Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
/ Festőkkel a hatvani határban Amikor Patay László tavaly novemberben átvette a Hatvani Galéria országos kiállításának ezüst diplomáját, nem gondolta, hogy rövid időn belül annyiszor megfordul e városban, sőt az első festőtábor szellemi irányítója lesz. — Megszerettem az itteni változó tájat, tisztelem a vezetők nemes törekvését, s meglep Hatvan gyorsan növekvő szerepe festészetünkben — mondja a Munkácsy- díjas művész, ki egyben a Képzőművészeti Egyetem tanára. — Tulajdonképpen ezért is vállaltam a néhány napos, kísérlet: tábor vezetését, ezért fogadtam el a Hatvani Galéria és a Lenin Termelőszövetkezet meghívását. Hogy mi szűrhető le háromnégy nap benyomásaiból? Nekem az tetszik, hogy itt mindent megtalálni, ami csak téma egy művésznek. A sík határ / lágy dombokba olvad, szemközeiben az ipar, a fejlődő paraszti élet. s főleg a sokarcú ember...! ★ A lovasiskola karámja mellett öreg szék. Szabó bácsit, a termelőszövetkezet szíjgyártóját unszolni kell, hogy rátelepedjék. — Nincs nekem türelmem órákig ülni. Hanem amikor Gömöri =ti v Aranka, Tóth Istvánná, Németh Ildikó róla készített munkáit számba veszi, már a kritikus szólal meg benne. — Ahány kép, annyiféle arc. Ez mind én vagyok? Szinte lehetetlen! Németh József Munkácsy- díjas festőművész, aki a helyi stúdiótagok egyik csoportjának korrigál, megnyugtatja. — Szabó bácsi! Ez úgy van, hogy a rajzoló, a festő, a szobrász Valamit mindig önmagából is a műhöz ad. Jutalomutazás Magyar film A Balázs Béla Filmstúdióból most ismét kilépett egy rendező, aki első nagyobb szabású alkotásával felhívja magára a figyelmet. Dárday István ugyanis *jó megfigyelésen, életismereten, tehetségen alapuló filmet rendezett. Mégpedig közéleti töltésűt, olyat, amely nem nélkülözi a szatirikus ábrázolás jegyeit sem. Szalai Györgyi és Dárday István valóban megtörtént esetet fogalmazott át a film nyelvére, eredeti környezetbe helyezte a cselekményt és kellő bátorsággal színészek helyett „civilekkel”, falusi emberekkel, iskolás gyerekek, kel játszatta el a szerepeket. S ezek a „civilek” nem is játszottak, inkább megérez- ve a szituációk egyszerűségét, hétköznapiságát, szinte önmagukat adták, s így ezzel a természetességgel nyújtottak művészi élményt. A történet egyszerű: egy járás lehetőséget kap arra, hogy egy úttörőt angliai jutalom- utazásra küldjön. Néhány feltételnek persze meg kell, hogy feleljen a szerencsés gyerek: csak munkásszülők gyerekéről lehet szó, mégpedig olyanról, aki jó megjelenésű, tud zenélni és emellett jeleskedik az úttörőmunkában is. A rokonszenves úttörőtitkár azon nyomban nyakába veszi a járást, keresi a „megfelelőt”, míg végül egy falusi iskolában meg is találja. Balogh Tibi valóban megfelel a követelményeknek. Mégsem ő utazik Angliába. Helyette jól szituált szülők, csúnyácska kislányát küldik, aki még a zenében is ügyetlenke. Miért? Mi történt tulajdonképpen? Hogyan fordult visszájára egy lelkesítő és valóban nagyszerű akció? Erről szól a film. amely tulajdonképpen a végrehajtás, az eljárás mechanizmusát vizsgálva felvillantja azokat a rossz beidegződéseken alapuló magatartásformákat, amelyek fellelhetők az életben, még a mozgalmi munkában is. Ennek a filmnek nincsenek negatív hősei, senki sem vét hibát, mindenki azt teszi, amit tennie kell, még inkább úgy, ahogyan megszokta. A falucska pufók úttörővezetője ügybuzgalommal keríti elő a határból a szülőket, akiket ugyan Volgával visznek — de visznek! — be az iskolába, pedig ők szeretnék felcserélni a munkaruhát, vagy legalábbis felhúzni egy cipőt. Bent az iskolában ünGlMmm *035. jí niJfiKgl^aapatbalc^ig népség, sőt elnökség fogadja a mit sem sejtő házaspárt, majd kellő pátosszal közlik az örömhírt, amelyet nyomban szülői aláírással kell megpecsételni. Mindenki örül, elégedett, Tibi készül a nagy utazásra, az anya azonban megmakacsolja magát, majd maga mellé állítja férjét is, s közlik, hogy nem engedik el a gyereket. Ismét működésbe lép a mechanizmus, megindul a rábeszélés, de a szülök hajthatatlanok. Lehet, hogy akik a történet felületét szemlélik és csupán a falusi hétköznapok és a tantestület kissé szatirikus ábrázolását, a mozgalmi munka hivataloskodását veszik észre, zokon veszik a film egyes jeleneteit. Csakhogy a film őszintén tárja fel azokat a fonákságokat, buktatókat, amelyek zátonyra futtatják a legnagyszerűbb elképzeléseket is. Mert igaz, lelkesítő, hogy egy falusi úttörő Angliába utazhat, de az a mechanikus eljárás, ahogyan lebonyolítják ézt az ügyet, már cseppet sem lelkesítő. Félreérthetetlenül fogalmaz a film: a hivataloskodó,' s éppen ezért lelketlen módszer mindig kiváltja az emberek ellenkezését. Baloghék is úgy érzik, hogy joguk van dönteni ilyen személyes jellegű családi ügyekben. Vagyis napjainkban még a jót sem ' szabad erőszakkal rákényszeríteni az emberekre, mert ez a módszer ösztönös ellenérzést válthat ki. A családi döntés mögött meghúzódik a maradi szemlélet is. Pletyka, sustorgás befolyásolja a szülőket, akikben él még az ősi szorongás minden ismeretlennel szemben. És egy hónap hosszú idő, hiányzik a gyerek a családból, és a pénzkereső munkából is. A legfőbb érv azonban mégis az: az anya megérzi, hogy amikor a gyerek visszajön majd Angliából, már nem ugyanaz lesz, mint aki volt. Más kérdés, hogy ez a rokonszenves, gitáros fiú. aki néhány napra az érdeklődés középpontjába kerül s a maradiság, valamint a rossz módszerek összjátéka nyomán nem utazhatott el, már most nem ugyanaz, mint aki volt. Jó film a. Jutalomutazás. hiszen reálisan vizsgálja a magatartás fonákságait, életszerű fogalmazása arra fi- gyelmeztett, hogy valahol egy tőről fakad az egyéni és a közéleti magatartás. Koltai Lajos egyszerűségre törekvő színes képei jól szolgálják a film hangulatát és mondanivalóját. A civil szereplőgárdát nem soroljuk fel, de annyit feljegyzünk. hogy vala- . meiuj^en élték szerepüket. Alkatából, érzelemvilágából, életszemléletéből. Ha másként lenne. nem lehetne megkülönböztetni őket. Munkásságuk pedig másolássá alacsonyulna. ★ Nagy József, Bálint Sándor, Pataki József, Berta György tájképvázlatokat készít, hogy később olajjal vászonra vigye. Egyiket a juhhodályok tájba olvadó líraisága fogja meg, mások a Palkó-tanyát körülvevő gazdasági épületek geometrikus elemeiből alkotnak képet. — Fontos, hogy a lényegest megkülönböztessük a kevéssé fontostól — áll meg Gyuri bácsi munkája előtt Szalay Ferenc. — Vagyis a pontos, erőteljes megfogalmazásra az ábrázolandó táj hangsúlyos részénél kell törekedni. Bizonyos elemek viszont el is hagyhatók. Ez a lombos fa például zavarja a három épület zárt rendjét, kapcsolatát... ! Berta György dicséretére váljék, hogy másnap már a javított kompozíció olajváltozatával lepi meg a Munká- csy-díjas művészt. S ugyanígy fogadja a jó tanácsot, szakmai segítséget Bálint Sándor, aki Boldogról biciklizett be a foglalkozásra. ★ Profik és amatőrök együtt. Igaz, csak néhány órára naponta. Nem derogál ez a művészeknek? Fejér Csaba tagadja. S ugyanígy vélekedik Szurcsik János, Dezső József, akik szintén a nagy sikerű „Magyar tájak” vezető egyéniségei voltak. A tanítás, mások műveinek a vesézése, korrigálása a legjobb művészt is sokszor új felismerésekhez vezeti — jegyzi meg Szurcsik János. — Az pedig egyenesen jóleső izgalmat kelt bennem, ha fiatalokkal foglalkozva lappangó értékre bukkanok. Most például Bálint Sándor érett komponáló készsége, valamint az alig tizenhat éves Németh Ildikó karakterérzéke kapott meg. Tervszerű, céltudatos munkával sokat fejlődhetnek. S egyszer talán nemcsak önmaguk gyönyörűségére pingálnak majd, hanem a nagyközönség elé is eljut festményük ... Ami minket illet: úgy érzem valamennyien közelebb kerültünk e város leikéhez, továbbá olyan élményekhez jutottunk, amelyeket egy legközelebbi hatvani tárlaton láthatnak viszont vendéglátóink. Ez kölcsönös jó! Így érthetően azt mondom, hogy hasznos ügyet szolgál a Lenin Termelőszövetkezet és a Hatvani Galéria, ha rendszeressé teszi a nyári táborozásokat (m. gy.) — Ide, kérem, csak a zöldcédulások jöhetnek! — Ez zöld. Tessék csak megnézni jól. — Akkor menjen a függöny mögé és vesse le a kabátkát! A nagyváros rendelőintézetében csúcsforgalom van. A fehér köpenyes asszisztensnő meg is jegyzi, amikor kinéz az ajtón és beszólítja a betegeket: — Úgy látszik, ma sok a ráérő ember... — Panasza? — A lábam. * — Magának? — Furunkulus. — Halló! Jöjjön csak elő a függöny mögül! Nem azt mondtam, hogy bújjon el, hanem azt hogy ott vesse le a kabátját. Kopognak. Az ajtón idegesen szól ki az asszisztensnő: — Könyörgöm, ne dörömböljenek! Amíg beszél, mögötte becsúszik az ajtón egy véres fejű ember. Haján, arcán csurog a vér, tekintete torz a fájdalomtól. — Kérem szépen! Nekem a fejemre esett egy deszka. Éppen az állványról léptem le, amikor... — Üljön le és maradjon csendben! Az ember elcsendesedik, arcáról koszos zsebkendőjével törölgeti a vért. — No! Jöjjön, maga lyukas fejű. A beteg megkönnyebbülten ül le a székre a villany alá. — Mit csinált magával, jó ember? — Tetszik tudni, doktornő, az úgy volt..! — Úgy volt, úgy volt! Papolni azt tudnak, de magukra ügyelni, már nem. Biztosan felöntött a garatra és úgy mászkált az állvány alatt. A véres fejű ember szinte reszket az izgalomtól. — Én ács vagyok, kérem szépen. Tizenhatodik esztendeje dolgozom a szakmában, de ilyesmi még nem fordult elő velem. Akadt már, hogy görbe szögbe, kapocsba léptem, drót is hasította a lábamat, de a fejemet még nem érte sérülés. Tetszik mondani az italt. Nem az az ember vagyok én. Meg azután szó ami szó, fogva is vagyunk. A Józsi Szaki, a „főnökünk” el is kergetne, ha ittasan állnánk munkába. — Ismerem én már magukat. Felelőtlenek. Azután az orvos pénzbe úgysem kerül... A beteg felszisszen, arca eltorzul. — Csak maga ne jajgasson itt nekem! Aki arra sem képes, hogy a saját fejére vigyázzon... — Gondolom, jól jön magának egy kis táppénz is! — Nem jön jól, kérem. Én szépen keresek, meg nem vagyok olyan lógós' természetű. A fejére vastag pólya kerül, de a szemgödörben még ott feketéllik az alvadt vér. — Szerdán jön kötözésre. Értette? Az ács nem szól semmit, még köszönni sem tud a fojtott dühtől. Odakint a felesége sajnálkozik. — Szegény Józsim! Könnyes a szemed. Talán még sírtál is? ö hallgat egy darabig-és csak később mond ennyit: — Nagyon fáj, Margit..-, Szalay István 34. — Persze, nem a partizánok előtt — tette hozzá. A partizánoktól tartott leginkább Rezső bácsi. Jobban, mint az oroszoktól. Mert az oroszok a front túloldalán vannak, a partizánok meg ideát. És ott tartunk, hogy még a városban, a város kellős közepén sem érezheti magát tőlük biztonságban az ember. — Annyi a kommunista a Vasgyárban is. mint a nyű — mondta. — A melás, az mind az oroszt várja, az mind úr akar lenni. Nem tudom, hogy képzelik ezek, ki dolgozna akkor, ha minden melósból úr lenne... De hát az még odébb van. Abba még beleszól Hitler... Vagy még inkább Churchill. Hogyne kellene vigyázni majd az úton, a hegyek közt. Ahol esetleg senki fegyveres gn.i Efljikor itt^bent^az szomszédságában is szervezkednek a mokánok. Ami ugyanaz, mint a partizán, szecskojedno. — Vagy még rosszabb. Mert nem az erdőben lakik, hanem lehetséges, egy házban velünk. .. Tele a zsebe kézigránáttal, de előre köszön a lépcsőházban, és mosolyog: „Hogy van, hogy van, szomszéd úr?...” A végletekig elszemtelened- tek már. teleszórják a várost röpcédulával. S a MÓKÁN Komité mindenféle utasításokat ad ki, máris úgy rendelkezik, mintha ő parancsolna. De az még odébb van. Abba még beleszól Hitler, vagy még inkább Churchill. Pedig kinyírják, akit elkapnak, rögtön, ott helyben fel kell koncolni, ha tetten érik. De hányat kapnak el? Telemázolják a falakat, hogy „Halál Szálasira!” meg „Vesszenek aynémet-bérenc hazaaru- . mindenütt sarló-kalapács. Még a német Gestapo autóit is telemázolták sarló-kalapáccsal. Egy suhancot valamelyik nap majdnem sikerült elkapni. Kiborult a villamoson a táskájából a vörös festék. De mire észbe kaptak volna, leugrott és megpucolt. Szaladhattak már akkor utána!... Mert rögtön megállt a villamos, és sokan üldözőbe vették. De jól tudott szaladni, és meglépett. Vacsora után történt ez a beszlégetés a sivárrá kopaszí- tott szobában (térítők, függönyök, mind leszedve, szőnyegek összecsavarva). Rezső bátyja jó beszédű ember volt, s szemlátomást jólesett neki, hogy ilyen hálás hallgatóra lelt. Magda nem találta a helyét, alig figyelt a beszédre. Aztán gyors kézzel letakarította az asztalt, szétdobta az ágyat. — Feküdjünk. Mert aztán még légiriadó lesz. ö nem értette, miért kell ilyen korán lefeküdni, ha esetleg légiriadó lesz. Úgyis föl kell kelni és lemenni a pincébe, ha légiriadó lesz. De nem töprengett ezen most. Egyre az üldözés járt az eszében. Pár nappal ezelőtt hallotta ő az utcán, hogy kiabálnak: „Fogják meg! Fogják meg!” — és rögtön szaladt is. De nem látott semmi különöst. Egy mellékutcában őgye- legtek néhányan és bámultak az utca túlsó vége felé. ö is bámészkodott egy ideig, de nem vette észre, hogy valakit kergetnének. Az lehetett az, a festékes partizán. Egészen biztos: azt kergették. Ha tudta volna, hogy partizán ! Esetleg ő utol is érhette volna. A felnőttek nem olyan nagyon tudnak szaladni, kivált ilyenkor, nagykabátban. Élénken elképzelte, hogy leugrik a villamosról a partizán, — Rezső bácsi azt r nagyobbacska fiút képzelt el, sildes sapkában, foltozott ülepű, imitt-amott rongyos nadrágban... szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik most a derékszíja is, rajta a tőr, meg a tölténytáska.. a pisztoly éppen nincs nála (mert ha nála volna a pisz toly, akkor minek szalad volna el?). Menekül a partizán, kia bálnak a járókelők: — Fogják meg!... Fogjál meg!... 0 ledobja a nagykabátjá' lerúgja a bakancsot és sebe sen, mint a szél, a nyomábi ered. Jó futó a partizánfiú é előnye is van; szaporán csal tog a bakancsa a kövezetei Nehéz ám a bakancs, e akármilyen jó futó, ő mezít láb mégis utoléri az utca ve gén, és egy ügyes gánccs; összeakasztja a bokáját. Mire a partizán elterül s utcakövön, mint a béka. Ni gyot puffan a hasa, ahog elvágódik, és már ott, fekt< ben a tőre után kaparász. Odaérnek akkorra az en berek is, ráesnek vagy hí tan, ütik-verik, kicsavarja a kezéből a tőrt. És trappolva jönnek i aszfalton a nyilasok. Elöl a tuskófejű. S a mondja: — Nem simogatni kell e: emberek, hanem így kell e ni!... És hozzálát a puskatuss; Gyűlik eközben a tömi és mondogatják: — Ez a gyerek fogta el! ■ — Még ilyet! — Nézzék már! A földb ki se látszik... — Fáin gyerek ez. mon tam én. — S a nyilas p rancsnok elviszi magával pártházba. És választhat raktárban derékszíját, tő akármit. Pisztolyt nemigen adn gyereknek. De kitünteti lehetséges. ho®v adni Olyat, amit a civilek is 1 vül, a nagylajbin szoktak: eelni... L«. •,!-**. *-. "•r Moü&Wükl ^
