Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-04 / 155. szám

* * MAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AA*LÁ_A.*i*L*tAiJ0*t'V*' Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Perón asszony és a CGI ARGENTÍNÁBAN MÉG MINDIG folynak — lát­ható eredmény nélkül — a tárgyalások a kormány és a nagyhatalmú szakszervezeti központ, a CGT kö­zött. A megbeszélések fontosságát mutatja, hogy a CGT főtitkárával szemben, a tárgyalóasztal másik oldalán három miniszter és a parlament elnöke is ott ül. A vita tárgya: a bérek mielőbbi emelése, mivel a galoppozó infláció már jelentősen felemésztette a ke­resetek vásárlóértékét. A kollektív szerződések — figyelembe véve az inflációs spirált — 100 százalékos emelést írtak elő. Maria Estela Perón asszony, a köz­társaság elnöke azonban önhatalmúlag 80 százalékot engedélyezett csupán, s azt sem azonnal, hanem az elkövetkezendő fél év során. Az egyébként is pattanásig feszült politikai lég­körben az argentin szakszervezetek esetleges szembe­fordulása a kormánnyal nagymértékben szűkítheti a kormányzat támogatóinak körét. A CGT ugyanis valódi állam az államban. A szakszervezeti központot Perón tábornok hozta létre az ötvenes években, mun­kaügyi miniszterként. Röviddel később, a CGT volt az ugródeszka, amely a köztársasági elnöki székbe se­gítette. Perón 1953-as megbuktatása után a CGT volt Argentínában az az erő, amely nemcsak megőrizte Perón szellemét, de szervezettségénél fogva képes is volt szembeszállni a hatalom egymást követő birto­kosaival. A CGT — ha kellett — elnököket buktatott meg, A nagy córdobai sztrájkmozgalmak — a véres megtorlás, a „cordobazo” ellenére — a tábornokokat kényszerítették meghátrálásra. A SZAKSZERVEZETI KÖZPONT volt az egyik fő ereje annak a harcnak, amely a diktatúra buká­sához, a baloldali peronista Campora elnökké válasz­tásához vezetett. Sőt, a CGT jobb szárnyának nyomá­sára távozott Campora és tért haza Perón. A'szak- szervezeti központ, bár sok mindenben nem értett egyet az elnökkel, nem támadta politikáját. Az el­nökfeleség esetében azonban már nem egyszer került sor konfrontációra. A napokban a CGT helyi vezetőségei Mendoza és Chubut tartományokban szerveztek kormányellenes sztrájkokat. A La Plata-i szakszervezet vezetője pe­dig kijelentette: többé nem ismeri el Perón asszonyt a peronista párt vezetőjének. HA KENYÉRTÖRÉSRE KERÜLNE SOR a CGT és a kormány között, Perón asszony ugyancsak ké­nyes helyzetbe kerülne. Azok a peronisták kérdő­jeleznék meg politikáját, akik járatosak az, elnökcsi- nálás mesterségében is.. , Leonyid Brezsnyev és Willi Brandt megbeszélései Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön a Kremlben találkozott Willy Brandttal. (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Leonyid Brezsnyev csütör­tökön a Kremlben megbeszé­lést folytatott Willy Brandt­tal. Leonyid Brezsnyev és Wil­ly Brandt megállapították, hogy az európai helyzet ja­vulása szempontjából nagy jelentősége van a Szovjet­unió és az NSZK kapcsolatai­ban bekövetkezett fordulat­nak, amely az 1970-ben meg­kötött szovjet—nyugatnémet szerződés aláírásának az eredménye. A szerződés meg­kötése óta eltelt idő bebizo­nyította, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság a kölcsönös előnyök alapján sikeresen fenntart­hatja és kiszélesítheti a kap­csolatokat politikai, gazdasá­gi, tudományos-műszaki, kulturális és egyéb területe­ken. A szovjet—nyugatnémet viszony ilyen irányú fejlesz­tése megfelel a két ország­ban élő népek, minden euró­pai nép alapvető érdekei­nek. A tárgyalófelek hangsú­lyozták azoknak a döntések­nek a fontosságát, amelyeket Helmuth Schmidt szövetségi kancellár 1974 októberében Kapitalista „demokrácia” A KAPITALIZMUS libe­rálisnak nevezett — múlt századi — borszaka négy in­tézménytípust hagyományo- , zott a mára, amelyek vala­milyen formában az állam- polgári érdekék és szükség­letek megfogalmazására, köz­vetítésére, állami üggyé eme­lésére