Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
Eris várak az új egri áruházak(7) Ha rossz — miért jó? Ha jó — miért rossz? Mármint a kereskedelem. (Ks a vendéglátás.) iái itt a kérdés. Évek óta kellett volna — Ez igaz — mondja Bá- yyi Imre, a Heves megyei 'i „aiács kereskedelmi osztály- vezetője. — Szerencsére azonban — teszi azonnal hozzá — ma már lényegesen kedvezőbb választ adhatunk rá, mint amilyet akár c.iak két-három esztendővel korábban adhattunk volna. Igaz, amikor ezt mondjuk, altkor elsősorban a megye- székhelyre, Egerre gondolunk. Mindenekelőtt . azért, mert az elmúlt évben két áruházzal gazdagodott a város. Olyan áruházakkal, amelyekre már évekkel ezelőtt is nagy szükség lett volna, ' s ezt legjobban azzal merhetjük, hogy a kereskedelmi hálózatba való bekapcsolódásuk óta sokat javult a város ellátottsága, lényegesen enyhültek a korábbi gondok. Több is, más is ÁFÉSZ-áruház. Az igény: régi. A lehetőség: szűkös. Az indulás: nehéz. — öt szövetkezet — a párád!, a pétervásári, a tarna- leleszi, a domoszlói és a osá- nyi — társulása lehetővé tette, hogy a még 1968-ban felmerült gondolat 1972 őszére végre megvalósuljon. Az áruház igazgatója, Marosi István ezekkel a szavakkal kezdi a háromszintes, modem áruház bemutatását. És a régi gondokról talán elég is ennyi. Fontosabb a tény, hogy végül is elérkezett a nevezetes nap, 1974. április 22 — megnyílt a 35 millió forintos beruházással épült szövetkezeti áruház, és a három osztályán összesen 12 millió forintos árukészlettel mutatkozott be a vevőknek. A megoszlásról csak any- nyit, hogy az osztályok közül a földszinti élelmiszer képviseli a szövetkezeti jelleget, a másik két szántén elhelyezkedő iparcikk és ruházati osztály inkább hagyományosnak tekinthető. De nem egészen az. Több Is. más is. Korszerű ellátást Számosnak egyáltalán nem nevezhető áruházaink közül kétségtelenül a Dobó téri Centrum tekinthető a legif- jabbnak. — Május 20-án töltötte be első évét áruházunk — mutatja be Koppány János igazgatóhelyettes, de a Centrum nemigen szorul Egerben bemutatásra. Tudjuk ugyanis, hogy az új áruház megépítésének gondolata évtizedes már, az építkezés azonban igen nehezen kezdődött el. Végül is Peschka Vilmos tervei alapján az építőipar hozzáláthatott, és felépítette az áruházat.' — Elérkezett a várva várt pillanat május 20-án — mondják az áruház vezetői, és ebben nagyon igazuk van. Mert a tervezett másfél év helyett hat hosszú esztendő kellett a Centrum felépüléséhez. Ha rossz — miért jó? — kérdeztük a cikk elején, és a választ az elmúlt egy év adja meg: azért, mert kedveltté vált mindkét új egri áruház. Ifiért: igen jelentős vásárlói igényeket elégít ki, egyszóval — megszerették. Ügy igazságos azonban, hogy a kérdés másik oldaláról se feledkezzünk meg Ha jó — miért rossz? Először is azért, mert az AFÉSZ-áruházra is, a Centrumra is többet kellett várni a soknál és — ami most a legfontosabb —, mert még mindig kevés. Eger város — és ezzel együtt lényegében az egész megye áruellátása azonban QM IMS, június &. vasárnap kétségtelenül nagyon sokat javult a két áruház belépésé- veL Vitathatatlan az is, hogy a kereskedelmi dolgozók helyzete szintén kedvezőbb lett, jóllehet ideálisnak még egyáltalán nem mondható. A lényegről azonban ennek ellenére sem feledkezhetünk meg. És a lényeg az — Bágyi Imre szavaival élve —, hogy a két áruház belépésével a korábbi mostoha bevársárlási körülmények lényegesen javultak Egerben. Ez a javulás természetesen elválaszthatatlan a megye párt- és tanácsi szerveinek határozataitól, amelyeket az igények szültek, s amelyek a kereskedelmi hálózat nagyobb ütemű fejlesztést jelölték meg feladatúi. Már a negyedik ötéves terv programjának jelentős része volt, hogy Eger város korszerűtlen élelmiszer-üzlethálózata helyett korszerű ellátást kell biztosítani. Mind a helyi lakosság szükségletei, mind a növekvő idegenforgalom ezt kívánja. Röviden szólva: szükségszerű volt. Tizenkét eladó — vagy csak a fele Kérdés persze, hogy — mennyire sikerült? Mármint mostanáig. A megyeszékhely kereskedelmi ellátottságát javítani. És most beszéljenek a Vények. Az ÁFÉSZ-áruház élei mi- szer osztályának ellátásában a „Nagykor” mellett jelentős helyet kapnak a termelőszövetkezetek is. Mindenekelőtt húst, töltelékárut, zöldséggyümölcsöt, füstölt árukat biztosítanak. Nem véletlen, hogy az áruház forgalmának 35 százaléka itt bonyolódik. S ráadásul a vásárlók között igen sok a vidéki! — Ez érthető — mondta Marosi István. — Sok község élelmiszerellátása nem valami jó, nálunk pedig nyitástól este hétig friss és jó minőségű áru kapható, és élelmiszerosztályunk vasárnap délelőtt is nyitva tart. — És a másik két osztályon kimutatható-e a szövetkezeti jelleg? — Igen. Legalábbis annyira, amennyire ezt az igények szükségessé teszik. Az iparcikkosztályon kertészeti és mezőgazdasági cikkek — így fűrész, gereblye, kasza — kaphatók, valamint alkatrészek hűtő- és mosógépekhez, rádióhoz, televízióhoz ... Ruházati osztályunkon a kisipari szövetkezetektől beszerzett modern alapanyagú és fazonú készruhák képviselik elsősorban a szövetkezeti jelleget. Különösen a RAMÓNA biztosít számukra — elsősorban női — jó és olcsó ruhákat. Panaszra nincs is nagyon ok az ÁFÉSZ-áruházban, ha csak az nem, hogy a szállításban és az áruellátásban gyakori a rendszertelenség. A már megismert és megkedvelt áruk szállításával leállnak (pl. baby-ételek), és ez nem kevés gondot okoz mind a vevőnek, mind az eladónak. Utóbbiak átlagosan 65 fős létszámmal dolgoznak az áruházban, és 85 százalékuk nő, lányok, asszonyok. így meglehetősen sok gonddal-bajjal jár a műszakbeosztás, gyakoribbak ugyanis a betegségek,' az egyébként indokolt és érthető kényszerpihenők. Ez azonban csak magyarázza, de nem enyhíti a helyzetet, hogy tudniillik néha egy-egy osztályon a 12 helyett csak 6—8 eladó dolgozik. Kérdés ezek után, menynyiben hátráltatják a fejlődést az elmondottak? — Meglehetősen — hangzik a válasz —, de azért rósz- S2ul nem állunk: tavaly, az indulás évében 6 milliós havi forgalmunk völt, most 6.5 millió a tervünk. És eddig úgy néz ki: teljesítik. Centrum: 99 százalék Ami a dolgozók helyzetét illeti — a Centrumban kedvezőbb örvendetes az is, hogy m:nd lechnoao^iaz, nund esztétikai szempontból — túlzás nélkül — 99 százalékban megfelel a követelményeknek. A modem vásárlási forma gyors kiszolgálást, nagy áteresztőképességet biztosit. Így lehetővé vált, hogy a kezdeti tízmilliós árukészletet alig egy év alatt megháromszorozzák : jelenleg már 30 millió forintos készlettel várják a vásárlókat. — Legfontosabb feladatunknak a tömegek ellátását tartjuk és nagy súlyt fektetünk áruházankban az ol- olcsóbb cikkekre — mondta Koppány János. — Elképzelésünket az élet- és a forgalom alakulása — bizonyítja: az első évre tervezett forgalmunkat 110,8 százalékra teljesítettük. Annál is nagyobb öröm ez számunkra, mert ezzel hozzájárultunk az összvállalati eredményhez, a kongresszusi zászló, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ által adott kiváló vállalati cím elnyeréséhez. A jelenről szólva: a feladatok közül természetesen most o nyári felkészülésre való felkészülést tartják legfontosabbnak a Centrumban. Női és gyermekruhákból máris igen jó készlettel rendelkeznek, s nagy gondot fordítanak a csecsemő- és kismamaruházatra, valamint a strand- és a most bevezetett cam- ping-cikkekre. Hogy mindez jó-e a vásárlók szempontjából, azt aligha kell bizonygatni. Ha mégis, beszéljenek a számok: egy év alatt 1,8 millió vásárló igényeit elégítették ki, 1975 első negyedévében pedig 350 ezer vásárló kereste fel az áruházat. A jó ellátás mellett a Centrumban igen nagy súlyt fektetnek a készlet esztétikus megmutatására is. A cikkek elhelyezése mind a belső eladótérben, mind a kirakatokban Ízléses es szép. Az érdem ezért a Koroknai Endre által irányított dekoratőr- csoportot illeti, szakmai tudásukat országszerte elismerik és méltányolják. — és ami most jön Sokan dicsérik már és jó néhányan elmarasztalják még kereskedelmünket, a két új áruház jelentőségét és az ellátás javításának szükségességét azonban aligha vitathatjuk. S ennek megfelelően módosulnak a kereskedelmünkre vonatkozó kérdések is. Ha rossz — valóban az-e még? Fia jó — jó-e igazán? A válasz, hogy is-is — talán sztereotipnak tűnhet, Bágyi Imre szavai azonban megalapozottak, s optimizmusra adnak okot: — Heves megyében tervszerűen folyik a kereskedelmi hálózat fejlesztése. A megyeszékhely üzlethálózatának kétségtelen lemaradását a következő tervidőszak első éveire felszámoljuk. Ügy legyen! Becky Tibo? Elv társ, a bordó Wartburggal Többnyire a híranyagok, protokoll részében szerepelnék Elnökölt,. ■. megnyitotta,. . felavatta,. .. felszólalt. Pedig hát ez munkájuknak csak kis. és tálán nem is a legfonto-/ sabb része. Misi Vilmost, a hevesi járási pártbizottság Párt és Tömegszervezeti Osztályának vezetőjét majdnem egy napig kerestem — hiába. Tarnamé- rán volt pedig, csak akárhová mentem, mindenhol azt közölték: most ment el néhány perce. Aztán mindenhol hozzátették-: bordó Wartburgja van, azt nézze meg, hogy bent áll-e az udvaron. A hosszas keresgélés után egyetlen - tanulságot levonhattam, a pártbizottság osztályvezetőjét szinte mindenki ismeri Tarnamérán, s a bordó Wartburg lassanként már fogalommá válik. Mosolyogva hallgatja „keresése” történetét. — Seholsem tudok egy helyben sokáig ülni. Itt. bent a pártbizottságon is arról vagyok híres, hogy szinte fél percenként változtatom a helyem. Az iroda meg különösen nem vonz. Menni szeretek, beszélni az emberekkel, ez az életelemem. De azt hiszem ez a munkámnak csak hasznára válik. — Mint osztályvezetőnek mi a feladata? — Eléggé sokrétű. Hogy csak néhány dolgot említsek, a járás területén a párt belső életének irányítása, a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak munkájának segítése. Ezen túlmenően a saját osztályom irányítása, valamint az egyesült, nagy tarnamenti tsz pártmunkájának segítése, ugyanis ott vagyok területfelelős. Összegezve pedig azt tudnám elmondani, hogy a járás életének egy adott területén elsősorban én vagyok a felelős azért, hogy a párt határozatai minél jobban megvalósuljanak. — Ez így egy kicsit túl sommásan hangzik. Ha le' hetne egy-két példával is illusztrálni. .. — Szívesen. Az elmúlt héten például a tarnamenti termelőszövetkezet _ három párt- alapszervezetének taggyűlésén vettem részt S miután a gazdasági kérdések mindenhol terítékre kerültek, .mindenütt felhívtam a kommunisták figyelmét arra, hogy igyekezzenek a Központi Bizottság 1974-es decemberi ülésének határozatait minél következetesebben végrehajtani. De nem csupán ebben a szövetkezetben mondom el észrevételeimet, hanem máshol is, mert a járásban a függetlenített párttitkárok irányítása is az én feladatom. S bizony ha kell, akkor elég erélyesen is megmondom a véleményem, ha akadozik a munka valamilyen területen. Vagy, hogy egy másik témát említsek, most készülünk a járásban egy nagy felmérésre. Azt vizsgáljuk meg, hogy az elmúlt években az alap- szervezetek milyen határozatokat hoztak, a határozatok mennyire tükrözik a párttagság véleményét és természetesen arra is kiváncsiak vagyunk, hogy a saját határozataikat mennyiben hajtották végre az alapszervezetek. Ezt a munkát igen fontosnak tartjuk, mert hiába születnek határozatok, ha nincsenek végrehajtva. És azt is hadd mondjam el— természetesen önkritikával —, hogy alig- alig fordult elő az elmúlt időszakban olyan eset, hogy valakit felelősségre vontak volna, amiért nem hajtotta végre a saját határozatát. Ha befejeződik a vizsgálatunk és elkészül a jelentés, valószínű, hogy a járási párt-végrehajtó- bizottság is megtárgyalja. — Ha már a jelentésnél tartunk, állítólag ön nem nagy híve a papírmunkának. — Annak az adminisztrációnak nem vagyok híve, aminek nincs értelme. A felesleges papírmunkát azért nem szerettem sose, mert az embert elvonja más, értelmes dolgoktól. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy azok közül, akik igen sokat háborognaka papírmunka ellen, magúk is sokan vannak olyanok, akik feleslegesen szaporítják a jelentéseket, kimutatásokat, felméréseket — önszorgalomból. Egyébként az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent ’ az adminisztrációs munkánk, és ezt igen jónak tartom. — A nagy kérdések mellett — gondolom — valószínű sok „kis” üggyel is kell foglalkoznia. — Az nem jó kifejezés, hogy kell, mert szívesen csinálom. A múltkoriban például azzal fordultak hozzám az egyik tsz tagjai, hogy nem tartják jónak a cukorrépa vegyszerezését, mert magasabb a gaz, mint a kultúrnövény. Látszólag nem nagy ügy, de rögtön szóltam a szövetkezet vezetőinek, mert az ilyesmi bosszantja az embereket. Egy boconádi fiatalember pedig, ha jól emlékszem a nevére, Tari Kálmán kérte a segítségemet. Családi házat épít, de éppen a befejező szakaszban nem biztosított neki kőművest a szövetkezet. Örültem, hogy nekem szólt, hiszen ez azt bizonyítja, hogy az emberek bíznak bennem. Ez a bizalom pedig nagyon kell, mert ez hajtja az embert, önbizalmat ad és igen jó gyógyszer a fásultság ellen. —• Fásultság, közömbösség — állítólag ez az egyik vesz- szőparipája. — Hát igen, Megmondom őszintén semmi sem bosszant jobban annál, amikor valaki lelketlenül s elnézést a kifejezésért, „tötyörészve” kezd valamilyen feladat megoldásához. El lehet képzelni, hogy ebből milyen munka lesz. Lehet, hogy sokszor türelmetlenül és túl szenvedélyesen lépek fel az ilyen magatartás ellen, de meggyőződésem, hogy sok területen jóval nagyobb eredményt tudnánk elérni, ha mindenki lelkesen végezné a munkáját; Különösen vonatkozik ez a vezetőkre. Érzésem szerint a jó vezetőnek magának kell példát mutatni, „húzni” kell maga után a többieket. A vezető lelkesedése ha nem is rögtön, de előbb-utóbb biztosan kihat a többiekre is. — ön pártfegyelmi káráé' sekkel is foglalkozik. Nem népszerűtlen az ilyen feladat? — Nézze, különösebb baj nincs ezen a téren a járásban. De azért akadnak olyan párttagok is, akik vétenek a pártfegyelem ellen. Ha ügyüket reálisan és emberségesen kezeljük, akkor nem lehet különösebb baj. Viszont igen lényegesnek tartom, hogy az alapszervezetek segítsenek abban, hogy a büntetésben részesített párttagok megváltozhassanak, kiküszöbölhessék hibáikat Egyszóval a büntetés nevelő jellegű legyen. — Munkája mellett a Marxista—Leninista Esti Egyetemen is tanít. — Igen; Filozófiát adok elő. És nagyon szívesen. Én valamikor Gyöngyösön az Egyesült Izzóban voltam betanított munkás. Ügy kerültem 1959- ben a Hevesi járási KISZ-bi- zottsághoz munkatársnak. Később KISZ-titkár lettem, majd 1966 óta a pártbizottságon dolgozom. Ezt csak azért említettem, mert mióta mozgalmi munkát végzek, az életem folyamatos tanulás is volt egyben. Komszomol iskolát, esti egyetemi szakosítót végeztem, majd az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem következett. Magam is tudom tehát, hogy mit jelent tanulni és mit jelent a tudás. Ezért adom át szívesen, azt, amit én már elsajátítottam. — Szabad idő? — Ez az első év, hogy szervezett oktatásban nem veszek részt, valamivel tehát több szabad időm van. Szeretek tv-t nézni, rejtvényt fejteni, olvasgatni. Aztán Jász- szentandráson van egy kis víkendházunk, sokszor ott töltjük a hét végét feleségemmel és tíz éves kislányommal, aki mellesleg kiváló kisdobos lett a közelmúltban a megyei vetélkedőn. Szóval hét végén beülünk a bordó Wartburgba... — És ezt már az újságíró folytatja — ... olyankor az elvtárs kirándulni megy. Kaposi Levent6 Bronzlovak ispotálya A millenniumi emlékmű szobrainak rekonstrukciója. Különleges „műtétet” végeznek a millenniumi emlékmű két szoborcsoportjának bronzlovain. A felállításuk óta eltelt nyolcvan év any- nyira megviselte a szobrok egyes részeit, hogy a fém több helyen milliméternyire vékonyodott A Képző művészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben új lábakat Öntöttek a lovaiénak és a szobor belsejébe erős vastartókat hegesztettek. (MTI fotó — Gstfeat Gábor fele. — KS^
