Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám

7 I Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Szuezi szándékok NYOLC ÉVI BÉNULTSÁG UTÁN, csütörtökön újra megnyílt a világ egyik legfontosabb nemzetközi víziútja, a Szuezi-csatoma. A külsőségek szinte az 1869-i csatomaavatás ünnepélyességét idézték. Kül­földi vendégek sokasága, díszkapuk, zászlók és a csa­torna két partja között feszülő szalag, amelyet hajó­járól Szadat, egyiptomi elnök vágott el. E jelképes gesztussal a Szuezi-csatornán elkezdődtek a hétköz­napok: csütörtökön már harmincegy hajó várakozott Szuez városánál, hogy Port Saidon át kijuthasson a Földközi-tengerre. A látszat szerint minden visszatért a régi kerék­vágásba. Működik a csatorna, a hajóknak többé nem kell megkerülniök Afrikát. Újból föllendülhet a Vö­rös-tengeri kikötővárosok forgalma, visszatér az egyiptomi költségvetés egyik fontos, nyolc éven át bedugult forrása. Amennyi illúziót kelt a víziút megnyitása, leg­alább annyi kérdőjelet is hagy maga után. A csatorna partjaitól néhány kilométerre keletre még izraeli helyőrségek állanak. A Sinai-félsziget, a csatorna közvetlen környéke élő memento: a közel-keleti konfliktus még nem fejeződött be, s egyelőre — a washingtoni kincstári optimizmus ellenére — a je­lenlegi diplomáciai módozatokkal nem is tűnik köze­linek a megnyugtató rendezés. Az újranyitás, ame- lv. _>t Egyiptom gesztusnak szánt a nemzetközi közvé­lemény iránt, máris politikai szópárbajt eredménye­zett. Izrael ugyanis „jóindulata” jeléül felére csök­kentette a csatornától 20—30 kilométerre állomásozó katonáinak számát s némileg hátrább vonta (még így is ütőképes) rakétáit. A katonailag jelentéktelen ma­nőver célja: Egyiptom engedje meg az izraeli árukat szállító hajók szabad közlekedését. Mint Szadat nyi­latkozataiból kiderül, erről a kérdésről országa csak Genfben hajlandó tárgyalni. A MEGNYITÁS UTÁN FELLOBBANT politikai vitákon kívül szaporodnak a kérdőjelek a Szuezi- csatoma gazdaságosságát illetően is. Sok szakértő kérdezi: van-e a víziútnak jövője, akár jelene? Ami­kor 1967-ben lezárták, 60 ezer tonnás hajókat volt képes átereszteni. A nyolcéves szünet alatt viszont a világ nagy hajógyárai 200 ezer, sőt félmillió bruttó- regisztertonnás tankhajókat építettek, amelyek gaz­daságosabbak ugyan kisebb társaiknál, de a csator­nán még mélyítése után sem haladhatnak át. A CSATORNA TELJES MODERNIZÁLÁSA dollármilliókba kerül, amelyeket jelenlegi helyzeté­ben az egyiptomi gazdaság képtelen előteremteni. A műszaki és pénzügyi feltételeken túl van még valami, ami elkerülhetetlen a biztos működtetéséhez: a közel- keleti béke. Ehhez pedig nem „kis lépések” kellenek. A rendezéshez vezető legrövidebb út a Közel-Kelet­től Genfig vezet. Magyar vezetők üdvözlő távirata a DVK Ideiglenes Forradalmi Kormánya megalaku­lásának 6. évfordulója alkalmából A Dél-Vietnami Köztársa­ság Ideiglenes Forradalmi Kormánya megalakulásának hatodik évfordulója alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, kormánya, valamint az egész magyar nép nevében jókí­vánságainkat és forró üd­vözletünket küldjük Önök­nek, s Önökön keresztül a Dél-Vietnami Köztársaság hős népének. A Dél-Vietnami Köztár­saság, a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási leront Központi Bizottsága és az Ideiglenes Forradalmi Kor­mány vezetésével, a szocia­lista országok internaciona­lista segítségével, a világ haladó erőinek támogatásá­val történelmi jelentőségű győzelmet ért el a nemzeti függetlenségért, a társadal­mi haladásért, a demokrá­ciáért, az egységes Vietnam megteremtéséért folytatott harcában. Meggyőződésünk, hogy népük javát szolgáló új feladataik végrehajtását is teljes siker koronázza. Ez alkalommal is biztosítjuk Önöket, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is erejéhez mérten minden se­gítséget megad áldozatos erőfeszítéseikhez, amelyeknek célja a béke megszilárdítá­sa, a vietnami nép boldog jövőjének megteremtése, Vietnam egységének helyre- állítása. Szilárd meggyőző­désünk, hogy országaink sokoldalú együttműködése, testvéri barátságunk a jövő­ben is erősödik népeink és a világ valamennyi béke­szerető népe javára. KADAR JÁNOS. ' á Magyar KzoéValistá * Munkáspárt ............ K özponti Bizottságánakr-- első titkára. LOSONCZI PAL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Ciprusi konferencia - Becsben BECS: Csütörtökön délután fél négykor kezdődött meg a Hofburg konferenciatermé­ben a Ciprus sorsáról tárgyaló konferencia második forduló­ja. A sárga kerékasztalnál középütt Waldheim ENSZ- főtitkár foglalt helyet, jobb­ján Denktas, a Ciprusi Tö' rök Közösség vezetője, balján pedig a szigetország görög közösségét képviselő Klertdesz. A világszervezet főtitkára megnyitásképpen rövid nyi­latkozatot olvasott fel, amelyben örömmel üdvözöl­te, hogy a ciprusi kérdés bé­kés rendezésére az ENSZ égisze alatt létrehívott bécsi tárgyalások második fordu­lóján mindkét közösség ve­zetője jelen van. Emlékezte­tett az első fordulóra, amely bizonyos előrehaladást ered­ményezett — ha nem is a fő kérdésben, de legalább ab­ban, hogy a nicosiai nemzet­közi repülőtéren elvégzik a helyreállítási munkálatokat és hogy a két fél hozzájárult egy szakértői bizottság létre­hozásához. Sajnálattal állapí­totta meg, hogy a Cipruson tevékenykedő vegyesbizottság nem fejezte be munkáját, pe­dig eredetileg azt tervezték,. hogy már a második forduló­ban megvitatják a szakértők jelentését. Kurt Waldheim utalt arra is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa június iá­én hallgatja meg jelentését a fejleményekről, majd egyet­értést és haladást érnek el a felek. Az első forduló megnyitá­sakor mind Kleridész, mind Denktas nyilatkozatot tett, most viszont ez elmaradt. A két népcsoport vezetője szót­lanul ült a kamerák előtt, csupán Denktas jegyzett fel néhány mondatot Waldheim nyilatkozatából. Háromnegyed négykor, mi­után a filmesek és a tudósí­Népszavazás Angliában Csütörtököm reggel hét óra­kor megkezdődött Nagy-Bri- tannia történelmének első együttes népszavazása, amely a Közös Piac-tagságról nyil­vánít véleményt: „Ügy véli-e — ezt nyomtatták 40 millió szavazólapra —, hogy az Egyesült Királyságnak az Eu­rópai Gazdasági Közösségben (Közös Piac) kell maradnia? Igen — nem”. A szavazók megjelölik a lapon, hogy me­lyik alternatívát választják. Döntésük nem kötelező a parlamentre. Az országos referendum előjátékaként már megsza­vaztattak a brit fegyveres erőket: kedden a világbiroda­lom maradványain állomáso­zó angol katonák szavaztak,' szerdán pedig a brit rajnai hadsereg és az Eszak-íror- szágban működő egységek le­génysége. A katonák és csa- • vvládfágjáikrégy ütt négyszázezer ' voksót képviselnék;' A brit szigeteken ötvenöt­ezer''"ponton állítottak fel szavazóhelyiségeket és hat­vannyolc számlálóközpontot rendeztek be. Ezek pénteken reggel kilenc órakor látnak munkához. Nagy-London- ban — amely az országos sza­vazati erő több mint tíz szá­zalékát jelenti — az Earl. s Court nevű hatalmas kiál­lítócsarnokot alakították át a fővárosi voksok számlálóköz­pontjává. Ugyanitt összegezik a vidéki szavazatokat is. tők elhagyták a konferencia- termet, a tárgyaló hármas, zárt ajtók mögött megkezdte első ülését. A kerekasztal mögött elhelyezett két szék­sorból néhány szakértő és ta­nácsadó követi a tárgyaláso­kat. A tervek szerint a máso­dik fordulót június 9-én fe­jezik be, de a közösségek veze­tőinek borúlátó nyilatkozatai ■ alapján egyes megfigyelők azt is elképzelhetőnek tart­ják, hogy a tervezettnél cpvi-j debb ideig tart a bécsi esz­mecsere. Lisszaboni jelentés A maoista proletariátus pártja újjászervezésének moz­galma (MRPP) portugál tisz­teket készült eltenni láb .alól és egyéb politikai gyilkossá­gokat is tervezett — jelen­tette be a fegyveres erők mozgalma (MFA) alakulatá­nak, a.Copcon-nak csütörtö­kön Lisszabonban kiadott közleménye. A közleményből az is kitűnik, hogy az ultra-., baloldali csoportosulás .fel­forgató akciókat tervezett, egyes katonai egységeknél. A CSATORNA 1975. március 29-én az egyiptomi nemzetgyűlés előtt mondott beszédében Anvar Szadat államfő bejelentette, hogy 1975. június 5-én meg­nyitják a Szuezi-csatomat a nemzetközi hajóforgalom szá­mára. Általános adatok A csatorna hossza 173 km (ebből a tényleges csatorna 161 km, a Földközi-tengerbe 9,2 km, a Szuezi-öbölbe 3 km hosszúságban nyúlik be). A víztükör teljes szélessége 220 m, A hajók engedélyezett legnagyobb merülése (1967- ben) 11,28 m, legnagyobb űr­tartalmuk 70 000 tonna, leg­nagyobb sebességük 14 km/óra. Átlagos áthaladási idő: 15 óra. A csatorna rövid története A Földközi- és a Vörös­tenger összeköttetése évez­redek óta foglalkoztatta az emberiséget. Az első csator­nát még a fáraók építették meg i. e. 2000-ben. A jelente" ffi csatorna megépítésére a múlt század közepén Ferdi­nand de Lesseps francia mér­nök kapott engedélyt az ak­kor formálisan török fennha­tóság alá tartozó Egyiptom alkirályától. Lesseps megala­pította a Nemzetközi Szuezi- csatoma Társaságot, amely 99 évre megkapta a kiakná- zási engedélyt. Az építést 1859. április 25-én kezdték, a csatornát 1869. november 17-én nyitották meg. (Verdi erre az alkalomra komponál­ta Aida c. operáját, de nem OJíMmm IMő. június peat«* készült el időre a művel, így bemutatására akkor nem ke­rülhetett sor.) A csatorna stá­tuszának nemzetközi szabá­lyozására csak 1888-ban, a konstantinápolyi szerződés megkötésével került sor. Az egyiptomi kormány tu­lajdonában , levő részvénye­ket (44 százalék) Diskraeli brit miniszterelnök 1875-ben titokban megvásároltatta, s így hatalmába kerítette a csatornát. 1882-ben a csator­na katonai ellenőrzése is az angolok birtokába jutott Egyiptom megszállásával. A csődbe ment társaság részvé­nyeinek a többsége is hama­rosan London kezébe került. A csatorna helyzete csak az 1952. évi egyiptomi forrada­lom után változott meg. 1956. július 26-án Gamal Abdel Nasszer elnök — válaszul az asszuáni gát megépítésére felajánlott amerikai pénzügyi támogatás visszavonására — államosította a Szuezi-csator- na Társaságot, s ezzel az EAK — 12 évvel a koncesszió le­járta előtt — megszerezte a csatorna feletti teljes szuve­renitást. Ez a lépés vezetett a szuezi agresszióhoz. Az an­gol és francia csapatok Iz­rael bevonásával 1956. októ­ber 30-án megtámadták Egyiptomot, a csatornát le­zárták, s csak 1957 áprilisá­ban tudták megnyitni. Egyip­tom 1958 júliusában megegye­zett a Szuezi-csatorna Társa­ság részvényeseivel kártala­nításukban. A csatorna fel­ügyeletét a Szuezi-csatorna Igazgatóság vette át, amely­nek jelenlegi elnöke Mashur Ahmed Mashur. Az 1967-es hatnapos arab— izraeli háború során a csator­na iámét hasznaihataüaűjaa vált. Keleti partját izraeli csapatok szállták meg és . fegyverrel akadályozták 'a csatorna megtisztítását. Jelentősége, lezárásának hatása A csatorna az elmúlt év­század folyamán a nemzetkö­zi tengerhajózás egyik leg­fontosabb útvonala volt Eu­rópa, az Indiai-óceán és Ázsia között. 1956-ban 13 291 hajó haladt át a csatornán 11 mil­lió tonnányi áruval, 1966-ban — használatának utolsó teljes esztendejében — pedig 21 250 hajó (ebből 9930 olajszállító tartályhajó), mintegy' 242 mil­lió tonna teherfuvarral. Ez a világ tengeri szállításának 14 százalékát tette ki. Átlagosan napi 58 hajó kelt át a csator­nán. A csatorna használata a Fekete-tenger és az Indiai­óceán közti utat harmadával, az Arab-öböl és a La Manche- csatorna közti utat felével, a tokiói és a rotterdami kikötő közti utat harmadával csök­kenti. A csatorna lezárásának kö­vetkezményeként sok helyütt- megdrágult a tengeri szállí­tás. A hajók kénytelenek vol­tak a Jóreménysóg-íokának megkerülésével a Sokkal hosszabb utat választani, s a szállíttatok kifizetni a meg­növekedett fuvarköltségeket. Megnőtt az igény az óriás tar­tályhajókra. Az UNCTAD fel­mérése szerint a júniusi há­borútól a csatorna újbóli megnyitásáig több mint 10 milliárd dollárba került a vi­lágnak az óriás tartályhajók építése és a tengeri szállítások többletköltsége. A csatorna lezárása súlyos cs^ygsLiQÉrt , iQtab-'tokötőrc». különösen Aden, Djibouti, Trieszt, Genova és Marseille kikötőforgalmát csökkentette. Hasznot húzott, viszont a ha­jóforgalom új vonalából Af­rika több kikötője. Néhány nyugat-európai or­szág kereskedelmi mérlege is megsínylette a csatorna lezá­rását. Csupán Angliában 20 millió fontra becsülték a havi veszteséget. A csatorna lezárása és szét- rombolása a legérzékenyeb­ben Egyiptomot érintette. 1966-ban a csatorna 119 mil­lió dollár bevételt adott az országnak, Egyiptom veszte­sége az elmaradt csatomaille- tékek miatt 1967-től 900 mil­lió egyiptomi font, a víziút műszaki berendezéseinek szétrombolása következtében pedig 300 millió. Ez Egyip­tom átlagos devizabevételé­nek 60 százaléka. Megnyitásának feltételei A hatnapos háború után a csatorna megnyitásának poli­tikai feltétele csak 1974. ja­nuár 18-án született meg. ami­kor a Kairót Szuezzel össze­kötő országút 101-es kilomé­terkövénél az egyiptomi és az izraeli fegyveres erők vezér­kari főnökei aláírták a csa­patszétválasztási egyezményt, amelynek értelmében Izrael kb. 30 km-re visszavonta csa­patait a Szuezi-csatornától. Ezt követően Egyiptom nyom­ban hozzáfogott a csatorna használata műszaki feltételei­nek megteremtéséhez. Az 1967-es háború során több mint húsz hajó, számta­lan akna és fei- nein robbant lövedék süllyedt a csatorna mélyébe. A hadműveletek során sok helyütt megrongá­lódtak a partok. Elpusztultak a csatorna medrében lefekte­tett híradási berendezések. 15 szállítóhajó — 4 brit, 2 amerikai, 2 svéd, 2 lengyel, 2 nyugatnémet és egy-egy bol­gár. csehszlovák és francia hajó — a Keserű-tavakon re­kedt. Közülük azóta egy el­süllyedt. A csatorna helyreállítása Az egyiptomi kormány 1974. február 6-án hatéves programtervet fogadott el á csatorna megtisztításáról és bővítéséről. A csatorna és a Szuezi- öböl megtisztításának munká­latai az egyiptomi és az izrae­li csapatok szétválasztása után 1974 áprilisában kez­dődtek meg. Az aknátlanítási munkában részt vevő szovjet, amerikai, angol, francia és egyiptomi hajók 750 ezer lö­vedéket, 2761 aknát, 62 pán­céltörő-lövedéket, 130 külön­böző hatású bombát és 31 le­vegő—föld rakétát hoztak a felszínre, illetve hatástalaní­tottak. A csatorna roncstala- nítására a jugoszláviai Bro- doszpasz vállalat és a ham­burgi Ulrich—Helms-cég ka­pott megbízatást az egyipto­mi kormánytól. A csatorna megtisztítása és a berendezések üzemkész ál­lapotba helyezése 120 millió egyiptomi fontot (1 egyiptomi font értéke: 2,56 dollár) emésztett fel. A nagyszabású munkához a többi között a szocialista országok, Kuwait és a Világbank nyújtottak pénzügyi segítséget. Japánnal és az amerikai Chase Man­hattan Bankkal hitelegyez­ményt kötött az egyiptomi kormány. Május 7-re hajózhatóvá vált Zz egész vízi út, miután medrét is kikotorták az ere­dek «iiélyséftift, Tuen a napon kifutott- a csatornából a Kese. - rű-tavakon rekedt kereske-- - delmi hajók közül az első két- tő, a nyugatnémet Nordwind es a Münsterland. Az egyiptomi kormány a csatorna bővítési tervének ■ alapjául azt a korszerűsítési tervet' használta fel, amelyet ' még Nasszer elnök dolgozta­tott ki, jóval az 1967-es há­ború előtt. A hat évre szóló, két lépcsőben megvalósítan­dó terv szerint a vizi út szé­lességét 20 méterrel növelik, mélységét 70 lábra emelik (jelenleg 38), így 3 év múlva a 200 000 tonnás, hat év múl­va a 270 ezer tonnás hajók számára is járhatóvá válik. Tervbe vették a kétirányú forgalom lehetővé tételét is. Megnyitása, használata A műszaki feltételek meg­teremtésével lehetővé vált, hogy megnyissák a csatornát a nemzetközi forgalom előtt. A megnyitás után két hétig csak maximum 60 000 tonna űrtartalmú és 37 láb merülé­sű hajók haladhatnak át a csatornán. Június 19-től 70 000 tonna űrtartalomban és 38 láb merülésben szabják meg az áthaladó hajók maximális méreteit. Izraeli és Izraelbe tartó ha­jók továbbra sem kapnak en­gedélyt a csatorna használa­tához. Egyiptomi hivatalos személyek 1975. márciusában több ízben kijelentették, hogy az Izraelbe tartó hajók szá­mára hajlandók megnyitni a csatornát, de csak akkor, ha újabb megállapodás jön lét­re, amelynek értelmében Iz­rael további visszavonulást hajt végre a vízi úttól kelét­re húzódó jelenlegi vónálai • mögé. Izraeli hajók csak ak­kor használhatják majd ;a csatornát, ha Izrael kivöhúl az 1967-es háborúban meg­szállt összes arab területiéi. Herold Wilson brit miniszterelnök feleseiével együtt adta le szavazatát az Anglia, közös piaci tagságáról "• rendezett népszavazáson. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents