Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

TUDOMÁNY ES TECHNIKA.:: TUDÓ MA NT ÉS TECHNIKA.;.* tudó many és JT$ctTVWi#r.: ~ tWWWWnt es technika::: /Tudomány és technika::: g A világűr | „követei’ Törpe planetarium u. V ff c fc f­xr fci % 0 1 1 ff í, u g & c e i 1 e E £ 4 Tien-San hegységben lé­tesített és a kozmikus sugár­zást kutató állomáson meg­kezdődött az óriási — több nini 1000 milliárd elektron­volt — energiájú elemi ré­szecskék kölcsönhatásainak nzsgálata Ilyen energiái ed­dig még a legkorszerűbb gyor- ‘litóberendezésekben sem si- ;érült előállítani. A kutatásokat a szovjet tu­dósok más KGST-országok fizikusaival közösen végzik a kazahsztáni magashegység­ben. A világűr távolából ér­kező sugarak titkainak meg­fejtésén bolgár, lengyel, ma­gyar és szovjet fizikusok dol­goznak. Megfigyelések a Merkur pályájáról Mesterséges sziget 700 m2 nagyságú mestersé­ges szigetet hoznak rövide- desen létre az Északi-tenger­ben, 75 km-re északnyugat­ra a Helgoland-szigettől. 1975-ben kezdik a tengeri kutatóállomás megvalósítá­sát. A mesterséges sziget egy automatikus mérőháló­zat központi állomása lesz, amely idő-előrejelzésre, szö­kőár-megfigyelésre és az Északi-tenger szennyeződé­sének a mérésére szolgál. A tenger fizikai, biológiai és kémiai mérései ugyancsak a kutatószemélyzet feladatkö­rébe tartoznak. A modern planetáriumban tetés nélkül megértetni a ta­ff u £ csillagos eget — mozgásai­val együtt — bonyolult opti­kai berendezés vetíti rá egy félgömb alakú kupola belső falára, amely alatt a szemlé­lők ülnek. Néhány perc alatt lepergeti az égbolt napi, vagy évi forgását, a Nap, a Hold és a bolygók vándorlását; be­mutatja az égbolt képét kü­lönböző földrajzi szélessége­ken, sőt nap- és holdfogyat­kozásokat. üstökösöket, hulló csillagokat és újabban mes­terséges holdakat is vetít. Ma még csak kevés helyen van planetárium — hazánk­ban is csak most kezdik épí­teni a budapesti Népligetben —, pedig az iskolai oktatás­ban nagyon nehéz szemlel­nulókkál a Naprendszer és az Univerzum jelenségeit. Ép­pen ezért angol kutatók meg­szerkesztették a képen látha­tó „Helios” nevű audiovizuá­lis segédeszközt — egyfajta „törpe planetáriumot” — amelynek segítségével még a kisgyermekeknek is elmagya­rázhatok az égi mechanika törvényei, a csillagászati alapismeretek. A „Helios”-t több sebességi fokozatú elekt­romotor hajtja, s a mozgá­sok megfelelő programok alapján mennek végbe, ame­lyeket a tanár készít elő az oktatáshoz. A készülék hasz­nálatához mintegy 100 olda­las segédkönyv áll az oktató rendelkezésére. Veszélyesek-e az atomerőmüvek? Általános törekvés, hogy az atomerőműveket — ame­lyek kis üzemanyag-szükség­letük folytán a hagyományos erőműveknél függetlenebből telepíthetők — a reaktor­üzem belső biztonságának fo­kozásával a lakott települé­sekhez minél közelebb épít­hessék. Az erőmű körüli úgynevezett biztonsági ÖVe­SSH z •c S § § £ 1 ff Q £ 8 Népszerűtlenek a japán szuper-expresszvonatok «e p z V­4» (Képünkön: a legújabb szuperexpressz' modellje.) zet vagy egészségügyi védő­zóna sugara a. jelenlegi elő­írások szerint — az erőmű teljesítményétől, a geológiai, hidrológiai, meteorológiai stb. viszonyoktól függően — 2,5—3 kilométer. Az atomerőművek tervezé­si feltételei, hogy normal üzemi viszonyok között a környezetet radioaktív anya­gok ne szennyeznék. A hul­ladékot — ami lehet szilárd, folyékony és gáz halmazálla­potú — különleges tisztító­berendezésekben fogják fel, majd megfelelő folyamatke­zelés után (hígítás, pihente­tés, szilárd végállapotúra va­ló átalakítás) kerül ki az erőműből a hulladéktároló­ba vagy izotóptemetőbe. A szellőztetőberendezések a helyiségek levegőjét megfe­lelő tisztítás, szűrés és ellen­őrzés után kéményen át en­gedik ki a szabadba. Az erőmű környezetében — vagyis az atomerőmű ke­rítésén belül és kívül — az egészségügyi védőzónában és még azon kívül is, külső dozimetriai (sugáradag mé­rő) szolgálat végez folyama­tos ellenőrzési munkát, amelynek során mintát vesz­nek a növényzetből, földből, vízből, esőből, levegőből stb. A külső dozimetriai ellenőr­zést még az atomerőmű üzembe helyezése előtt el­kezdik — ez az úgynevezett O-szint mérés —, hogy a ké­sőbbi mérések adatait lehes­sen mihez viszonyítani. Az atomerőművek telepíté­sére vonatkozóan általános érvényű, nemzetközi bizton­sági előírás nincs, de vannak országos érvényű előírások, követelmények, amelyeket kísérleti és tapasztalati ada­tok alapján határoztak meg. Az atomerőművek biztonsá­gos üzemét, környezet-ellen­őrzését hatósági feladatkör­rel rendelkező szervek ellen­őrzik minden / érdekelt or­szágban. Az atomerőművek radio­aktív anyagot tartalmazó be­rendezéseit (a reaktort, az elgőzölögtetőket, a szivattyú­kat, a nyomástartó edényt és az ezeket összekötő csőveze­tékeket) hermetikusan zárt épületben helyezik el. Kü­lönleges kiképzésű épületről van szó, amelynek még az esetleges földrengést is sé­rülés nélkül kell állnia. Végeredményben milyen veszélyes üzemzavarok kö­vetkezhetnek be az atomerő­művekben? Legsúlyosabb a robbanás lehet, aminek mi­nimális az esélye, de mégis gondolni kell rá. Nos, maga az épület, egyes megoldások­nál pedig az erőművet körül­vevő acélgömb még ilyen esetben is biztonságot nyújt. Az atomerőművek személy­zetét speciális sugárvédő esz­közökkel óvják a radioaktív sugárzás esetleges veszélyé­től. Mindamellett olyan le­állító rendszereket tartanak üzemben, amelyek a normá­listól a legkisebb mértékben eltérő észlelés esetén azon­nal „lefékezik” a reaktort. Az atomerőművek bizton­sági problematikájához hoz­zátartozik a radioaktív hul­ladékanyagok veszélytelen el­szállításának és elraktározá­sának a kérdése is. Ha a ra­dioaktív temető nem az üzem területén van, az összegyűj­tőt 1. besűrített, a radioakti­vitás bizonyos fokú csökke­néséig tárolt hulladékanya­gokat speciális jármüveken szállítják el, hogy örök idők­re biztonságba helyezzék. Hazánkban 1960-ban léte­sült az első izotóptemető, Solymár közelében, amely időközben megtelt és kor­szerűtlenné vált. Az újabb biztonságos föld alatti tároló helyet Vác közelében. Püs­pökszilágy térségében alakí­tották ki. A terület talajának vízzáró tulajdonsága és az alkalmazott tárolási techno­lógia kelló biztonságot nyújt. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA, „ TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA..; TUDOMÁNY ES TECHNIKA... TUDOMÁNY f.S TECHNIKA... TUDOMÁNY ®S TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA..: TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA... TUDOMÁNY ÉS H minden! iátó Kvant A Leningrádban létreho­zott Kvant nevű készülék külsőre fényképezőgépre em­lékeztet, de „képességei” en­nél fontosabb szerepre is al­kalmassá teszik. A mindössze 900 gramm súlyú műszer két centiméter vastag fémet is át tud vilá­gítani és a képet speciális ernyőre vetíti. Szakemberek véleménye szerint az újdon­ság a technikában és a gyógyászatban nyer alkal­mazást. A Kvanttal folyta­tott klinikai kísérletek pél­dául kimutatták, hogy a kórtermekben, illetve a be­teg otthonában végzett rönt­genvizsgálatok az orvosi se­gélynyújtás fontos részét ké­pezhetik. Szovjet csillagászok meg'ha- ározták a Merkur bolygónak i Nap középpontjához viszo­nyított pontos koordinátáit. Az ehhez szükséges adatokat i bolygóról készült különle­ges felvételekből kapták meg; ezeket teleszkóp segítségével állították elő, amikor a boly­gó a Föld és a Nap között he­lyezkedett el (ez elég ritkán Eordul elő). Speciális készülé­sekkel megfigyelhették a Merkur sötét korongját, hát­terében a Nappal. A kapott eredményekből kiszámíthat­ták a Merkur látható mozgá­sának a Naphoz viszonyított pályáját is. A bolygók helyzetének meghatározása nem csekély jelentőségű a világűr tanul­mányozása szempontjából. Az utóbbi években a tudósok fontos adatokat szereztek a Vénusz, a Mars és Deimosz nevű egyik bolygója, vala­mint a Jupiter és bolygói pá­lyájáról. Jéghegyek követése a viláaűrből Szovjet— francia űrkutatási együttműködés 1975-ben A franciák űrkutatási költ­ségvetése hűen tükrözi az or­szág lehetőségeit és ambíció­it, terveit a világűrkutatás területén. A szakkörök néha azt mondják a francia űrku­tatásról, hogy: „a franciák­nak vagy rakétalőtér vagy hordozórakéta hiányuk van”. Ebben a mondásban van né­mi igazság. A' hatvanas évek­ben elkészült- a guayanai bá­zisuk, a világ talán legjobb fekvésű rakétabázisa. Most van lőtér, de ismét nincs megfelelő hordozórakéta. A jelenlegi Diamant típussal nagyobb súlyú mesterséges holdakat, esetleg űrhajókat a franciák nem tudnak pályá­ra állítani. 1975-ben néhány kisebb szatellitát szándékoz­nak fellőni a franciák a meglevő Diamant BP, 4. típu­sú rakétájuk segítségével. Ez­után négy esztendőre bezár­ják a guayanai bázist, és 200 dolgozóját egy .időre szélnek eresztik; majd 1979-ben nyit­ja meg ismét kapuit. Ebben az évtizedben hor­dozórakéta hiányában a fran­ciák ismét fokozottabb mér­tékben szorulnak rá űrkutató partnereikre. A franciák a világűrben az amerikaiakkal, a nyugatnémetekkel és még más nemzetekkel is együtt­működnek. Ebben a koope­rációban a legnagyobb súlya változatlanul a szovjet—fran­cia együttműködésnek van Ezt érzékeltetik a költségve­tési számok is. Az 1974-es francia költségvetés a szov­jet—francia közös űrkísérle­tekre 7,6 millió frank össze- , get irányzott elő. 1975-re av előirányzat 18.3 millió iráni ugyanerre a célra. Milyen tervet készítenél elő 1975-re a francia és t szovjet űrkutatók a közei; I program keretében? A fran- ciák néhány mestersége: 1 holdjukat szeretnék most át­alakítani, amelyeket szovje ; rakétával kívánnak a közel • jövőben pályára állítani. Ezel • a holdak tű! nehezek ahhoz ; hogy a meglevő Diamant ra j kétával lehessen őket feljut tatni á világűrbe. Ezért új kö , zös kísérletet - készítenek elő 1 francia gyártmányú mester . séges hold (szovjet rakétával á röntgencsillagokat vizsgáin;; másrészről héliumot mérne b • a bolygóközi térségben. ; A B'rancia Űrkutatási Köz j pont munkatársai most tár 5 gyalják a Signe 2 M közö program részleteit, amely a csillagok gammasugárzását vizsgálná. Szovjet biológusok a- párizsi Pasteur Intézet mun­katársaival űrbiológiai kísér­leteket készítenek elő, ame­lyek során űrhajósok immuni- tási problémáit vizsgálnák a súlytalanság állapotában, másrészről a kozmikus su­gárzás hatását tanulmányoz­nák a papucsállatkák életére. Az 1975-ös utolsó közös kí­sérlet a „D 2 A Polaire”, amelynek során a naprend­szerben a héliumeloszlást mérnék közösen a francia és szovjet kutatók. Egy f rancia expedíció tag­jai 1975 decemberében az An- tarktiszon öt jéghegyre tele­pítenek rádióadó-berendezé­seket. Az adók időközön­ként jeleket sugároznak, így a tervek szerint a jéghegye­ket a Nimbus F amerikai me­teorológiai mesterséges hold úszásuk közben „ki tudja kérdezni”.' A Nimbus F hol­dat 1975-ben indítják kerin­gési útjára. A közös kísérlet részléteit a franciák dolgoz­ták ki. A kísérletnek az a célja, hogy az Antarktisznál keletkező kontinentális ten­geráramlás útját pontosan be­mérjék azoknak az úszó jég­hegyeknek a segítségével, amelyeket az áramlás magá­val sodor. Erről a tengeráramlásról a franciák az első adatokat 1972-ben szerezték, amikor egy jéghegyre Terre-Adélie szélességében rádióadót sze­reltek. Az adó jeleit a kerin­gő „Edle” francia gyártmá­nyú mesterséges hold fogta föl. Az említett tengeráram­lásnak igen nagy a jelentősé­ge. Az áramlás részben a Déli-sark tengervizét is keve­ri, másrészről kihat a mély­tengeri vertikális irányú víz- keveredésre. Az óceánok hi­deg fenékvizének eredetét az Antarktiszból kiinduló ten­Ír £>11 Irov/x-ni Rengeteg a panasz a szá- ' guldó expresszvonatokra Ja- - pánban. S nem ok nélkül. A . vasút büszkesége, a „Hikari” (Villám), amely a japánok „szent tehene” volt, csak né­hány méternyire száguld el a lakások mellett. Az okozott lárma meghaladja a 85 font, l a vibráció másodpercenként , kb. 0,9 milliméteres rázkó­dásokat okoz. Az állami vasúttársaság beismeri: az útvonalak tervezésénél nem vették figyelembe, hogy mi­lyen ártalmakat okozhat mindez a sűrűn lakott terü­leteken. Mint minden épít­kezésnél, a vasútvonal épí­tésénél is nagyon takarékos­kodtak a telekkel, a sínek pl. alig hat méternyire van­nak egy nagy iskolától Na- govában: a robogó expresszek óriási lármával (100 főnig) és másodpercenként egy mil­liméteres rezgést okozva száguldanak el áz épület mellett. Tokió és Osaka kö­zött naponta reggel 6 és es­te 23 óra között 8—15 per­cenként indítanak expressz- vonatokat. Most készül e vo­nal meghosszabbítása Tokió­tól Hakatáig, s a „Hiraki” az 1174 kilométeres utat már jövő márciusban hét óra alatt fogja megtenni ... S ez még csak a kezdet. Terve­zik már az új vasútvonala­kat, amelyek alvázát 300 ki­lométeres óránkénti sebessé­gű vonatok számára építik, folytatódnak továbbá a kí­sérletezések az egysínű mág­neses függővasúttal. Na- govában és a többi nagyvá­rosban gomba módra szapo­rodnak a tiltakozó megmoz­dulások, amelyekre a vasút­társaságnak — legalább az új vonalak építésénél —• fel­tétlenül tekintettel kell len­niük.

Next

/
Thumbnails
Contents