Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

Négyszáz autó egy lakásban Bánhalmi János gépészmérnök, egykori magyar autó­versenyző-bajnok, 1964 óta gyűjt és készít autómodelleket. Pompás kollekciójában 400 miniautó található. A gyűjte­ményben az 1884-ben gyártott gőzautótól a legmodernebb BMW turbókocsiig szinte minden típus megtalálható. (MTI fotó — Bora István felvétele — KS) Felszabadulási nemzetközi néptánc-fesztivál Szegeden A népek barátsága jegyé­ben, hazánik felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból július 11—21 között ren­dezik meg Szegeden a felsza­badulási nemzetközi néptánc­fesztivált, amely egyúttal a szakszervezeti együttesek X. találkozója. Az esemény 20.10: Nyitott könyv A Nyitott könyv ismét egy nemrég megjelent könyvet mutat be. Tóth Benedek Nincs visszaút című kisregé­nye a Szépirodalmi Kiadó pályázatán nyert első díjat. A termelőszövetkezet élé­re új elnök kerül, aki tiltako­zik az ellen, hogy a megyé­ben tevékenykedő vadásztár­saság vadászát a tsz pénzéből fizessék. Több járási vezető, — egy egész családi kör — tagja a vadásztársaságnak, így aztán hadjárat indul a tsz-el- nök ellen. A kisregény vád­irat a helyi kiskirálykodás, a „kéz kezet most” szemlélet ellen, amely képes a tsz-el- nök leváltására, sőt bírósági ügy létrehozására. A televízió a Nyitott könyv hagyományaihoz híven rész­leteket mutat be a műből. Megszólal a műsorban az író is, akivel Dobozy Imre és Ungvári Tamás beszélget. Sziki Lászlót Oszter Sándor játssza, a rendező Hajdúfy Miklós. CíHiwm r 1955. június - 26^estttőrtölg— programjáról szerdán a SZOT székházában tájékoztatták a sajtó munkatársait. Elmondot­ták: a fesztiválra hét külföl­di — bolgár, cseszlovák, ju­goszláv, lengyel. NDK-beli, román és szovjet — továbbá kilenc hazai táncegyüttes ka­pott meghívást. A szegedi Nemzeti Színházban július 14-én a koreográfusok ver­sengenek a díjakért, s most először díjazzák a közremű­ködő zeneszerzőket is. 38. Az öreg sofőr a feleségére nézett, és megvonta a vállát. Neki mindegy, ő nem szól bele. Ha kevesebb az utas, kevesebb a felelősség. Magda csak sóhajtozott, ő nehezebben állt rá. Mondván: ő azért nem szívesen szakad el az ismerősöktől. Jó, jó, hogy odakint találkoznak majd, de addig sem szívesen szakad el. — Bár ki tudja, civil kocsi­val mikorra érnénk ki, az biztos, hogy a német katona­ság előtt nyitva minden út..., És úgy a partizánoktól sem kellene félni. És persze Hen­rik is csak úgy lehet segítsé­gükre, ha végig vele marad­nak. Jól vizsgáztak a díszítőművészeti szakkörök vezetői 1972-ben a Hazafias Nép­front Heves megyei Bizott­sága és a Megyei Művelődé­si Központ díszítőművészeti továbbképzést szervezett. A napi munka mellett tanuló asszonyok csoportja, Fejér Mária tanárnő vezetésével havonta egy alkalommal a Megyei Művelődési Központ­ban, a Parádfürdői Gyógy- kórház jóvoltából pedig nya­ranta egy-egy hétig kitűnő körülmények között közösen készült fel a működési en­gedélyt adó vizsgára. Az el­telt négy év alatt nemcsak a különböző tájegységek hímzéskultúráját sajátították el, hanem megismerkedtek a néprajz alapfogalmaival, Ma­gyarország néprajzi tájegy­ségeivel, azok díszítőművé­szeti jellemzőivel s a művé­szettörténet nagy korszakai­val is. Ehhez nagy segítsé­get adott a Hevesi Háziipari Szövetkezet. A tanfolyam 18 résztvevő­je a napokban a Népműve­lési Intézet szakembereiből álló vizsgabizottságnak adott számot tudásáról. A szor­galmas tanulás meghozta az eredményt. A vizsgabizottság elnöke, Bánszky Pál, a Nép­művelési Intézet osztályveze­tője értékelésében hangsú­lyozta, hogy ritkán tapasz­talható, egységesen jó szín­vonalon feleltek meg a kér­désekre a szakkörvezetők. így, ezek után megyénk­ben 18 működési engedéllyel rendelkező díszítőművészeti szakkörvezető dolgozik majd. A továbbképzés eredmé­nyei már menet közben je­lentkeztek, ennek bizonyí­tékai a nyaranta bemutatott kiállítások, az idei észak­magyarországi kalárison való jó szereplés, és a szakkö­rök számának emelkedése. ősztől ismét Indítanak tanfolyamot, és újabb cso­portoknak adnak majd lehe­tőséget a szakmai ismeretek megszerzésére. tó ez, ő nem is tudja, mit esi. náljon... ' Lepakolták a Magda cso­magjait, és útnak bocsátották a vasgyári autót. Stefi néninél voltak meg­szállva, annál a háznál, ahol később a géppisztolyt elrejtet­te a malacól padlásán. Magda kiment délután a városba: meleg zoknit, meleg alsóneműt vásárolt neki. Itt még az üzletekben árultak ezt, azt. Henrik is kiment Magdával, ő kentrás szájhar­monikázott. (Griskának adta később a szájharmonikát, mert Griska nagyon szépen tudott szájhar­monikázni. ö meg csak a Bo­ci, boci tarkát cincogta néha rajta, egyebét sem tudott.) Este együtt vacsoráztak a l^aaeidgbQtaasztö^boiraaitz-; -ütaanaMwaL- naieggndo^an Tóth Béla Gólyajelöltek az egri főiskolán Az egri főiskolán is meg­kezdődtek a felvételi vizsgák. Csak minden harmadik pá­lyázó juthat be, van ok tehát az izgalomra. Nyolc óra. A diákok már elhelyezkedtek a termekben s most még van idő egy-egy összemosolygásra, egy-egy röpke kérdésre: — Merről jöttél ? Mi a másik szakod ? ... Aztán a katedrán ünnepé­lyesen fölbontják a kérdése­ket tartalmazó borítékot. Fe­szült csend, néhány megköny- nyebbült sóhaj: nem is olyan nehéz. Kint az ajtó előtt, a folyo­sómélyedésekben cigarettázó, toporgó, sétáló szülők, testvé­rek, barátok — a drukkerek. Végé-hossza nincs az esélyek számítgatásának. Néhány méterrel odébb a műszaki tanszék előtt diákok kis várakozó csoportja. Ök az érettségivel együtt írásbe­liztek, most már csak a szó­beli van hátra. Az utolsó nagy nekifutás előtt jólesik egy kis beszélgetéssel levezet­ni a feszültséget. Magvasi Margit, az egri Szilágyi Gimnáziumba vég­zett. Nem nagyon izgulós. de most mégis kicsit rekedtes hangon meséli: — Engem csak két dolog érdekelt egész kicsi korom óta. A gyerekek és a mate­matika. Régebben úgy gon­doltam, vagy a dohánygyárba megyek gondozónőnek, — ez azért is jó lett volna, mert a szüleim is ott dolgoznak —, vagy mint a bátyám, a mű­szaki egyetemre. Csak tavaly jutott eszembe, hogyha ma­tematikatanárnő lennék, egyikről sem kellene lemon­danom. Édesanyámék is he­lyeslik a választásomat, azt mondják, tanárnő még úgy­sem volt a családban... Az Egercsehiből jött vé­kony, sötétbarna kislány, Józsa Erika mosolyogva ráz­za a fejét. Náluk más a hely­zet, anyukája tanítónő a fa­luban. Tőle kapott kedvet eh­hez a hivatáshoz. — Mind­járt én következem — szorít­ja össze tenyerét. — Juj, ha sikerülne, egész nyáron ma­tek- és fizikapéldákat olda­nék meg. — És ha nem? — kérdezik a többiek. — Semmi baj! Akkor is ta­nítani mennék. .. Csak hát képesítés nélkül. De remélem, sikerülni fog! nagyon kedvesek voltak hoz­zá. Fel is tűnt akkor, hogy mindenben a kedvét keresik. Magda rossz hangulatban volt, nemigen szólt, egyre csak maga elé bámult. De ő- hozzá kedves volt, többször is megsimogatta a fejét, amit nem szokott különben. Tudhatták már ők azt, hogy nem vihetik magukkal. De ő még semmit sem sej­tett akkor. Minden holmiját gondosan az ágya mellé ké­szítette. Itt ne felejtődjék va­lami, ha éjszaka indulni kell N émetországba. Reggeli világosságra éb­redt. Üres volt a Magda ágya. Se ruhája, se csomagja, semmi. Kirúgta magát a dunnából, kapkodva öltözött. Akkor lát­ta meg a levelet, s az irkala­pot, amely oda volt készítve, a székre, az ágya mellé. Drága kis Petykóm! Sajnos nem vihetünk ma­gunkkal, most az utolsó pil­lanatban tudtam meg. A pa­rancsnok, amikor értesült ró­la, hogy egy gyerek a másik civil személy. közölte Hen­rikkel, hogy ehhez nem járul­hat hozzá. Bármilyen nehezemre esik, Petykó, el kell válnunk, és csak az vígasztal, hogy talán jobb is így. A Jóisten a meg­mondhatója, hol van ma na­gyobb bizonytalanságban az ember. Te még gyerek vagy, és az oroszok, ha ne adj Is­ten, ide is elérnének, a gye­rekeket nem bántják, min­denki azt mondta (Henrik is). Az én helyzetem más. Az asszonyi becsületről van szó — de te ezt még nem érted. Petykó! A házinénivel meg­egyeztem, kapott tőlem egy arany karperecét, maradhatsz nála, gondodat viseli. Segíts neki a ház körül gyűjtést vágni, vizet hordani, sorba állni, légy mindenben szófo- az «gSJge&s Mellettünk dresszbe, mele­gítőbe öltözött fiúk, lányok szaladnak el. A testnevelés tanszéken különleges vizsga folyik. Nem papíron, hanem bordásfalon, nyújtón, kötélen, szőnyegen mutatják be tudo­mányukat a diákok. Mindjárt kilenc óra, lassan kezdődik itt is a felvételi. A lányok koncentrálnak: hom­lokuk ráncolódik, „most föl- ugrom a tornaszerre”, sze­mük ö6szehúzódik, „pontosan, tisztán végrehajtom a gya­korlatot”, az izmok megfe­szülnek („most a legnehe­zebb”), — aztán egy kis só­haj, „kész”. Haris György nem gondol­kodik a gyakorlatokon, még nyugodtan- olvasgat egy ké­peslapot. Pestről érkezett, mert az ottani kihelyezett ta­gozaton nincs testnevelési szak. — Csöppet sem izgulsz? — nézek rá csodálkozva. — Nem. Valahogy egészen biztos vagyok benne, hogy fölvesznek. Sokat gyakorol­tam mindenféle szeren, ta­nultam becsülettel a másik tárgyamat, az oroszt ■ is... A televízió műhelyeiben nyáron is éppoly serény munka folyik, mint az év más szakaszaiban. Július­ban például több érdekes té­véjáték, illetve műsor felvé­telét készítik el. A magyar történelem három — külön­böző okokból — jelentős alakja, Kossuth, Görgey és Madarász összekapcsolódó, majd szétváló útja áll a Mo­csár Gábor — Szabó György szerzőpáros „Gyémántper” című televíziójátékának kö­zéppontjában. A Hajdúfy Miklós rendezte darab Mo­csár Gábor hasonló című do­kumentumregényéből készült és a Zichy-gyémántok sorsát kíséri végig. A gyémántok sorsa azonban a magyar sza­badságharc egyik korszakát — a függetlenségi nyilatko­zat megszületésének idősza­kát — is felöleli. A közelmúltban jelent meg Fekete Gyula „Mézes­hetek” című új regénye, amely egy fiatalasszony nap­lóján keresztül láttatja a hábórú utáni otthonteremtő munka lendületét és hevüle­Miért ne sikerülne? Meg kü« lönben is. El sem tudom kép­zelni, mi mást csinálhatnék a tanításon kívül. Nem érdemes ilyesmire gondolni. — Kitől kaptál kedvet a pedagóguspályához? — Csak egy tanárember volt a családban, a nagy­apám. Talán tőle... De a szakma szeretete tulajdon­képpen mindig bennem volt — fordul az ablak felé tű­nődve. — Szép ez a város. Jó lesz ide járni .. Egy óra múlva kicsit fá­radtan, de vidáman lép ki a teremből. — Csak délután is így sikerüljön! Hát igen, számára délután még hátra van az írásbeli. Mától pedig szóbeli vizsgák­kal folytatódik a felvételi azok számára, akiknek — a névtelenül értékelt — írásbe­li dolgozatuk megfelelő lett. A vizsgák eredményeiről a felvételi bizottság szótöbb­séggel határoz; szavazat- egyenlőség esetén pedig a bizottság elnöke dönti el, hogy kiből lesz gólya szep­temberben. Németi Zsuzsa tét. A Nyitott könyv című műsor készülő darabja a színpadi monológ eszközeivel viszi képernyőre a főhősnőt és társát, a lapszerkesztő férjet. Az érzelem- és gon­dolatgazdag darab rendezője Hintsch György. A marosvásárhelyi Karag György rendezi Asztalos Ist­ván „Fekete macska” című, 1942-ben írt színművét. A romániai magyar nyelvű iro­dalom e kiemelkedő alkotá­sának tévéváltozata egy pa­rasztcsalád anyagi okok mi­att történő tragikus felbom­lását ábrázolja. Egy szokat­lan válóper s egy ugyancsak furcsa házasságkötés történe­te Sós György Köznapi le­genda című tévéjátéka. Félix László rendezése a Bayeri­sches Fernsehennel kopro­dukcióban készül, így aztán érthető,' hógy a magyar sze­replők — Drahota Andrea, Horváth Teri és Szemes Ma­ri — mellett két külföldi színész: Helmut Qualtinger és Franz Rudnick alakítja a főbb szerepeket. (MTI) Régben van. Majd, ha a hely­zet megengedi, hazavisz édesanyámhoz. A múltkoriban levelet kap­tam Mária nénédtől. Már eljött Nagyváradról, és pesti cím­ről írt. Ragasszál az ide mel­lékelt levélre bélyeget — hagytam a házinéninél ré­szedre 20 pengőt — és dobd be a postán. Marinak is ír­tam hollétedről. A Márti pes­ti címét, sajnos, nem tudom, mióta férjhez ment, nem írt. Petykó! Fogadj szót a házi­néninek. légy jó gyerek! Sok­szor csókol, az otthoniakat is, ha előbb érnél haza szerető nénéd Magda U. 1. Rezső bátyádnak, ha előbb találkoznál vele, mondd meg, hogy máris rettenetesen hiányzik, és kimondhatatla­nul sokat gondolok rá. És mi­helyt a helyzet megengedi, rohanok haza, ezt üzeni és milliószor csókolja az ő hű­séges kis felesége. Magda igazán rendes volt, hogy még arany karperecét is adott Stefi néninek. És csu­pán azért, hogy őrá gondot viseljen. (Stefi néni ugyan azt mondta: nem is igen arany, e őbelőle akkor már az irigy­ség beszélt.) És a levélben is nagyon szé­pen írt Magda. Drága kis Petykóm, meg ilyeneket mon­dani soha nem mondott az­előtt. És Henrik is nagyon ked­ves volt. Kontrás szájharmo­nikát adott — végeredmény­ben még alig ismerték egy­mást. És elintézte a parancsnok­kal, hogy legalább Magda el­menekülhessen velük. A had­sereggel egy civil. Nem haragudott rájuk, iga­zán nem is haragudhatott, de azért nagyon rosszul esett, hogy nem mehet Ncmetor­gát, hogy idegen országba, i éppen Németországba megy. Nem éppen azért, hogj Hitlert láthassa. Egyéb dóig; is van Hitlernek a háború ban, nemcsak az utcán grasz szálni, és magát mutogatn — de nem is szoktak a ki rályok (s az ilyen legfejesebl emberek) járkálni az utcán. Mégis: idegen országé utazhatott volna és — in gyen. Rosszul esett, hogy any nyira készült egész úton Né metorezágba, és most má nem lesz belőle semmi. „De hisz ott vagyok, ez Né metország” — gondolta mos a töltés tövén, ahogy ott ku pörgött a pokrócba burkolóz va. Érdekes, ez idáig eszéb sem jutott, hogy ide vágyó! annyira, amikor a menekít vasgyári autón zötykölődöt a tankok által felmart, göc rös utakon. „Nem, nem, azért az m: lett volna. Ha a katonákk mehetek, az persze hogy m< lett volna. Akkor olya nincs, hogy rám kiabálna meg rugdosódnak, meg mii den”. Nem tudta kitalálni, h. gyan mehetne tovább. Ezé mindenünnen visszavárják. De hová mehetne visszafi lé is? Más volna, ha tudná, Ma da merre van. Vagy Henri (Ha kérdezné Henrik a kon rás szájharmonikát, a mondaná: elzabrálták az on szók.) Nincs más, megvárja i‘ amíg besötétedik. Csak a dombokat érje valamiképpen. Onnan m látni kell a frontot. A söté ben messziről látni azt, aho; okádják a tüzet az ágyúk. Arra figyelt fel a tűnőd seiből, hogy tompán dub alatta a föld. . .jíÉoÜrfatiukí Készülő tévéjátékéit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents