Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

Megkezdődtek a tanévzárók

I

Változatlan alapfeladat: a munkás- és paraszt gyerekek középiskolára való felkészítése

Csütörtökön hazánk mintegy öt és fé) ezer iskolájában — az általános és középiskolákban egyaránt — megkezdődtek a tanévzáró ünnepségek. Az érvényben levő rendelkezések szerint a tanévzárókat az igazgatók áltál meghatározott napon június 12-e és 17-e között tartják.

A tanévzárók idején az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályának illetékesei tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát néhány időszerű oktatáspolitikai kérdésről.

A következő időszak néhány feladatáról szólva elmondották, hogy további erőfeszítéseket tesznek az általános iskolák közötti színvonalkülönbség csökkentésére. Ezért folytatják a körzetesítést, a diákotthonok, a napközi otthonok fejlesztését, az óvodahálózat bővítését, a felszierelés tervszerű kiegészítését. Mindennek jelentőségét aláhúzza az a távlati terv, amely szerint a középfokú oktatást általánossá kell majd tenni. Magasabb színvonalra kívánjak emelni az általános iskola nyolc év alatti elvégzését, vagyis a .tankötelezettségi törvény végrehajtását. Ezen belül figyelmet fordítanak a 6zórványtelepüléses, illetve a szociális szempontból elmaradottabb egyes rétegek — például a cigány- gyermekek — iskoláztatásának ügyére.

Változatlanul alapvető feladatnak ítélik a nyolcadikos osztályt végzett munkás- és parasztgyermekek középiskolára előkészítő foglalkozásainak szervezését, különösen orosz nyelvből és matematikából. Jelentősen bővíteni kívánjuk a felnőttoktatás, különösképpen a munkástovábbképzés új formáit. Ezeket a célokat segíti majd 1976-tól a televízió külön műsorprogramja is.

Az évtized végére várható oktatási korszerűsítési munkáról, a tanterv módosításáról egyebek között a következőket mondották:

A mostani tanterv sokkal korszerűbb, mint a megelőző volt, hiszen a tudományok eredményeiből is sok mindent hasznosított.

Tekintettel azonban a tudományos és a technikai fejlődésre, a társadalmi élet változásaira: megérett az idő a tantervek, a tankönyvek és az úgynevezett „segédletek” jelentős módosítására. Az 1972-es központi bizottsági határozat is megjelölte ezt a feladatot. A matematika általános iskolái új tantervét megfelelő kísérleti tapasztalatok alapján fokozatosan bevezetik, s ezt

1974-ben el is kezdték.

Az évtized végére tervezett új tanterv, nevelési terv munkálatai széles társadalmi részvétellel, segítséggel már 1973 óta folynak, ősszel pedig nyilvános vitára bocsátják ezeket a tervezeteket. A közeljövőben pályázati felhívást jelentettek meg tankönyvek, munkafüzetek megírására. Remélik, hogy sok pedagógus kedvet és erőt érez majd magában, ésré^zt vesz a munkában. Ez, és a bírálati közreműködés nélkülözhetetlen segítséget jelent. (MTI)

Őrségi fafaragó

öriszentpéteren él és alkot Gellert Károly szobrász. Szobrait, domborműveit Iából faragja. Alkotásaiban megörökíti az őrségi táj hangulatát, népi építészetének emlékeit.

(MTI fotó — Jászai Csaba felv.)

22.20:

Don Carlos

A televízió dicséretes vállalkozása, hogy egy-egy érdekesnek ígérkező operai vendégszereplést, egy-egy jelentős művész fellépését megörökíti, kitágítja az operaszínpad nézőterét. Így lesz ez ezen a napon is, amikor az Opera közönségével szinte egy időben gyönyörködhetnek Kónya Sándor, a magyar szár. mazású operaénekes hangjában, játékában, a kiváló magyar közreműködők között.

Verdi Don Carlos című operája 1865 és 1884 között többszöri átdolgozással érte el végleges formáját. Egy nagyszerű, klasszikus dráma találkozott ebben a műben Verdi zenéjében. Schiller Don Carlosa szolgáltatta a gondolati alapanyagot, amelyhez Verdi zenei emberábrázolásának magasrendűsége járult.

Az opera II. Fülöp, a szerelmében csalódott, magányos öreg spanyol király udvarában játszódik, ahol fia Carlos és a szabadságeszmékért küzdő Posa márki állnak szemben vele.

A szereposztásból: Don

Carlos — Kónya Sándor, Fülöp király — Kováts Kolos, Posa márki — Miller Lajos, Erzsébet királyné — Moldo- ván Stefánia.

es.Nmíms

WUL június íí. péntek

27.

Járt a faluba, a Hangya szövetkezethez, másodnaponként egy teherautó. Hozta az árut, majd kiszaladt utána a vasútállomásra, s ott is elintézte a feladni meg átvenni valót. A sofőr nem is igen bánta, ha a gyérekek az állomásra menet felkapaszkodnak; befogta őket odakint a pakolásnál.

0 is megjárta így sokszor az állomást, ha kedve szottyant egyet kocsikázni.

Azon a borús novemberi napon nem is a kocsikázás végett kapaszkodott fel — hátul, szokás szerint —, amikor a sofőr bebrugatta a motort. Igazában azt remélte: hátha a frontot az állomástól már jobban lehet látni.

Napról napra közelebbről hallatszott az agyúszó. Beszélték, hogy az oroszok már átkeltek a Tiszán.

Mire a kisbíró azt mondta: annál rosszabb nekik, ha átkeltek! 0 fix helyről tudja: indul a nagy német támadás, és aki átkelt, azt mind belehajítják a folyóba. („Marhák! Épp azért csalogatták át a Tiszán őket, hogy most az egész hadsereget vízbe fojtsák! Ennyi eszük qincs!... Sok marharépát esznek, ettől megy el az eszük... ”)

A csendőrök eltűntek a faluból. Németekkel volt tele a csendőriaktanya. Jobbára az intelligencia is elmenekült, csak a református pap nem, s egy öreg tanító, akiről az a hír járta, bogy kommunista.

A főjegyző utoljára kiadta a csordásnak, aki a szomszédjukban lakik, hogy a község bikáját is menekíteni kell. Hajtsa el Egerbe, ilyen meg

Ö tperces interjú Bessenyei Ferenccel

Királyságom

története

A Déry-regény tv-változa- tában a zaklatott életű neves tudós, Farkas Zénó, a színpadon Othelló, az öregedő szerelmes, a Fővárosi Operettszínházban a Hegedűs a háztetőn főszerepét játszotta, énekelte és még hosszan sorolhatnám Bessenyei Ferenc szerepeinek változatos skáláját. A nyáron Egerben vendégszerepei, ő játssza az András kovács királysága című, XVIII. századi komédia címszerepét.

— Hogyan találkozott ezzel a szereppel?

— Az Agriai Játékszín rendezője, Romhányi László kezembe nyomta a szövegkönyvet és azt mondta: Olvasd el és sürgősen mondj igent! Elolvastam és valóban igent mondtam. Megtetszett a komédia, jólj a szituációk, András kovács ízes, népi figura, sok lehetőséget tartogat a színész számára. Es ismét énekelhetek!

— Hogy szeret énekelni, ezt már sokszor tapasztalhatta a közönség.

_ Igen, szeretek énekelni

é

s szívesen játszom olyan vidám darabban, amelyben felszabadultan komédiázhat az ember. Ez az egri bemutató most ilyennek Ígérkezik.

András kovács tulajdonképpen derék, becsületes ember, akinek csupán egyetlen hibája van: sokszor és sokat önt fel a garatra s ilyenkor borgőzös állapotában megveri a feleségét és a szolgáját is. Egyszer annyit iszik ez az András kovács, hogy eszméletlenül terül el a 6árban. Arra jön a király, aki a palotába viteti a kovácsot, kimosdatja, felséges ruhákba öltözteti, majd a királyi trónra ülteti. Hadd szórakozzék az udvar! András kovács hamar belejön a királykodásba, külföldi követeket fogad, igazságot oszt, szóval: uralkodik. Eléje járul a szolgája Is, aki András kovács pofo- nai elől kér királyi védel- ' met. És ekkor András király bölcsen dönt: ha a kovácsmester még egyszer megveri a szolgáját, akkor a szolga legyen az úr, a gazda peaty a szolga. Aztán egy udvari vigasság közepette András király berúg, s az udvaroncok visszateszik őt a sárba. Amikor fölébred, mérgében megveri a szolgáját, s ekkor jön a király és közli András király bölcs döntését... Ez a néhány vázlatszerű mondat is mutatja, milyen remek komédiáról van szó.

— Mi a véleménye az egri kezdeményezésről, az Agria ’75 programjáról?

— En nagyon szeretem Egert, ifjú koromban sokat játszottam színházában. Ezért nagyon örülök, hogy Észak- Magyarország e gyönyörű városában is megteremtik a színvonalas, nyári programok alapjait.

— Mit igét a címszereplő a közönségnek?

— Ritka színházi csemegét, és nagyszerű szórakozást. Ezt kívánom magamnak is, mert én is szeretnék jól szórakozni.

(márkusz)

A TIT híreiből

Titkárnőképzés, nyelvtanfolyamok

Az elmúlt évi nagy érdeklődés miatt ismét több tanfolyam indítását tervezi a TIT egri városi szervezete. Az adminisztrátorképzőbe jelentkezők 400 órában tanulnak gép- és gyorsírást, s foglalkoznak nyelvhelyességi kérdésekkel is. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük, s ha ez sikerül, jövő júniusig a heti két foglalkozáson megtanulhatják: mit kell tudnia egy titkárnőnek, adminisztrátornak.

Ugyancsak a TIT szervezésében kezdődnek meg szeptemberben a nyelvtanfolyamok. Az elmúlt évben csaknem ötszázan tanultak angolul, németül, oroszul, olaszul, franciául és spanyolul kezdő, közép-, illétve haladó fokon. Ebben az évben ismét ezeket a nyelveket tanulhatják az érdeklődők a 60 és a 120 órás foglalkozások során. Állami nyelvvizsgára is itt készítik fel angol és német nyelvből azokat, akik már elvégezték a 120 órás haladó tanfolyamok

Ilyen parancsnokságon adja át, papír ellenében.

Mindenki vásárolt, ha volt még pénze. Körös-körül a Hangya boltban üresen ásí- toztak a polcok. Elfogyott a falvédő, a nyárról maradt légypapír, a lagziba való díszes ostorszíj, a fatalpú szandál. Az árpakávé, a fogpor, még a műrostos cipőpertli is.

Az anyja előző nap talált még egy tízpengőst, a komódfia mögé lecsúszva. Rögtön szalajtotta Pirost, hogy vásárolja el. Akármit kap érte, többet ér, mint egy darab papír.

Csak levesízesítő kockát adott már a hangyás Marci bácsi Pirosnak. Ki is próbálták még az este, de egérízű lett tőle a krumplileves.

... Annyira elgondolkozott a teherautón, egy halom üres zsák tetején heverészve, csak későn fogott gyanút: már rég oda kellett volna érniük! Azt is csak most fogta fel, hogy már jó ideje nem ráz az autó: a topekán — a betonúton. — haladnak.

Kilesett a ponyva alól: ismeretlen volt a táj.

Most aztán mit csináljon?

Ha leugrik, össztörheti magát. Még a szekérről is, ha menet közben lelép az ember, elvágódhat, ha nem vigyáz.

Dörömböljön a sofőrnek?

De észrevette már a sofőr a mozgolódást < hátul. Leállt az út szélén. Kiugrott a fülkéből, s elhúzta a ponyvát.

— Hát te? !. .. A jóistent benned!... Most kirakjalak?...

Hosszút káromkodott, aztán elővette a dóznit, s cigarettát sodort.

