Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
A termelési szerkezet korszerűsítésének gazdái a gazdasági fejlődés alapvető ás állandó irt tétele a termelés — a termelési szerkezet, a termék- összetétel — korszerűsítése. Ez független attól, hogy akarjuk-e, vagy nem kívánjuk. Kényszer, ami elől nem lehet kitérni. Adósságainkat — elmaradásunkat — e tekintetben élesen megvilágította tőkés külkereskedelmünkben a cserearányok romlása. Napjainkban, okkal, joggal ■ok szó esik a szelektív fejlesztési politikáról, azaz arról, hogy nem vagyunk képesek — s nincs is szükség rá — az ipar valamennyi területét, főbb termékcsoportját fejleszteni. Rangsorolni kell — s ezt teszik egyebek között a központi fejlesztési programok —, s ha ez megtörténik, akkor a központi és vállalati döntések és intézkedések végrehajtásában sűrű fonattá válnak a különálló szálak, amelyek önmagukban esetleg jelentéktelennek tűnnek. Itt a bökkenő! A vállalatok le nem becsülhető csoportjánál ugyanis azt gondolják: először tegye le a központi irányítás a garast, s majd azután mi is odahelyezzük a magunkét Valóban vannak teendők, melyeket csakis a központi irányítás láthat eL Így például a termelési szerkezeket döntően befolyásoló programok kijelölése; a helyesen kialakított és alkalmazott ösztönző rendszer; a nemzetközi munkamegosztás népgazdasági feltételeinek megterem- ' tése, illetve a nemzetközi ! együttműködés kereteinek * bővítése; a tudományos kutatás szétaprózottságának megszüntetése... f Hosszú lenne • felsorolás. • Ara legalább ilyen terjedelmesnek bizonyulna az, amit a vállalati teendőkről mondhatnánk. Hiszen például a kutatási eredmények gyorsabb alkalmazása már ötvözi a népgazdasági, iparági és vállalati feladatokat. Ahogy a licencek, gyártási eljárások átvétele, meghonosítása, a szabványosítás kiterjesztése szintén csak úgy képzelhető el, hogy ki-ki megteszi azt, ami módjában áll 1977. végéig évi 1,5 millió négyzetméter könnyűszerkezetes épület összeszerelését lehetővé tevő kapacitást kell megteremteni. Erről a kormány határozott. A minisztérium teendője volt annak biztosítása, hogy e programban a nemzetközi együttműködés megfelelő súllyal jelen legyen. Itt alakították ki a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyel- ország e témában illetékes szerveivel a kapcsolatokat, s döntöttek egy nagy jelentőségű licencvásárlásról. Ami ezután következik — a „hogyan” —, az a vállalatok dolga, felelőssége, kötelessége. Mert hiába minden erőfeszítés, ha a vállalat nem teremti meg az új technológia fogadásának feltételeit, ha örökös termelési zavarokkal küzdve lökésszerűen bocsátja ki az egyes — de az építmény egészéhez nélkülözhetetlen — szerkezeti elemeket vagy szerelvényeket. Azaz: fél kézzel nem megyünk semmire, akár az irányítás, akár a vállalat „fél kezéről” legyen szó. A két kéz együtt: ez ér, érhet sokat A Budapesti Nemzetközi Vásáron legutóbb 350 új termékkel szerepelt a kohó- és gépipar. Tekintélyes számnak tűnik, ám valójában csupán tíz százaléka a tárca vállalatai által fölvonultatott áruknak. Igaz, a régebbiek között is lelhettünk korszerű — többször díjazott — cikkeket ám mind a tízszázalékos arány, mind a korábban sikert elért gyártmányok tömegesebb előállításának késedelme arra figyelmeztet, hogy baj van a lépések ritmusával, lassan követi egyik a másikat Ne becsüljük le azt, ami eddig történt A vegyiparban több gyártmánynál a nemzetközi munkamegosztás segítségével kialakult, kialakul az a termelési nagyság, ami a gazdaságosság, a kedvező /termelési szerkezet feltétele. Eredményes a központi fejlesztési programok egészének végrehajtása, a közelmúltban írták alá azt a megállapodást, amely tolóhajók, úszó- é6 portáldaruk nagy darabszámú — tehát gazdaságos — előállítását teszi lehetővé szovjet megrendelésre, s a gyártásfejlesztésben közreműködnek szovjet vállalatok is. Kj iragadott példáink sejtetik, sokágú a haladás. Ösztönzik ezt a minisztériumi utasítások is, melyek a vállalatok kötelességévé tettéle, hogy termelési szerkezetük fejlesztésére és — legalább ennyire lényeges! — a gazdaságtalan termelés csökkentésére ötéves tervet dolgozzanak ki. E helyi programok természetszerűen feltételezik központi intézkedések sorozatát is — így az ösztönző-, szabályozó-rendszer különböző elemeinek változtatását —, de csak ott válhatnak igazán a cselekvés forgatókönyvévé, ahol a terv készítői fölismerték: ők is gazdái, jogosultjai és haszon- élvezői a termelési szerkezet korszerűsítésének. M. a A kormány is megviz9| Nem mindegy, hogy mikor, mivel s hová fűi a kocsi Tervezik, szervezik-e a szállítást? Ismerik, alkalmazzák-e a korszerű rakodási módszereket? Van-e elég rakodógép? Ki fizeti a többletköltséget? Miért nincs elég szakember? Mi kerül rá a menetlevelekre? A kérdéseket tizenkilenc gazdasági egységben tették fel a közelmúltban megyénk népi ellenőrei. Vizsgálatuk kiterjedt továbbá a fuvarozók és a fuvaroztatók kapcsolatára, számon kérték a szállítóeszközök ésszerű kihasználását sürgető kormányrendelet végrehajtását, alaposan áttanulmányoztak több száz számlát, fuvar- és menetlevelet is. A precíz munkára annál Is Inkább szükség volt, mert a megyei és a fővárosi felmérésekből ö6szeállitott országos helyzetképet kormányunk is megtárgyalja, értékeli majd. Ahogy esik, úgy putfan A 4-es számú Volán Vállalat üzemegységei, valamint a MÁV állomásai szoros együttműködésben, részletes terv- és technológiai utasítások alapján végzik munkájukat — állapították meg a népi ellenőrök. Ugyanakkor a megvizsgált vállalatok ipari és mezőgazdasági szövetkezetek 40 százalékánál az „ahogy esik, úgy puffan” módszert választották és aH kalmazzák a szállítások tervezésében, szervezésében. Ezekre a gazdasági egységekre jellemző elsősorban, hogy senki sem elemzi a szállítások gazdaságosságát, hiába érdeklődtek a népi ellenőrök a nagyarányú üresjáratok csökkentése érdekében tett intézkedésekről, legtöbb fuvaroztató és fuX A városiasodás útján Hat hónap - egy lépés Hevesen » Beváltat, mem an )sWi Idfi, bog? bejártam a telepük lés minden zeget-zogat, vagy felmásszak a karcsú víztorony tetejére. Szó ami szó, abban osztom a tanácsi vese. tők nézetét, begy a nagyközség fejlődését egy alapos körséta során lebet a legjobban I érzékelni, de hát Heoes lJá l laser bőiden tmHU eL~; A hám nánlék f Dctw ma a legnagyobb táti ’ ín a negyében. ' eüag nagyközség, amely ná. I a» akar leméi F — Vénem ét feßesz&BZ ' IBS a eűttnk — fogalmazza meg m helybeliek elképzelését Már József, a tanács vég. teliajtó bizottságának titkára. S begy mennyire komoly ez a szándék, arra bizonyítékai szolgálnak a következők. — Ahhoz, hogy egy település «árossá fejlődjék, először meg kcü teremtenie a városiasodés fettételeit. Kőaemű- vesffcem kell, kiépíteni az ivóvíz- és a szennyvízhálózatot, a korszerű világítást, az utakat. Gondoskodni kell a lakosság kereekedelmi és vendéglátóipari ellátásáról, fejleszteni kell a szolgálta- ) táat a Patyolattól az autójavításig... Hogy hol tart ma ezzel Heves? A feltételek ■ nyolcvan százaléka adott. Am most jön a java, a még szorosabb összefogás Az a hiányzó húsz százalék ugyanis költségben ma több, mint eddig a nyolcvan volt! A nehézségek azonban nem riasztanak vissza bennünket. Februárban megalakítottuk a várospolitikai munkabizottságot, olyan szakemberekre bíztuk a településfejlesztéssel kapcsolatos teendőket, akik tudásukkal és egészséges lokálpatriotizmusukkal sokat segíthetnek az ügyben. Az első közös lépések — oz elmúlt hat hónap mérlegét taktete« — biztatóak. üj lakótelep, üzlet a Zrínyi úton Mivel gyarapodott az év első hat hónapjában a városiasodás útjára lépett nagyközség? Hevesen bárkinek feltehetjük a kérdést, a válasz az esetek többségében ugyanaz: modern, új lakásokkal. A település vezetői pontos adatokkal is szolgálnak. Az elmúlt öt évben 134 tanácsi értékesítésű és bérlakásba költöztek be a lakók, *5 család ezelőtt egy hónappal kapta meg az értesítést A Zrínyi utcai épülettömb földszintjén új ABC-áruházat avatnak a közeljövőben. S ami még a lakásépítést illeti: a Barabás-féle telken megkezdődött a területelőkészítés, hogy folytathassák a tizenegy tömbből álló lakótelep építését. A hevesiek régi vágya teljesült az elmúlt hónapokban, amikor megkezdődött a 35 millió forintos költséggel épült vízmű próbaüzeme, azaz: a vízszolgáltatás. Igaz, a vezetékeket szakaszosan kapcsolják rá a főgerincre, de már biztos, hogy az év végére 47,5 kilométeres hálózat ad majd egészséges ivóvizet a lakosságnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nagyközség minden lakását — néhány külterületi házsort kivéve — rá lehet kapcsolni az utcai vezetékre. A városi rang kötelez az egészségügyi ellátás szempontjából Is. A bővítés, a korszerűsítés első lépéseként az év első felében kezdtek hozzá az új mentőállomás építéséhez. A terület már közműve- sítve várja a szakembereket, akik megépítik majd a tíz kocsi befogadására alkalmas állomást. Segít a lakosság és egy sor üzem Nem titok, a nagyközség várossá fejlesztésének időszakában komoly segítséget várnak a lakosságtól, az itt működő üzemek, gyáregységek, szövetkezetek kollektívájától. Az állami gazdaság, a MEZŐGÉP, a Finomszerel- vénygyár üzeme, az építőszövetkezet, a termelőszövetkezet, a tanács kommunális üzeme eddig is az elsők között jelentkezett, ha segíteni kellett A várospolitikai munkabizottság előzetes felmérései szerint a tervezett társadalmi munkák jelentős részét a jövőben is ezeknek az üzemeknek a kollektívája végzi majd, hiszen a lehetőség — géppark, szocialista birgád- mozgalom — az összefogásra náluk sokkal nagyobb, mint a lakosságnál. Félreértés ne essék, a lakosság is az erejéhez mérten vállalt és vállal a közös feladatokból. A tanácstagok, az utcafelelős népfrontaktívák már most jelentős társadalmi munkaakciókról számoltak be. Az első félévben Hevesen 450 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ebből egy jókora részt a helybeliek tevékenysége tett ki. Ott voltak a társadalmi munkások a parkosításkor, az utcák fásításakor, a környék csinosításakor. De társadalmi munkában épül nz újtelepi, 3-as iskola úttörőotthona. Az önkéntes munkások keze nyomát dicséri a 3-as számú óvoda bővítése, s nekik köszönhetik a kisdiákok, hogy a 4-es iskola két új tantermet kapott, illetve egy napközis helyiséggel gyarap- ' szik. Most még csupán 450 ezer forint értékű társadalmi munkáról adhattak számot a hevesiek, az év végére túl lesznek az egymillió forinton is! Meghívás egy körsétára Hadd ismételjem: osztom a tanácsi vezetők véleményét abban, hogy a nagyközség fejlődését egy alapos körséta során lehet a legjobban érzékelni. A meghívás erre a körsétára nemcsak az újságírónak szól, hanem mindenkinek, akit érdekelnek a település mindennapjai — természetesen a sikerekkel és a gondokkal együtt. Érdemes lenne elkezdeni ezt a sétát a 7 és fél ezer holdas településen, mert idővel bizony egy talán kétszer ekkora területű várost kell a nyakába vennie... Szilvás István varozó vállalatnál még az első számú vezetők sem tartanak igényt a megyei szállítási bizottság véleményére, a komplex szállítási tervek készítésére. Igaz, pines is aki elkészítse, mert az országos helyzethez hasonlóan, megyénkben is rendkívül kevés szállítási képzettséggel rendelkező szakember dolgozik. A Cement- és Mészművek Selypi Gyárának az éves vasúti forgalma százezer, a közúton mozgatott áruk súlya ötvenezer tonna felett van. Nem véletlen, hogy a mindössze három tagú szállítási csoport igen gyakran kerül nehéz helyzetbe. A nagy szállítási volument képviselő Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál a termelési osztály beosztottjaként végzi feladatát a szállítási előadó. Ráadásul az említett dolgozókat anyagilag sem ösztönzik a pontosabb szállításokra, az ésszerűbb kocsikihasználásra, a korszerűbb szállítási módszerek alkalmazására. Lltazik a seprűnyél Általánosítható tapasztalatként állapíthatták meg továbbá a népi ellenőrök, hogy a saját szállítóeszközökkel rendelkező üzemek, szövetkezetek igen gyakran a szabad, vagy fél-6zabadáras termékekre „dobják rá” a szállítás többletköltségeit. Változatlanul kevés az előszállítás — pedig a cement, a kő igazán nem romlandó áru — igen gyakran nem a gazdaságosság, hanem a szokás dönti el, hogy az áru teherautón, vagy vonaton utazzék. A Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ-től például öt-hat teherautó viszi havonta a seprűnyelet Szegedre. A népi ellenőrök kiszámították: a szállítás költségeit felére lehetne csökkenteni, ha a seprűnyelek nem teherautókon, hanem vagonokban utaznának. Külön fejezetet kapott * NEB-vizsgálatban a bizonylati fegyelem, a különböző okmányok megbízható kezelése is. Nem teljesen gyanú nélkül, mert mint a vizsgálat során kiderült: közületek nagy részénél nem a valóságnak megfelelően írják be az adatokat — szállítási súly, rakott és üres kocsik, rakodási állásidők stb. — a fuvar- és menetokmányokban. A hatvani Lenin Tsz már két alkalommal is „elfelejtette” az adatszolgáltató lap második oldalát — a fuvarok mennyiségét és a költségeket kell a rubrikába beírni — kitölteni, pedig a számon kért időben igen nagy volumenű szállítást végzett a szövetkezet. Meglehetősen rejtélyes a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat nyilvántartása is. A vállalat egyik okmányából ugyanis az derül ki, hogy volt olyan időszak, amikor a rakodógépek naponta harminc órát dolgoztak. 24 órából harminc órát dolgozni valóban nem kis teljesítmény. Csak elhinni nehéz! Kivftsl a Volán -és a MÁV Mint írásunk elején már hangsúlyoztuk: a Volán ée a MÁV munkáját a tervszerűség jellemzi, közös tennivalóikat szerződésekben is előírják, a két szállító vállalat dolgozóiból álló komplex brigádok évrő évre izgalmasabb versenyt vívnak egymással. Sajnos azonban ez a jó együttműködés sem tudja pótolni az egyre nélkülözhetetlenebbé váló rakodógépeket, amelyekből a jelenleginél jóval többre lenne szüksége a MÁV-nak és a Volánnak is. Többek között ezért fa Juttatták el javaslataikat a népi ellenőrök 1 a Volán Tröszt és a MÁV Vezérigazgatóságára, amelyben nagyobb anyagi támogatást kémek a felvevő és a központi vasútállomások műszaki fejlesztéséhez és a Volán Vállalat ra kodógép-parkjának bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Ugyancsak a javaslatok között szerepel, hogy a felügyeleti szervek „hitessék el” a fuvarozó vállalatokkal, szövetkezetekkel, a szállítás tervezésének, szervezésének, a szakemberek szükségességét, s fordítsanak nagyobb gondot a bizonylati fegyelerrir'e is. Az építőipari vállalatok keressék az előszállítások lehetőségét. valamennyi fuvarozó, fuvaroztató törekedjék a munkaszüneti napokon végzett szállítások fokozására, az üzemek, a szövetkezetek, a közületek tegyenek konkrét intézkedéseket az ésszerűbb takarékosság érdekében is. A népi ellenőrök által feltárt hiányosságokon kívül a közelgő szállítási csúcs is a szervezettebb, a tervszerűbb munkát követeli a szállítóktól, a szállíttatóktól egyaránt. Mert nem mindegy, hogy mikor, mivel, hová fut a kocsi. .. — koés — Az elmúlt öt évben 134 tanácsi értékesítésű és bérlakásokba költöztek be a lakók. Ufótól Pori Márton! jmMfbO 1975. július 21, vi
