Népújság, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
Hangverseny Csuvasiában 2, A zenekar tagjait mintha felvillanyozták volna. Rájuk suhant az élménylavina: a siker és az új baráteág él- ményözöne. Mesélik a szextett tagjai, hogy a hangverseny után még ellátogattak a be- tonelemgyárba. melynek igazgatója, 1VÍ. Ny. Szaraszlyin vendégül látta őket munkatársaival a gyár Volga-parti üdülőjében. Pohárköszöntő percenkint... (1. 1. Bagyul, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének első titkára mondta egyszer Egerben, hogy aki pohárkösaöntő nélkül iszik, az alkoholista, aki pohárköszöntőt is mond, az poiitikai munkát végez... S elvégre ■— a zenekar politikai küldetést is teljesített! Olyan családiassá vált hamarosan a hangulat, hogy a fúvósok ösz- szesúgtak: vendéglátóink nem hallották a traktorgyári hangversenyt, játsszuk el ajándékként ismét a műsort. S hamarosan szállt a kedves dallam az üdülő napozónak berendezett tetején, ahonnan egyenesen rálátni a fák közül kicsillanó, szélesen hömpölygő Volgára. A vendéglátók szeme mindent elárult. Igen; közös nyelven beszélünk. Június 27-én kirándultunk Nyikolajev űrhajós szülőfalujába, miként ez nem marad, hat ki egyetlen Csuvasiába érkező csoport programjából sem. Láttuk az űrhajós múzeumot az eredeti Voszt ok űrhajóval, s jártunk a Nyikolajev utca 71. számú háznál is, ahol az űrhajós született. Találkoztunk egy csapat pionírral, s azonnal hatalmas barátság alakult ki. Kováét László az úttörők trombitájából kicsiholt egy szép dallamot, erre ők hálából kedves dalt énekeltek el nekünk. Jelvénycserék, tört orosz szavak, széles mosolyok. Hát nem nagyszerű érzés, ha szeretik az embert... ? Nagyon jól sikerült a szabadtéri hangverseny Ö-Cse- bokszáriban. A műsoron szerepelt: Erkel Hunyadi-nyitá. nya és a Palotás, Kodály In- ter mezzo ja a Háry Jánosból, Weiner Divertimentója és Pór Mária énekszólójával Adám Jenő magyar, illetve Farkas István csuvas népdal- feldolgozása. Előadták Farkas Ferenc Mátrai táncok című kompozícióját, Csajkovsz-. kij balettszvitjét (Hattyúk tava), Brahms Magyar táncok című szerzeményét és Berlioz Rákóczi indulóját. Nagy és szép munka volt! Jólesett újra felfedezni az egri zenekar értékeit és jólesett tapasztalni az őszinte lelkesedést. A hangverseny után autogramkérő gyerekek rohanták meg a vendégeket. Mit is mondjak: életemben először tőlem is kértek autogramot. Szerencsére a többiek nem látták, amikor a kis úttörő megkérdezte. milyen hangszeren játszom, megmutattam neki a fésűmet... Persze, hogy sikerem volt! ★ Ha lehet így mondani Üj- Csebokszáriban, ebben a rendkívül dinamikusan fejlődő városban tartott hangverseny még sikeresebb volt, mint az előző. Hálós közönséggel telt ház, s a magunkkal vitt zene fenntartás nélküli elfogadása. De igaz is: a Volga partján, s szerte ebben a hatalmas országban közismerten muzikális nép lakik. Ügy énekelnek kapásból több szólamban, mintha a bölcsődei beiratkozáshoz konzervatóriumi végzettség kellene. Egy érdekesen szép példával találkoztunk, amikor az Űj-Csebok- szárrban aratott siker után az együttes tagjait vacsorára hívták meg. Méghozzá műsoros vacsorára! E műsor fénypontja Moljakov, a városi pártbizottság titkára volt, aki hirtelenjében olyan gyönyörű énekszólót vágott ki, hogy az egri zenészek között tomboló sikert aratott. Aztán a csuvas népi együttes műsorában gyönyörködhettünk — ismertük már őket, hiszen nemrégiben nálunk jártak. S ha már így együtt voltunk, természetes, hogy elénekeltük közösen a minden külföldi számára könnyen megtanulható magyar dalt, hogy aszongya: „Az a szép, az a szép... ” Megkérdeztem az egyik vendéglátót, tudja-e, mit énekel magyarul? A provokatív kérdés azonnal élét vesztette, mert — tudta! ★ A vendéglátók tudták, hogy másnap pihenésre lesz szükségük a vendégeknek... Június 28-ra beiktattak egy pihenő programot a Csebokszá- ritól nem messze levő üdülőben, egy kedves, de igen hosz- szúra nőtt tó partján. Lehetett fürödni, csónakázni, leégni a 35 fokos napsütésben, megkóstolni a „Szók” nevű üdítő italt, melynek két variációja ismeretes, de mégsem fogunk rászokni... és lehetett az üdülő kultúrtermében, zsúfolt ház előtt a délutáni hőségben hangversenyt adni. Mondjam, hogy itt is nagy siker volt?.., De aztán elérkezett az utolsó nap, június 29-e, Osuvasia nagy ünnepének a napja, amikor a dől és munka ünnepe járja. Szép ünnep. Szép annak, aki szeret énekelni ét így is ünnepelni a munkát, aki tudja, hogy az életet mennyire széppé teszi a dal és a munka. Széppé, emberivé. Erre gondoltunk, amikor a város melletti dombok között felépített szabadtéri szín- padra felvonult a nyolcezer — nem tévedés! — nyolcezer — fős kórus. Mint egy virágos rét, úgy festett a sok és sokféle népi viseletbe öltözött énekeatenger, s amikor megszólaltak. .. ! Nem, azt nem lehet leírni. Daltenger áradt, szépen, fegyelmezetten és mindent elsöprően, s miközben énekeltek, a kórus mellett felállított „mellékszínpau don” néma jelenetek illusztrálták a dalt Harcról, építésről, békéről, munkáról szólt az ének, a hitről, az eszme igazságáról. Szép volt, s az együttes kissé szorongott mert sz egriek mindjárt ezután léptek fel, Lesz-e ilyen «kér? Hiszen körülbelül hatvaneaer ember hallgatta a műsort.. Lett! Nagy, és azép sikert aratott itt is az Egri Szimfonikus Zenekar. Ereztük, hogy ez nemcsak a barátság mel letti tüntetés, hanem a produkciónak is szólt a tapsvihar. Jól végződött az utolsó nap Is; elmondhattuk, hogy a de' legáció — melynek vezetőit a legmagasabb szinten is fogadták Prokofjev elvtársnak, az SZKP Csuvas Területi Biaott- sága első titkárának személyében — jól teljesítette küldetését Ezt éreztük lépten- nyomon a különböző találkozások során, s bizony... nem volt könnyű elbúcsúzni. Emlékszem, egy új csuvas dal — melyet Egerbe hoaott annak idején a esuvas pepi együttes — erről szólt: „Duna, küldd el hozzánk testvéreinket, s te, Volga, fogadd őket szívesen” —-***■' V Kátai Gábor I fiz aranyrablofi hirdetés Szokatlan dolog, hogy egy hét televíziós műsorait értékelve a hirdetésről essék ezó? Minden bizonnyal az. Különösen, ha ezen a héten délelőtti ét délutáni műsorban kezdték meg a Jó kai-sorozat vetítését — ha a kamerák jóvoltából ott lehettünk a vívó vb-n, ha újra láthattuk Hubay Miklós tv- játékát, a Római karnevált, kitűnő szereposztásban és legalábbis nagy érdeklődéssel figyelhettük a Zend ül az osztály című tv-filmet, a néhai miniszter, Ilku Pál regényének adaptációját. Mind csak ezek is megérdemelnének vitatkozó, vagy egyetértő azót, és mégis, a hirdetést vállalta e sorok írója: megír an dónak. a ■ ■ ■ A hirdetés pénz is. A hirdető fél valamit el akar érni és ezért a hatásért megfúrt. Nyersen fogalmazva erről van ázó. Árut akar eladni valamilyen formában, a egy közbenső fél, az újság, vagy a televízió külhonban igen magas, de manapság már nálunk sem olcsó tarifáért vállalja, hogy a rendelő elfogadható igényének megfelelően, közli ezt a hirdetőét Nálunk, a szocialista országokban, a hirdetés szolgáltatás is, amellyel „tartozik" az újság, a televízió egyrészt az állami, a szövetkezeti vállalatoknak, másrészt az olvasónak, nézőnek, • vásárlónak is eleget tenni. Ugyanakkor nálunk a hirdetés alárendeltje a politikának, egyértelműleg alárendeltje, helyileg is alárendeltje. A magyar sajtó például csak egészen ritka esetben hoz a lap 3. oldalán hirdetést, de az is legfeljebb kulturális, politikai jellegű. Az első oldalon soha: a hirdetés rendszerint > hátsó oldalakra kerüL Ezzel is jelem: akarván, hogy az újság ugyan gazdasági vállalkozás is, de alapvetően a politika eez- köze. Ez érvényes a televízióra is. If r FEKETE FEKETE GYULA • 54. Pöffen egyet-kettőt, Grisa elrántja > alóla a kurblivasat... úgy van, ez traktor, a szíj is rajta van, de olyan irgalmatlanul hosszú szíj, nem is látni a végén a cséplőgépet:. Eszeveszetten pörög a kerék, s az az érdekes, hogy teljesen zajtalanul jár. Látszik, hogy a Doberdónál tanult — mondja elismerően Parázsó nagyapa. — Mindig beszorult a géppuskába, a heveder, meséltem már, ugye, éppen a legrosszabbkor, mint»75; július 15,'i kedd dig. Aztán kijött egyszer, megcsinálta, és sose szorult be többet... Mondd csak el neki a verset, fiam. Mit tudsz, te! Szégyellt, hogy nagyapa nem veszi észre rajta, ő már azóta sokat nőtt, nem való az már neki. Aztán mégis kiáll középre, és-éles hangon elszavalja azt a verset, amelyet még egészen kicsi korában nagyapától tanult: Mendikás koromba ültem a kucikba, egy nagy tetűt fogtam a gatyám korcába. Megfogom a lábát kivetem a hóra, Uccu, tetű komám; nem vagy már a koréba! Nézi Grisát — nincs sehol. Jobb is, hogy nincs, legalább nem negate-^ az már őhozzá, ez a szavalás. Lehetséges, közben, hazament Kankovba. Jön a lila hálomges lány, s 6 is azt kérdezi: — Gnsa?... Hová lett Grisa? — Hát most béke van — mondja ő a lánynak. De nem mer a hálóingre nezni, nehogy megint kinevomék. Indul is kifelé, mert aztán nem állná meg, hogy ne nézzen oda — akkor veszi észre, bogy a présházban van a műhely, és a cséplőt is ott látja már: ott a cséplőgép a diófák alatt Érdekes, azelőtt sose szoktak itt csépelni. Persze idáig háború volt, és a békében minden másképpen lesz. Könnyen lehet, hogy itt leez a szérű ezután, a szőlőhegyen. A szivacsos orrú nyilas most illeszti oda a zsákot a gép farához, és hátra seeól: — Az a bicska engem illet, a gyongyháznyelű, amit az oldalasakért cseréltél! Hozd csak el nekem azt a bicakát egy-kettő! Ügy tesz, mintha elmenne a bicskáért. Pedig esze ágában sincs elhozni. Őrüljön a szivacsos orrú, hogy nincs az egész faluban lámpavas, mert akkor őt is felakasztották volna. A nagy sietségben, tvogy ml- nél messzebb kerüljön onnan, belekeveredik egy kökénybokor bozótjába. Olyan nagy most ez a bozót, mióta leske- lődött Mártiékra, úgy elterjedt, mint egy erdő, semerre se látni ki belőle, és akárhogy igyekezne kifelé, mindenütt csak a szúrós galy- lyak.^ Ahogy ott küszködik-e gallyakkal, egyszerre csak megszólalnak az ágyúk. „No, hát ez sem tartott sokáig. Gondoltam ép art, hogy hau se igen ért Hacsak nem repülővel". „Ö, hát nem hazament Grisa! A szalonnát vitte el a szőke lánynak, a hálásért.. Es én meg elfelejtettem mondani a lánynak, hogy Grisa már elvitte a szalonnát.." Az ez, ágyúszó. Es pukkannak már az aknák is. S akkor nem lehet valami messze a front mert aknával nem lőnek messzire. Ez meg Sztálin-orgona. A legnagyobb frontzajban is meg tudja különböztetni a Sztálin-orgona hangját. „Akkor meg jó — gondolja megkönnyebbülve. —- Akkor visszairányítják Grisát is a műhelybe, és megmutatja ő, a motort hogyan kell szétszedni, meg összerakni. Mert azt az egyet nagyon sajnáltam volna, ha az ilyen szereléseket nem tanulom meg. Pa- rántó nagyapa is mondta, hogy Grisa ért hozzá a legjobban. Hogy jönne már az ki, ott lebzselek mellette, mióta, és nem tanulom meg.., ” Ez már igáid robbanás. Azt hitte, pedig álmodta az előbb, és nem is igaz, hogy vége a békének. De ez nem álom, ezek igazi robbanások. Sztálin-orgona. Ez megint igazi. Akkor azóta visszajött Grisa is. Szólni kellene a hálóin- ges lánynak. Persze, odaát van az is, a hálóingea lány, túl a patakon. Meg a front is odaát van, meg mindenki. De lehet, hogy a katonák most el vannak foglalva a lövöldözéssel, és nem néznek hátra. Addig kellene valahogy átjutni a patakon, míg nem néznek hátra. Felült, és már nyúlt a ta- risznyáért. Sietni kell, míg nem néznek hátra a katonák. ^ De ettől, hogy felült, égé »zen felébredt. Jelenet Ilka Pál Zendfll as osztály című tévéfilmjéből. Gondoltam és véltem, hiszen fő műsoraiban mind- eleddig hirdetést nem sugárzott, s ha hirdetés jelent meg a magyar televízióban, arról egyértelműen kiderült, hogy: hirdetés. „X”-elt volt, ha nem is olvashatta a néző ezt a betűt, mint az újságok szöveges hirdetései alatt, de oda érezhette egyértelműen, akkor is, ha elfutott már a képernyőről a „signal”: TV-reklám. Míg meg nem jelent a képernyőn a fekete gyöngyszem, Pelé filmje, azazhogy a Pepsi Cola filmje Peléről. A film annyiban korrekt volt, hogy érzékeltette azt a bizonyos „X”-et, egyszóval, hogy Pelé mellett a Pepsi Cola neve, márkája a lényeg, de legalább érzékeltette. Azt ugyan nem értettem, hogy miért kellett egyáltalán fő műsorban, sorozatban bemutatni nálunk, de morgolódá- somban odáig jutottam — elvtelenül —: a pénz az pénz. Mennyi dollárt fizethetnek ezért a televíziónak, azaz nekünk? S ez a meny- n y i akármennyi is, aligha árt devizahelyzetünknek! Mígnem csütörtökön est«; 20.00 órai kezdettel, amikor általában két-három millió ember ül le a készülék elé, várva a főműsort, magyar rövidfilmet vetített a televízió (majd félórás rövid- film?), Svájci tájak, svájci képek címmel. Ez a kis film egyértelműen a svájci idegenforgalmi szervek részére készült, minden kockája hirdetés, minden 6zava, szövegének minden hangsúlya felsőfokú dicséret az országról — mert, aki fizet, az dicsérteti magát. Egyetlen szó, egyetlen utalás 6em arra, hogy a tejcsokoládé országában sem fenékig tej, azazhogy tejfel az élet; egyetlen megjegyzés sem, hogy ebben az országban „tegnap” iktatták törvénybe voltaképpen a nők egyenjogúságát, hogy ebben az országban a banktitok szentsége a legfőbb; hogy itt bújtak meg a náci kémszervezetek és itt rejtették el a széfek mélyén az SS-ek a rablott kincsek jelentős részét. Hogy milyen társadalmi berendezkedésű ország Svájc, hogy mi a történelme, mi a jelene és ml a jövője? —-erről egy ezó sem, mint ahogyan egyetlen ember sen juthatott szóhoz a filmben (nehogy valami rosszat mondjon Svájcról?), sőt, voltaképpen emberhez sem jutoti el a rövidfilm stábja. He hirdetés, akkor természetes hogy szövegében és képeiber önmaga áruját, ebben a: esetben a Svájcot dicséri fel a hirdető fél. Senki sem kívánja, hogy valaki azt hirdesse, áruja annyira vacak hogy megvenni is ostobaság De mint említettem, a hirdetést jelölni szokás. A hazai sajtóetika alapvető és törvényben is foglalt szabá- ’ lyai szerint. Arra nincs törvény, csal szokásjog, politikánk szokásjoga, hogy a hirdetésnek még jellegétől függően is megvan a maga helye: az újság oldalain is, a televízió műsorában is. Szükségünk van dollárra Is, fontra is, svájci frankra, de még forintra is. C6ak úgy tűnik, nem a hirdetők fizetnek sokat a műsoridőért, hanem mi| fizetünk így drága árat az elveinkért! ■ ■ ■ ■ Ha már éppen méregbe jöttem: el is felejtettem már, hogy hány részes ez a vasárnap esténként, ugyancsak fő műsorban és sorozatban vetített Aranyrablók. Félek, nagyon félek, hogy még bőségesen akad nyomozni valója Cradock főfelügyelőnek. A félelmem oka nem az, hogy végül is győz-e a Scotland Yard, vagy 6em, mert biztos vagyok benne, hogy a bandából, aki megmarad, az végül is kézre kerül majd. A félelem oka, hogy nemcsak ostobácska és vontatott krimit akar nyújtani a továbbiakban nékem a rendező, de most már ráadásul még moralizálást is. Drámai konfliktust is. Bonyolult emberi jellemeket, meg satöbbiket is. Mint az elmúlt vasárnap is. Ettől félek, és nagyon. Éppen a legutóbbi részlet okán és kapcsán. A papagájról tudomásul veszem, hogy papagáj és nem csüggedek el rikácsolása miatt. De, ha a kanárit akarja utánozni, akkor már ránézni sem tudok. Gyurkó Géza 21.05: Veszély az utakon &■ Dokumentumfilm l. rész. A televízió dokumentum film- osztályának stábja egy hónapig s kőziakedesrendészetre áe+te at-tföhátBszállását. -Azzal a céllal. hogy filmet készítsen a közlekedési balesetek morális kérdéseiről, a tetten ért balesetek alapján. Ez a filmsorozat a korábban bemutatott „Halál után öt perccel" és „Ember a tűzben” című filmekhez hasonló módszerrel dolgozott. A forgató- csoport tagjai — szerkesztő Radványi Dezső, operatőr Kardos Sándor, rendező Bánki Szilard — ott voltak a döbbenetes baleseteknél, beszéltek agresz- szív és félénk autóvezetőkkel, közömbös szemtanúkkal, a közlekedési szabályok ellen vétőkkel. Céljuk nem a borzalmak felidézése, hanem a megdöbben- tés, a nézők figyelmének a közúti moral kérdéseire irányítása. Az első — ma látható —rész címe: „Az embernek elpusztulhat így a családja". A második részt csütörtökön, július 17-én sugározzák ,,A járdán megy egy ember" címmel, a harmadik rész juíKJ® 19-án korúi kép úrinától». _ . ... . „ , *»■=' ftíífWiWWÉWPiit*» I» M?* "1