— Hát, édes komám, én már nem fordulofc vissza. Hazamész vonaton. Van nálad pénz? .. . Persze hogy nincs.

Nemsokára egy nagy városba értek.

Rögtön gondolta, hogy ez csak Miskolc lehet. Volt ő már egyszer Miskolcon. Csak

ott van ennyi nagy emeletes

ház.

Irgalmatlan nagy téglaépület előtt állt meg az autó. Már nem haragudott a sofőr, még pénzt is adott.

— Nesze, tíz pengő. Ne mondd, hogy én nem becsülöm meg a potyautast... megette a fene úgyis a pénzt. Váltsál jegyet, és hazamész a legközelebbi vonattal. Hány éves vagy te?... No, letagadsz egyet-kettőt, aztán féláru jegyet kérjél, akkor még az jár. S ami pénzed marad, vegyél rajta Marci bátyádnál egérfogót, azt még láttam nála vagy ötöt. .Jó kemény barackot nyomott a fejére, s ott hagyta.

Akkor neki eszébe sem jutott, hogy az a nagy épület vasútállomás. ök szekérrel jártak benn a városban, sohasem látta még ezt az épületet, és ha mondják, sem hitte volna, hogy létezik ekkora nagy vasútállomás.

Csak később, kódorgásai közben járt arra megint, s hogy sokan jöttek-mentek a szélesre tárt ajtókon, ő is bemerészkedett. Csak akkor látta, hogy állomás, és a túloldalon ott a rengeteg sínpár, és rajta annyi vonat, amennyit egy falkában még elképzelni sem tudott volna.

Hiszen éppen ezért tette ki oda a sofőr! Tudhatta azt a sofőr, hogy ez állomás- épület.

Csakhogy amikor a sofőr egyedül hagyta, neki már 'Magda nénje járt az eszében. Ha ilyen váratlanul — s méghozzá: ingyen — a városba fölkerült, anélkül már csak nem mehet haza, hogy meg ne látogassa Magda nénjét.

Nem lesz könnyű megtalálni, mert bbrzasztó nagy város, és a házukat sem tudja. Soha nem volt még náluk; amikor ő a szekéren itt járt, Rezső bácsi még csak udvarolt Magdájuk.

De csak kijön az utcára valamelyikük. A boltba, vag> vízért, vagy valaminek. Lehetetlen; hogy valamelyikükkel ne találkozzék.

Egész délután kóborolt mindig a forgalmasabb uh cákon. Nézte a tömérdek járókelőt, nincs-e köztük Magda nénje, vagy Rezső bácsi De nem találkozott velük.

Azután már nem is a járókelőket nézte, hanem i kirakatokat. A falubeli Han gya megkopasztott kirakaté hoz képest itt azért még került néznivaló. Ha mái nem, hát Szálasi Ferenc képe, meg Hitler Adolf képe Meg a sok szép, elevenzöldre festett nyilaskereszt

Megunta aztán a kirakató; kát is.

„Édesanyám kereshet azóta — gondolta. — De úgyis azt szokta mondani: ros«

pénz nem vész el. Majd nagyot néz, ha beállítok, hogy megjártam Miskolcot ingyen, voltam Magdáéknál... Üzenhet velem haza legalább. Meg talán küld is valamit.”

Valósággal úriasszony lett Magda, üres kézzel csaknem engedi tán el. Akármilyen frontvilág van, hogy jönne már az ki.

Leginkább ar apjától tartott az elcsavargás miatt. Mert hirtelen keze van az apjának.

Alkonyodott már, és még mindig nem találkozott Magdával. Rezső bácsival sem.

Ki tudná azt, melyik utcán laknak a sok közül. Annyi utca van itt, hogy ha ki is jön valamelyikük a boltba, ő éppen másfelé jár, s könnyen elmellőzhetik egymást.

Felsivalkodtak a szirénák.

Csikorogva állt meg, éppen előtte, egy villamos. Mindenki leszállt róla, még a vezető is.

(Folytatjuk)

»