Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

I Meg i egy zéseim I KM Hill A Fórum. A világ szeme Helsinkire szegődik ezen a héten, a magyar televízió né­zőjének tekintete a képernyő­re szegeződött — az elmúlt héten. Azoknak a nézőknek a tekintete persze, akiket mélyebb összefüggéseiben is érdekel a külpolitika, akiket foglalkoztat a világ dolga, a jelene, de rr^ég inkább a hol­napja. Az újságírók, akik a kérdésekre válaszolandón el­mondhatták, hogy személyes tapasztalatok is instruálták őket a válaszokat illetően, az adásidőt túllépőén is csak a kérdések töredékére voltak képesek válaszolni. A kérde­zők nagy száma — s ez a te­lefon-távkapcsolások bővítésé­vel előre láthatóan még csak növekedik majd — igazolja a műsor népszerűségét és az okos szerkesztői koncepciót: kellő nemzetközi „időpontok­ban”. a nemzetközi élet dra­maturgjai csomópontjainál érdemes és hasznos a Fóru­mokat megrendezni. Így objektiven 6em vál­hatnak ezek az adások közép­szerré, a résztvevő újságírók középszerűvé, az adások pe­dig holmi rutinműsorokká, amelyeket lehet nézni is, meg nem is. A Fórumot ugyan le­het nem nézni is, de aki ezt teszi, az másnap egyszerűen számkivetett lesz az e témák iránt érdeklődő kisebb-na- gyobb környezete, közössége számára. Önmagát zárta ki a képernyőn túli vita, a meg­beszélés lehetőségeiből. Kell-e ennél nagyobb elismerése egy műsornak? Ezért is kívánkozik ide a megjegyzés: más a vita, az alkotó egyet nem értés a ka­merák előtt egy-egy külpoli­tikai kérdés megítélésében, más az egymás kisegítése, sőt „rásegítése” és más a gán- csoskodásnak tűnő fontosko­dás. A képernyő előtt ülve 21.20: Családi kör Halló, szünidő! alcímmel indítja nyári mellékletét az úgy tűnt nekem, hogy külpo- litikus újságíró kollégáim egyike, másika néhányszor a nézők pontos és sokoldalú tá­jékoztatása elé helyezte... hmm. .. önmaga jobb tájéko­zottságát — a másik újság­íróénál. Balzac nagy szerelme. Kicsit gyanakodva hallgat­tam, amint a televízió mű­sorközlője megismételte azt, amit a televízió-újság már megírt, hogy tudniillik: bár­hol is mutatták be eddig a Balzac nagy szerelme című lengyel—francia filmsoroza­tot, az mindenütt nagy si­kert aratott. Egy hétrészes filmsorozat „nálunk nem ép­pen megszokott — de már előfordult, s éppen ezértjjya- nakvásra késztető — ily faj­ta beajánlása kiben felkelti az érdeklődés izgalmát, ki­ben a kétkedés ötdögét. Ügy érzem: az ördögnek volt igaza. Balzac szerelmei annak időtájt lehettek pletyka-té­mák a kávéházakban és a szalonokban, de ma tájt tud­juk, hogy az író egész élete nemcsak irodalmi, de iroda­lomtörténeti korszakot is je­lentett és nemcsak Francia- ország számára. Balzac nem egy a jó írók közül, hanem Balzac egyike azoknak, akik az irodalom óriásaként és emiatt egyben a történetírás óriásai is lettek. Balzac és szerelmesei egy oly kor gyer­mekei, amelynek méhében fogantak meg az imperializ­mus csírái és amelyekben ki­alakult ugyanekkor a forra­dalmak szelleme is. Hallatla­nul izgalmas, forgatagosan színes, végleges és végzetes, ellentmondásokkal teli kor­szak volt az: az ember komé. eddig komoly pedagógiai problémákkal foglalkozó mű­sor. Most sem térnek el a té­mától, csak nyári könnyed­séggel, színesebben, szórakoz- tatóbban tálalják. Zene, vers, riportfilm, beszélgetés adja a műsor gerincét. Szó lesz ke­rékpározó és gyalogtúrázó gyerekekről, partizánok em­lékét kutató úttörőkről, gye­rekeknek írt zenemüvekről. Megszólaltatják József Atti­la, Karinthy Frigyes, A. A. Milne, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor verseit S ez alkalom­mal készítik elő a szeptem­berben induló Családi ábécé című rejtvénysorozatot is — amelyben a szülőknek, gyer­mekeikkel kapcsolatos maga­dió ja. S ezt a Swnédtát írta meg, a társadalom rétegét bemutatva, cselekvé­seikben, álmaikban, szerel­meikben és bukásaikban, intrikáikban és pletykáikban, politikájukban és szenvedé­seikben Honoré de Balzac. Beleértve és beleépítve mű­veibe saját életét — a szerel­meit is. A Remények és megalázta­tások címet viselő első rész egy szoknyák után futkosó, puhányt mutatott be, Inkább pletykálkodó úrfiakat és nem úrnőket. Balzacból, az em­berből, akinek lehetnek és voltak szerelmei, mert em­ber volt, mit sem villantott fel ez a beajánlott filmsoro­zat, legalábbis az első részé­ben. Mélységesen bízom ben­ne, hogy további részei rá­cáfolnak gyanakvásomra: nem, a még intimnek sem nevezhető irodalmi pletykál­kodásának köszönheti ez a sorozat a már említett sike­reit. Delta. A víz: erről volt szó. Amely lehet a borban és a tejben sok, de az emberiség számára, az élet számára mind kevesebb. S ezt a ke­veset is, a használható édes­vizet is pazaroljuk, szennyez­zük, Mit kell tennie a világ­nak és mit tett már, mit kell tennünk nekünk és mit tet­tünk már hazánkban? — erről szólt a Delta legutóbbi adása. Ám mégsem ezért ej­tünk itt és most szót róla. hanem azért, mert a Delta utóbbi műsorai örvendetesen megújultak, tematikussá vál. ták. Egy-egy fontos tudomá­nyos, vagy gazdasági problé­mát mutatnak be sokolda­lúan, az idő és a hely függvé­nyében ugyanide az ettől tel­hető érdekes részletességgel, összefüggéseikben. Mintegy választ ad a Delta minden újabb adása a laikus számára: hogyan válik a tu­domány a mindennapok, az ember közvetlen hasznára. A tudományos híradó hidat vert — és minden adásával ezt a hidat erősíti — a tudomány látszólagos elvontsága és a mindennapok meghirdetett gyakorlata között, mintegy XSt A8oq ‘EAijXuoziq sí aq egyik sem igaz. A tudomány mélységesen emberi és ezért praktikus, ha nem is minden esetben azon- nalian, s az ember, a laikus ember sem irtózik semmifé­le elméleti megfogalmazás ellen, ha megértetik vele an­nak célját és értelmét. Gyurkó Géza L Nagyon kérem az igen tisz­telt és igen kedves olvasót: jól figyeljen az írásjelekre. Ahol hőseim gondolatait közvetítem, ott macskakör­möket használok. Ahol fenn­hangon nyilatkoznak meg, ott új bekezdés-gondolatjel következik. Tehát, ismétlem: ha gondolatjelet alkalmazok, nem mindig a gondolatot jel­zem. Ámbár a kettő azonos­sága is előfordul, főként Sza­bó Kristóf esetében. • Természetesen Szabó Kris­tóf érkezett elsőnek, elvégre őt érdekelte az ügy. Nyíltan és alaposan körülnézett. Drá­ga koloniálbútor, perzsasző­nyegek, márkás képek — nem épp a legjellemzőbbek a ta­nárok anyagi helyzetére. Asz- talon-íróasztalon vegyes ösz- szetételű holmi-tömeg, a ven­dégvárás ellenére: teli ha­mutartók, legalább két napi csikk-terméssel — sajnálato­san jellemző az elvált és egyedül élő férfiakra. A házigazda magát Szabó Kristófot nézegette, kevésbé nyíltan és kevésbé alaposan. Szálas, csontos, élénk sze­mű, eléggé jó arcú, meg kell hagyni, de még a képén is rajta van, hogy fárasztó lény. Nem is a tanév legelején, csak két hete költözött Sza- lócára és máris előáll egy ilyen ostoba kéréssel, hogy tartsanak bizalmas maszek­gyűlést Addig is társalogni kell vele, de nemigen sike­rül, akadozik a kapcsolás, a vonal minduntalan bont. Já- ray Albert unja vendégét, bosszús. Csengetnek szeren* csésa, BelejezisM az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Gyorsmérleg az eredményekről Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvé­teli vizsgák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. Az első, ■ nem vég­leges adatok szerint össze­sen mintegy 71 000-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bizottságok előtt, mindössze néhány százan nem jelentek meg a jelent­kezők közül az írásbeli fel­vételi vizsgákon. A legtöb­ben — szám szerint csaknem negyvenezren — a nappali tagozaton felvételiztek, az esti tagozatokra további nyolcezren, a levelezőre pe­dig 23 000-en pályáztak. Az oktatáspolitikai szak­emberek aláhúzták: a túl­jelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok kö­zötti aránytalan és egyenet­len pályázati megoszlás. Most is előfordult például, hogy azokon a karokon és szakokon, ahová túl sokan pályáztak, viszonylag magas pontszámmal is el kellett utasítani jelentke­zőket, míg más karokon és szakokon kisebb pontszám is elegendő volt a felvétel­hez. összevetve a tapaszta­latokat és a számadatokat az elmúlt esztendő mérlegével, az idén észlelhető volt, hogy a nappali tagozatokra törté­nő jelentkezés némileg csök­kent. Ezen belül azonban ellenkező tendenciák is mu­tatkoztak: igen kedvezőnek ítélhető például, hogy a ta­nárképző főiskolák iránt je­lenfősen — mintegy 6—7 százalékkal — megnöveke­dett az érdeklődés. Hasonló­képpen fontos és oktatáspo­litikai értelemben is feltét­lenül támogatandó jelenség, hogy gyarapodott a munka mellett felső fokon tovább­tanulni kívánók aránya. Jel­lemző például, hogy a tudo­mányegyetemek esti tagoza­tára a tavalyihoz képest mintegy 14 százalékkal nö­vekedett a jelentkezők szá­ma. Egyéb értelemben azon­ban változatlanul léteztek, úgynevezett divatos szak­mák. Ez elsősorban a tudo­mányegyetemek néhány fa­kultására érvényes, például Budapesten a pszichológia szak és a könyvtárral kap­csolatos szakok, Debrecen­ben a népműveléssel párosí­tott szakok kerültek valósá­gos „ostrom” alá. Egy-két szakmában azonban még a tervezett keretszámot sem érte el a jelentkezők aránya; a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem kohómérnöki karára sem adták be any- nyian a pályázatukat, amennyi kívánatos lett vol­na. Az elmúlt napokban a pá­lyázók megkapták a felvé­telről, vagy- az elutasításról szóló értesítést. A felvételi bizottságok az elutasított jelentkezőkkel közölték a döntés okát, az elért pont­számot, az osztálytatokat, és meghatározott esetekben a fellebbezési lehetőséget. A fellebbezést az elutasítás kézhezvételét követő nyolc napon belül a felsőoktatási intézmény rektorához (fő­igazgatójához kell bekülde­ni. A fellebbezések ügyében a felügyeletet gyakorló mi­nisztérium és felsőoktatási intézmény érdekelt vezető beosztású dolgozóiból alakult bizottság dönt majd. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a ren­delkezésre álló helyeknek általában csak 94 százalékát töltötték be, illetve annyit, amennyit a felügyeleti ható­ság előre meghatározott. A minisztériumok és az illeté­kes felsőoktatási intézmé­nyek vezetőiből alakult bi­zottság tölti be a fennma­radt mintegy hat százaléknyi helyet, amelyek sorsáról elő­reláthatóan augusztus végén döntenek. Ezeknek a bizott­ságoknak a határozata ellen további fellebbezési lehető­ség nincs. Azok a jelöltek, akik a felvételi vizsgán meg­feleltek, de felvételt nem nyertek, értesítést kapnák, hogy amennyiben a követke­ző tanévre ugyanazon intéz­ménybe, karra, szakra kérik felvételüket, pályázatukat — az ismételt jelentkezés al­kalmával jelzett külön kéré­sükre — újabb felvételi vizs­ga nélkül a jelenlegi vizsga- eredményeik alapján veszik figyelembe. Az idei felvételi munká­ban lépéseket tettek az egye* területeken mutatkozó szakemberhiány enyhítésére Megvizsgálták: milyen hat­hatós intézkedéseket lehet bevezetni a vidék — elsősor­ban a kisebb települések — jobb szakemberellátására. Ennek eredményeként egyes szakmák esetében (pedagó­gusok, jogászok vonatkozá­sában) és egyes vidéki terü­leteket érintően a szakem­berhiány kielégítése érdeké­ben már az 1975—76. tanév­re — az érvényes jogszabá­lyi keretek között — új el­járást vezettek be. A felső- oktatási felvételinél a peda­gógusképző intézményekbe (óvónőképzőbe, tanítókép­zőbe, tanárképző főiskolákra, egyetemi tanár-szakokra), valamint az állam- és jogtu­dományi karokra felvételre jelentkezők közül, azok, akik társadalmi ösztöndíj- szerződéssel rendelkeztek és a felvételhez szükséges, úgy­nevezett relatív ponthatárt elérték: a felvételnél előnyt élveztek. A társadalmi ösztöndíj­szerződéshez — amit a szó­beli felvétett vizsga ideién a jelentkezőknek be kellett mutatniuk — csatolni kel­lett az illetékes hatóság, a pedagógusjelöltek esetében a megyei művelődési osztály, jogi karra pályázók esetében az Igazságügyi Minisztérium, valamint a Legfőbb Ügyész­ség nyilatkozatát arról, hogy a jelentkező — amennyiben felvették a felsőoktatási in­tézménybe — diplomája megszerzése után a szakem­berhiánnyal küzdő vidéki munkahelyen vállal állást. A szerződés alapján a hallgatók 400—7Of forint összegű havi társadal­mi ösztöndíjban részesülnek az adományozótól. Ezen ki vüi természetesen a tanul mányi eredményük, a szociá­lis helyzetük alapján tovább: juttatásokat, ösztöndíjat is kaphatnak. A felvételi vizs­ga előtt megkötött társadal­mi ösztöndíj-szerződés csat a felsőoktatási intézménybe történt felvétellel válhat ér vényessé. (MTI) zászló Anna: A HALÁLRAÍTÉLT nárnő. magányos, természe­tesen hamar érkezett, min­den kiruccanásnak, elverhető estének örül. — Már itt van. Irénke, ez egy halálraítélt ember. Több titkos közlésre nincs mód. Járay előszobája csak egy parányi benyíló, súgás- búgásra alkalmatlan. A nők kitűnően tudnak semmiről beszélni, észrevét­lenül elszalad az idő a követ­kező csengetésig. Bojkovics Endre tornata­nár. Persze kicsípte magát. nem érhetett ide korábban, egy divathölgy kevesebbet törődik az öltözködésével. — Te Bandi, ez egy halál­raítélt ember. Azután befut Rőder Ká- rolyné matematika tanárnő is. Természetesen utolsónak, három gyerekét látja el ott­hon, örökké rohan. Most is zihál még. — Míg kifújja magát, csak annyit, hogy ez egy halálra­ítélt ember. Együtt vannak. Járay ver­mutot hóz. Nem kérdezi, tölthet-e, mind szereti. Szabó Kristóf köszöni, nem kér. Novák Irén. „Ha gyógyítha­tatlan, akkor biztosan rákja van, valószínűleg gyomor-, vagy májrákja, a szerencsét­lennek, azért nem ihat.” Bojkovics Endre. „Kedély- telen. Savanyú Jóska. Sőt! Sértő nem együtt inni a töb­biekkel.” Rőder Károlyné. „Akinek ilyen sötét a háttere, annak nagyon vigyáznia kell. Nem iszik, nehogy lazuljon és el­árulja magát.” Szabó Kristóf belefog, kis­sé szónokiasan, noha közvet­len hangsúllyal: — Kedves jövendő bará­taim! Járay. „Ez egy barom, tör­ténelem tanári oklevéllel. Előlegezi a megtisztelő bi­zalmat. És ha például én nem kívánok a barátja lenni?!” Novák Irén. „Különös az ember képessége az öncsa­lásra és a végsőkig tartó vé­dekezésre. Jövendő! Mert ne­ki már nincs jövendője, sze­génynek.” Bojkovics Endre. „Honnan szalajtották ezt, a dzsungel­ból?! Nem képes viselkedni. Egy öttagú társaságban, ma­gánlakásban, az ember be­szélget és nem pódiumot ránt a feneke alá.” Rőder Károlyné. „Jövendő barát nem létezik, előbb köl­csönösen meg kell győzöd- niök a feleknek, van-e ked­vük és képességük a barát- kozásra. Így olyan, mint a viccben: a hajdani harcos bejelentette, hogy most kez­dődött el a Harmincéves há­ború..”

Next

/
Thumbnails
Contents