Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
reértés ne essék, én saemé20.05: A kikötő Máriája George Simenon regényéből Marcel Carné rendezte ezt a francia filmet, Kozma József zenéjével. A lírai történet hőse egy fiatal francia lány, Marie, aki apja halála után is a kis kikötőben marad, bár családjának minden tagja elmegy innen. A temetés napján ismerkedik meg nővérének Cherbourgban élő gazdag barátjával, élettársával. Az idős férfinak megtetszik a tizennyolc éves lány, még egy öreg halászhajót is vásárol, hogy — maga előtt is eltitkolva — alkalma legyen gyakran felkeresni a kikötőt, s a lányt. Marie, aki a kikötő kocsmájában dolgozik, ugyancsak »szívesen fogadja a férfi gyakori megjelenését. Miatta még fiatal udvarlójával ie összevesz. A férfi időközben elhidegül Marie nővérétől, de a lányt mégsem meri maga mellé kötni, mert sokallja a köztük levő korkülönb6éget._ Könyvtárunk korábban is sokoldalú szervező ee propagandamunkát fejtett ki az újabb munkásolvasók megnyeréséért, azonban mindaddig, amíg az üzemi brigádok és a szocialista közösségek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az olvasásnak, addig a könyvtár törekvései sem valósulhattak meg. Örvendetes tény, hogy Pe- töfibányán a két jelentős létszámú üzem szocialista brigádjairól nem csupán a közművelődés nélkülözhetetlen bázisáról beszélhetünk, hanem oly közösségekről, amelyek szervezetten és hatékonyan kívánnak eleget tenni a kultúrálj* vállalásaiknak. A könyvtár kezdeményezésére az előzetes megbeszélések után 80 szocialista brigád 600 tagjával kötött szerződést a könyvtár. Az eredményes kapcsolat megteremtéséhez nagyban hozzájárult a párt- és szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés egyetértő támogatása. A szerződésben az együttműködés kötelezettségeit rögzítettük. A hrigádtagok egyénileg vállalták, hogy 1975-ben beiratkoznak a könyvtárba és rendszeres olvasói lesznek. Ugyanakkor vállalást tettek az év során elolvasandó kötetek számára is, részt vesznek a brigádtagokat egyöntetűen érdeklő művek megvitatásában, a művelődési ház és a könyvtár által szervezett irodalmi rendezvényeken, csoportos foglalkozásokon. A könyvtár e vállalások teljesítésének feltételeiről gondoskodik, ugyanakkor negyedévenként kimutatást készít a vállalások brigádonként! és egyéni teljesítéséről, eredményeiről. 1 Május közepéig 847 olvasója volt a könyvtárnak ebből 374 fizikai és 150 szellemi dolgozó. Az 524 üzem dolgozóból összetevődő felnőtt olvasók 54 százaléka vagyis 294-en szociálist« brigádtagok. Az irodalmi és egyéb kulturális rendezvények iránt is mindinkább növekszik az ér deklődés. A közelmúltban ; s más Ha a Pepsi Col a-cég finanszírozta, alig is titkolt üzleti célokból a Petéről szóló filmsorozatot, akkor joga van megkövetelni is mindazoktól, akik megveszik ezt a filmet, hogy közöljék: a Pepsi Cola-cégé a film. Ez ugyan, ha nálunk ilyen formában szokatlan is, mégis érthető és tudomásul is veendő. Ha a Magyar Televízió veszi meg, talán (?) azzal a titkolt szándékkal, hogy Pelé varázsa csodákat tehet a magyar labdarúgással, ha másképpen nem, hát azáltal, hogy a jó focira lelkesíti föl a fiatalokat — még helyesen is cselekedett. És nálunk is kötelezően közölni kell a nézővel, hogy ez a Pepsi Cola-cég filmje. Ez is ára a filmnek. Ha a szöveget mi írhatjuk, illetőleg mondhatjuk a kép „alá” — ha nem írhatnánk, vagy nem vizsgálhatnánk felül a szövegét, nem lett volna szabad megvenni sem — akkor már vitának sincs helye: mértéktartó szövegre van szükség. Jómagam aligha tartom mértéktartónak, hogy a Feléről szóló sorozat első részében Szepesi György az egéez magyar ifjúság elé állítja példának Pelét. Félmiskolci Nemzeti Színház kék művésze vendégszerepeit Karinthy Feljelentem az emberiséget című darabját a helyszínen, vagyis a vegyes- és a gépüaem csarnokában mutatták be. Több mint 500 dolgozó hallgatta végig a műsort és nyilvánította ki tetszését. Ugyanazon a napon este pedig Váci Mihály- em lékműsorra került sor, szintén nagy érdeklődés mei- " lett A művelődési ház és • könyvtár a rendezvényprogram összeállításakor messzemenően figyelembe veszi a brigádok igényeit és azt, hogy sokoldalúan megvalósítsa a munkásosztály műveltségi szintje emelésére allyesen a fekete gyöngyszemet ugyan nem ismerem, de játékát tisztelem, hogy „lábával” sikerült kitörnie a nyomorból, azért örülök, hogy sikerült nagytőkésnek is lennie, annak már sokkal kevésbé. Még azt is megértem, ha a labdát jól rúgni akaró magyar srácoknak állítják követendő labdarúgó- példának, játékosként példának Pelét De, hogy az (egész) magyar ifjúság példaképe legyen? Nincs feljegyzéseim arról, hogy Petőfi tudott-e labdába rúgni, hogy Zója részt tudott volna-e venni egy női labdarúgóegyüttesben, nincsenek feljegyzéseim Gagarin focitudásáról, Kilián György vagy Zalka Máté gömbérzékéről, de az egéez magyar ifjúságnak általában példának mégis inkább őket állítanám. Még ha erre a Peoei Colae cég nem is kötelez. Ha véletlen — ami persze szerkesztői munkában elképzelhetetlen —, akkor jó véletlen volt ha tudatos, akkor nagyon jó tudatos szerkesztői elgondolás volt, hogy kötött határozatokat A* e havi programunkban ezerepeit még a „Közízlés és a giccs”, „Munkásabrázolas a képzőművészetben”, az ünnepi könyvhét keretében „Ismerkedés a mai magyar irodalommal” című előadások, valamint szántót kiállítás rendezése. A leírtakból is megállapítható, hogy nemcsak kibontakozott, hanem gyümölcsözően fejlődik a könyvtár és a szocialista brigádok kapcsolata, egyre gyaraptók a művelődő munkások száma Petőfi bányán. Zodhar László Petófibánya | a könnyű veretű Szombat estét, ezt a sajátos show-műsort a színészportrék bemutatására is felhasználják. És a kevéssé ismert, vagy hogy inkább elfeledett szerzők felújítására is. Kellemes, kedves, a műsor alaphangjával összecsengő volt FeJeJci Kamill alig félórás portréja, sok emlékkel, sok játékkal és önmaga fanyar humorával, örömmel néznénk a köny- nyű (?) műfaj több más jelesének ilyen — könnyedségében is sokat mondó bemutatását —, pályasummázá- sát máskor is a képernyőn. Török Rezső alig ismert a ma közönsége előtt. Pedig valamikor ismert és ünnepelt szerző volt, akinek néhány művére, így például a Péntek Kézire, az idősebbek ugyancsak visszaemlékeznek. A felszabadulás után még publikált, sőt új színdarabját is játszották vidéken, aztán valamikor a 60-as évek elején végleg eltemették az akkof Visegrádon még élő idős írót Most a Sötét hu- szár-ral ismét bemutatkozott Török Rezső. Való igaz: művei nem adnak markáns rajzot egy korról, regényei, színpadi művei, egyfelvonásoeai — tömegével írta őket — sokkal többet fecsegtek el felszínről, mint mondtak el lényegest a mélyről. De ez a Sötét huszár, gr a groteszk bohózat — miért is bohózat? — Horváth Ádám derűjében is elgondolkodtató rendezésével valamit felvillantani akart és tudott az igazán művész Török Rezsőből. Az optimista emberből. A groteszk szituációkban is realisztikus, á valóságot megmutatni tudó íróból. Miközben jót derültünk Koncz Gábor és Szemes Mari remek párharcán, voltaképpen egy kis irodalomtörténeti félóra hallgatói és látói voltunk. Bemutattak és megmutattak nekünk egy szerzőt, akiről jószer int sokan azt sem tudták, hogy létezett, s most meg talán nem is kevesen azt is tudják: Török Rezső humorában ott vibrált a re- zignáció is és keserűségében az optimista derű. Szóval: művész volt. Gyurkó Géza Munkásolvasók a petőtibányai könyvtárban FEKETE GYULA: GiAmism 30. — Háát. Katona. — Fasza gyerek vagy te. Hungarista leszel, igaz? Megvonta a vállát. Az valami újfajta katona lehet, nem hallotta még. — Mi a fene. Tán még azt se tudod, mi az a hungarista. — Háát,.. valami katona. — Több az öcskös, mint a katona. Mert a katona csak a háborúban katona. A hungarista meg a békében is katona. És nemcsak a fronton, hanem a hátországban te katona Hál a nyilasok hungaristák. Muti a lábad, hadd ném... Mi vagyunk a hungaristák, te ezt nem tudtad? ... Levett a polcról egy pár bakancsot, de rögtön látszott, hogy nem gyerek lábára való. Visszatette. — Uttél már zsidót? — Én azt még nemigen. Idáig. — Majd ha nagy leszel, mi? — Persze hogy. — Igyekezz öcskös, a növéssel, mert aztán neked nem marad. Akkorra egyet se hagyunk... Nézd ezt a sok szép holmit, ez mind a zsidóké volt. Csalták a népet, feketéztek, no, látod, ezt érték el vele. Hogy most ez mind a mienk. Belőlük meg szappant főzünk, hogy legyen valami hasznunk is.„ Kiválasztotta a legkisebb pár bakancsot. Ez jónak látszott. — Próbáld csak... Aztán szeretőd van már? — HáááV. ... — húzta a szót mit lehet erre mondani. — Honol Aha!.^. Hogy hívják? — Rózái. Póta Rozika. — Fasza gyerek vagy, mondom én... Aztán megvan annak a Rozilcának mindene? Ami kell? ... Kitapogattad már a tövén is? ... — Hogyisne. — Ki kell azt a lányoknál tapogatni, hát még ezt se tudod? Hogy a helyén van-e minden ott is. Ahol nem látni. — Hogyisne. — Tudod-e, hány szoknya van a matyójányon, addig még tán számolni se tanultál. Aztán, látod, akárhányat szed magara, a végére kell érni... Mondd meg annak a Rozikának, hogy túl kell ezen esni. Nem vehetsz zsákbamacskát, nem igaz? — Mfljd adna ö nekem. Égy nagy taslit, már az biztos. — Jólesik az annak is, te. Azért olyan rúgás. Csak lónak nem jó a rugós, lánynak annál jobb, minél rúgó- sabb... Príma kis bakancs volt, dupla talpú, szögletes orrú. Egjf-két számmal nagyobb a Qtjpcdmajt faxt, izíJclclt MATHEJKA JÁNOS NYOLCVANADIK születési évfordulója alapos indok arra, hogy életére, munkásmozgalmi tevékenységére emlékezzünk. 1895. június 21-én született, kistisztviselő családból. Vácott nevelkedett. A jó megfigyelőképességű és íráskészséggel rendelkező fiatalember egyetemi évei alatt már verseket, irodalmi és színházi kritikákat, képző- művészeti cikkeket írt a budapesti lapoknak. író, újságíró akart lenni, de az 1914- ben kitört világháború egy időre keresztülhúzta terveit. Az ifjú magyar-latin szakos tanárjelöltet hamarosan behívták katonának és az orosz frontra vezényelték. 1915 szeptemberében sebesülten fogságba került... „Esett lóra száz éhes varjú hull, a zörgő kocsin muszka őr vigyáz rád, busóngó Volga menti dalt dudol, zörögve a fonspant tovább gurul...” — írta. 1917 nyarán betegen, rokkantán hazakerült Vácra. Ugyanez évben belépett a szociáldemokrata pártba és munkatársa lett a haladé szellemű Váci Újságnak. Amikor 1918 őszén Magyarországon győzött a polgári demokratáim* forradalom, Mathejka János megtalálta helyét, életének cél jatt egész munkásságát a közi- ügyek szolgálatába állította. 1918 novemberében ő szervezte meg és vezette a város karhatalmi századát. Cikkei a Váci Újságban egyre izzóbbak, lelkesebbek lettek. A lapnak 06akhamar felelős szerkesztője lett. 1919 márciusában belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyar Tanácsköztársaság idején a váci forradalmi törvényszék katonai vádbiztosa, a városi munkás- tanács tagjaként az oktatásügyek vezetője volt. A TANACSHATALMAT leverték és a fehérterroris- ták 52 kivégzést hajtottak végre a városban. Augusztus 14-én éjjel különítményes tisztek 10 halálra ítélt foglyot kísértek ki a váci fegyházból és a Duna-parti Hétkápolna mellett sortüzet nyitotkelleténél, de dupla kapcával éppen kitelt. Gyerekholmi kevés volt a raktárban. — Hadd ném csak, itt ez a lajbi, bújj bele. Elég rendesen felöltöztette Kiskorecz. A végén a nyakába akasztott egy oldalzsákot. ■— Jó lesz elemózsiának. Sose árt egy kis tartalék. És megtanította karlendítéssel tisztelegni. Addig kellett ismételnie a karlendítést, és közben jó hangosan azt kiáltani: „Éljen Szálasi!”, amíg nem talált benne kifogást. , Hasznát is vette később ennek a tudományának, meg nem is. Az biztos, hogy a nyilasok mindig jóságosán néztek rá, ha így köszönt. Nem az, hogy nem bántották, de bántani sem engedték volna. (A Grisa-féle prémsapkát se igen veszik el, ha akkor így köszön. De elszokott már akkor ettől, eszébe sem jutott, hogy így is köszönhetne. Odaát, Pesten, egészen másfajta köszönés járta, ott az öklét kellett megemelnie egy kicsit az embernek, s azt mondani: „Szabadság!”) 'Viszont azt is hamar észrevette: a civilek nem nézik jó szemmel, ha ő a karját iengeti, és „Éljen Szálasi”-t köszön. Már aznap este, az óvóhelyen, amikor a razziázó nyilasok elmentek, azt mondta egy civil ember: „És ez a szarházi taknyos, hogy kalimpál itt nekik! Még a seggén a tojás sárgája, de_ ő már kalimpál..Először történt meg, hogy vacsora aéUcüi maradt. tak rájuk. A golyózáport —« noha két lövést is kapott —i egyedül Mathejka János élt® túl. A román megszálló csapatokkal érkezett orvos elsői segélyben részesítette, ám hollétét a hatóságnak azonnal jelentette. Természetesen egy óra múlva ismét letartóztatták és börtönbe szállították. A már egyszer „kivégzett” Mathejka János újbóli elítélése komoly jogi problémát okozott, de a magyar ellenforradalmi bíróság nem sokáig tétovázott és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Börtönéből 1921 novemberében fogolycsere keretében szabadult: n Szovjetunió érte és még egy társáért 15 magyar tiszti har difoglyot adott cserébe. Moszkvában bekapcsolódott a szovjet irodalmi életbe. Tagja lett a Moszkvai Proletár írók Szövetsége magyar szekciójának. Megszervezte a Marx—Engel* Intézet új olvasótermét é* annak vezetője lett. 1924-től a Kommunista Intemaeionálé könyvtárának igazgatója. Vezetőségi tagja volt a Smovjeí írók Forradalmi Szövetségének. 1925-ben az 6 szerkesztő« Bében és bevezető tanulmányával Magyar forradalmi költészet címen megjelent aa első orosz nyelvű magyar költői antológia. írásait közölte a Moszkvában megindult Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat E lapnak csakhamar munkatársa, majd szerkesztő bizottsági tagja lett. A Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének megalakulása után Mathejki János is részt vett annai munkájában. A szövetség folyóiratának, a Mezsduna- rodnaja Li ty er at urának főszerkesztő-helyettese lett majd tanárként, később i Gorkij Világirodalmi Intéze igazgatóhelyetteseként dolgo zott. MATHEJKA JANOS JE LENTOS, sokoldalú, szerte ágazó munkásságát a sza mélyi kultusz időszakánál törvénysértései szakította! meg. 1938-ban letartóztattál 1940. november 7-én el hunyt. Dr. Sárái Lászlóné Haragudtak a nyilasokr; valami okból a civilek. 1 kommunistákról meg azoro szókról ki így beszélt, k úgy, de a nyilasokra máj mindnyájan haragudtak. Nem értette, miért kel úgy rájuk haragudni. Ba kancsot is adtak, meleg laj bit, oldalzsákot, mindent Megragadt benne, amit i szivacsos orrú testvér mon dott, hogy a nyilas előbl való, mint a katona, mer az nemcsak a háborúban ka tona és nemcsak a fronton Komolyan foglalkozott azza a gondolattal, hogy felnőt korában majd inkább nyi lasnak áll be, ha egyszer a: az előbbvaló. Lehetséges, akkorra már i civilek sem haragszanak égj rájuk. Otthon, a faluban nem haragudtak így a nyilasokra. Igaz, csak az útkaparó jái karszalaggal, vagy két hél óta, meg a terménybegyűjtc íuturás. Azaz lehet: Kiskorecz is, a kocsmáros, nem látta mostanában. Régebben nem volt kar- szalagja Kiskorecznek; hozott ő szódavizet a kocsma ból, emlékezne rá. Bár hozzájuk húzhatott, mert Ifi vol1 akasztva egy nyomtatot: tábla a pult fölé: ZSIDÓT NEM SZOLGÁLUNK KI1 Híre volt ennek á faluban: hogy nem szégvenli magát a matyó, Tériké ' utár beleült a készbe. Most iga zár. ivetc bukik bele a kocsma, ha zsidót nem szolga ki. (Folytatjuk) 1975. június 1L, kedd
