Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám

Ritka és sűrű tempó Jöjjön velünk Síkfőkútro! Még két újabb villanás ak­kor, amikor már mindenki azt hiszi, hogy nem lehet tovább fokozni a tánc rit­musát, aztán egy kemény dobbantás, majd egy éles hej-kiáltás hansan. és a tán­cosok kómozdulatlanságban, mosolyogva, felemelt karral állnak meg a színpadon, szemben a közönséggel. Hökkenésnyi csend, és a kö­vetkező pillanatban felcsat­tan a taps. A közönséget megfogta az előadás. A közönség felis­merte a jó előadást. A közönség ... — Ha azt akarjuk, hogy az ' együttes állandóan fejlődik, akkor szereplési alkalmat kell teremtenünk — jelenti ki Zeltner Imre. A gyöngyösi Vidróczki Együttes most másodszor kapta meg a „Kiváló” címet. — Másodszor, de mégis először — halljuk ismét az együttes vezetőjétől. ★ 1 Valamikor két néptánc ­csoport is működött Gyön- 1 gyösön. Az egyiket Molnár i Lászlóné vezette, aki ma a pedagógus szakszervezet megyei titkára, a másikat pedig Zeltner Imre. Az elő­ző a városi tanács sámya*- nak védelmét élvezte, az utóbbi a MÁV Kifcérőgyártó 1 Üzem vezetőinek és dolgc«t>*- nalt a figyelmét j Két szomszédvár, de két rivális sBotnszódvár. Ennek a szakmai vetélkedésnek több volt a kára. mint a haszna. Mindenek előtt és a legfar*- tasabban: szétforgácsolta az erőket Nem kellett sokáig tanakodniuk a apportok ve­zetőinek, amíg az elhatáro­zás megérlelődött: egyesülnie kell a két tánckamah. Meg­szervezték potrónuenafc a városi tanácsot és a Vasutas Szakszervezet elnökségét, de a helybeli kitérőgyártó üzem támogatásáról sem mondtak le. Ez a fordulópont 1962-ben következett b^. A sikerhez azonban nem jutottak el még így sem egyik napról a má­sikra. Táncoltak, szerepeltek, műsorokat adtak, a közönség tapsolt is, de érezték, hogy ez még nem az igazi. Bár megjárták már Len­gyelországot is, eljutottak az Olstin vajdaságba 1968-ban, egy évvel később vállalták, az Észak-magyarországi Nép­táncfeszti válnak a házigaz­dái lesznek és el is nyerték a fesztivál nagydiját még nem érett be minden az együttesben. Ekkor döntöttek úgy. hogy igaza profit kémek fel az együttes vezetőjének. Tímár Sándor, aki ma a balettinté­zet tanára, szívesen vállalta ezt a feladatot. Ez volt 1970- ben. Ugyanebben az évben elköszönt az együttestől Mol­nár Lászlóné, aki Egerbe ment. + Az első igazi siker színhe­lye Szeged, a Szakszerveze­18.30 Gazdaság és társadalom I. rész Bognár József muaor» Gyakran hallani manapság a vtlagga/üaságban végbemenő vál­tozásokról, az energiaválságról, a takarékosságról. A nagy világ- gazdasági összefüggések tükré­ben világit!» meg e kérdéseket — Hajdú Jánosnak, a Népszabad­ság munkatársának kérdéseire — eiNmüim lek Nemzetközi Néptáncfesz­tiválja, amelyen elnyerték a zsűri különdíját. Volt öröm, nagy! — Szívem szerint nektek adtam volna az első helyet — mondta akkor a néhai Rábay Miklós. — Nagyon szép az, amit csináltok. A debreceni virágkamevá- lon a harmadik helyezés lett az övék. Innentől kezdve szinte egyenesen vitt az útjuk fel­felé. Külföldi turnék, hazai versenyek, díjak, helyezések, dicséretek és ma már az amatőr együttesek sorában mindjárt a három legjobb után őket emlegetik. Az előt­tük levők mind valamelyik nagy szakszervezeti központ­nak az együttesei, ők az egyetlen „vidéki csoport ócs­ka”, amelyik azonban már hírnevet vívott ki magának szakmai körökben is, a közön­ség előtt is. határainkon in­nen és a határainkon túl, Európa jónéhány országában. Hogy a napokban nem kel­hettek útra Afrikéba, annak csupán anyagi dkai vannak. ★ Utánpótlás nélkül nincs jö­vő. Erről sem panaszkodhat a Vidróczki. Három csoport­ja van, az úttörők, az ifik és a „nagyok”, valamennyi ön­álló, de azért egy cél érde­kében. Vannak olyan gyön­gyösi családok, amelyekben a gyerekeik egymás után lépnek be az együttesbe. De már hét házasság is született az együttes táncolás nyomán. A város teljesen a magáé­nak tartja a Vidróczkit A társadalmi vezetőség tagjai •kárhová mennek, akárhol kopogtatnák, szívesen tárul­nak ki előttük az ajtók. Pedig a táncosok és a ze­nészek neon kapnak semmi­féle anyagi juttatást. Ha kül­földre mennek szerepelni, a költőpénzt maguknak kell ki­váltaniuk — például? Mi a sikerük titka? A palóc-szellem. Ezt őrzik, ezt ápolják, ezt élesztik. Már úgy is tartják őket számon, mint a palóc-folklór specia­listáit. Tímár Sándor koreog­ráfiája verhetetlennek bizo­nyult ebben a régióban is. A Vidróczki Együttes tagjai közül többen szívesen men­nek gyűjtóútra is, mint leg­utóbb Felső tárkányba. Tímár Sándorral együtt lesik el a különböző lépéseket és figu­rákat. Őket is magával ragadta a néptánc, nem tudnak már meglenni nélküle. Így volt ez­zel hajdan Zeltner Imre is, aki 1947-ben kezdte, és azóta is folytatja. Nem kis sikerrel. ★ önálló műsort adnak, egész estét betöltőt. Összesen 22 tánc szerepel a repertoárjuk­ban. Ami a fiúknak már tö­Bognár József akadémikus, a té­ma szakértője, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója. Az emberiség és a természet viszonya az utóbbi időben meg­változott és a századfordulóig 2000-ig további jelentős változás irárható. Erre az időszakra mint­egy hétmilliárd lakosa lesz a Földnek, akiket nemcsak élelem­mel kell ellátni, hanem biztosí­tani kell számukra az energia- és nyersanyagellátást is. A problémák nem oldhatók meg a jelenlegi termelési mechanizmus­sal. A most lezajló energiavál­ság tudtára adta a világnak, hogy a természet adta Nyers­anyagot nem tekinthetik kor­látlannak. a pazarló technológi­ák helyett jó kihasználást biz- tositóakai kell keresni, s gondos­kodni kell új nyersanyagforrá­sokról, nyersanyagot helyettesítő anyagokról. A természet nem tárgy, hanem folyamatok és egyensúlyviszonyok egysége; az ésszerűség megköveteli a világ gazdasági folyamatainak komp­lex végiggondolását, amelyből természetesen a társadalmi kér­dések sem maradhatnak ki. A világgazdaság ma függősé­gek rendszere; politikailag és gazdaságilag egyaránt a békés egymás mellett élés gondolata győzött, amely nélkül nem len­nének megoldhatók az emberi­ség legnagyobb gondjai, közöt­tük is elsősorban az élelmezés, amely ma is sok millió ember napi problémája. A műsor öt adásban kerül kepeinyór*. kéletesen a lábában vart, as a Ritka és sűrű tempó, ez szaki táncokból áll, a páros­ban pedig a Bogi táncok: A legnagyobb siker, amely mindig magával ragadja a közönséget, az a Méhkeréki menyasszonytánc. A zenei kíséretet egy ka­maraegyüttes adja, amelyet Schubert Henrik vezet. Rá­juk is felfigyeltek már a szakmai körökben és elisme­réssel beszélnek arról a stí­lusról, amit kialakítottak. Népzene ez, talán, még job­ban szűkítve: paraszt-zene. A Sebő-együttes szellemi ro­konsága ismerszik fel benne. Ha sikerülne a TÜSZSZI kamara-kórusát is állandó fellépésre megnyerniük, ak­kor még színesebbé, még tel­jesebbé válhatna egy-egy elő­adásuk, önálló estjük. Ismét előbbre lépniük, csak így lehetne. ★ — MI már egyszer meg­kaptuk a .kiváló” címet — emlékezik vissza Zeitner Im­re —, de az új kiírás szerint most kaptuk csak meg elő­ször. Ezért mondjuk azt, hogy a második kitüntetés tulajdonképpen csak a* első­nek tekinthető. Furcsa számolás, de ebijen az esetben nem kellemetlen. Az együttes vezetője is dicsekedhet már elismeréssel, hiszen munkásságával kiér­demelte a miniszter» dicsére­ten túl a Szocialista kultú­ráért kitüntetést is. Álljon még itt azoknedc a neve, akik a hétköznapokon annyit fáradnak az együttes sikeréért — Heksch Katalin, művészeti vezető és Buborék István, asszisztens. Valamennyien együtt pél­dázzák, hogy az akarat, pá­rosulva a szorgalommal és tehetséggel, előbb-utóbb el­vezet a sikerig. G. Molnár Ferenc Ha kocsija von, kényelme­sen utazhat Ám ha csomagokkal meg­rakva, busszal akar kijutni, készüljön fel minden rosszra* Állhat, szoronghat, s ha vé­gül kipréseli magát a tö­megből, akkor újabb megle­petés fogadja. Gyalog ballaghat a turista­házig. — Egyre több vendégünk zsörtölődik, s panaszkodik emiatt. Különösképp az idő­sebb házaspárok, akik nehe­zen bírják a kaptátokat. Így van ez azóta, hogy elkészült a korszerű, kiszélesített új út. Mi reklamáltunk a Vo­lánnál, kilincseltünk itt is, ott is, megnyugtató választ mégsem kaptunk. Azt mond­ják, hogy a modern buszok képtelenek megfordulni a ház előtti térségen. A kirán­dulókat, IBUSZ-csoportokat szállító járművek mégis könnyen veszik ezt az aka­dályt. így érvel 2okkor Gábor, aki már három éve vezeti a turistaházat De most felejtsük ezt a ( jogos bosszúságot, hiszen va­lahogy csak lejutunk az el­ágazótól— méghozzá az erdők koszorúzta festői kömyezet- ' ben — a sokat emlegetett tóig. S itt aztán egy-kettőre vé­ge minden romantikának' S. Monstre békaaenekar fül­sértő, kínzó, undort keMí koncertje fogad. Állhatatos, szűnni nem akaró, egyre il- lúziórombolóbb^produkció, s ráadásul az ember tekintetét a víztükörre parancsolja a szerteágazó förtelmes hinár- televény. Valaha ennek nyoma sem volt. Egykor csónakáztak itt, sót akadtak fürdőzők is, aki­ket nem zavart az alacsony hőmérséklet, s megmártóztak a hajdan tiszta vizű tóban. Erre most aligha vállal­kozna valaki. Sétáljunk tovább, elvégre ennek aztán semmi akadá­lya. Korai optimizmus, mert közbeszól a turistaház előtti úton feltörő talajvíz. Virágok sehol sem tarkít­ják a termeszét, ajándékozta friss zöld pázsitot. De szemét és hanyagul szétszórt hulla­dék bőven található minde­nütt. Szanaszét a sétány mentén, s természetesen a degeszre tömött hulladéktar­tók körül is. 2. Betérünk a turistaházba. Szerencsére itt már nem csa­lódunk. ízlésesen berendezett az étterem, azonnal szembeöt- lik, hogy nemrégen újították fel. Az étlapon nyomuk sincs csillagászati áraknak. Az üzletvezető az új gaz­dát dicséri: — A Felső-magyarországi Vendéglátóipari Vállalat nemrég vette át a turistahá­zat az azóta megszűnt buda­pesti vállalattól. A vendégek jól jártak ezzel a cserével. Javult az ellátás, s alacso­nyabbak lettek az árak is. A száznyolc százalékos ha- eaonkulcsot kilencvenre mér­sékelték. Két-, három-, négy­ágyas szobáinkat, valamint faházainkat személyenként huszonöt forintért adjuk egy éjszakára. A turistaférőhe­lyért húsz forintot kell fi­zetni. Mindez elfogadható, még a kispénzű emberek számára is. Az ifi biztató, hogy a cég nem feledkezik meg a fejlesztésről sem. Még • nyáron létesítünk egy ne­gyedosztályú büfét. Később valószínűleg « szállót is bo­mlik majd. Beszélgetés közben az M kiderül, hogy látogatókban nincs hiány: jönnek az or­szág legtávolabbi varosaiból is. Ám Zakkar Gábor — akár­csak munkatársai — mégsem elégedett: — Többet kellene tenni c környezet szépítéséért — pa­naszkodik, s egymás után említi az előbb felsorolt lista elszomorító tételeit X Ezzel kerestük M Rátkai Sándort, a no6Zvaji községi tanács elnökét aki válaszá­ban egyéb gondokat is jel­zett — Úgy érzem, hogy a le­hetőségekhez képest mindent megteszünk Síkfókűtért. Ta* valy utat építettünk, s rend­be hoztuk a sétányt. Ez négy­százezer forintba került. Vil­lany már van a vikendha- zaknáL Tudom, víz is kelle­ne, de hát a köaség ellátása is megoldhatatlan. Lassan nagyon lassan halad az ügy pedig mi sürgettünk, gyor­sabb intézkedést vár­tunk. A tóval sehogy sem boldogulunk, má» két alkalommal távoli- tottuk el a hinárerdőt, de új­ra burjánzik. Étért nem le­het fürdeni, csónakázni. Egyébként az egész végső soron forintkérdés, s Nősz- vajnak bizony vékony t pénztárcája. — A parcellállázás is hoz valamit a konyhára. Ráadá­sul ezt az összeget saját el­képzeléseik szerint használ­hatják fel... — Ez valóban így vart csak hát annyi mindenre kel­lene. Még óvodánk sincs! S még egy dolog. Eladnánk hatvan telket, de csak a ré­szüket értékesíthetjük, meri a parcellázási terv készítői elfelejtkeztek orról, hogy az út kialakítását, a megközelí­tést magántulajdonban levő földterületek akadályozzák. Most kezdeményeztük a kisa­játítási eljárást, s ez bizony nem megy könnyen. Egyéb­ként is: egyedül nem oldha­tunk meg minden gondot. _ Ez valóban így van. Síkfőkút sorta nemcsak ti aszvaj témája. Áldozhat ér­te a megye és Eger párosa is, hiszen törődni kell nemcsak a külföldi, hanem a hazai tu­ristaforgalommal is. A pénzügyi korlátokat megértjük, de... A rend, a tisztaság k« pénzbe kerül. A figyelemnél viszont szerencsére nincs ára Rendbe kéne hozni a tó med­rét, nem csak úgy tessék- lássék módjára, áthidaló jel­leggel, hanem véglegesen. A költségek egy része a csóna­kázás bevételéből megtérül­hetne. Persze csak akkor, ha a »»editálást tettek váltják fel S akkor mindenki nagyobt kedvvel menne Síkfókútra: akár buszon, akár gépko­csin* Pécsi István 21. A bicskákat legelőször. Meg az aranyakat. Meg mindent. Élezte, ahogy mászik raj­ta a tetű. I-zgett-mozgott, va- karódzott, de nem mert ki­mozdulni a tyúkólból. Sötétedett már, araikor teljesen elcsendesedett a környék. Visszaiopúdzott a kolbá­szért az istállót»; jo fele megmaradt délben. Ott volt a dikó fölött a polcon; csak­ugyan nem vitte el a biige- ris. Ráérősen falatozni kezdett. Hadd sötétedjék még. Később, ahogy a tárva- nyitva hagyott kapun kióvs- toskodott az utcára: csend és sötétség mindenütt. Olyan síri csönd, amilyen csak a fronton lehetséges, amikor elhallgattuk » ten­yerek. Ember, állat behúzó­dik a vackába, és szorongva figyel: vajon mi baj lesz ebből a csöndből .negint * Tehén nem bőg; lehet, már egyetlen tehén sincs a faluban, mind elhajtották. Kutya nem ugat. Amelyik sokat acsargott. nem bírt be­letörődni a frontéletbe, mind agyonlőtték azóta a kato­nák. Fél kezzel a palankot ta­pogatva elindult a sötétben. A főutcán nem tévedhet el. Míg tart a flaszter. az mind főutca. Emlékezett rá: vasrácsos kerítés van a sar­kon, ott, ahol be kell for­dulni. Addig majd csak el­ér, nem lehet nagyon mesz- sze. Azután lesz nehezebb, eljutni a vaksötétben a szél­ső házakig, mart nincs to­vább flaszter. És palánk sincs mindenütt. Tapogatózva, lassan haladt a hepehupás járdán, s attól, ahogy az eszébe vágódott, egy pillanat alatt mozdulat­lanná dermedt. „,Nem létezik.»." — gon­dolta. De máris megfordult, és sietve bukdácsolt visszafelé. S közben egyre azt gondol­ta „Nem, az nem létezik. .4 Az lehetetlenség.” fknlékezett rá: nyitva ma­radt az iskolaudvar felé a nagykapu. Óvatosan lépkedett, szá­molva azzal is, hogy halot­takba botlik. De sehol nem volt halott; legalábbis addig a fáig nem volt. Szemét erőltetve nézte a fát, körül - tapogatta — semmi. „Persze hogy. Eltakarítot­tak ezek mindent. A sietség- bár is volt rá eszük.” Pár lépésnyire, a derengő meszelt fal tövében, gyanús valami sötétlett. Elfogta a félelem, szaladni szeretett volna innen. Még­is közelebb lopakodott, el­lenállhatatlan erő húzta kö­zelebb Csizmák? Halomra hányt csizmák, és — most már tapogatni is meri — derékszíjak. „Biztosan a hazaárulóké volt — gondolta. — Itt fe­lejtették ezt a nagy sietség­ben. De minek siettek úgy, azóta sem jöttek az oro­szok. . S ahogy ott motozott, a kezébe akadt a kötél. Megismerné azt a falut akármikor, csak a nevét nem tudja. Az nagy kár, hogy nem kérdezte meg a nevét. A hét derékszíját meg a hét pár rövid szárú csizmát összekötözte, s átcipelte a szomszéd udvarra az istálló­ba, ahol őrizte a lovakat. A vaksötétben tapogatózva, a vasvillával kiemelt egy híd- lásdeszRát, s egy csizmát be­Nem loccsant Ki tudja mióta nem tartanak itt lovat Megvolt a negyedik rej­tekhely. Oda, a hidlás alá dobálta a többi holmit is. Csak a kötelet csavarta a derekára. Ha az oldalzsákját nem félti, az istállóban is elalha- tott volna. De jó is, hogy féltette, mert ki tudja, talán sosem látja többet Németek szállták meg éj­jel a falut Hajnalban pe­dig dobolás volt az ébresz­tő: nyolc óráig az egész la­kosság gyülekezzék a piacté­ren, csak kézipoggyásszal, és három napra való élelem­mel, mert ki kell üríteni a falut Nem volt foganatja a do­bolásnak, üresen tátongott reggel a piactér. De éppen a szélső házakat a köves út mentén, ellepte a német ka­tonaság, s azokról a porták­ról csakugyan takarodni kel­lett a civileknek. Étvágy nélkül lágm/ülja r*. kekszet a kebeléből, áUjgJMft minden neszre. Legalább az a Itat« Ä» volna. Vagy akármi a koast ben, élőlény. Ennyire egyed» *nCg m­fiasem érezte magát, mám most, idegen földön, min denfetől sötét idegen éjsza­kában. Messze lakott he­lyektől. a határ közepén. Félt. Maga sem tudta, nrn- től; embertől nemigen. Az emberek ölik egymást, felakasztja egyik a másikát, lelövi, agyonveri — ez így van akárhol, otthon is, meg idegenben is. Az orosz a né­metet, a német az oroszt. A magyar mind a kettőt s azok is mind a ketten a magyart. Meg persze egy­mást is a magyar. Ez így van, és nem másként. Pár esztendő, múlva. ha majd ő is ember lesz és. ks - topa, inkább lesz oka félni.--------. IfoltytatjUki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents