Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-05 / 156. szám

Egri nyári karnevál

Rendesők és

í Karnevál nemcsak látványosság, nemcsak emlékezetes bemutatók színhelye, hanem lehetőséget ad arra is, hogy az ország legnevesebb amatőr színjátszó együtteseinek vezetői és tagjai találkozzanak. Persze nem hivatalos, protokollszerű eszmecserére.

Ennél sokkal többet jelent a közvetlen, a baráti diskurzus, az az úgynevezett „belső” zsűri, amely minden szépítés nélkül értékeli az egyes produkciókat.

Ilyenfajta beszélgetésből adunk mi is ízelítőt. Partnereink voltak a miskolci Manézs színpad és a győri Arrabona együttes rendezői és szereplői.

Lengyel Pál így avat be a sajátos profilú gárda műhelytitkaiba.

— Az útkereséssel indult. Tulajdonképpen 1962-ben kezdődött, ekkor jött létre ugyanis a csoport magja, méghozzá Heves megyében az Egercsehi-bányatelep művelődési házában. Szakítani akartunk — szerencsére sikerült is — az 50-es évekből örökölt sablonokkal, s arra törekedtünk, hogy a színpad tagjai önmagukat, egyéniségüket adják. Fontosnak tartjuk az akrobatikát, a gimnasztikát, a cselgáncsot, a táncbalettet, a panto- mimt. Nyaranta kéthetes edzőtábort rendezünk. Tavaly három holland művészt hívtunk meg, hogy mozgástechnikára tanítsák fiataljainkat.

Bánfalvi Ferenc 19T2 októberétől tagja a színpadnak. Csütörtökön délelőtt, az egri strandon ő alakította a Hogyan házasodik meg Petrus- ka című orosz bábjáték főszerepét.

— Pontosabban több ftgiP rát, hiszen hárman jelenítettünk meg nyolc szerepet. Számomra rendkívül izgalmas feladat volt pódiumra vinni Petruskát. Érthető is, hiszen lehetőség adódott nemcsak a rendező diktálta elképzelések megvalósítására, hanem a mindennél izgalmasabb improvizációra is.

‘ Játékát vastapssal méltatta a közönség, a fiatalember mégsem Thália szolgálatába szegődik, hanem a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezett.

Csütörtökön este nagy sikerrel mutatták be Donizetti vígoperáját, a Don Pasqualét Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Don Pasqualét Marczis Demeter Liszt-díjas művész énekelte, Ernestót Réti Csaba alakította. A többi szerepben Sebestyén Sándor, Zsadon Andrea és Szegleth Ferenc lépett fel. Közreműködött az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István vezényletével. Rendezte: Kollár Endre.

Képünkön: Sebestyén Sándor és Zsadon Andrea jelenete. (Fotó: Perl Márton)

— Amatőr szinten is lehet maradandót nyújtani, egyébként is az egészben a legfontosabb az önművelés, a szórakoztatás.

Benkő József, az Arrabona együttes vezetője. Ö az igen előrelátó utánpótlás- képzésről számol be.

— A jelentkezők az egyéves, lényegében képességfelmérő előkészítő jellegű stúdió hallgatói lesznek. Itt megismerkednek a zenével, a tánccal, az énekkultúrával, mozgástechnikával, ízelítőt kapnak a színház- és drámaelméletből 1«. Közülük válogatjuk ki a vizsgaelőadáson a legjobbakat. ök lesznek az Arrabona teljes jogú tagjai.

Egyikük, Varga Ilona, a tanév végén fejezte be az általános iskolát.

— Hamar befogadtak. Megbíztak azzal, hogy játsz- szak és rendezzek egy pantomim etűdöt. Sikerült, így aztán felvettek. Az első szerepet a szatirikus jellegű Koalíciós szvingben kaptam, s Egerben már felléptem Felvinczy György GyönyöPuha ágyak, kemény csaták

Angol film

Színhely a németek megszállta Párizs egyik legkedveltebb nyilvánosháza. A lányok — a Madame javaslatára — úgy határoznak, hogy a hódítókat is kiszolgálják, végtére is kenyérkereső foglalkozásuknak semmi köze nincs a politikához. A körülmények azonban közbeszólnak, s a főnökasezony és társulata csatlakozik az ellenállási mozgalomhoz. Sorra tűnnek el a magas rangú tisztek. Madame Greniert érdemeinek elismeréséül De Gaulle hadseregének ezredesévé nevezik ki. S a vidám kompánia a maga módján tovább harcol. Ha kell, hát egy vidéki apácakolostorba menekülve, novíciának öltözve is konspirálnak.

S milyen remek helyzetek!

Egy francia tábornok, parókával, haskötővel, aki a frontok kudarcait az ágyban szeretné kiheverni. Az örömtanyát meglátogatja az a Hitler, aki nem iszik, nem dohányzik, s férfiassága helyett pózaival, emelt hangjával büszkélkedik. Aztán Schröder, az aszkéta, a folyvást gyanakvó, ostoba Gesta- pó-főnök, aki mindig és mindenütt kudarcot vall.

Színészek az élvonalból. Madame Greniert Lila Kedrova, Von Grotjahn ezredest,

QJHÉSMM

Ülras-V mjntot

Párizs német parancsnokát a

népszerű Curd Jürgens alakítja. A kiváló Peter Sellers ismét bizonyította, hogy nagyszerű jellemábrázoló, 6 arra is képes, hogy egymással ellentétes karrakterű figurákat is megjelenítsen. A filmben hat szerepet vállalt. 0 volt az ügyefogyott francia ezredes, a Gestapo főnöke, az angol titkosszolgálat őrnagya, Kyoto japán herceg, Francia- ország elnöke és Hitler. Amit nyújtott, színészi bravúr volt a javából.

Roy Boutling rendező és

Gil Taylor operatőr is megtette a magáét. Boulting egyébként a forgatókönyv társszerzője s a hatás érdekében még a történelmi hitelességtől is eltekint, mindent alárendel elképzelésének.

A hős óhajtott, az oly nagy gonddal előkészített siker mégis elmarad, s a mű részeire, alkotóelemeire hull. Hiányzik ugyanis az egyes motívumokat egységes egész- szé kovácsoló vezérfonal, a gondolati töltés, a stílus és az arányérzék.

A franciákat fricskázó filmből épp az a könnyed és mégis sokat mondó francia szellemességet, eleganciát és chrame-ot majdhogy mellőzték. Ha utánozzák — ezzel is megpróbálkoztak —, akkor igazán riasztó eredmény születik, hiszen a nehézkes angol pedantéria se- hogysem boldogul ezzel az érzékeny hangszerrel. A mozaikok persze elbűvölóek, ötletesek.

rűség és részegség című

darabjában.

A barakk városról beszél, a karnevált, a nem hivatásos színjátszó mozgalmat értékeli a rendező is.

— Ügy érzem, jó úton

haladunk, a populáris színjátszás a műkedvelők nagy

lehetősége. Természetesen többet kellene tenni a középmezőnyért, azért a mintegy 2500 csoportért, amelyik meglehetősen lemaradt az élvonaltól, a kiemelt együttesektől. A már hagyomány - nyá vált egri találkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy mind életképesebbé formálódjék az amatőrök jó néhány újfajta kezdeményezése. _

(pécsi)

20.25:

Kakuk Marci

Magyar film.

Tersánszky Józsi Jenő regényéből készült ez a hangulatos, szórakoztató, eseményteli film. Főhőse Kakuk Marci, polgári nevén Katzky Márton, ez a kedves, csavargó, leleményes, nőcsábász j és vidám szegénylegény. A gyönge testalkatú, kedélyes ifjú, amíg van hol dolgoznia, addig mint pék, kovácsinas, nevelő, szolga keresi kenyerét, aztán úgy él meg, ahogy tud.

Szerb Antal sorai, amelyet a regényről írt, a filmre is illenek: „A társadalmon kívüliek életét annyi akasztófahumorral és idilli jó érzéssel rajzolja, hogy az olvasó szinte szeretne lemondani kétes polgári méltóságáról és beállni Kakuk Marci pajtásai közé”.

Duna menti folklórfesztivál

Július 24—28. között rendezik az 5. Duna menti; folklórt esz tivált.

A nemzetközi rangra; emelt nagyszabású esemény- ; sorozatot az idén július 24- tői 28-ig rendezik meg Ka- J locsán és Baján. Rendezésében 18 Bács-Kiskun megyei J és 12 országos intézet, illetve intézmény vesz részt. Hazánkon kívül nyolc ország; küldött szereplőket és szakembereket a fesztiválra. A1 népi táncegyüttesek bemutatóin és versenyén nyolc 1 magyar és fiz külföldi együt-1 tes 800 tagja vesz részt.

á szakmunkások

Szakmunkásokat avattak a megye legnagyobb, — és tegyük hozzá —, legmodernebb iskolájában. Az ifjú szakmunkások megilletődve vettek át a szakmunkás-bizonyítványt.

— Mi a szakmája?

— Kőműves vagyok.

— Büszke a bizonyítványára?

Gondolkodás nélkül, önérzetesen válaszol.

— Nagyon büszke vagyok!

— Amikor annak idején „csak” ipari tanulónak vették

fel, mit érzett?

Meglep a világos, egyértelmű beszéd, a szabad, nyílt tekintet.

— Én négyes bizonyítvánnyal, „első” helyen, ipari tanulónak jelentkeztem.

Még jobban meglep, amikor mosolyogva visszakérdez:

— Csodálkozni tetszik? Igaz, néhány évvel ezelőtt még lenézettek voltak ezek az iskolák.

— Édesapám is azzal ijesztgetett, hogyha nem tanulok, bead ipari tanulónak. Milyen nagy volt a csodálkozása, amikor felcsillant a szemem és azt mondtam:

— Oda! Oda írasson be, édesapám! Én szakmát akarok tanulni.

Jönnek, menetelnek a csinosan öltözött ifjú szakmunkások. Szemük csillogása tele vari reménységgel, nagy elhatározással.

— Mi a szakmája?

— Villanyszerelő vagyok.

— Büszke a mesterére?

— Ügy szeretem, mint az apámat. Nagyon sokat köszönhetek neki a szakma jó elsajátításán kívül is.

— Beszélt-e magának az ő tanoncidejéről ?

A fiú megigazítja szépen kötött nyakkendőjét, tekintete a távolban keresgél. %

_ Sok mindenről beszélt nekem az én mesterem. A

p

ofonokat is említette, meg azt, hogy hetente háromszor köménymagos leves volt ebédre, aprított kenyérrel. De sohasem szidta a mesterét! Egyszer meg is kérdeztem: Hogyan lehet’ ilyen fukar, goromba emberről ilyen nagy tisztelettel beszélni?

Azt mondta: Azért, fiam, mert nagyszerűen értette a

szakmáját.

Mint a felbolydult méhkas, olyan az iskola. Ifjú kőművesek, ácsok, marósok, villanyszerelők lépik át a küszöböt és indulnak el az életbe.

Ma szakmunkásokká avattuk őket. Ünnepélyesen és hivatalosan. Bízunk és hiszünk-benne, hogy osztályuk és hazájuk hűséges, dolgos fiai lesznek..,

Szalay István

FEKETE

GYUU:

46.

Telik az éjszakából.

— Kitolok veled, te patak — mondta a pataknak. — Akárhogy is akadékoskodsz, látod, én kitolok veled.

— VeleeeemVelem aztán nem! — Lányhangon válaszolt a patak, olyan lány hangján, aki nagyon foghegyről veti a szót. — Te is mész az utadra, mi közöm hozzá, én is járom a magam útját, mi közöd hozzá! Semmi közünk egymáshoz.

— Épp ez az. hogy miattad nem mehetek az utam- ra! Elállód az utamat, épp ez az! ,

— Miért kell neked éppen erre csámborogni ?... Nem elég kerek a világ?

— Ha egyszer erre van dolgom... Neked, neked, éppen, hogy neked miért kell erre csámborogni?

— És miért nem jó neked a köves út, mint másnak?... Azért vannak az yJafc; jggß a hidak, ki;

ki járja a maga útját. Az emberek is, meg én is.

— Te a fronton is keresz- tülmész?

— Keresztül hát. Nagyon érdekel engem a front!

— És az országhatárokon is? Akármikor?

— Jó vicc! Mit számít nekem az országhatár!

— De a hegyeken nem mész keresztül. Én meg a hegyeken is keresztül tudok menni. Meg a határokon is, meg a frontokon is!

— De felvág valaki! Szeretem, ha egy fiú ennyire felvágós. Ha olyan legény vagy, a tengerbe gyere utánam!

— A közepébe?

— A közepébe háti .11 S a fenekére gyere utánam. Ha olyan legény vagy.

— És honnan tudsz magyarul? Német patak létedre...:

— Német vagy se, tudok, és kész. Nekem tanulni se kell. Csak tudok.

— Oroszul is tudsz?. .'. yaYäEle tü Pai'Ufftfo,?.

— Havárju, persze. Znáju.

Még az a jó, hogy a patakok tudnak magyarul. Akármerre jár az ember a világban, patakkal mindig találkozik.

— Nálunk is folyik egy patak a szőlőhegy alatt. Nádérnek hívják. Nenri ismered véletlenül?

— Nádér... Nádér .., Várjál csak. Az fiú-patak ugye?

— Én azt nem tudhatom. Lehetséges, hogy fiú-patak. Azt ti jobban tudjátok egymásról.

— Hogyne ismerném! Nádér. , . Szoktunk a tengerben találkozni. Én minden patakkal találkozom a tengerben.

— Nem üzensz valamit neki ? ... Megyek most haza, aztán megmondhatom, ha üzensz valamit.

— Nem szokásom üzengetni fiú-patakoknak. Az nem való. Nézd már!... Üzenjen ő, ha valamit akar.

— De kitartod magad, te patak!... Mifelénk a lányok nem tartják ki ennyire magukat. Az mind örül, ha van kinek üzenni.

— Igen, mert pusztul a sok katona. És ahány katona elpusztul, annyi lány marad magának.

— Arrafelé is pusztulnak a katonák? Ahonnan jössz?

— Most is viszek vagy százat a tengerbe, azaz van köztük egy pár asszony meg lány is, de a többi mind katona. Ennyivel megint kevesebb lánynak jut katona.

— Meg asszonynak. Ebben igazad van, látod.

— Meg asszonynak. De én a lányt jobban sajnálom. Mert az asszonynak már volt katonája, épp azért asszony, mert volt már neki. A lánynak meg még nem volt... Vagy ki tudja. Én nem láthatok bele az emberekbe. Hátha mégis az asz- szonynak rosszabb. Épp azért, mert volt már neki...

— Meg a gyerek is mind rámarad, bajnak.

— Nem jó az már sehogy. De hát ilyenek vagytok, ilyenek az emberek. öli,.

pusztítja egyik ^ mári&áfcí , ,

— És a katonákat nem sajnálod?

— Azokat nemigen. Azok már megvannak asszony nélkül a tenger lenekén.

— Vagy a sárga földben, őnekik már jó.

— Parázsó nagyanyád is hányszor elmondja nagyapádra: jó már őneki...

— Hát honnan ismered te Parázsó nagymamát?

— Ismerem, és ké6z. Sokfelé járok én. Mit gondolsz, hogy szedném össze máskülönben ezt a rengeteg hullát is?

— Attól áradtál így ki,

igaz-e?

— Nemcsak éppen attól, tavasszal szokásom. Tavaszi szél vizet áraszt...

— Magyarokat is viszel?

— Honnan tudjam én azt?... Hulla, hulla. Az már nem beszél sehogy.

Egész biztos, hogy visz magyarokat is. Akármerről jön. Magyarokat mindenfelől hozhat-vihet.

— Én is tudok magyarul — mondta most egy fűzbokor. Nem az, amelyiknek a tövén guggolt, hanem kicsit távolabb, egy másik. Gyerekhangja volt, nem lehetett tudni, fiú-e vagy lány.

— Én is tudok — dörmö- gött a túlsó partról egy öreg fatuskó.

— Én is tudok! — kiáltott messzebbről érces hangon egy fa, az, amelyik mögül éppen sütött a hold. De nemigen fűzfa volt, mert még nem lombosodott ki.

— Én is!... Én is!... — mondogatták körben a bokrok.

— Tiköztetek lányok nincsenek? Mindnyájan fiúk a fák ? — kérdezte, mert egyik sem lányhangon beszélt.

— Dehogyis nincsenek, én is lány vagyok — szólalt meg váratlanul az a fűzbokor, amelynek a tövén kucorgóit, és barkás ágai föléje hajoltak.

Hasonlított a hangja a Póta Rozikáéhoz. De nem az ő hangja volt. csak hasonlított hozzá.

— Hát aztán, te üzensz-e valamit? — kérdezte a bokortól.

(Folytatjuk} -