Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Ä kereskedelem holnapja f A hazai kereskedelem prog- i ujözisa szerint, a következő másfél évtizedben az élelmi­szerek és az élvezeti cikkek forgalma az öt esztendővel ezelőttinek a háromszorosára növekedhet s ezekből a lakos­sági szükséglet mintegy 70—75 százalékát a boltok­nak, vendéglátóipari üzletek­nek kell kielégíteniük. Ugyanekkor az iparcikkekből több mint négyszer annyi vá­sárlás várható mint 1970-ben, Ilyenekre gondolván igen nyugtalanító, hogy a keres­kedelmi hálózat jelenlegi helyzete nem sokkal bíztat, miáltal az említett követel­mények teljesítésének megle­hetősen kicsi a valószínűsége. Egy-két év előtti felmérés szerint például az élelmiszer - boltok mintegy fele csupán 40 négyzetméteres s így az átla­gos alapterületük is alig ha­ladja meg a 70 négyzetmé­tert. A korszerűnek mondha­tó, nagy árudák részaránya ■mindössze négy százalékos, s igen kevés az igazán modem iparcikk-áruház. A tüzelő­szer- és építőanyag-telepek mintegy 60 százaléka nem fe­lel meg napjaink követelmé­nyeinek sem, s szűkében ál­lunk a minden tekintetben ideális raktárházaknak is. A kereskedelmi egységek alapterületben felszereltség­ben egyaránt alulmaradnak a fejlett országokéval szemben.' S ha a szakma a jelzett igé­nyek teljesítésére alkalmas akar lenni: az elkövetkezen­dő tizenöt esztendőben az említett külföldieknek leg­alább a jelenlegi szintjét el kell érnie. Nos, a feladattal — mint lapunkban is hangot adtunk már ennek — foglalkoznak, A Belkereskedelmi Miniszté­rium kezdeményezésére, a KERORG széles körű, igen alapos tájékozódást folytatott az elmúlt hónapokban s a szakma számos fővárosi és vidéki képviselőjéből váloga­tott öt munkabizottságban — intézményekkel, országos szervekkel, vállalatokkal, in­tézetekkel konzultálva —,-ki is dolgozta már részletes kon­cepcióját a jövőre. Eszerint hazánkban, a z előttünk álló másfél évtized­ben elsősorban a fogyasztók •vásárlását megkönnyítő, szé­les választékbt kínáló, kor­szerű üzem- és munkaszerve­zést biztosító üzlettípusok, az ÁBC-áruházak hálózatának fejlesztését tervezik. Az el­képzelések szerint a szakmai ésszerűség alapján, illetve a településhálózatban végbe­ment vagy bekövetkező vál­tozásokhoz igazodva harma- dávál csökkentik a szakosí­tott élelmiszerboltok számát, de ezek alapterületét a jelen­leginek összesen kétszeresé­re változtatják. S a követel­mények lényegében hasonló utat diktálnak az iparcikk kereskedelemnek is, amelyre jellemző például, hogy a kö­zepesnek mondható, az 1501—3000 négyzetméter alap- területű áruházak száma a mostani hatvanról százra nö­vekszik, összesen pedig több mint 80 ilyen, kisebb és na­gyobb új áruház épül. Miköz­ben az egyes szaküzletek szá- rpa lényegesen nem módosul, legfeljebb egyik vagy másik profilban szűkül észrevehe­tőbben. S a felsőruházati va­lamint a divat-rövidáru bol­tok alapterülete nő átlago­san 20, négyzetméterrel. Az egykori kis szatócsbol­tok felől tehát a megfelelőbb szakárudák, a nagyobb alapte­rületű áruházak felé vezet á f ejlődés. S a tervek szerint a kereskedelemnek a modern eladási formák, az önkiszol­gálás, önkiválasztás mostani­nál erőteljesebb elterjesztésé­re van szüksége. ' Lényeges előbbre lépést szorgalmaz a koncepció a bol- •ft technikában is. Vonzóbb, szebb, főleg pedig praktiku­sabb berendezések kellenek. Különösen az élelmiszerüzle­tek hűtőkapacitásának bőví­tésére — az élelmiszer-gazda­ságnak, a fogyasztónál vég­ződő hűtőláncok általános- sabb kiépítésére — van szük­ség. Miután a hűtött, kivált­képpen pedig a mélyhűtött termékek iránti kereslet lé­nyeges megélénkülésére van kilátás. Elgondolkodtató, egyszers­mind pedig cselekvésre keli. hogy serkentse a szakmát a jelenlegi helyzet. Amíg pél­dául a fejlett ipari országok­ban a korszerű élelmiszerüz­letek már jelenleg is hűtött berendezéseken biztosítják ■‘forgalmuk mintegy felét, ad­dig hazánkban e téren inkább csak próbálkozásokról, törek­vésekről beszélhetünk. Húsfé­léknél és -készítményeknél, tejnél, tejtermékeknél, mire­lit-áruknál még csak találko­zunk a kívánalmaknak meg­felelőbb tárolási, kiszolgálási móddal, az italféléknél — sajnos, még az üdítőknél is — vagy éppenséggel a zöld­ségnél, gyümölcsnél sajnos már sokkal ritkább az ilyes­féle tapasztalat. Valahogy ne­hezen sikerül érvényt szerez­ni az olyan előírásoknak, mint például az, hogy a cola- félék csak bizonyos hőfokon élvezhetők igazán. Nehezen sikerül felismerni, hogy a hűsítő melegen nem hűsítő, a zöldáru, a gyümölcs pedig például a szedés után is to­vább él bizonyos ideig. A zöldségben, gyümölcsben fennmarad az életfolyamatok egyensúlya, amit kellő hűtés­sel nyilvánvalóan megőrizhe­tünk még egy darabig. A korszerű tárolók, állvá­nyok, pultok mellett megol­dandó feladat a jövőben az anyagmozgatás és a raktáro­zás nagyobb gépesítése is, a kereskedelemben. Az elkép­zelések szerint a mostaninál gyakoribbá válnak például a konténerek, amelyek a szál­lítást és az átvételt egyaránt gyorsítják, s lehetővé teszik, hogy az eladónak több ideje jusson a vásárlóra. A kiszol­gálást több automata mérleg alkalmazásával, megfelelőbb pénztárgépekkel, szállítósza­laggal egybeépített pénztár­fülkékkel, pénzvisszaadó készülékekkel kívánják gyor­sítani, hogy csak néhányat említsünk. A felsorolt berendezés., és gépszükséglet természetesen nem kis anyagi erőfeszítése­ket követel, másrészt pedig csak részben beszerezhető idehaza. Nehezíti a helyze­tet, hogy a vállalatok fejlesz­tési alapjai az elkerülhetet­len beruházásoknak, csupán kis hányadát fedezik — az államnak pedig nyilvánva­lóan egyéb gondjai, feladatai is vannak, mint az említettek biztosítása. A téma azonban mindenképpen napirendre kerül. A technikai megoldás­ról pedig a közeli hónapok­ban KGST-szinten döntenek, miután a problémák hason­lóak s így a tennivalók is közösek. A tanácskozások al­kalmával számba veszik a helyi lehetőségeket s az érde­kelt országok megegyeznek abban, hogy ki, miben segít, mire szakosodik. Aztán pe­dig mielőbb a gyakorlati megvalósítás útjára terelik az elképzeléseket. Hogy a kereskedelem hol­napjának előnyeiből — jus­son azért a mának is. Gyóni Gyula A „klasszikus időkben” a termelőszövetkezet viszony­lag egyszerűen tudott földet szerezni a gazdálkodáshoz. A föld tulajdonjogát azon­ban nem szerezhette meg. A gazdálkodás alapja vagy ál­lami, vagy magántulajdon­ban volt, szövetkezeti föld­tulajdonnal csak ritka eset­ben találkozhattunk. Ezt a helyzetet változtatta meg az 1967. évi földtör­vény, amely célul tűzte ki a a szövetkezeti földhasználat és földtulajdon egységének megteremtését. A kiinduló helyzet: a téeszek mintegy öt és fél millió hektár föld­jének kereken a fele a ta­gok tulajdonában; kereken egynegyede az állam tulaj­donában; ugyancsak egyne­gyede pedig kívülálló ma­gánszemélyek tulajdonában volt. Ebben az utolsó kategóriá­ban tették meg az első lé­pést az egység irányába. A téesz ugyanis, a törvény elő­írásainak megfelelően, meg­váltotta a kívülállók földje­it. Ez hosszadalmas és na­gyon aprólékos munka volt, hiszen kilencszázezer (!) tu­lajdonos mintegy másfél millió • katasztrális hold földjének tulajdonjogát kel­lett először tisztázni, majd a megváltási eljárást lebo­nyolítani. Mentesítés, vagy személyi földhasználat cí­mén alig tizenhétezer hold föld maradt meg a kívülál­lók kezén, a többit megvál­tották. Szerény áron, hol­danként átlagosan 1000— 1100 forintért. Ezt a pénzt azóta már ki is fizették, ezek a területek alapozták A tejtermelés növekedése 1973. szeptember 1-től lehető­vé tette a fogyasztói tej, a vaj, a tejföl és a félzsíros te­héntúró zsírtartalmának nö- \ eléséi Ezeknek a termeitek­nek fogyasztói árát akkor nem emelték, tehát az érté­kesebb termékek változatlan áron jutottak el a lakosság­hoz. A termelés és a növekvő tej- és tejtermék-fogyasztás közötti összhang érdekében a tejipar 1975. július 1-től a tej és a vaj zsírtartalmát eredeti szintre állítja vissza. Eszerint a tej zsírtartalma új­meg voltaképpen az egysé­ges szovtíutifczeü íüiuiui.ij- dont. a kezükre adott állami földeket a termelőszövet­kezetek lényegesen egyszerűbb módon, igazán jelképes térí­tés ellenében válthattak meg. Az akció elég nehezen indult, a szövetkezetek kez­detben nem túlságosan ér­deklődtek a lehetőség iránt, de magatartásuk később megváltozott. Ekkor azonban helyenként és esetenként a tanácsok részéről ellenállás­sal találkoztak. A legfőbb akadályok azonban itt is el­hárultak, a téeszek tulajdo­nukba vették az állami föl­dek túlnyomó részét, ma már csupán háromszázezer hektár olyan terület van a szövetkezetek használatában, amely állami tulajdont ké­pez. Ma tehát annak a föld­nek, amin a téeszek gazdál­kodnak, 4 százaléka állami tulajdon, 43 százaléka szö­vetkezeti tulajdon. A legna­gyobb hányad még mindig magántulajdonban van, ugyanis 2,9 millió hektár, a terület 52 százaléka válto­zatlanul a tagoké. A földtör­vény elvileg arra is lehető­séget nyújtott, hogy a té­eszek saját tagjaiktól meg­váltsák a földet. Lényegesen magasabb térítés ellenében, de szigorúan az önkéntesség kölcsönös elve alapján. Te­hát a tag nem köteles fel­ajánlani a földet, a atéesz pedig nem köteles átvenni a felajánlott területet. Sokan arra számítottak, hogy ebben a kategóriában is lényeges mozgás indul ra 2,8 százalékos, a vaj zsír- tartalma pedig 80 százalékos lesz. A fogyasztói ár ezúttal is változatlan marad. A töb­bi tejtermékek (tejföl, túró, stb.) valamint a 3,6 százalé­kos zsírtartalmú tej továbbá az utalványos tej zsírtartalma nem változik, ugyanúgy ter­mészetesen az ára sem módo­sul. A takarékosság indokolja, hogy a már meglévő tej és vaj csomagolóanyagokat fel­használják, így ezeken átme­netileg a korábbi, magasabb zsű'tartalmat mutató értékek szerepelnek. majd meg. ' Különösen a-J idős tagnak valóban elől', ös lehet, ha az évenkénti L'ld- járadék helyett egy üst- g- ben megkapja tulajdonának nem jelentéktelen megváitá- si árát és fölélheti. Iíyen lépésekre azonban csak el­vétve, és országosan is alig néhányezer hektár erejéig került sor, A földprobléma tehát úgy ahogy nyugvópontra jutott. Feszültséget három, méretei­ben nem nagy, de néha bosszantó területen lehet ta­pasztalni., Ezek: a nagyüze­mi táblák közé ékelődő ide­gen területek; a nagyüzemi- leg nem használható, de té- esz-tűlajdonban álló terüle­tek; és a különböző külső szervek földigenyei. A táblák közé ékelődő te­rületeket elvileg el lehet cserélni, vagy meg lehet vá­sárolni. Az eljárás azonban rendkívül körülményes, ne­hézkes. A nagyüzemileg nem. használható dirib-darab föl- decskéktől a téesz szívesen megszabadulna, de itt az el­járás még körülményesebb és sok a tiltó rendelkezés. Pontosan fordított a hely­zet a külső szervek földigé­nyével kapcsolatosan. A ta­nácsok, intézmények, válla­latok ugyanis az esetek dön­tő többségéiben azért akar­ják megszerezni a földet, hogy azon a termelést meg­szüntessék és beépítsék vagy más módon hasznosít­sák. Sajnos ijesztő folyamat ez; százezer hektárszámra vonják ki a mezőgazdasági művelésből a semmivel nenv pótolható termőföldet egy ilyen kicsi országban, mint a miénk! Es sajnos a téesz- területek megszerzése’ még mindig túlságosan egyszerű és olcsó vállalkozás. Ha pél dául a téesz használatában még van állami terület, ak­kor egyszerűen visszavonják az állami föld használati jo­gát és a téesz vagy kap kár­térítést, vagy nem. Ha a té­esz vagy a tagok tulajdoná­ban lévő területet vesznek el, a kisajátítási összeg ál­talában akkor sem pótolja a szövetkezetét és a mező­gazdaságot ért károsodás va­lóságos értékét. Itt határo­zottan szigorításra, de leg­alábbis az érvényes jogsza­bályok betartására lenne szükség Földeáki Béla Palackozzák a gyógyvizet Kevesebb lesz a tej zsírtartalma Az évszaktól függően, váltakozó mennyiségű gyógyvíz tör fel a parádsasvári forrásból. A Mátra gyomrából táp­lálkozó természetes kút fölé épült palackozóüzemben ebben az évszakban napi 2400 fehér üveget töltenek meg a nagy gyógyhatású vízzel. A zöld üvegben forgalomba kerülő, szénsavval dúsított Parádi-vízből a napi műszak után 4500 palackkal szállítanak az üzletekbe. Mint Szántay László egységvezető elmondta, negyedévenként hozzávető­legesen 370 ezer üveg gyógyvizet palackoznak Parádsas- váron. Az igényeket még ennek ellenére sem tudják kielé­gíteni ezért főként a gyógyszertárakba és a kórházakba küldik .7 jellegzetes illatáról ismert forrásvizet. Kénünkön Juhász Andrásné látható, amint a fehér üvegekbe tölti a Parádit. (Fotó; Szabó Sándor} Ä törvény betartatott... „TULAJDONKÉPPEN nem történt velem semmi törvényellenes. Amikor le­járt a hároméves gyermek-' gondozási segélyem, annak rendje és módja szerint be­jelentettem, hogy visszajö­vök dolgozni. Örömmel tu­domásul vették, s amikor munkába álltam, akkor kö­zölték velem, hogy sajnos, oda, ahol a szülést megelő­zően dolgoztam, nem tudnak visszatenni, átszervezések és egyéb miatt, de hasonló munkakörben, kapok más beosztást, és természetesen a fizetésem is olyan mértékben emelkedik, ahogyan a töb­bieké. Miért kell nekem más helyre mennem? — kérdez­tem, és megmondom őszin­tén, nagyon rosszul esett, hogy nem a régi helyemre kerültem vissza. Egy kicsit féltem is az új kollektívá­tól. Meg kell mondani, na­gyon kellemesen csalódtam, nagyon kedvesen fogadtak, eléggé könnyen beilleszked­tem az új helyen — ahogy azt mondani szokás, mégis maradt bennem valami kis keserűség. Nem történt én- velem semmi törvénytelen­ség, hiszen amikor reklamál­tam, nagyon udvariasan el­magyarázták, hogy a rende­let úgy szól; a gyermekgon­dozási segélyről visszatérő nőt régi munkakörébe kell visszahelyezni, vagy azonos munkakörbe, hogy hátrány ne érje. Valóban nem tettek velem semmit, ami a tör­vényt sértette volna, Del Most már jó ideje dolgozom az új helyen, megszoktam es talán engem is megszeret­tek. Hiszen ezt megérzi az ember. Most újra kisbabánk lesz. Vele is ki akarom majd venni a gyermekgondozási segélyt. De mi lesz ha visz- szajövök? Újra egy másik helyre tesznek — átszerve­zés miatt? Újra kezdhetem elölről az egészet, ismerke­dést az új környezettel es az új emberekkel? És ha az új helyen nem találok olyan megértésre? S ha ehhez meg hozzáteszem, hogy a he­lyemen egy kislány maradt, akit az én helyettesítésemre vettek fel, amíg én szülési és gyermekgondozási segé­lyen voltam, kétszeresen igazságtalanságnak érzem. Hát nem az lett volna a ter­mészetes és az igazságos, ha őt, a helyettest teszik új környezetbe és nem engem, aki a szülést megelőzően már hat éve dolgoztam azon a helyen?” A PANASZOS MONOLÓ­GOT egy fiatal asszonytól hallottam, s a neve azért nem fontos, mert nagyon sok asszony nevében be­szélt. Mert egyáltalán nem ritkaság, hogy egy gyermek- gondozási segély miatt hu­zamosan távol levő dolgozó nő nem kerül vissza helyé­re, mert az új „jól bedol­gozta már magát...” Uram bocsá’, még olyan hátsó gon­dolat is van, hogy az még lány — vagy már nagyobb a gyereke, és nem marad minduntalan otthon, beve­sebb baj lesz vele, keveseb­bet kell. helyettesíteni. Meg a háromesztendős távoliét alatt meg is szakadt egy ki­csit a kapcsolat a régi munkahely és az édesanya között. Való igaz, arra .még nem volt példa, vagy leg­alábbis nem nagyon esett még szó róla, hogy hátrá­nyos anyagi helyzetbe ke­rült volna a gyes-ről vissza­térő. A törvén}', hogy úgy mondjuk, betartatott. Ám nyugodtan mondhat­juk, csak a törvény betűje. A törvény szelleme, amely mélységesen emberséges, va­lahogy nem egészen azt dik­tálná, hogy a réginek kell megválnia a korábbi meg­szokott helyétől és munka­társaitól, hanem az újnak, aki csupán. helyettesíteni jött. Nagyon sok asszony­nak marad tüske a szivében, azért, mert ha nem is ke­res kevesebbet, az új kör­nyezetében óhatatlanul» aA érzi, hátrányos helyzetbe került, „büntetik”, mert gyermeket hozott a világra és azt maga nevelte három esztendős koráig. nem Ártana alapo­sabban megvizsgálni, ami­kor egy-egv üzembe, irodá­ba visszatér a gyermekgon­dozási segélyen levő, hogy valóban őt szükséges-e új helyre tenni. Ha beszélünk arról, hogy az anyákat meg­becsülés illeti, akkor ebbe beletartozik ez a kérdés is. A gyermekgondozási segély három esztendeje — hacsak nem olyas szocialista on­gádból. van távol az anya, ahol megszokás és íratlan törvény a távollevővel is tö­rődni, amúgy is nehézséget okoz az első napokban ma­ga az a tény, hogy a gyer­meket reggel az óvodában kell hagyni, s vissza keil allnia a régi megszabott időkeretek közé. Miért kell ezt sokszor még azzal is te­tézni — és nem is mindig alapos okokkal —, hogy új környezettel, új emberekkel kell megismerkedni. Az új munkafolyamatokról azért nem beszélünk, mert az ál­landóan fejlődő, változó tech­nológia ezt amúgy is hozza magával. Üj emberek köze kerül, akik nem ismerik annyira emberi gyengéit, s talán máshogy is ítélik meg — magyarán, alapos hát­ránnyal kezd újra munká­hoz. Élő és mindennapi prob­léma ez, hiszen alig van i olyan hónap és olyan üzem, hogy ne térnének vissza kis­mamák, es alig van üzem és iroda, ahol ne mondhatná­nak el hasonló panaszt a fiatalasszonyok. TALÄN éppen ezért, egy kicsit erre is figyelni kellene. Mert hozzátartozik a nők helyzetének javításá­hoz, a nőpolitika mindenna­pi feladataihoz, és nem utol­sósorban a jó munkahelyi légkör biztosításához is. Deák Rózsi Uünüimfí 1973, július l* iedé 4 Földtulajdon és földhasználat

Next

/
Thumbnails
Contents