Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
OROSZ FERKNCfc Mindig — Van — Sütemény ^őtun&riZfíiqáLut I — Én f fi, akit valaha te ^ — Ez csak * érdeke*, M M rain den férfi kérdést? gyet vettem. hé> rom jegy? — i — A MteM fiatalembernek: f — A* én antiker férjbe* kctetL Anna. a legkisebb, 17 érce, 6 etet fontot kan; Phyllis 25 éves, add kéteur fontot adok, Beryll 30 éves, az 6 hozománya font lesz. kérdi az egyik fiatalember —, egy 50 felé járé leánya nincsen? Az étteremben as egyfkf vendég a panaszkönyvet kéri. — Mit frt bele? — kérd! később az igazgató a pincértől. — Semmit sem — válaszol a pincér — csupán belerakta a bécsi szeletet! ★ A fegyverüzletben a vevő afelél érdeklédik, kaphat-e revolvert. — Milyen rendszerűt parancsol? — Pontos«« nem tudom. .1 Ügy öt emberre legyen méretezve. .. ★ Betegsége miatt aggodé Páciens megkérdi az orvostól: — Mondja, doktor űr, ön bizonyos benne, hogy meggyógyulok? Azt hallottam, hogy az orvosok néha helytelenül állapítják meg a diagnózist. Példán! tüdőgyulladás ellen kezelik a beteget, és az később tífuszban bal meg. — Ilyesmi az én gyakorlatomban nem fordul elő. Ha én valakit tüdőgyulladás ellen kezelek —. akkor az biztosan tüdőgyulladásban bal ajándékot — mondja a néni — csak kár, hogy ilyen könnyelműen szórod a pénzt. Minek nekünk barométer? Az Üriston már úgyis gondoskodott arról, hpgy a nagybátyádnak reumája legyen! , . ★ Á feleség szolgálni tanítja * kutyát A férj megjegyzik — Ha így csinálod, akkor ebből nem lesz semmi, drágám. — Hagyd csak el — így a feleség —v eleinte veled sem boldogultam! Két Jé barát közli egymással a Jövőre vonatkozó terveit. — fin úgy határoztam, hogy ékszerüzletet nyitok — mondja az egyik. — Hát ennyi pénzed van? — Egyelőre egy vasam sincs, viszont pompás tol- vajkulcskészletem van! ★ A páciens így szól az elmegyógyászhoz : — Rendkívül hálás vagyok önnek, doktor úr, amiért ki- gyógyitott gyötrő nagyzási hóbortomból. Engedje meg, hogy hálám jeléül átnyújtsak önnek egy százmilliárd dollárról szóló, szerény csekket ★ Két barátnő beszélget: Mit gondolsz, Róbert szeret engem? — Hát persze, miért éppen te lennél kivétel? ★ — Tud titkot tartani 'a menyasszonyod ? — Azt hiszem igen. Már két hónapja a menyasszonyom volt de nekem egy szőtt róla. Nagyanyám kezével házfalon tapogatózva — támaszkodva jön elém a kapuhoz, és csak a Kezét csókolom nagymama! — után kezd mosolyogni és sietni, mert már csak körvonalakat lát ilyen távolságból. Ritkán látogatom meg, munkám elszakított a várostól, minden időmet leköti. Először mindig a szelíd hangulatú, várakozással teli kiskonyhába kísér, — ülj csak le kisfiam, (én már kisfiam maradok neki harminc évesen is) mindjárt hozok süteményt £s már lép a* éléskamrába, (ő sp&jznák hívja) nem gyújt villanyt azzal úgy se látna jobban,! Nyáron kimentünk a kertbe, a szilva és barackíák 'közé, dúsan termő gyümölcsöt majszoltam — j Két éve már magam megyek ki, — Nem bírja már azt az én lábam fiam. Nagyapám egy éve halt meg, magas szikár] ember volt mikor koporsóba tettük, mintha húsz centivel í kisebb lett volna. Nagyanyám jön elém a. kapuhoz Ja te vagy i kisfiam? — végigvezetem a keskeny betonjárdán, ] és a mindig — van — süteményből papírszalvétába ] csomagol, ha elmegyeit. — Mondja kérem, mf kényszeríti önt arra, hogy minden áldott nap így berúgjon? — kiérdi az orma a pácienstől. — ügyun, doktor úr — hftmmög * beteg —,' az égvilágon semmi és senki nem kényszerít Önkéntes vagyok! ★ A vendér talpra segíti at «toot verekedésben megsérült részeget. — Tudna Jellemzést adni orrét a személyről, aki leütötte? — kérdi. — Éppen ezt tettem, «méter rám rontott! . , ★ 'm «*—*—*------*-------n.--------------em------m. I lrlkiS?till£MSE WB*?•*, ajándékba nagynénje— A peches autótolvaj Nürnberg ben éjszaka renaar- autó fékez egy útpadkán állé gépkocsi mellett. A Vezető udvariasan megkéri a rendőrüket, hogy segítsenek beindítani a makaeskodé autót. A rendőrök készségesen ráállnák, amikar a rendőrautóban megszólal az nrb- adó és közű, bogy a beindításra váró gépkocsi lopott jármű, a tolvaj karambolozott vele, majd megszökött a tett színhelyéről. Bs, bogy még bonyolultabb legyen a dolog: a tolvaj nem rendelkezett jogosítvánnyal és ittas volt. Takaros büntetést halmozott fef egyetlen éjszaka. A kesztyű „pályafutása” Venus egy kagylóval játszadozott, s közben megkarcol, ta az ujját Nehogy az emberek észrevegyék, hogy az isten, nők is sebezhetők, szolgálói, a gráciák, sietve keskeny vászoncsíkokkal tekerték körül a sérült ujjacskát Ez volt a kesztyű Ó0Ce Később fontos szerepet játszott a történelemben, mert nemcsak a kéz melegen tartására és az öltözék kiegészítőjeként használták, hanem hadüzenetre is: a lovagok kesz- tyűdobással hívták ki egymást bajvívásra. A középkori Velencében csipkéből készültek a legszebb példányok, a legdrágábbakat pedig rejtett méregampullák, kai kínálták. Ebből az időszakból származik tévesen, a legnagyobb udvariasság jelének tekintett szokás: kézfogás előtt mindenki lehúzta a kesztyűjét Korántsem az illem, hanem sokkal inkább az óvatosság diktálta mozdulat lett, mert sohasem lehetett tudni, hogy milyen következményekkel jár az erőteljes kézszorítás... A XIV. századi Firenzében egészen más okokból tar. tózkodtak a kesztyűviseléstől a társaságbeli hölgyek. Az Arno-parti városban ugyanis kizárólag az utcalányok joga és kötelessége volt a kesztyűviselés — „céhük” ismertető, jeleként Később bosszú ideig a grenoble-i francia kesztyűkészítők lepték el a piacot, egészen 160 évvel ezelőttig, amikor is nápolyi kézműiparosok és asszonyok hódították el a pálmát, akik egyébként grenoble-i mestereknél tanultak. Titkuk abban rejlett, hogy sokkal több ötletet vittek be a kesztyűké- szitésbe. Pozíciójukat mindmáig megtartották. Az igazi szakértők ma is a Vezúv lábánál elterülő városban készülő kesztyűket keresik. Nápolyban napjainkban » egész családok foglalkoznak kesztyűkészítéssel kora reggeltől késő estig, sötét pincehelyiségekben, ahol nappal is villany ég. A kesztyűkészítő „dinasztiák” már hétéves korukban munkára fogják a gyerekeket is. A munkamegosztás rendje: az anyagot a családfő szem be (különösen kedvelt az Abruzzok legelőin tartott kecskék bőre); az egyes részeket az anya varr ja össze speciális gépen, illetve a különleges modellekre kézzel steppeli; mielőtt az egyes részeket összedolgoznák, a vasalás a fiúgyerekek dolga, miközben a lányok általában a tervezés munkáját végzik. Gégésznél Tudós gégész barátom azt mondta az autóbuszon, hogy a cigaretta a legnagyobb csapás, amit ember emberre mért Az én torkommal is sok baj van a bagó miatt, elhatároztam, hogy felkeresem. Tegnap aztán szorongva ültem le a rendelőjében, gondosan vigyázva rá, hogy mindenki megelőzzön. Jobb, ha később tudom meg a keserű igazságot —Rekedt vagyok hetek óta és kapar a torkom — mondom derűsen, amikor sor került rám, — légy szíves, vess egy gyógypillantást a gigámra. Máris melegíti apró, kék gázlángjában parányi tükörjét, nagy, hosszú „í” betűt mondat. Aztán rosszallólag csóválja a fejét.’ — Dlsznóság van a torkodban — mondja csendesen. — Szent isten! Csak nem? — De igen. És nem elég csak az orvosság. Le kell szoknod a dohányzásról. Hát ez aztán igazán keserű pirula! Már néhányszor megf fogadtam, hogy abbahagyom. Milyen gyönge is az ember! — A nikotintól van a szédülésed, a fejsem többet, érted? — Esküszöm — da- ' dogtam. De nagyon ijedt! lehetett a hangom. ■ És tudós barátom abban a pillanatban a fiókjába nyúlt és rá- : gyújtott — Pfúj, te dohány- \ zol? — kérdeztem j nagy szemeket meresztve, — vizet prédikálsz és bort iszol? Nagyot sóhajtott — Nekem sem könnyű. Álmatlansi- : gom, rekedtségem,; szédülésem, fejfájá- som, bél- és gyomor- : hurutom, keringési zavaraim egyszer engem is elvisznek egy i gégészkollégához és ' 6 is letéteti velem a cigarettát, meg az öngyújtómat, mert más- j képp én sem jövök; rendbe. Aztán vagy előttem, vagy a hátam mögött ö is rágyújt. Mert az orvos is ember. Minden halandó eljut a gégészhez és mindenkinek úgy kell befejez- nie, mini most neked, feltéve persze, '■ ha időközben bekö-! vetkezendő halála • meg nem akadályoz- \ za ebben. Ha téged \ megvigasztal, én is: erre a sorsra jutok. Engem pedig az ví- ; gasztál, hogy azt a; gégészt is eltiltja va- ; laki, akihez én me-; gyek. SZÜTS ISTVÁN fájásod, az izmaid gyengesége, a magas vérnyomásod, bél- és gyomorhurutod. A szívműködés zavarait és a prifériális erek keringésének elégtelenségét is ennek köszönheted. Aki így eszi a bagót, mint te, annak a benzpirén is veszélyes. Hagyd abba inkább ma, mint holnap, mert hogy mit hoz a holnapután én sem tudhatom, mert orvos vagyok és nem próféta. Elkeseredetten néztem rá. — A legjobb, ha most ideteszed asztalomra a cigarettádat, meg az öngyújtódat — folytatta, — és elkerülsz minden olyan helyet, ahol cigarettát lehet vásárolni. Nem könnyű határozni. Kibúvót kerestem a fejemben. — Gyerünk, gyerünk! Minden kezdet nehéz. Az asztalára raktam félig elszívott dobozomat, meg a feleségem ajándékozta öngyújtómat. — Hát jó — folytatta, — akkor ez a dolog el van gereblyézve. Meglátod, hamarosan rendbe jössz. Elhagy rekedtséged, nem szédülsz és elmúlnak panaszaid. Visszatér szép férfias hangod, amely egykor olyan sí műié kong és behízelgő volt, mint (iábor Miklósé. Kinyitotta asztalának fiókját és besöpörte cigarettáimat és kedves öngyújtómat. Hálásan néztem rá, majd kezet csókoltam neki Biztos, hogy most már ő a második szülőanyám. — És most esküd). Egy koporsószeggel „Egy frászt..."(?1) Egy levélírónk azt kérdezte, lehet-e olyan beszédhelyzet, amelyben a címbeli „durva és udvariatlan” nyelvi formát „egy művelt ember ajkára vesz”. Szótáraink valóban a durva ét a bizalmas jelzőkkel minősítik azokat a kifejezéseket, amelyekben szavunk szerephez jut: frásza van, a frász töri, frászt kapott. Ha a szó életútját végig kísérjük, kitűnik, hogy eredetét és alapjelentését tekintve nem sorolható be az ún. durva kifejezések sorába. A német, közelebbről a bajor—osztrák nyelvből hozzánk került szó eredeti jelentése ugyanis görcsökkel, rohamokkal jelentkező betegség, rágógörcs, nyavalyatörés. A frásza van, a frász töri, frászt kapott kifejezések ebbe a fogalomkörbe tartoznak bele. A frászkari.- ka összetétellel pedig a babonás gyógyításban azt a' perec alakú süteményt nevezték meg, amely alatt átbújtatták a rágógőrc6ök- ben, a nyavalyatörésben szenvedő Jrászos csecsemő“ fejét. Később a bizalmas nyelvhasználatban, főleg az indulatos beszédben, állandó szókapcsolatként, átvitt jelentéssel a nagy ijedtséget, a testi-lelki megrázkódtatást, a beteges vágyakozást nevezték meg a frász szóval. Az indulatos beszédben bosszús kívánságként szoktuk emlegetni. A címbeli formát pedig tagadásra, elhárításra, visszautasításra használjuk fel. Vannak olyan beszédbe!?- zetek, amelyekben nagyon is jól teljesíti nyelvi szerepét. Ezért nem véletlen, hogy még költőink is gyakran felhasználják versbeli szóként. Hogy milyen változatos jelentésekben és stílus- értékekben, bizonyítják az alábbi részleteket; „Kedvem volna váratlanul egy nagy frászt lekevemi” (Nyerges: Groteszk óda); „Aki minket meggyaláz, fárassza él azt a frász” (Nagy László: Táncbeli tánc-szók). Csanádi Imre három költeményében is szerephez juttatja szavunkat eltérő beszédbeli szerepekben: „Hogy a frász tör bennünket” (Csanádi: Verebes); „Kár volt ugyan fundálnod mennyet-poklot, s frász tudná, mit nem.” (Csanádi: Egy lepréselt szúnyogra). Szinnyei Merse Pál, a nagy magyar festő életsorsáról írt Csanádi -versben is jól teljesíti a szó a nefci való szerepet: „Pali vagy! egy frászt, Pál! Még pepecsel getsz? Jobb volna: vadásznál!” (Csanádi: Hóolvadás). József Attila Bosszúság című versében Is több nyelvi játéknál a frászkarika összetétellel való élés: „Azt hiszik, ha ők karikásnak, Te legalábbis frósato* rikával fogsz karikázni.” Dr. Bakos József
