Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-11 / 161. szám
wv rr 1 fr I r 6 Önművelődéssel — \ | rr I ff Ír r m a kozmuvelodesert „A szocialista közművelődés egyik alapvető feltétele az önművelés fontosságának felismerése, lehetőségeinek bővítése. Megfelelő feltételek útján el kell érni, hogy az emberek képesek legyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között. . (MSZMP KB 1974. március 19 —20—i ülésének határozata a Közművelődés fejlesztésének feladatáról.) Művelődési témák kapcsán sokszor eltűnődtem: miként lehetne az egyén és a köz művelődésének összhangját megteremteni, a kettőt egymáshoz minél jobban közelíteni. Eredményt hoz-e a műveltség túlzott terjesztése, erőltetése? Nem fog-e az vajon kampányjellegű közösségi művelődési formákat ölteni (mint például korábban a szocialista brigádok kulturális vállalásai, vagy az olvasómozgalom), s végül a mennyiségi mutatók papírformáiba fulladni? Egyáltalán : hogyan kell értelmezni az önművelődést? Az önművelődésnek —ügy vélem — elsősorban is a kulturált magatartás^ az emberibb szocialista életforma iránti igényt kell jelentenie. Nem a másokat okoló, elégedetlenkedő követelőzést, hanem életünk szebbé, belsőleg gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az igénynek tehát belülről kell fakadnia (hiszen a jó, a szép iránti igény természettől fogva adott is az emberben), s először is emberhez méltó viselkedésre, magasabb er- kölcsiségre, kulturáltabb magatartásformákra kellene irányulnia ... „A művelődés nem valamire jó, hanem önmagában jó. Olyan mint a szerelem. Ahogyan a fajfenntartás is többet ér a szerelemmel, mint nélküle, úgy a mindennapi élet is többet ér műveltséggel, mint anélkül” — írja Benedek István a közelmúltban megjelent „Pusztába' ’kiáltott szó” című könyvében, „Dialógus a műveltségről” címmel. Tovább visszük a párhuzamot: a szerelem, a faj20.55; Római karnevál Tévéjáték. Hubay Miklós tévéjátékának címe utalás arra a néhány száz év előtti római szokásra, amely szerint a karnevál idején a nyomorékok számára futóversenyt rendeztek, értékes díjakért. A Hómai karnevál főszereplője Margit, az egykori híres színésznő; most színházi jegyszedő. Az idős asszony elkeseredetten, már az élettől búcsúzik, amikor váratlanul nagy szerep lehetősége kínálkozik számára. Üjra színpadra léphet, méghozzá főszerepben. Olyan darab főszerepében, melynek színrevitele nem kecsegtet sikerrel, és amelyet a színház kegyeleti okokból ad elő. A színésznő mégis boldogan készül a premierre... A főszerepekben: Tolnay Klárit és Gábor Miklóst láthatjuk. fenntartás csak a család miliőjében teljes, ott kap Igazi megvalósulási formát. S ahogyan a családok meghittebb, bensőségesebb, sajátos élete alkotja a nagy közösséget, a társadalmat, ugyanígy a különböző területekben elmélyülő egyén belső igénye nélkül nem építhetők tovább a közösségi művelődés formái sem. Korunk műveltsége rendkívül bőséges választékot kínál és ez fokozza az egyéni választás felelősségét. Kinek-kinek alapképzettsége, megszerzett, s alkalmazott ismeretanyaga, egyéni érdeklődése, hiányosságainak kritikus feltérképezése alapján kell eldöntenie, mi szükséges ahhoz, hogy önálló, biztonságos ízlése, határozott ítélőképessége alakuljon ki. Erőltetni a művelődés iránti igényt nem lehet. Ismét Benedek István szavaival: „Akit csak szakmája érdekel, minek kényszerítsük általános műveltségre? Akit szakmája sem érdekel, sohasem lesz belőle művelt ember.” De térjünk vissza a művelődni vágyó munkásemberhez, akinek jobbára a szakmai ismeretek megszerzésével, a munkába állás prózaibb, keményebb gondjaival múlt el a legfogékonyabb időszaka, s aki korunk információáradatában nem is igen látja, hol kellene nekirugaszkodnia a műveltség- szerzésnek. Először is nem elkezdenie, „nekirugaszkodnia” kell, hanem folytatnia, hiszen az elmúlt 30 év alatt értünkéi olyan eredményeket, a kultúrában is, melyben neki, a kétkezi munkásembernek komoly feladat jutott. Ezt számba venni, felmérni, s ehhez kapcsolódva tovább fejleszteni — a feladatunk. És itt jön a családot a társadalommal, az önművelődést pedig a közművelődéssel összekötő híd: a kis közösségek, a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok, művelődési intézmények szerepe. Segítséget nyújtani a munkásoknak az egyéni művelődés lehetőségeinek, formáinak kiválasztásához, kialakításához, a kultúrát közvetítő eszközök helyes differenciálásával. Hiszen minden termelő közösség másféle, sajátos közvetítőeszközt, művelődési formát kíván meg, s mindenütt olyanokat kell alkalmazni, amelyek a legközelebb állnak életmódban, szokásrendszerben is a dolgozókhoz. Ezért fontos a nem formális elemek szaporítása: a felmérések, beszélgetések életformáról, napi problémákról, továbbtanulásról; ankét közéleti emberekkel, vállalatvezetőkkel; közös, előkészített színházvagy olvasásélmény; munkásakadémia; szocialista brigádklub .... A munkások a 14—18 éves korban elmulasztottakat pótolhatják : a felnőttoktatás, általános és szakmai továbbképzés különböző lehetőségei állnak rendelkezésükre, hogy bővítsék, rendszerezzék ismereteiket Az iskolában megalapozott vagy a munka mellett megszerzett ismeretanyag akkor válik korszerű műveltséggé, azaz önálló ízlés- és ítélet- alkotás képességévé, ha ki-ki folyamatosan, belső igényből fejleszti azt tovább. Az együttélés hétköznapjaiban mindenkinek igénye az aktívabb részvétel, az intimebb élmény, a tevékenység, a sikerélmény. önművelődés például a zenehallgatás, modellezés, amatőr képzőművészet, vefstanulás, a különböző hobbyk, vagy a barkácsolás is, hogy csak néhány példát említsünk, hiszen belső, ömmegyalósító, embert gazdagító szórakozások. Ezekhez a kis közösségek, kul- túrcsoportok, brigádklubok szakkörök kiváló lehetőséget nyújtanak . . . Ha körülnézünk, láthat juk, van tehát mit tennünk közművelődési feladataink megvalósításáért. De legfon tósabb ehhez saját helyünk ismerete, megtalálása a köz- művelődés rendszerében, saját felelősségünk érzete közös társadalmi, ideológiai, emberi céljainkért. S ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, bőven akad (és mindig akad)) tennivalónk önművelődésünkért,.. Jurányi Anna Vasúttöriéiieii kiállítás nyílik A mai vasút címmel lián állandó vasúttörténeti kiállítás nyílik Budapesten a Közlekedési Múzeumban, ' M ahol modelleken mutatják be a MÁV napjainkban is üzemelő mozdonyait, vasúti kocsijait és biztosító berendezéseit. (MTI fotó — Tóth István felvétele — KS) KOPJ ÁSOK — DÉRYNÉ HOL VAN? — KENGURU — A DENEVÉRKASTÉLY Mi készül a Hunniában? A Hunnia Stúdióban évente átlagosan tíz film készül, s az esztendő derekán visszapillantásra és előretekintésre, afféle gyorsmérleg megvonására kérte Költő Miklós igazgatói az MTI munaktársa. — A Tűzgömbök és a Szembesítés után teljesen elkészült és bemutatásra vár Pa- lásthy Györgynek Berkesi András „Kopjások” című regényéből készült filmje, Bálint Andrással, Bánsági Ildikóval és Moór Mariannái a főszerepben, ősszel láthatja a közönség Mészáros Márta „örökbefogadás”-át, amelyben Berek Kati egyedül élő munkásasszonyt alakít, aki a gyermeknevelésben véli megtalálni életének igazi értelmét, célját. A film egyébként elnyerte a nyugat-berlini fesztivál nagydíját. Még az idén műsorukra tűzik a mozik Maár Gyula Déryné hol van? című színes filmjét is. Kockáin a legendás színésznő életének nehéz periódusa elevenedik fel. Töröcsik Mari a címszereplő. — Most fejezte bel első filmjét Grünwalsky Ferenc. A Hernádi Gyula Vörös rekviemjéből készült mű Sallai- nak és Fürstnek a munkás- mozgalom vérbíróság által halálra ítélt mártírjainak siralomházi óráit örökíti meg. Sallait Andorral Péter, Füns- töt Szacsvay László alakítja. Rendezőként debütál az operatőrként már jól ismert Zsombolyai János; most kezdte meg a Bertha Bulcsú azonos novellájából készülő „Kenguru” forgatását. Főhőse ■ ■ Öreg könyv - nem vén könyv... ... Ékesen bizonyítja ezt a1 több mint egy éve megnyílt egri Antikvárium, melynek állandóan sok a látogatója. Kozma György az üzlet vezetője elégedett a forgalommal, amely átlagban a havi hatvanezer forintot is eléri. Hónap elején a vásárlókat vonzzák az öreg könyvek, míg a hónap végén inkább az eladók keresik fel ezt a kis üzletet. Hogy egy-egy könyvnek mi. az ára, azt ugyan az üzletben döntik el, de ez a döntés attól függ, hogy az „áru” mennyire keresett. Egerben nagy a keletje az idegen nyelvű könyveknek, s mivel a városban nincs idegen nyefvű könyvesbolt, az ilyen irányú keresletet az Antikvárium elégíti ki. De akad itt más érdekesség is: lehet kapni például 1817- bep kiadott Vergilius-kötetet, Tompa Mihály összes verseit, melyet még 1887-ben adtak ki öt kötetben. Vagy itt van még egy másik értékes régiség is, a francia Tissot útleírása Magyarországról. Élményt jelent a régiségek között böngészni, mert az ódon könyvek kutatói előbb-utóbb megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő könyveket a „Bagoly jelvényű” Antikváriumban. egy fiatal sofőr, akit szerelme is segít rádöbbenteni korábbi felszínes, felelőtlen életére. — Zolnay Pál ismét forgatókönyv nélküli filmet készít. A „Szélmalom” — operatőre Ragályi Elemér, — főszereplői hazánk tájait járják be. Jordán Tamás, Mar. sek Gabi és Zala Márk különböző élethelyzetekben tűnik fel Magyarország szinte valamennyi sarkán, a csöndes kőszegi utcán éppúgy, mint a munka zajától hangos, épülő paksi atomerőműnél. Utómunkálatainál tart * Szántó Erika forgatókönyve alapján készült „Kenyér és cigaretta” rendezője, a tévésként ismert Csányi Miklós. A film egy üzemi balesetért töb- bé-kevésbé felelős idŐ6 munkás és egy, a családjától kissé elidegenedett érettségizett fiú — Szirtes Ádám és Fried Péter kettőse. — A továbbiakban már csak tervekről beszélhetek. Ebben az évben több film forgatását kezdjük meg. Pillanatnyilag Szörény Rezső „Tükörképek” című filmje a „legesélyesebb”. A kész forgatókönyv egy fiatal óvónő pszichiátriái beszámolója tükrében vall életéről, célokról, boldogságról. Révész György kamasz szereplőkkel tervezi megfilmesíteni Szántó Tibor „A denevérkastély” című regényét. — Ami pedig általános terveinket, munkánk vezérfonalát illeti, hangsúlyozom: keressük az erőteljesebb hatások módját, mind kevesebb késéssel kívánjuk megválaszolni a társadalom, az élet felvetette kérdéseket. 1975. július 11, péntek FEKETE 6YUU: 51. Nem tudott azért nekik minden szót megmondani, ilyeneket, hogy: szórakozzunk meg aranygyűrű, meg bunda. Mert azután ilyeneket is kérdeztek. Felírt minden szót az öregasszony a regény tiszta lapjára, és elsorolta azt is, miket tudnak már, mintegy ellen-t őrizve: helyesen ejti-e a szót. Barisnya jeszt, tavaris, daszvidánya, szahár, tabák, szpicski, daváj. — Ö, ki tudja ezt mind megtanulni, az embernek a nyelve beletörik, — mondta az öregeeske nő. — Dumál- ^battokr-amit-akartok, a. sárgairigység beszél belőletek. Marinak volt a legtöbb esze. Ezen megint összevesztek. Mivel jobb az Marinak, hogy ha Németországban érik utol. — Más káposzta az, — szúrta közbe az öregasszony. — Mari se vágott volna neki egyedül az útnak... De akármerre is csavarog azóta, biztos, hogy honvédségi kocsi hurcolja őt, meg a cókmókját is. Mindig volt egy-két tisztje, futóvendégbe ő nemigen kapaszkodott. Válogatós lány volt, de hát könnyű annak, akinek van miben válogatni. Majd lejjebb adja ő is. — És-én talBD-JKíswráhí©tnék? — fintorgott a kis szőke. — Én nem szerezhettem volna egy-két tisztet? ... Majd hülye vagyok! Mikor tízet is szerezhettem... Csak egymás közt beszélték ezeket, nemigen törődtek vele. És ő sem annyira a beszédet figyelte, hanem azt, hogy a legfiatalabbnak, a kis szőkének, milyen szép csipkés lila hálóinge van, biztosan se- x lyem. Egyik nénjének sincs ilyen szép csipkés hálóingje. Már azoknak, akik otthon maradtak. Marinak biztosan van. Hiába, ez a lány volt köztük a legszebb. Formára is a legszebb. Jól kiadta a vékony hálóing az alakját. Azon vette észre magát, hogy mindnyájan rajta nevetnek. Nem mert azután odanézni. — Hát, ha biztos volnék benne — mondta megemelt hangon az öregasszony —, hogy azok a ... Grisáók tudják, mi a tisztesség, hogy nekünk is élni kell... Akkor azt mondanám, eljöhetnek egy kicsit szórakozni. Igaz-e lányok? — Az a baj, hogy nem tudnak azok magyarul — mondta Mire kitört a nagy kacagás, még az öregasszony is úgy fuldoklott, megint könnybe lábadt az a hályogos szeme. — Tudunk mi oroszul! — Perfekt! — sikkantott a hálóinges lány. Csibi néni, az öregasszony, amikor kikísérte, még a kapuban is azzal búcsúzott: — Szegény kislányok, sokat unatkoznak... De nehogy azt képzeld, ezek rendes lányok !... Szívesen megniond- . jGriskádnak is*U- -rfelemelte az ujját — de csak azzal, aki tudja, mi a tisztesség! ... Mártinak nem volt meg a címe. Csak annyit tudott róla, hogy az egyetemre jár iskolába, és tanárnő lesz. A házmester azt mondta erre: sok egyetem van itt, és meg kellene érdeklődni, melyikbői kerülnek ki a tanárnők. No, ennek ő utánajár. Telik az időből. Mártira büszke volt a család. Magdival is sokszor éldicsekedett az anyjuk, hogy szegény lány létére, milyen jó partit csinált, valósággal úrinő lett, de az apjuk csak legyintett ilyenkor: — Urizál, mint minden városi. Az csak olyan magamutogatás. Az apjuk, igaz, Mártival se dicsekedett; ő egyik lányával se dicsekedett (legfeljebb a fiával, hogy máris mekkorát tud a karikás ostorral durrantani). De azt azért ő is respektálta, hogy Márti tanult lány, mióta leérettségizett, Acsay tekintetes úr is magáz- za, és minden iskolában kitűnő bizonyítványa volt. És egy fillérbe sem került a családnak a taníttatása, mert tandíjmentességet kapott, és buta úrigyerekeket kérdezett ki, pénzért, hármat-négyet is; lassanként visszafizette amit eleinte költöttek rá. Piroska is tanult lány lesz, bár ő nem olyan jó tanuló, mint Márti. Öt nem is akarták kiiskolázni — az apjuk nagyon ellenezte a taníttatást: elég egy urat nevelni a családból, ott a rengeteg munka a szőlővel, mi lesz, ha apránként mindenki megszökik —, <k Márti -addig; -veszekedett. míg aztán beíratták Piroskát magántanulónak. Igaz, két év késéssel, de tavaly már utolérte a többit És a kecske is jóllakik, mert csak vizsgázni jár be Miskolcra, segíthet otthon a szőlőben az apjának. A nyomtatott bizonyítványban a névsor alá külön írják a magántanulókat, de máskülönben épp úgy diáknak számítanak ők is. „Parázsó Mónika” — így van kinyomtatva a neve a bizonyítványban, mert két névre keresztelték, és a Mónikát írta előre a Pap. Sehogyan sem tetszett a családnak Mónika, ezért keresztelték még Piroskára is. Míg nyomtatva nem látta, ő nem is tudott róla, hogy Pirost Mónikának is hívják. Sok baja volt az M betűvel az anyjuknak. Hogy az első lány Mária lett, a másodikat is M betűre keresztelte, Magdának. így majd minden stafírung PM monogrammal készülhet; gond nélkül kicserélhetik. Ha nincs is kész minden, amelyik hamarabb megy férjhez, a maga részét viheti. És ha ne adj isten, meghalna az egyik, a stafirungját a másik úgy örökölheti, mintha a sajátja volna. Így aztán a harmadik lány Márta lett. Akár a bibliában; Mária, Magdolna, Márta. A negyedik: Margit. Az ötödik lány születésekor kifogyott az M betűből a Parázsóék tudománya. A pap először Mariannt javasolt, de azt nagyon urasnak találták, s-így került a sor a Mónikára.- ífMytoüat§
