Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
Mongólia: fi tigrist utánra mormota Nők az NDK-ban Ragyogó fekete és barna prém. ha a szakemberek akarják, pontosan olyan; mint a nerc. Akárhogy gyűröd és csavarod, nem árt neki. annyira tartós és rugalmas. A vadászokat is gyakran csodálatba ejti. Ez a tarba garnak, a mongóliai sztyeppék mormotájának a prémje. Sokféle árut készítenek belőle — női bundákat, kalapokat sitb. A mormota bundáját az ulánbátori prémgyárban különleges kezelésnek vetik alá, majd két fő színűre festik: barnára vagy feketére. E szőrme megkülönböztető jellegzetessége, hogy megfelelő kidolgozással könnyen felveszi más prémek külső sajátosságait. Egyszer egy külföldi prémszakember egy nemzetközi vásáron biztosra vette, hogy az usszur tigris bundáját látja az ulánbátori gyár szépen kikészített termékében. A prémgyár azonban nemcsak a tarbagan bundáit dolgozza ki. A farkasbőrbe szakszerű kezelés és festés után sötét árnyalatú díszítő mintákat varrnak. Faliszőnyegeket és takarókat készítenek belőle, amelyek szintén nagy keresletnek örvendenek. A mongolok téli öltözködését ősidőktől fogva meghatározta a bárány-, a juh- 6s a kecskebőr. A gyár ma főleg női kecskeszőr-kabátokat készít, mind természetes, mind festett kék, barna, arany-bei- ge és fehér színekben. Némely szőrmekalap különösen népszerű a fiatal nők köreben. A gyár kitűnő minőségű tavaszi és téli férfi-női juhbőr kabátokat is gyárt sima és rövid változatban, vagy vastag bolyhos szőrmékkel díszítve. A birkabőr _— vonzó nemzeti díszítőelemekkel ki- varrva — egyike a legkitűnőbb díszes áruknak. A gyár több mint húszféle prémet dolgoz fel, köztük a tarbagan, róka, macskaróka bundáját, farkasbőrt és még sok-sok más fajállat irháját, melyekben Mongólia igen gazdag. Ezenkívül a mongol szarvasmarha öt hagyományos típusának bőrét is kikészítik. A prém és a bőr, Mongólia „puha aranya”, otthon és az egész világon nagyon keresett. A nők nemzetközi éve — amivé az ENSZ 1975-öt nyilvánította — időszerűvé teszi a demokratikus Németországban élő nők helyzetének vizsgálatát. Annál is inkább, mivel az NDK negyedszázados fejlődése a legszebben bizonyítja, hogy a szocializmus viszonyai között — műveltségi színvonalát és társadalmi súlyát tekintve — a nők helyzete döntő módon megváltozott. A Német Demokratikus Köztársaság alapítási évében az országban hárommillió asszony és leány állt munka- viszonyban — 1973-ban már 800 OOÖ-rel több. Jelenleg az NDK népgazdaságában foglalkoztatottak csaknem fele nő. A munkaképes korú — 18—60 év közötti — nőknek a 84 százaléka él a munkához, illetve a tanuláshoz való jogával. Egyre több asszony és leány nyújt kiváló teljesítményt a termelés és állam- igazgatás különböző területein: az állami vállalatok igazgatói és főbb vezetői között 1300 nő van. A parlamenti képviselőknek 30,5 százaléka nő. Utóbbiak egyhar- madát a Német Demokratikus Nőszövetség jelölte, amelynek 1 300 000 tagja van. Az NDK 1172 városában és községében nő a tanácselnök — vagyis minden ötödik tanácselnök nő. Ugyanehhez a nemhez tartozik az NDK igazságszolgáltatási rendszerében minden harmadik bíró. Az igazságügyről szólva azt is el kell mondani, hogy /a nők aktívan közreműködtek a demokratikus Németország egész sor törvényének előkészítésében. Alig egy évvel az NDK kikiáltása után, 1950- ben fogalmazódott meg az anya- és csecsemővédelemről, valamint a nők jogairól szóló törvény. 1966-ban új családjogi törvény lépett hatályba, amely férj és feleség egyenjogúságát, a gyermek szeretetét legfőbb elvekként emeli ki. A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa 1971-ben programot fogadott el a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelésére. E programon belül már a 70-es évek célkitűzése sem egyszerűen a nők egyenjogú közreműködése a szocialista építés különböző területein, hanem teljes részvételük a felelősségvállalásban is; számarányuknak megfelelő bevonásuk a vezető tisztségekbe mind a tudományban és az anyagi termelésben, mind a kultúrában és a művészetben. így segíthetnek a nők legjobb tudásukkal a fejlett szocialista társadalom felépítésében. Háztűznézőben '■%.! i^ii «Süll iu3£» II i^igu Kuba: Szovjetunió; íjrhaiómodelleKok A taganrogi 3. számú középiskola diákjai által készített űrhajómodellek. A modellek mellett Oleg Koljakov és Vjacseszlav Linnyikov 10. osztályos tanulók. (Fotó: J. Komisszarov APN felvétele — KS) HAVANNAI HALÁSZOK A havannai halászkikötö jól érzékelteti Kuba fejlődését. . Az ország legnagyobb halászati létesítményéről van szó: a hat szárazdokk, a csomagolóüzem, a karbantartó és szolgáltató műhelyek tömege, a két úszódokk és a csatlakozó létesítmények impozáns látványt nyújtanak. A kikötőt 1962-ben tervezték. Kuba halászati egyezményt kötött a Szovjetunióval, amely többek között előirányozta egy harmincötmillió peso értékű halászkikötő felépítését. A kikötő helyén akkor még szeméttelepre valló hordalék és limlom hevert. A tengerfenékről több mint 289 850 köbméter földet kellett kikotorni, és szovjet mérnökök és technikusok tucatjai segítségével 12 000 köbméter szárazföldet szorítottak ki a tengerből. Közben kétszáz kubai hallgatott tanfolyamokat Leningrádban a halászathoz kapcsolódó különböző technológiákról. 1966-ban a kikötői létesítmények zöme működött már. Ma kétezer ember dolgozik itt, ahol a szigetre érkező kubai és szovjet hajók halzsákmányának nyolcvan százalékát rakják ki. 1973-ban százkilencvenhat kubai illetBulgária; Trojáni képeslap Nevezetes városka Bulgáriában az Oszim folyó partján meghúzódó festői Tróján. Az ősi város az utóbbi évtizedekben gyors fejlődésnek lendült: hajdani düledező kunyhóit, a kis kézműves műhelyeket már rég tágas és kényelmes házak váltották fel. A városka múltjának két érdekes vonása közül az egyik, hogy az itteni kolostorban kezdték készíteni pravoszláv szerzetesek az azóta híressé vált trojáni szilvapálinkát, amely már a múlt század végén oklevelet nyert Nyugat-Európában megrendezett nemzetközi versenyen. A másik pedig, hogy sajátos arculatú fazekasság alakult ki a városban és emelkedett a népi művészet rangjára az elmúlt századok folyamán. A Népművészeti Múzeum — amelyet a közelmúltban nyitottak meg — hű képet nyújt a bel- és külföldi látogatóknak a városka múltjáról, a fazekasok, szabók, szíjgyártók, cserzővargák és más kézművesek mesterségéről. A fazekasság fejlődését bemutató gyűjtemény már az első bolgár állam idején — tehát több mint ezer évvel ezelőtt — készült kincseket is CtMmsäA 1975. június 31., szómnál tartalmaz, a gyűjtemény zömét azonban a XVIII. és XIX. századi darabok - teszik. Ezek a nemzeti megújhodás időszakában készültek. A mesterek művészi fokon formálták meg a színes borospoharakat, pálinkáscsészéket és kegytárgyakat. A helyiek feltalálták a patakvízzel működtetett esztergapadot és fazekaskorongot, így nagyobb mennyiségben készíthették a kor szokásos háztartási eszközeit, edényeit. A faszobrászatot bemutató teremben híres művész testvérpár, Nikola és Jankó Ma- rangozov faragott templomi ikonosztázában gyönyörködhetnek a múzeum látogatói: itt is találhatók azonban régebbi korokból fentmaradt kezdetlegesebb darabokat is. Változatos az ékszergyűjtemény: vannak itt kalapált ékszerek — egykor ez volt a legelterjedtebb készítési mód —, de divatosak voltaic a bőrből készített csatok és díszes övék is. A múzeum még sok-sok érdekes kincset tartogat, neves és névtelen művészek nagy szaktudással és ízléssel, nehéz és aprólékos munkával készített alkotásait. Ám nemcsak a múzeum dicsekedhet ilyen értékekkel; a városban középületek homlokzatain, templomokban és temetőkben lépten-nyomon művészi kőfaragások emlékeztetnek a városka egykori fejlett kézműiparára. ve szovjet hajót raktak ki, s ez rekord volt. És közben az előzetes ki- és berakodási tervekhez képest százkilencvenhat nappal csökkentették a hajók horgonyzási idejét. Ebben az évben a megmozgatott rakomány súlya emberenként napi 3,9 tonnáról 7,62 tonnára nőtt. Az általános karbantartást végző hétszázötven munkás százötvenkilenc hajót hozott rendbe 1073-ban. Szinte menet közben szállják meg a hajót, mikor az a kikötőbe fut. Ezzel a horgonyzási időt tovább csökkentették. A kikötő munkásai tanfolyamokon gyarapítják szakmai és általános ismereteiket. Hatszázhetvenöten látogatják a kikötő huszonegy előadótermét, ötvennyolcán pedig egyetemi tanulmányokat folytatnak. VDK: Hanoi áj arculata Leningrádi városépítészek megkezdték Hanoi újjáépítési tervének kidolgozását. A terv központi gondolata, hogy a VDK fővárosát korszerű, szocialista várossá változtassák. Az újjáépítés elsősorban a földszintes és az egyemeletes házakból álló városnegyedekre terjed ki. Ezek helyére korszerű lakótelepeket, kulturális és szolgáltató intézményeket, jól felszerelt vállalatokat építenek. Egyidejűleg hozzáláttak — a jelenlegi fővárostól 60 kilométerre létesítendő — egymillió lakosú nagyváros tervezéséhez is. Ez a Vörös folyó partján, festői környezetben, a hegyek lábánál épül. Ázsia történetében először épül korszerű város a pusztaságon. Az elképzelések szerint a vietnami nagyvaros építését 1980-ban. kezdik. Az Azovi-tenger partján található kikötőváros, Taganrog nevét messze földön ismerik a fiatal modellezők. Itt dolgozik a 3. számú iskola „Kozmosz” elnevezésű művészi alkotó-egyesülése. A tanulók elkészítették az eddigi hét űrhajó makettjét. A modellek programozó berendezésekkel vannak ellátva. A tanulók munkáját az össz-szövetségi műszaki diákalkotók kiállításain 13 alkalommal tüntették ki aranyéremmel. A jövő plazmameghajtású űrhajómo- dellje pedig elnyerte a szovjet űrhajósok lakóhelyének, Csillagvárosnak az első díját. Néhány modellt most külföldön, nemzetközi gyermekalkotói kiállításokon mutatnak be. Len gye I ország: Könyvvásárok Varsóban Varsóban a közelmúltban rendezték meg a XX. nemzetközi könyvvásárt. A Tudomány és Kultúra Házának tágas termeiben és folyosóin 15 000 négyzetméternél is nagyobb területet foglaltak el a könyvek, amelyek minden évben gazdagabb választékot nyújtanak. Néhány adat ösz- szehasonlítűsként: tavaly 26 ország vett reszt, több mint Jugoszlávia; Az iparosodás lendülete Jugoszláviában Jugoszlávia a maga lako- sonkénti ezerdolláros nemzeti jövedelmével gazdaságilag fejlett országnak számít. Ám az európai színvonalhoz képest korántsem érte el ezt a rangot. Ha viszont Jugoszlávia és a fejlett nyugateurópai országok nemzeti jövedelmének növekedési ütemét vetjük össze, azt találjuk, hogy Jugoszlávia . hátránya szemlátomást csökken. A közeljövőben e csökkenés alighanem rohamos lesz, s a jugoszláv nemzeti jövedelem a szakemberele szerint 1985-re eléri Olaszország mai színvonalát. (1970-ben olyan volt. mint Olaszországé 1955-ben.) A jugoszláv ipar fejlődése a háború befejezése óta igen gyors. 1974 ipari termelése az 1939-es termelés 1400 százaléka volt. Más szóval, az ipar teljesítménye azóta a tizenháromszorosára nőtt. Elektromos energiából például 34-szer annyit termel és fogyaszt az ország, mint a háború előtt. Belföldön felépült egy sereg vízi és hőerőmű, s külföldön is épített vagy tízet a jugoszláv ipar. A „Rade Koncár”, az „Energo- invest”, s ezeken kívül még több más vállalat is képes a legnagyobb erőműveket is felépíteni. A világpiac Jugoszláviát a legjelentősebb hajóépítő nemzetek, — összteljesítménye alapján az első tíz — köze sorolja. Annyi hajót építhet évente, amennyi egymillió tonna terhet bír el. Gyáraiban 200 000 tonnás, sőt annál is nagyobb hajók állnak készülőiéiben. Ezek nagy teljesítményű gépei szintén belföldön készülnek. Jugoszláviában ma körülbelül ötmillió ember dolgozik a társadalmi tulajdon szektorában, nem számítva a mezőgazdaságot* amely a lakosság 24 százalékát köti le. A második világháború előtt alig a lakosság öt százaléka dolgozott a mezőgazdaságon kívül. A szocialista építés évtizedeiben az országban 3000 kilométernél hosszabb vasúti pályát fektettek le, s még 1975-ben elkészül az előzetes számítások szerint 600 millió dolláros befektetést igénylő Belgrád—Bar vonal. Építettek 30 000 kilométer * hosszú korszerű műutat. Ezerszám iskolát — a fejlett országok ezekhez hasonló kiadásokra nem kényszerültek, hisz útrendszerük, iskolahálózatuk már korábban kiépült. A háború óta kétmillió lakás épült Jugoszláviában és ez az országban található összes lakásnak körülbelül a fele. Csak ebből a háttérből rajzolódik ki igazán a jugoszláv gazdaság teljesítménye. 120 000 könyvvel, idén pedig 29 ország, 140 000-nél több kiadvánnyal. Az eltelt 20 év során kialakult a varsói könyvvásár sajátos profilja: a tudományos, műszaki és orvosi irodalom bemutatása. Ez a szakosodás annak a következménye, hogy Lengyelország az említett területeken az eredmények kicserélésére törekszik, s igyekszik hozzájárulni a tudományos-műszaki haladáshoz. Az ország a tudományos-műszaki irodalom egyik legnagyobb vásárlója és szállítója a világon, ha a kereskedelmi oldalt vizsgáljuk. A vásár célja ugyanis nemcsak a nyomdai termékek kiállítása és egy- egy téma bemutatása, hanem a kereskedelem is: könyvcsere, együttműködés a könyvek elkészítésében és kinyomtatásában, szerzői jogok, nyomdai szolgáltatások vásárlása stb. Lengyelország a könyvek szállítására szóló szerződések legtöbbjét a szocialista országokkal köti, s közülük is a Szovjetunió a legjelentősebb partnere. Ezért a versenyen részt vevő külföldi kiállítók közül a szovjet Mezsdunarodnaja Knvigá külkereskedelmi egyesülés a legfontosabb. Ezen a kiállításon a Szovjetunió 3500 köny-' vet mutatott be, mindenekelőtt tudományos-műszaki és orvosi irodalmat, de nagy helyet foglaltak el a marxizmus—leninizmus klasszikusainak legújabban kiadott művei is.
