Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-04 / 155. szám
A magyar történe “tudomány harmincéves fejlődése A MAGYARORSZÁGI polgári történetírás a felszabadulás előtt sajátos — nyugodtan mondhatjuk: ellentmondásos — képet mutatott. Az összegezésnek egyrészt el kell ismernie a szakmai jártasság, a filológiai finomságok viszonylag magas szintiét, az egyes történetírók felkészültségét, másrészt rá kell irányítania a figyelmet arra, hogy ez a történetírás — szakmai téren is erősen konzervatív vonásokat öltött, az új társadalomtörténeti módszerek, a szociológiai szemlélet térhódításának nyomát is alig találjuk hazai történészeinknél. A marxizmus 1 a reá d alomszem 1 é le tétől pedig e történettudományt világnézeti alapállása, a rendszerben betöltött ideológiaipolitikai funkciója választotta el igen éles határvonallal. Márpedig a felszabadulás utáni új marxista történet- (adomány térhódítása szempontjából — a politikai harcok közepette — a polgári időszak történetírásának utolsó jellemző vonása számított a leglényegesebbnek. Ez magyarázza mindjárt azt is, miért esett a felszabadulás utáni időszak első éveinek marxista történetírásában a szükségesnél talán kevesebb hangsúly a szakmai-filológiai igényesség szem előtt tartására. Hogy érzékeltessük, menynyire fontos volt ideológiai- lag-politikailag a vitákban kialakuló új marxista koncepció megszületése, konkrétabb példaként röviden utalnánk itt a magyar köz- gondolkodásban mindig is fontos kérdésnek számító államalapítás körüli vitákra. Ezek során a marxista kutatók, mindenekelőtt Molnár Erik, bebizonyították, hogy az új hazába érkező magyarság államalapító tevékenységét egyáltalán nem értékelhetjük — mint a polgári történetírás — „az évezredes magyar lélek” sajátos produktumaként, melyben megvalósult az itt élő népekkel szemben a magyarság „fölénye”, „államalkotó képessége”, hanem sokkal inkább mint az alapvetően ellentétes érdekű osztályokból álló társadalmi formáció (a feudalizmus mozgásának következményét. ÍGY PÉLDÁUL az államalapító király (I. István) történeti érdeméül nem is az annyit hangoztatott és különböző politikai árnyalatokkal negatív irányban kihasznált .jszentistvánl állameszme” megalkotását ismerjük el, hanem azt. hogy a magyar nép fejlődésében egy fejlettebb társadalmi formáció politikai felépítményeit szervezte meg. Műve nem a politikai reakció, hanem a társadalmi haladás hagyománya lett. S hogy az államalapításhoz kapcsolódó történeti értékelések marxista bírálata mennyire aktuális politikai feladattá vált, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a hazai polgári történetírásban a fent említett szentistváni állameszime egyik sarkpontja a Kárpátmedencében már korábban honos szláv népek történeti jelentőségének lebecsülése volt. A téves történeti tétel felszámolása nemcsak szakmai feladatként, de sürgető politikai érdekként is jelentkezett. Az új, testvéri népi demokratikus államok közösségébe került Magyarországnak egyik első politikai feladata éppen az ilyen, a szomszédos testvérnépektől elválasztó nézetekkel, berögző- döttségekkel való gyökeres leszámolás volt. Ezen a politikailag is fontos ideológiai harc során került először feltárásra a hazai munkásmozgalom története, jelentős kutatások indultak meg a parasztság társadalmi fejlődésének és politikai harcai történetének területén, s először került sor a magyar gazdaságtörténet főbb vonulatainak megrajzolására. | Nem lennénk azonban őszinték, ha elhallgatnánk: a marxista magyar történetírás e megizmosodása mellett az egyoldalúságok, vagy éppen a leegyszerűsítések során szemléleti hibák is beszü- remkedtek történetírásunkba. Azon „természetes” (már az idő rövidsége miatt is „természetes”-nek tekinthető) zavarok mellett, melyek a polgári történetírás maradványainak még nem teljes felszámolásából származtak, a dogmatikus politika következményei a történetfelfogásban is hatottak. A politika'i vezetés és a »dolgozó tömegek véleménye közti eltávolodás például — melyet az 1956-os ellenforradalom egyik előidézőjeként tartunk számon —, a „nemzeti összefogás” olyan hamis történeti koncepciójában találta meg kiegyenlítését, mint amilyen a XVI—XVII. századi függetlenségi harcok sematikusan idealizált beállítása volt. Ezzel nemcsak a marxista tudományosság megkövetelte társadalmi valóságigényen esett csorba, hanem paradox módon engedményeket tettünk az osz- tályezempontok egységét mindig is tagadó polgári felfogásnak. NEHÉZ LENNE SZÁMBA VENNI természetesen azokat a megvalósult eredményeket, amelyeket a magyar történettudomány a felszabadulás utáni korszakától felmutathat. A 6ort a történelemmel foglalkozó intézméFilm készül a filmek szinkronizálásáról Azok a kiemelkedő színművészeink lépnek fel a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár mo6t készülő dokumentumjátékfilmjében akik a külföldi filmek magyarra szinkronizálásában is a legsikeresebbeknek bizonyultak. Az „Egy nyelven beszélünk” című filmet a Pannónia Stúdióban, a magyar szinkron- filmgyártás fellegvárában és a televízió stúdióiban forgatják, hogy megismertessék a nézőt a magyar szinkron történetével és műhelytitkaival. A film forgatókönyvét Gombos László írta. Rendezi :: Borsodi Ervin. A filmet várhatóan ősszel mutatják be. OJe/jägM 1973. julius L, péntek 21.40: Emberek fehérben Dokument um film. Hazánkban 220 ezer ember dolgozik az egészségügy területén. A film erről a hatalmas szervezetről szól, amelynek központi alakja az orvos. Három évtized sike rei és gondjai szembesülnek a filmben, s bemutatja azt az óriás fejlődést, amely a felszabadulás óta az egészségügy , területén is végbe ment. A nagy erőfeszítések vezető orvosegyéniségeí szólalnak meg a kamera előtt és a múlt felelevenítése mellett szó esik a jelen problémáiról m. nyék újjászervezésén, egy új marxista alapállású kutatóoktató gárda kialakításán kellett kezdenünk. Az egyetemi tanszékeken gyakran a pádból éppen kikerülő diákokból lett tanárok már az új követelményeknek megfelelően oktatták a magyar és az egyetemes történelmet. 1949-ben megalakult a Történettudományi Intézet. Megíródtak az első egyetemi jegyzetek, majd az egyetemi tankönyvek. (Eddig a magyar nép őstörténetétől az első világháború végéig terjedő időszakot tárgyaló I —IV. kötet készült el.) Az 1960-as évek elején jelent meg a kétkötetes Magyarország története, az első nagyszabású tudományos-ismeretterjesztő marxista szintézis. Monográfiák, Párttörténeti Közlemények, Agrártörténeti Szemle, újonnan és újból indított szakfolyóiratok (Századok, Történelmi Szemle) tanulmányai jelzik a marxista történetírás megerősödését. Külön ki kell emelni az utóbbi másfél évtized terméséből a késői feudalizmus és a kapitalizmus korának magyar gazdaságtörténetét nyomon kísérő monográfiákat, az 1918—19-es forradalmak történetéről készült köteteket és azokat, amelyek először irányítják a magyar közönség figyelmét népünk és a középkelet-európai népek történetének közös múltjára, s melyek első példái is a szakmailag is modern marxista összehasonlító történet- írásnak. S VÉGÜL SZÓLNI KELL a felszabadulás utáni magyar történettudomány legnagyobb vállalkozásáról is, a Történettudományi Intézet vezetésével készülő 10 kötetes Magyarország története munkálatairól. — Az első kötet nem a kronológiailag „első”, azaz az őstörténetet és a honfoglalást, hanem a Horthy-korezak történetét tárgyaló kötet. E munka arra hivatott, hogy összefoglalva az eddigi kutatási eredményeket, mintegy fel is mérje a további teendőket, összegezze, és a további munkák kiindulópontja is legyen egyben. GLATZ FERENC Egri nyári karnevál Petruska a strandon A jelmezes hírverők már csütörtökön reggel megjelentek a megyeszékhely utcáin, s harsány jókedvvel propagálták a karneváli kínálatot. Azok, akik 10 óra körül a Dobó téren jártak, nem csalódtak, hiszen Czuki, a zsonglőr — polgári néven Friedrich Dezső — szellemes mutatványokkal lepte meg őket. Az országhatárokon túl is ismert művésznek ezúttal a szerencse is kedvezett: nem kellett tartania az egyes produkciók sikerét veszélyeztető széltől sem. Legszerencsésebbek azok voltak, akik a strandon kerestek pihenést, felüdülést. Nemcsak a víz, a kikapcsolódás várta őket, hanem a karneváli együttesek bemutatkozása is. Megérkeztek a fiatalok, s 10 órára már állt is a miskolci Manézs Színház színpada. Méghozzá a több évszázados platán, kánikulától is óvó lombsátra alatt. Jöttek a gyerekek, az öthat éves apróságok, s nem hiányoztak tinédzserek sem. Látványosságot reméltek, érdekelte őket a készülődés, a fellépés előtti percek minden rutin mellett is meglevő izgalma. S aztán — előbb persze a szó szoros értelmében edzettek — pódiumra léptek a miskolciak. A több mint hat éve működő csoport megjelenítette a közismert orosz népi bábfigurát, Pet- ruskát és partnereit. Egyre többen érkeztek, c mindenkit elbűvölt az a sokszínű — a pantomimből is ízelítőt adó — játék, amely- lyel a rendkívül tehetséges főszereplő ajándékozta meg a nézőket. A leghálásab- bak kétségkívül az apróságok voltak, hiszen ők megnyerő őszinteséggel drukkoltak azért, hogy Petruska túljárjon a zsugori, a csak a pénzt imádó gazdáján, s elnyerje szíve választottjának kezét. Ez a közvetlen reagálás szinte szárnyakat adott az amatőr színjátszók alkotó kedvének, s valóban képességeik legjavát nyújtották. * A közönség szűnni nem akaró tapssal méltatta a há43. Figyelt, de nem hallotta, hogy kuruttyolnának a békák. Pedig kell, hogy legyen a patakban béka. Legalábbis Magyarországon az ilyen patak tele van békával. Hideg lehet még nekik a víz, azért nem kuruttyolnak. Vagy a frontot érzik ők is, mint minden állat; meghallották az ágyúzást, s attól némultak el. „Tényleg ... van a békának füle?” Mindegy, hallani kell a békának is valahogy. Akkor minek kuruttyolna az egyik, ha nem hallhatja a másLik El ne felejtődjék: megnézi majd otthon a pataknál legközelebb, milyen a béka füle. Érezte a szomjúságot, pedig lötyögött a hasában a víz. Jó volna bizony az a borosüve.g. itt a fronton még a sötétben sem akármikor mászkálhat él víz után. Eszébe jutott erről, hogy van neki üvegje az oldalzsákban. A kis lapos pálinkás flaska. Egy hajtásra kiinná, az igaz, de több a semminél. Nehezen fért hozzá, majd fenékig ki kellett pakolnia az oldalzsákot. Azután jó szorosan, ahogy volt, viss/e. Kor ül-kórül tapped u&va a VÉLI . Pillanatkép a Manézs színpadi műsoréból. (Fotó: Perl Márton) rom szereplő . teljesítményét. Érthető is, hiszen a vérbő komédlázás, a majd- hogy akrobatikus ügyesség a hamisítatlan vásári játékok hangulatát elevenítette fel. Ráadásul már-már mesteri tökéllyel. Ezután következett a győri Arrabona együttes, amelyik már negyedszerre vendégszerepel Egerben. Fel- vinczy György Gyönyörűség és részegség című vidám farsangi játékát adták elő, ezt az ízes humorban, diákcsínyekben és vaskos tréfákban egyaránt bővelkedő darabot, amely csak akkor számíthat sikerre, ha rátermett előadók tolmácsolják, olyanok, akik széles skálán játszanak, r kéjesek minden árnyalatot érzékeltetni. Nos, a győriek ilyen gárda volt. Igazolták, hogy ha kell, jól énekelnek, színvonalasan alakítanak, s felvillantják a harsány jókedv és a fennkölt tragédia — olykor burleezkkel is fűszerezett — mozzanatait. Közben elhagyták a vizet, a napozót az idősebbek is, s akkora nézősereg toborzó- dott, hogy úgyszólván tülekedtek egy-egy jó helyért. A kényelmes padokat senki sem hiányolta, s mindenki türelmesen végigállta a több mint kétórás műsort. Olyanok is akadtak, akik a platán törzsein telepedtek meg, s innen aztán valóban háborítatlanul nézhették végig az egyes produkciókat. Két évtizedes múltra tekint vissza a szentesi Horváth Mihály Gimnázium diákszínpada. Sajátos profiljuk a népi hagyományok színpadi megjelenítése. A Makacs menyecske és a szegény ördög történetét feldolgozó játékuk székelyföldi ihletésű. Ezt az egyéni humort rátermetten érzékeltették az alföldi város diákjai, s minden különösebb díszlet nélkül is igazi színházi élményben . részesítették a hálás közönséget. Ezt csak tetézte a műsorban szereplő ráadás, amely a bemutatóhoz hasonló sikert aratott. Az Arrabona együttes, a Manézs Színház és a szentesi irodalmi színpad délután 5 órakor a Népkertben is szórakoztatta az érdeklődőket, s Petruska történetét láthatták este 7 órától a Cse- bokszári városnegyed lakói is. A karneváli hangulatot fokozta az az artistaparádé, amelyet délután 6 órakor rendeztek á Dobó téren. Az első nap mérlege: felszabadult jókedv, változatos program, színvonalas produkciók. Egyszóval kikapcsolódás a javából... Pécsi István lucskos földön, nehogy itt felejtődjék valami. Megtöltötte a kis flaskát. Ivott belőle — jobban esett így, az üvegből, mint szür- csölve, hason —, s tele töltötte megint. Nehezen csillapodott a szomjúságérzete. Lehúzódott egy fűzbokor tövéhez s magára kanyarította a takarót. — Gyeride, kiskutyám .. 1 Nem jött a kutya. Lehet, nem végzett még a zsákmányával. Mégis jó, hogy itt van vele ez a csavargó kutya. Rögtön, már messziről megérezné a farkast, vagy akármit. Ámbár, ha volt is errefelé farkas — mert idegen országban szokott a patakparton lenni — az régen megpucolt a katonák miatt. A puskás embereket messzire elkerüli a vad; annak is megvan a magához való esze. Méregette a patakot. Bizony, közelről, sokkal szélesebb volt, mint amilyennek messziről látszott. Lehetséges, a medre nem olyan széles, de már a parti fűben bokáig érő a víz. Meghíznak tavasszal a patakok. Akárhogy nekiszaladna, nem bírná átugorni. Mondjuk levetné a bakancsod s mezítláb szaladna neki. És a kutya sem tudná átugorni. Ez az. Ahhoz meg le kellene vetkőznie, hogy átgázoljon. De piszok hideg a víz, még aztán tüdőgyulladást kap. A közepe is, ki tudja, milyen mély. Ez az, ha hajnalban indulna útnak, akkor is csak át kell valahogy kecmereg- r!e a túlsó partra. Erősen gondolkozott tat* I gyan juthatna át. Mert valamiképp át kell jutnia, istenuntáig nem kusnyadhat itt. S arra hiába is várakoznék, hogy a víz majd csak leapad. Nyárra leapad, persze. Akkor, lehetséges, száraz lábbal is" átmehetne rajta; itt sem igen másformák a patakok, mint Magyarországon. De hol van még a nyár! Ha elindulna a part mentén — nem arra, amerre a katonák vannak, hanem az ellenkező irányba — hídnak valahol előbb-utóbb lenni kell. Bár ahol híd van, ott már út is van, meg katonák is vannak... Csónakot se igen találna sehol, nem olyan nagy patak ez. Eszébe jutott a kukorica- szár. Ha összekötözne yagy négy-öt kévét — a derekán a kötél, lám, ebben is szerencsét hoz! — azon elérhetné a túlsó partot. A kutyával együtt. Legfeljebb a bakancsa merülne be. De azt lehúzná előtte és jól feltűmé a nadrágszárat. Kellene egy bot is, jó erős karó, lökdösni a tutajt. Elsodorhatja különben a víz. Ez már semmiből sem áll. Bicska van, ág is van elég a fákon, lehet válogatni. Olyan élénken elképzelte, ahogy a túlsó partra áttu- tajozik a kukoricaszáron, meg is nyugodott- Mintha máris odaát volna. Az biztos, hogy még a sötétben ,le kell hordania a kukorícaszárat; nem hurco- lászhatja világoson. És — úgy van — vágni kell egy jó erős botot is. t (folytatjuk)
