Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-24 / 146. szám
Mennyit ér a szakmunkás-bizonyítvány ? KÉSZÜLŐDÉS SZEGEDEN. Július 19-én kezdődnek a szegedi szabadtéri játékok előadásai. A rangos művészeti produkció színhelyén, a szegedi Dóm téren készítik, festik a díszleteket. Képünkön: Beethoven Fidelino című operájának díszletein dolgoznak. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) Mindig időszerű és mindig korszerű emberi cselekedet, ha az író lelkiismerete egy- egy nagy egyéniségben keresi azt a többletet, annak a többletnek az indítékát, mozgató elemeit és célját, amellyel az egyéniség, a jellem magasra nő a korban. S rá azt a választ adja, amit adhat, már a koron túl és talán éppen azért, mert a hős, a jellem, az egyéniség nagysága ellenére elbukik. Széchenyi kiválóan alkalmas jellem annak bemutatására, hogy a változó világban, a változó körülmények hatására hogyan lesz egy mérsékelt jobbítóból, a „nemzet őrlelkének” egyik őrzőjéből — áldozat. ' Más elképzelései vannak, mint Kossuthnak, más utat is választana, ha erre lehetősége nyílna, nem fordul nyíltana császári ház ellen, amely mindenáron a fennálló egyensúlyt védi. Jogilag szinte megtámadhatatlan volna személye, ha az adott körülmények között ez a tekintély nem volna egyúttal lelkiismeret is. Nemcsak a saját lelkiismerete, hanem egy nemzeté, amelynek forradalmát éppen leverték. Széchenyi Becs mellett, látszólag lovagias őrizetben él, a külső formákra vigyáz a kamarilla. De csak addig, amíg nem lát több veszélyt a kelleténél. Akkor aztán működésbe lép a rendőrségi ' gépezet és felmorzsolja annak az idős, hetvenéves embernek az idegeit, aki esetleg még tehetett volna valamit, talán mást, talán többet, talán eredményesebbet, mint addig a haza érdekében. Németh László drámája erről a pillanatról tudósít, kitűnően tolmácsolt gondolatokkal. Az író senkit nem állít ellenfelül Széchenyivel szembe, mert ez a tragédia egy nagy lélek monológja inkább, a gondoknak és a gyötrelmeknek a feltárása. Minden egyéb szereplője ennek a drámának csak segédkezik, csak keretet és alkalmat kínál ahhoz, hogy a hős a színre léphessen. Az ellenfél a család, a Habs- burg-dínasztia, a hatalmi csoport, amelynek a dráma, vagy inkább a tragédia pillanatában egy patkányszerű egyéniség, a rendőrminiszter áll a tetejében. Ez a hatalom körülrágcsálja ennek a tiszta emberi nagyságnak a lelkét, a bőrét, a húsát, az idegeit, hogy aztán az egész szervezet felboruljon ettől a patkányszerű közelségtől, rágcsálástól és fertőzéstől. Ennek a nagy és sok-sok gondolatot görgető monológnak az előadása és képi megjelenítése nem könnyű feladat Ádám Ottó a rendező Mészöly Dezső dramaturgiai közreműködésével arra törekedett, hogy a mély sodrású szöveg minél tisztábban és minél hatásosabban zengjen. Bessenyei Ferenc a kacskaringósan összeszerkesztett és nagyon tömör mondatokat kitűnően bontja részekre hangsúlyaival a ritmust váltva, gyorsítva-la§sítva a szavak zenéjében a sodrást, végül is kifejezi azt, ami minket is megdöbbent: ez a Széchenyi minden idegszálával érzi a maga igazát és rácsodálkozik arra a lehetőségre, hogy aljasul is lehet egy nemzet ellen hatalmi politikát csinálni. Mennyi kétség Németh László: Széchenyi és felháborodottság, a sorsnak mekkora feljajdulása kiált ki ebből a mondatból is: „Énnekem azonban igazán Plu- tarchosba illő hősnek, vagy zártabb osztályokra átszállítandó bolondnak kellene lennem, ha e visszapillantáson fölgerjedt „Pillantásomban” a császári ház óvó közelsége meg nem gátolt volna. Mekkora patikamérlege kellett a drámaírói szellemnek ahhoz, hogy akár ezt az egy mondatot is így és a helyén helyezze el a drámában! Bessenyei Ferenc végig, egyenletesen és kitartóan ezt a szilárd, de viaskodó, a cselekvés teréből kiemelt jellemóriást mintázza meg, mindenütt a lelkiismereti í villódzást tartva fontosabbnak a külsődleges eszközöknél. Haumann Péter, Körmendi János és Löte Attila érdemel említést az egységesre hangolt színészgárdából. Farkas András 20.0b Apa és gyermeke A magyarul beszélő olasz tévéfilm Észak-Olaszország- ban játszódik, ahol nagy nyomorúságban él egy Calab- riából ide települt család. Az apa, Carmelo nehezen küzd lüíő.-június. kedd _ Van aki leértékeli, van aki sokra tartja. Még többen esküsznek a szakközépiskolára, az érettségi presztízsére, az íróasztal bűverejére. így vélekednek a kívülállók. De hogyan látják a helyzetet, akik néhány hét múlva friss szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben próbálnak szerencsét. őket kérdeztük, velük beszélgettünk. M ■ ■ ■ Vallomások sora következik a szakma szépségéről, a hivatásszere tétről. A tenki Szabó Árpád építőgépszerelő így emlékezik a három év előtti pályaválasztásra. — Autószerelő szerettem volna lenni. No nem azért, mert jól fizető, divatos szakma, a változatosság, a kutatás, a hibakeresés szenvedélye ösztönzött. A tsz gépműhelyében kaptam ízelítőt a szerelésből. A bükkszéki Zagyva László központifűtés-szerelő lesz. — Édesapám csőszerelő, sokszor órák hosszán át néztem a munkáját. Ez az élmény meghatározó volt, s most három év elteltével is azt mondhatom, hogy helyesen döntöttem. Mindketten mehettek volna gimnáziumba, vagy szakközépiskolába, ők mégis az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe jelentkeztek. Nem maradnak adósak a magyarázattal sem. — Jobb a munkapadtól elindulni, s a szakmai ismeretek birtokában gyarapítani, bővíteni az általános műveltséget. Szó esik az okos mérlegelésről is. Veres József gépszerelő- géplakatos barátja esetét említi. — Gimnáziumba iratkozott, s négyévi tanulás után nem tudott elhelyezkedni, ezért aztán nyomdásztanuló lett. Hat évig ült iskolapadban azért, hogy végre keressen. Mi három év után válogathatunk a munkahelyekben, sőt már az utolsó évben is teljesítménybérben dolgozunk. ■ ■ ■ Terítékre kerül a szakmunkás-bizonyítvány. A kérdést mindannyian különböző oldalról közelítik meg, a válaszok, az érvek azonban egybehangzóak. Valamennyi öntudatot, elégedettséget tükröz. Kezdtük az anyagi lehetőségeknél. Szabó Árpád bizakodó: — Mindjárt 8—10 forint órabért kapunk, s annak jut több, aki szorgalmasabban, becsületesebben tanult, s magasabb átlageredményt ért el. Ennyivel igazán elégedettek lehetünk, s az is biztos, hogy később is igyekezetünk szerint méltatnak bennünket. Kilenc forintos órabérre számít Zagyva László is, aki előreláthatóan a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál helyezkedik majd el. — Ezzel lehet már valamit kezdeni. Megnyugtató az a tudat is, hogy adott az előbb- relépés lehetősége, s csak rajtunk múlik, hogy mire jutunk. ■ ■ ■ A beszélgetés során az is kiderül, hogy egyébként is sokra értékelik a szakmunkás-bizonyítványt Zay László esztergályos így fogalmaz: — Megkaptuk azt a szakmai alapot, amire építhetünk. Ügy érzem, hogy egyévi gyakorlat után ugyanazt a normát teljesítem majd, mint az idősebb szakmunkások. Ez a biztonságérzet sokat jelent, megkönnyíti a beilleszkedést, hozzájárul ahhoz, hogy a kollektíva megbecsülje munkánkat. Mindannyian emelt szintű, azaz B-tagozaton szerezték meg képzettségüket. Azért választották ezt a megoldást, mert a munkapad egyikük számára sem jelent megtorpanást, valamifajta végállomást. hogy idővel mindannyian szeretnének továbbtanulni. Árpád így érvel. — Kell az érettségi biz<v nyítvány. Másként nézik azt, aki gyarapítja általános műr veltségét, s elvégzi a gimnáziumot. Marton István a síroki Mátravidéki Fémmüvekbe kerül. — Ügy hallottam, hogy kihelyezett középiskolai osztály indul. Ide feltétlenül jelentkezem, mert csak a széleskörűen tájékozott fiatalokat tartják sokra. Zay László, az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában óhajtja folytatni tanulmányait. — Az alapműveltség mellé jól jön a szakmai ismeretek bővítése is. Én a gépgyártástechnológia tagozatot választom. ' A mátraderecskei Holló László a szakmunkások szak- középiskoláját említi. — Itt lényegében két év alatt szerezzük meg az érettségi bizonyítványt. Én ezt az utat választom. Szimpatikus ez az egészséges művelődési igény. Egy kérdés mégis adódik. — Ki marad a munkapadnál? A fiúk meglepődnek, s egymással versengve bizonygatják: — Mindannyian. Az embei értékét nem a pözicíója, ha nem az általa végzett munkí szabja meg. — Egyébként is az íróasztal az adminisztratív megbízatá: unalmat, egyhangúságot szül Mennyivel másabb, ha az em. bér azt csinálja, amihez ked ve van. Mennyit ér a szakmunkás bizonyítvány? ók, a leendő munkások az mondják: sókat. Végtére is nekik van iga zuk, hiszen reális érzékké ítélnek, s belőlük lesz a jöv munkásosztálya, a jól képzet a művelődésre szomjuhozc stafétaváltó gárda. Terveiket egyre-másra sorolják, a közös bennük az, Pécsi István AAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAiAAAAAAAÁAAAAÁÁéAÁÁAAAÁéAWÁAÁAAAAAAAAAA|SA|*[*[AYvytYyu*ljf>jf||( az élettel; másfajta munkához, munkamódszerhez szó- ; kott. A szőlőtermesztés sem | hoz számára eredményt. Ugyanakkor az észak-olasz \ kisváros lakói rossz . elő- J ítélettel szemlélik a déli bevándorlók tevékenységét.! Carmelónak egy fia van, Salvatore, aki ugyancsak szén-; ved az előítéletek miatt. Carmelo erős kézzel bánik; a fiával. Ha szükségét érzi, J még is veri. Egyik napon is-1 mét kiabálás hallatszik Car-1 meló házából, ezt követően a! kis Salvatore eltűnik. Egy ! milánói lap riportere szinte! a rendőrséggel együtt érke-! zik, hogy cikksorozatban szá- ! moljon be a gyerek eltűnéséről, az eltűnés okairól. A! rendőrség nagy apparátussal ‘ kezd a nyomozáshoz, néhány; nap múlva rendőrkutyákat is < hoznak, és azok az erdőben < az egyik bokor aljában meg-; találják Carmelót, amint Sál-' vatore véres zsebkendőjét szó- j rongatja. Szökés történt, vagy j gyerekgyilkosság? A riporter; minden igyekezetével igyek- ^ *ak .vadasa, aom a kérdésre,. 36. Most sem szólította meg senki, a kútnál. Artézi kút volt, jól teleitta magát. Ahogy a szélső házsornál elhaladt, kanyarodott az út. Kitárult előtte megint a határ, s akkor vette észre, hogy a városnak ezen a szélén rengeteg civil dolgozik, többnyire asszonyok. Lövészárkokat ástak amerre csak ellátott a kertek végén. Az út mentén meg gödröket, ahol meg lehetett bújni, s a Fauszt-gránátot a civil is kilőheti a tankra. Látta ő már, ahogy civil embereket tanítottak hogyan kell a kályhacsövet szorítani belőle kilőni a Fauszt-gránátot. Pakk — és a tanknak vége. ö is ott sündörgbtt, de neki nem adtak ilyen kályhacsövet, pedig alig pár évvel idősebb gyerekeknek már adtak. De neki még nem, ő még nem számit leventének. Hiába a sapka. Szólt neki valamit egy civil. De nem magyarul. Aztán egy katona — német egyenruhás — intett, hogy álljon meg. A hanghordozásból kihallotta, hogy kérdez valamit. — Megyek hazafele — s mutatott arra, amerre Magyarországot gondolta. — Pasli haza. — Ahá, mátyár.üj—— a . hantik a^jéfchojacao.keü, mond.ták. .a .cmtetw _ — Pu! Pu!.. . Ruszki szóidét, pu, pu! — A katona magyarázta, hogy az oroszok lelövik. — Engem nem. Tudok én beszélni velük. Persze, nem értette a katona, és csak mutogatott: — Pu! Pu!... Kaputt! De megunták azután a németek a győzködést — vagy sietniük kellett az ásással — mert elengedték. Itt már csakugyan közelről hallatszott az ágyúzás. Lehetséges, hogy most már a front jön. Azt magyarázhatta a katopa. Pedig jó lett volna elérni Magyarországot még a front előtt. Ha itt találják az oroszok, még azt hihetik róla, hogy ő is német. Ki tudja, abban a magános épületben mór lehetnek oroszok is megbújva. És lelövik, ha meglátják. Honnan tudhatnák azok, hogy ő nem német. Kibányászta a kebeléből a leventesapkát. Az oroszoknak is tudniuk kell azt, hogy ez magyar sapka. Sehol nem látott ilyen sapkát Németországban. (Most érne sokat a prémsapka. az érne a legtöbbet. Arra nem lőnének akármilyen messziről se az oroszok. Megint elmaradt a kutya. A városban nem maradt el. a gödröt ásó civilek között sem. Akkor ott sunví- tott, szorosan a nyomába szegődve. Fél ez, nyilván, az emberektől. Most nem füttyögött neki, csak leült az árokparton. Nagyon el volt már fáradva. Ropogtatta,- a nápolyit, s nézelődött. A dombokon túl lehet a front. Ha találkozik az oro- -m-.. «teő, hogy érdeklődik Grisa utár Palkóvnyik Szinyicin alat szolgál — elég, ha ennyi mond, így könnyű lesz meg találni. A múltkor is rögtö megtalálta így. Csak most vette észre: körül a magános épület ke rül tényleg emberi alako mozogtak. Nyolc-tíz sürgőit dő alakot látott, mintha földből bújtak volna előMár az biztos, hogy kat< nák. Felugrott, füttyentett egyi a kutyának. Sietősre fogta lépteit. Közelebb érve, azután Iá ta, hogy nem orosz sapk; juk van a katonáknak, ruha színe is látszott m< onnan: német színű egye: ruhájuk volt. Az egvik min ha errefelé távcsövezett ve na. Magas töltése volt az ú nak. Lehúzódott a töltés tO oldalára, ahová az épületb már nem láthattak el. És 1 ni sem lőhetnek akkor o nan. Már csak egy terepjá vagy teherautó húzott eí úton. Azt is mind ka ton; — németek — vezették. Óvatosan, körül-körül: gyelve ment tovább. Itt m lőhetnek. Mégis egészen v ratlanul toppant elébe ei német géppísztolyos, ej nagy kőhíd alól. Ennek is magyarázta v< na, hogy hazafelé megy, < ez meg sem hallgatta, cs: kiabált: > — Los. lost S hogy nemigen mozdu elkapta a kabátgallérj. megpendítette, s úgy ül pen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafe De biztos távolságban m< állt. (Foíatatmlsk
