Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-25 / 173. szám
Obszervatórium a Mátrában A Magyar Tudományos Akadémia piszkéstetői kutató- állomásán működik az ország legnagyobb csillagvizsgáló obszervatóriuma. Az egy méter átmérőjű Zeiss tükörteleszkóp számítógéppel vezérelhető, így a kutatók Európában is ritka eszközzel vizsgálhatják a világűrben lezajló változásokat. (MTI Fotó — Danis Barna feltétele — KS) 21.25 Jogi esetek Az önbíráskodás jogi kérdéseiről esik szó ebben a műsorban. Olyan példák felsorakoztatásával, amelyek e témához kapcsolódnak. Az egyik példában a társbérlőt zárták- ki a lakásból. A másikban a szomszéd kertjébe átjáró kacsa nyakát tekerte ki a felbőszült szomszéd. A harmadik példában a gázszerelők dilemmájával találkoznak — nevezetesen azzal, hogy feltörhetik-e a bérlő lakását, akit előzőleg értesítettek a gázszerelésről —, de külföldön lévén nem tett eleget a felszólításnak, s lakásába nem tudta beengedni a szerelők t. Végezetül egy sokakat érintő téma — az új lakások bérlőit az építő vállalat gyakran felkéri, ne éljenek jogaikkal, ne reklamáljanak, ne sürgessék a szavatossági javításokat. A műsorba a szakértőkön kívül három vendéget is meghívtak a Lőrinci Fonóból. Műemlékvédelmi nyári egyetem kezdődik Egerben Immár ötödik: alkalommal nyitja meg kapuit augusztus 4-én a TIT nyári egyetemének műemlékvédelmi tagozata Egerben, a Technika Házában. A már hagyományos rendezvénynek határainkon kívül is egyre jobban terjed a híre. A siker egyaránt köszönhető a jól szervezett gazdag programnak, a neves előadóknak, s nem utolsósorban annak, hogy színhelye a műemlékeiről nevezetes barokk város. Az idén 15 nemzet több mint száz szakembere jelentkezett az egyetemre. A magyar érdeklődőkön kívül a szocialista országokból: Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból, Jugoszláviából, NDK-ból és a távolabbi Finnországból, Dániából, Svájcból, Olaszországból is várnak vendégeket. Ebben az évben először Spanyolországból és a tengerentúlról, az USA-ból szántén érkeznek hallgatók. Szilvást Lajost, & nyári egyetem titkárát arról kérdeztük, milyen programot nyújt a műemlékvédelmi tagozat ezen a nyáron a szakembereknek. — Míg az elmúlt esztendőkben egy-egy speciális részterületet ismertettünk meg a hallgatókkal, addig az idén arra törekszünk, hogy átfogó képet kapjanak az idelátogatók a hazai műemlékvédelemről. A nyári egyetemmel egy időben, ebben az évben először Egerben rendezik meg a nyolcadik országos értekezletüket a műemlékvédelmi albizottságok. A konferencián részt vesznek hallgatóink is. Az előadások nagyobb része összefoglalóan mutatja be, hogy ihlt tettünk és mit teszünk Magyarországon a régmúlt emlékeinek megőrzéséért. Dr. Tilinger István, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója például a legutóbbi harminc esztendő eredményeiről beszél. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter előadásának címe: Múltunk jövője: a magyar műemlék- védelem távlatai, Lévárdy Ferenc, művészettörténész, a műemléki helyreállítások komplex előkészítésének és szervezésének lehetőségeit ismerteti. Mint minden évben, most Is lesznek külföldi előadóink: Hans Bekker a magdeburgi kolostor rekonstrukció járói, C. J, Gardberg a finn, dr. Andrzej Tomaszewski pedig a lengyel műemlékvédelem sajátosságairól beszél. A több mint húsz előadás mellett, — mélyet öt nyelvre fordítanak a tolmácsok —, helyi szakembereink vezetésével hallgatóink nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is megismerkedhetnek azzal, hogyan őrizzük, és hogyan állítjuk helyre megyénk, megyeszékhelyünk régi épületeit. A tíz nap alatt bemutatjuk az egri várat, a belvárost, elkalauzoljuk vendégeinket a környék nevezetességeihez is. Elza! Elza! Iscsoraz! Az egri Leányka úti kollégium halijából messzire kiszűrődik a harsány kacagás, vidám újrázás, a vastaps. Gyorsan pergő szlovák mondatok, magyar, orosz, csuvas szavak keverednek zenefoszlányokkal, aztán ismét összeverődik ötven tenyér és újra egy ének ... Az egri tanárképző főiskolások immár ötödik esztendeje szervezik az építőtábort hat ország fiataljai' számára. Július közepétől a Csuvasiából és a Csehszlovákiából érkezett, augusztusban pedig a bolgár, a német és a lengyel diákok töltenek el három hetet a csebokszári építkezéseknél. Minden csoport egyébként egyhetes országjáró körútra is indul. Persze Egerben sem csak munkával telnek a napok, hiszen számtalan program; sportversenyek, kirándulások várják a kikapcsolódni vágyókat. Ma éppen a hagyományokhoz híven szlovák baráti estet rendeztek a nemzetközi tábor lakói. Az ünnepség, mint mindig, most is rövid, tréfás műsorral kezdődik. Gyors híreket olvas föl egy szőke „rádiöbe- mondónő”: — Az elmúlt hetekben a váró» időjárását a Csuvasiából és a Csehszlovákiából fújdogáló „szundika” szelek határozták meg. Ennek következtében, főleg az északi lakótelepen gyakori volt a vodörpotyogás, langy szemét szitált, estefelé a Szépasz- szony-völgyben pedig borvíz csordogált. A különös híreket kirobbanó nevetés jutalmazza, aztán a „Drót és kefe” együttes következik, rázendít a legújabb munkás altatódalra. — Hát igen. Álmosak vagyunk. Szinte mindig, mindannyian. Hiszen olyan rövidek az éjszakák, és hosszúak a nappalok — sóhajt föl a mellettem ülő, csuvas lányok gyűrűjéből mókásan panaszkodva Lida Korotkova, ég a többiek buzgón helyeselnek. — Van úgy néha, hogy egy órakor kerülünk ágyba, másnap pedig már fél hétkor kezünkben a söprű, a lapát, a vödör. A mester kiadja a munkát, aztán hajtás délig. — Azért van idő egy kis trécselésre is — szól közbe barátnője, a belgyógyásznak küszülő Gálja Mjasznyikova. — A múltkor legalább fél óráig beszélgettem az építkezésen egy munkással, pedig ő magyarul és németül tudott, én meg csak a csu- vast ég az oroszt értem. összenevetnek a lányok, aztán ismét Lida veszi át a szót. — A délután persze csakugyan a szórakozásé. Először vagyunk Magyarországon, természetes, hogy mindent szeretnénk látni, természete», hogy minden érdekeL Járjuk a várost, nem győzünk betelni a virágokkal, a parkokkal... — Nekem a vár tetsaett á legjobban — szól közbe valaki, aztán egymás szavába vágva sorolják a körülöttünk ülők: — az éjszakai fürdőzés is jó volt, meg a séták, meg az emberek, a csillagda, a mozi, a kollégium, a karfiol, leves .« i í — A karfiolleves? — Gálja szerint — mosolyog Lida — egyedül abban nincs paprika! Folytatódik a műsor. Szlo^ vák népdalok következnek. Búsak és csalafinták, lágyak és harsogóak, mindenki énekli az ismertebbeket. Székely legénycsúfolóra gyújt rá a magyar brigád, orosz dallam rá a felelet. Aztán apró szoknyáoskájá- ban, fekete bogárszemű kislány perdül a nézők elő, mókás táncba kezdt. A „Papucsocska” című szám után szűnni nem akaró taps. Elza, Elza iscsoraz, i-scso-ráz harsogja a terem, s persze ismételni kell. A fapapucsos táncnak nem először van ilyen sikere az egri építőtáborban. — Igen, tavaly is jártam itt, — mondja még egy kicsit pihegve Elza Cibulova, a rimaszombati főiskolás. Az elmúlt évben olyan jól éreztem magam, hogy jelentkeztem még egyszer. Igaz, nehéz volt elintézni, mért olyan sokat meséltünk egész évben az itt töltött napokról, a szép emlékéről, a kedves lengyel, bolgár, német, orosz és magyar ismerősökről, hogy év végére tizenöt helyre legalább ötvenen jelentkeztek. A vőlegényemet már nem is tudtam elhozni, pedig úgy terveztem, vele jövök az idén. — Ej, és akkor m! leél volna doktor Ványávai — kapcsolódik huncutul a be- szélgetésbe Edit Sulejcová, aztán rögtön meg is magyarázza: — Ványa a csuvas esten szoknyába öltözve előadta a Hattyúk tavát, azóta 6 a szlovák lányok kedvence. — No és a magyar fiúk? — Istenien rokiznák. — Rí az egyöntetű vélemény. S nem ken sokáig szavald kai bizonygatni. Kattan a magnó, s percek alatt táncra kerekedik az egész társaság. Előbb forgó, pörgő párok alakulnak, aztán egy nagy kikbe hullámúk, keveredik a soknemzetiségű diáksereg, — Későre jár, látod, megint rövid lesz az éjszaka — szólal meg nem messze tőlem Gálja. Aztán sóhajtva táncolni indul, öt is felkérte egy magyar fiú. I Németi Zsuzsa U15. július 25„ péntek BÁRÁNY TAMÁS: Egy asszony meséli Ha valaki, te aztán tudod, szívem, hogyan éltünk mi az elmúlt két és fél évtizedben! Pólika néniéknék volt az a négyszobás, gyönyörű lakásuk a Városligetnél, emlékezel, és amikor negyvenöt tavaszán Ferkóval összeházasodtunk, odamentünk hozzájuk lakni, s hidd el, még ők voltak boldogok, hogy legalább a családból valaki, nem vadidegenek, hiszen érted. .. Kaptunk egy szobát, Pólika néniék kettőt jelentettek az elöljáróságon, és megvolt az öröm: nekünk, hogy van hol megölelnünk egymást, és Pólika néniéknek is, hogy ezzel az ügyes fogással njégiscsak átmentettek hármat a négy szobájukból, a gyönyörű lakásból, amely még csak egy puskalövést sem kapott az ostromkor, s negyvenöt nyarán, a romváros kellős közepén, porcelánjaival, vitrinjeivel, nippjeivel és keleti falvédőivel a valószínűtlen béke idilli hangulatát lehelte. De ez a hangulat nem tartott sokáig. Mi májusban kői-, tűztünk be, júniusban megjelentek Vargáék, a szomszéd utcából, és egy írást lobogtattak, hogy az elöljáróság lakáshivatala hozzánk utalta be őket. Szegény Pólika néni sírt, átkozódott, rohant ügyvédhez, ismerőshöz, protekcióért a íéiebbezéshez, de képzelheted az eredményt: tizenöt nap múlva Vargáék a két gyerekükkel úgy beköltöztek, mint a pinty! Szegény Pólika néni mindenesetre okult az ügyből, és amikor jól kisírta magát, ismét elment az ügyvédhez, aki felvilágosította: férjével ketten élvén, most már a megmaradt két szobájuk sincs biztosítva — ha nem akar újabb kényszer-társbérletet, vegyen oda valakit a másik szobába. Akkor költözött. hozzánk Sanyi, Pólika néni sógorának egyetemista fia. No, őszre kialakult az életünk: a fürdőszoba ötkor Vargáéké, fél hatkor Ferkémé, hatkor Ervin bácsié, aki akkor még dolgozott, valamelyik bankba járt be, fél hétkor az enyém, hétkor a Varga-gyerekeké, fél nyolckor a Sanyié, és nyolc után Pólika nénié... Meséljem? Nem mesélem fiam. Talán elég, ha annyit mondok: kilencen jártunk egy vécére... Kilencen? miket beszélek! Hiszen esztendőre Vargáéknak megjött a harmadik gyerek, két év múlva Sanyi is megnősült, három év múlva ott is a kicsi, és negyvenkilencben nekem is meghozta a gólya Mariann! .. Szóval ötvenben már tizenhármán voltunk, — és képzeld el a szárítóinkat! Három-négy éven át egyfolytában a pelenkák... El tudod képzelni? Á, nem, ne is fáradj — a képzelet ehhez szegény! Csodálod hat, hogy egyébre sem tudtunk gondolni az elszaladt két évtizedben, mint a lakásügyünkre? Esténként, ha fáradtan hazazuhantunk Ferkómmal, összedugtuk a fejünket, mit is lehetne csinálni. .. Te, nekünk mindig volt témánk; huszonöt év alatt egyetlen percünk nem volt, hogy unatkoztunk volna! A Varga-gyerekek viselt dolgai! Pólika néni raplijaí... Szegény Ervin bácsi rossz bélműködése... Sanyíék veszekedései a szomszéd szobában. .. Vagy amikor nem tudtunk aludni, mert Sanyi hajnalig járkált, a vizsgáira készült, és hangosan memorizált. .. Jaj, hogy mit kellett nekünk ez alatt a huszonöt év alatt nyelni! De ez mind nem volt fontos, hidd el! Mint a bajtársak, olyanok voltunk Ferkómmal — ez volt a fontos! Hiszed, nem hiszed: huszonöt év alatt egyetlen rossz szó, egyetlen szúrós tekintet, de még egy türelmetlen pisszenés sem volt köztünk! Csak ültünk esténként az egyetlen szobánkban, Mariann ágya mellett, fogtuk egymás kezét, és halkan tanakodtunk... És gyűjtöttünk, fiam, hogy egyszer szabaduljunk ebből * pokolból, amely körülöttünk bugyborékolt! Már-már együtt volt S pénz egy lakáscseréhez, amivel talán kitörhettünk volna onnét, sünikor csoda történt: Vargáék lakást kaptak, tekintettel a három gyerekre és a tizennégy éve benyújtott lakáskérelemre. Pólika néni akkor szinte térden állva könyörgöm, hogy ne menjünk, mert megint csak betesznek valakit... Hiába magyaráztuk, hogy ilyesmi már nincs; csak zokogott, és istenkedett, hogy a Dunának megy, ha elköltözünk. No, maradtunk, az egyetlen szobánkban persze, mert Sanyiéknál közben megjött a második gyerek, s így jogot nyervén a második szobára, Vargáék üres helyét ők foglalták el. Sebaj, gondoltuk, s gyűjtöttünk tovább. Gyűlt is a pénz, bár nehezen, hisz Mariann is növekedett, iskola, ruhák, tánc, különórák — de ezt magad is ismered. Csakhogy amit akartunk, ketten akartuk Ferkóval, s nagyon akartuk, hát csak kerekedett az a summa, és néhány év múlva talán már elzarándokolhattunk volna az OTP-hez, egy kisebb öröklakás ügyében. De Sanyiék is ebben törték fejüket, s mert volt hémi összeköttetésük, hamarabb célhoz értek, és egyik este Sanyi átkopog: mennyit érne meg nekünk, ha kiköltöznének, és átadnák a maguk lakrészét? Neki van százhúszezre, kétszázhatvan egy öröklakás: ha száznegyvenet leteszünk, miénk a két szobájuk... Te mit csináltál volna? Mariann akkor már jegyben járt Tiborral, velük is csak kellett törődnünk,.. Százezer már együtt volt, szereztünk negyvenezret kölcsönbe, és odaadtuk Sanyiéknak. Aztán meglett az esküvő, és Mariannák kaptak nálunk egy szobát, ugyanazt, ahol mi kezdtük húszegynéhány éve Ferkómmal... Középütt Lakunk mi, egyik szélső szoba Mariannáké, a másik szélsőben Pólika néni, immár egyedül, mert el is feledtem mondani, hogy Ervin bácsit néhány éve elvitte a gyomra. És nyögtük tovább az adósságot. .. Tavaly aztán szegény PóH- ka néni is az ura után halt, és most már egyedül a miénk a négy békebelien hatalmas szoba, porcelánjaival, vitrinjeivel, falvédőivel... Csakhogy most már egyetlen szöglete sem lehelte a béke idilli hangulatát. Fogóddz meg: esténkül! ha mind a négyen megjöttünk a munkából, veszekedés zaja verte fel a házat Kié legyen Pólika néni megürült szobája? Mariannáknál előbb-utóbb jön a gyerek: nekik is két szoba kellene. De Ferkó megmakacsolta magát; ő most már ötven éves, egy életen keresztül gürcölt, nyomorgóit, szűkösködést, kupor- gatott — joga van egy kis kényelemre és nyugalomra, nem és nem adja a harmadik szobát! Mariannék hozzák) össze maguknak, ami keil* akárcsak mi — ne akarjanak ingyen beülni a készbe.« No, ehhez persze nékem is wl| néhány anyai szavam, 4 többit elképzelheted! Mondd érted te ezt? Hu-' szonöt évig nyomor, öeszeszo- ritott fog, kínlódás: és mégis maga volt a boldogság! Most meg kényelem, tágasság, bőség, az utolsó adósságot is kinyögtük — és én az egyik szobában sírok. Ferkó a másikban csapkod, Mariannék a harmadikban veszekszenek... Ki érti ezt, szívem? Az élet iszonyúan felfoghatatlan. Jaj, te, add ide azt az újságot! Csak a végét, igen, az apróhirdetéseket. Ma még nem böngészgettem. Hogyan? Összeköltözőket keresek, igen, négy szobát adnék egy kétszobásért és két egyszobásért. Természetesen ráfize- tésseL v (Folytatónké
