Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám
bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Amphitryon AVAGY JUPITER GÁLÁNS KALANDJAI 1 Az antik színpadi világot idéző maszkok mögött, mégha azok Jupitert, Alkménét és Amphitryont is jelzik, nagyon is mai emberek és kapcsolatok rejtőznek. Az alcím nem Peter Hackee, hanem e sorok írójáé, aki bízik a földön járó istenekben és niég a fellegekben járó emberekben is, hogy megbocsátják néki ezt a merészséget. Mármint azt, hogy a neves szerző által adott címhez egy kevésbé neves alcímadó még azt a hatásvadász jelzőt is odabiggyeszti, hogy: gáláns. A mentsége csak az lehet, hogy Peter Hacks színpadi világában is úgy jámak-kelnek az istenek — azazhogy csak kettő, Jupiter és Mercurius, de hát kettőnél már jogos a többes szám —, mint ahogyan az antik görög mítosz világában, tragédiákban és vígjátékokban esetlenek, botlanak, intrikálnak és pletykálnak, győznek és elbuknak az Olymposz lakói. És szeretnek is természetesen. Nagyon is emberi módon. Nagyon is érzékien. Nagyon is csalafintán. Évezreddel, vagy talán évezredekkel is megelőzve a francia hálószobák pikáns világát. Amphitryon jó katona, hűséges férj, ostoba férfi. Amphitryon, ez a görög hős, persze nagyon is mai ember, aki a nagy és valóban lelkesítő céljaiért küzdve valahogyan elfelejt ember lenni. Azazhogy férfi. Férj igen, hős igen, csak éppen férfi nem. Nosza, jön erre Jupiter, felveszi Amphitryon alakját, magához öleli annak otthon hagyott feleségét és oly tűzzel, meg oly sikerrel ostromolja Alkménét és ágyát, hogy ez a vár és védőnője sem tud ellenállni az ostromnak. Aztán már eszébe sem jut a vár megelégedett legyőzöttjének, hogy egyáltalában is ellenálljon bármilyen megújuló rohamoknak. A férj ifjonti hevét éstü- zét helyettesítő Jupiter nagy becsvággyal teljesíti a férj férfiúi feladatát, mígnem aztán minden tisztázódik, az isten nem ember, illetőleg minden ember magában hordja az istent, amitől férji mivoltában is isteni szerető lehet. Ha nem feledkezik meg arról, hogy neje ugyan isteni nő, de nem istennő! A dologba belekontárkodik, hol mint segítő, hol mint vágyakat és a féktelenségeket fékező isten, Mercurius. aki egyébként a kereskedők és a tolvajok Istene is a görög mitológiában. És természetesen itt téblábol a dolgokat meg- és nem kellően kima- gyarázandón a' nélkülözhetetlen Sosias, a filozófus, aki úgy nyeri el újabb énjét, hogy elveszti a régit. Peter Hacks tehát egy antik miliőbe helyezett szerelmi háromszöget mesél el, egy megcsalatás és felszar- vaztatás történetét, s ezt még nem is átallja egy gúnvos és feloldó fintorral meg is bocsátani, sőt meg is magyarázni? Az Am.hitryon kedve«. könnyed, de rendkívül feszes szerkesztésű színnadl mű, amely nem rest olyan közhelyeket megfogalmazni újra — és mert „szakértő’’ fogalmaz itt. már nem is hangzik közhelynek — hogy: két ember kapcsolatának halála e kapcsolat kihunyó parázsú köznapisága; hogy 20.25 Dulszka asszony erkölcse Zapolska lengyel írónő nagy sikerű drámáját a győri Kisfaludy Színház előadásában láthatjuk felvételről, három felvonásban. A századfordulón vagyunk: Dulszky úr családjában a ház úrnője: Dulszka asszony. Igen figyelemre méltó elvek alapján kormányozza családját, két lányát, lump flát és férjét. Mindennél fontosabb számára a család hírneve. Az ezen esett csorbát megtorolni igyekszik, bármi áron. Elnéző viszont olyan esetekben, amikor a ,,bün” a lakás falai között marad- Zbych, a fia. láthatóan nagy érdeklődéssel viseltetik a kis cselédlány, Hanka iránt. Amikor megesik a baj és Hanka gyermeket vár, Zbych el akarja venni feleségül. Dulszka asszony mindent elkövet, hogy megmentse a család „becsületét”. ezen túl minden nemes emberi és távlati cél csak, akkor nemes és akkor igazán cél, ha a hozza vezető utal sem tekintjük lényegtelennek; hogy bármily nemes a cél, s bármily elszánt a hős, nevetségessé válik, ha társ- talanul, sőt — már csak a szójáték miatt is — a cél felé céltalanul és társtalanul igyekszik ... Aki végigderüli az egri Gárdonyi Géza Színház jól sikerült, fiatalosan vidám, fesztelen, de nem fegyelmezetlen előadását, meghallgat ja Alkméne panaszát és kitárulkozását, kineveti Sosiást és a sikeres színpadképből még olmi antikvitást is ki- érez — egy kicsit 6aját ma gán is derül. Mint férjen, ha azon kell derülnie, mint hősködő hősön, mint nagyhangú, dirrel-durral, a léggömbbel is megvívó bajvívón derülhet — saját magán. És saját énje Sosiásán is, az alkalmazkodás leleményén és a leleményes alkalmazkodáson amelynek csak egyetlen ára van: mássá kell lennünk, mint voltunk. Néha bizony kevesebbé. És hányszor vállaltunk már kisebb és nagyobb ügyekben egyfajta ilyen Sosias-szerepet? Csiszár Imre még nem Is rendező — az oklevél szerint. Az egri bemutatón ám annak igazolta magát a legértékesebb dokumentummal, ezzel a jól rendezett, helyenként talán kissé szertelen, sodró lendületében néha meg-megtorpanó, de egészében véve invenciózus előadással. Stílust teremtett a színpadon, s ebben a stílusban, mint jó vizű medencében, otthonosan lubickoltak színészei. Blaskó Péter kü lön is feltűnt szép szöveg- mondásával, a fiatal, még főiskolás Maszlay István megérezte a határait, hogy a komikum hol csaphat át a bohóckodásba. Lázár Kati Alkméné.ie izig-vérig evilági, sőt mavilági asszony volt. Csapó János Sosiasa, vala mit fellebbentett egy titokból: hogvan és miért lehetett a görög színpad filozófusából udvari bolond a középkori királyi várakban és e korról szóló drámákban? A csalafinta bölcsesség ugyan jelzőt válthat, de bukásában is mindig diadalmaskodóan emberi marad. Mercurius- ként Somló István cserfeske- dett. jó helyen keresve, ha mindig nem is találva meg figurája lényegét. Gyurkó Géza MSnfúma Mi? júniusi . 32. Először arra gondolt: itt éjszakázik most már; nincs az ilyen pincénél biztosabb óvóhely. De ahogy az alkonyat sűrűsödni kezdett, eszébe jutott a közeli temető. És enni sem adnak a pincében. És pokróc sincs,, amivel betaka- -tozbafe. „mi,. _„______” T rappolva futott lefelé a lejtős úton. Egy ismerős óvóhelyre kéredzkedett be éjszakára, ahol már máskor is szívesen látták. Légiriadó volt aznap éjjel. Bombák robbantak, nem nagyon messzire. Hajnalban már a koránke- lbk után kiszokott. De várma Beszélgetés Szilágyi Györggyel A ringlispiltől a politikai kabaréig Igazi nyári attrakció Szilágyi György „Ringlispil” című dokumentumműsora, amit ma, csütörtökön sugároz a Kossuth rádió. A népszerű rádiószerkesztő és kabarészerző, a szórakoztatás sokműfajú mestere, ezt a műsorát is, mint az első világháború, a Tanácsköztársaság, a gazdasági válság és a Horthy-korszak történetét, saját sajtógyűjteményéből állította össze. Maga válogatta a műsor zenéjét is, és sikerült elkerülnie a műfaj összes sablonját, még az „Ujjé, a, Ligetben nagyszerű” c. dalt is kihagyta a produkcióból. — A műsornak — amelyet Bc*zó László rendezett — azért adtam a „Ringlispil” címet, mert a háború után csak a ringlispil maradt meg épen Ligetben. Annak a zenéje szólal meg először a harcok utáni csöndben, a csonka fák aliatt.. A bódévárost, a mutatványos bódék falait — Ifjúságunk illúzióival együtt — az ötvenes évek elején szétverte a csákány. Szilágyi Györgyhöz ’ nemcsak azért áll közel a vursli, mer Zuglóban, a Liget szomszédságában nőtt fel, hanem mert 1949-ben, az államosítás után, igen fiatalon kezdett tevékenykedni a Fővárosi Népszórakoztató Intézményekben (Városi Színház, Royal Revü, Kamara Varieté, Fővárosi Nagycirkusz, Népvarieté, Liliputi Varieté.) Itt tanulta és művelte évekig a szórakoztatás legkülönbözőbb műfajait: a cirkusztól a varietéig, s a revütől a kabaréig. Volt titkár és dramaturg, művészeti vezető és Igazgató. — Nem zavarta soha az a szemlélet, amely lekezeli a népszórakoztató műfajokat? — Sosem zavart Miért járjak én sértetten a világban, amikor milliók szeretik a könnyű műfajt? A revüt sajnálom; az ötvenes évek kultúrpolitikájának hibájául rovom fel a műfaj megszüntetését. Kevesebb szín maradt a palettán. Szerintem a világvárossá fejlődött Budapesten hiányzik egy revüszínház, ami szinte a világ valamennyi nagyvárosában működik. — Milyen különbséget lát a felszabadulás utáni idgk és a jelenkori szórakoztatás között? — Régebben nem volt eny- nyire elszigetelt a müiaj. Legrangosabb íróink is szívesen írtak a könnyű műfaj számára humoros műveket, jeleneteket, tréfákat. Dobozy Imre, Goda Gábor, Gyárfás Miklós, Heltai Jenő, Kellér Andor is írt például a Kamara Varietének, s egyik műsorunk zenéjét Weiner Leó szerezte. A műfaj rangját jelezte még, hogy Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, szívesen szerződött a varietébe, valamint Bilicsi Tivadar, Dajbukát Dana, Mészáros Ági és Tolrtay Klári is. — ön, aki művelte már a szórakoztató műfajok mindegyikét; a bohóctréfától a hu- moreszkig, a Rádió szerkesztőjeként mit ir legszívesebben? — A Rádió Kabarészínházába írók legtöbbször. Marton Frigyessel együtt nagyón jól tudjuk, hogy ennyi emberhez szólni; kivételes lehetőség, nagy felelősséget is ébreszt az emberben. Mondhatnám úgy is: a kabaré, a de* mokratizmus fokmérője. Ma már milliókat érintő problémákat tárgyalunk, régen túlléptünk a hagyományos kabaré szűk világán, társadalmi és publicisztikai műfajjá alakultunk. Nem lehet, és nem is akarunk semmit elhallgatni; az emberek a kabaréban találkozni akarnak minden jelenséggel, ami foglalkoztatja őket. — Hogyan fogalmazni meg tehát a Rádió Kabarészínhá- zanak feladatát és szerepét? — A Kabarészínház fennállása óta fő céljának tekinti, hogy társadalmi és politikai életünk aktuális kérdéseivel foglalkozzék. Ez azt jelenti, hogy színházunk műfaji lehetőségeivel, humorral, szatirikus éllel bíráljuk életünk visszásságait, az embereket bosszantó hibákat, a szocializmustól idegen életvitel jelenségeit Önody Sva fújt a szél, csapkodott az eső. Alig kezdett világosodni, fölment a hegyre. Nem bombázták le éjjel a pincét A láda is a helyén volt, a korhadó ászokfa mögött, az elemek is. „Ez az, hogy engem is akármi érhet — gondolta eltűnődve a láda fölött. — Mindig közelebb a front, le is bombázhatnak itt. Édes- anyámék meg sémmit se tudnak a rejtekhelyről; pocsékba menne az egész. Ha legalább Magdáékat megtaláltam volna. .. ” Ekkoriban már eszébe sem igen jutott Magda nénje. De ha idegen óvóhelyen keresett szállást, és vallatták, csak mondta azt is, mint a jól betanult leckét, hogy a nénje itt lakik valahol. Egyik este — közvetlenül azután, amikor túlságosan messze elcsavargott a periférián, s a szovjet páncélosok hirtelen benyomulása miatt a krumpliverembe szaruit — bekéredzkedett egy" kaszárnya-, szerű bérház óvóhelyére, már biztonságos távolságban a lövöldözéstől. Ahogy mondta a szokásos leckét, egy ráncos képű, hunyort öregember fölkelt a priccsről, s közelebb jött. — Parázsó? ... Nofene... Kiderült, hogy falujabeli az öregember. Azaz csak volt falujabeli, mert ré^es-róg a vasodban lakik. Ismerte Magda bátyját jsmerte, már innen, a városból, a vasgyárból. És tudta róla, hogy falujabelijét vette feleségül, az egyik Parázsó lányt. — Valahol a Győri-kapunál laknak azok — mondta. — No, várjál csak. Nem látom mostanában Rezső bátyádat, be is vonulhatott ő, az látod, meglehet. De megtudom holnap a címét. Megkerítjük őket, várjál csak... Az utolsó pillanatban találkozott Magda nénjével. Egy nappal később már nem találta volna otthon. Tele a lakás batyukkal, csomagokkal, bőröhdökkel. Üresen ásítottak a kitárt ajtajú szekrények. Egy cseppet sem örült neki Magda. — Éppen te hiányoztál még nekem, ebben a nagy felfordulásban. Mint púp a hátamra, úgy hiányoztál nekem. Meghízott, mióta utoljára látta, kigömbölyödött. De nem túlságosan. És bokáig érő, nagyrózsás köpönyege volt, mint otthon az úriasszonyoknak. Rezső bácsi valahol a közelben katonáskodott, és hazaengedték néha éjszakára. Egész éjjel pakoltak tegnap is. A menekülés végett. Főművezető volt a Vasgyárban az após, és elintézte, hogy egy kiürítő teherautóra vegyék fel Magdát is. Igaz, csak az értékeknek különben is a. apósék adnak majd helyet. — Most mit csináljak ve led? Kire hagyjalak?.. Anyósomra nem hagyhatta„ bajnak, most is beteges. Met az igazat megvallva, mit szé gyenkezzek veled, nem vág1 te a városi élethez szokva.. Elvigyelek Németországba? — Én elmehetek. Akármi kor. Az lenne még szüret, ki jutni Németországba. Hitler is láthatná. Meg a szárnyas bombát, mindent. — Csak az még nem is tip’ megy, hogy: akármikor. Kérdés, hogy apa el tudja-t intézni. Az apósát hívta apánál Még sosem voltak náluk, ; faluban az apósék. (Mondja is az apjuk: de rogál ezeknek a szegény ro kon. Pedig nem is igazi ural csak rázzák a rongyot, minth urak volnának. — Az anyju. meg védi Magdát: az a fontos hogy ő már megcsinálta i szerencséjét „Bár a többinek is így sikerülne, hálát adnék a Jóistennek... ! Bánom is én a nászékat, nem kapa«/ ködök' én. Csak a lányom boldognak lássam”.) Estere megjött Rezső Tsábt sfBtotyarä«*» két bőröndöt vihet poggyász* .-Reastv, V i
