Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

A négy muskétás újabb kalandjai Francia film 22.23 A veszprémi tévétalálkozó díjnyertes filmjei: SZÉP ERNŐ EGYFELVONÁSOSAI IDA i A trafikban ül a trafiko6- kisasezony, Ida. Ehhez az üzlethez kötve éli életét. Itt dolgozik, itt emlékezik, itt udvarolnak neki, itt ismer­kedik az emberekkel, itt érik élete kis és nagy csalódásai. A nagy csalódásnak is egyet­len árucikk az oka, a tra- bukkó szivar. KRÉMES A krém esek — egy vagá­nyul vállalt fogadás miatt Latin Dénes (Paudits Béla személyesíti meg) tányérjára sorakoznak, Esztike, a cuk­rászda üdvöskéjének jóvol­tából. A diák nagy-nagy szerelmes igyekezetével min­denáron meg akarja hódíta­ni Esztikét. Ádám Ottó rendező a veszprémi tévétalálkoro egyik nagydíját nyerte el a* Ida című egyfelvonásossaL Nagy jelentőségű művelő­déspolitikai, s egyben társa­dalompolitikai intézkedés született két esztendővel ez­előtt, amely lehetővé tette, hogy érettségivel nem ren­delkező, fiatal szakmunká­sok egyetemekre, főiskolára kerülhessenek. Akkor 200 fiatallal indították meg azokat az előkészítő tanfo­lyamokat, amelyeken együt­tes erővel pótolták a felső­fokú tanulmányokra előké­szítő ismereteket. Az azóta eltelt időszakban a 200 haj­dani jelöltből 160 megkezd­te egyetemi-főiskolai tanul­mányait. Sőt a jelenlegi tan­évben már az első évfolya­mot is befejezték — sikerrel. Mindössze négyen hagyták abba közülük tanulmányai­kat. A szakmunkások előkészí­tő tanfolyamának kedvező tapasztalatai alapján a Mi­nisztertanács időközben megfelelő határozatában in­tézkedett a továbbtanulás eme rendszerének kiszélesí­tése és fejlesztése érdekében. Növelték például a heti konzultációk számát, • az eddigi egy nap helyett, az igényeknek megfelelően, egy-két napot foglalkoz­nak a felkészítésben a fiata­lokkal. Tovább tart az úgy­nevezett intenzív előkészítés időtartama is — a korábbi két hónap helyett most már három hónapig tanulnak bentlakásos formában. Változatlanul érvényes sz az alapelv, hogy a tanfolya­mokra olyan,, érettségi vizs­gát nem tett jelentkezők vehetők fel, akik termelő- munkájukat jól végzik, tár­sadalmi tevékenységükben példamutatóak, szakmunkás­bizonyítványukat legalább két éve megszerezték, azóta szakmájukban fizikai mun­kát végeznek, és még nem töltötték be a 30. életévüket. További követelmény, hogy tehetségük, felkészültségük, magatartásuk és egészségi állapotuk alapján föltéte­lezhető legyen, hogy a tan- folyamot és az azt követő egyetemi, főiskolai tanulmá­nyokat el tudják végezni és a választott életpályán ered­ményesen képesek lesznek majd dolgozni. Üj vonása viszont az idei előkészítés­nek, hogy olyan — hasonló módon kiválogatott — fia­Wl füTUn Wí, -wwmhat * A film jó példa arra, mit lehet csinálni egy jó anyag­ból. Kis túlzással csaknem azt mondanánk, mindent. Itt van ez a kellemes csevegő, minden titkot kibeszélő, a francia történelmet nagy ro­mantikus eseménysorozatnak ismerő Dumas, aki a Milady bosszúja című regényt meg­írta. Helyzeteket teremtett és újra teremtett, majd csatta­nót tett a történet végére. Ez a csattanó jó Is, szép is, min­den megvan benne, ami a gyermeki képzeletet éppúgy felgyújtja, mint az aggastyá­nét, netán a zárdaszűzét, aki feltétlen bizonyossággal hisz a férfiak lovagiasságában, a hősök hősiességében, ami a verhetetlenséggel azonos. Nos, ebből a jó anyagból a francia filmesek kivették a lelkét, a nagyját, a helyzete­ket és felhasználták arra, hogy a ma jelenlévő négy Chariot, a négy énekes sztár, Gérard Rinaldi, Gérard Fi- lipeíli, Jean Sarrus és Jean- Gup Féehner szépszerével azt csináljon, amit akar. Az­az, hogy azt, amihez kedve, tál szakmunkások előkészíté­sét is megkezdik egyetemi, főiskolai tanulmányokra, akik a munka melletti ta­nulás során érettségiztek. Számukra kéthónapos inten­zív tanfolyamot szerveznek. Az érettségi nélkül fel­vett fiatal szakmunkások száma ebben az évben 500, a munka melletti tanulás so­rán érettségizett szakmunká­sok számára pedig 220 he­lyet biztosítottak. Ha fiatal szakmunkások felsőfokú tanulásának rend­szerét elsősorban azokon a 'területeken kívánják to­vábbfejleszteni, ahol a vég­zettség megszerzése után a dolgozót a vállalat — a szö­vetkezet — tovább foglal­koztatja. Ezért az idén a közgazdasági-gazdasági, a jo­gi, valamint a mező- és er­dőgazdasági szakterületekre terjesztették ki az előkészí­tést. Az idei évben ennek Nem vagyok valami szenti­mentális ember, ismernek. Én világéletemben az eszemmel terveltem ki mindent, az ér­zelmeim csak aláfestésül szol­gáltak. Pályát így választot­tam, a fejemre s nem a szí­vemre hallgatva, a munkakö­röm kereseti lehetőségeit la­tolva legelébb, s csak utána azt a szempontot, mennyire tud majd lekötni az a bizo­nyos, jobban fizetett munka. Az állásaimba így kerültem, a 5 beosztásaimba: mindig a fej diktált, sosem a szív. Vas­betonból vagyok, öregem, hidd el, vasbetonból. Egyedül a házasságomat nem így kötöttem. Ott nem volt terv, nem volt átgondolt stratégia, de még csak takti­kai meggondolás sem: meg­láttam Étit, megszerettem, s bár minden észérv ellene szólt — mert se lakásunk, se megfelelő egzisztenciám ak­kor még, se kenyér EU ke­zében, semmi — feleségül ötlete és készsége van. Itt a királynő testőrei másodran­gú szerepet kapnak történeti önmagukhoz képest. Itt nem a hetvenkedők, nagyokat za­báié és dölyfös-kardforgatós francia testőrtisztek szerzik vissza az ékszert, mentik meg a hőn szeretett királynő be­csületét, alázzak meg a ma­guk mokány módján a tigris­étvágyú és nagyhatalmú Reichelieu-t, hanem ezek a gyalog-bohócok, a négy tiszt­nek ezek a ballábas, de szem- telenül-szellemes szolgái, akik úgy mozognak a királyi palotában és az útszéli lebu- jokban, mint a hal a vízben. A négy Chariot, ez a négy tisztiszolga ezen a filmen nem ismer konvenciót, sem a térben, sem az időben. Ha az ötlet azt diktálja, hogy a kivégzés előtti komor hangu­latban szóviccet gyártsanak a chaplini angol szóra Chap­lin nevével, megteszik, ifiért a mai néző asszociál, előbb ugyan felhorkan, hogy ezt ta­lán mégsem kellene, de ezek a fiatalemberek olyan kono­kul ragaszkodnak ehhez a szójátékhoz és annyit nyü­megfelelően kijelölték a tan­folyam szervezéséért felelős további két felsőoktatási in­tézményt, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemet. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium pedig a fiatal szakmunkások egyete­mi, főiskolai előkészítésével kapcsolatos központi felada­tok elvégzésével a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet bízta meg. Megjelölték azo­kat a felsőoktatási intézmé­nyeket is, ahol a felvételt nyert hallgatók — az eddi­gieken kívül — tanulmá­nyaikat folytatni fogják. Ezek között szerepel a Köz­gazdaságtudományi Egye­lem, a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola, a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Fő­iskola. illetve a három jog- tudományi kar. Szép volt ez a huszonkét év, hidd el. Gyönyörű volt. Rengeteget dolgoztunk. Elő­ször meglett az első gyerek, a fiam, aztán a lakás, aztán a második gyerek, a kislány, aztán Éti diplomája... így szépen, sorban, okosan, mert az esküvő után újra csak a fejemmel kezdtem kormá­nyozni a dolgainkat. Amikor a kislányunk megszületett, Éti egy ideig amúgy is ott­hon maradt; s akkor rávet- tem; iratkozzék be az esti egyetemre. Ö tanárnő szere­tett volna lenni, de itt me­gint csak az én logikám szólt közbe, amikor azt tanácsol­tam: legyen inkább mérnök, hisz így majd tudok a tanul­mányai során segíteni neki — a humán tárgyakhoz hat­ökör vagyok. No, így is tör­tént: Éti tíz esztendeje le- diplomált a Műegyetemen, a kislányunk is ötéves lett ak­korra, s így a mama nyu­godtan állást vállalhatott megint. Mára szép fizetése zsögnek hozzá, hogy áz el­gondolkozó néző elhiszi: a négy humoros fickónak van igaza. A „4 Chariot” elsősorban kitűnő zenei együttes. Nem riadnak vissza a legmoder­nebb számok beiktatásától sem, mint ahogyan nem lóg ki a lóláb akkor sem, amikor a kivégzésre menet, a temp­lomban az egyik legszebb kö­zépkori karácsonyi ének me­lódiája hangzik el. Egy sor ötlet nevetteti meg a nézőt, ilyen értelemben a legkellemesebb és a legköny- nyedebb szórakozást kínálja és adja ez a film. De a leg­szembetűnőbb az a szemlélet, ahogyan ezt a témát Andre Hunebelle, a rendező feldol­gozta. Sehol semmi tekin­télytisztelet, mindent a maga emberi közelségében és itt-ott mezítelenségében ábrázol. Népi szemlélet uralkodik itt, az uralkodót is alulról, abban a torzas-borzas állapotában, emberi gyengeségében látjuk, ahogyan vergődik a félté­kenység, az ostobaság, a ha­talom, a ravasz bíboros és az ügyefogyott német szerzetes hálójában. Mai dalbetétek, mai tán­cok, mai túlzások, öblös ivá- sok, verekedések, mai élni vágyás és mai — némi túlzás­sal adva a mulatsághoz ezt a minősítést — politikai csip­kelődés is folyik ebben a Dumastól átvett, mégis mai komédiában, ahol a ruha és a história apró ürügy a nagy nevettetéshez. Ez a mi ko­runk őszintesége és talán jó lenne, ha ilyenek lennénk? A négy Chariot valóban megérdemli, hogy miatta a regényt is átszabják. Zenéjük nem mindig eredeti, de a fel­dolgozás, az átírás, a felhasz­nálás igényes, testre szabott. És csak úgy mellékesen kitű­nő színészek is ezek a zené­szek. Talán a kelleténél több­ször vannak a színen, de a si­ker mindent javukra magya­ráz. Majdnem elfelejtettük: mellettük, velük együtt Daniel Ceccaldi, Catherine Jourdan — a szép királynő szerepé­ben — Bemard Haller, Jo­sephine Chaplin, Jean Val­mont és Karin Peterson nyúj­tanak jó alakításokat. Claude Robin operatőri munkája ügyesen szemlélteti a kimért helyzetek kimért produkcióit. A fő, hogy a közönségnek megmarad minden illúziója! Farkas András gozik egy nagyvállalatnál. A következmények tehát újra csak az én vasbeton-logiká­mat igazolták: ha tanárnőnek tanul, ma talán kétezer kö­rül keresne — így meg majd­nem annyi a jövedelme, mint nekem. Nem is volt nekünk pana­szunk semmi, elhiheted: ha az ember a fejével él, ritkán megy a falnak. A gyerekek szépen cseperedtek, Józsi fiam jelesen érettségizett, s most harmadéves jogász, a kislány meg második gimna­zista. És a világ legboldo­gabb életét élhetnénk, ha az én hajam nem kezdett volna oly vészesen deresedni, s nem érezném fejem felett egyre fenyegetőbben annak az iszo­nyú kerek számnak: az öt­vennek Demoklész kardját... Megvesztem, öregem, meg én. Szabályosan. Ez most me­gint olyan volt, mint az első házasságom, mint Éti: itt nem a fejem dirigált. Meg­láttam Györgyit, megkíván­Újabb 500 szakmunkás kezdheti meg egyetemi-főiskolai tanulmányait (MTI) BÁRÁNY TAMÁS: n. Egy férfi meséli van, vezető -beosztásban bői.—iám, azurn beleestem.-A- -túr A nyugdíjas Szép rótt az ünnepség. Búcsúztatás, ajándék, virágcso­kor, úgy minden, ahogyan illik. Negyvenkét év bizony hosz- szú idő, még olyan helyen is, ahol jól érzi magát az ember. Beszélgetünk. Cserzett arcbőrű munkás Gazsi bácsi. Nem sok szavú, de amit mond, sokáig nem felejti el az em­ber. / — Tudja’ Az első nyugdíjasnap rótt számomra a leg­hosszabb. A vekkert csak úgy mint máskor, megszokásból felhúzta az asszony. Hajnali ötkor csörgött Már felültem az ágyban, amikor eszembe jutott: Nyugdíjas vagy, Gazsii Senki sem vár rád a gyárban! Aztán szépen, sorjában elsorolta a legelső nap történe­tét, A komótos, hosszú reggelit, a kényelmesen elnyújtott ebé­det, hogy teljék, morzsolódjék az idő. Az asszonyt, a felesé­get, aki titokban néha-néha kitörölt egy-két könnycseppet a szeme sarkából. Az unalmas délutánt, a céltalan sétát, az örökkévalóságnak tűnő estét... — Az úgy volt, kérem, hogy éjwritt nem Jött a «ne­memre álom. Fészkelődtem, forgolódtam az ágyban, szinte égette a testemet a nagykockás dunyha, amelyet az asszony rám nyomott És ha már ébren voltam, gondolkodtam 1«. Szakadatlanul az Járt az eszemben, hogy nem nekem való ez a tétlen öregség. \ Másnak találták ki a heverésaést az ut­cán való értelmetlen sétálgatást. Megszületett hát bennem az elhatározás. — Másnap hajnalban ötkor újra csörgött a* óra. Egy percig sem vártam. Talprsogrottam, felöltöztem a régi munkásruhába. Teavizet tettem a tűzhelyre. Mire az asz- szony felkelt, már az asztalon volt a reggeli. Nyolc óra előtt pedig ott ültem a tanácselnök irodája előtt — Dolgozni akarok, elnök elvtára! — Másnap összeverbuválódott a nyugdíjasokból fíW )a- vftóbrigád. Volt köztünk ács, asztalos, lakatos, festő. Első munkánk az iskolatáblák rendbehozatala volt Én a zára­kat szereltem fel, majd a táblákhoz készítettem új akasz­tókat. Később házakhoz hívtak minket Egy hőnap múlva annyi volt a megrendelés, hogy nem győztük a munkát Mindenki a nyugdíjasbrigáddal akart dolgoztatni, mert — mint mondták — ezek,még a régi, jó minőséget adják.:: Az arca, ahogyan beszél, nyugodt és elégedett Sőt büszke is. Sorolja a megrendeléseket, előhozza a terveit A nyári szünetben, legalább öt évig, az iskolában lesz dolog. A nyikorgó padokat kell kijavítani, gyalulni, festeni. Később a termelőszövetkezet kínál fel munkát. A vassal bánó ember szilárdsága árad minden szavá­ból. Az önmagát hasznosítani akaró öreg munkás tekinteté­ben életkedv, derű ragyog. Mielőtt elmegy, olajos, kopott aktatáskájából —, amely szíjon fityeg a nyakában — egy kovácsolt hamutartót húz elő. — Ezt magának csináltam. Gondoltam, elkel odahaza. Aztán meg miért ne emlékezne erről is az öreg Gazsi sza­kira? Kikisérem egészen a kertkapuig. Az olajos fekete akta­táska újra a nyakában lóg. — Az urak a kezükben hordták, én meg a nyakamban. Már elbúcsúzott, amikor egyszer csak váratlanul visz­szafordutt. — Tudja! Ha én akkor hajnalban, amikor csörgött az óra, elkeseredetten visszanyújtózom az ágyra, ma már nem is élek talán. Azóta is felkelek hajnali ötkor. Mert nekem mindennap nagyon sok a dolgom... Szalay István pusérzelmek, igen. Te ezt még nem ismerheted, de majd megismered ! Hogy sza­lad az élet... Hogy egyetlen életed van, és az véges... Az a szívszorító sajgás, amely otthon, munkahelyen, utcán meg-megállít: még tiz év, és vége... Még tíz éved van — es itt az öregség. Tiz év: is­tenem. mekkora idő, amikor az ember húszéves! És mi­lyen kurtának érzed már ilyenkor! S egyre vadabbul dörömböl benned, hogy ezt az utolsó tízest használd ki okosan! No, nyilván tudod a végét: válunk. Most nem mesélem el, milyen kínlódással jár az ilyesmi, mennyi gyötrelem­mel, pokollal; még azt hihet- néd, szánatni akarom magam, pedig istenemre, erről szó sincs! Mindenki olyan pokol­ban ég, amilyet befűt magá­nak — nem illeti meg érte szánalom. Részvét csak an­nak jár, akinek a sors ásott vermet, ebben szentül hiszek. Aki a maga ásta verembe huppant, csak törje bokáját, s utána sántikáljon hosszan, megérdemli! Látod, tehát igazán nem a részvét-zsarolás, csupán a pontos tudósítás kedvéért mondom: nehéz hónapok vannak mögöttem. Az első idők gyötrelmei: szóljak, ne szóljak? Mondjam, ne mond­jam? Vállaljam-e a szenve­dést — vagy kínlódjam csak én, helyette is, az új kapcso­lat megoldatlanságából szár­mazó minden gyötrelmet ma­gamba gyűrve? Nem cifrázom, a dolgok úgy zajlottak, ahogy -az mar fiy«nkor szokásos: előbb » titkolódzás, bujkálás, aztán a kérdőre vonás. Akkor előbb a mosakodás, hazudazás, majd egy elszánt pillanatban a ke­gyetlenül nyílt szó: igen, van valakim. Engedj el! Éti im­ponálóan viselkedett, és mondhatom, nagyon meg­könnyítette a dolgom: sem­mi hisztéria, semmi zokogás, semmi ablakhoz rohanás, hogy kivetem magam, ha el­hagysz... Vegigballgstatt, bólintott, n csapán egyetlen kérdést tett fel, a* elkerül­hetetlen gyakorlatttj ml lesz a lakással? S mert a Jöven­dőbelim elvált asszony, be­rendezett lakással, ez a gand sem okozhatott gondot Aztán nemsokára el fciüWf. ■főztem a családtól, és mon&- hatatlan hálát éreztem EB iránt, hogy annyira a sagft- ségemre volt, és ezt a szomo­rú ügyet az értelem kordájá­ban tartotta, nem lökte saj­kánkat a sértett érzelmek hínáros vizére. Megint értelemmel lettem úrrá éle­tem egyik nehéz helyzetén, tán nem kell mondanom, hogy büszke voltam erre. Büszke, boldog és elégedett. Így vártam a bontóper első tárgyalását. Hanem amikor azon a bi- nyo6 tárgyaláson feleségem helyett a jogászfiain, Józsi jelent meg, az anyja képvi­seletében, s a hűtlen elha­gyást a fejemre olvasta, olyan zokogás tört fel belőlem, hogy az ügyvédemnek kellett a folyosóra kitámogatnia. öregem, érted te ezt? Le­het, hogy mégsem vagyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents