Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

18.25-kor és 2l.20*kor

Jó estét, Győr!

Ezen az estén két alkalommal kerül sor arra a helyszíni közvetítésre, amely során a Magyar Televízió „Jó estét..sorozatában Győr egy napjába pillanthatnak be. Győr, ez a Rába és a Duna kereszteződésében iekvő, gyorsan fejlődő ipari város összefogja Észak-Dunán túl

vasúti csomópontjait.

Iparában megtalálható a vagontól a textilig, műbőrig sok olyan termék, amely országos szükségletet elégít ki. Jellemző ipari elkötelezettségére, hogy minden második győri az iparban dolgozik.

Győr nagy hagyományokkal rendelkező város is egyben. A rómaiak éppúgy jelentős emlékeket hagytak itt — ezt az időszakot őrzi a város latin neve:: Arrabona —, mint a későbbi időszakok. Belvárosa gazdag barokk műemlékekben. Kulturális élete fejlett; számos kultúrháza, iskolája van. Húszezer diák tanul Győrben.

A közvetítésen 155 televíziós stáb vesz részt. Az első jelentkezés 18.25-kor lesz, „A Duna-hídtól a Rába-hí- dig, a második 2-1.20-kor:, „Péntek éste van..címmel. I

V. Veszprémi TV-filmtesztivál

Június 23. és 28. között ötödik alkalommal rendezik meg az idén a veszprémi tévétalálkozót.

Az elmúlt fél évtized alatt kialakultak ennek a találkozónak a hagyományai. Minden esztendőben mintegy húszórányi vetítési időben mutatják be az előző év legjobb tévéjátékait, tévéfilmjeit. Az alkotásokat mindig a rendezők nevezik a találkozóra, és a televíziókritikával foglalkozó újságírók bevonásával előzsürizés alapján döntenek arról, hogy milyen filmek kerüljenek a programba. Az idén a válogatás különösen nehéz volt, mert örvendetesen megnövekedett a nevezések száma, és ezáltal a vetítési idő is. Míg a korábbi években a nevezett művek vetítési ideje nem haladta felül a 25 órát, az idén 32 órányi anyagból kellet válogatni.

Az előzsürizés alapján húsz tévéfilm, illetve tévéjáték kerül vetítésre Veszprémben. A tizenegy tagú zsűri, amelynek elnöke Boldizsár Iván Állami-díjas író, három fődíjat oszt ki, és az idén először díjat ajánlott fel Veszprém Város Tanácsa is.

A vetítések mindennap délután 4 órakor kezdődnek, a Városi Művelődési KözWi£Ti:í Tr

Közeledvén a nyár, az utazások és kalandozások kora, a rádióban Is sokasodnak a riportok utazásokról, találkozások élményeiről. Ilyen volt Nagy Piroska műsora: „Akik megfogták az időt”. Ezúttal naív művészek, az egri Szerencsi Kálmán, Máté Mik- lósné, a kocsárdi hímzőasz- szony, valamint Takács Tibor, az író, az ököritói falukrónikás, Erdélyi Béla idézte a tűnő időt. Szavaik nyomán hitek, játékok, egy tragikus esemény körvonalai teltek meg élettel.

Szerencsi Kálmán, a tűz és vas szerelmese, szépen elmondta önéletrajzát, de a beszélgetés inkább a képernyőre kívánkozott, mert alkotásai — vas- és rézveretek, csillárok, gyertyatartók, megpatkolt tojások, virágtartók — valóban ekkor váltak volna érzékletessé. Nem is könnyű csak szavakkal a műalkotások szépségeire felhívni a figyelmet. Mindez látvány és itt a befogadó ítélete a döntő. Szerencsi Kálmán tárgyai iparművészeti alkotások és kísérői az emberek mindennapjainak Tokiótól New Yorkig, Moszkvától Fokföldig.

Más a helyzet Takács Tibor gyűjteményével. A folklór gyűjtése divat és nosztalgia. Az emberek otthonaikban, maguk mellett akarják látni az időt. A Miska-kancsók sora, a mezőkövesdi tulipános bútor, a dedikált könyvek (a könyvgyűjtők tudják, hogy ez milyen érték) a megkövült idő jelképei. És ha a modern lakások okosan és célirányosan tervezett méretei nem is kedveznek ennek a nemes szenvedélynek, egyre több ki- sebb-nagyobb magángyűjtemény áll össze és válik kísérőjévé a múltat és társat kereső embernek. Erdélyi Béla az 1910-es ököritói tűzvészről és a „Fergeteges” tánc és tánccsoport történetéről számolt be. A tűzvész emléke ma is él a szatmári faluban, hiszen élnek még néhányan,

Qdjmmt

' 1915. jumos -90*-péntek t j

akik a húsvéti táncmulatságból élve kerültek ki. A játékos huszár, aki kardjával belecsapott az imbolygó lampionba maga sem tudta, hogy ezen szalad fel a láng a száraz avarral fedett csűrtetőre, ami pillanatok alatt lángba borult. Megrázó élmény ma is, de ha a krónikás számokat idézett, érdemes lett volna utalni Móricz Zsigmond útkereső regényére, mely legalább ilyen hitelesen őrzi ennek a tragikus tűzvésznek emlékét. Nem beszélve arról, hogy 1917-ben, amikor a háború értelmetlensége Európa uralkodói előtt is világossá vált, az ököritói csűr a háború pusztító tüzének erejét is példázta.

★

A Szivárvány júniusi műsora az utak, utazások és maradások világába vitte a hallgatót. Most azonban inkább vasárnapi zenés délelőttnek tűnt ez a kétórás maratoni oknyomozás, mintsem a téma bemutatásának. Izzó, vibráló, zajos világ ez és eltekintve az átvezető zenei betétektől, sokszínű, tarka körkép volt. Az utak szürke szalagjai országutakat, tanyákat, városokat kötnek össze. És embereket. Űtépítők, forgalomszámlálók, rendőrtiszt, ércbányász, juhász, sofőr mondta el véleményét az utak életéről és a mozgás értelméről. Mátrai Betegh Béla így: ösvény, gyalogút, országút, sztráda a térképen csak finom levélerezet, amelyben élet lüktet. Az út ellentéte a határ, ami lezár, befejez egy térséget Az út minden lépéssel elkezd valami újat, mert az ember mellett erdők, legelők suhannak el, de mindig szembe is jön valami, egy falu, egy kút. egy fa lombja. A föld lakhatatlan volna, ha nem lennének járható, bebarangolható útjai, mert lakni kevés. Az ember nem érheti be a lakással, mely bármily meleg is idegenné, rideggé válna, ha kóbor vágyait nem élhetné ki. Vannak, akik képesek elélni egy zúgban, barlangban, hordóban, cellában, az utak határtalan otthonok. Csak a járható világ szép, de az ember a térrel is él, és mert útjaival menni enged a napsugaras ég alatt.

!■» . * s, Steergéaió- Tibor pontban, és naponta háromét alkotást mutatnak be.

A városban a találkozó időtartamára egy helyi televíziós adót szerel fel a posta, amelynek segítségével a városban a 9-es OIRT-csator- nán lesznek foghatók a vetítések.

Ugyancsak a találkozó napjaiban vetítéseket rendeznek a különböző üzemekben — így például a Nitro- kémiai Vegyiművek, a Bakony Művek és a Faárugyár kultúrtermében. Ezeken a vetítéseken azonban olyan filmeket is elvisznek a mun- kösközönség közé, amelyeknek bemutatására, csak az év hátralevő löszében kerül sor.

A tanácskozás az alkotások versenye mellett egyúttal műhelymunkára is alkalmat ad. Az idén a televíziórendezők és dramaturgok kollokviumát rendezik meg, amelyek vitáját Huszár Tibor kandidátus, egyetemi tanár vezeti. Sor kerül egy sajtókonferenciára is, amelyen Szinetár Miklós, a te levízió művészeti igazgatója, továbbá Fellegi Tamás, Gellert Endre és Szűcs Andor főosztályvezetők válaszolnak az újságírók kérdéseire.

A találkozóval párhuzamosan sor kerül úgynevezett telemeetingre is, amelyen a külföldi televíziós társaságok forgalmazási szakembereinek mutatják be a Magyar Televízió kínálatát. Az idén a meetingre valamennyi szocialista ország, továbbá Ausztria, Dánia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság. Olaszország, Spanyolország, Anglia, Svájc, Svédország és — ez alkalommal először — Görögország, valamint Portugália is elküldi szakembereit.

Az ünnepélyes díjkiosztásra június 28-án este fél 10- kor kerül sor, az eseményről a Magyar Televízió helyszíni közvetítést ad, majd rövidfilmet sugároz az V. veszprémi tévétalálkozásról.

Morvay István

Pénz,

pénz, pénz kellene

Beszélgetés a községi könyvtárak gondjairól

Köztudomású, hogy könyvtáraink milyen sokat fejlődtek az utóbbi harminc év során. A rangos eredményekről sűrűn megemlékezünk. Annál kevesebbet beszélünk viszont a nap mint nap jelentkező gondokról.

Az olvasók, a szakemberek évek óta panaszolják, hogy kevés a vásárlásra fordítható pénz, s mindinkább elhasználódik a könyvállomány.

Az elsősorban megyénkben jelentkező nehézségekről beszélgettünk Orosz Ber- talannéval, a Megyei Könyvtár igazgatójával.

— Mi az elszomorító helyzetkép magyarázata?

— 1969-ben — akkor még

a megyei tanács művelődésügyi osztályán dolgoztam — részletes felmérést készítettem. Megállapítottam, hogy az ezer főre jutó könyvbeszerzés terén megyénk sajnos az utolsó helyen áll. A problémák csak fokozódtak akkor, amikor az új gazdaságirányítás rajtolt: 1968ban ugyanis zárolták a beszerzési kereteket. Ezt igen sokan nehézményezték, s a Művelődésügyi Minisztériumhoz fordultak orvoslásért. Szerencsére elég gyorsan intézkedtek, a negatívumokat azonban nem sikerült máról holnapra felszámolni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1972. február 22-i ülésén megvitatta a témát, s határozatot hozott arról, hogy lakosonként legalább öt forintot kell évente fordítani könyvvásárlásra. A megvalósítás azonban sok helyütt elmaradt, a községi tanácsok ugyanis anyagi akadályokra hivatkozva húzódoztak a támogatástól. A következmények viszont évről évre aggasztóbban je-, lentkeztek. Ráadásul ebben az időszakban kerültek( ki a nyomdából az igen magas árú, de minden bibliotiká- ban nélkülözhetetlen lexikonok. Az is tény, hogy ekkor drágultak a könyvek is. Így aztán egy sereg művet nem vehettek meg községi könyvtáraink. A meglévő anyag elhasználódott, s mind több agyonolvasott példány

Igény volna..

várt a selejtezésre. Csak egy riasztó példát említek: a gyermekirodalom szinte katasztrofális helyzetét. Az ifjúsági regények, a mesekönyvek többsége szakadozott, tépdesett, hiányos. Ez annál is inkább aggasztóbb, mert a falusi emberek könyvvásárlása nem túl gyorsütemű.

— Merre a kiút, miként összegezné a tennivalókat?

— Pénz, pénz, pénz kellene, csak így lehetne behozni a lemaradást, így juthatnánk ki a hullámvölgyből. Sokat tehetnének a községi tanácsok, de korántsem rajtuk múlik minden, hiszen anyagi lehetőségeik korlátozottak. Fel kellene számolni azt a helytelen gyakorlatot is. hogy az év végi pénzmaradványodból juttatnak a könyvtáraknak. Az ilyen kampányszerű vásárlások ugyanis lehetetlenné teszik a tervszerű állománygyarapítást. Az is tény, hogy ilyenkor csak a könyvesboltok kínálatából válogathatnak, vagyis azt vehetik meg, ami van. A Könyvértékesítő Vállalat könyvtárellátó osztálya viszont rendszeres tájékoztatót ajánl, amelyhez megrendelő jegyzéket, kölcsönzési tasakokat, kartonokat és katalóguscédulákat is biztosít. Ez az ingyenes szolgáltatás megkönnyíti a könyvtárosok adminisztratív munkáját.

Olyan lehetőség ez, amelyre érdemes alapozni, olyan előny, amelyet a könyvesboltoktól nem lehet várni. Megoldást jelentene a megyei, vagy az ágazati a központi szintű segítség. Hadd említsem meg, a Pest megyei Tanács nemes gesztusát: az elmúlt évben egymillió forintos támogatással lepte meg a falusi bibliotékákat. Véleményem szerint

csak ezen az úton lehet járni, mecénásokra van szükség. Ráadásul minél hamarabb.

— Mit tehet a Megyei

Könyvtár?

— Nem sokat. Van ugyan évi három-négyszázezer forintos keretünk a szakmai felszerelés pótlására, ebből elsősorban az új bibliotékákat látjuk el berendezéssel. Az állománygyarapítás azonban helyi feladat. Egy biztos: ha nehezen is, de megoldható. Elég csak a Vas, vagy a Veszprém megyei eredményeket említeni. Elérték azt, hogy lakosonként hét, illetve nyolc forintot fordítanak fejlesztésre. Ebből az összegből már lehet gazdálkodni.

— Sokat jelent a pénz, de legalább annyit a széles körű tájékozottság, a szakképzettség. Ennek hiányát többször is szóvá tettük. Változott a helyzet az elmúlt évek során.

— Szerencsére igen. Ezl tükrözik a statisztikai mutatók is. Egy 1974-ben készített felmérés szerint 2- fő-, 9 részfoglalkozású és 9S tiszteletdíjas könyvtáros tevékenykedik a községekben 37 rendelkezik felsőfokú, 7f középfokú végzettséggel Nem vigasztaló viszont a2 hogy a tiszteletdíjasok közü néhány még a nyolc általá nőst sem fejezte be. Szűk ség lenne diplomás könyv társzakosokra is, hiszen i vidéki apparátusban jelen leg egy sem dolgozik. Két ségtelen, hogy a széles kö rű tájékozottság, a magasab! szakképzettség hozzájárul a ésszerű tervezéshez, a meg fontolt állománygyarapítás hoz. Ez persze a kiseb gond, mert az első feladó az anyagi fedezet * biztosító sa. Ennek útját-módját ke minél hamarabb megtaláln

(pécsi)

WWV'//AWVWWV\W\AAVWWV^A/VVAA\'W'AVAő^WWWü WWV*

m

FEKETE GYUU :

✓

33.

Rögtön azzal kezdte, hogy most már biztosan nem tart 1 'sokáig a háború. Hitlfer most egyezkedett Churchillel: vagy jön ő is harcolni az orosz ellen, vagy be lesz vetve Angliára is a fagyasztóbomba. Legkésőbb karácsonyig megkötik az egyezséget, és Olaszország felől jönnek be az angolok. Vagy az amerikaiak, egyre megy. Menekülni is arrafelé volna a legjobb, csak az a baj, nem le- a -feoot mfe».~E>e maid

kitakarodnak az oroszok, mihelyt elindul a nagy angol— amerikai támadás.

— Addig meg kibírjuk. Ha fát vágnak a hátunkon, akkor is.

Két német tiszt beszélgetett a teherautó farában, azokkal jött a Korona Szállóig. És bizalmasan beszélgettek, mert nem nézték ki belőle, hogy valamicskét ő is ért németül.

Két csillagja volt Rezső bátyjának. Csak kaucsuk, de mindent tudott a harci helyzetről. Milyen irányból támadnak- az oroszok*. hogpaa.

akarják a várost bekeríteni.

És mit tervez a német vezérkar, hogyan fogja felmorzsolni a támadást. Olyan magabiztosan beszélt, akár egy tábornok. >

Talán nem is jó az, ha eny- nyire tudnak mindent a katonák. Mert ha a kaucsuk csillagosok így tudják — mindenki tudhatja. S akkor már nem is érdekes a háború, a hadvezérek nem támadhatnák akkor váratlanul, ha a katonák mindent előre tudnak.

0 már attól tartott: ha a hadihelyzet ennyire jól alakul, nem lesz menekülés Németországba.

— Akkor menjek, vagy maradjak?

— Persze, hogy mész. Itt nagy hajcihő lesz ám... Az is megtörténhet, hogy a németek becsalják őket a városba. A főerőket beengedik, és akkor lecsapnak. Nagy égzengés lesz itt, persze hogy lesz. Biztos, ami biztos. Az a lényeg, minél távolabb a fronttól. Egyelőre az a legfontosabb.

Különben Rezső bácsi nem bánta, ha ő is menekül Magdával együtt. Még örült is.

— Bajod, az lesz vele, azt nem vitatom. De legalább az idegenek közt nem leszel annyira egyedül. Meglásd, még hasznát is veszed. Mégis más az, egy nő, gyerekkel, mint magára hagyatva az idegenek közt. Háború van.

Eddig is amiatt aggódott leginkább, hogyan engedje el Magdát egyedül a nagy útra.

Szerette Magdát Rezső bácsi, az biztos. És ha valaki szereti a feleségét, hát félti is, persze.

A sofőr valami kiszolgált_______

vesgyán -portás» amolgaauét- SäßSu’

nyilas, és a nyilasokban nem igen bízott Rezső bácsi. Alii tólag tud valamit németü viszi az asszonyt is — külön ben sem fiatal már. És perszi most esküszik rá, hogy gönc ja lesz Magdára, és mindé tekintetben vállalja érte a fc lelősséget.

— Minden tekintetben - mondta Rezső bácsi még eg) szer, különös hangsúllyal.

Csakhogy az más kérdé hogyan viselkedik majd ode kint. Majd akkor válik el, k csoda-micsoda, és az ígéret mennyit ér, amikor mess:

! idegenben már nem kell tai tani az itthoniaktól — hábc rú van.

Előre kell gondolkodni, ke szén minden eshetőségri Nem az az okos, aki utóla okos.

Rezső bácsi tehát beszerve zett valami lábadozó néme őrmestert, akinek betegszí badságos papírjai vannak, t amúgy is haza készült. Nén természetbeni ellenében sz vesen vállalkozott rá, hogy hosszadalmas és bizonytala vonalkázás helyett a vásgyá kiürítő teherautón utazzék.

Ez a sebesült őrmester lehető legjobb kísérő les: mert előfordulhat, hogy a ne níetek akadékoskodnak a úton. Akármi előadhatja ma gát odakint is — mégsem 6ofőr bizonytalan nyelvtudí sára lesznek bízva.

Egy sebesült német from harcosnak, aki ráadásul a: tiszt, őrmester, mindenütt te kintélye van Németország ban.

Magyarországon meg küld nősen.

tfEalytot#*

«