szolgálnak. Ezek: a politikai párt, a szakszerve­zet, az érdekszövetség és a parlament. A kapitalizmus kritikátlan védelmezői e négy szervezet- típust, mint a „polgári de­mokrácia” letéteményesét, mint az érdekek „pluraliz­musának” kifejezőjét magasz­talják. Mi a valóságos hely­zet? Hogyan megy végbe — végbe megy egyáltalán? —i az érdekek megfogalmazása és politikai tagolása ezekben a szervezetekben? Elöljáróban szögezzük le — és ez a modern kapitaliz­mus nem egy szociológusa számára már nyilvánvaló —, hogy ezek az intézmények alapvetően a politikai rend­szert fenyegető szükségletek és érdekek kikapcsolására szolgálnak. Alapvető felada­tuk ezért a szűrés és a fe­gyelmezés: azoknak az érde­keknek a megrostálása, ame­lyeket a politikai rendszerbe és cselekvésbe beengednek, és azoknak a belső mecha­nizmusoknak a kiépítése, amelyek az érdekek „part­talan áradását” visszaszorít­ják. A nagy politikai pártok — gondoljunk az Egyesült Ál­lamokban a köztársasági-de­mokrata párt kettősére, vagy Nyugat-Németonszágban a szociáldemokratákra és a ke­reszténydemokratákra —, valamikor a társadalom meg­levő érdektagoltságának a kifejezésére szolgáltak. A Qjmmm 1975. julius 1» BÚBÍelt nyugatnémet SZDP 1959-ben — a godesbergi programban — lemondott a munkásosz­tály érdekképviseleti igényé­ről és „tömegpárttá” — min­denki pártjává alakult át. Azaz ahelyett, hogy a létező társadalmi érdekmegoszlások és ellentétek nyilvános meg­fogalmazását és tagolását hajtaná végre, sokkal inkább arra törekszik, hogy az ál­lampolgárok tudatában az érdekek társadalmi ellentétét háttérbe szorítsa. Ezért aztán meglehetősen nehéz az egyes pártok között politikai kon­cepciók alapján érdemi kü­lönbséget tenni. A különbsé­gek inkább a külsőségekben — jelszavakban, szimbólu­mokban, politikai maskarák­ban — ragadhatok meg. A SZERVEZETEKKEL KAPCSOLATBAN felmerül a kérdés: egyáltalán milyen feltételek mellett lehet haté­konyan képviselni egy társa­dalmi érdeket szervezeti úton? Az bizonyos, hogy könnyebb az azonos társadal­mi helyzetűek, vagy foglal­kozásúak szerveződése — pl. alkalmazottak, munkások, vállalkozók mint azoké, akik nem alkotnak ilyen cso­portot. Vagyis az előbbi eset­ben a jó csoport „szervező­dési képessége”. Világos ta­pasztalat, hogy csak azoknak az érdekeknek a képviselete és szerveződése jár politikai következményekkel, amelyek a gazdaság szférájában tevé­kenykedő egyénekhez kap­csolódnak. Miért? Mert csak az utóbbiak nyújtanak olyan társadalmilag fontos — gaz­dasági — teljesítményt, amelynek az elmulasztásával, a megtagadásával reálisan „fenyegetőzhetnek”. Más szó­val csak az utóbbiak „konf­liktusképesek”. Egész sor tár­sadalmi csoport létezik, amely ..szerveződésképes”, ám való­ságos konfliktusra, s így ér­dekeiknek hatékony kivite­lezésére nem képes. Ide tar­toznak a munkanélküliek, a hátiasszonyok, a nyugdíja­sok. az etnikai kisebbségek. Ide tartoznak a diákok is: a modern kapitalizmus uralmi rendszerei nagyon jól kibír­ják és túlélik, ha a diákság „sztrájkba” kezd és nem lá­togatja az egyetemeket. Am, amikor a szakszervezettől szervezett munkásság kezd sztrájkolni, nyomban kitör valamilyen pánik: a munká­soktól nyújtott teljesítmény elmaradása már reális, konf­liktusterhes fenyegetés. Szemünk előtt játszódik le az a folyamat, amelynek kö­vetkeztében a magasan fej­lett kapitalista rendszerekben rohamosan csökken a parla­ment szerepe. A parlament­nek — a törvényhozás szer­vének — funkcióját mindin­kább átveszi a végrehajtás, a kormányzat: a törvényhozási és döntési kezdeményezések mind jobban eltolódnak a végrehajtó hatalom területé­re. Gondoljunk csak a Ni- xon-adminisztráció és a tör­vényhozás konfliktusára: a Watergate-ügy voltaképpen az utóbbi elkeseredett tilta­kozását és ellenállását fejez­te ki jogai megnyirbálása mi­att. Mindenesetre valóság, hogy a parlament egyre in­kább károsítva van kezde­ményező és ellenőrző funk­ciójában, tevékenysége utó­lagos jóváhagyó jelleget nyer, s kimerül a politikai pártok külsőleges csatározásaiban, publicisztikus versengésében. FENN KELL TARTANI azt a fikciót, hogy a parla­mentben nyilvánosan törté­nik valami az érdekek tár­sadalmi tagolását és megfo­galmazását illetően. Eköz­ben: a nyilvánosság megke­rülésével támogatni és védel­mezni kell a végrehajtó hata­lom önállósuló tevékenysé­gét: hiszen ez utóbbinak dön­tései — s talán ez a legfon­tosabb — nem nyilvánosak, ezért megszabadultak a tö­megek előtti jóváhagyatás kényszerűségétül. az ellenőr* zéstől. PAPP ZSOLT tett moszkvai látogatása ide­jén fogadtak el és rámutat­tak e határozatok következe­tes megvalósításának szük­ségszerűségére. Különös figyelmet szentel­tek az európai fejlődés pers­pektíváinak. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet július­ban legmagasabb szinten tör­ténő befejezése a különböző társadalmi rendszerű európai államok közötti kölosönösen előnyös kétoldalú és sokolda­lú kapcsolatok erősödését szolgálná, kedvezőbb feltéte­leket teremtene a fegyverke­zési hajsza megszüntetésére, a béke és az európai biz­tonság megszilárdítása szá­mára. A beszélgetés során rámu­tattak arra a nagy szerepre, amelyet a pártok és külön­böző társadalmi szervezetek betöltenek a népek közötti bizalom légkörének kialakí­tásában. Ezzel kapcsolatban Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt kijelentette: az SZKP és a Német Szociáldemokra­ta Párt további erőfeszítése­ket kíván tenni avégett, nosy visszafordíthatatlan jelleget öltsön a Szovjetunió és az NSZK közötti viszony javu­lásának folyamata. A csütörtök délelőtti esz­mecserék utón Leonyid Brezsnyev ebédet adott a nyugatnémet politikus és fe­lesége tiszteletére. Ma Willy Brandt a Moszk­vics autógyárat tekinti meg. Délben viszontfogadást ad Leonyid Brezsnyev tisztele­tére, majd este országjáró körútra indul, amelynek ál­lomásai Leningrád, Novo6zi- birszk és Szamarkand. Július 8-án Brandt vissza­tér Moszkvába, majd szov­jetunióbeli látogatásának be­fejezése előtt, július 10-én délelőtt részt vesz a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakának záróülésén. Humphrey szenátor Javult a politikai légkör, enyhült a feszültség MOSZKVA: „Nincsenek kétségek afe­lől, hogy észrevehetően ja­vult a politikai légkör az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kapcsolatában és enyhült a feszültség. Ebben az irányban akarunk a jö­vőben is haladni” — jelen­tette ki Hubert Humphrey, a Szovjetunióban többnapos látogatást tett amerikai sze­nátorok csoportjának egyik vezetője abban az interjú­ban, amelyet szerdán adott a szovjet televízió Vremja című műsora számára. „A Szovjetunióban tett lá­togatást politikai pályafutá­som egyik legfontosabb ese­ményének tekintem. Már maga az a tény, hogy 14 amerikai szenátor ellátoga­tott az önök országába, ar­ról tanúskodik, milyen ko­molysággal kezeljük a kap­a csőlátók fejlesztését Szovjetunióval” — hangsú­lyozta Humphrey. A volt amerikai alelnök nagyon sikeresnek nevezte azt a beszélgetést, amelyet szenátortársaíVal együtt Leonyid Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával foly­tatott szerdán. „A főtitkár nagy benyo­mást gyakorolt reánk. Kü­lönösen őszintesége, aho­gyan a feszültség enyhítésé re és a szilárd béke eléré­sére törekszik. Nagy meg­tiszteltetés számunkra a Leonyid Brezsnyewel tör­tént találkozás és reméljük, hogy a lezajlott beszélgetés segíti az országaink közötti kapcsolatokban a még na­gyobb kölcsönös megértés elérését. Hubert Humphrey szer­dán Moszkvából Norvégiába utazott. (MTI) Möpontvita Genf ben Oltványi Ottó, az MTI W- küldött tudósítója jelenti: Kétszer ült össze csütör­tökön az európai biztonsági és együttműködési értekez­let legmagasabb irányító szerve, a koordinációs bizoií- ság. Erről a déli órákban született döntés, amikor a délelőtt kezdődött hivatalos ülésnek este 9.00 órai foly­tatásában állapodtak meg a delegációk vezetői. Az ír elnökkel megrende­zett tanácskozás délelőtti szakaszában ezúttal is neves vitákra került sor a helsinki zárószakasz időpontjának ki­tűzéséről. A szocialista or­szágok képviselői ismét hangsúlyozták, hogy elérke­zett az idő a záróértekezlet terminusának megállapítá­sára, mintegy a genfi tár­gyalásokon megfelelő alap jött létre a dokumentum elfogadtatására. A nyugati delegációk, noha kormány- nyilatkozataikban nem emel­tek kifogást a záróértekez­let július végi megtartását illetően, ismét azt. hangsú­lyozták, hogy előbb a még függőben levő kérdésekben kell megtalálni a megegye­zési alapot és csak azután döntsön az irányító szerv’ a konferencia zárószakaszának időpontjáról. A délutáni órákban lázas diplomáciai tevékenység volt tapasztalható, goyrsult a munka több területen, rend­kívüli ülést iktatott be a gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó bizottság és a kon­ferencia utáni teendők kér­déseiben illetékes 4. számú bizottság is. Hők v láqkonfersRCiáiának záróülése Befejeződött a nők . világ- konferenciája, amely a nők nemzetközi éve alkalmából az ENSZ égisze alatt, a vi­lág 133 országa mintegy 5000 képviselőjének részvételével június 19-én nyílt meg Me­xikóvárosban. A konferencia záróülés-én akciótervet fogadtak el, amely konkrét útmutatáso­kat tartalmaz arra vonatko­zólag, hogy a kormányok a kövekező 10 esztendőben hogyan munkálkodjanak a nők felemelkedésén. Ezen kívül jóváhagyta a nők egyenjogúságáról, a fejlő­dés és a béke ügyének elő­segítésében .való közreműkö­déséről szóló mexikóvárosi nyilatkozatot. A portugál nép szívvel-lélekkel ragaszkodik a szabadságjogokhoz Cunhal és Soares Iv-nyilatkozaia A francia tv szerdán es­te egyenes adásban közve­tített Lisszabonból interjút, Alvaro Cunhallal, a Portu­gál Kommunista Párt, vala­mint Mario Soares-sei, a Portugál Szocialista Párt fő­titkárával. Az AFP francia hírügy­nökség a nyilatkozatot is­mertető tudósításában meg­állapítja, a két pártvezető között a fő véleménykü­lönbség a portugál szocia­lizmus meghatározásában, valamint a demokratikus fo­lyamat és a forradalmi fo­lyamat közötti választásban mutatkozott. Mindkét politi­kus kijelenette: elhatáro­zott szándéka, hogy a kor­mányon belül továbbra is fenntartja szövetségét s ele­jét veszi annak, hogy bi­zonyos antagonizmusok a politikai pártokon kívüli megoldást szorgalmazó tö­rekvést váltsanak ki. Cunhal leszögezte: a ve­szély abban rejlik, hogy a szabadságjogokat biztosító nők státuszát és politikai problémákat érintő határo­zatot. demokrácia mögött burzsoá szociáldemokrácia húzódik meg. amely nyitva hagyja az ajtót a tőkés monopóliu­mok és a nagy földesurak gazdasági uralma előtt. Is­mételten megerősítette, hogy a portugál nép, amely most szabadon lélegezhet, szíwel- lélekkel ragaszkodik a sza­badságjogokhoz. Fontos, hogy véget vessünk a ki­zsákmányolás minden for­májának — hangoztatta. Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára a „pluralista szocializmus hí­ve” szükségesnek mondot­ta, hogy Portugália ne sza­kadjon el a tőkés Európától, s az „erőszakos akciókat” kerülve járuljon hozzá az európai enyhülés és bizton­ság ügyének előbbrevitelé- hez. Cunhal, és Soares egyetér­tett abban, hogy harcolni kell az élősdi kapitalizmus kizsákmányolása ellen. Ám Soares úgy vélekedett, hogy a tőkés állam hirtelen meg­döntésére irányuló törekvés helyett „az általános vá­lasztásra támaszkodva, át­meneteket keli végrehajta­ni”. Köileméuy A MÁV Miskolci Igazgatósága közli, hogy a Füzesabony —Eger vasútvonal villamosítása befejeződött, s a villa­mos felsővezetéket a Füzesabony—Eger vasútvonalon 1975. július hó 10-én 0,00 h-tól 25 000 V-os feszültség alá helyezi. A villamos felsővezetéknek 2 méteren belüli megközelí­tése életveszélyes, még akkor is, ha az rakománnyal, mezőgazdasági szerszámmal, vagy egyéb tárggyal törté­nik. Az útátjárókon 4 m-nél magasabb rakomány csak az illetékes rendőrhatóság és a MÁV külön engedé­lyével haladhat át. MÁV Igazgatóság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents