mondja kihajolva a vezetőfülke ablakán, s már keze a sebességváltón, mert a tábla közepén villog _a kombájn jelzőlámpája: megtelt a tartály, ki kell üríteni. — Mikor kezdtek ma reg­geli — Ügy kilenc óra körül — hangzik a meglepő vá­lasz, hiszen sokan ma is azt gondolják, hogy a régi idők­höz hasonlóan, hajnalhasa­dástól késő napnyugtáig dol­goznak az aratók. Sós Ist­ván megérti csodálkozásunk okát: — Ax a helyzet, hogy ko­rán reggel harmatos, ned­ves volt a gabona, s a gé­pek — ellentétben az egyko­Naponta háromszáz má­zsát is beszállítanak az átve­vőhelyre a Dutrával — mondja Sós István. aratott flsai árpa termés­eredménye bizonyítja, az alaposan alatta maradt a tervezettnek... — Teljes erővel végezzük az aratást most már ezek­ben a napokban az időjárás sem hátráltat Levágtuk az őszi árpát 6 megkezdtük a több mint 1800 hektár őszi búza betakarítását is — tá­jékoztat a fómezőgazdász. Elmondja, hogy a kalászos területükhöz tartozik még négyszáz hektár tavaszi ár­pa, harminc hektár rozs és 120 hektár borsó is. — Eddig tehát nagyobb gond nincs? — A betakarító gépekkel valóban nincs gondunk, hi­szen most az aratás előtt kaptuk meg a két új John Deere kombájnt valamint rendelkezésre áll tavaly óta az ugyancsak nagy teljesít­ményű Claas Dominator is. Ezenkívül SzK—4-es kom­bájnjaink is kijavított álla­potban, üzemképesen kerül­tek „bevetésre”. Ennek el­lenére mégsem teljesen gondtalan a mostani mun­ka: a szállításnál voltak kezdeti problémáink, mivel az IFA-tehergépkocsikhoz lajmunkát igényelnének, mint a régiek. Most persze még ?z átlagosnál is rosz- szabb talajmunkát végez­tünk az ősszel, mert csak ilyet lehetett. Ez aztán be­folyásolja a terméseredmé­nyeket is. Látni is lehet in­nen a fülkéből, hogy bizony helyenként nagyon ritka • gabona... Varga Zsigmond, a terme­lőszövetkezet elnökhelyettese elmondja, hogy egészében véve olyan 35 mázsás hektá- rankénti átlagra számítanak a kalászosokból. A szomszédos Erdőtelken Lőcsei Ferenc tsz-elnök tá­jékoztat. — 229 hektár kalászosunk van — mondja — a homo­kon, ahol 28,2 mázsás hek- tárankéntí átlagot értünk el. Ez csak az őszi árpa, amely­ből tenki üzemegységünk­ben is learattunk már 99 hektáron, s ott 35,8 mázsás hektárankénti átlag termett. Megkezdtük a hét elején az őszi búza betakarítását is, amelyből 770 hektár terüle­tünk van. Vigh Imre mezőgazdasági gépszerelővel a javítómű­helyben találkoztunk, aki társaival együtt most láza­san dolgozik a szalmabálá­zók átalakításán. Ugyanis a termelőszövetkezet vezetősé­ge úgy döntött, hogy az idén nem égetik el a tarlón a szalmát, mivel a nagyobb méretű bálákat átveszi az ipar, s ha eső előtt minde­nütt sikerül a bálákat átad­ni, közel másfél millió fo­rint bevétele származik eb­ből is a közös gazdaságnak... — A mi bálázóink — mondja Vígh Imre — átala­kításra szorulnak, mivel a kért szabványnál csak ki­sebb méretű bálát tudnak készíteni. Ezért kell gyor­san átalakítanunk valameny- nyit. A homokháton: KáJban, Kápolnán, Erdőtelken, a Tama mentén és Hevesen lassan végeznek az aratás­sal. Varga Vince, a kál-kápol­nai termelőszövetkezet kom- bájnosa, elégedett az új Jón Deere-rel. ■— Az idén a nor­mával is — mondja tréfá­san, — mert bizony tavaly a Claas Dominatorral keve­sebbet kerestem, mint az SZK—i-esek ltombájnosai. — A CSILLAGOK FELÉ _____________íFáta TASZSZ—MT1—KS) D e hogyan lehet az, hogy egyszerre jó is és rossz is va­lami? A látszólagos ellent­mondás abból fakad: a leg­több ember arra törekszik, hogy a növekvő jólét révén a személyiségét jobban ki­bontakoztathassa, a növekvő szabad időt kulturáltan és hasznosan töltse el, míg má­sok bizonyos tárgyak tulaj­dona révén „társadalmon fe- lüliségüket” kívánják bizo­nyítani. Egy autó éppen ezért az egyik embernél csupán közlekedési eszköz, segíti a munkájában, lehetőséget te­remt a külföldi utazáshoz, a másik embernél viszont már státusszimbólummá „magasz­tosul”, mert tulajdonosa azt akarja vele kifejezni, hogy ő „megengedhet” magának egy autót S természetesen lenézi azt aki csak gyalog közlekedik Ez a fajta kispolgári szem­léletmód joggal és okkal sért­het és sért is másokat Hiszen egy ember megítélésénél nem a munkáját képzettségét eszét rátermettségét veszi alapul, hanem azt hogy bir­tokosa-e bizonyos tárgynál vagy sem. Ezt a szemlélet- módot tükrözi az a megtör­tént humoros esemény is, melynek főszereplője egyik vidéki városunk világhírű professzora és a helyi labda- rúgó-csapat , egyik játékosa vcát A labdarúgó — aki büsz­ke volt vadonatúj autójára — hallotta, hogy a profesz- szor gyalog, legfeljebb bicös- ltn jár be az egyetemre. S amikor egy társaságban ta­lálkoztak, meg is kérdezte a professzort: — Egy tudás, kocsi nfiktH? Mire a professzor; — Hát bizony, furcsa, leg­alább annyira, mint amikor egy csatár „ész nélkül" rohan a pályán. A tárgyak, a tulajdon misz­tifikálása, a tulajdonosi tu­dat hangsúlyozása idegen szo­cialista közgondolkozásunk tóL Nem véletlenül hangsú­lyozta pártunk XL kongresz- szusa: „A szocialista állam elismeri és támogatja a mun­kából származó személyi tu­lajdont, mint az életszínvonal emelkedésének, a kulturál­tabb életkörülmények megte­remtésének egyik tényezőjét A személyi tulajdon gyarapo­dását azonban oly módon kell szabályozni, hogy az egyének és a családok szükségleteinek a kielégítését szolgálja, és ne sértse a közérdeket, a szocia­lista elveket”. Kaposi Levente ri kézi kaszával — nem tudnak megfelelő minőségű munkát végezni a nedves gabonatáblán. — Mennyi terményt szál­lít be naponta? — Tegnap még 400 má­zsa is megvolt, de átlagosan háromszáz mázsát lehet szá­mítani. Legalábbis ezt mu­tatja a tíznapos eddigi át­lag ... A 45—50 hektáras tábla szinte percenként zsugorodik a három nagy kombájn s a három SZK—4-es munkája nyomán. Varga Vince az egyik John Deere kombájn­nal arat — Tavaly a Claas Domi- natorral dolgoztam, s úgy tűnik, hogy az még ennél is jobb. Egyébként már 14 éve kombájnozom így ara­táskor itt, a termelőszövet­kezetben. — Milyennek ítéli meg egy régi kombájnos az idei ara­tást? — kérdezzük Varga Vincétől, miközben vele tartunk az üvegkalitkás kombájnon egy fordulóra. — Nagyon jók ezek az új gépek, de valahogy jobb U­Az erdőtelki—tenki gép­műhelyben is „csúcsidőszak" van most. Képünkön Vígh Imre szerelőt örökítettük meg, amint az egyik kom­bájnt ellenőrzi. (Fotó: Perl Márton) A falvakban a megszokott „hétköznapi rendben” fo­lyik az élet. Az aratás csak kevesek dolga, de e kevesek, nagyon derekasan helytállnak. Faludi Sándor í3S3SssíH/tJ 1975. július 13„ vasárnap / TJ uaauuótödSk alkalom- il mail ünnepelnek, sün. f népük ma országszerte a ma. i gyár vasút dolgozóit. Megér- ! demlik, rászolgálták az or- 1 szág figyelmére, hiszen ne- 1 mes hagyományainkhoz hí- 1 ven, az elmúlt évben és az ! idén is, eleget tettek sokirá­nyú, egyre nagyobb felelős­séggel járó kötelezettségeik- ! nek. És nemcsak itthon, ha- 1 nem külföldön is megbizha- ! tó üzleti partnernek tartják ' a magyar vasutat, amelynek sínpárjain milliós, milliárdos I értékű szállítmányok érkez- ; nek hozzánk, s indulnak tő. [ künk szerte a világba. | De nemcsak az ára-, banenl . r « személyszállításban is előt­tünk vizsgáznak. Naponta t&bb mint egymillió utas vár­ja a vonatok indulását, érke­zését tk a szerelvények egy­re pontosabban indulnak, ér-} kérnék, utasaik ma kolturáU tabh, kényelmesebb körűimé. —-— IJML&TO.fJgiWOq

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents