Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Gyurisé Gén: Három folytatás a turizmusról Szocialista integráció a BNV-n Az elsp Gyalogolni jó. Állította ezt riportkönyve címében Mó­ricz Zsigmond megmosolyog- tatóan. Gyalogolni csodálatos lehet. Állította e sorok írója, úgy a kétezredik kilométeren túl, keserű rezignációval és fájós üleppel emlékezve visz- sza egykori pökhendi moso­lyára a riportkönyv címét ille­tően. Mint annyiszor máskor, úgy ím most is a klasszikus­nak volt igaza, s' nem a vilá­got végigloholni akaró, né­ha bizony csak nézni tudó, mintsem látni is képes zsur­nalisztának. A Mercédes au­tóbusz azonban mit sem tö­rődve önkritikus gondola­taimmal, szinte a farán for­dulva vette az újabb szerpen­tin-kanyart, hogy feljebb és egyre feljebb kapaszkodjék a Lovcsen oldalán, az alulról kecskecsapásnak tűnő, de rajta haladva mérnöki mun­kának is precíz országúton. Felettünk az immáron kék ég, alattunk vagy ötszáz mé­terre a völgy felett ezer mé­teren szálló repülőgép, még alantabb a felhők, és ha a ré­seken bepillantást enged a mély, akkor ott, legeslegalul a másfél ezer méter mélység­ben a kotori öböl. Az egykori Cattaro. A tengeröböl kékje, a repü­lőgép ezüstje, a felhők ko­mor szürkéje, a sziklák zord fehérje, s az inkább cserjés, mint erdős táj mord zöldje fölé harangként boruló pasz­tellszínű ég, — így együtt, csak a természet palettáján kikeverve, nem hat ez a giccs erejével. Ettől a szépségtől kicsi lesz az ember, még ha az önmaga létrehozott tech­nika egyik csodáján, egy mo­dem autóbuszon is ül. Ettől az örök valóságig mozdulat­lannak tűnő tájtól felgyorsul bennünk a tűnő idő és nem­csak kicsinységünket, de gyors múlandóságunkat is éhezzük. Különösen, ha lené­zünk,^. az ezerötszáz méter mélységbe, éppen ott, ahol egy kis kőemlékműn — szo­kás szerint — koszorú és fénykép igazolja, hogy egy pillanatnyi megfeledkezés elég, mert a Lovcsen oldala nem lágy, lankás vidék és nincs is több pillanat. A táj szépségével és e szép­ség miatt olyannyira szüksé­ges *— éber figyelem nélkülöz­hetetlenségével Jugoszláviá­ba érkezésem első estéjén volt szerencsém már találkozni. Miután a szervezés nem ép­pen erős oldalunk, az az új­ságírócsoport, amely meghí­vást kapott, hogy a Split mel­letti Makarskában részt ve­gyen egy nemzetközi tanács­kozáson és utána némi kis (?) országjáráson is, az olasz partok felől jövő és mind vi­harosabb szélben ott állt egy­mást bámulva este tíz óra tájt a már kiürült spliti pá­lyaudvaron. öten is lehet az ember ma­gányos. Próbálják ki: ahová men­nek az ismeretlen vidék. Es­te van. Vihar. Üres pályaud­var. Bezárt információs iro­dák. És emberek sehol. Se sé­tálók és ez még a kisebb baj, Be ránk várók és ez a na­gyobb! Olyan árva és gyáva lesz ötödmagával is az ember, hogy hosszú percekre megbé­nítja a tanácstalanság. Nos, a hosszú percek, a bénító ta­nácstalanság után, egy Mer- cédes-taxi jött és a közleke­dési szabályok teljes felrúgá­sával öt magyar és egy jugo- szláv-sofőr, valamint vagy tíz csomag zsúfolódott össze az ötszemélyes gépkocsiban. A vihar , közben tel jes erővel ki­tört és az eső úgy zuhogott, hogy az ablaktörlő sziszifuszi munkát végzett. És ekkor áz egyik kanyarban, túl már Spliten, de még az út elején, egy vakító fényes villám jó­voltából bepillanthattam az örökkévalóságba. Az örökké­valóság a jobb hátsó kerék mellett és alatt, mintegy száz méterre tajtékzott: az Adria vitatkozott tombolva immár a sziklákkal. Látszólag a szik­lák voltak a* eoösebbek'. De ki lát a sziklák tenger felé hajló íve alá? Oda, ahová már bemart a makacs és so­ha meg nem pihenő tenger. A gépkocsivezető az utat bá­multa, csendesen kérődzte a rágógumit és időnként unot­tan ásított. Mindig akkor — úgy éreztem — amikor a ke­rekek és a szakadék széle kö­zött, nekem tűnőén centimé­terek voltak csupán. Űristen, ez az ember únta ezt a cso­dálatosan félelmetes, és fé- lelmetességében is pompás utat. Mint a ragyogó nőt, akit mindenki kíván, de akit un a férje a néhány évi házasság után. De nem én untam. Az utat. Én csak féltem ezen az első leckén, ezen a szoktatón. a dalmát, majd montenegrói, kosovói utakhoz. Csendben és fölényes pofát mutatva féltem. Ha már egy viharos éjszakán, villámfénynél kell meghalnom a bömbölő ten­ger és a maró élű sziklák gyilkos összefogása miatt, haljak meg férfihez méltóan. — Előfordul itt gyakran baleset? — Elő..; — Meghalnak az utasak? — Meg, — Maga nem fél? — Mitől? — tette jobb ol­dalról balra a rágógumit a gépkocsivezető és úgy nézett rám csodálkozva, mintha azt kérdeztem volna tőle, szo­kott-e félni otthon, ha sötét a szobája és nem gyújt villanyt. Igen, ami számunkra szo­katlan, sőt riasztó, ami száj- tátó és emlékezetes, mindaz azok számára, akik benne és vele élnek, sőt általa és miat­ta: megszokott, természetes. A tengerpart több száz kilo­Jellegzetes dalmát népvise­let. Ez is hozzátartozik Dub­rovnik varázsához. méteres íve Pulától le egé­szen Kotorig manapság száz­ezreknek, ha nem millióknak ad megélhetést, gyarapodó életszínvonalat Jugoszláviá­ban és közvetve, sőt talán közvetlenül is, jelentékenyen járul hozzá ez a csodálatos szép alkotása a természetnek egész Jugoszlávia gazdasági, következésképpen politikai élete fejlődéséhez. Nem vé­letlen hát, hogy ott, ahol a táj, a lehetőségek kihasználá­sa nyomán az idegenforgalom, a turizmus egyik alapvető nemzeti iparággá vált, ott, ahol a nemzetgazdaság szá­mára Dubrovnyik szépsége nem szívlágyító romanticiz- mus, hanem valutát keményí­tő realitás,, — nos nem vé­letlen hát, hogy ez az ország vállalja el immáron már évek óta a nemzetközi idegenfor­galommal foglalkozó újság­írók európai találkozójának megrendezését. Leonardo, vagy Rubens ké­pei, Michelangelo, vagy ép­pen a jugoszláv Mestrovic vi­lághírű szobrai lenyügözőek szépségükben. A realitás, a józan számítás azonban a s z é p-ről, mint anyagról ki­mutatja, hogy az hány rész festék, hány rész és milyen vászon, hogy miiyen kristály­szerkezetű a kő, sőt matema­tikai egyenletbe is képes fog­lalni a formák, a vonalak rendjét. Ettől még nem lesz kevesebb a műremek, sőt talán mélyebbre lehetséges e „realitások” útján jutni és látni a szépség titkaiba. Né­mi (?) túlzással azt lehet mondani, hogy a monteneg­Vtolsó felmérés és már jö­hetnek is a vevők. A művész és „tárlata" jellegzetes szín­foltja Dubrovniknak. rói hegyek vad szépsége, az Adria öbleinek smaragdzöld­jén átaranyló kavics puha sár­gája attól nem lesz kevésbé szép, hogy tudományosan, szakszerűen és módszeresen szervezik és felmérik e szép­ség értékét. És az érték itt az ember: aki ide jön. Vagy nem jön. A makarskai újság­írótalálkozó egyik és nem is titkolt célja, legalábbis a há­zigazdák részéről az volt,- hogy a turizmus, az idegen- forgalom általános, nemzet­közi érvényű kérdései mellett és között, alapvető helyet kap. jón a Jugoszláviába irányuló idegenforgalom növekedésé­nek elősegítése. Más szóval, vendéglátóink bölcs előrelá­tással, az „egyéni” és a „kö­zösségi” érdekek összehan­golásával tudatos prqpagan- dát fejtettek ki a nemzetközi feladatok megoldásán belül saját hazájuk idegenforgalma érdekében. Tanulni ebből nekünk sem lenne megvetendő. Ezt a mondatot először a tanácskozáson fogalmaztam meg magamban, aztán útköz­ben néhányszor még. Köz­hely? Igen. De ez a közhely igazságot fejez ki. Még ak­kor is, ha ostobaság lenne a Balatont és lehetőségeit egy­bevetni az. Adriával, Monte­negró, Kosovó hófödte csú­csait a Mátra, a Bükk tájai­val. Nem összevetni kell, nem összehasonlítani! A különbözőségben van a lényeg és a lehetőség. A Gyöngyösi Járási—Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság ülésén Gerháth József elnökletével annak a vizsgá­latnak az eredményét vitatta meg, amelyet Kiss József terjesztett elő a tanácsi ke­zelésben levő ittak és hidak karbantartásáról. A vizsgálódás kiterjedt Gyöngyösre és több környe­ző községre. Ennek eredmé­nye nem a legkedvezőbb ké­pet mutatja Az bizonyoso­dott be, hogy a tanácsok csak kevés pénzt tudtak for­dítani eddig a kezelésükben levő utak felújítására, kar­bantartására. Ezért a bizott­ság kénytelen volt azt ki­mondani, hogy az utak álla­pota nem kielégítő. Egy-egy Bezárt a tavászi Budapesti Nemzetközi Vásár, a magyar ipar újdonságainak kiállítása, az a technikai seregszemle, ahová KGST-partnereink a korszerű gépek és berende­zések sorát hozták el. A ko­rábban előkészített és a vá­sár alkalmával aláírt szoci­alista külkereskedelmi szer­ződések arról tanúskodnak: vevők és eladók egyaránt elégedettek, és a jó üzletek százai hozzájárulnak népgaz­daságunk gyorsabb fejlődésé­hez, a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés erő- t sitéséhez. Tordai Jenő kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes ugyancsak derűlátó szavaikkal összegezte a vásár ez irányú tapasztalatait. — A BNV-n bemutatott magyar termékek kifejezően reprezentálták iparunk telje­sítőképességét. Vendégeink is elismeréssel nyilatkoztak eredményeinkről. Iparválla­lataink mintegy 320 teljesen új cikket kínáltak fel eladás­ra, és ez az arány a BNV-n látható összes magyar termé­kek 10 százalékának felelt meg. Azért utalok erre az összefüggésre, mert kifejezi erőfeszítéseinket a termék- szerkezet változását illetően, jóllehet előrehaladásunk mértékével nem lehetünk elégedettek. A miniszterhelyettes ezt követően kifejtette, hogy ipa­runk további korszerűsítése, a termék- és technológiai váltás elképzelhetetlen a nemzetközi munkamegosztás­ba való aktívabb és tudatos bekapcsolódásunk, ezen belül elsősorban a szocialista or­szágok termelés-szakosításá­nak meggyorsítása nélkül. Így értékelte például a Videoton — és társvállala­tai — számítástechnikai erő­feszítéseit: — A magyar gyártmányú R-10-es komputerről már so­kat hallott a közvélemény. Az Egyesült Számítástechni­kai Rendszeren belül kitűnő-- en illeszkedik a szovjet, NDK, csehszlovák, lengyel konst­rukciókhoz. Ez a kapcsolódás indokolta a bővítést is: egy- - felől a svéd DATSAAB cég­gel együttműködve, a székes- fehérvári gyár a KGST kom­puter-rendszerébe illeszti legújabb mini-számítógépét, az R-5-öst, a vállalati belső gazdálkodás és a pénzügyi elszámolások kitűnő munka­eszközét. Másfelől megalkot­ták az R-I2-est, az R-10-es korszerűbb, nagyobb teljesít­ményű változatát. Ugyanez a törekvés jelle­mezte a nehézipar bemutat­kozását is. Egyebek között az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt, helyesen, a KGST-összefogás jelentősé­gét illusztrálva rendezte meg a BNV-beli bemutatkozását. — Olajigényeink zömét a Szovjetunióból szerezzük be, de ugyanígy, a gyorsan fej­lődő olajfeldolgozás modern technológiáját is, gondoljunk csak a Dunai Kőolajipari Vállalat tervezésére, és kivi­telezésére, széles körű nem­zetközi, főleg szovjet segít­séggel alakítjuk ki. Szeret­ném megemlíteni a Szegeden épülő két földgázfeldolgozó községre évente 25—50 ezer forint jutott útkarbantartás­ra. Ebből a pénzből alig fu­totta valamire. Különös helyzete van Adácsnak, amelyet Gyön­gyössel és Visznekkel,, a két legközelebbi településsel csupán néhány kilométeres földút köt össze. Ezt az utat a KPM állományába tarto­zók közé sorolta a jelentés. Természetesen a rövid föld- utakat csak mezőgazdasági rendeltetésű járművek tud­ják használni a száraz idő­szakokban. Mi sem volna természetesebb, mint ezek­nek a rövid földutaknak a kiépítése burkolt utakká. Er­re azonban hosszú évek óta hiúiba varajak az adacsiak. példáját is. A prototípus próbaüzemeltetésére Groznij városában került sor: kapa­citása egyedülálló a világon, évi 1 milliárd köbméter. Az üzem modelljével a szovjet pavilonban találkozhattunk, de hamarosan Szegeden lát­juk viszont eredetijét, hiszen a hazai termelésen kívül a Testvériség vezetéken is mind több földgáz érkezik a felhasználókhoz. Rengeteg pénzt, időt és szellemi ener­giát takarítunk meg az együttműködés ilyen és ha­sonló megoldásaival, s mind­ezt más területeken haszno­síthatjuk. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a berendezések, a maguk kor­szerűségével hozzájárulnak a nversanvaeok. az energia- hordozók jobb. hatékonyabb felhasználásához. Tordai Jenő e gondolatot folytatva utalt arra, mind fontosabb, hogy a vállalatok alaposan és időben ismerjék a szocialista közösség orszá­gai és a magyar népgazdaság fejlesztési célkitűzéseit, és kívánatos, hogy programjaik kialakításakor felkészüljenek a holnapi, sőt a holnaputáni igényekre. — Amikor a KGST-orszá- gok elfogadták az orenburgi gázvezeték megépítésének programját, egyes üzemeink nem tétlenkedtek. Korábbi gyártmányaikat fejlesztve, egymás után tették meg ajánlataikat. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárában például, és ez a BNV-n is kitűnt, kifejlesztették az olaj- és gázvezetékekhez kapcsolódó automata irányí­tó és ellenőrző rendszereket, s műszereikhez ötletesen hozzákapcsolták a Videoton R—10-es számítógépét. A gyorsaság és rugalmasság meghozza eredményét. Vál­lalataink ilyenformán mind több hasznos kapcsolatot építhetnek [ki partnereikkel. Ugyanez elmondható hír­adástechnikánkról is. Az ér­dekelt szocialista országok közös erővel építik fel a 750 kilovoltos, Európában párat­lan nagyságú villamosener- gia-rendszerüket. Hazánk, túl a ránk jutó szakasz munkála­taihoz szükséges szerelvények előállításán, az egész rend­szerhez képest korszerű hír­adástechnikai berendezéseket, jelző- és szabályozó készülé­keket gyártani. Ennek tanúbi­zonyságát is láthattuk a ta­vaszi budapesti nemzetközi vásáron. E gondolatot követően Tor­dai Jenő a szocialista integ­ráció más, szemmel látható eredményeiről szólt: — Vásári nagy díjat kapott például a Pestvidéki Gépgyár huzalzománcozó gépe, szem­léletesen bizonyítva a komp­lex programban meghirdeteti elvek életrevalóságát. A konstrukciót magyar és szov­jet szakemberek együtt fej­lesztették ki. E géppel készü­lő, néhány század milliméter vastagságú huzalokat éppen a korábban említett progresszív ágazatok számítástechnikai, a gyengeáramú és a híradás- technikai ipar hasznosíthatja a legjobban. Vagyis a szelle­mi kapacitások egyesítésének eredménye messze tovagyű­rűzhet. A külkereskedelmi minisz­terhelyettes végezetül az idei tavaszi ipari seregszemle egyik igen fontos tanulságára utalt. — Napjaink külgazdasági kapcsolatainak, az integrá­ciós folyamatok elmélyülésé­nek legizgalmasabb kérdése az optimális nagyságú szériák kialakítása, a versenyképes­ség és a hatékonyság fokozá­sa, a minőség javítása. — Népgazdaságunk teljesí­tőképességének fokozását se­gíti, ha vállalataink, élve a szocialista integráció tág le­hetőségeivel, KGST-méretek- ben gondolkodnak és tervez­nek, s így felkészülve keresik meg partnereiket, illetve meg­fordítva: így nyitják tágra a kooperációra és a szakosítás­ra törekvő partnereik előtt a kapukat, s minden korábbinál erősebbre fűzik a hosszú távú, gyümölcsöző együttműködés testvéri kötelékeit — fejezte be a BNV tanulságait összege­ző nyilatkozatát Tordai Jenő. I Rym^tcL- fptnn.n Gabor J ESEMENYDüS HÉT volt május utolsó hete Heves megyében — ezt bátran el­mondhatjuk, s elöljáróban még csak annyit, Hogy az események nagy többsége kellemes volt megyénk lakói számára. Ezek között — ha nem is a legfontosabb, de folyamatos legalább — a kellemes időjárás volt, amely az üdülők és a kirándulók szempontjából talán jobb is lehetett volna ügyön, de u; tavaszi munkált számara ked­vezőbb aligna lehetett volna. Ennek köszönhető, hogy me- gyeszerte fellendült a tavaszi mezőgazdasági munka, s a zöldségfélék, a gyümölcs hozzúíérhetőcb lett a boltok-' ban, piacokon. Sok nézője akadt a vasár­nap megnyílt egri szabadtér: fotókiállításnak, amely meg a- most következő héten is megtekinthető lesi. (Igaz, a rendezők „elnéző” tárlatiato- gatókai remélnek — okkal), S ha már a kiállításoknál tartunk, ne feledkezzünk meg egy valóban sikeresről, ne­vezetesen a hatvani hímző asszonyok kiállításáról, ame­lyen számos szép népi hiln- zésben gyönyörködhettek a látogatók. A hét legfontosabb belpo­litikai eseménye kétségtele­nül az volb hogy hétfőn —* miután az országgyűlési kép­viselői jelölőgyűlések lezaj­lottak — megkezdődtek a választási nagygyűlések. Me­gyénkben többek között ked­den Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője, a Finom- szerelvénygyárban, pénteken Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára a Technika Házában mondott beszédet. KEDVES VENDÉGEKET is köszönthettünk ezúttal: még vasárnap hajnalban megér­kezett, és egy héten át me­gyénk vendége volt a finnor­szági Pori város küldöttsége.. Látggatásukkal tovább mé­lyítették, erősítették a két va­ros — Eger és Pori közötti kapcsolatokat, s megismer­kedtek megyénk számos ne­vezetességével. Ugyancsak kedves vendégeket köszöntöt­tünk a Heves megyébe ellá­togatott vietnami delegáció tagjainak személyében. A rö­vid időt nálunk töltött viet­nami barátaink többek között meglátogatták a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetet, és néhány kellemes órát töl-, töttek Szilvásváradon is. NAGYRÉDE KÖZSÉG fenn­állásának 700. évfordulója megünneplésére készül. En­nek jegyében rendeztek si­keres tüzoltóversenyt a köz­ségben a hét elején, s ezen számos szép siker született. A hét közepétől tovább sűrűsödtek az események: az ; egri városi párt-végrehajtó-í bizottság az Egri Csillagok;^ Termelőszövetkezetben ülése-í zett. A kihelyezett vb-n a szövetkezet pártszervezetei­nek gazdaságpolitikai segítő és ellenőrző munkájáról és a további feladatokról tárgyal­tak. Nagyon kedves vendégek érkeztek csütörtökön Egerbe: 1900 fiatal, a Gárdonyi Gé­za diáknapok részvevői, akik négy napon át ismerkedtek a várossal és egymással, t adtak ízelítőt tudásukból, EGYÜTTES ÜLÉST TARTOTT Egerben az elmúlt héten az SZMT és a Hazafias Nép­front megyei elnökségé, * ezen a munkaverseny ered-1- ményeiről és a gyermekintéz-: menyek helyzetéről tanács-, koztak. Füzesabonyban^ — «. nevelök napjával egybekötve ; — békegyűlést rendeztek a pedagógusok, Tiszanánán pedig bolgár—magyar bará­ti gyűlést rendeztek. — Nem volt tehát hiány események­ben, s bizonyára a követke­ző hetekben is hasonló lesz a helyzet. (becky) J875. Június 1„ va&úznajp (Folytatjuk) A népi ellenőrzési bizottság üléséről Kedvezőtlen vélemény az utakról

Next

/
Thumbnails
Contents