Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

fPOOMANY ES TECHNIKA::.’ TUDOMAN* «S TECHNIKA J I J M.V. - •«.. * T *.’Y re Tir ’"’’T* \ TUDOMÁNY re TECHNIKA.., TUDOMÁNY fis TECHNIKA,;.’ TUDOMÁNY fT TrrrrVTKV T UDOMÁNY 'ÉS TECHNTBrA: 11 YtmOMANT 'MtC'frVfflEÁ :" «CSmHnn» *»• T0DOHUIV ^ÍECHNTKA 1: J YCtMTMAÍTY IS ‘KSCíTNtlKA *.!! TUÖOMi» Az évszázad randevúja Közeledik ;i nai», amikor sor kerül a Szojuz és az .Apolló űrhajó közös útjára. A Szojuznak a szovjet koz- inodi omiol, Bajkonurból kell indulnia 1975. július 15-én magyar idő szerint 13 óra 20 perckor. Aznap startol az Apolló is — 22 óra 50 perckor. A két űrhajó a Szojuz .alifása után 51 űrt; és 50 perc múlva találkozik. Ezulán !7 órán é1- it) percen át keringenek együtt. Miután szét- kapcsolődtak. a Szojuz további 43 órát tölt a világűrben és Kazahsztán területén száll le. Az Apolló körülbelül Károm és fél nap múltán a Csendes-óceánon, a Hawai- szigetek közelében ereszkedik a víztükörre. Befejeződlek azoknak a szovjet és amerikai űrhajó­soknak előkészületei is, akik részt vesznek a közös űr­repülésen. A mintegy három évig tartott munka számos bonyo­lult mérnöki-műszaki és egyéb feladat megoldását tette lehetővé. Az egyik ío feladat az űrhajók megbízható össze­kapcsoló rendszerének kidolgozása volt. A Föld mester­séges bolygójaként két napon át nemzetközi űrállomás­ként működnek majd az űrhajók. A közös űrrepülés célja Program: július 15-től 21-ig A tervek szerint 1975. jú­lius 15-én kezdődik a közös szovjet—amerikai űrrepülés. Mintegy háromévi előkészület és egyeztetett felkészülés előzte meg a két nagyhata­lom' első közös”'űWáTíaTkózá- sát, amelynek valószínűleg még nagyon komoly folytatá­sa lesz. A közös űrrepülés legfon­tosabb feladata, hogy- bal­eset esetén lehetővé tegye a bajba jutott űrhajósok meg­ír,entését. Az űrrepülés során .vioróbálják a két űrhajó egyesítését szolgáló kapcsoló- .lerendezéseket, amelyeknek az az érdekessége, hogy két különböző rendszerű űrhajó összekapcsolására alkalma­sak. De megvizsgálják a két­féle nyelv - használatának a kérdéseit, a rádió- és tele- metrikusvrendszert és. a re­pülés közben felmerülő .sok kisebb-nagyobb probléma megoldási lehetőségeit. A két űrhajórendszer.' között az alapvető technikai kapcsolat egy. zsilipkamra, amely lehe­tővé teszi á légnyomáskülönb­ség és a más-más levegőösz- szetétel áthidalását. Az űrrepülésben mindkét fél az eddig jól bevált űrha­jó típusait használja csekély átalakításokkal. A Szojuzban két fő, az Apollóban három asztronauta utazik. Szovjet részről a sorozatban alkalma­zott Szojuz hordozórakétát használják, amelynek leg­alább egy tartalék példánya indülásra készen áll májd az indítóhelyen. Az Apollót Sa­tuim hordozórakéta állítja pályára; ilyen indította a holdrepülésekre az űrhajó­kat, legutóbb pedig a Skylab űrállomás legénységét. Egy tartalék példány áll a Cape- Canaveral-i űrközpontban repülésre készen. Kozmikus étrend A repülés programjának az ismertetésénél az időponto­kat a magyar idő szerint ad­juk meg. 1975. július 15, — 13 óra 20 perc. Startol a Szojuz. — A4, fordulat során az első '.pályamódosítás.- - ­— A Szojuz startja után 7 óra 30 perc múlva indul az Apolló. 30 perc múlva le­válik a II. fokozatról és a Hold-repüléseknél alkalma­zott módszerrel megfordul, majd a dokkoló egységet az orrára veszi. 22 óra 13 perc­kor az Apolló eltávolodik hordozórakétájától. A 2. for­dulat során pályamódosítás. 1975. júliuls 16. —■ 02 óra 32 perc. Az Apolló a 3. fordulatban a főmotor begyújtásával kezdi meg a megközelítési manő­vert. — 03 óra 1? perc. Az Apolló eléri a tervezett át­meneti röppályát. Ezen a pályán fokozatosan közelebb kerül a várakozó pályán le­vő Szojuzhoz. — 15 óra 20 perc. Az Apolló űrhajósai ellenőrzik a dokkoló egységet es a benne levő valamennyi felszerelés működését. — A Szojuz repülésének 17. fordulatában elvégzik a 2. pályamódosítást és beál­lítják az űrrandevúhoz szűk séges 225 km magassági körpályát. 1975. július 17. — 13 óra 54 perc. A: Apolló főmotorjával elvég zik a második pályamódosít« manővert, ezzel eléri a 22! km-es magasságú körpályái Felveszik az űrrandevú meg valósításához szükséges kéz deti helyzetet. A megközeli tési manővert, mint akti1 egység, az Apolló kezdi. — 16 óra 14 perc. A vég só megközelítés és dokkolú: fázisára a Szojuz 36. és a: Apolló 29. fordulatában ke rül sor. Az összekapcsolás Donald Slayton irányít j; kézi vezérléssel. A sebesség különbség 3 km/óra. — 17 óra 10 perc. Élőké sxítik az első átszállást, el­lenőrzik a tv-, a rádió és ; telefonkapcsol a tokát. —- 18 óra 02 perc Av Apollóból két űrhajóst át- zsilipelnek a Szojuzba. — 23 óra 26 perc. Az első átszállási manőver véget ér; az űrhajósok visszatérnek az Apollóba. 1975. július 18. — 09 óra 59 perc. A má­sodik-átszállási manőver kez­dete mindkét irányban. — 16 óra 08 perc. A má­sodik átszállási manőver vé­ge. a legénység visszatér űr­hajójába. — 20 óra 0« perc. Befe­jeződik a harmadik személy­zetcsere is, előkészítik a negyediket. — 23 óra 10 perc. Befe­jeződik a negyedik átszál­lás. 1975. július 19. — 13 óra 02 perc. A két űrhajó szétválik és eltávo­lodik egymástól. — 13 óra 10 perc. Kezdő­dik a második összekapcso­lási manőver, most a Szojuz az aktív egység. — 13 óra 28 perc. A két űrhajó fény- és rádióössze­köttetést létesít. — 13 óra 40 perc. A má­sodik dokkolás. — 15 óra 59 perc. A két űrhajó végleg szétválik és eltávolodik egymástól. Meg­kezdik a 'Nap-eltakarásos kí­sérleteket. 1975. július 20. — A fedélzeti műszerekkel kísérleteket végeznek. Az Apollóba ehhez 17 féle mű­szeregységet, a Szojuzba 9-et építettek be. 1975. július 21. — A szétválás után 43 órával 142 órás űrrepülés után a Szojuz leszáll Ka­zahsztánban. _ — Az Apolló tovább re­pül, további programja a megmaradt hajtóanyag mennyiségétől függ. Lehet­séges, iiogy 1975. július 24- én kísérleti jelleggel le­száll az Egyesült Államok szárazföldi területére. — 1975. július 27. Az ere­deti változat szerint az Apol­ló leszáll a Csendes-óceán vizére, a Hawaii-szigetek közelében. A program során naponta legalább 8 óra alvás kötele­ző az űrhajósoknak. ~ az egyes feladatok teljesítése után. Az űrfaiálkozó új szerkezetei * G D O '£ > 'A Hl e 3 o ?! > z s? 1-1 1 3 / 5 > ti o 3 í»i z NVOPWlMt r><. Apó*.- ifr'&ZOÜCSO var* «an« 7,5 ©fóidat awct uotuz '.©sü.a Oőa ssrazro m A közös űrrepülés szakaszai. CTCgNBEAAH r*»OMA>?Y W- T££áfiöKA>­az űrrepülésben részt vevők biztonságát. Az eddig alkalmazott ősz- szekapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a ma­nőverező űrhajóra, a pasz- szív részt az űrállomásra, vagy a holdkompra szerelték fel. (Így szálltak át az űr­hajósok pl. a Szojuz űrha­jóból a Szálját űrállomásba, az Apollóból a holdkompba, vagy a Skylabba.) Az összekapcsoláskor az aktív rész kúpos. hegyes, vagy félgömb végű csapjá­val a manőverező űrhajó­nak bele kellett találni a passzív rész hengeres sza­kaszába. Az illeszkedő pe­remek érintkezésekor műkö­désbe léptek az összekapcso­ló horgok és egymáshoz fe­szítették a két, illeszkedő peremet. A légmentes kap­csolat ellenőrzése után az összekapcsoló szerkezet kö­zepén levő ajtókat megnyi­tották és végrehajtották az ín. belső átszállást. A mentési feladatok vég- 'ehajtásánál azonban az isszelcatpcsoló szerkezetek ki­vitelének meg kell egyezni, .nemének” pedig különbözni teli. A közös űrrepülésnél té­tét nem lehetett felhasznál- u az eddigi rendszert, két •gyforma félből álló össze­kapcsoló szerkezetet kellett tészíteni. Létrehozták tehát s „periferikus androgin” összekapcsoló szerkezetet. A Periferikus elnevezés jelenti, ■ogy az összkapcsolas a ké­ül ef. mentén elhelyezett ve- ető elemekkel történik. Az ndrogén jelentése pedig az, ogy a szerkezet két egy­mással megegyező félrészből ll, amelyek egyaránt látsz­hatják az aktív, nagy % passzív szerepet. 1970. április 14-én az Apolló 13. már útban volt a lóid felé, amikor csaknem ragikussá váló műszaki hi- 3a történt. Felrobbant két izemanyag-cellarendszer és íz oxigénkészlet jelentős re­ize megszökött. Az űrhajó­tok életét végül csak úgy si­került megmenteni, hogy át- izálltak a holdkompba, haj­tóműveinek segítségevei negfordülták a Hold mö- jött és április 17-én „sike- •esen” leszálltak a Csendes- rceánon. A szovjet és az amerikai szakemberek mar 1969-ben 'elvetették azt a gondolatot, logy az űrhajóliat és az űr- illomásokat egységesített összekapcsoló szerkezettel ássák el. Ez mindenekelőtt vumánus célt szolgál, növeli Felkészülés A közös Szojuz—Apolló űrutazás előtt számos eset­ben találkoztak a szovjet és íz dmerikai űrhajósok, hogy pontosan begyakoroljanak minden mozdulatot, amely a bonyolult feladat végrehaj­tásához szükséges. A talál­kozókat a szovjet, illetve amerikai előkészítő közpon­tokban hajtották végre. A technikai jellegű gyakorla­tokon kívül alkalmuk volt az űrhajósoknak egymás nyelvének a gyakorlására is. Stafford és Leonov a kö­zös gyakorlatok közben. (Fotó: APN—KS) Minden egyes űrhajósnak kozmikus körülmények kö­zött, a súlytalanság állapotá­ban is szüksége van napi 2500—3000 kalóriára, amit tö­kéletesen víztelenített és tel­jes mértékben felszívódó szénhidrátokból és zsírokból összeállítva is legalább 550— 600 grammnyi élelmiszer nyújthat (figyelembe véve, hogy 1 gramm fehérje és szénhidrát 4,1, 1 gramm zsír pedig 9,3 kalóriát tartalmaz). Az űrtechnikában minden 10 grammnyi súly pályára jutta­tásához 50—60 gramm — vagy még annál is több — üzemanyagot használnak fel, A világ első űrhajósa, Ju- rij Gagarin akkoriban tubus­ból kinyomott ételeket, s da­rabkákra vagdalt élelmet fo­gyasztott, ..elvileg" ugyanúgy, mintha a Földön ebédelt, vagy vacsorázott volna. Az élelmiszer súlya itt még nem játszott szerepet, hiszen rö­vid ideig tartó, egyszeri kí­sérletről volt szó. A következő asztronauták már friss szendvicseket és ún. liofilizált élelmiszereket is kaptak, olyan konzervált ételeket, amelyekből mély­hűtéssel és szublimációval el­távolították a vizet. E - „koz­mikus falatok” súlya. csekély ugyan, s hosszú ideig nem romlanak meg, de a nedves­ségtartalmától megfosztott ételt nehezen lehet megrágni, lenyelni. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a liofilizált élel­miszereket elfogyasztás előtt vízzel normális nedvtartal- múvá, halmazállapotúvá ke«] visszaalakítani. Ennek csak akkor van értelme, ha az űrhajón, vagy űrállomáson meg van oldva a teljes víz­forgalom regenerálása. Az űrhajósok étrendjét mindenesetre úgy állítiák ö'ssze, hogy az élelmiszerek kalóriaértékén túl figyelembe veszik azok fehérje-, zsír-, szénhidrát-, ásványisó- és vi­tamintartalmát is. Az űrhajós étrendet akként „tervezik meg”, az élelmisze­reket úgy készítik élő, hogy azoknak kb. 90 százaléka fel­szívódjék (ez ugyanis nem terheli, de mégis „foglalkoz­tatja” az emésztő szerveket, a bélrendszert). A Szőjuz-ürhajók asztro­nautáinak ételválasztéka • a tejtermékekből, levesekből, vagdalthúsokból, szárított halból, kolbász- és húskrémek­ből, konzervált sajtból, aszalt gyümölcsökből, fekete és fe­hér kenyérből áll. Ezenkívül sokféle pástétom, gyümölcs­íz, befőtt és édesség között is válogathatnak az asztronau­ták. szórajukat gyümölcsle- vekke) olthatják, l £>(&•*<

Next

/
Thumbnails
Contents