Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

A Sirály Egerben Korrektség a színpadon': korrekt a rendezés, korrekt a •zínészi játék. És természete­sen korrekt a közönség is, mintha angol urak gyülekeze­te lenne. Se pisszenés, se ne­vetés, se mocorgás. Csak a természetes és udvarias — pardon! — korrekt taps az előadás végén. A közönségnek sincs vi­tatkozni valója az előadással. Csehov Sirályát, a négy művészlélek három csendes tragédiáját — a negyedik a „Sirály”, az bírja a szárnyát, tovaszáll. ha tépett tollal is — a Gárdonyi Géza Színház, Makay Imre szép fordításá­ban, Illés István rendezésé­ben úgy mutatta be, hogy nincs mit vitatkozni az elő­adással. Legfeljebb és talán egy-két színész szerepfelfogá­sával. Mert nincs miért és kiért lelkesedni sem: hagyo­mányosan mértéktartó elő­adás volt. Amelyre némi ka- jánsággal azt is rá lehetne mondani, hogy hagyományo­san unalma előadás volt. De egy művészi produkció meg­ítélésében tévedni is joga van a kritikának, csak kaján- kodni nincs. Távol álljon tőlem, hogy bármiféle értékelést írjak: Csehovról általában, drámái­ról közelebbről és külöoösen, hogy tegyem ezt ezzel a szín­művel. Qsehovot Magyaror­szágon bemutatni felesleges, a „magyar” írók közé tartozik, legalább olyannyira, mint. Moliére, vagy Shakespeare, avagy éppen Schiller, noha egyikükre sem hasonlít és bár mindegyikükből van Csehov- ban valami. Azt még kevésbé Csehov-bemutató a Gárdonyi Géza Színházban teszem, hogy színpadi szak­embereknek holmi tanácsot adjak, hogyan is kellene, le­hetne játszani Csehovot, mert annyi receptet írtak már e tárgyban, hogy ezekhez a re­ceptekhez is szakember szük­ségeltetik a megfejtésük miatt. Mindössze annyi a szakmai megjegyzésem, hogy szívesebben nézek meg egy olyan előadást, lett légyen az Csehov, vagy bárki másé, amely azért rossz, mert egy szándék nem sikerült, mérge­lődöm, vitázom, egyszóval emlékezem, mintsem egy olyan színpadi munkát, amely után és nyomán semmi emlék nem marad bennem. Szerencsétlen kifejezés: ne-! gatív élmény. Hiszen a ma­gyar nyelvben az élmény az kellemes, lelket, testet újjá jobbá, mássá varázsoló vala­mi. De hát a hideg vízből prüszkölve jövünk ki, a meleg vízben behunyt szemmel he-. verészünk, a langyos sem in­ni, sem fürödni nem való. A langyos előadásban lelkünket megfürdetni aligha tudjuk. E helyütt néhány előadással már vitába szálltunk, téved­tünk-e a megítélésben, vagy sem, az most más kérdés, de a véleményünk szerinti rossz előadás is végtére jó előadás volt: a Haramiák nélkül pél­dául nem lehetett volna sike­res a Képzelt riport A Sirály Újabb választható tantárgyak a gimnáziumokban Az oktatási miniszier uta­sítása szerint az 1995—76. tanévtől kezdődően a gim­náziumokban további fa­kultatív — választható — tantárgyak oktatását lehet bevezetni. Az újonnan vá­lasztható tantárgyak: állam­igazgatási ismeretek; nép­művelési-szervezési ismere­tek; közgyűjteményi kezelői ismeretek; kémiai anyag- vizsgálat; gépjárművezető- képzés. Az államigazgatási isme-í retek tantárgy tanítására olyan államigazgatási dolgo­zók vagy pedagógusok jogo­sultak, akiknek jogi vagy közgazdasági egyetemi, il­letve tanácsakadémiai vég­zettségük van, és oktatási tapasztalattal rendelkezik. A népművelési szervezési ismereteket — az egyes anyagrészek tartalmának megfelelően — felső fokú népművelési szakképesítés­sel rendelkező szakemberek, pedagógusok, szaktechniku­sok oktathatják, a záróvizs­ga részletes szabályait a kulturális miniszter állapít­ja meg. A gépjárművezető-képzés elméleti tantárgyainak okta­tását szakoktatási képesítés­sel rendelkezők láthatják el, a vezetéstechnikai gyakorla­tot pedig az adott gépjármű­kategóriára képesített, az Autóközlekedési Tanintézet, a Magyár Hón'védelmí Szö­vetség, a Magyar Autóklub vagy valamely munkaközös­ség oktatója láthatja eL egri bemutatója próbálkozás, ez az előadás nem fog megbukni, mert tik­hoz túl jó, s nem fog sikert aratni, mert ahhoz túl egysí­kú. Bevezetőben egy Wl meg­jegyzést tettem: legfeljebb talán egy-két színészi alakí­tással van vitatkozni való. Es a „legfeljebb” az előadás ér­téke. Ez a „legfeljebb" az, amiért nem csak illik meg­nézni, de érdemes is a Si­rályt. Gyöngyössy Katalin Nyinája a legtisztábban meg­fogalmazott alakítás itt. Olyan tiszta, olyan egyértel­mű, olyan csehovi, hogy Ju­hász Jácint alakítása — bm- tos vagyok benne, hogy té­vedés volt e kitűnő színész­nek erre a szerepre történő meghívása — Nyina ő iránta való szerelme egyszerűen hi­hetetlenné válik. Egy ilyen nő, mint akit Gyöngyoosy Ka­talin formál meg a mag* nemében hitelesen, egysze­rűen nem lehet mereknea ebbe a Trigorinba. Ez a Tri­gon n egy báj és keUemdúa amorózó, egy üres tökfej, semmi több. Önmaga karika­túrája. Ezt nem lehet szeret­ni, csodálni. És Gyöngyössy Katalin Nyinája mégis ezt teszi. Mint amikor egy értel­mes ember a szemünk előtt lesz szerelmes egy falon füg­gő olajnyomatba. Beszél bod­za Küzd érte és miatta. Persze hogy hihetetlen.’ Persze, hogy nem hitele»«* az embertelen emberi kap­csolat. Gyöngyössy Katalint hibáz­tatni, mert oly hiteles, hogy emiatt a szituáció válik nem hitelt érdemlővé? Nos, ez izgalmas ellené- mondás, az egyik „legfel­jebb” ! A mási Blaskó Péter Trepljovja. A színésznő, Ar- kagyina fiát alakítja a fiatal színész, aki mindenbe bele­bukik, bele a szerelembe, be­le az alkotásba, és belebukik végül is az életbe. Hisztériás alkat a fiú Blaskó alakításá­ban. Rohangál le s fel, nincs egy kiérlelt pillanata, jósze­rint m első percben már tud­ja, tudnia kell a nézőnek, hogy ez a figura halálra ítél­tetett. Csakhogy, ha én már a függöny felgördültekor „tu­dom”, hogy ki marad életben és ki pusztul el, már nem is érdekel a halálra ítélt sorsa, vagy ha igen, hát legfeljebb holmi színpadi determiniz­must látok és érzek indókol- hatónak. Nekem ez a Trepl- jov már az elején gyanús volt! Tehát akkor rossz alakítás Blaskó Péteré? Kifecsegő ala­kítás, előre mindent elmondó színészi szerepformálás? Még­sem az. Vitára ingerlő, kész­tető, kicsit újszerű, sajátos, vibráló, nem kellően ki- és megérlelt, de valahogyan be­lülről, a színész való jellemé­ből fakadó volt Lehet, hogy rossz alakítás volt az övé. Le­het, hogy e sorok, a megítélés a hamis és Blaskó valami újat, vagy legalábbis valami mást akart és tudott nyújta­ni. Azt hiszem, nekem sincs igazam, meg neki se ott fenn a színpadon. És ez a fele úton igazság- gyanú. ez ama második „leg­feljebb”. ★ * 1 Azt lehetne mondani, hogy­ha egy előadásban már két izgalmas vagy vitatható pil­lanat, szerepformálás, elkép­zelés akad, akkor az már ön­magában is odafigyelni való. Ezt lehetne mondani, csak­hogy persze nem így van. Máthé Éva Arkagyinája, a máskor oly vibráló színésznő játékában nem csehovi meg­fogalmazás, túl könnyűre si­került ahhoz. Fehér Tibor Saorinjában is több a komi­kum, mint a tragikum, — mégpedig a könnyű veretű komikum, amiben túlteng a külsőség, s nem a lélekből fa­kad. Varga Gyula Dom orvo­sa fáradtnak tűnt, nem mint orvos, hanem mint alakítás. Somló Ferenc nem tudott harsámyságával magával ra­gadná, mert öncélúnak tűnt ez a harsányság, mintsem jel­lemző adaléknak egy ostoba, de rafinált jószágigazgató ké­péhez. Lenkey Edit szépen formált Andrejevnát vitt színre és Mása alakjában Jancsó Sarolta is sok szánt mutatott fel. Hídvégi Elek Jakovja jó szándékú, de az igazi mélységekig még eljut­ná nem tudó alakítás volt Gyurkó Géza wrrpiT Keszi Imre Emberrab­lás című „filozófiai krimi­jének” felújítása la Rádió- színház Múzeuma) Hegedűs Gézának egy panaszos leve­lét juttatta eszembe, amely­ben azt javasolta, hogy a rádiójátékok 30—50 éves múltjára visszatekintve most már meg kellene írni a ma­gyar hangjátékok történetét. Azért is jó lenne ez, mert szinte észrevétlenül egy új művészi kifejező eszköz es forma született, ami kis re­mekművek százait teremtet­te meg. Ha számba vehetnők akár csak a felszabadulás után írt és előadott rádiójá­tékokat, egy hangos könyv­tár állna össze, ami legalább annyira tükre lenne har­mincéves utunknak, mint a líra vagy széppróza történe­te. Az más kérdés, mit szól­nának könyvkiadóink egy olyan — olvasók számára is hozzáférhető — gyűjtemény­hez, amelyben negyedéven­ként megjelennének a rádió­ban bemutatott hang- és do­kumentumjátékok, hiszen mindez része az irodalmi fej­lődésfolyamatnak. Az írók maguk is számon tartják a rádió számára készített mű­veiket s gyűjteményes mun­káikban közlik is. A rádió­drámáknak egyik jellegzetes vonása épp az, hogy nincse­nek korlátái s ezért szaba­dabb utakat nyitnak a filo­zófia, a műit és jövő felé, mint a sztereotip színpadi műfajok. „Láthatóságuknál" fogva érzékletesebbé tesznek szituációkat, emberi alako­kat, arcokat, hajszínt, test­alkatot mint a színház vagy a film. Ez a történet, az Ember­rablás az élet és elmúlás ha­tárán játszódik. N. (Én) Egon szavai: „tiltakozom, segítség, tolvajok, azonnal álljanak meg” valóban egy krimi kezdősorai, de lénye­gében itt másról van szó. Gábriel és Mihály, a főnök, a Va-nifnnxr a a ffnrÁ 21.35: «Szakmunkássá fogadom...” Az általános iskolát befe­jező fiatalok 50 százaléka szakmunkásképző intézetek­ben tanul tovább. Hogyan folyik a jövő szakmunká­sainak elméleti felkészítése általános műveltségük gya­rapítása, az önképzés, ön­művelés igényének felkelté­se, és hogyan szerzik meg a termelőmunkához szüksé ges gyakorlati jártasságot? Ezekre a kérdésekre kapunk választ az egri Bornemissza Gergely Szakmunkásképző Iskolában, amelyben 42 szakmát oktatnak a légkor szerűbb, leghatékonyabb módszerekkel. nem mert kimenni az «si­várrá, Tudta most már, hogy m csakis kivégzés lehet, ha ilyeneket kiabálnak. Még az­tán őt is elővennék a sapka miatt. Vagy a lovak miatt, amiért magukra hagyta a lovakat. — Testvérek?..: tgg jár minden hazaáruló! — kiál­tották megint „Ügy van, sara is azt mondták, Pesten — jutott az eszébe. — A hazaarulót szok­ták kivégezni. Meg a ké­met partizánt, ilyesmit.” Azért csak kiszökött ltske- lődni, de nem látott át az iskolaudvarra a palánk mö­gül A tyúkól létrájáról azután látta, hogy tel-’ az iskolaud­var nyilasokkal meg kato­nákkal. S a legfelső létra­fokról azt a iát is meglát­ta, amelyen egy mezítlábas katona lógott Kék volt az arca a felakasztott katoná­nak, a feje lefr.tyen.ve; meg is halhatott már, mert le­engedték. De a fa alá nem láthatott oda, mit aknáinak vele. Fázott a keze, huhúkolta és türelmetlenül várta a létrán, hogy megint akassza­nak valakit. Azt szerette volna látni, amikor éppen meghal. Rengeteg halottat látott mostanában, ha az itt mind sorba volna fektetve, meg­számolni sem tudná De azt a pillanatot még sohasem látta, amikor éppen meghal valaki. Elgondolni sokszor elgondolta már: olyasformán lehet az ember is, mint a csirke, amikor a nyakát el­vágják. Rándul egyet-kettőt, nagyokat rúg, és kész. De látni még sohasem látta. Huhúkolta a markát, és nézte a kötélen a hurkot. Biztos, hogy akasztanak még, máskülönben lehúzták volna a kötelet is a fáról. Egyszerre mozgás . ’áinadt odaát, az iskolaudvaron. Rö­vid vezényszavak pattogtak. Égy szakasznyi katona ki-r' A FTü MEG A KATÓNAK 20. hPin. junius i., csütörtök A bilgeris nyilas utána ment. — Mit bőgsz. Örülj, hogy ilyen könnyen megúsztad... Értesz te a lovakhoz? Szipogott még egyet-kettőt. — Értek hát. Bevitte egy udvarra a bil- geris. Egyenesen hatra, az istállóba. _ Nézd csak, itt van ez a k ét ló. Meglátom, milyen fa­lusi gyerek vagy, igazat mondtal-e. Rendesen kigana- jászol, meg egy villaheggyel vethetsz is nekik később De közel ne menj, mert agyon- rúg. Aztán sirathatnak a nénid, az egész regiment... Jövök én. Ha nem lesz sem­mi hiba, te is megkapod a takarmányt. Nem volt rossz ember kü­lönben ez a bilgeris nyilas. Visszajőve! déltájban szép fehér házikenyeret hozok, meg egy jó darab paprikás kolbászt. — Megéheztél, fiú? ., Za­boljál, aztán le is dőlhetsz, ha akarsz. Csak semmi hiba ne legyen. Megitatta a lovakat, s el­ment. Délután szemközt, az isko­laudvaron akasztások voltak. Ö nem tudott róla, hogy akasztanak; nyugodtan aludt a dikón. Arra riadt fel, hogy dobognak a lovak a hídlás- deszkán. És valaki vérfa- gyasztóan ordít odakint. — Testvérek !!... Magya­rok vagyunk! Én kitüntetést kaptam a fronton!... Ne te­gyék velem !!! Én kitünte­tést kaptam a fronton!... Emberek!.., Hát legyenek belátással... én kitüntetést kaptam...! És hirtelen más hangon — vagy nem ugyanaz a hang? — még erősebben; — Dögöljön meg .Skála - si!!... Dögöljön neg'... Dögöljetek meg mind!. .1 Dögöljetek .! ' felugrott a dikóróa* db tódult a nagykapun. Futólé­pésben trappoltak el a túl oldalon, a járdán; zörgő ol­dalzsákkal, kalimpalo fegy­verekkel. Félbúgtak a motorok. Már semmit sem lehetett hallani a motorzajtól. Valami történhetett. Már az biztos. Hacsak nem az oroszok vannak itt megint? Emlékezett rá, hogy a front távoli morajlását hallotta ugyan, míg a motorok nem zúgtak, de semmivel sem hallatszott erősebben, mint reggel. De akkor mitől ennyire sürgős nekik? Ilyen egyszer­re? Azok a nyilasok is átjöt­tek már az iskolaudvarról, akik ebben a hazban voltak elszállásolva. Elhagyott ház lehetett az; elvitték a lakó­it, vagy elmenekültek. Leg­alábbis reggel óta nem lá­tott az udvaron civilt. Most fordult be a kapun az ismerős nyilas. Egyene­sen az istállóba tartott Ö bebújt a tyúkól mögé, onnan leskelődött most már. Egy perc múlva megje­lent az istálló ajtajában a bilgeris; kantárszáron, vezet­te kifelé a lovakat. — Te gyerek!... Gyerelő!. . Még jobban elbújt, be az üres tyúkólba. Ha keresnék. itt persze könnyen megtalálnák, de nemigen keresik. Ka ennyire sietős. Ki lehetne épp velük is jönni — milyen jó darab kolbászt hozol délben ez a tohonya —, Misko'con is jól megvolt ő a nyilasokkal. De az oldalzsákot nem hagyhat­ja veszni, nincs annyi kol­bász a világon. Még szerencse, hogy reg­gel az oldalzsák nélkül csúsz­kált, amikor a sapka miatt elkapta a bilgeris. Ha meg­nézik, mi van benne — márpedig az ilyen vallatás­nál megnézik —. persze, hogy elzabrálták volna. " ÍFoly latjukig ügynökei egy örök bűntény g> anúsítóttjait szállítják nap­ról napra az intézménybe, a sötét terembe. A gyilkosság ügyében nyomoznak, ami akkor, régen, annak idején, valamikor történt, fényes nappal, az emberiség jelen­létében. Viszont senki nem tudja, kit gyilkoltak meg es miért. Pénzért, bosszúból öl­ték meg? Azért, mert jó­ságos volt, mert nagyszívű volt, mert túlságosan bölcs volt? Lehet, hogy széttépték, megfeszítették, de a tetem eltűnt, máig sem tudják, hói van, lehet, hogy élve száll! a mennyekbe? Most ők a gyanúsítottak: N. Egon, Vi­vian, Louis, Erzsi, akikre épp sor került, de minden­kire sor kerül. A szemtanúi azt mondták — mindenki szemtanú volt —, hogy a tettes egy pillanatra előttük termett és tette végrehajtá­sa után a hátuk mögött el­tűnt Sokszor látták azóta; tükörben. De mit jelent az hogy látni és tettesnek len­ni? — kérdezi az író. „Lát­ni annyi mint az értelem­mel gazdagabban birtokolni azt, ami van, megkülönböz­tetni tudni a fényt és színt a közeit és a távolt, hozz! se nyúlni és tudni, mi göm­bölyű és mi szögletes, cse­lekedet nélkül benne lenni.’ Minden ember tettes, mer lát. Keszi Imre műve, ez » tragédia is azt igazolja, hog; a műfajban, a színpad nél­küli színházban minden, ki­fejezhető, a láthatatlan vilás és a filozófia végső kérdése éppúgy, mint a fülemülepe rek vagy bogárháborúk, i jó ember keresése és ábrá zolása éppúgy, mint a bűnö zés szociográfiája. o o o o Markovits Györgyi Ház» tért szövegek (Gondola Kiadó) című antifasiszta an tológiájának sorai elevened tek meg egy 1973 végén su­gárzott és a múlt héten fel újított műsor szalagjain. I könyv is, a 30 perces me mentó is Károlyi Mihály Havas Endre, Hatvani La jós, Kellner György, Bárt Lajos, Bíró Lajos, Forbátl Imre Buday György emle keit és vallomásait idéztt Itthon Európában és a vilá bármelyik pontján emberei milliói emeltek szót a fa k izmus ellen az emberség, béke, a Szovjetunió, a sza badság, a haladás ügye me] lett. A könyv Bálint Györg; néhány sorát idézi: „So mindent el lehet venni a emberiségtől, meg lehet fesz tani mindentől, ' ami élet« értelmessé és érdemessé tét te. Csak egyet nem lehe most már kiirtani: a szőve get. Eldugott könyvespolco mélyéről egyszer majd nw gint előkerül fiatalon, fisz tán, sértetlenül, diadalms san.. .* A dokumentumműsor „A emberibb világért így idézi Buday Györgyne egy világhírűvé vált fámét szetét A háború idején alkc tott művein feltűnik egy ki parasztgyerek, vállán a nag V-betűvel. A* V. mimPriwi indító dallama, a JStütítá” é a fametszetek V betűje a ellenállás, a végsó győzelem be vetett hit jelképévé vs 1941-tőL A V betű <Vteto*rc fogta össze a nagy család« Moszkvától La Etezig, Lói döntői Rómáig én jetent me évről évre a megszállt Frar ciaország, Belgium házaiig falán. Éttermek övegpohs rain csak egy pincért hív koccantás, de a brüsszeli ha zak falán már plakát és családi otthonok rádiói me! lett a londoni rádióban háború híreinek bevezet szignálja. Bár most béke van a Föl dön, mégis intelemként jó é fontos idézni a vérrel é gyásszal teli múltat Ezért i fordul a ma embere meg különböztetett figyelemmel muzeális felvételek fel* mert okulni akar a történe lem keserves naplóiból. Ebéig cnyi Tiber

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents