Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Mérték és érték Száz éve született Thomas Mann «irtfMkÉMt feftódémi lop»- Uja arra na elhatározásra vezette, hon művészete tár- PVM esnek a polgárságnak fejlődén logikáját tegye.” Mmn pályája ama tapaszta­lat Jegyében indul, hogy a node» polgári lét a mű- vészlétbea folytatódik a dön­tő fehsmenése hogy a polgár művéasué fejlődésében kimu­tathatók és számára a leg- Mtdeaébben ábrázolhatok kora társadalmi fejlődésének legfontosabb tendenciái. Ja Itt előforduló típusok változatossága és az a mód, ahogy Thoman Maim a pol­gári mOriamé fejlődését el­beszéli, egyúttal a németség történelmi útjának mély és átfogó rajzát is jelenti. Rea­lizmusának egyik korán tó- Ismei'bető dón tó ismérve: a szimultán látásmód. Igen jellemző • tekintetben, amit Ga Szabó László mesél el, mikor Hátrány Lajos ven­dégeként, 1935 januárjában Thomas Mann először járta magyar vidéken, éppen a nagy irodalombarát és me­cénás hatvani " kastélyában-: JZbéd után tüstént „tanulni akar“, körülviteti , magát a régi GrassaTkovich-palotában és a gyönyörű parkban. A kerti szobrok előtt egy pil­lanatra elakad. HelybeH pallér faragásai, egyik alle­gorikus női szobrot, másik törökbe ruhájú vitézt ábrá­zta. Maim Prágából és Becs­ből jön, észreveszi a magyar környezeten « közép-európai szomszédság nyomait. A tur­bánt a kerti szobron, a bun­dák lengyeles szabását, a szólásformák osztrák cirkal- masságát... Hideg északi szemében a dunai országok ■nyelvi, építészeti, szokásbeU közkincse, a dunai szomszé­dok kultúrájának városi, vagy parasztos hajtásai alig különböznek egymástól. A hófödte téli kertben, séta közben észrevétlenül merült fel a szellem emberére jutó maradék szerep, amelyről Európában ma ő szólhat a legnagyobb elhivatottság­gal...” Thomas Mann éppen azért tudott a német polgári világ lelkiismerete lenni, mert a dekadencia és a németség ideológiájának mély átélése és következetes végiggondo­lása révén arra törekedett, hogy ráébressze a német pol­gárságot a korszerűbb, hu­mánusabb, történelmileg jo­gosultabb életlehetőségeire. Ennek a törekvésnek korsza­kos jelentőségű művészi do­kumentuma A varázshegy. Mint írja: „Benne eszmeileg lemondtam sok szeretett do­logról, némely veszélyes szimpátiáról, varázslatról és csábításról... a búcsú köny­ve, mondom én, és a peda­gógiai önfegyelmezésé, az életet kívánja szolgálni, az egészséget akarja, célja a jö­vő* Ez a rövid ön kommen­tár is tanúsítja, hogy A va­rázshegy megírásával jelen­tékeny világnézeti fordulat állt be Thomas Maim maga­tartásában. Munkásságának művészi alapelvévé egyre hangsúlyosabban az irónia válik. Iróniájának az a sa­játossága, hogy hőseit kettős optikával szemléli. Egyfelől mint túlhaladott konvenciók rabjait, azaz mint polgá­rokat, másfelől mint sze­rétéire méltó, megejtő ké­pességekkel megáldott lé­nyeket, vagyis mint embe­reket. Maim minden olva­sója jól tudja, hogy iróniája nem gyanúsítható, de nem is azonosítható valamifajta vi­lágnézeti kétértelműséggel, vagy elkötelezettség-nélküli­séggel. Rényi Péter mutat rá, hogy ironikus költésze­tének melegsége nem az el- leplezés szándékából, nyárs­polgári békítgető hajlamból ered, hanem abból a bizako­dásból, hogy az ember — mint egyén és mint társada- kanalkotó lény — képes lesz meghaladni nyomorúságos ál­lapotait, s jobbra, maga­sabbra, nagyobbra hivatott. Ez a bizakodás, mély és el­tökélt szimpátia minden em­beri és annak javát szolgáló érték iránt, ez az életbarát­ság — gondoljunk csak a József és testvéreire — a hitleri barbárság előretörése idején egyre nyomatékosabb szembenállássá, ahogy a stószi Fábry Zoltán fogal­mazta: változtató erejű mu- szájhumanizmussá, antifa- sizmussá kristályosodik. Har­cos humanizmusának hitelét, példaerejét éppen művészi magatartása és világnézete változásának etikai folyto­nossága adja. Igen jellemző, amit a fasiszta terror idején, már az emigrációban a szo­cializmusról mond Európa, vigyázz! című politikai es­széinek gyűjteményébe»: .. a szocializmus nem egyéb, ... mint az a köteles- ségszerú elhatározás, hogy fejünket... a társadalmi, közösségi élet sürgős követel­ményei elől nem dugjuk a metafizikai dolgok homokjá­ba, hanem azok mellé ál­lunk, akik értelmet akarnak adni a földnek, emberi értel­met* Szembenállás a barbárság­gal, kiállás a polgári kultú­ra időálló értékei mellett, a polgári humanista tradíciók átörökítése és megújítása a történelmileg-társadalmilag változó jelen szolgálatára, egy sajátos jövőbe néző kon­zervativizmus — ez jellemzi az érett Thomas Marni ma­gatartását Születése óta nagy idő, kereken száz év telt el. A* évfordulón ezért arra emlé­keztetünk, amit az időről mondott: »... kincses aján­dék, amelyet azért adtak, hogy benne ét általa okosab­bak, jobbak, érettebbek ét tökéletesebbek legyünk. A* idő maga a béke, ét a hábo­rú nem más, mint az idő vad megvetése, az értelmet­len türelmetlenségbe való ki­törés.” Thomas Maim boaa­szú időt és nagy változáso­kat ért meg, de nemcsak élt az időben, hanem együtt Is élt vele Ezért alakjában mindenekelőtt a változó, fej­lődő, kiteljesedő embert tisz­teljük, aki a hannan-bová* kérdéseit mindig feltette éa maradandó érvénnyel meg­válaszolta, akinek ur&réem- tőben egy évszázad fejlődése sűrűsödött össze, akinek köt- tót neveüómunhája mtndtg arra irányúit, bogy n as­ter ember lehessen, áld hérek közt egy earópof'voB» és a kor ellenébe» végighar­colta sírnak igamágát, az ember éa az emberi azáltal örök. hogy képes. Rá is érvényes, Goethéről állapit meg: JPótctikai hitvallása M nyegileg ezz figyelmesen kö­petni az igazság és valóság képében beálló változásokat, « helyes fejlődést, és értel­mes engedelmességgel meg­hajolni a kor követelményei előtt Ebből fakad döntése: „Végeredményében mégis mindig csak — elöret!" — ebből türelmetlensége az örök tegnappal szemben, amely­nek szemébe kiáltja: Ez még mindig « régi szenny. Kapjatok étébe! Lépdeljetek. — ne egy helt/benf — Előre végre!“ PALRÉIH AGOGTOff Apáczai Csere János öröksége Apáczai születésének pontos időpontját a legutóbbi idők resztetekbe menő kutatásai sem tudták kideríteni. Ariul tu­dunk, részben Bethlen Miklós naplója, részben saját meg­jegyzése alapján állíthatjuk: 1625-ben született az Olt men­ti Apácza községben, szegény sorsú parasztszülöktól Tanulóévei — kolozsvári, majd gyulafehérvári díákos- kodása — arra az időszakra esnek, amikor 1. Rákóczi György fejedelemségének idején, erőteljes feudalizmus és egyház- ellenes mozgalom van kialakulóban egesz Erdélyben: a pu­ritanizmus. Apáczai 1653 tavaszán nyeri el az utrechti egye­tem teológiai doktorátusát és élete fő művének kétharmad részben kész nyomtatott köteteivel: a Magyar Enciklopédiá­val tér haza ugyanez év nyarán. Erdélyben az 1650-es évek elején már nemcsak a puri­tán mozgalom erősödött meg és vált politikai reformmn/.ga- lommá, hanem az ellenzék is magára talált. Megkezdődött a puritánok és presbiteriánusok, és főleg a mozgalom radiká­lis szárnya, az úgynevezett independensek — a teljes elsza­kadást akarók — üldözése. Apáczai 1653-ban tér haza csa­ládjával: holland feleségével és kisfiával együtt «is a gyula- fehérvári kollégium — piai középiskolának megfelelő — al­só tagozatán tesz tanár. Képzettsége és tudományos híre ennél többre tenné al­kalmassá, de az itthoni egyházi szervek gyanakodva figye­lik újító elgondolásait Gyulafehérvári székfoglaló beszédé­ben a kor legmagasabb szintű pedagógiai elgondolását fej­ti ki és ez megerősíti a vele szemben támadt gyanakvást 1655-ben nyílt összeütközésre kerül sor egy ünnepélyes vizs­gán, melyen II. Rákóczi György fejedelem is részt vesz. A kollégium vezetője, Basirius Izsák püspök, az 1649-ben ki­végzett angol király Erdélybe menekült udvari káplánja, nyíltan megvádolta Apáczait és a vérszegény vád alapján a fejedelem felfüggesztett állásából Különböző egyházi állá­sokat kínálnak neki — nem elismerés, inkább félreállítás és megvesztegetés okából, de egyiket sem fogadja el. Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony a sárospataki rektorságot is szóba hozza, de Apáczai pártfogóinak közbenjárására II. Rá- kózci György a nemrégiben leégett kolozsvári kollégium élé­se nevezi ki. Kolozsvárott tovább dolgozik. Elkészíti az Akadémia ter­vezetét és új tudományos művet ír, a — Természetfilozófiát Kolozsvári beköszöntő beszédében az akkori oktatási rend­szer reformját hirdeti. A kollégiumban három ember helyett dolgozik és megfeszített tudományos munkát végez Ebben a szinte emberfeletti erőfeszítésben felőrlődik egészsége és 1659 szilveszterének éjszakáján, életének 35. évében — ■»eghaL Apácai Caere Mao« szedetni hagyatékának értékeiére körül sok vita és félreértés volt az elmúlt évszázadokban. Ma már tudjuk, milyen hatalmas kulturális értékeket teremtett és hagyott az utókorra. A pedagógiában ma is érvényes leg­szebb gondolatát Gyulafehérváron elmondott székfoglaló be­szédének címében fogalmazta meg, mely így hangzik: A bölcsesség tanulásáról A Magyar Enciklopédia a korabeli leghaladóbb humán, és természettudományokat rendezi egy­séges ismeretté. Fehérvári beszédében azt fejtette ki, hogy} « tudományoknak a bölcsességet keU tamtam és megtanulni Az Enciklopédia előszavában az anyanyelvi tanífás fon­tosságát fejtegetve a nemzeti művelődés és kultúra alapjait veti meg. Iskolareform javaslatai annak ellenére, hogy ked­vezőtlen politikai és társadalmi viszonyok következtében nem tudták áttörni a feudális érdekek gátját, mégis reáli­sak: a kor haladó polgári irányú fejlődéséből fakadó célokat fogalmaznak meg. A puritánok, a haladó polgári törekvések összeomlása, Apáczai életművét is eltemetéssel fenyegette. Apáczai mindössze hat évig dolgozott, mint pedagógus ás küene-tfe évig alkotott tudósként, de ez a néhány eszten­dő Még volt ahhoz, hogy olyan értékeket hagyjon az utókor­ra, amely feltétlen rokon szén vet és csodálatot vált ki a kéj aőbbi századok magyar pedagógusaiban is. A* Enciklopédia előszavában így fogalmazza munkássári górtak célját: ^Arra törekedtem ugyanis, hogy érámhoz ké­pest enyhítsek azon a hatalmas hiányon, amely hazai nyel­ven irt könyvekben mutatkozik és tanulóifjúságunknak le­gyen legalább egyetlen olyan könyve, amelyből az egész mű­veltség szövedéke! szálait legombolyíthatja, mégpedig anyar nyelvén...* „Ezért erősen föltettem magamban, hogy ha a jóságos és hatalmas Isten néhány esztendő elteltéig meg­nyújtja és meghosszabbítja életem fonalát, nem halok meg addig, míg magyar nyelven nem közlöm a magyarokkal az összes tudományokat”. Apáczai pedagógusé!ete az iskola. Ezen keresztül látja • társadalmi problémákat is. Életét több író feldolgozta, drámát írt róla Németh Lász­ló, Páskándi Géza. Tragikus sorsa és hatalmas szellemi ereje ma is magával ragad mindenkit, aki ismeri munkásságát. SARKADI LÁSZLÓ ......................................................................................................................................................................................................................................................—............................................r.......................................................nn. A m atm fehér köténybe» oda­all t a kitárt kapuhoz, s még a szive is átnevetett az utca másik oldalára. Mert ott álltak a szomszé­dok vasárnapi tétlenségben bámész­kodva, mivel ünneplőbe öltözni és bemenni a faluba korán volt még. Hiszen, szó sincs róla, behajthatta volna a kapu két szárnyát Kristóf is, a félkegyelmű mindenes. Vár­hattak volna még a kocsmákban a kenyérre, a Csingilingi csárdában se kenyeret kért a vendég vasár­nap hajnali hatkor, úgyhogy igazán ráért volna elkocogni a két bicikli­kerékre szerelt ládával, s benne a barnára sült kenyerekkel. S más- kot- is az ő dolga volt a kaput ki­nyitni és becsukni. De ezt az élve­zetet, hogy utána nézzen a kigördü­lő új kocsinak, s aztán végiglegel­tesse tekintetét az ámuldozó és irigykedő szomszédokon, semmi pénzért nem engedte volna át a bo­londnak a mama. Ott is volt már száján a mese, hogyha majd fel- porzik az út a lánya meg a veje után, s ő becsukja a kaput, átkiáltja a szomszédoknak: — Elmennek egy kicsit a gyere­kek az anókámhaz. Kikérik az inté­zetből, aztán kiviszik Paliasra, mert mondják, ott már kinyitott a strand és a vigadó előtt katonazene muzsi­Herceg János: Kirándulás kál. Ott megebédelnek, délutánra már itthon is vannak evvel az új kocsival. És ha senki se kérdezi, mikor vet­ték az új kocsit és mennyiért, akitor magától mondja majd, s csak úgy mellékesen: — Azt mondja a vejem, ha már kocsit veszek, akkor autó legyen, nem pedig holmiféle tragacs! Nem bánom, ha háromszor annyiba ke­rül is! U át ez lett volna a mondóká- ■* ja, szépen előkészítette már magában, s most csalt állt hapták- ban ott a kapunál és várt. Veje már begyújtotta a motort, de akkor a lá­nyának eszébe jutott, hogy ottma­radt a konyhában, a kredepc tete­jén a skatulya, benne a sütemény­nyel, szaladjon csak él érte És mire visszajött, a bolond már megint toporzékolt. — A Máriáját az anyátoknak! Mi vagyok én?! Máma még kolbászt se kaptam reggelire, de dirigálni 'azt tudtok! Itt van, hordjátok ti szét a kenyeret! És lecsapta a targonca rúdját, pe­dig már befogta magát melléje, s a szomszédok szemérmetlenül rö­högtek rajtuk. — Jaj, istenem, már megint cir­kuszt rendez nekem! — szállt ki a kocsiból felcsúszott szoknyáját húzgálva, selyem esőköpenyben a pékrjé. — Mondtam már, mama, ne spórolja nekem azt a rohadt kolbászt! Kitettem a sonkát is, a főtt tojást meg a kolbászt is az asz­talra, maga meg elrakja előle! Hát most boldogabb avval a darabka kolbásszal? — Ja, hát tudom én?! — védeke­zett a mama, és majd elsüllyedt szégyenében. — Azt mondtad, a to­jást félreteszed rakott krumplinak holnapra. És volt még sült szalon­na, meg is ette... — Nézze, Kristóf — lépett a bo- lonhoz a pékné, s vállára tette a kezét. — Magának nem szabad mindjárt fölvenni, ha a Feri mond valamit. Ha n^ n akarja, kivakarni a teknőt máma, mert vasárnap van/ majd megcsinálja holnap. Azt a Fe­ri csak úgy mondta! És tudja na­gyon jól, hogy én Tnifslég a maga pártját fogom. Igaz? A bolond nem adta meg mindjárt magát, de engedelmesen tűrte vál­lán az asszony kezét, s hangjában már ott volt a meghuny ászkod ás. — Mindég csak macerálják az embert! És a tisztelendő úr is mond­ta, be kék menni Monostorra, Kris­tóf, elhozni a gyertyát a mézesbá­bostól. .. 3 ó, hát majd elmegy! Honnan tudta volna az uram, hogy még a tisztelendő úr is megkérte Valamire! De ha siet, délre Monos­tort is megjárja. Mama, hozzon ki egy szép szál kohászt Kristófnak és egy pohár bort is! — Kapsz egy beöntést, — szólt ki a pék a volán mellől röhögve —, és akkor elmegy a bónád. Csak be ne rúgj nékem. — Én, Feri, én?! Hát tavaly a búcsúban, mikor a legények elkezd­tek itatni, mi bajom volt énnekem? Ittam, mint a hétszentség! Fölemel­tem a doktor urat a levegőbe, még vittem is egy darabon... A pékné úgy állt a bolond meg­görnyedt alakja fölött, királynői fö­lénnyel, mint az állatszelidítő, ha az oroszlán megfeledkezik magáról és üvölteni kezd a cirkuszban. Még • fS kesztyűjét is úgy csapkodta tempósan a combjához, mintha kor­bácsot suhogtatna. — Nem hagy engem az én nagy­ságám, ugye, nem hagy! — kiáltott fel Kristóf, miután pillanatok alatt magába tömte a kolbászt és lehaj­totta a bort, miközben a mama gyű­lölködve nézte. — Még a teknyőt is kivakarom, a gyertyát is elhozom Olyan igaz, mint a hétszentség! — Jó kezdődik ez a kirándulás! — mondta a pékné, s hosszú lábai­val, lassú, elegáns léptékkel oda­ment az új kocsihoz, beült az ura mellé, s a mama már csukta is be utánuk a kaput De hiába, minden el volt rontva. A szomszédok még kint álltak, s ar­cukon ott volt a káröröm, úgyhogy egészen elfelejtette a dicsekvés szö­vegét a mama, s amit mondott, az inkább panasz volt — Jaj, úgy félek, hogy ez egyszer ránk gyújtja a házat! Pedig igazan annyit ehet, amennyi belefér. Min­dég mondom a vejemnek, ezért már egy segédet is kapna, amennyit ez megzabál. Hanem akkor meg adó­val nyúznak, azt mondja. De oda se figyelt erre senki a túlsó oldalról. Eltűntek, elszállin­góztak a szomszédok, akárcsak a porfelhőben a gyönyörű kocsi, amelyet mintha észre se vett vol­na senki. ^ sak a bolond elnyújtott daná- '■* ja hallatszott, ahogy boldo­gan húzta a gumikerekes talyigát a kenyérrel a Csingilingi-csárda meg a többi kocsma felé. L IlS lá}Értt,a?%imio Kiépnől Irts Ifonsi Mans: jtn­WmM románca sajátom megőrizte üde csillogását és több smbsrflHóa át újra meg újra elnyerte fiatat ezé- vek rokonszewoéL Színesen képzelem el, hogy most majd fiatal magyar olvasók hajói­nak novellám lapja fölé. Mondanivalói jséhai idők­ből" datálódnak, de úgy lát­szik, van valamelyes ■ars dandó érvényük. ,Rz a saae- nény, de pontos utalás s no- vatta maradandó érvényé*^ 1 -r>. iigal! IhtT -n-l- tfoTMRi . Igaa ISlffiíflüDi művének «gémét tekints« te. Századunk első felének lep- nagyobb kritikai rrxdlstája volt 6, kinek hat évtizedes írói-közéleti wnnMsigs át­fogta és világirodalmi szin­ten összegezte az tmpertalfas- ma borszakába lépett pol­gárság erkölcsi és iidhwá életének valamennyi lénye­ges problémáját — Ki a polgári Wl|ii « polgár irányadó, haltára meghatározó Utasai Lakács György ezt a kérdést állítja Themas Mann életművének tengelyűbe. ja s köttS? ám, ékítsék élete szimbolikus, Bennem elevenen él a hit: csak ma­gamról keV. mesélnem ah­hoz, hogy megoldjam s kor és a közösség nyelvét, t e hit nélkül kibújhatnék az alkotás fáradalmai alól.“ Thomas Mann eme vallo­másában nemcsak hói mű­ködésének hangsúlyozottan önéletrajzi jellegére utal, hanem arra is, amit Krmsz- tentym Fegvin — akit soká­ig és mélyen foglalkoztatott Mann művészete — így jel­lemzett: -A német polgár- sáa mohéból jött. művész-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents