Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Hagyomány és modernség 15 éves a Pécsi Balett vádolva, sőt olyan véle­mény is elhangzott, hogy ezek a művek csak azért keltettek érdeklődést, mert akkoriban nem jutott hoz­zánk Nyugatról semmi, s így azt a hatást keltik, mintha modernek lenné­nek. Eck Imre a viták so­rán mindannyiszor elmond­ta, hogy ő nem tudja, hogy darabjai modernek-e, vagy sem, de 6 nem is hirdetett modernséget, csak azt sze­rette volna elérni, hogy darabjai a balett saját mű­faján és nyelvén belül ké­pesek legyenek mai gondo­latokat, mai embereknek elmondani. Az együttes nemcsak he-' lyi kulturális szükséglete­ket elégít ki. Mint utazó együttes, tulajdonképpen az országot is ók látják el ba­lettel, és gyakran szerepel­nek külföldön is. A jubi­leumi beszámoló keretében Eck Imre nem tulajdonított döntő fontosságot a kül­földi turnék felsorolásának; azt mondta, hogy természe­tesen jóleső elismerés min­den külföldi siker, de fon­tosabb, hogy Pécsett, Bu­dapesten és országszerte is­merjék és szeressék az együttest. Szerepléseik je­lentős részét teszik ki a községekben, vidéki váro­sokban tett látogatásaik. Sokszor lépnek fel olyan közönség előtt, amelyik még soha nem látott ba­lettelőadást. A Pécsi Balett fly mó­don nagyszerű új törekvé­seivel, formanyelvével és mozgáskultúrájával jelen­tős helyet vívott ki magá­nak a világ balettművé­szetében, hazai turnéikkal pedig a kultúraterjesztés, a közönségnevelés fontos fórumává vált. Korda Ágnes Sztorik: Azért se tapsol Alekszandr Szergejevies Puskin egy alkalommal szín­házba ment, ahol a híres Aszenykova játszott. A mű­vésznő ez alkalommal indisz­ponált volt, játéka ugyancsak sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. Ennek ellenére a művésznő két odaadó híve, akik Puskin páholyában ül­tek, tüntető viharos tapsba kezdtek. Puskin azonban hajthatatlan maradt, akisuj- ját sem mozdította. Ekkor az egyik férfi abbahagyta a tap­solást, rámutatott Puskinra és így szólt barátjához: — No, ez a fickó is ostoba fráter lehet! Puskin szárazon vágta oda: — Tulajdonképpen most pofon kellene vágnom urasá- godat, de tartok tőle, hogy a közönség a pofon csattanását is tapsnak vélné. A két haztfg Eisenhower elnök mesélte, hogy katonai pályája kezde­tén egy katona kétnapi sza­badságot kért tőle, arra hi­vatkozva, hogy a szomszédos városban lakó feleségének kell segítenie a költözésnél. Az akkor századosi rangban levő Eisenhower véletlenül tudta, hogy az említett váróé­ban döntő jelentőségű base- ball-meccsre kerül sor, és azt is tudta, hogy az eltávozást kéró katona nagy sportrajon­gó. Nem adta meg az eltávo­zást és döntését a következők, kel indokolta: — Éppen most kaptam le­velet a feleségétől, amelyben azt írja, hogy nem szükséges szabadságra mennie, mert a költözködésnél úgyis kevés hasznát látná, hátramozdító- ra pedig nincs szüksége. A katona savanyú képpé! vette tudomásul, hogy kéré­sét elutasították, és mielőtt eltávozott volna, így nőtt Eisenhowerbex: — Százados úr, engedjen meg egyetlen megjegyzést Ea­red ünk tagjai között két ho- zudozó van. Az egyik én va­gyok — ugyanis nőtlen va­gyok. FARKAS ANDRÁS) Orom Bájai napfény, Bűvöl dallam, ' Ingat-ringat, Hogy csak vall jam. Majd csak szél fáj. Csak csend indít, Csenget-zenget, Bennem, mindig. FECSKE CSABA: Eső Eső kis kondája legei a dombon: halk kalompja szol ha boglyas fejét felveti a felhők kazlai alól. A kérges bőrű tájon át trappolnak apró csülkei. , A vetés vidám táncba • kezd; zöldet sóhajt a tengeri. CSANÁDI IMRE: Ibolya Már borzolják a szellők ébresztik, csiklandozzák, - mocorog is a vén hegy, nyújtózik, dolgához tat. Nedveket noszogat szét tetszhalott, nyurga fákba, bokrok avar-alomjat ibolyával kihányja. Ibolya nyit fehéren a roncs-présház farában, - anyám ültette egyszer, talán még lánykorában. Földajkálta magának tulajdon gyermekének — Most fehér ibolyával parádéz az egész hegy 'JŐu mors zú Ifjálat Cseng a telefon, a kis Klaus felmászik az íróasztalra, és vékonyka hangján belekiabál a kagylóba: — A papa és a mama nincsenek itthon, egyedül va­gyok a testvéremmel. — Akkor kérem a testvéredet a telefonhoz — mondja a hívé féL Rövid csend következik, majd ismét megszólal a lurkó: — Végtelenül sajnálom, bácsi kérem, de képtelen va­gyok kivenni hugit a gyerekkocsiból. ★ Römer két nyakkendőt kap feleségétől születésnap­jára. Hogy örömet okozzon az asszonynak, az egyiket nyomban fel is köti. — Ügy, — mondja Frau Römer élesen —, szóval a másik nem tetszik? ! ★ Egy férfi belép a fényképész-szaküzletbe és így szól: — Egy tekercs filmet kérek. — 6x9? — kérdi az eladó. — 54 — vágja rá gondolkodás nélkül a férfi. ★ Bockelman rendkívül büszke, mert élemedett kora dienere fia születik. Az örvendetes esemény után negyed órával csönget a postás: — Ajánlott levél Bockelman úrnak. — Az ifjabb, vagy az idősebb Bockelmannak? — kérdi a boldog atya. •eokolaa* Az Iszonyat ballad** WBi. A zseniális terv A tervből kiderült, hogy milyen zseniális vagyok, t belőlem kiderül, hogy milyen zseniális a terv — mondta alig titkolt büszkeséggel Pösz­méte Tivadar, mi­közben óvón tette kezét az enyémre, hogy ne kapkodjak ismét és újfent a te­lefon után. — A terv tehát nagyon egysze­rű. de engedd már el ezt a vacak tele­font — rivallt rám ingerülten. — Nem engedem. Beszélni akarok. Ha belepusztulok is, de beszélni akarok ezen az istenverte telefo­non keresztül — or­dítottam, mert, ha hosszú percek után végre vonal volt, nem ment ki a csen­getés, ha volt vonal és kiment a csenge­tés, akkor foglaltat jelzett a szám. Es mindez így ment már órák, hetek, hó­napok, évek, sőt év­ezredek óta. Beszél­ni akarok végre!' — Ne ordíts, ha­nem hallgass meg. Éppen ezen kíván segíteni zseniális ta­lálmányom — intett fölényesen és kissé kioktatóan is Pösz­méte. Nincs vonal? Nincs. Ez a lényeg. És az, hogy miért nincs vonal? — Miért, mert agyonzsúfoltok a vo­nalak, mert kevés a % M telefon, mert sok a beszélő, mert... az a jó úristen tudja, hogy mi van, de vo­nal nincs. És mind­ezt nélküled is na­gyon jól tudom, Pöszméte. A te zse­nialitásod nélkül is... —- Jó, jó, csak gú­nyolódj, csak pattogj, csak légy értetlen... Pedig ., .ah — le­gyintett rezignálton, hogy most meg kö­nyörögnöm kellett, mesélje el már azt a csodálatosan zse­niális találmányát. Amíg vonalat kapok, úgyis ráérek hallgat­ni... — Hát, öregem, a lényeg a következő: három műszakra beosztani az embere­ket. Éjszakai tele­fonálókra, délelőtti műszakos telefoná­lókra és délutánira... Mint az üzemekben, ugye, ahogyan ott csinálják a három műszakot... Nem ér­ted? — Nem. — Pedig világos a dolog. Vegyük a te­lefonkönyvet, s mondjuk „A”-tól a „H”-ig csak délelőtt, „H”-tól az „N”-ig csak délután, és az „N”-től az utolsó névig, csak éjszaka telefonálhatnak.... Világos? Ez a három részre tagolás, való­jában szervezés és nem több. Egyszerű, de zseniális szerve­zés és az egy tele­fonvonalra eső be­szélgetők száma már­is egyharmadára csökken. Három he­lyett egy ember akar telefonálni, * így mindig lesz szabad vonal... Zseniális, igaz? — húzta ki ma­gát Pöszméte, dicső­ségét bezsebelendőn. — Te, Pöszméte... Nem mondom, zse­niális vagy... Bi­zonyisten zseniálisan marha... Hátha egy éjszakai műszakos, hogy a te felosztá­soddal éljek, példá­ul egy délelőttös, mondjuk „C” betűs­sel akar beszélni? Akkor mi van? — Tudtam, biztos voltam benne, hogy téged nem a dolog nagyvonalú zseniali­tása ragad majd meg, hanem apró kis szép­séghibái, átmeneti... hm... ellentmondá­sai. .. Kicsinyes vagy. Igenis akadékoskodó és kicsinyes... És én ilyen emberekhez ereszkedem le, ilye­neket avatok be zse­niális terveimbe... Én marha! — mért végig fensőségesen Pöszméte, majd ke­zemben a telefonnal, faképnél hagyott. A vonal azonban most se búgott be. De leg­alább most már min­dent értettem. Déle­lőtt van, akit hívok, az meg túl van az „N” betűn is. Éjsza­kai műszakos. így hát minek a vonal? A fene egye meg ezt a Pöszmétét, a zse­niális átszervezésé­vel. fegrif Expressz vagy express? Egy levélírónk arról ér­deklődött, miért van „edlent- mondás” egyik utazási, iro­dánk nevének leírásában, mi okozza a kettősséget, s melyik írásmód a helyes? Valóban a cégtáblán ez a felírás olvasható: Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, a teuton könyvekben pe­dig ez: Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Hogy a választ pontosan megadhassuk, kísérjük vé­gig röviden a szó életútját nyelvhasználatunkban. Az expressz megnevezés tipiku­san nemzetközi szó: csaknem valamennyi nemzeti nyelv­ben szerephez jutott. Való­jában a latin expressus, expresse szóalakokból rövi­dült meg. Az 1700-as évek­től kezdve bekerült nyel­vünkbe is az 'eredeti, hosz- szabb változat alakjában. Ezért olvashatjuk ezeket a formákat: expressus postán érkezett, expressus levelet kapott stb. Az 1800-as évek közepétől kezdve egyre na­gyobb számban jelentkeztek a megrövidült formák: express küldönc, express vonat, express csomag stb. Az írásmód következetesen s-ező, tehát az eredeti ide­gen írásformát követték a leírásában. Ezt a régies írás­módot ma már nem tartjuk helyesnek. Helyesírási sza­bályzatunk ugyanis azt írja elő, hogy a közkeletű idegen szavakat magyarosan, a ma­gyar helyesírás szabályai szerint kell írnunk. Az expressz szóról az a véle­ményünk, hogy ma már köz­keletűvé vált, s a posta és a vasút szóhasználatában is gyakran szerephez jut: egpresszáru, expresszlevél, expressz kézbesítés, expressz­vonat, Tokaj Expressz stb. Újságjaink írtak a talpán szuperexpresszekről is. Az sz-ező írás itt is az egyedüli helyes forma. Illyés Gyula Ablakok és Takáts Gyula Knosszosz romjain című költeményében sem véletle­nül olvasható tehát szavunk ebben az alakban: „Induló expressz ablaka” — „Kitört az Orient Expressz, a gépek vad bikája.. Mindebből az is kitűnik, hogy az utazási iroda régies, már elavult írásmóddal él; és semmi sem indokolja ehhez az írásformához való ragaszkodását. Ha azonban az eredeti la­tin nyelvi szóalakokat írjuk le, akkor a latin írást kell követnünk. Erre csak egyet­len példát. A latin szólást így kell leírnunk: expressis verbis. Dr. Bakos József / Az 1050-es érek vége • magyar balett fejlődésének , érdekes korszaka volt. A 1 budapesti Opera ház balett- i együttesednek koreográfusa i és magántáncosa, Eck Imre j elhatározta, bogy önálló 1 együttest szervez, saját ko- 1 reográfiai elképedéseinek i megvalósítására. | Eck Imre Pécsett az éj i magyar balettek műhelyét 1 alakította ki; koreográfiái \ kimmel kortáas magyar ze- . i neszerzők művedre készült t i tek, együttesének sajátos , egyéni arculatot adva or- , szagos érdeklődés közép­pontjába emelte. Előző I munkásságának legfonto­sabb állomásai voltak 1958- ban a budapesti Operaház számára készített táncbeté­tei Ginek Orfeusz című operájához, majd ttS9-ben első nagy balettje Weiner Csongor ás Tündéje. Pé­csett már as első évadban együttesével két bemutató előadáson hat új magyar balettet mutatott be. Szo- kolay Sándor Az iszonyat balladája, Vujicsics Tiha­mér Változatok egy talál­kozásra, Hidas Frigyes Con- F eertino, Bartók Diverti- I mentő, Bánki György 1514 és Maros Rudolf Bányász- r ballada bemutatói jelzik az F első évad programját. f A művek közűi néhányat a zeneszerzők Eck Imre kérésére az 6 együttese számára komponáltak. Eck munkássága a magyar tánc­művészeiben új irányzatot jelentett, mert kapcsoló­dott a képzőművészeti és zenei új törekvésekhez. A Pécsi Balett darabjai gyakran kerültek a kriti­kusok és a kulturális köz­élet vitáinak pergőtüzébe, hol túlzott avantgardiz- mussal, hol álmodernséggel

Next

/
Thumbnails
Contents